I. Jakab (1603-1625) személyisége sokáig egyáltalán nem érdekelt engem. Az első Stuart-uralkodót elhomályosította a fényes Tudorok kalandos története, s legfőképpen I. Erzsébet lenyűgöző személyisége. Később némi viszolygás is kialakult bennem Jakabbal szemben, köszönhetően Péter Katalin határozottan szemléletformáló könyvének, A szigetország uralkodóinak, amely annyit hangsúlyozta, mennyire tökéletlen értelmű, fogyatékos, esetlen, szánalmas volt Jakab, aki ráadásul kamaszkora óta férfiakkal tartott fenn kapcsolatot, hogy ha lett is volna bennem megfelelő mennyiségű tolerancia kamaszként, Jakabra akkor is csak valamiféle szánalmas roncsként gondolhattam volna, akinek három gyermeke is csak azért maradt életben, mert felesége, Dániai Anna friss vért hozott a "szerencsétlen adottságokkal sújtott család"-ba. Mire felfedeztem, hogy Péter Katalin személyes hangú könyvei gyakorta eltérnek az objektív tényszerűség követelményétől, a baj már megesett. Jakab, aki jobb híján került a trónra I. Erzsébet után, a komor és kissé barbár Skóciából jött, férfikegyencei voltak, s könyvet írt a boszorkányokról, később sem vált a szememben sem érdekessé, sem vonzóvá.

Egészen addig, míg ezt az életrajzot el nem olvastam. Thomas Cogswell könyve a The Phoenix King (A főnixkirály) alcímet kapta, joggal. Fő gondolata ugyanis, hogy I. Jakab egész élete és uralkodása a folyamatos megújulásról szólt: bukásokról és talpra állásokról, vert helyzetből nyerésekről, s arról, hogy a király, akit skót és angol nemesei is irányítani akartak, rendre sikerrel kerülte el a csapdákat, s mindig, újra képes volt halotti máglyájából megelevenedő főnixként megteremteni magának a nyugalmat a magánéletben és a hatalmat az uralkodásban. Rokonszenves és meglepő ötlettel a szerző nyolc, Jakabot ábrázoló portré köré szervezi életrajza fejezeteit: így a király életének szakaszait egy-egy, nemcsak külsejét, de rejtve életének kulcseseményeit is bemutató festmény szimbolizálja. Ezeken rajta van például a nyolcéves kisfiú-király, kezében sólymával, aki felett még házitanítóinak is brutális hatalma van, s a korabeli skót szokáshoz alkalmazkodva nemesei többször is megpróbálják elrabolni: ugyanakkor mindent túlél, s elképesztő műveltséget szerez, így például egész életében ír majd (nem is rossz) verseket... A fiatal férj, aki kalapján a felesége nevét hirdető, ékszerrel kirakott A betűt hordja, közben azonban ingó trónú skót király, akinek sorsát különös módon épp az oldja meg, hogy angol király lesz belőle... A sikeres monarcha csupa reprezentatív csipkében, brokátban, selyemben lefestve, annak ellenére, hogy civil személyisége kifejezetten utálja a cicomát: ezúttal azonban épp az állítja vissza megingó abszolút hatalmát, hogy diplomáciai és hadi sikereket arat külföldön... A Rex Pacificus, a békehozó uralkodó, aki többször is háborúba küldi legjobb barátját, s európai házasságkötő körutazásra fiát... S csontra fogyott halántékú, mégis betegesen megtelt arcú, a halálos betegséget már külsején hordó ötvenes, akinek immár vitathatatlan uralkodói ereje lehetővé teszi, hogy legalább magánlevélben őszinte legyen: így a Buckingham hercegének írt szövegében áthúzza a szokásos aláírása, Jakab, Atyád és Mestered, végét, s átjavítja a ma is megdöbbentően egyszerű Férjed szóra.

A könyv szerzője, Thomas Cogswell, a University of California Riverside történészprofesszora, aki számos könyvet publikált a Stuart-korról és az angol forradalomhoz vezető politikai és eszmei jelenségekről. Legfrissebb és leghíresebb műve az Alistair Bellanyval együtt írt The Murder of King James I (I. Jakab király meggyilkolása) című, hatszázötven oldalas monográfia, amely egy titokzatos pamflet nyomába ered, amelynek névtelen szerzője egy évvel a király halála után, 1625-ben, azt állította, I. Jakabot Buckingham herceg mérgezte meg a halálos ágyán. A szerzők ebből a sokatmondó apróságból kiindulva bontják ki és mutatják be a Stuart-ház első bukását okozó politikai tényezőket. A mérgezéses történet a PM-kismonográfiában is méltó helyet kap (mint ahogy az is, minden bizonnyal nem igaz), s az egész kiskönyvön meglátszik, hogy elképesztő mennyiségű tudás, forrás, szakirodalom áll mögötte. Valószínűleg ettől tud olyan meggyőző, széles perspektívát nyújtó és olvasmányos lenni, vagy például olykor kedves humorral visszatérni a témához: a király épp vadászik. Úgy tűnik ugyanis, hogy Jakab, akinek valójában egyetlen kisebb fogyatékossága különösen vékony és gyenge lába volt, amely megfosztotta a tánc és a lovaglás igazi élvezetétől, a (gyalogos, így vakmerő) vadászatban tudott igazán kikapcsolódni. Vadászházaiban valóban olyan lehetett, amilyennek született: férfias volt, olykor durván szellemes, úr egy kínosan rusztikus uradalom felett, merész a vadászaton és érzelmesen szerelmes abba az egy férfiba, aki az adott időben épp társa volt. Így ha Európa egyik legnagyobb birodalma uralkodójaként, egy előkelő, barokk udvar fejeként, három élő gyermek és a haza atyjaként, s nemesei felett erővel és bölcsességgel uralkodó abszolút monarchaként problémái akadtak, elment egy kicsit vadászni... Thomas Cogswell életrajza nem mentegeti és nem avatja szentté a királyt, viszont összetett, élő és szuggesztív portrét rajzol róla, amely mindenkinek ajánlható.