Hármaskönyv 20. - Modern, magyar, világháborús
A Jaffa Kiadó Modern magyar történelem sorozata ebben az évben is négy remekbe szabott kötettel folytatódott, amelyek közül egyről, a Rákosi- és a Kádár-korszak futballjának és politikájának viszonyát elemző Büntetőterületről már írtam nemrég. Érdekes módon a másik három kivétel nélkül a második világháború korszakához kapcsolódik.

Ha a bejegyzés olvasójának végigfut a szeme a poszt három kötetének Hegyi Péter tervezte borítóján, akkor ezeken is jól láthatja: amellett, hogy az eredmény szemet gyönyörködtető és kreatív, mégis teljességgel különböző témájú három mű látott napvilágot idén.
Ablonczy Balázs A miniszterelnök élete és halála - Teleki Pál (1879-1941) 
című könyve például egy harmadik változat, s talán minden eddiginél érdekesebbre van formálva (mint Teleki a fedélen - önmaga, de türkiz öltönyben). A szerző 2000-ben már megjelentetett egy alapos, mégis könnyedén elolvasható kis könyvet a miniszterelnök életéről (Teleki Pál: Egy politikai életrajz vázlata, Élet-Kép sorozat, Elektra Kiadóház), amelyet 2005-ben követett maga az elismert és megjelenése óta viszonyítási pontként rengeteget idézett politikai életrajz több mint 550 oldalon (Teleki Pál, Osiris). Ahogyan a szerző írja az előszóban: "A kötet teljesen elfogyott, még antikváriumokban is ritkaságnak számít. (Közbevetés: én nyolc évig üldöztem egy saját példányt!) Az elmúlt évek azonban a Teleki Pállal kapcsolatos irodalom és a fantáziadús blődlik további bővülését hozták. Ez indokolja, hogy tizenhárom év után egy olvasóbarát formában megírt életrajzot ismét a közönség elé tárjak." Kulcsszó: olvasóbarát. Az új biográfia ugyanis rendkívül olvasmányos, tele van érdekességekkel Teleki haláláról és életéről (az öngyilkosságtól a cserkészeten és a földrajztudományon át a vörös térképig és a depresszióig mindenről szó esik benne), ám a komoly témákat sem mellőzi. Ahogy szintén az előszó írja: "nem szentéletrajz, de nem is csak a politikus életének árnyoldalait veszi figyelembe." Érdemes elolvasni.

Egészen más a hangulata, szerkesztésmódja Szabó Péter hadtörténész könyvének, amely számos különböző, három nagy témával kapcsolatos tanulmány egybefűzése.
Szabó Péter Keleti front, nyugati fogság - A magyar honvédség a második világháborúban és azután  1941-46
címmel azt vizsgálja, mi mindent lehet tudni alul- és "belül-" nézetből a második világháború frontjain harcoló magyar katonákról. Rengeteg írásos és szóbeli visszaemlékezés, interjúk, emlékiratok és levéltári források alapján rajzol képet a magyar honvédség mindennapi életéről a keleti fronton, a Don-kanyarba vitt munkaszolgálatosok sorsáról, végül arról, hogyan, miként kerültek magyar foglyok nyugati fogolytáborokba, s milyenek voltak ezek. Azért írtam belülnézetről, mert a könyv szerzőjét - függetlenül attól, hogy statisztikákat is készít és értelmez - alapvetően az egyes emberi történetek érdeklik: hogy ki hogyan látta mindazt, ami vele és körülötte történt, mennyit értett meg belőle, s miképpen cselekedett átlagos vagy épp különleges szituációkban. Bár a könyv főcíme jól összefoglalja az apró ellentmondást, vagyis azt, hogy a könyv a keleti front történetének számos részletével foglalkozik, de épp a sok vitát kavaró "keleti fogság" témájával nem (mert egy ember nem kutathat mindent, természetesen): a nyugati fogság történetét feldolgozó rész viszont teljességgel egyedi, s ismeretlen területre viszi az olvasót. A munkaszolgálatosok szenvedéseiről számos munka született már, de ebben a könyvben sikerült új szempontokat találni a feldolgozásához. S érdekes a keleti fronton harcolók életének az atrocitásokkal inkább csak érintőlegesen foglalkozó, a katonaképeslapra hasonlító borítóhoz jól illő bemutatása is.

Azonban különösen ezzel az előbbi kötettel összemérve teljesen más a hangja, nézőpontja, munkamódszere és szemlélete a harmadik most megjelent könyvnek.
Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant - A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
című művében megdöbbentően friss levegő fúj: ha kézbe veszi valaki, azonnal érezni fogja, hogy tényleg modern magyar történelmi munkát olvas. Azonkívül, azt hiszem, egy évtizede nem olvastam olyan történelemkönyvet, amely ennyire hangsúlyozottan etikus kívánt és tudott volna maradni: bátor, tiszteletre és csodálatra méltó az egész rövid, de rendkívül sűrített és sokoldalú könyv.
Témája, ahogyan arról be is számol, mindmáig feldogozatlan és feldolgozhatatlan: a II. világháború alatt, főképpen a szovjet katonák által Magyarországon elkövetett nemi erőszak. Feldolgozatlan: részben új és új, főképp emlékezetpolitikai döntések miatt. S feldolgozhatatlan: hiszen sok szempontból még mindig hiányzik a tudományos, erkölcsi és narratológiai szempontból is érvényes és általánosan elfogadható módszer a feldolgozásához.
Ahogyan a kötetből kiderül, már maga a téma is viharokat kavar, hiszen egyrészt sokan hajlamosak politikai érvként, hivatkozási alapként, bármikor elővehető, "számháborús" érveléshez alkalmazható tényekként kezelni emberek szenvedéseinek, egyéni sorsának lenyomatait. Másrészt a téma felszíne kezd közhelyessé, látszólag kibeszéltté válni, mindenkinek van róla véleménye, s már nem érdeklik valódi tények, miközben a mélyben elmondatlan és elmondhatatlan élmények rejtőzködnek. Harmadrészt mindaddig nem lehet igazán tisztán foglalkozni a témával, amíg egyesek politikai okokból nagyítják és összemossák, míg mások kicsinyítik és összemossák a kereteit. (1)
A könyvben rengeteg olyan kérdés felmerül, amely segíthet a témát a maga komplexitásában és valóságában látni. Például: miként lehet feldolgozni a nemi erőszak témáját, ha nincsenek valódi, elsődleges források? Ha a nők sokszor nem tudták, nem merték, nem akarták elmondani, mi történt velük, vagy csak visszaemlékezve beszéltek róla, s akkor már értelmező kontextusba helyezték? Mi a helyzet azzal, amikor férfiak beszámolójából ismert egy-egy adat: mi a különbség aközött, ha az áldozat beszél, és ha egy szemtanú? Milyen veszélyekkel jár ha az erőszaktevőt "a szovjetek"-kel azonosítják, s miért probléma, ha a II. világháborús nemi erőszakot mint tipikus férficselekedetet dolgozzák fel? Miért lehet félrevezető a jó, sokszor "felvilágosító" szándékú vizuális megjelenítés, szoborba öntés, filmre vitel vagy fikciós megírás? Hogyan csúszhat át az objektívnek szánt beszámoló, "megmutatás" a pornográfiába (épp az érzelemtelenítés miatt), s támogathatja így az erőszak kultúráját, s alakíthatja nézőjét akár akaratlanul voyeur-ré? Miként túlozhatja el a nők puszta áldozatként (esetleg mártírként) szemlélését egy-egy szubjektív bemutatás? S miért lehetetlen - szinte - megtisztítani a témát a tabusítástól és a legendásítástól? (2)
A hihetetlenül izgalmas könyvet élmény volt olvasni, még ha keserű is. Rengeteg kérdést fogalmaztam meg magamban, s most is, amikor befejezem ezt a rövid véleményt, aggódom, mennyire sikerült etikusan írnom a problémakörről. (3) Pető Andrea könyvét mindenesetre érdemes mindenkinek elolvasni!

(1) Különös például, miként fér be a felszabadítás - megszállás - kettős megszállás vita keretei közé, hogy számos, szovjet katona által elkövetett erőszakról a holocaust túlélőitől felvett interjúk tanúskodnak: miközben a közvélemény tökéletesen külön kezeli a soát átélő és a szovjetek előrenyomulását átélő női áldozatok sorsát.
(2) Csak néhány a könyv által cáfolt, sok esetben emlékezetpolitikai álláspontokat kifejező legendák közül: A németek katonák voltak és úriemberek: sosem követtek el nemi erőszakot. A szovjetek szocialista emberek voltak: sosem követtek el nemi erőszakot. Az amerikai, francia katonák, a nyugati front hadseregei a nemi erőszak elkövetése szempontjából gyökeresen másként viselkedtek, mint a szovjet hadsereg. A szovjet katonák barbárok, állatiasak, gyermekien egyszerű gondolkodásúak voltak, ezért követtek el nemi erőszakot. Csak az ázsiai származású szovjet katonák követtek el nemi erőszakot, mert barbárok, állatiasak, gyermekien egyszerű gondolkodásúak voltak, szemben a szláv típussal. A szovjetek azért követtek el nemi erőszakot, mert kiéhezettek voltak a hosszú háború miatt. Mert kiéhezettek voltak a halálközeli helyzetekben. Mert így álltak (jogos?) bosszút saját hazájuk, népük, családjuk szenvedéseiért. Mert erre buzdították őket. Mert ezt diktálta nekik a kommunista eszme. Mert nem értették a nem szláv, magyar nyelvet, így rosszul kommunikáltak a nőkkel. Csak férfiak követtek el nemi erőszakot. Ilyen formában mindegyik mondat hamis!

(3) Egyetlen gondolat a kötettel kapcsolatban is megfogalmazódott bennem: hogy jó ötlet volt-e abban érdekes illusztrációként szovjetekről Magyarországon készült katonafotókat közölni. Ezekkel az olvasó előbb találkozik, mint hogy a szöveg tudatosítaná a téma ábrázolási nehézségeit: ezért tartok tőle, hogy néhány a fényképeken látható arc a nemi erőszak elkövetőjének szimbólumává válik úgy, hogy nem tudhatjuk, volt-e köze ilyen cselekedethez (sőt, a legvalószínűbben: épp nem volt). De lehet, hogy nincs igazam.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 

Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról  

Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve 
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem?
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem?
Ritka, hogy egyszerre, egy időben három olyan könyv is szembejöjjön az új megjelenések között, amelyet ismerek már - és mégsem. Most azonban ez történt. Tulajdonképpen mind Kondor Vilmos novelláit, mind Ormos Mária Hitler-életrajzát feltettem már egyszer a könyvespolcomra, s egy fél Luther-regényem is volt már. Most azonban valamennyi könyv és téma újjászületett, egy kicsit másképp.

Aranyérem: Cs. Szabó Sándor: Luther 2. - Az igazság és az élet
Harmat, 2018

Tudom, hogy elfogult vagyok, de biztos voltam benne, hogy ez a regény ilyen jó lesz - és az is lett... Amikor 2017-ben, a reformáció ötszázadik évfordulóján, sok izgalom és nagy várakozások után napvilágot látott Cs. Szabó Sándor nagyszabású életrajzi vállalkozásának első kötete, felfedezés volt elolvasni. Nemcsak nagyon hiteles, de nagyon jó könyvnek is bizonyult. Akkor ezt írtam róla:
"Cs. Szabó Sándor szuggesztív Luther-figurája a lehetőség határáig abszolút hiteles: a könyv hátterét ugyanis elképesztő mennyiségű forrás, Luther-szöveg és történelmi szakmunka adja. Biztos vagyok benne, hogy a szerző egyike azoknak, akik a világon a legtöbbet tudják Lutherről. Életrajza azonban nem adatsorok dramatizálása, hanem teljességgel saját stílusú, szuggesztív és költői nyelvű, egyedülállóan megszerkesztett szépirodalom. Bár a kor iránt érdeklődők találhatnak benne szójegyzéket és térképet is, a könyv alapvetően filmszerűen érdekes és hallható, látható, szagolható, tapintható részletekkel teli, átélhető jelenetek sora, amelyek rendkívül hitelesnek hatnak.
A visszatekintésekkel, nézőpontváltásokkal, belső monológokkal teli regényszöveg mindennél pontosabban megidézi Luther korát, ám mindez csak háttér egy mozgósító erejű, megdöbbentően élő fiatal Luther-alak mögött. Számunkra idegen, régi, történelmi világban találkozhatunk vele, ahol mások a tekintélyek, a szokások és az elvárások: mégis, annyira rokonszenves, hogy szeretnénk jobban megismerni. Tökéletesen tudunk vele azonosulni, pedig nem tökéletes, hibátlan jellem: mégis elkísérjük minden megpróbáltatásában, vele töprengünk és őrlődünk, az ő kíváncsisága vagy öröme minket is fellelkesít, ha kell, vele gyászolunk... Végül kiderül, hiába könyvalak, legalább olyan bonyolult személyiség, mint bármelyik valódi ismerősünk
."
Ezek a gondolatok maradéktalanul igazak a második kötetre is, amely folytatja és befejezi az elsőt: csak a második idézett bekezdés "fiatal Luther" kifejezését kell kicserélni. Míg Az út ugyanis valóban Luthernek a reformációhoz vezető, nagyon személyes lelki, szellemi útját mutatta be 1483-tól 1517-ig, a mintegy száz oldallal vastagabb második részben a reformátor további életével ismerkedhetünk meg 1518-tól 1546-ban bekövetkezett haláláig. Szerintem fantasztikus ötlet volt épp a 95 tétel megszületésénél "vágni", mivel így pompás második rész született. Benne először - a már megszokott, mozaikos, időugrásos szerkesztéssel - lelassul az idő, ahogyan próbáljuk megismerni az igazságot: túl a 350. oldalon is még csak 1522-ben vagyunk. Ezután azonban az első kötethez hasonlóan megnő az időbeli ugrások hossza, s a legjellemzőbb kérdések felvetésével, a legkülönlegesebb életpillanatok felidézésével, jelenetekbe rendezésével járjuk végig Luther további életét. Így teljesedik be a nagyon találó cím ígérete, s így lehetséges, hogy a könyv annyit ad, amennyit ép ésszel szépíró még vállalhat. Egyrészt teljes, tényeken alapuló, mégis nagyon személyes képet Luther személyiségéről korokon és évtizedeken át, másrészt a reformáció, az 1510-es, 1520-as évek Lutherjének tökéletes bemutatását. A könyv mindenben elképesztően hű a történelmi tényekhez (nagyon megéri például elolvasni a wormsi birodalmi gyűlés jeleneteit: hiszen tudható, Luther sosem mondta ki a híres szállóigét - Itt állok, másként nem tehetek -: de vajon akkor mit is mondott?), mégis olyan izgalmas, mint egy film. Az egyes vitajelenetek Luther és ellenfelei között annyira élők és igaziak, hogy az ember legszívesebben hangosan olvasná fel őket.
Biztos vagyok benne, hogy a kétrészes regényt még sokszor újraolvasom majd, s mindig találni fogok benne valami különlegeset és izgalmasat. Bravúros, fölényes tudású, remekül megírt kalandozás ez egy olyan történelmi személyiség világában, akit érdemes sokkal jobban megismerni.

Ezüstérem: Kondor Vilmos: A haldokló részvényes - Új és régi történetek
Libri, 2018

Hát: nem is gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire tetszeni fog! Nemrég fejeztem be A korona ügynökét, s függetlenül attól, hogy nagyon élveztem olvasni, nem éreztem olyan átütőnek és különlegesnek, mint annak idején A másik szárnysegédet. (Persze valószínűleg csak azért, mert a jót is meg lehet szokni...)
Viszont amikor a kezembe vettem ezt a részben újrázott, részben gyökeresen átalakított novelláskötetet, visszatért a régi tűz: annyira beleszerettem ismét a Kondor Vilmos-féle múltvilágba, hogy elővettem a Budapest Noirt is újra, s jelenleg szépen olvasom bele magamat Gordon Zsigmond kalandjaiba - és borzasztóan élvezem a bűnügyektől az atmoszférateremtő leírásokon és a kulturális érdekességeken át a pompás jellemábrázolásig, tokkal, vonóval! Mindennek az elindítója, A haldokló részvényes című kötet meg csak figyel szerényen az éjjeliszekrényről...
Ebben az új kötetben megtalálható mind a hat történet, amelyet annak idején, 2012-ben az író beválogatott a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című, még az Agave Könyvek kiadásában megjelent kötetébe. Ugyanakkor ezekhez négy újabb írás járul, amelyek - megtartva a kronológiai sorrendet, tehát beilleszkedve a régebbi kötet 1920 és 1937 között játszódó novellái közé - még több pillanatfelvétellel örvendeztetik meg Gordon Zsigmond rajongóit. A címadó elbeszélés egy gátlástalan csalás története, amelynek az eredetisége leginkább abban áll, ahogyan a szövegnek köszönhetően beleízeledhetünk a történetébe. A László László esete a libazsírral, az ideoplazmával és a detektívekkel egy anekdotikus bűnügysorozat esetének kibontása, amelyre már történt utalás az egyik korábbi elbeszélésben. A Megvan a belvárosi beretvás gyilkos igazi stílusbravúr: semmi más, mint egy cikk, egy eset, meg pár élet... Ráadásul valódi fejléccel: mivel a Libri által kiadott Kondor-könyvekben immár hagyományos, hogy semmilyen extra-különös szövegszedéstől sem riadnak vissza. (A kötetben más ilyen beillesztett darabkákat is találni, mint például egy gyönyörű iratcímzést.) Végül Az Est regattájának igazi vesztese egy, az eredeti kötet darabjaihoz fogható, aprólékosan kidolgozott, s szívszorító tárgyú novella, amelyet szintén egy "igazi" bűnügyi riportcikk zár le.
A hátralévő hat írás (öt novella - Ifjú Mariska hétköznapi halála, Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes, Wallenstein Ödön gyengéje, A Nyavalya tudja, Négyen voltak - és egy kisregény, a Pernahajder volt-e Shock Jenő?) ugyanaz, mint a korábbi novelláskötetben, s változatlanul tetszik nekem. Ám miután újraolvastam őket, majd elolvastam azt is, mit írtam róluk annak idején, meg kellett állapítanom, hogy azóta sok mindent másképp látok. Változatlanul a Négyen voltak a kedvencem, amelyben jelentős szerepet kap Tábori Kornél is, ám A Nyavalya tudja című elbeszélést sokkal-sokkal többre értékelem, mint korábban, az Ifjú Mariska hétköznapi halála pedig ezúttal őszintén megragadott patikamérlegen kimért szomorkásságával.
Összefoglalva: ennek az újrázásnak nemcsak annyi értelme volt, hogy új olvasók számára is elérhetővé váltak a régi történetek, vagy hogy - egyszer majd - egységes sorozat kerülhet fel a gyűjtők polcára, amelyen legkésőbb a Szélhámos Budapest megjelenése óta mindenképp akadt egy könyvészeti kakukktojás. Valójában egy új könyv született, amely tartalmában mindenképpen csak jobb lett a bővítéstől. Ezért is ajánlom mindenkinek.

Bronzérem: Ormos Mária: Hitler
Kossuth, 2018

Az idén nyolcvanhét éves professzor asszony történészi munkássága a 20. század egyik megkerülhetetlen teljesítménye. Egyéni látásmódja, alapossága, sziporkázó stílusa bármely könyvét izgalmas és fontos olvasmánnyá teszi. A Kossuth Kiadó életműsorozattal köszöntötte a 85. életévébe lépett Ormos Máriát: 2016 óta önéletrajza, a Remények és csalódások, A Föld felfedezése és meghódítása című összegző munka, s a széles panorámát megrajzoló Gondolatok az ember történetéről című könyve mellett talán legjelentősebb nagy munkája, a Hitler-életrajz látott napvilágot eddig, ráadásul a sorozat idén végre elegáns és egységes új külsőt is kapott.
A Hitler annak idején közvetlenül a rendszerváltás után készült el. Első kiadása (amely számos utánnyomásban napvilágot látott) 1993-as volt (a T-Twins Kiadónál), majd készült belőle egy második változat 1997-ben (a Polgár Kiadónál). Úgy gondolom, hogy nagyon itt volt az ideje egy harmadik kiadásnak, mivel a korábbiak vagy lapokra szétestek, vagy teljességgel kifogytak. Pedig ez a biográfia alapvető a magyar olvasók számára, több okból is. Egyrészt azért, mert élvezetes, alapos és egyéni hangú áttekintés a 20. század e félelmetes diktátorának életéről. Másrészt, mert bizonyos fejezetek sajátosan magyar szempontból közelítenek a témához, amit hiába is várnánk külföldi Hitler-életrajzoktól: így szó esik Hitler és Horthy politikai kapcsolatáról, Magyarország német megszállásáról vagy a magyar zsidóság elhurcolásáról. Harmadrészt, mivel Ormos Mária teljesen egyedi, átfogó elemzését adja benne Hitler szellemi alapjainak a Mein Kampf szövegének beható értelmezésével. Negyedrészt pedig, mivel a könyv terjedelme ellenére is átfogható, könnyen kezelhető, monumentális zsebmonográfia, ellentétben mondjuk Ian Kershaw óriási, kétkötetes vállalkozásával.
Ám itt el is jutottam oda, amiért az új Hitlernek ebben a posztban csak bronzérem jutott, alapvetően kiadási okokból. A kötet ugyanis az 1997-es könyv szövegének változatlan újraszedése. A köztes húsz évben azonban rengeteg minden történt a magyarul is elolvasható Hitler-életrajz frontján: számos részkutatás látott napvilágot népszerű és tudományos formában is, többek közt John Lukacs, Anna Maria Sigmund, Brigitte Hamann vagy Andrew Roberts tollából. Legfőképpen pedig elkészült, sőt, magyarul is megjelent Ian Kershaw óriási és azóta is megkerülhetetlen, kétrészes nagymonográfiája, a Hitler - 1889-1936: Hybris (1998, magyarul 2003) és a Hitler - 1936-1945: Nemezis (2000, magyarul 2004), amelynek az ismerete, használata nélkül ma már nem lehetne megírni semmilyen Hitler című magyar könyvet. Ormos Mária munkája viszont e könyvekre egyáltalán nem reflektál: joggal, hiszen szövege legfeljebb 1997-es, amikor az említett művek nagyrészt még nem is léteztek.
Ez a szituáció azonban mindenképpen megért volna egy rövid, tömör előszót a harmadik kiadásban: igaz, kis betűkkel feltüntetik benne a belső címlap hátulján, hogy a kiadás alapja a Polgár változata, de ez nem elég. A kötet időben való elhelyezése nélkül kínos, amint Ormos Mária eredeti, helyén hagyott bevezetője vázolja, mennyire nincsenek könyvek magyarul Hitlerről (egy 1968-asra és egy 1989-esre tud csak hivatkozni): miközben ma már a téma iránt érdeklődő laikus is tucatnyit tud felsorolni, amelyekből például sokkal kevesebb kérdőjellel rekonstruálható Hitler ifjúkora, mint ahogyan a jelen könyv még megteheti. Ráadásul valamely kiadói munkatárs a kötet irodalomjegyzékébe mégis beleírta - hiányosan - Kershaw kötetének adatait, szóval még úgy is tűnhet, mintha a szerzőn számon kérhető lenne az újabb szakirodalom.
Senki sem csodálkozik rá, hogy Louis Bréhier nem használja a múlt század végének bizantológiai szakirodalmát pompás kötetében, a Bizánc tündöklése és hanyatlásában: hiszen kiadásaiból a laikusok számára is egyértelmű, hogy egy ma is meghatározó, de 1947-es kötetet olvasnak. Jó lenne, ha a Kossuth hasonlóan gondosan bánna Ormos Mária könyveivel: hiszen kiválóak, és megérdemlik. Hírek szerint nemsokára érkezik az utoljára 2000-ben megjelent Mussolini.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 

Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról 

Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve
Ekultura.hu - Rejtő Jenő: Vanek ur Párisban
Az idei Ünnepi Könyvhét egyik különlegessége volt egy nem igazán hivalkodó, keménytáblás kis kötet, amire mégis oda kellett figyelni. Borítója úgy nézett ki, mintha harminc évvel ezelőtt, egy jobbfajta írógéppel gépelték volna rá a girbegurba, kissé festékmaszatos betűket: P. Howard (Rejtő Jenő): Vanek ur Párisban.

Igen, pontosan így: nem úr, hanem ur és nem Párizs, hanem Páris! S igen: nem véletlen az ódon masina látszólagos használata sem, ez a szöveg csakis gépelve kerülhetett a borítóra, amelyen mintha a vékony géppapír átkából a következő kéziratoldal is átderengene: persze csak a borítótervezés játékának köszönhetően. Ilyen helyesírással és gépírással szerepelnek ugyanis ezek a szavak azon a kéziraton (pontosabban gépiraton), amely Kiss Ferenc Rejtő-kutatónak (és legendás képregény-szerzőnek és képregény-gyűjtőnek...), no meg a könyvritkaságokat sokak mindennapi olvasmányává tevő Szépmíves Könyveknek köszönhetően most kötetté formálódott, s így már felkerülhet bárki könyvespolcára. A gépirat készítője, Kovács Magda, Rejtő Jenő utolsó gépírónője volt: az író ugyanis – a közismert legendákkal ellentétben – gépbe dolgozott. Ahogyan az Thuróczy Gergely A megtalált tragédia című kötetéből is kiderül, elképesztő, megállíthatatlan tempóban diktált egymást követő gépírónőinek, majd az elkészült gépiratot a felismerhetetlenségig összejavítgatta. Másnapra ebből kellett megalkotni a következő ideiglenesen végleges gépiratot, amit Rejtő később még tovább javíthatott stb. Épp ezért Kovács Magdának nagy gyakorlata volt abban, hogy a zilált szövegekből könyvformába gépeljen bármit: így készült el ez a változat is Rejtő utolsóként az olvasók elé került regényéből.

A Vanek úr Párizsban esetében közismert, hogy Rejtő életének utolsó(előtti) évében készítette el, több helyre is felajánlotta, majd végül a Nova Kiadó javításokat kérő visszautasítástól csalódottan kettétépte. Az életrajzban ekkor hallani a műről utoljára: a regény csak 1986-ban jelent meg először, posztumusz, az író bátyjának, Révai Gyulának a gondozásában, s sokan emiatt szívesen ki is tagadták volna az életműből. Előfordult, hogy itt-ott azt állították róla, valójában csakis befejezetlen munka lehetett, s teljessé csak az írói hagyatékot kezelő, irodalmi babérokra törő báty írhatta, ezért is „nem elég rejtős".

Igaz, ha valaki ténylegesen beleolvas a regénybe, mindezt máris cáfolni tudja, két indokkal is. Az egyik: hogy az Elsőszámú Legvegyesebb Brigád és a szaharai légiórádió abszurd és elképesztő történeténél kevés rejtőibb szöveg létezik. Valóban, a sztori – hasonlóan az olyan késői Rejtő-regényekhez, mint Az ellopott futár vagy a Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára – ezúttal zaklatottabb az addigiaknál, s ürügyebb az ürügynél, hiszen a szöveg maga, a stílus, a retorika, a humor sokkalta fontosabb a könyvben, mint hogy leleplezi-e A tizennégy karátos autó című regényből már ismerős Gorcsev Iván a hamiskártyás maffiát és a zsarnoki légiós tiszteket. (Le.) De pontosan ez az utánozhatatlanul rejtői: egy utólag a szövegbe nyúlkáló kéz bizonyára rendbe szedte volna a csapongó fantáziát.

A másik bizonyíték az eredetiségre, hogy Rejtő élete első nyomtatásban megjelent kisregényét, az 1932-es A Párisi Frontot használta fel, hogy a valójában szintén csak kisregény terjedelmű ötletén (a légiós első részen) csavarjon egyet, s hosszabb művé írja. Tette ezt joggal: nem valószínű, hogy ha a kötet rendben és békében megjelenik 1942-ben (rend... béke...), bármely olvasó reklamált volna, felismerve benne a tíz évvel azelőtt a Nyíl regényújságban kiadott korai zsenge szövegét. Persze az is igaz, hogy a Nova emberének tulajdonképpen igaza volt: a Vanek úr Párizsban még nem volt egészen készen. Ezt mutatja az is, hogy a most kiadásra került változat jóval szigorúbb szerkesztést alkalmaz: vagyis úgy tűnik, hogy Rejtő a széttépett kézirat esete után még változtatott a szövegen, amitől az – jobb lett.

Most ugyanis a Rejtő-rajongók egy új változatot ismerhetnek meg, amely távolról sem csak a cím helyesírásában tér el a közismerttől. Belekezdve több dologra is fény derül. Az első ezek közül, hogy Révai Gyula mentesül a megírás-átfogó átírás gyanúja alól: a Vanek ur ugyanis nagymértékben egyezik a Vanek úrral elejétől a végéig, vagyis nem áll meg a vád, hogy tetemes részeihez Rejtőnek nem volna semmi köze. Az itt-ott tapasztalható „simításokat" nyugodtan lehet az írónak tulajdonítani, csak fordított időrendben (vagyis hogy nem az író bátyja talált szerencsétlenebb, köznapibb fordulatot itt-ott, hanem Rejtő javított az adott helyen „rejtősebbre" a Kovács Magda-féle, későbbi változatban – bár engem őszintén érdekelne minderről Thuróczy Gergely véleménye is: mennyit gépelt és mennyit simított a nyolcvanas években Kovács Magda, mielőtt elkészült ez a kézirat).

A második azonban sokkal izgalmasabb dolog: ennek a kéziratnak ugyanis nemcsak a fejezetbeosztása más kissé, mint a korábban ismertnek, de Manuel története is sokkal szervesebben és okosabban van beledolgozva. A szökevény légiósok nem ötletszerűen cipelik magukkal ezt a kulcsszereplőt, hanem egy pompásan megírt fejezetben külön megmentik, s így kerül közéjük. Ezenkívül számos fordulat, bekezdés, részlet, poén és mondat van sokkal-sokkal jobban megírva, mint az eddig ismert variánsban, míg más, kissé túlburjánzó ötleteket (pl. hogy Gorcsev miért is szerepel itt-ott Pojác néven) sikerült kiszedni belőle. Egyértelmű tehát, hogy ez egy jobb regény: de teljességgel Rejtő-féle.

Ráadásul – s ez a harmadik előny – a Szépmíves kötete (hasonlóan a korábban megjelent Tatjána és Konzílium az őserdőben című könyvekhez) egyúttal nosztalgiautazás is. Először is valójában nem a gépiratból készült, hanem maga a gépirat: amikor elolvassuk a szépen gépelt oldalakat, visszarepülhetünk pár évtizedet, tiszteleghetünk Kovács Magda precizitása előtt, sőt, akár a kéziratot átolvasó Rejtő Jenőnek is képzelhetjük magunkat egy percre... Továbbá a kemény kötéses könyv nemcsak ennyiből áll: belekötötték még A Párisi Front első megjelenésének hasonmás oldalait (Byssz Róbert gyönyörű, eredeti rajzaival illusztrálva), Kiss Ferenc és Fazekas Attila Rejtő-képregényének vonatkozó részeit, s egy érdekes utószót is. Elmondható tehát, hogy a Rejtő-rajongókat éppúgy érdekelheti, mint a képregény-kedvelőket, az irodalmi legendák gyűjtőit, vagy azokat, akik még egy humoros regényt keresnek a nyaraláshoz.

A Könyvhéten ott álltam egy hölgy mellett, aki jaj, de jó, egy Rejtő felkiáltással kézbe vette, majd á, ezt már olvastam felkiáltással letette a könyvet. Így bár hálás vagyok a kiadónak, hogy nem írta-ragasztotta keresztbe nagy, piros, üvöltő felirattal a könyvecskét, amin rajta állna: Figyelem, emberek, nem, ezt a változatot még nem olvashattátok! – most mégis szeretnék kicsit üvölteni: ezt a Rejtőt még tényleg nem olvashattuk! Ideje kézbe venni!

Linkek
Rejtő Jenő összes regénye és kisregénye
Láttad már? - Rejtő Jenő-sorozatRejtő Jenő: Tatjána
Rejtő Jenő: Konzílium az őserdőben
A cikk az Ekultura.hu-n: Rejtő Jenő: Vanek ur Párisban
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A képeken: a Vanek ur Párisban címlapja, a Vanek úr Párizsban legfrissebb papírkiadásának és 1986-os első kiadásának borítója, Rejtő Jenő, végül a Szépmíves Könyvek további három Rejtő-ritkaságának fedélképe. 
Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve
A Könyvsaláta az ekultura.hu egy rovata, amelyben rövidebb írások jelennek meg könyvekről. Mivel ezúttal az egyikbe két kötettel is bekerültem szerzőként, gondoltam, ezeknek az írásoknak is szentelek egy blogbejegyzést. A párost viszont kiegészítettem még egy saját véleménnyel, amely az oldalon nem volt olvasható.

Guy Adams: Dr. Moreau serege
Szukits, 2018
Aki Sherlock Holmes kalandjait szereti, rossz ember nem lehet. És aki Sherlock Holmes kalandjait szereti, az bizonyára őszintén hálás a Szukits Kiadónak. Ők azok ugyanis, akik fáradhatatlanul jelentetik meg az újabb és újabb történeteket a nagy detektívről, legyen szó akár Sir Arthur Conan Doyle műveinek kötetenkénti, avagy összkiadásáról, akár kortárs szerzők a Holmes-univerzumban játszódó írásairól. A Szukits jegyzi az Új Sherlock Holmes-sorozat néven emlegetett, steampunk beütésű regénysorozatot is, amelyben angolul eddig tizennégy kötet látott már napvilágot, magyarul pedig immár négy: James Lovegrove Lidércnyomása, Guy Adams Isten lehelete című könyve, George Mann Lélekdoboza, most pedig egy második Guy Adams-regény, amely méltó párja az előzményének.
Aki olvasta H. G. Wells Dr. Moreau szigete (más címen Szörnyetegek szigetén) című, 1896-os könyvét, az tudja, hogy a csipetnyi természetfeletti helyett ezúttal egy őrült professzor különös kísérletei adják az alapot Sherlock Holmes nyomozásához. A regény azonban más legendás, korabeli művek előtt is tiszteleg: így Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye, Edgar Rice Burroughs magyarul sajnos lefordítatlan Pellucidar-sorozata, H. G. Wells Emberek a Holdban című könyve, sőt, a Holmesot oly sok sikeres - és ma is őszintén élvezhető - filmben eljátszó Basil Rathbone árnya is megjelenik a könyv értelmezési horizontján. Az egyik legfontosabb mellékszereplővé pedig Challenger professzor válik, aki maga is Doyle-alak, bár az író életében sosem hozta össze egy kötetben, szereplőként detektívjét és tudósát. Akinek azonban ennyi jó esetleg már túl sok is volna, az a Dr. Moreau seregével egyszerűen kap egy izgalmas krimit, amely a londoni utcákon és a Temzében felbukkanó, szétmarcangolt holttestektől vezet némi politikai ármánykodáson keresztül egy igazán meglepő végkifejlethez.
A sorozatból eddig nekem Guy Adams előző műve, az Isten lehelete volt a kedvencem, most azonban hajlamos vagyok az új regényhez átpártolni. A sorozat egyébként James Lovegrove A háború istenei című, 1913-as könyvével folytatódik majd.

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient expresszen
Könyvmolyképző, 2017
2017 pompás év volt Agatha Christie kedvelőinek, hiszen a Helikon Kiadónál újraindult az életműsorozat, a mozikban bemutatták Kenneth Branagh rendezésében és főszereplésével a Gyilkosság az Orient expresszen című filmet – a Könyvmolyképző pedig kiadta Lindsay Jayne Ashford Rejtély az Orient expresszen című regényét.
A krimiszerző és regényíró Ashford 2016-ban írta meg eredetileg The Woman on the Orient Express című könyvét, amelynek nem más a főszereplője, mint a fiatal Agatha Christie… Az írónő a krimikirálynő legjobb regényeinek és önéletrajzának gondos tanulmányozása után talált ki egy történetet arról az 1928-as utazásról, amelybe a csalódott és magányos Agatha menekült első házassága kudarca, a válása után, s találkozásáról két rejtélyes, különleges asszonnyal. Egyikőjük az erős jellemű, félelmetesen intelligens, fiatal özvegy, Katharine Keeling, aki később hozzáment Leonard Wooleyhoz, a híres régészhez – s akiről Christie valószínűleg megmintázta a Gyilkosság Mezopotámiában Louise Leidnerét. Másikójuk maga a titok: a nagyon boldogtalan és elbűvölő Nancy Nelson, aki rettenetes terhet hordoz, s nem tudja, mit kezdjen az életével. A korhű atmoszférájú, egy távoli világot, s idegen kultúrát bemutató regény fordulatos és lebilincselő olvasmány: elbűvölő könyv hiteles nőalakokkal.
Csak egyetlen problémám volt vele: hogy a történet minden pontja fikció. Ahogyan azt a rendkívül becsületes utószó is elárulja, Agatha Christie valójában nem a regényben leírt módon és csak egy évvel később ismerkedett meg leendő második férjével, Max Mallowannal. Katherine-nek a történetben feltárt tragikus titkaiból egy szó sem igaz, s Nancy Nelson sosem létezett. Mindez persze szépirodalom esetében nem volna gond: mégis, eltöprengtem rajta, vajon akkor is kézbe vettem volna-e a könyvet, ha Miss V. A. Lacky lett volna a főszereplője, aki épp a történet folyamán ismerkedik meg Tommal, Dickkel vagy Harryvel…

Lars Kepler: Lesben
Animus, 2018
A legtöbben azt mondják, hogy Lars Keplernek (vagyis az ezen a közös álnéven alkotó svéd íróházaspárnak, Alexandra Coelho Ahndorilnak és Alexander Ahndorilnak) a Lesben a legjobb könyve. Ami nagy szó, hiszen a Joona Linna nyomozót felléptető sorozatuk immár hét kötetet számlál, s ez az eredetileg 2014-es regény volt köztük az ötödik. Nagy a szerencséje az Animus Kiadónak, amelyik éppen most, ezzel a regénnyel vette át a Lars Kepler-sorozat gondozását: hiszen azokat is megszólíthatják vele, akik – mint én – eddig még nem olvastak semmit a szerzőtől.
A Lesbennek méltó helye van a lassanként legendássá váló Skandináv krimik sorozatban: tipikus és ötletes tagja a műfajnak. Főhőse, Joona Linna, az egyszerre finn és svéd gyökerekkel rendelkező, rendkívül jóképű és vonzó, mégis, kissé elátkozott sorsú detektív ugyanis a regény első lapjain még fel sem tűnhet: mindenki azt hiszi róla, hogy halott. Ennek köszönhetően jobban megismerhetjük a többi nyomozót, segítőtársait, s munkatársát, Bark doktort, a hipnotizőr bűnügyi pszichiátert, aki segít abban, hogy a könyvbeli bűntények tanúi visszataláljanak az emlékeihez. Ezúttal valaki brutálisan gyilkol meg nőket, ráadásul tettét a végrehajtás előtt videóüzenetben adja a rendőrség tudtára, mintegy párbajra híva a bűnüldözőket. Azután végre feltűnik Joona: az ügy azonban csak egyre sötétebbé és félelmetesebbé válik…
Az élvezetes, gyors tempójú, mégis monumentális (néha kicsit túl monumentális) regény valóban nehezen engedi el az olvasóját, s az ábrázolt kendőzetlen brutalitással is a székhez szegezi a krimikedvelőt. Nekem azonban ez utóbbiból egy kicsit soknak bizonyult a Lesben lapjain fellelhető mennyiség. Emellett nagyon furcsának találtam a majdnem ötszáz oldalon át folyamatos jelen idejű elbeszélésmódot, amely igencsak tünékennyé tette a szöveget. Ettől függetlenül bátran ajánlom a könyvet a skandináv krimi rajongóinak.

Linkek 
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 

Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról 
Ekultura.hu - Andrea Camilleri: Montalbano – Egy hónap a felügyelővel
Közismert, de nem lehet elégszer elmondani, olyan érdekes: a Montalbano szerzője, az olasz Andrea Camilleri hatvankilenc évesen jutott el odáig, hogy krimit kezdjen el írni. Persze író volt már korábban is: díjazott regény-, dráma- és forgatókönyv-szerző, valamint színházi és televíziós rendező. Mégis tény, hogy bár 1925-ben született, csak 1994-ben írta és jelentette meg élete első krimijét, amely Szicília egy fiktív városkájában, Vigàtában játszódik, s főszereplője Salvo Montalbano felügyelő. A víz alakja című első regénye azután óriási siker lett, s további több mint harminc történetet eredményezett.

Andrea Camilleri tavaly betöltötte kilencvenkettedik életévét, nyugodtan mondható hát, hogy immár élő legenda. Olasz nyelven legfrissebb kötetét, egy regényt 2017-ben adta ki Montalbano felügyelőről: vagyis semmit sem fáradt és semmit sem változott az ínyenc és földhözragadtan zseniális detektív kitalálása óta eltelt több mint húsz év alatt. Közben hőse önálló útra kelt, hiszen a róla szóló könyveket lefordították többek közt angolra, németre, franciára, spanyolra, portugálra, törökre és oroszra, s kalandjairól – magának az egykori tévés szakértő Camillerinek az irányításával – remek tévéfilmsorozat is született Olaszországban Luca Zingaretti főszereplésével, amelyet már Magyarországon is vetített a televízió. Fontos viszont tudni, hogy a könyvek felügyelője nem kopasz – és talán még a filmekben megjelenőnél is szárazabb a humora…

A magyar olvasók azonban mindeddig elég kevéssé ismerhettek meg Camilleri Montalbanójának világát: ugyanis két kiadónál mindössze négy regényt adtak ki magyarra fordítva, s az sem mostanában (címük: A víz alakja, Az agyagkutya, Az uzsonnatolvaj és A hegedű hangja). Szerencse, hogy ez épp az első négy Montalbano-könyv, amelyekben a hős annak idején megszületett: s 1998-ban egy különleges novelláskötet követte őket, benne harminc rövid, tömör, csattanós és elképesztően művészien megkomponált krimitörténettel. Ez a Montalbano – Egy hónap a felügyelővel, amely nemrég végre magyarul is megjelent az Európa Könyvkiadó gondozásában, s – bízom benne, hogy – új életre támasztotta a magyar Montalbanót.

A felügyelőről ugyanis nagyon is érdemes olvasni. Camilleri Salvo Montalbano személyében olyan hőst alkotott meg, amilyen még nem volt a krimitörténetben. Például szicíliait: ha megismerkedünk vele, többé nemcsak a maffia fog eszünkbe jutni erről a gyönyörű szigetről, hanem többek között gazdag történelme és kultúrája, különös nyelvjárása, vagy remek konyhája. Montalbano független szellem, okos, intelligens, jóképű férfi, ha muszáj, kiváló verekedő, s jó a humora. Mégsem a tökéletesség mintaképe: olykor lusta, rendetlen, féltékeny vagy pimasz, néha kifejezetten örömmel trágárkodik, hogy pukkassza a jónépet, emellett utálja a hatalommal való visszaélést, s ilyen esetekben a legnagyobb örömmel renitenskedik. Igazi ínyenc, rajong a különféle tengeri herkentyűkért, de nem veti meg az alkoholt sem. Szereti a barátnőjét, de néha örül, hogy nem kell vele együtt élnie, így találkozásaik ritka és különleges pillanatok maradnak. Nagyon sokat tud az emberekről, de olykor nincs türelme megérteni őket. Rendkívül emberi és szerethető karakter tehát.

A Montalbano 30 történetében pedig egyúttal remek nyomozónak mutatkozik, hiszen a kötetbe került mesternovellákban a gyilkosságtól a gyilkossági kísérleten át a tolvajlásig és a régi bűnök hosszú árnyékának felderítéséig számtalan különleges esetben bizonyíthatja rátermettségét. A gyűjteményt olvashatjuk afféle minden napra egy meseként, takarékosan beosztva, de be is falhatjuk a rövid elbeszéléseket, egy csapásra. Mindkét esetben remekül szórakozunk. Camilleri stílusa ugyanis abszolút feledhetetlen: minden sorából hatalmas, mégis szerényen leplezett életbölcsesség sugárzik. Néhány szóval képes olyan frappánsan jellemezni egy-egy szereplőt, hogy már szinte látjuk is magunk előtt a maga valójában. Olykor finom, máskor harsány humora pedig a legsavanyúbb krimikedvelő ajkán is mosolyt fakaszt.

Montalbano felügyelőt előbb-utóbb muszáj megkedvelni, ha az ember találkozott vele. Ebben pedig sokat segít, hogy a most kiadott kötet Kürthy Ádám igaz rajongásból született, s egyszerűen remek fordításában látott napvilágot magyarul. A magam részéről csak bízni tudok benne, hogy Montalbano és a napsugaras Szicília sokak kedvencévé válik, s talán nemsokára újabb elbeszéléskötetet is kézbe vehetünk majd erről a szeretnivaló fiktív univerzumról.

Linkek
A cikk az Ekultura.hu-n: Andrea Camilleri: Montalbano – Egy hónap a felügyelővel
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Újdonságok ajánlója 9.
Bár ez az újdonságajánló tíz helyett egyelőre még csak kilenc könyvet tartalmaz, mégis posztolom: hiszen amilyen tempóban megindult az új megjelenések bejelentése, bizonyos, hogy nemsokára kibővíthetem.

Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Agave, megjelenés: szeptember 6.
Érdekes arról olvasni itt és ott, kinek mi a véleménye az Agave Dick-életműkiadásának borítóiról. Az én véleményem: a - főleg Faniszló Ádám-féle - újabbak tökéletesek. Ahogyan az előző széria - Kuszkó Rajmund-féle - fedelei is tökéletesek voltak. Ezt a könyvet a régi kiadásban még csak olvastam: így a gyűjteményembe bekerülni az új külsővel fog. Alig várom.

Lee Child: Eltűnt ellenség
General Press, megjelenés: szeptember
Az ígéret szép szó, és a General Press mindig betartja. Minden év egyik első, februári könyvújdonsága a legújabb regény Jack Reacherről, amelyet a szerző, Lee Child angol nyelvterületen előző ősszel kiad: ez volt idén az Éjféli szállítmány. S minden évben vannak - a szép külsejű, új életműsorozatban - utánnyomások: idén a 61 óra és a Hiba nélkül után jön az Eltűnt ellenség.

Rejtő Jenő: Légió mindhalálig - Elveszettnek hitt művek 
Transzliteratúra, Szépmíves Könyvek, megjelenés: augusztus 27.
A Tatjána és a Konzílium az őserdőben után újabb Rejtő-zsebkiadás, különleges újdonságokkal a Szépmíves Könyvektől. A Vanek ur Párizsban lappangás után előkerített, végleges gépirat-változata után újabb eddig elveszettnek hitt művek megosztása a rajongókkal és az érdeklődőkkel. Csak ez a borító, csak ezt lehetett volna feledni... Eddig olyan jól néztek ki ezek a könyvek...

John Maddox Roberts: Királycsel - S.P.Q.R. 1.
Művelt Nép: megjelenés: november 26.
Azt hiszem, Steven Saylor és Gordianusról szóló, az ókori Rómában játszódó történelmi krimisorozata, a Roma Sub Rosa igazi klasszikussá vált, s a magyar olvasók is nagyon szeretik. Fura azonban, hogy John Maddox Roberts S.P.Q.R.-szériája régebbi: egy évvel Saylor sorozata előtt, 1990-ben indult, s 20 év alatt tizenhárom kötetet ért meg (amelyhez talán most íródik egy újabb). Alig várom, hogy megismerjem Decius nyomozásait...

Ian Fleming: Casino Royale
Művelt Nép, megjelenés: december 3.
Még júniusban írtam róla, hogy decemberben újabb James Bond-tisztelgés érkezik meg a magyar olvasókhoz, Anthony Horowitz Örökké meg egy nap című regénye. Közben azonban kiderült, hogy a Művelt Nép egy valódi Bond-sorozatba is belekezd, s mindjárt a legendás első könyvvel, a Casino Royale-lal. Csak abba ne hagyják! Szívesen elolvasnám magyarul azt a hét Bond-könyvet is, amely még sosem jelent meg magyarul...

Vajda Pierre: Ripityom - Jávor Pál, aki kétszer halt meg
Athenaeum, megjelenés: október 16.
A két világháború közötti magyar filmgyártás nagy alakjai, a hazai hangosfilm első nagy korszakának filmszínészei közül egyértelműen Jávor Pál a kedvencem. Épp ezért kíváncsian várom, milyen - bensőségesnek és szubjektív hangúnak ígért - életrajzi kötetet írt róla Vajda Pierre, akit leginkább különleges celebként és ételkritikusként ismerhetünk.
Rüdiger Vaas: Egyszerűen Hawking!
Cser, megjelenés: szeptember 4.
Meglehetősen nehéz elfogadni, hogy Stephen Hawking elhunyt. Olyan sokáig küzdött sikeresen szörnyű betegségével, hogy kezdett hihetetlenné válni a tény, ő is halandó. Emléke előtt is tiszteleg a Cser Kiadó, amikor elindítja az Egyszerűen... sorozatot, amelyben híres tudósok életművét magyarázzák el érdekesen fiatalok számára. A könyv szerzőjétől magyarul elérhető egy "felnőtt" Hawking-pályakép is.

Dan Moore: Sherlock Holmes - Rejtélyek könyve
Kossuth, megjelenés: november 13.
Több éve elhatároztam, hogy egyszer majd írok az ilyesféle feladványos könyvekről, mert nagyon szeretem őket. Ám ez azóta is elmaradt. Így csak ajánlani tudom ezt a jónak ígérkező, logikai feladványokkal teli kötetet, amely - remélem - gyűjteményem újabb pompás tagja lesz majd, miközben kiszolgálja a Sherlock Holmes iránti rajongásomat.

Keith Roberts: Gőzkorszak - Pavane
Metropolis Media, megjelenés: szeptember 16.
Tudtommal Keith Robertsnek ez lesz az első magyarul megjelenő könyve. Ami azért érdekes, mert az 1935-ben született, 2000-ben elhunyt író négy alkalommal nyerte el a British Science Fiction Association Awardot, s további kétszer nevezték rá, továbbá nevezettje volt a Nebula-, a Hugo- és a John W. Capmbell Emlékdíjnak is. Ez az 1968-as műve, egybefüggő történetek gyűjteménye külön hírnévre tett szert. Így - alig várom.

Linkek
Újdonságok ajánlója 1.
Újdonságok ajánlója 2.
Újdonságok ajánlója 3.
Újdonságok ajánlója 4. 

Újdonságok ajánlója 5. 
Újdonságok ajánlója 6.
Újdonságok ajánlója 7. 
Újdonságok ajánlója 8.
1945 és más történetek - Szántó T. Gábor könyve
Török Ferenc 1945 című filmjéről mindenki hallott már. 2017-ben mutatták be, s nemcsak jól megérdemelt szakmai, de meglepő közönségsikert is aratott. Fél év alatt mintegy negyvenezren nézték meg a moziban, pedig nem vígjáték, kalandfilm, krimi vagy noir: hanem minimalista módon, fekete-fehérben forgatott, rendkívül súlyos kérdéseket feldolgozó, végtelenül fegyelmezett szerkezetű dráma, amelynek még nyugtalanító zenéje sem hoz feloldást a nézése közben. A film  a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon 3. helyezett közönségdíjas lett, a 34. Jeruzsálemi Nemzetközi Filmfesztiválon Jad Vasem-díjat kapott, elnyerte a Magyar Filmkritikusok legjobb filmnek járó B. Nagy László Díját és még további mintegy tizenöt elismerést. Nagyon csendes film, de húsba és lélekbe vágó. Amikor megnéztem, kicsit azonnal odakerült az all time kedvenceim közé, a Szerelem, a Valahol Európában és a Körhinta mellé.

Be kell valljam azonban, hogy egyáltalán nem ismertem az elbeszélést, amelyből - ahogyan ezt a stáblista elején ki is írják - kinőtt a film. Szántó T. Gábor elbeszélése eredetileg a Hazatérés címet viselte (és ez a novellához - a filmmel ellentétben - tökéletes cím, főképp a szöveg legvégéről visszanézve: hogy kik hova tértek haza benne, és létezett-e ez az otthon). Ugyanazzal az eseménnyel kezdődik, amivel a film is (az ötödik percben): megérkezik a vonat a kis faluba (a filmben 1945. augusztus 12-én), két zsidó száll le róla, egy öreg és egy fiatalabb, majd levetetik titokzatos ládáikat. Nem a faluba valósiak: és mégis minden megváltozik az érkezésükkel. A novella mindössze huszonhét oldal, s a film - természetesen - kibővíti a cselekmény szálait: a hangulat, az élmény, az érzés azonban azonos a moziban és a szövegben. Minden Szántó T. Gábor történetéből nő ki. (S nemcsak azért, mert ő Török Ferenc mellett a forgatókönyvíró is.) És megkockáztatom - bár ezzel valószínűleg sokkal sokan nem értenének egyet -, hogy a novella egy hajszállal még erősebb, mint a film: talán, mert semmiféle melodrámai fordulat vagy pillanat nincs benne, csak a vegytiszta, néma keserűség. Továbbá - bár filmen sok félreértés okozója lehetne, de - a csattanója sokkal sajátosabb, mint a mozinak.

Az elbeszélést tartalmazó novelláskötetre véletlenül bukkantam rá: a könyvesboltban ugyanis a történelem polcot szemlézgettem, amikor ráakadtam. A következő két hónapban azután kíváncsiságból mindenhol megkerestem a könyvet, ahol csak megfordultam: és mindenhol a történelemnél volt elhelyezve a népszerűsítő és szaktörténelmi kötetek között, legyen szó Líra, Alexandra vagy Libri boltról. Ez elég elgondolkoztató volt: mert az, aki ezt a rendezési döntést meghozta, biztos, hogy bele sem olvasott a könyvbe...

Az ugyanis szépirodalom: de még mennyire! Nyolc novellát tartalmaz (bár a hatodik, a Transz szinte már kisregény), s végigvezet Magyarország elmúlt hét évtizedén mindenfajta precíz tervezettség vagy előre megfontolt antológiaszerűség nélkül. A háború vége, a németek kitelepítése és a felvidéki lakosságcsere, a hatvanas-hetvenes évek éppúgy megjelennek, mint a közelmúlt és a jelen. Van faluban és van Budapesten játszódó novella, van, amelyiknek férfi a főszereplője és van, amelyiknek nő. Van, amelyik inkább a kitaszítottságról szól és van, amelyik inkább a magányról. Mindegyikben történik valami - kisebb vagy nagyobb - jóvátehetetlen. És mindegyikre igaz, hogy nagyon csendes szavú, de húsba és lélekbe vágó.

Mindegyiknek nagyon erős a története: tehát nem csak a szövegéért, a szerkesztéséért, a jelentőségéért érdemes belefogni, hanem azért is, mert izgat bennünket, mi lesz a sztori vége. Minden befejezés megdöbbentő és nehezen várható (vagy nem egészen ilyennek várható): s visszatekintve azután mindegyik szöveg maga is nagyon különlegesnek bizonyul. Engem legjobban Az első karácsony cselekménye lepett meg, a három kedvenc történetem pedig az 1945, A leghosszabb éjszaka és a Transz lett. De bármelyik elbeszélés alkalmas arra, hogy igazi, jó olvasmánnyá váljon. Olyan, ami megszólít, és sokáig az elolvasójával marad.
Újdonságok ajánlója 8.
A nyár a vége felé jár, így lassan megérik az idő egy újabb újdonságlista összeállítására: ismét tíz kötettel. Közülük a legtöbb egyes sorozatok újabb tagja, amelyeknek a megjelenésére megbízhatóan számítani lehetett: de van néhány meglepetés is.

William Shakespeare: Szentivánéji álom
Színház az egész, Magvető, megjelenés: augusztus 27.
Fáradhatatlanul folytatódik a Magvető (leginkább) drámasorozata: benne Nádasdy Ádám Shakespeare-fordításai a Szent Iván-éji tündérjátékkal. Őszintén szólva nem látok logikát abban, mi jelenik meg kicsiben: épp ezért lelkesen várakozom a (szintén idei megjelenésű) A velencei kalmár zsebkiadásra. Remélem, nem az utolsó lesz a sorban... (Egyébként közben a sorozat immár Dürrenmatt-tal és Ibsennel is bővül!)

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Színház az egész, Magvető, megjelenés: augusztus 27.
Szóval: a Színház az egész... kezdetben egyfajta "Nádasdy Ádám pompás fordításai" sorozatnak nézett ki, azonban nem maradt meg kizárólag ezen az úton. Nagyon örültem A fizikusok feltűnésének, mivel itt nem egy vadonatúj fordításról van szó, hanem a már szinte klasszikussá nemesedett, egyebekben azonban teljességgel modern Ungvári-féle változatról, amely eddig mindig csak egyéb művekkel egybekötve volt megvásárolható. Pedig megérdemli a saját teret!

Johann Wolfgang von Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Helikon Zsebkönyvek, Helikon, megjelent
Ezzel a könyvvel elég furcsa kapcsolatban állunk: azóta szeretem, amióta egy 1990-es kiadása a kezembe került, bájos lilásrózsaszínbe csomagolva, metszetképpel a fedelén, s rendkívül ízléstelen, narancssárga címirattal (egy haldokló Olcsó Könyvtár volt...). Ennek ellenére mindeddig még egy saját példányt sem szereztem be. Talán majd most.
Mário Cláudio: A tanítvány
Tomas Espedal: A művészet ellen
Typotex Világirodalom, Typotext, megjelenés: szeptember 3.
Kedvenc világirodalmi újdonságokat bemutató sorozatom, a Typotex Világirodalom ezúttal is teljesen ismeretlen utakra terelget. A portugál Mário Cláudio túl a hetvenen "a 20. század egyik legjelentősebb kortárs írója", akitől ennek ellenére egyelőre egy sor sem olvasható magyarul (hacsaknem folyóiratban, amit nem ismerek). Háromrészes könyve három
mester-tanítvány párost mutat be: a három mester Fernando Pessoa, Leonardo da Vinci és Lewis Carroll. A norvég Tomas Espedal kötete ezzel szemben két egymásra felelő kisregényt tartalmaz, amelyek állítólag nagyon személyesek, nagyon nem szépirodalmiak, mégis abszolút azok. A megújult logójú könyvsorozat különleges borítóképekkel és tipográfiával hív a két ismeretlen szerző műveiben való kalandozásra: remélem, hogy nemsokára a kezemben tarthatom a két - meglepő módon nem is túl vastag - kötetet.

Daniel Höra: Betolakodók
Scolar, megjelenés: augusztus 29.
Különös német könyv érkezik a Scolartól egy remek sorozatba, amelynek a külső megformálása szépen összeköti a tagjait, mégis néha mintha még a kiadó munkatársai se lennének tisztában azzal, hogy ez egy széria: a honlapjukon ugyanis az egyes kötetek teljes összevisszaságban kereshetők. Ettől függetlenül az általam modern kamaszregény-sorozatnak nevezett (immár) hét könyv kivétel nélkül igazi élmény: egy-egy Zabhegyező.

Trollok alkonya - Három középkori történet Izlandról
Helikon, megjelent
Nem régen alakult ki az Izland és irodalma iránti vonzódásom, de azóta már többször is megmutatkozott a blogon: olvastam krimit és középkori sagákat, népmeséket és szépirodalmat, legutóbb pár nappal ezelőtt írtam egy friss kötetről. Bernáth István csodálatos fordításainak hatására pedig annyira érdekelni kezdtek a középkori þátturok és sagák, hogy ennek a csodás könyvnek is igent kellett mondanom.

Borisz Akunyin: A Víz bolygó
Európa, megjelenés: szeptember 30.
Pár éve feladtam a reményt, hogy valaha is olvashatom Eraszt Fandorin összes nyomozásait magyarul, ezért ez a megjelenés nagyon meglepett. A 15 kötetből már csak három volt kiadatlan, a sorozatzáró regény és két elbeszéléskötet. Bár nem tudom, miért a későbbi gyűjteményre esett most a választás (van egy korábbi is, a kb. Jádegyöngy rózsafüzér című), látatlanban is elhiszem, hogy mert ez a jobb... És ünnepelve várom, hogy olvashassam.

Sir Arthur Conan Doyle: Az utolsó meghajlás
Szukits, megjelenés: augusztus 27.
Ezt a könyvet eredetileg pár nappal korábbra harangozta be a Szukits Kiadó: így az egyik Libri-könyvesboltban talán már messziről megismernek az eladók: én vagyok az, aki napokon keresztül mindig arra keveredtem és rákérdeztem, kapható-e már. A negyedik Holmes-novelláskötet szokás szerint kétféle, Cumberbatch-es és régimódi címlappal is napvilágot lát, s az ígéret szerint nemsokára követi az utolsó rész, a Sherlock Holmes esetnaplója is!

Jim Butcher: Kísértő vész
Delta Vision, megjelenés: augusztus 27.
Bár már a Könyvfesztivál idején beszereztem és elolvastam a remek új sorozat, a Dresden-akták első két kötetét, az Átokvihart és a Teliholdkórt, csak nemrég sikerült írnom róluk a blogon. Közben elvileg már meg kellett volna jelennie a harmadik kötetnek, de szerintem olyan sokat biztosan nem fog késni. Szívesen várok rá bármennyit, mivel az előző két könyv rajongóvá tett.

Linkek
Újdonságok ajánlója 1.
Újdonságok ajánlója 2.
Újdonságok ajánlója 3.
Újdonságok ajánlója 4. 

Újdonságok ajánlója 5. 
Újdonságok ajánlója 6.
Újdonságok ajánlója 7.