2019. szeptember 1., vasárnap
Nemrég készítettem egy Kedvenc kalózfilmjeim válogatást, s már akkor gondolkoztam azon, mennyire tolerálható az, ha egy kedvenclista nem tartalmaz olyan jeles műveket, amelyeknek a köztudomás szerint mindenképpen rajta kellene szerepelniük, ezzel szemben szubjektív választásaival jó sokat (túl sokat?) árul el a listaszerkesztőről, vagyis rólam... Nos, egy könyvválogatásra mindez csak még fokozottabban lenne igaz...
És mégis, végül úgy döntöttem, a szeptembert egy lakatlan szigeti könyvtárral fogom köszönteni. A lista összeállításának játékszabályai a következők lettek:
1. Csak 30 kötetet lehetett választani.
2. Csak szépirodalom jöhetett szóba, ismeretterjesztő, tudományos vagy szakirodalom nem.
3. Egy szerzőtől csak egy könyvet lehetett választani (ez nehéz döntés volt).
4. Egy könyvnek fizikailag is egy kötetnek kellett lennie és léteznie kellett a magyar könyvkiadásban (vagyis: csak magyar nyelvű könyveket lehetett vinni).
5. Elhatároztam, hogy nem fogok reprezentatív hazugságokat gyártani, vagyis tényleg azok a könyvek kerültek fel a listára megítélésüktől és az elvárásoktól függetlenül, amelyekkel képes lennék életem végéig együtt maradni egy lakatlan szigeten: még ha közben meg is unnám őket talán, vagy legalább is új szintre lépne a viszonyunk a sok újraolvasástól.
1. Biblia
Az első hely egy percig sem volt kétséges. Számomra a Biblia a világ legizgalmasabb könyve, ráadásul rendesen biztosít olvasási lehetőséget is, s bármilyen hangulatban vagy lelkiállapotban kézbe lehet venni. A magyar szöveg kiválasztása már nehezebb volt: valószínűleg a protestáns új fordításra esne a választásom, de ez az a könyv, amelyet nagyon sokféle magyar változatban elfogadnék. (Kálvin, 2016)
2. Shakespeare válogatott drámái Mészöly Dezső fordításában
Shakespeare drámáiban még sohasem csalódtam: minden újraolvasásukkor új problémákkal és kérdésekkel lepnek meg. Ráadásul csodálatosan (és sokféleképpen) elképzelhetőek, felolvashatóak: márpedig egy lakatlan szigeten biztosan rettenetesen hiányozna nekem a színház. Sajnos Shakespeare összes darabját képtelen lettem volna egy kötetben magammal vinni úgy, hogy a számomra fontos fordítások mind benne legyenek. Végül azért választanám ezt a kiadást, mert számomra Mészöly Dezső Shakespeare legjobb fordítója, a jelen válogatásból csak A velencei kalmár hiányzik a kedvenc darabjaim közül. Plusz: Mészöly nagyvonalúsága miatt a Hamletben Arany János is megszólal (amit máskülönben nagyon hiányolnék...). (Európa, 1998)
3. Arany János összes költeményei
4. Petőfi Sándor összes költeményei
5. József Attila összes versei
Világos volt, hogy nem vihetem magammal összes kedvenc költőm összes verseit. De azt hiszem, erre a három könyvre mindenképpen szükségem lenne magányomban, ráadásul költeményeket olvasni mindig inspiráló és kreatív dolog, vagyis valószínűleg nehezen unnám meg. A kiadások kiválasztása izgalmasabb, hiszen Arany és Petőfi modernebb összes-kötetei többdarabosak, nekem viszont olyan fizikai megtestesülésre lenne szükségem, amely egykötetes, mégis benne van a Toldi, a János vitéz vagy A helység kalapácsa, meg a "kisebb költemények" sora is. Petőfi esetében végül eleve annál a példánynál maradnék, ami nekem is megvan családi darabként. (Magyar Helikon, 1966, Szépirodalmi, 1960, Osiris, 2019)
6. Szakács Eszter: Másik hely, másik idő
Bár nemigen szeretnék kortárs szerzőket magammal vinni, mivel esetükben tud leginkább megváltozni az ember ízlése egyik évről a másikra, Szakács Eszter harmadik kötetének mindenképpen velem kellene jönnie. Már majdnem húsz éve kísér, így valószínűleg továbbra is képes lenne erre: első olvasásakor is megszólított és megtaláltam magamat benne, s azóta is, újra és újra. (Széphalom, 2000)
7. Vergilius: Aeneis
8. Dante Alighieri: Isteni színjáték: Paradicsom
9. Béroul - Marie de France - Thomas: Trisztán és Izolda
10. Charles d'Orleans: Dalok, rondók, balladák
Bevallom, nehéz belegondolnom, hogy soha többé nem olvashatnék ókori vagy középkori irodalmat, hacsak nem viszek magammal... Mivel azonban Homérosz műveihez még mindig nem sikerült elég közel kerülnöm, a nagy eposzok közül Vergiliusé győzött: természetesen Kartal Zsuzsa fordításában. Az Isteni színjáték szépsége és gazdagsága évek óta lenyűgöz, s nagyon kézenfekvő lenne Babits fordításában magammal vinnem, ám végül mégis eretnek döntést hoztam: bár nagyon fog hiányozni a Pokol, azt a Dante-szöveget, Simon Gyuláét választanám, amely már azzal is rajongásra ösztönöz, ha csak eszembe jut - ez viszont csak a Paradicsomé. A Trisztán-történetek sokáig Lancelottal versenyeztek a listámon: ám végül úgy éreztem, ahhoz, hogy emlékezzem egy egész korszakra, az előbbiek megfelelőbbek lesznek (persze csakis Képes Júlia fordításában). Végül a középkori költészet képviseletében új szenvedélyemet, a nemrég megszerzett, Baranyi Ferenc szerkesztette Charles D'Orleans-kötetet vinném magammal: annyira megragadott, megríkatott és meglepett, s annyiszor olvastam el fél év alatt, hogy rájöttem, a lakatlan szigetre is el kellene kísérnie (benne egy Villon-vendégverssel). (Eötvös, 1995, Eötvös, 2014, Akkord, 2001, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
11. Daniel Defoe: Robinson Crusoe
12. Victor Hugo: A nyomorultak
13. Jules Verne: Grant kapitány gyermekei
Nagyon szeretek nagyregényeket olvasni a prózaírásnak abból a korszakából, amikor az írás és az olvasás tempója is ráérősebb volt. A Robinsont vagy A nyomorultakat nem lehet lerohanni, a kalandokért olvasni: inkább meg kell mártózni a szövegükben, teljes időt tölteni velük, csak rájuk koncentrálni... Mindennek tökéletes helyszíne lenne a lakatlan sziget. Defoe regényét nem azért vinném el, mert a kiválasztása stílszerű: hanem azért, mert nagyon szeretem. Ami mostanában lebilincsel benne, nem is a főhős túlélésének sztorija, hanem mindaz, ami lejátszódik Robinson lelkében és szellemében, s amit ebből papírra vet. Ám mindez persze csak M. Nagy Miklós teljes, nem átdolgozott magyar változatában lenne izgalmas. A nyomorultak nagyon fontos könyv számomra: csak az okozott nehézséget, hogy egy kötetben szinte nem is jelent meg magyarul (nekem is kettőben van meg): végül sikerült egy megfelelő kiadást találnom Jean Valjean történetéből. A szintén francia Jules Verne-től a Grant kapitány gyermekei ígérkezne tökéletes enciklopédiájául mindannak, ami Verne, ami rendkívüli utazás és ami romantikus kalandregény: de csakis a legendás, 1955-ös kiadásban, Vázsonyi Endre fordításában, Tedesco Anna metszetekről átrajzolt képeivel, sok-sok okos(kodó) lábjegyzettel, ahogyan gyerekkorom óta olvasom. (Európa, 2016, Helikon, 1964, Ifjúsági, 1955)
14. Jane Austen: Emma
15. Anne Brontë: Wildfell asszonya
A nagyregényeket alkotó nők közül egyértelmű volt számomra, hogy Jane Austen és Anne Brontë lenne a két kiválasztottam. Egyikőjük sem írt sokat (hat illetve két regényt...), kívánkozott volna tehát valamiféle összkiadás. Anne Brontëtől azonban nincs ilyen magyarul, a nemrég megjelent Austen-omnibuszok pedig számomra olvashatatlan fordításokat tartalmaznak, ezért fájó szívvel lemondtam a Büszkeség és balítéletről, hogy elvihessem a Csanak Dóra fordította Emmát, benne minden idők legtökéletesebb férjjelöltjével, Mr. Knightley-val. Az okoskodó Emma kisasszony története szórakoztató, mégis megható szerelmi történet és anekdotikus társadalomrajz. Sajnos gyakran magamra ismerek benne itt és ott. Anne Brontë fő műve, a Wildfell asszonya pedig minden olvasásakor újra és újra lenyűgöz (Borbás Mária fordításában). (Lazi, 2013, Lazi, 2012)
16. Ivan Turgenyev: Senilia - Prózaversek
17. Rudyard Kipling: Indiai történetek
Vannak olyan klasszikus elbeszéléskötetek, amelyek nélkül képtelen lennék elképzelni a további életem, zajlódjon akár egy lakatlan szigeten, akár máshol. Ilyen Turgenyev Seniliája, amely tavaly jelent meg Gy. Horváth László új fordításában, s azonnal az év könyve lett számomra. De ilyen az általam Sári László jóvoltából (újra)felfedezett Kipling is, káprázatos indiai novelláival. (Európa, 2018, Kelet, 2009)
18. J. D. Salinger: Zabhegyező
19. John Updike: A kentaur
20. Margaret Drabble: Malomkő
Valószínűleg zavarnia kellene, hogy harminckötetes listámon a külföldi kortárs irodalmat mindössze három mű képviselné, ám szerzőik közül is kettő már halott, egy pedig betöltötte nyolcvanadik életévét... Mégis, számomra ez a három regény elképesztően modern és mai, s minden újraolvasáskor megszólít. A Zabhegyező esetében konzervatív módon ragaszkodom Gyepes Judit fordításához: mivel a regény az ő szavaival íródott, csak ebben a változatban találkozhatom a saját Holdenemmel. A Göncz Árpád fordította A kentaur talán még a Nyúlhájnál is fontosabb regény számomra Updike-tól: nemcsak a hatvanas évek lenyomata, de rengeteg mindent magába foglal, ami fontos számomra az életben. Végül Margaret Drabble Malomkő című regénye (Borbás Mária fordítása) az első igazi, problémaérzékeny találkozás volt számomra a kapcsolat, a fiatalság és a nőlét témájával: és azóta is az. (Európa, 2012, Szépirodalmi, 1976, Európa, 1971)
21. Fenákel Judit: Dokumentumok U. M.-ről
Ahogyan a verseknél Szakács Eszterrel, úgy a kortárs magyar próza esetében Fenákel Judit regényével kellene kivételt tennem: mindenképpen elvinném. A Dokumentumok U. M.-ról (későbbi kiadásában a cím toldaléka logikusabbra változott) életem egyik igazán nagy könyve. Karcsú kötet, egy látszólag személytelen, levelekből, iratokból, dokumentumokból összeálló, olykor keserűen ironikus, máskor anekdotikus, mégis nagyon költői és tragikus regény, amelyben benne van szinte az egész huszadik század. (Szépirodalmi, 1975)
22. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
23. Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak - A jó palócok - Szent Péter esernyője
24. Lovik Károly: A kertelő agár
Egyebekben olyan magyar irodalmat vinnék magammal, amely inkább kicsit nosztalgikus, mintsem kísérletező. Nem hinném, hogy egy lakatlan szigeten igazán jól esne friss problémaregényeket olvasni az élet - addigra már olyan távoli - sötét oldaláról. Ezért jórészt a romantikánál és a 19. századnál maradnék. Jókaitól - ha csak egy könyvet lehet vinni - A kőszívű ember fiai a logikus választás számomra: minden, de minden benne van, ami Jókai, ami nagyregényes és ami maga a romantika. Ráadásul a hű megfilmesítés miatt kedvenc Várkonyi-filmem kulcsjeleneteit is újraélhetném néha az olvastán: márpedig a filmek is nagyon hiányoznának egy lakatlan szigeten. Jókai mellé Mikszáthot tenném oda: a Tót atyafiak és A jó palócok elbeszéléseinek tragikumát a Szent Péter esernyője anekdotikus humora oldhatná, a költői szépség pedig minden szövegére jellemző. Harmadikként pedig jöhetne régi kedvencem, Lovik Károly: A kertelő agár majdnem húsz évvel ezelőtt talált rám, s valami olyan hangulatot sugároz, hogy még rágondolni is szeretek, s időről időre nagy kedvvel olvasom újra. (Akkord, 2006, Magyar Könyvklub, 2005, Noran, 2002)
25. Mándy Iván: Robin Hood
Gyermek- és ifjúsági könyvek nem igazán férnének be a harminc kötetet védelmező könyvesládámba: Mándy Iván regénye azonban nem is egyszerűen ifjúsági irodalom. Igazi Mándy-regény különleges nézőpontváltásokkal, a fiatalok, de az idősebbek számára is szórakoztató iróniával, hiteles romantikával, szellemes, szuggesztív leírásokkal. És hűséges adaptációja a Robin Hood-történetnek, amely így - ha nem is középkori formában, de - szintén velem jöhetne. (Móra, 2017)
26. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
27. Raymond Chandler: Örök álom
28. Philip K. Dick: Figyel az ég
29. Isaac Asimov: Az Alapítvány trilógia
30. Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség
Az utolsó öt könyv esetében tényleg irgalmatlanul nehéz dolgom volt. Komolyan véve játékomat, rettenetesen fájt a szívem néhány kötetért, amelyik már sehogyan sem fért be a harminc közé. De azt gondolom, azokat sikerült kiválasztani, amelyekért valóban rajongok, s amelyek sok örömet adnának egy magányos szigeten. Természetesen krimiszeretetemet nem tudom megtagadni, így egy Agatha Christie-mű listára kerülése biztos: s bár nagyon hiányozna Poirot és Miss Marple is, mindenképpen a Tíz kicsi négert vinném magammal (Szíjgyártó László fordításában), mivel szerintem ez az írónő krimiszerzői, történetszerkesztői és írói csúcsteljesítménye, a legjobb Christie-regény. Azért Chandler mestermunkáját tenném mellé, mert burjánzóan metaforikus, lenyűgözően ötletes szövege önmagában, a csavaros rejtély, a melankolikus hangulat és az erős társadalom- és jellemábrázolás nélkül is nagyon sok örömet ad az olvasás közben (természetesen Lengyel Péter magyar fordításában). Írhatnám, hogy a sci-fit Dick és Asimov képviselné, de valójában úgy gondolom, mind a Figyel az ég, mind az Alapítvány-trilógia a zsánerkontextusától megfosztva, mint igazi irodalom is figyelemreméltó lenne (és hol fosztódna meg jobban ettől az értelmezési környezetétől, mint egy lakatlan szigeten...) (Megjegyzendő, hogy Dick örök fordítója Pék Zoltán, az Alapítványt pedig szándékosan a klasszikus, Baranyi Gyula-féle változatban cipelném magammal.) Listámat kedvenc Rejtő-regényem zárná, amit azóta imádok, amióta harminc évvel ezelőtt először elolvastam. (Európa, 2016, 21. Század, 2018, Agave, 2016, Gabo, 2010, Csengőkert, 2014)
Végül a lakatlan szigeti könyvtár összes tagja együtt:
Megjegyzés: Ha valaki valamit nagyon hiányol a listáról, vagy nem érti, egy kötet hogy került rá, jelszónak az alábbi Űrgolyhók-idézetet ajánlom: "Ez az ipari árammal működő hajszárítóm. És nem tudok nélküle élni!"
