Ebben a posztban két önéletrajz kerül egymás mellé. Az elsőt férfi írta: szó szerint, saját kezével, szép, aprólékos kézírásával, évek alatt, újra és újra visszatérve az emlékeihez. Közben olykor egész életében precízen vezetett feljegyzéseihez fordult, hogy pontosan írhasson a festményeiről, amelyeket szóban is meg akart örökíteni. A másik önéletrajz nőé: ő jó barátjával beszélgetve mondta el emlékezéseit, saját lakásában üldögélve, emlékezve a múltra, fotói között. Ugyanis egész életét a fényképezéssel töltötte. Két művész emlékeiről van tehát szó: közös bennük, hogy munkásságuk egész korszakot határozott meg, még életükben legendává váltak, s nyolcvanon túl is művészek maradtak.


Egyikük Barabás Miklós (1810-1898), a magyar festészet úttörője, a biedermeier és a romantika megkerülhetetlen jelentőségű festője, magánvéleményem szerint pedig az egész magyar festészet legcsodálatosabb portréfestője.

Másikuk Keleti Éva (*1931) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotóművész, a magyar fotográfia nagyasszonya, magánvéleményem szerint pedig az ötvenes-nyolcvanas évek magyar színházi életének és művészeinek legremekebb megörökítője.

Egy kései portré Zichy Ilonáról: jellemrajz és csipkék...

Az első könyv egy újrakiadás, amely azonban már nagyon kellett: Márkosfalvi Barabás Miklós Önéletrajz című könyve, amely a Szépmívesnél jelent meg.
Eredetileg 1944-ben adta ki az Erdélyi Szépmíves Céh, majd volt egy romániai kiadása (B. M. Önéletrajza, Dacia, 1985), amely mindeddig (előnytelen külseje ellenére) könyvtáram megbecsült darabja volt: eredetileg ezt fedeztem fel magamnak. Csak beleolvastam, aztán nem tudtam abbahagyni, olyan érdekes, különleges és remekül megírt szöveg volt. Egyébként törekvés az önéletrajz megjelentetésére volt már az említett könyvek előtt is: 1902-ben az eredeti szöveg átdolgozott, rövidített változata már napvilágot látott B. M. emlékiratai címen. Ahogy azonban az a jelen kötet előszavából is kiderül, ekkor nemcsak húztak, de javítottak is a szövegen, amivel épp azt számolták fel, amitől a festő önéletrajza szépirodalmi alkotás is: az olykor erdélyies, máskor líraian áradó, olykor pedig kedvesen pongyola nyelvezetet. Szóval: volt már az önéletrajznak átdolgozott, visszatért Erdély-beli és romániai kiadása is, ám most végre minden szempontból hazatalált új formájában. Ami nem a hazafiaskodás miatt fontos, hanem mert - bízom benne - így többekhez eljut, új olvasóközönséghez, olyanokhoz is, akik nem találtak rá a több mint harmincéves előző kiadásra.

Egy reformkori akvarellportré: ideális, mégis jellemez

Igaz, fel lehet róni az önéletrajznak, hogy - ahogy az már idős emberek emlékezéseivel elő szokott fordulni - sokkal inkább szól a festő gyermek-, ifjú- és fiatalkoráról, mint az egész életéről. De ha valakit a művészi teljesítmény, a reformkori festészet megújítása izgat, akkor számtalan monográfiát és albumot találhat Barabásról. Ezzel szemben egy fiatal erdélyi ifjú utazásairól, hányattatásairól én még soha olyan érdekeset, fordulatosat, izgalmasat nem olvastam, mint ebben a könyvben. Pedig hősünk olykor csak olyasféle problémákkal néz szembe, mint hogy vajon mit fog enni másnap, hol hajtja álomra a fejét vagy éppen miként tud pénz nélkül eljutni ide vagy oda, ahova viszont a tehetsége vinné, hajtaná... S közben mégis eljuthatunk vele erdélyi tájakra, Bécsbe, Bukarestbe, Itália városaiba és falvaiba, átélhetjük a nagy pesti árvizet...
Csak két dolog kár: az egyik, hogy ez a könyv helyesírásában az 1944-es változatot követi, holott engem nagyon érdekelt volna végre a teljesen eredeti szöveg. Már csak azért is, mert a könyv közli az első oldal facsimiléjét, amelyen azonnal látszik, hogy ahol a mostani szerkesztés egyformán adja meg Barabás anyjának és anyai nagyapjának vezetéknevét, ott a kéziratban helyesírási eltérés van: igazán érdekes lett volna ebben és hasonlókban a szerzőt követni, hátha van jelentősége. A másik: hogy bár a kötetben található egy képmelléklet tizenhat apró képpel, azok kiválasztása meglehetősen ötletszerű (csak portrék szerepelnek például, pedig az önéletrajz fontos része Barabás találkozása a tájkép- és akvarellfestészettel), minőségük pedig kritikán aluli. Mindez azonban nem veheti el a kedvet egy remek könyvtől!

Gobbi Hilda a lebontandó Nemzetiből elhozott iratokkal

A második kötet életinterjú, amely frissen készült a 2017-ben Kossuth-díjat kapott Keleti Évával, s teljes címe: Árpási Zoltán: A fotográfia bűvöletében - Beszélgetés Keleti Éva fotóművésszel, HarperCollins, 2018.
A könyv okosan szerkesztett beszélgetés, amelyben mindvégig megmarad a kötetlen, spontán hang érzete, pedig eközben logikusan és olvasmányosan végigvezet egy egész életen a védett, polgári gyerekkortól a Rákosi-korszakra eső, szinte véletlenszerű pályakezdésen, a színházi fotózás időszakán, a lapszerkesztéssel és egy fotóügynökség létrehozásával töltött évek bemutatásán át egészen a szakmai elismeréssel teli, mégis, lemondásokat igénylő közelmúltig. Több a könyvről született kritika is kiemelte, hogy Keleti Éva először beszélt a könyv hasábjain második világháborús és 1956-os élményeiről, a holokausztról vagy arról, miért nem hagyta el az országot november 4. után. A nagyon jól feltett kérdések, s kérdező és válaszoló harmincéves barátsága lehetett az oka, hogy az önéletrajzi beszélgetés olyan őszinte, póztalan és izgalmas maradt ezeknek a nehezen felidézhető, s még nehezebben elmondható eseményeknek az elbeszélésénél is.

A Tímár Józsefről készült kép

Számomra talán a könyv második legizgalmasabb része volt, ahogyan kibontakozott a zsidó polgárcsalád élete egy budapesti bérházban, ahol természetesen zsidó a tulajdonos és az összes lakó is, de minderről nem kell beszélni, mindez magától alakul így, mert az ember tudja, kiben bízhat. Telnek a szép polgári napok, a kislány együtt teázhat a nagyszüleivel, "ahogy jó polgári családokban szokásban volt", az édesapának gyümölcs-nagykereskedése van, a nagybácsi háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, a kislány masnival a hajában mosolyog Székely Aladár gyerekfotóján, balerinának készül, de túl merev hozzá, fehér fátyolban elsőáldozó - és akkor hirtelen minden megváltozik. Munkaszolgálat, légiveszély (a nagymama sosem jön le a pincébe, "Fiam, tönkremegy a rétes" - mondogatja), sárga csillag, védett házak, csodálatos véletlenek - és eltűnő családtagok. Igazán megrázó.
Mások viszont valószínűleg a legpompásabb részét fogják szeretni a könyvnek, amely a képek, s azok között is leginkább a legendás színházi fotók történetét beszéli el. Mivel szerencsére A fotográfia bűvöletében kézbe illő mérete ellenére album is, a különleges dokumentumok és családi fotók mellett Keleti Éva számos fényképét tartalmazza gyönyörű minőségben, így még sokkal érdekesebb elolvasni a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Ruttkai Éva kezdőrúgása a színészek és újságírók futballmérkőzésén, Orson Welles a Citadella étteremben, a derűs Kállai Ferenc nagy bajusszal, kalapját lengetve, egy meglepően boldog Páger Antal felesége kezébe kapaszkodva a villája kertjében... S Tímár József, a takarásból fényképezve, egy élet súlyával a kellékbőröndjeiben. Utazás a múltba: mindenkinek ajánlott.

Linkek
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok 
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik  
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor 
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer
Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás 
Könvvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán 
Könyvtestvérek 9. - Történelem, mindennapok, ötvenes évek
Könyvtestvérek 10. - Tudomány, váratlanul
Könyvtestvérek 11. - Kemény diók, amelyeket érdemes feltörni
Könyvtestvérek 12. - Maigret és Machen
Könyvtestvérek 13. - Helikonos borzongás
Könyvtestvérek 14. - Történelem negyedszer
Könyvtestvérek 15. - Történelmi nyomozások először
Könyvtestvérek 16. - Történelmi nyomozások, ismét
Könyvtestvérek 17. - Történelmi nyomozások, megint
Könyvtestvérek 18. - Szerelem Kínából
Könyvtestvérek 19. - Történelmi nyomozások, újra
Könyvtestvérek 20. -  Új a Maigret, új a Dick...