Kertész Erzsébet könyvei
Kertész Erzsébet (1909-2005) neve generációk számára fogalommá vált. Mai olvasóinak már a déd- vagy üknagymamái is lehettek az írónő rajongói: s regényes életrajzait ismerve közös témát találhatnak azok, akik a hatvanas-hetvenes és azok, akik a kétezres években voltak fiatal lányok. Kilencvenöt évet élt, s ebből több mint hetvenet végigírt: első könyve, egy elbeszéléskötet 1929-ben jelent meg, utolsó kötete, önéletrajza pedig 2000-ben látott napvilágot.
Összesen ötvenhat könyvet, köztük ötvenkét regényt publikált, művei között találni gyermekkönyvet, bakfistörténetet, lányregényt, képeskönyvet, elbeszéléskötetet és szerelmes-romantikus kalandregényt is. Legnagyobb népszerűségnek azonban tizenhét történelmi tárgyú életrajzi regénye örvend, amelyekben egy-egy híres nőalaknak állított emléket Hugonnai Vilmától Szendrey Júlián át Elizabeth Barrett-Browningig. Magam is ezeket olvasva szerettem meg Kertész Erzsébetet, s biztos vagyok benne, hogy e regényei még hosszú évtizedekig szeretett írójává teszik az egymást követő lánygenerációknak.
Ez a raktárbejegyzés az írónő összes könyveit sorolja fel: műfajok szerint külön-külön, illetve azt is bemutatva, mely könyvei jelentek már meg a jelenleg is futó, Kertész Erzsébet könyvei nevű életműsorozatban.

1. Híres nők élettörténetei

Szonya professzor, 1939
Harriet regénye, 1940
Elizabeth: Elizabeth Barrett-Browning életregénye, 1948 
Vilma doktorasszony, 1965
Teleki Blanka, 1966
Szendrey Júlia, 1969
Az első Gertrudis: Kántorné életregénye, 1970
Csipkebolt Brüsszelben: Jósika Júlia életregénye, 1974
A lámpás hölgy: Florence Nightingale élettörténete, 1976
A tábornok lánya: Alekszandra Kollontáj életregénye, 1978
Úttörő asszonyok: Életrajzi elbeszélések, Gondolat, 1979
Bettina három élete, 1981
Kossuth Zsuzsanna, 1983 
Jenny, Laura, Tussy, 1984
Titkos házasság: Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona élettörténete, 1985 
A fejedelemasszony: Zrínyi Ilona élete, 1986
Zöldfa utcza 38.: Veres Pálné regényes élete, 1987
A három Róza, 1995

Kertész Erzsébet tizenhét életrajzi regényt és regényes életrajzot, továbbá egy híres nők életét bemutató elbeszéléskötetet írt. Az első ilyen regényt még a háború előtt, 1939-ben publikálta, az utolsó pedig az utolsó-előtti megjelent műve volt 1995-ben. A legtöbb (a tizenhét regényből tizennégy) legalább egyszer a Móra Kiadó híres Csíkos könyvek sorozatának is tagja lett, ekkor a korábbi megjelenésű műveit is átdolgozta a szerző: ezekről szól a 9. pont. A listán a regények a legutolsó átdolgozáskor kapott címükön szerepelnek, a korábbi címváltozatok kikereshetők a 2. pont adataiból. Kertész Erzsébet könyvei jelenleg a Móra Kiadó Kertész Erzsébet könyvei nevű életműsorozatában látnak napvilágot: ezekről a 8. pont tájékoztat.

2. A híres nők élettörténeteinek összes kiadásai

Szonya professzor, 1939
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2016
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2006
Csíkos könyvek, Móra, 1977
Csíkos könyvek, Móra, 1962
Hungária, 1939 (Szonja címen)
Harriet regénye, 1940
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2013
Csíkos könyvek, Móra, 1967
Dante, 1940 (A szabadság angyala: Harriet Beecher-Stowe életének regénye címen)
Elizabeth: Elizabeth Barrett-Browning életregénye, 1948
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2016
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2007
Móra, 2001
Csíkos könyvek, Móra, 1971
Csíkos könyvek, Móra, 1964
Hungária, 1948 (Elisabeth: Elisabeth Barrett Browning életrajza címen) 
Vilma doktorasszony, 1965
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2017
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2008
Lepke könyvek, Jelenkor, 1998
Csíkos könyvek, Móra, 1972 (Az első magyar orvosnő életregénye alcímmel)
Csíkos könyvek, Móra, 1969 (Az első magyar orvosnő életregénye alcímmel)
Csíkos könyvek, Móra, 1965 (Az első magyar orvosnő életregénye alcímmel)
Teleki Blanka, 1966
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2010
Lepke könyvek, Jelenkor, 1998 (Szeretném Blankát boldognak látni: Teleki Blanka életregénye címen)
Csíkos könyvek, Móra, 1983 (Életrajzi regény alcímmel)
Csíkos könyvek, Móra, 1978 (Életrajzi regény alcímmel)
Csíkos könyvek, Móra, 1966 (1806-1862 alcímmel)
Szendrey Júlia, 1969
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2012
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2008
Móra, 1998
Csíkos könyvek, Móra, 1969
Az első Gertrudis: Kántorné életregénye, 1970
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2012
Csíkos könyvek, Móra, 1970
Csipkebolt Brüsszelben: Jósika Júlia életregénye, 1974
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2014
Móra, 2002
Csíkos könyvek, Móra, 1982
Csíkos könyvek, Móra, 1974
A lámpás hölgy: Florence Nightingale élettörténete, 1976
Holnap, 2001
Csíkos könyvek, Móra, 1976
A tábornok lánya: Alekszandra Kollontáj életregénye, 1978
Csíkos könyvek, Móra, 1978
Úttörő asszonyok: Életrajzi elbeszélések
Gondolat, 1979
Bettina három élete, 1981
Lepke könyvek, Jelenkor, 2000
Csíkos könyvek, Móra, 1981
Kossuth Zsuzsanna, 1983
Holnap, 2006
Nők a történelemben, Kossuth, 1983
Jenny, Laura, Tussy, 1984
Csíkos könyvek, Móra, 1984 
Titkos házasság: Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona élettörténete, 1985
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2014
Holnap, 2001
Csíkos könyvek, Móra, 1985
A fejedelemasszony: Zrínyi Ilona élete, 1986
Holnap, 2007
Kossuth, 1986
Zöldfa utcza 38.: Veres Pálné regényes élete, 1987
Csíkos könyvek, Móra, 1987
A három Róza, 1995
Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2011
Móra, 1995

A listán az egyes művek megírásuk időrendje szerint a legkorábbitól kezdve szerepelnek, az egyes könyvek kiadási adatainál viszont legfelül mindig a legfrissebb kiadás adatai találhatók, mivel sok esetben ezek szerezhetők be vagy kölcsönözhetők ki a legkönnyebben. A kiadási adatoknál először mindig a sorozatcím szerepel (ha van), majd a kiadó neve és a kiadás éve.

3. Ifjúsági regények, elbeszélések és gyerekkönyvek

A, Saját néven kiadottak
Úrilányok, Holnapután, 1929 (elbeszélések)
Gyönyörű nyár, Franklin, 1936, Móra, 1991, Pöttyös könyvek, Móra, 2004, Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2006
Júliusi szerelem, Jó könyvek, Pantheon, 1936
A családi pensió, Pantheon, 1937
Nagylányok, Franklin, 1938
Kislányok a nagyvárosban, Tolnai, 1939
A ligeti nagytanács, Tolnai, 1939
Kandi és Bandi az állatkertben, Officina mesekönyvek, Officina, 1939
Vidám vakáció, Eleven képeskönyvek, Pantheon, 1939
Riporterkisasszony, Pantheon, 1941
Testvérke, Pantheon, 1941
Négylevelű Lóhere, Pantheon, 1942, Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2008
Csévi utca 11/d, Pantheon, 1947
Mint fűszál a réten..., Pantheon, 1950
Szamóca-lányok, Móra, 1957, 1959 (Kaland a Szamócában címen), Csíkos könyvek, Móra, 1973,  Kertész Erzsébet könyvei, Móra, 2009

B, A Nova Kiadó Ingrid Holsen-sorozatának kötetei
Zsuzsi vakációja, Nova, 1942, 1944, Gondolat, 1991 (Kertész Erzsébet néven)
Zsuzsi Virágospusztán, Nova, 1942, 1944 
Zsuzsi az intézetben, Nova, 1942, 1944
Zsuzsi a Vadrózsa Szövetségben, Nova, 1943, 1944
Zsuzsi pénzt keres, Nova, 1947
Zsuzsi menyasszony lesz, Nova, 1947
Zsuzsi férjhez megy, Nova, 1947

Kertész Erzsébet összesen tizenkilenc ifjúsági- és gyerekregényt, két gyerekeknek szóló képeskönyvet és egy ifjúsági elbeszéléskötetet írt. A Gyönyörű nyár volt az első megjelent regénye 1936-ban. (Néhány életrajz a Júliusi szerelemről állítja ezt, de helytelenül.) Első kiadott könyve az Úrilányok című volt 1929-ben, ez azonban még nem regény, hanem egy hatvannyolc oldalas novelláskötet.
Az írónő művei közül a két háború között adott ki a Franklin, a Tolnai, az Officina, a Holnapután (regényes életrajzot pedig a Hungária és a Dante is), mégis, legtöbb saját nevén megjelent ifjúsági regénye a Pantheonnál látott napvilágot (nyolc a huszonkettőből).
Hét ifjúsági regénye külön sorozatot alkot: főhősük Zsuzsi, s látszólag egy bizonyos Ingrid Holsen könyveiből dolgozták át őket magyarra. A Zsuzsi-sorozatot azonban valójában szintén Kertész Erzsébet írta, s eredeti művekből áll: csak a Nova Kiadó kérésére szerepelt a könyvekben szerző helyett fordítóként. Az utolsó három regény fedelén épp ezért már Kertész Erzsébet nevét írták nagyobb betűkkel, s az álnév csak zárójelben állt.
Az első négy könyv Zsuzsi kislány- és kamaszkorát mutatja be, a háború után kiadott három kötetben pedig a lány már majdnem felnőtt, s végül révbe ér (hasonlóan Tutsek Anna Cilikéjéhez, Clara Nast Csöppikéjéhez és Henny Koch Bébijéhez, akik eredetileg még a kilencszázas és a tízes években születtek meg, de még a harmincas-negyvenes években is nagyon népszerűek voltak nálunk). Az első Zsuzsi-könyvek erős rokonságot mutatnak Kertész Erzsébet korai regényeivel: a Gyönyörű nyárral és A családi pensióval. 1991-ben az első Zsuzsi-regény ismét megjelent, immár Ingrid Holsen nevének bármiféle megemlítése nélkül.
A könyvkiadás államosítása után Kertész Erzsébet az életrajzi regények írása felé fordult, 1957-ben mégis született még egy igazi lányregénye, a Kaland a Szamócában (későbbi címén: Szamóca-lányok). Ezzel tökéletesen bizonyította, hogy nemcsak a két háború között divatos bakfisregény, de a modern lányregény műfajához is ugyanolyan kiválóan ért. 

4. Önéletrajz

Fiút vártak, lány született: Ez az életem, Móra, 2000, Móra, 2002

Az írónő utolsó, ötvenkettedik regénye (s ötvenhatodik önálló kötete) 2000-ben jelent meg, amikor Kertész Erzsébet már elmúlt kilencvenéves. Ekkor írta meg regényes önéletrajzát, amely egész pályáját bemutatja.

5. Fordítások és átdolgozások

James Oliver Curwood: Szerelem a hómezőkön, Milliók könyve, Singer és Wolfner, 1937 (Szerencsés hasonlatosság címen), Nesztor, 1990
Gerda Schmitt: Két szív egymásra talál, Milliók könyve, Singer és Wolfner, 1937
Daniel Defoe: Robinson Crusoe utazásai és kalandjai, Nova, 1942 
Báró Münchhausen utazásai és kalandjai, Nova, 1943
Vlagyimir Germanovics Ligyin: A nagy folyó, Új Magyar Könyvkiadó, 1954
N. Kalma: Liftes Jim, Ifjúsági, 1954
Sz. Mogilevszkaja: A pintyőke, Ifjúsági, 1954
Lev Kasszil: A napsugár szerelmese, Ifjúsági, 1956
Nyikolaj Nyikolajevics Noszov: Hurrá, itt a nyár!, Móra, 1960

Az írónő fordított angolból, németből és oroszból is. Kilenc könyv jelent meg, amelynek ő volt a fordítója, ezek közül kettőnek (a Münchhausennek és a Robinsonnak) ő volt az ifjúsági átdolgozója, tehát tulajdonképpen szerzője is. Ifjúsági fordításai nagyobbik felét az ötvenes évek közepétől addig készítette, amikor már ismét megjelenhettek saját regényei.

6. Romantikus füzetes regények 

Dráma az Andesekben, a szerző kiadása, 1940 (Marjorie Wyne)
Hiába: szeretlek!, Mátyás Könyv- és Lapterjesztő Vállalat, 1941 (Marjorie Wyne) 
Afrikai éjszakák, a szerző kiadása, 1941 (Marjorie Wyne)
Doktorkisasszony szerelme, a szerző kiadása, 1941 (Marjorie Wyne)
Visszahív a préri, a szerző kiadása, 1941 (Marjorie Wyne)
Asszonyszeszély, Duna, 1941 (Marjorie Wyne)
Szegény leány férjhez megy, Auróra, 1941 (Marjorie Wyne)
Csókzivatar, Modern Könyvterjesztő Vállalat, 1941 (Marjorie Wyne)
A vágyak asszonya, Auróra, 1941 (Marjorie Wyne)
A kalandornő szerelme, Aurora, 1941 (Marjorie Wyne)
Cowboycsapda, Duna, 1941 (Elbert S. Payne)  
Hamis szerelmek, Duna, 1941 (Marjorie Wyne)
Szerelemből kitűnő, Duna, 1942 (Marjorie Wyne)
Riport és szerelem, Csillagos regény, 1942
Nincs hozománya!, Csillagos regény, 1942

Viszonylag kevesen tudják egyik kedvenc írónőjükről, hogy életművének majdnem egyharmadát teszik ki az olcsó kiállításban megjelent, szerelmes-kalandos füzetes regények, amelyek legnagyobb részét angol írói álnéven publikálta 1940 és 1942 között. Tizenöt ilyet írt (regényes életrajzi munkája tizennyolc van, gyermek- és ifjúsági könyve pedig huszonkettő): többségük az Aurora és a Duna tízfilléres regénysorozatában jelent meg, a legdrágább magánkiadású sem volt drágább húsz fillérnél. Ezek a harminckét-hatvannégy-százhuszonnyolc oldalt számláló kisebb füzetek nagyon népszerűek voltak a korszak kevésbé igényes olvasóközönsége körében. Ezekben is megmutatkozik Kertész Erzsébet mesélő tehetsége és írói fantáziája.
A legtöbbet (tizenkettőt) a Marjorie Wyne álnéven adta ki, egyszer használta az Elbert S. Payne nevet, két műve pedig saját neve alatt jelent meg. Ezzel "igazi" regényei mellett egy hasonló "ponyvaéletművet" is létrehozott, mint az általam nagyra tartott Barsi Ödön, a sokak által tisztelt Hamvas H. Sándor, a magyar sci-fit megálmodó Leleszy Béla, vagy a sokoldalú Havas Zsigmond. Legjobban talán a pompás történelmi regényeivel máig ható, kiváló irodalmár Erdődy Jánoséhoz lehet hasonlítani Kertész Erzsébet teljesítményét: fiatalon, a két világháború között mindketten számos remek ponyvát írtak, közben azonban folyamatosan publikáltak "komoly" műveket is, majd a Kádár-korszak kezdetétől egy-egy jellegzetes műfaj lett a sajátjuk (Erdődynek a történelmi regény, Kertész Erzsébetnek a történelmi-életrajzi regény), s ebben alkottak maradandót. (Egyébként azonos évben születtek.)

8. A Móra Könyvkiadó jelenleg futó Kertész Erzsébet könyvei életműsorozatában megjelent kötetek 

A három Róza
Az első Gertrudis
Csipkebolt Brüsszelben
Elizabeth
Gyönyörű nyár
Harriet regénye
Négylevelű lóhere
Szamóca-lányok
Szendrey Júlia
Szonya professzor
Teleki Blanka
Titkos házasság 
Vilma doktorasszony

A Balassa Anna szerkesztette sorozat 2006-ban indult: egy évvel azután, hogy a kilencvenötödik évét is betöltött Kertész Erzsébet elhunyt.
Az elmúlt tizenhárom évben tizenhárom regény jelent meg a gyönyörű, egyszerre modern, mégis kissé nosztalgikus külsőt kapott szériában.
Az első években három klasszikus lányregény is napvilágot látott újra: a Gyönyörű nyár, Kertész Erzsébet első megjelent regénye, amellyel a sorozat indult, a Szamóca-lányok, az írónő legkésőbb publikált ifjúsági könyve, és - talán mintegy kísérletként - a negyvenes évek egyik jellemző kötete, a Négylevelű Lóhere, amelynek 1942, az első megjelenés óta nem volt újabb kiadása.
A sorozat alapvetően mégis Kertész Erzsébet legkiválóbb és - talán - leginkább értékálló műveire, a történelmi életrajzokra koncentrál. A tizenhét életrajzi regényből eddig tíz látott napvilágot: a legkorábbi nyolc regény, amelyek 1939 és 1974 között születtek eredetileg, a mind közül talán legnépszerűbb, 1985-ös Titkos házasság és az írónő utolsó regényes életrajza, az 1995-ös A három Róza.
Nem került még újra-kiadásra hét regény: A lámpás hölgy, A tábornok lánya, a Bettina három élete, a Kossuth Zsuzsanna, a Jenny, Laura és Tussy, A fejedelemasszony és a Zöldfa utcza 38. Bízom benne, hogy mielőbb ezek is bekerülnek a sorozatba: most, hogy - úgy tűnik - ismét a teljes életművet a Móra Kiadó gondozza.
Míg ugyanis a rendszerváltásig egyértelműen a Móra (s ezen belül a Csíkos könyvek híres sorozata) adott helyet Kertész Erzsébet műveinek, 1995 után a helyzet összetettebbé vált. 1996 és 2001 között a Móránál mindössze egyetlen Kertész Erzsébet-regénykiadás (az 1998-as Szendrey Júlia) jelent meg. Ezzel szemben először a Jelenkor, majd a Holnap Kiadó indított Kertész Erzsébet-sorozatot. A Jelenkor Lepke könyvek nevű sorozatában 1998-2000 között a Vilma doktorasszony, a Teleki Blanka és a Bettina három élete jelent meg, a Holnap pedig 2001-2006 között A lámpás hölgy, a Titkos házasság, a Kossuth Zsuzsanna és A fejedelemasszony című könyveket adta ki újra.
2002-ben azonban, az írónő önéletrajzának megjelentetése után ismét a Móra vette fel a kiadás fonalát. A más kiadónál megjelent  hét regényből azóta a Móránál is ismét kiadásra került három. Így bízom benne, hogy a többi négy sem várat már sokáig magára a jellegzetes sorozatköntösben
De szívesen látnám azt a három regényt is friss megjelenésként, amely eredeti kiadása (1978, 1984, 1987) óta még soha, semmikor nem jelent meg újra: A tábornok lányát, a Jenny, Laura és Tussyt és a Zöldfa utcza 38.-at. Bízom benne, az, hogy az első Alekszandra Kollontájról, a második pedig Karl Marx lányairól szól, nem fogja visszafogni a szerkesztő kezét, hiszen az első diplomatanő, s az egyik első feminista, illetve Marx családjának története ma is izgalmas témát nyújthat az olvasónak (utóbbiban ráadásul magyarul először olvashattunk arról, hogy Marxnak volt egy törvénytelen fia is...). Veres Pálné élettörténete pedig méltán csatlakozhat Teleki Blankáé vagy Szendrey Júliáé mellé.

9. Kertész Erzsébet könyvei a Csíkos könyvek sorozatában 

1962 - Szonya professzor 
1964 - Elizabeth 
1965 - Vilma doktorasszony
1966 - Teleki Blanka
1967 - Harriet regénye
1969 - Szendrey Júlia
1969 - Vilma doktorasszony (II.)
1970 - Az első Gertrudis
1971 - Elizabeth (II.)
1972 - Vilma doktorasszony (III.)
1973 - Szamóca-lányok
1974 - Csipkebolt Brüsszelben
1976 - A lámpás hölgy
1977 - Szonya professzor (II.)
1978 - A tábornok lánya
1978 - Teleki Blanka (II.)
1981 - Bettina három élete 
1982 - Csipkebolt Brüsszelben (II.)
1983 - Teleki Blanka (III.)
1984 - Jenny, Laura, Tussy
1985 - Titkos házasság
1987 - Zöldfa utcza 38.
(1995 - A három Róza - "olyan, mintha" Csíkos könyvek)
(2004 - Gyönyörű nyár - Pöttyös könyvek)

Ez a lista Kertész Erzsébetnek azokat a regényeit sorolja fel, amelyek a méltán híres Csíkos könyvek sorozatban jelentek meg. Egyelőre ugyanis az olvasóknak, rajongóknak az a többsége, aki nem épp ma fiatal lány, hanem inkább nosztalgiával emlékszik vissza az írónő regényeire, még a rendszerváltás előtti kiadásokhoz kötődik: vagyis számára Kertész Erzsébet és a Csíkos könyv sorozat egyet jelent.
Összesen tizenöt Kertész Erzsébet-regényt adtak ki a Csíkos sorozatban. Ezek közül egy lányregény (Szamóca-lányok), a többi tizennégy történelmi életrajz volt. Utóbbiak közül ötnek második, egynek harmadik kiadása is megjelent a sorozaton belül (a római számok a Csíkos könyvek megjelenéseit számlálják, nem az összeset, azokért lásd a 2. pontot!): ez is bizonyítja népszerűségüket.
1962 és 1987 között, huszonhat év alatt az írónőnek huszonkét különböző megjelenése volt a Csíkos könyvek sorozatában.
Ezekhez járul még két kakukktojás: 1995-ben, már a sorozat megszűnése után, de erősen rá emlékeztető borítóval jelent meg A három Róza című regény, 2004-ben pedig a Pöttyös könyvek sorozatba került be egy Kertész Erzsébet-lányregény (a Gyönyörű nyár). Érdekes módon ugyanis a kiadó a Pöttyös sorozatot a Csíkos befejezése után is megőrizte, s így az ma is létezik: 2006-tól viszont Kertész Erzsébet regényei már nem ebben, hanem külön életműsorozatban jelennek meg (amelyről lásd a 8. pontot).
Ekultura.hu - Nora Ikstena: Anyatej
A diktatúra. Olyan sokan és olyan sokszor megírták már milyen. Írtak arról, hogyan őrli fel az embert, vagy hogyan alakítja besúgóvá; mit tesz azzal, aki lázad ellene, s azzal, aki megpróbál beletörni, beleszokni… Ennyire személyeset és keményen érzelmeset azonban még nem olvastam a diktatúráról. A lett írónő, Nora Ikstena Anyatej című regénye hazájában 2015-ben jelent meg, nálunk pedig idén: s minden eddigitől eltérően mutatja meg, milyen az a zsarnokság, amely beférkőzik az emberek életének legtitkosabb zugaiba is.

A regény három generáció története, mégpedig nőszereplőkön: anyákon és leányaikon keresztül. Természetesen szerepel benne egy nagyanya, egy anya és egy lány, s az ő élethármasuk együtt kiadja, sőt meg is haladja a rövid huszadik század időtartamát, történelmét. Valószínűleg a könyv legtöbbet használt fontos főnevei is az anya, anyám, mama, lány, lányom szavak. Az Anyatej igazi kulcsfigurája azonban – legalább is számomra – háromból a középső nő, az édesanya, akit a lánya szemszögéből, nézőpontjából látunk. Ő az, aki a hármasból egyedül válik tipikus szovjetemberré, mégpedig keserű kompromisszumok megkötése, könyörtelen kegyetlenségek elviselése és egykori önmagának szinte tökéletes felszámolása árán: pedig nem mellesleg Szovjet-Lettország állampolgára volna.

Az anya körülbelül ugyanúgy indul el az életben, mint a saját lánya később: okos, tehetséges, független, idealista, nagyon sokat akar a jövőtől. Azután történik néhány váratlan magánéleti esemény (s ezek közül csak egy a nemigen várt lánya megszületése), de ennél sokkal fontosabb a kényszerítő erejű felismerés, ami éri: s elkezd hasonulni, helyezkedni, megváltozni. Kétségbeesetten próbál megmaradni, s kitartani azok mellett az értékek mellett, amelyek egykor vezették: így talán észre sem veszi, amint lassanként mindent felad és elveszít. Mindig fél, mindig keresi, mit várnak tőle, csapdából csapdába fut. Végül már akkor sem képes élni a megtalálható, megszerezhető szabadsággal, amikor az rátalálna.

Mindennek a szemlélője a lány, aki a történet egy részében még olyan kicsi, hogy csak lekottázza, de értelmezni még nem tudja anyja mindennapjait. Máskor mindentudó, visszaemlékező elbeszélőként szólal meg, megint máskor pedig anya és lány szólama ugyanarról az eseményről beszélve egymásba fonódik és egymást váltja. Az eredmény egy idő-, tér- és nézőpontváltásokkal teli, különleges regény, amely a maga fájdalmas valóságában mutatja be Lettország elmúlt évtizedeit, azt, milyen tehetséges gyereknek lenni, az anyaságot, felelősséget, szerelmet, születést, halált...

Aki szívesen olvasta Sofi Oksanen Tisztogatását vagy Jelena Csizsova Nők férfi nélküljét, valószínűleg Nora Ikstena rövid, lírai regényét is megszereti majd. Az Anyatej a Vince Kiadó új világirodalmi sorozatában, a Living Bridgesben látott napvilágot: csak remélni tudom, hogy hasonlóan szép és erős könyvek követik majd.

Link
A cikk az Ekultura.hu-n: Nora Ikstena: Anyatej
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Olvass a mesterektől! - Négy új MesterMűvek-kötetről, linkgyűjteménnyel
2017 második felében várva vártan, mégis váratlanul elkezdett ismét gazdagodni a Delta Vision Kiadó MesterMűvek sorozata. Ráadásul a nekem legkedvesebb vonala bővült: klasszikus novellaválogatások láttak napvilágot. Elindult továbbá egy új alsorozat, amelyet szerintem sokan nem is vártak volna, s kezdetben nemigen értették, miben nyújthat tipikusan MesterMűvek-élményt egy történelmi regényeket, novellákat tartalmazó széria: az első két kötet olvasása után viszont nálam a második leginkább várt alzsánerré nőtte ki magát a Történelmi!
Ez a poszt emlékeztet a négy új kötetre, s ezek megjelenésének örömére összegyűjti, mit írtam a blogon az immár huszonöt (!) megjelent MesterMűvek-kötetről.

1. Négy új MesterMűvek-könyv

Stanley G. Weinbaum: Kalandok a Naprendszerben
Delta Vision, 2017
Hosszú időn keresztül ez volt számomra a leginkább várt könyv az egész MesterMűvek-folyamban... Szerzőjétől egyetlen művet sem olvastam, ám annyit dicsérték, annyit emlegették, hogy már tűkön ültem a türelmetlenségtől, hogy végre kézbe vehessem a novellái gyűjteményét. Az első olvasmányélmény messze felülmúlta a várakozásomat, s a tavalyi megjelenés óta a kötetet már újra is olvastam.
Stanley G. Weinbaum (1902-1935) ugyanis több dologban is elképesztően modernnek bizonyult. Annak ellenére, hogy a kötetben szereplő tucatnyi novella mind 1934-1936 között született és jelent meg, elképesztően jó volt olvasni őket. Mind eredeti ötletre épül, s a gördülékeny stílus lebilincselő világábrázolással, humoros és megkapó jellemalkotással és sok-sok izgalmas fordulattal társul bennük. A legcsodásabb azonban az, hogy a különféle bolygókon kalandozó novellákban, amelyek a kötet felét teszik ki (ilyen a Marsi odüsszeia, Az álmok völgye, a Paraziták planétája, A lótuszevők, A kétes bolygó, A Próteusz-sziget és A Vörös Péri), egyszerre érezhettem, hogy intelligens magyarázatokkal teli, fantasztikusan tudományos történeteket olvasok, s közben képzeletben lángpisztollyal a kezemben törhettem előre, vagy víztartállyal a hátamon kutyagolhattam ismeretlen világokon, amelyeket néhány sorban sikerült olyan tökéletesen megalkotni, hogy szinte életre keltek körülöttem.
A sci-fiben két kedvenc témám a kapcsolatfelvétel és a világok múltjának, történelmének a felkutatása: Weinbaum pedig épp ezekben nyújt maradandót, merészet és művészit. Aki találkozik Tweellel, a struccféle marsival, aki intelligens lény, mégis semmiben sem emlékeztet az emberekre vagy a földönkívülinek elképzelt szörnyekre; kalandozik a vénuszi alkonyzónában a biológiailag logikusan létező, mégis rémítő éjlakók között; vagy eljut az aszteroidakalózok rejtekhelyére - az sosem felejti el a filmbe illően drámai, mégis nosztalgikusan kerek sztorikat és írójukat. Munkássága másik felével viszont, szárazon ironikus és csavarosan ötletes cselekménybonyolításával, s olyan témákkal, mint a párhuzamos valóságok, a játék az idővel, vagy a számok végtelensége, Weinbaum talán azokat is képes elbűvölni, akik nem a kalandot keresik a sci-fiben.
Weinbaum életében mindössze tizenhárom elbeszélést tudott kiadni. Nagyságát igazán csak a halála után ismerték fel: az azt követő három évben így még ugyanennyi írását publikálták mély tiszteletadások közepette, posztumusz, később viszont szinte teljesen elfeledkeztek róla. 33 évesen hunyt el: ha megéri, a Holdra szálláskor is még csak hatvanhét éves lett volna. Korai halála miatt azonban előfutár maradt: olyasvalaki, aki nem követhette a tudományos világ változásait a negyvenes évektől. Így írásainak egészen sajátos íze van: visszaléphetünk velük az időben oda, amikor az űrutazás, az atombomba, a rádiócsillagászat vagy az asztrobiológia még csak szó volt, valódi tudományos referencia nélkül. S elolvashatjuk, miként képzelte el jelentésüket egy ragyogó fantáziájú író több mint nyolcvan éve.

Clark Ashton Smith: Sarki regék
Delta Vision, 2017
Erre az elbeszélésgyűjteményre óriási izgalommal vártam: ha ugyanis el kell dönteni, melyik a kedvenc MesterMűvek-kötetetem, de Robert E. Howardtól nem lehet választani - akkor természetesen Clark Ashton Smith Gonosz mesékje győz nálam mindig és minden összevetésben. Már másokkal is elolvastattam, s mindig újra megragad az a különlegesen középkori atmoszféra, amely fiktív világából árad: meg az utánozhatatlan, szóvirágosan költői, mégis magától értetődően elegáns stílus, amellyel az egyes vérfagyasztó vagy ironikusan szomorkás történetek elbeszéltetnek.
Clark Ashton Smith (barátainak és rajongóinak CAS, 1893-1961) nemcsak írással foglalkozott, de illusztrációkat is készített: talán nem véletlen, hogy sötét fantáziavilágai is szinte látomásosan rajzolódnak ki a novelláit olvasók lelki szemei előtt. A Sarki regék az írónak a jeges és rideg Hyperboreán és Atlantisz utolsó szigetén, Poszeidoniszon játszódó elbeszéléseit foglalja kötetbe, így teljesen más atmoszférát nyújt, mint a Gonosz mesék - de nem kevésbé szuggesztívet. Ez a világ kegyetlen, vigasztalan, rejtelmes és az emberi életnek sokkal kevesebb értéke van benne, mint az ál-középkori, ál-francia Averoigne-ban volt. Pedig ott is gólemek, vérfarkasok és démonok garázdálkodtak. A hyperboreai történetekben buta és rosszindulatú emberevő lények, a vurmik csatangolnak, továbbá színre lépnek még jégszörnyek, egy förtelmes fehér féreg, egy élő és öldöklő gleccser, s egy halott, amelyet nem lehet megölni, mivel minden szabályos, s megérdemelt kivégzésével egyre inkább inhumán rettenetté alakul át. Hősök nem léteznek, a valamilyen bátorságot vagy vakmerőséget mutató emberek pedig sorra elvesznek kapzsiságuk, kötelességtudásuk, szerelmük vagy romlottságuk miatt. Így a poszeidoniszi novellákat ehhez mérten szinte megnyugtató olvasni: bár telve vannak hatalomvágyó mágusokkal, rejtélyes kultuszokkal és a vég közeledtének tudatával...
Clark Ashton Smith, Lovecraft jó barátja volt (akivel tulajdonképpen csak levélből ismerték egymást, de tökéletesen egy hullámhosszon léteztek), s olyan klasszikus témákat dolgozott ki a műveiben, amelyek napjainkban is például szolgálnak a sci-fi, a horror és a fantasy szerzőinek. Lovecraft írói világával, s az általa megteremtett kozmikus horrorral is nagyon szoros volt a kapcsolata: A fehér féreg eljövetele például nélkülözhetetlen alkotórésze a Cthulhu-mítosznak, de nem parafrázis vagy utánzat, hanem saját, mintegy társszerzői hozzájárulás a legendához. A Malgyris-novellák, s egyáltalán, Poszeidonisz pedig erős hatással volt Jack Vance-ra, amikor megalkott a Haldokló Föld-ciklust és Ravasz Cugelt.
De mindennél sokkal fontosabb, hogy a Sarki regék két sötét világa változatos és gyönyörű a maga kegyetlenségében, továbbá tűpontosan kidolgozott, (pedig csak novellákban létezik). Így aki beleolvassa magát, egészen biztosan nem felejti el alakjait, szörnyeit, lidércálmait, szinte kimondhatatlan varázsszóként ható neveit és titokzatos tájait. Érdemes elmerülni benne.

Sir Arthur Conan Doyle: A Fehér Sereg
Delta Vision, 2017
Erre a kötetre nem lehet mást mondani, mint hogy kitűnő választás volt ahhoz, hogy elindulhasson a MesterMűvek Történelmi alsorozata. Vaskos, történelmi témájú, s immár százhuszonhét éves regényről van szó - de Sir Arthur Conan Doyle írta, akiről már minden könyvesbolti látogató hallott legalább, s a Holmes-történetek és Sherlock-filmek jóvoltából épp elég híres ahhoz, hogy elhihessük: bármilyen zsánerben és terjedelemben kitűnően tudott írni. A százéves háború idején játszódik, vagyis ízig-vérig középkori a könyv - de a mai fantasyrajongók is szeretik a középkori, ál-középkori fikciót, ahogyan szerette a regényt Glen Cook is, aki címében és témájában is erre reflektálva alkotta meg 1984-ben a mára legendássá vált A Fekete Sereget, majd a belőle kibontakozó egész ciklusát. Végül valóban egy már cselekményalkotásában is lebilincselően monumentális regényről van szó: de A Fehér Sereg fő eleme a vándorlás, a szereplők kutatása a címbeli zsoldoshad és önmaguk után, ezért pikareszk és road movie-elemeket tartalmaz, amelyek megkönnyíthetik az elolvasását a kalandvágyó, MesterMűvek-rajongó kézbe vevők számára.
Egy szó mint száz: nem is indulhatott volna jobban a széria. Még a nekem nagyon nem tetsző borítófestmény sem tudott eltántorítani a különleges kötettől, amelyet belül egyébként a regény 1901-es angliai kiadásához készült nagyon szép illusztrációk kísérnek. Ezeken úgy elevenedik meg az 1366-os Anglia és Franciaföld, s a szereplők a fiatal Alleyne Edricsontól, aki a noviciátus vállalása helyett válik vándor vitézzé, Sir Nigel Loringig, a különc és bátor, lenyűgözően lovagias várúrig - hogy közben a saját, olvasói fantáziám is teret kaphat.
A főszereplők (Alleyne mellett a nyers modorú és erejű Hordle John és a nagyszájú, félelmetes íjász, Samkin Aylward) azért csatlakoznak Sir Nigelhez, hogy eljuthassanak a Francia Királyságban, majd Spanyolföldön csatázó Fehér Sereghez. Addig azonban rengeteg különleges kaland vár rájuk: párbajok, ütközetek, menekülés, jó cselekedetek, szerelem... Hiába 536 oldal a kötet, szinte egyvégtében olvastam el: függetlenül kényelmes, nyugalmas tempójától, telve volt váratlan fordulatokkal, s a ráérős, alapos karakterépítése oda vezetett, hogy egyik-másik fontosabb szereplő (vélt vagy valódi) elvesztésekor szinte már gyászt éreztem, annyira hozzám nőtt egyikük-másikuk.
Épp ezért csakis ajánlani tudom mindenkinek a regényt: senki se riadjon vissza attól, hogy az egyébként érdekes és alapos előszó szerint A Fehér Sereg nélkülözi a feszes dramaturgiát és a pszichológiailag hiteles, háromdimenziós karakterábrázolást - mivel szerintem ennek épp az ellenkezője az igaz. Csak éppen teljesen öntörvényű mű: nem úgy táncol, ahogy az elvárásokkal teli olvasó fütyül, hanem a saját útját járja - s arra azután el is vezeti a kitartó és nyitott érdeklődőket. S nem ezt várjuk valójában egy jó könyvtől?

Arthur D. Howden Smith: Szürke Hajadon 
Delta Vision, 2018
Végére a legjobbat? Most, ahogy ezt a bejegyzést fogalmazgatom, jöttem rá, hogy a kötet elolvasásáig előttem tökéletesen ismeretlen Arthur D. Howden Smith külön történetekből (kisregények-ből? novellákból? fejezetekből?) összeálló regényét már majdnem azzal az érzéssel olvastam, mint Robert E. Howard (ál)történelmi elbeszéléseit. A Szürke Hajadon egyes részeinek megismerésekor érzett élvezetet leginkább csak ahhoz tudom hasonlítani, amikor először értem el A Fekete Ember vagy a Becsületbeli ügy végére.
Történelemrajongóként kaptam egy olyan átfogó, színes és szélesvásznú hangulatképet az adott korokról és népekről, amelyet lehetetlenség elfelejteni. Fantasykedvelőként csavaros, átkokkal, varázslattal és megdöbbentő fordulatokkal teli kalandokat ismerhettem meg. Plusz: olvasóként képtelen voltam abbahagyni a könyvet. Így bár kilenc hosszabb történetre tagolható, nem tudtam megállni, s mindössze két nap alatt elolvastam. Mármint először: mert azóta is többször visszalátogattam a világaiba. Jelen pillanatban a Thord udvarlása című izlandi novella a kedvencem, amelyet már négyszer újraolvastam, s valamit nagyon eltalált bennem, hiszen még olyankor is eszembe jut, amikor valami valóban izlandit és hősieset olvasok, például eredeti, középkori sagákat vagy izlandi regéket és mondákat.
Izland (meg a korabeli ír és bizánci világ) mellett a Szürke Hajadon történetét olvasva elkalandozhatunk az ókori Egyiptomba, Hellászra és Rómába is; végigharcolhatunk hellenisztikus és pun ütközeteket, eljuthatunk a kora újkori Itáliába és Angliába; s összességében mintegy háromezer éven át követhetjük figyelemmel egy legendás fegyver útját. A Szürke Hajadon ugyanis, amely sajátos, szinte mágikus személyiséggel bír, egy veszedelmes, mégis legendás kard. Áldás és átok kíséri: aki kiérdemelte, akit magának választ a kard, az mindenben számíthat rá, s testét nem érheti el más fegyvere. Mégis, a Szürke Hajadon forgatása magában hordozza a halált: s épp amiért fegyver nem végezhet a kard viselőjével, legtöbbjüknek csúfos és tragikus halál jut osztályrészül. Előtte azonban hőssé válnak, vagy épp az emberiség utolsójává: hiszen a Hajadon, s a birtoklására érzett vágy, vagy a viselése miatti büszkeség képes a rabszolgából szabad embert, az árulóból héroszt, a szerelmesből csalót, a gyávából bátort, s a győztesből vesztest formálni. Az i. e. 15. században kovácsolták, s 1588-ban búcsúzhatunk el tőle, de befejezve a könyvet szerintem minden történelemszerető elkezd azon töprengeni, hol is fedezhetné fel még a kard hatását a históriában...
Nem véletlenül volt az író, Arthur D. Howden Smith (1887-1945) katonai végzettségű haditudósító és történész: nagyon értett a történelemhez, amelyből témáit kölcsönözte kalandos és fantáziajátékos regényeihez és novelláihoz. Megismerve A Szürke Hajadont, alig várom, hogy mást is olvashassak tőle. Ez a könyve egyébként így összeállítva unikum, mivel a kilenc kardtörténetből az első, egyiptomi tárgyú sosem került be a Hajadonról összeállított angol nyelvű kötetekbe, megmaradt újságformában: egészen eddig. (Bár a tartalomjegyzékből sikerült rejtélyes módon kihagyni, de a könyvben ott van, a címe A kovácsolás.) Ám enélkül az érdekesség nélkül is különleges és izgalmas kötet ez: s mindez a fordítónak, Sárpátki Ádámnak is nagyban köszönhető. Remélem, sokat dolgozik még a Történelmi alsorozatnak.

2. A MesterMűvek sorozat köteteiről a blogon 2011-2018 (linkgyűjtemény)
Klasszikus
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
6. M. R. James: Sötét örökség
7. Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek
8. Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
9. Robert E. Howard: Fekete Turlogh és a kelták
10. Abraham Merritt: Istár hajója
11. Clark Ashton Smith: Sarki regék
Science fiction
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
2. Piers Anthony: Khton
3. Alfred Bester: Tigris! Tigris!
4. Alfred Bester: Az arcnélküli ember 
5. Orson Scott Card: Fhérgek 
6. Stanley G. Weinbaum: Kalandok a Naprendszerben
Fantasy
1. Orson Scott Card: A kegyelem ára 
2. Jo Walton: A király békéje
3. Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos 
4. Orson Scott Card: Bűvölet
5. Jo Walton: A király neve 
Dark
1. Carcosa árnyai
Történelmi
1. Sir Arthur Conan Doyle: A Fehér Sereg
2. Arthur D. Howden Smith: Szürke Hajadon

3. További linkek
A MesterMűvek sorozat Klasszikus alfolyama
A MesterMűvek sorozat Science fiction alfolyama
A MesterMűvek sorozat Fantasy alfolyama
A MesterMűvek sorozat Dark alfolyama
A MesterMűvek sorozat Történelmi alfolyama
Robert E. Howard kötetei magyarul
Történetek Conanról, a barbárról
Abraham Merritt könyvei magyarul
Clark Ashton Smith kötetei magyarul
Jack Vance Haldokló Föld-ciklusa
Jack Vance regényei magyarul
Stanley G. Weinbaum kötetei magyarul 

A Delta Vision fórumán nemrég csodálatos hírek kerültek "elpletykálásra". Készülődik (tehát kéretik nem holnapra követelni...) egy Furcsa történetek című Dark-kötet, többek közt Jack London, Sir Arthur Conan Doyle, Elizabeth Gaskell, Sir Edward Bulwer-Lytton, Fiona Macleod és Stephen Vincent Benét elbeszéléseivel. Továbbá nemsokára jön egy A negyedik dimenzió című Science fiction-kötet is: én már alig várom!
Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Ez a poszt négy író három könyvét kapcsolja össze. Ott van először is Sir Arthur Conan Doyle, akitől nem lehet eleget olvasni. Az Attraktor Kiadó nemrég jelentette meg harmadik pompás novelláskönyvét. Ezután Bram Stoker következik: Drakula megalkotója, akitől, ha novellákról van szó, mindig ugyanazt a két-három történetet fordítják magyarra. Most itt egy teljes, új elbeszéléskötet a tollából! Végül egy különös regény kerül sorra, amelyet ketten írtak: egy 19. és egy 21. századi írónő, Charlotte Brontë és Clare Boylan. A szerzők közül ketten írek voltak, egy skót, egy pedig angol születésű (de ír felmenőkkel is rendelkezett); ketten is Dublinban születtek, hárman is foglalkoztak újságírással, s egyikőjük sem él már. Viszont véleményem szerint valamennyiük munkáját klasszikusnak lehet tartani: innen a poszt címe.

Sir Arthur Conan Doyle: A fekete doktor és újabb rejtelmes történetek
Attraktor, 2018
A kiadó 2017-ben indította el sorozatát, amelynek első három kötetét Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) novellaíró művészetének szentelték. A rémálom szobáját és a Kisvárosi lidércnyomást idén A fekete doktor címen újabb egybeválogatott tíz munka, nyolc novella és két vers követte, a már megszokott, iszapszínű ködbe burkolózó londoni képpel a fedelén.
Az írások számos témával foglalkoznak: találunk a kötetben gyilkossági ügyről szóló novellát és tengeri elbeszélést, elolvashatjuk egy hihetetlen találmány történetét és egy emlékezetkiesés tragikusan regényes meséjét. Szó esik őrült főnemesről, egy átoktükörről s egy emberi parazitáról. Szerepel a gyűjteményben olyan írás, amelyben maga a kései Doyle szólal meg, állást foglalva a spiritizmussal kapcsolatban. De szó esik a történetekben a mesmerizmusról, Stuart Mária kegyencének meggyilkolásáról, a spanyol bútorművességről és az entomológiáról is - mindegyik írásnak utánozhatatlan a hangulata, s egyszerre árad belőlük Doyle-korabeli, nosztalgiaidéző levegő és friss szellem. A művek 1888 és 1915 között keletkeztek: vagyis olvashatunk elbeszélést az ifjú, alig harmincéves szerzőtől, a kilencvenes évek elején Sherlock Holmes kalandjaival pályája csúcsára érkezett, befutott írótól és az idős mestertől is.
A főtéma, amely talán a válogatás vezérfonalául szolgálhatott, mégis közös mind a tíz műben, legyen szó németes, romantikus balladáról vagy precíz orvosi szókinccsel megalkotott, fantasztikus tárgyú kisregényről. Valamennyi műben főszerepet kap ugyanis az elme működése, az őrület, téboly, emlékezetkiesés és emlékezetvesztés, a tudathasadás és a beteg agy sokkoló logikája. Igazi csemege a könyv, bátran ajánlható mindenkinek, akihez közel állnak a megdöbbentő cselekménybonyolítású, klasszikus hangvételű elbeszélések.

Bram Stoker: Drakula vendége és egyéb borzongató történetek
Attraktor, 2018
Nagy meglepetés volt, amikor felfigyelhettem erre a könyvre. Egyrészt megörültem, hogy az addig - látszólag - Conan Doyle írásainak szentelt könyvsorozatba belépett egy újabb szerző. Másrészt a teljes, valódi Drakula olvasása óta  elkötelezett rajongója vagyok Bram Stokernek (1847-1912), akit sokkal jobb írónak tartok annál, mint hogy egyszerűen úgy tartsák számon, ő találta ki Drakula gróf horrorfiguráját. Így aztán örültem, hogy épp ő kapott kötetet magyarul az Attraktortól.
Stoker az 1880-as, 1890-es években, mielőtt még 1897-ben kiadta volna a Drakulát, meglepően sokat publikált folyóiratokban, s ezek között az írásai között szép számmal akadtak fantasztikus elbeszélések, őshorrorok és meghökkentő mesék. Érdekes módon legnagyobb hírnévre mégis az a novellája tett szert, amelyet csak halála után publikáltak: a Drakula vendégét eredetileg a regény első fejezetének szánta, később azonban (ha szabad ezt írni, nagyon helyesen), kihagyta belőle. Halála után azonban egy remek elbeszéléskötet bevezető írása lett, s ekkor foglalták könyvbe számos addig csak újságlapokon olvasható borzongató novelláját, amelyek közül a legjobbak az Attraktor válogatásában is szerepelnek. (A kristálykehely, Crooken homokja, Patkány-temetés, A vörös kezek álma, Egy cigány jóslat, A bíró háza, A növekvő arany titka) Viszont kimaradt a magyarul már amúgy is számos fordításból ismerős Az indián asszony, a helyébe egy különleges, korai meghökkentő elbeszélés került, Az új házunk.
Kiss Sándor fordításai ismét élvezetesek és korhűek: három kivételével minden írás először olvasható magyarul. Nekem a legmegrázóbb olvasmányélmény talán A vörös kezek álma volt, de biztos vagyok benne, akár Lovecraft és Conan Doyle, akár a science-fiction, akár az angol klasszikus irodalom felől közelít valaki, megtalálja a neki tetsző írásokat a kötetben.

Charlotte Brontë - Clare Boylan: Emma Brown
Charlotte Brontë befejezetlen kéziratából
Lazi, 2017
Ez a könyv kortárs mű és irodalmi tisztelgés. Szerzője Clare Boylan (1948-2006), a fiatalon elhunyt, elismert ír újságíró és kritikus: regénye, amely eredetileg 2003-ban jelent meg, a neves angol írónő, Charlotte Brontë eredeti kéziratából nőtt ki.
A legidősebb Brontë-nővér, a Jane Eyre, a Shirley és a Villette szerzője utolsó regényeként fogott bele ebbe a történetbe, de házasságkötése miatt csak rövid töredéknyit írt meg belőle 1853-54-ben, miután harmadik nagyregénye, a Villette 1853-ban már megjelent. Charlotte Brontët hajtotta ugyan szorgalma és fantáziája, végül azonban 1854 nyarán férjhez ment Arthur Bell Nichollshoz, édesapja segédlelkészéhez, s többet már nem írt és nem adott ki semmit: korai munkáját, Az angoltanárt is csak posztumusz jelentették meg. Az Emma Brownból mintegy két fejezet és néhány töredék marad fenn (kb. húsz kéziratoldal), amelyet az írónő halála után örökösei folyóiratban megjelentettek. Ezt a rövid szöveget gondolta tovább Clare Boylan, de kiegészítette Brontë egy másik befejezetlen írásával, a Willie Ellin történetével.
Azt ugyan már soha nem fogja senki megtudni, milyen kalandokat szánt saját Emmájának Brontë, hiszen egy ponton túl Boylan már csak és kizárólag a saját fantáziájára támaszkodott a sovány alapanyag regénnyé kerekítésekor. Mégis, úgy érzem, hogy méltó Brontë-mű született: nem egyszerűen folytatás, utánérzés vagy stílusparafrázis, hanem egy teljességgel öntörvényű, ugyanakkor Charlotte Brontë-féle hangon és felelősségérzettel megszólaló regény. A 21. századi írótárs maximálisan komolyan vette mindazt, ami megmaradt: szigorúan tartotta magát nemcsak a kézirat szövegéhez, de ahhoz az írói úthoz is, amelyet Charlotte Brontë 1854-ig bejárt. Ráadásul nem mint lektűrszerző, folytatásgyáros vagy zsáneríró nyúlt az anyaghoz: véleményem szerint ennek köszönhető, hogy a témafelvetés, a szereplők karakterrajza és a cselekmény kibontása kifejezetten Brontë-félére sikerült. Közvetlenül az Emma Brown előtt olvastam újra a Villette-et és megdöbbentő volt számomra, mennyire megtalálta Clare Boylan a Charlotte Brontëhez köthető írói hangot. (Persze itt az is közrejátszik, hogy a könyv fordítója, Barcza Gerda számos korabeli művet magyarított már, például neki köszönhető Az angoltanár magyar változata is. Így a regény a mi nyelvünkön is Brontë-módra szólalt meg.)
A maga hiteltelenségében tehát egy nagyon-nagyon hiteles, ötödik Charlotte Brontë-nagyregényt vehetünk kezünkbe. A cselekményről semmit sem szeretnék elárulni (már a fülszöveg is túl sokat fecseg), de az biztos, hogy a végkifejlet szerintem a harmadik angol nőíró-nagyságnak, Mrs. Gaskellnek is tetszene...

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden
Agatha Christie ötösfogata
A Helikon Kiadó ígéretéhez híven a nyaraláshoz szállította az újabb öt, friss kiadású Agatha Christie-regényt. És hogy mit érdemes róluk tudni? Először is: mind remek kívül és belül is. A borítók gyönyörűek, a puha kötés remekül tart, a szedés szép, az alaprajzok, ábrák kivétel nélkül megújultak: de a hagyomány szellemében. Magukról a krimikről pedig - már eleget írtam itt: a Poirot-regényekről és a Marple-könyvekről külön is. Nagyon szeretem őket!

Gyilkosság a paplakban
Fordította: Borbás Mária
Miss Marple-regény
Ez volt az első regény, amelyben az okos vénkisasszony, Miss Marple nyomozni kezdett. Eredetileg 1930-ban jelent meg, de saját korában olyan modern volt, hogy szinte semmit sem öregedett (a Joan Hickson főszereplésével készült BBC-sorozatban például gond nélkül, pedig az eredetihez hűségesen telepítették át az ötvenes évekbe). Borbás Mária fordítása már igazi klasszikusnak nevezhető: ha valaki, hát ő remekül ért ahhoz, hogy megidézze Miss Marple világát magyarul. A könyvvel új alsorozat indult: kiderült, hogy a szilvaszín lesz Miss Marple borítószíne, a történetek gerincjele pedig egy figyelemre méltó női kalapka.

Temetni veszélyes
Fordította: Gy. Horváth László
Poirot-regény
Ez az eredetileg 1953-as Poirot-történet volt az első Christie, amely a szocialista időszakban megjelent magyar nyelven. 1958-ban adták ki a Bagoly Könyvek sorozatban Kovács György fordítását, amely járatlan úton indult el: modern nyelven fordított modern Christie-t. A fordítás jelentős volt, de mára igencsak elöregedett. Így azután nem lehet eléggé örülni annak, hogy ezt a kék borítós könyvet már Gy. Horváth László fordította! A régi könyv kedvelői minden jellegzetes, kedvenc mondatukat meg fogják benne találni, de egy sokkal gördülékenyebb, angolosabb és irodalmibb szövegváltozatot vehet kezébe minden olvasó.

Nyaraló gyilkosok
Fordította: Szobotka Tibor
Poirot-regény
Az 1941-es Nyaraló gyilkosok lett a második modern kiadású magyar Christie-krimi: 1959-ben készült el Szobotka Tibor-féle fordítása, amely elődével ellentétben napjainkra sem avult semmit. Szabó Magda férjének nemrég jelent meg újra Menyasszonyok, vőlegények című regénye, bizonyítva, milyen kiváló irodalmár volt ez a háttérbe húzódó ember, akinek többek közt a Kosztolányi-féle Alice Csodaországban második megszületését, A csendes amerikait vagy Alice B. Toklas önéletrajzát is köszönhetjük. Persze maga a Poirot-regény is kiváló!

Bűbájos gyilkosok
Fordította: László Zsófia
bűnügyi regény
A könyv az írónő modern bűnügyi regényei közé tartozik, amelyekben nem tűnik fel híres nyomozó. 1961-ben jelent meg, s tanúskodik róla, milyen érzékenyen értette és láttatta az írói indulása óta felismerhetetlenségig megváltozott, modern világot Agatha Christie. A regényben sok ismerős szereplő is feltűnik, pl. Mrs. Dane Calthrop, a szórakozott lelkészfeleség (de ezúttal Miss Marple nélkül), vagy épp Mrs. Oliver, az írónő (de Poirot nem). A főszerep azonban másoké, és egy hihetetlenül csavaros rejtélyé.

Chimneys titka
Fordította: Katona Tamás
kalandkrimi
A korábban Királyok és kalandorok címen, a felismerhetetlenségig átírt és meghúzott, háború előtti szöveggel megjelent regény igazán akkor született meg magyarul, amikor 2011-ben Katona Tamás lefordította. Hála neki, kiderült, hogy Christie-nek időnként szinte Rejtő Jenő-i vagy P. G. Wodehouse-i humora van. Katona Tamásnak köszönhető magyarul a Bűnszövetkezetben és a Frankfurti utas is, továbbá a nagy klasszikus, a Gyilkosság az Orient expresszen. A kiadás pedig azt is elárulja, hogy a kalandkrimik színe a rőtbarna lesz, a jele pedig a bobby-sisak.

Zárásképpen két dolog. 1. A borítók tulajdonképpen tökéletesek. Talán a Chimneys titka lett a kedvencem, de mind csodás. Ráadásul úgy tűnik, Poirot-hoz hasonlóan Miss Marple is ott lesz majd miniben a vonatkozó címlapképeken. A poszt képei kattintásra szép nagyra nőnek, hogy jól meg lehessen őket nézni.
2. Párhuzamosan épp a Chandler-tisztelgést, A fekete szemű szőkét olvastam. S a Bűbájos gyilkosokban hirtelen találtam egy - valahogy olyan - Raymond Chandler-féle részletet. Mintha Philip Marlowe mondta volna, nem pedig Mark Easterbrook... "Kifelé menet az egyik tükörben még megnézhettem Mrs. Tuckerton arcát. Utánam bámult. Nagyon, nagyon rémült volt, és hirtelen azt is megláttam, hogyan fest majd évek múltán. Nem volt kellemes látvány." (168., László Zsófia fordítása)

Linkek
Nasse-ban mindig lesznek Folliatok! - Agatha Christie, az Európa, a Helikon meg én 
Rajongás, avagy miért vásároltam meg 4 Agatha Christie-könyvet karácsonyra? 
Találkozás a halállal - Linkgyűjtemény Agatha Christie tiszteletére
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden
A mai poszt tényleg nagyon rövid. Úgy vélem, vannak folytatások, amiket olvasni kell, nem pedig hosszasan beszélni róluk. Három ilyet gyűjtöttem össze.

Irene Adler (Alessandro Gatti - Pierdomenico Baccalario): Az ármány kikötője
Sherlock, Lupin és Én sorozat, Manó Könyvek, 2018
Megérkezett a tizenegyedik kötet is a három gyerek (később a mesterdetektív Holmes, a mestertolvaj Lupin és a Nő, Irene Adler) nyomozókalandjairól. Ezúttal egy titokzatos skóciai kastély a helyszín, amelyben Irene és apja vendégeskedik: már az eladása körül sem stimmel semmi, majd pedig gyilkosság is történik a környéken. Sok dolog sejteti, hogy a rejtély megoldása mellett közeledünk a végkifejlethez (amely eredetileg a sorozat 13. részében érkezett el): az egyik fejezet ugyanis A cseh trón örököse címet viseli... Az olasz gyerekkrimi ismét nem okozott csalódást.
Vonatkozó linkek Irene Adler (Alessandro Gatti - Pierdomenico Baccalario): Sherlock, Lupin és én – A bűn fejedelme (10. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A fehér kastély (5. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A fekete dáma (1. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A katedrális árnyéka (4. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én - A Kobra bosszúja / Szfinx a Hyde Parkban (7.-8. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A skarlátvörös rózsa rejtélye (3. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A Szajna árnyéka (6. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti - Pierdomenico Baccalario): Sherlock, Lupin és én - Rókavadászat gyilkossággal (9. kötet) Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – Utolsó felvonás az Operában (2. kötet) Könyvek Sherlock Holmes kalandjairól - csupa folytatás

Steven Saylor: Caesar trónja
Gordianus sorozat, Agave Könyvek, 2018
Várva várt könyv érkezett meg a magyar olvasókhoz: Saylor végre visszatért oda, i. e. 44-be, ahol a Caesar diadalával abbahagyta Gordianusnak, az ókori Sherlock Holmesnak a történetét, hogy inkább a rokonszenves főszereplő ifjúkori kalandjait írja meg egy (eddig) trilógiában (A hét csoda, A nílusi rablók, A fúriák haragja). Az új történelmi detektívregény egyik gyilkosságának áldozata természetesen Caesar. De ki a másik? Vaskos, izgalmas, igazi Gordianus-könyv.
Vonatkozó linkek
Interjú Steven Saylorral 
Történelmi krimik gyűjtőhelye
Steven Saylor könyvei magyarul


Kondor Vilmos: A korona ügynöke
Korona-trilógia, Libri, 2018
Kondor Vilmos különleges írói technikát választott, amikor visszafelé írt meg egy trilógiát. A Szent Koronával bensőséges viszonyban álló, azt a történelem folyamán háromszor is megmentő Wertheimerek egymást követő generációit a huszadik század közepétől visszafelé építkezve sikerült bemutatni: így jelenhetett meg utolsóként a legkorábbi történet, amely 1876-ban játszódik, s a Szent Korona szabadságharc utáni kalandjait kapcsolja össze egy pesti ügyvéd, Gyra Miklós kutatásaival. A régies(nek álcázott) helyesírás, a szép ál-facsimilék, a hangulatos nyelvezet a szokott minőséget nyújtja: tipikus Kondor-könyv.
Vonatkozó linkek
Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd 


Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor