Ekultura.hu - Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Néha megtörténik az emberrel, hogy olyan könyv okoz neki meglepetést, amelyet jól ismer. Vagy legalább is ismerni vél. Velem is ez történt 2016 végén, amikor az Európa Könyvkiadó úgy döntött, hogy újra megjelenteti az angol író, Daniel Defoe Robinson Crusoe című regényét. Mégpedig egy vadonatúj, mégis nosztalgikus sorozatban, és a teljes, valódi szövegével. A találkozás ezzel a régi-új sorozattal és regénnyel azután meghatározó lett számomra. Épp ezért ez az írás két dologról szól: a Robinson szerintem sokak előtt ismeretlen, pompás, teljes fordításáról, és a megújult sorozatról, az Európa Zsebkönyvekről.

Utóbbival kezdeném. A kékes-hajnalpíros borítójú, puha kötéses, szép papírra nyomott könyvecskét ugyanis, amely még csak nem is vékonyka, hiszen több mint 400 oldal, a kiadó az újrateremtett Európa Zsebkönyvek sorozatában jelentette meg. Az Európa Zsebkönyvek széria eredetileg 1966-ban indult, s számos szép emlékem kötődik a benne megjelentetett pompás regényekhez John Updike Nyúlcipőjétől, amely egyik kedvenc könyvemmé vált, Alice Walker Kedves Jóisten című megdöbbentő regényén vagy épp F. Scott Fitzgerald Az ólomkristály című novelláskötetén át egészen a nemcsak sci-fi szerző Stanislaw Lem nagyszerű Visszatérésééig. Igaz, nem mondhatni, hogy az Európa Zsebkönyvek akár eredeti, hosszúkás, színes borítós, akár későbbi, kicsit kézbeillőbbé változtatott formátumában igazán ízléses, vagy tetszetős külsejű sorozat lett volna: azoknak a példányoknak, amelyek találó fedélrajzot kaptak, általában legalább a gerincét vagy a hátlapját sikerült valamilyen kissé hervasztó színnel nyomni, mint például Margaret Drabble Malomkőjének borítóját – iszapszürkével. Ám a könyvek olcsók voltak, nagy példányszámban jelentek meg, s a szerkesztők a világirodalom legjavát válogatták be a zsebsorozatba, így visszatekintve is nagyon szerethető emlék számomra a régi széria.

Ezért őszintén megörültem, amikor észrevettem, hogy hosszabb kihagyás (ha jól számoltam, majd’ 20 év!) után megújult Európa Zsebkönyvek megjelentetéséről döntött a kiadó. A 2016-os első öt kötet szerzői mind nálunk is olvasott és szeretett írók. Stephen King és fia, Joe Hill, akiktől két négykezes novella került egy kötetbe, A magas fűben és a Teljes gázzal. George Orwell, akinek mindjárt mindkét klasszikusa, az 1984 és az Állatfarm is napvilágot látott új köntösben. Erich Segal, örökzöld, meg is filmesített Szerelmi történetével, amely véleményem szerint egyszeri nagy teljesítmény az író pályáján, de igazi irodalom. És persze az ötödik szerző a régi klasszikus, Defoe a Robinsonnal. Bízom benne, hogy az olcsó kötetek, amelyek ezúttal ízléses és jól felismerhető saját arculattal is rendelkeznek, legalább olyan sok rajongóra találnak majd, mint a Helikon nagysikerű Zsebkönyvei.

És persze abban is bízom, hogy így, miután olcsó és vonzó kiadásban a kezükbe foghatják, mások is felfedezik maguknak a Robinsont. A nevezetes tengerésztörténet, egy hamisítatlan lakatlan (vagy majdnem lakatlan) szigettel, amelyre a sors veti Robinson Crusoe-t, az ifjú kereskedőt, rendkívül híres. Számos filmváltozata is létezik: talán nem kellene bevallanom, hogy az én kedvencem a jelentősen átdolgozott és feltűnően rövid, ám nagyon érdekes kérdéseket boncolgató 1997-es változat Pierce Brosnannal a főszerepben. De költözött már szigetre Robinsonként Pierre Richard és Peter O’Toole, s 1903, a téma első filmes feldolgozása óta készült már vagy félszáz mozis variánsa a történetnek.

Maga a regény 1719-ben jelent meg, vagyis nemsokára megünnepelheti a háromszázadik születésnapját: s ez alatt külön műfajt teremtett, a robinzonádot, amelyben olyan irodalmi nagyságok próbálták ki magukat, mint Jules Verne, William Golding vagy épp Umberto Eco. A könyv az iskolai oktatásba is bekerült: kötelező vagy legalább is ajánlott olvasmány a középiskolában. Éppen ezért különös, hogy a lehető legkevesebbszer éppen teljes, változatlan és lerövidítetlen szöveggel sikerült kiadni magyarul. Bár huszadik századi megjelenései szinte megszámolhatatlanok, ezek többnyire átszabott, egyszerűsített, ifjúsági változatok, vagy legalább is kissé rövidített átdolgozások. Ifjúsági átiratot számosan készítettek magyarul a regényből Benedek Elektől Gaál Mózesen át Kertész Erzsébetig. A hatvanas évektől pedig Vajda Endre átdolgozása került újra és újra kiadásra.

A jelen kiadás, M. Nagy Miklós szép és pontos szövegű, teljes változata a kilencvenes évek végén született meg, ám mindeddig ez az első nem diákkönyvtári kiadása! Vagyis kis túlzással elmondható, hogy most először jelent meg a valódi Robinson, szövegkihagyás és átírás nélkül úgy, hogy közben nem tettette magát iskolai olvasmánynak...

Annak ellenére, hogy azt hittem, ismerem a teljes Robinsont, amikor végre így is kézbe vehettem, egyszerűen varázslatos volt elmerülni ennek a klasszikus és kissé ódon, mégis erőteljes, izgalmas és elbűvölő szövegnek az apró részleteiben, s több mint négyszáz oldalon át egyszerre létezni és emlékezni az elbeszélővel, Robinsonnal. A remek fordítás és a vonzó kiadás arra kényszerített, hogy újra felfedezzem a művet, magát is.

Így találkozhattam Robinsonnal, az emberrel, aki mintegy huszonnyolc évet él le egyedül (az utolsó időkben pedig egyetlen baráttal) egy lakatlan szigeten: várakozik, fél, felfedez, civilizációt és megszokásokat teremt, időnként kétségbeesik, máskor reménykedik, s mindvégig megőrzi emberségét. Sőt, a szigeten fedezi fel, mit is jelent embernek lenni, mit jelent a hit, a bizakodás vagy épp a boldogtalanság. Elképesztő pontossággal vezeti túlélésének naplóját, amíg csak bírja papírral, majd emlékezettel. Elképesztő ötletességgel találja fel magát halállal fenyegető, embertelen helyzetekben, míg végül mindenen diadalmaskodik. Óriási örömmel ismeri meg különleges barátját, a Pénteknek keresztelt bennszülöttet, akit Robinson természetesen mindjárt civilizálni is szeretne a maga önzően keresztény és európai, mégis tiszteletreméltó módján. S végül elnyerheti jutalmát: elhagyhatja száműzetésének helyét, talán jobb, nemesebb emberként.

Bár saját korából és kontextusából kiragadva sok bírálat érte már a történetet, amely úgy valóban olvasható a fehér, európai ember gyarmatosító törekvéseinek eposzaként is, ha nyitott szívvel vesszük kézbe a valódi regényt (s nem valamely zanzásított, leegyszerűsített változatát), lehetetlen nem tisztelettel és bámulattal nézni Robinson figurájára. Egy olyan emberre, aki hite vagy épp bizakodása segítségével minden csüggedésen, lelki bajon és testi gyötrelmen úrrá tud lenni, továbbá megnyerően kíváncsi és kísérletező kedvű. Péntekben pedig nemcsak oktatandó és átalakítandó vadembert lát, de igaz, hűséges, különlegesen autonóm személyiségű társat is.

Megérdemli tehát, hogy végül megmeneküljön a szigetről: s megérdemli, hogy a hősünk, a példaképünk, a szeretett szereplőnk legyen. Története a 21. században olvasva is igazi élményt ad: érdemes elolvasni.

Link
A cikk az Ekultura.hu-n: Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Képek: N. C. Wyeth legendás rajzai. 
A Klasszikus Zsebkönyvtár kötetei
Az 1980-as években a Szépirodalmi Könyvkiadó szép kivitelű sorozatot állított a már régen futó, magyar szerzőktől is közlő Olcsó Könyvtár mellé: a Klasszikus Zsebkönyvtárat. Láthatólag az iskolai kötelező olvasmányok sorára is figyelve, de egyben a magyar irodalom nagyjait is bemutatva állították össze a sorozatban szereplő művek listáját, mintegy "elégtételt véve" azért is, hogy a sokáig a kiadó által megjelentetett Diákkönyvtár sorozat a hetvenes évek végén átkerült az Európa és a Móra Könyvkiadóhoz.
Úgy gondolom, hogy mai szemmel is a legteljesebb mértékig vállalható könyveket adtak ki a sorozatban: a szép, igényes borítóterv (Zsoldos Vera munkája), amelyről azonnal meg lehetett ismerni az összetartozó köteteket, a borítókra felkerülő, hangulatos képek, a belső szedés áttekinthetősége sokkal időtállóbbá teszi e könyveket, mint a velük egyidős, vagy náluk korábbi Diákkönyvtárakat (talán csak a ragasztásuk lehetne erősebb kissé).
A sorozatban 1981-1990 között, vagyis tíz év alatt összesen harmincegy kötet látott napvilágot, amelyek között azonban több volt az ismételt kiadás-utánnyomás. Így valójában huszonegy különböző könyv került be a Klasszikus Zsebkönyvtárba. Ma is érdemes őket antikvár megvásárolni, ha szükségünk van a művek egy példányára.
Az én öt kedvencem: 1. a Csaba-trilógia, amelyben nemcsak a Buda halála, de a trilógia összes elkészült töredéke is benne olvasható, 2. a Toldi-trilógia, mivel ezt így ritkán adják ki, olcsó változatban a Toldi - Toldi estéje - Buda halála kombináció a gyakori, 3. a Zalán futása, amely így, külön kötetben gyakorlatilag nem jelent meg korábban modern kiadásban, 4. az Anna örök, amely kísérletet tesz Juhász Gyula összes Anna-versének lírai regényként való kiadására, 5. a Lilla-kötet, mivel nemcsak pompásan néz ki, de tartalmazza mind az ötven Lilla verset, nemcsak eggyel kevesebbet, mint a korábbi kiadások.

1990
Csokonai Vitéz Mihály: Lilla
Juhász Gyula: Anna örök (II.)
1988
Arany János: Toldi estéje
Kisfaludy Károly: A kérők / Csalódások
Kölcsey Ferenc összes versei
Petőfi Sándor: Az apostol (II.)
1987
Babits Mihály: Laodameia / Jónás könyve
Juhász Gyula: Anna örök
Madách Imre: Az ember tragédiája (V.)
Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon / Elveszett paradicsom
1986
Arany János: Toldi-trilógia (II.)
Berzsenyi Dániel összes versei
Madách Imre: Az ember tragédiája (IV.)
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók (II.)
1985
Arany János balladái
Katona József: Bánk bán (II.)
Petőfi Sándor: Az apostol
Vörösmarty Mihály: Zalán futása
1984
Madách Imre: Az ember tragédiája (III.)
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (II.)
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
1983
Arany János: Toldi-trilógia
Katona József: Bánk bán
Kisfaludy Sándor: A kesergő szerelem
Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság (benne még: Tábori kis tracta, Mátyás király életéről való elmélkedések)
1982
Arany János: Csaba-trilógia
Madách Imre: Az ember tragédiája (II.)
Madách Imre: Mózes
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
1981
Madách Imre: Az ember tragédiája
Ekultura.hu - Arnaldur Indriðason: Rókalyuk
Rettenetesen hideg van: köd, hóvihar, forgószél és félelem vesz körül két kisfiút. Próbálnak összebújni, keresik az apjukat – és egyszerre csak a nagyobbik, Lendi kezéből kicsúszik a öccse keze. A fiú kétségbeesve kutat az öccse után, ám a kis Beggi mindörökre eltűnik, valahol a Harðskafi lejtőin. – Ezt a szörnyű emléket őrzi magában Erlendur, Arnaldur Indriðason izlandi író állandó főhőse.

Erlendur felügyelő: ám ebben a regényben, a Rókalyuk címűben már egyszerűen csak Erlendur. Nem fontos, hogy valaha kiváló rendőrségi nyomozó volt, az sem, hogy már tíz skandináv detektívtörténet főhőseként olvashattak róla számos nyelven a krimikedvelők: mi, magyarok is találkozhattunk már a szerző hét regényével. Története skandináv krimi, de hiába keresnénk benne rendőrcsapatokat, akik együttműködnek, jól vagy rosszul, s szívósan haladnak előre saját magánéleti bajaik és mások tragédiái közepette, míg fel nem derítik mai világunk tipikusnak mondható, sötét bűnügyi rejtélyeit. Nem, ez a kötet más: kifejezetten rendhagyó a skandináv krimik között.

Talán, mert személyes. A főhőst, Elendurt ugyanis egyetlen dolog érdekli benne: végre megtudni, mi történhetett a nyolcéves Bergurrel, rég elvesztett öccsével, aki sosem nőhetett fel, aki a bátyja emlékeiben örökre kisgyerek maradt, s fél kesztyűben, kezében kis piros játékautójával, azt kérdezgetve, „ugye, minden rendben lesz?”, beleolvadt a hóvihar megsemmisítő fehérségébe. Az eltűnés nem halál: a felügyelőt egyszerűen nem hagyja nyugodni a tragédia. Bizonyosságot akar. Visszatér hát a régi, családi házba, amely évtizedek óta lakatlan rom immár, s egyedül, emlékeivel együtt éjszakázva, napról napra a kopár, mégis szép izlandi tájban vándorolva keres bármilyen jelet, amelyből végre megtudhatná, mi történt akkor éjjel.

Nem ő azonban az egyetlen. Hamar kiderül, hogy a falvakban és kisvárosokban, amelyekbe eljut, szinte minden évnek, évtizednek megvan a maga eltűnési esete. 1942-ben például egy Matthildur nevű nő is köddé vált azon a fekete-fehér fennsíkon, ahol évtizedekkel később Bergurnek is nyoma veszett. Erlendurt először csak szakmai ártalomként érdeklik a pletykák a fiatal nőről: eltűnését a férje jelentette be, állítólag az anyjához indult el egy viharos éjjelen, és sosem került elő, sem élve, sem holtan. Különös azonban, hogy ugyanazon az éjjelen hatvan túrázó brit katonát is szétszórt a vihar, de ők valamennyien megkerültek. Erlendur lassan halad: megismerkedik Matthildur még élő családtagjaival, a férj, Jakob barátaival, rókavadászokkal, halászokkal, idős hölgyekkel. Hagyatéki dobozokban kotorászik, öregotthonokat látogat: az olvasó előtt pedig nemcsak egy régi-régi bűntény képe kezd el kibontakozni, de a régi Izlandot is megismerheti.

És: egyre többet gondolkozhat az öregségről. Legalább is én ezt tettem. Ezt sugallta számomra Erlendur története: egy sikeres rendőrfelügyelőé, akinek már (elvált) felesége és két felnőtt gyereke van, aki a városban él, barátok között, s aki valamiért mégis úgy érzi, hogy vissza kell hatolnia saját családja történetében addig, amikor még egy vidéki tanyán laktak, elindultak behajtani a jerkéket, s az ő tízéves kezéből kicsúszott az öccse keze. És persze ezt sugallta a Matthildur-rejtély is: a megcsalás, féltékenység, magány, öngyilkosság, gyilkosság vagy eltűnés (?) rejtélye is, amelyben minden szereplő fiatal és előtte áll az életének, ám mire Erlendur felkereshetné őket, szinte mind halottak, haldoklók vagy legalább is nagyon öregek. Vajon megismerhető és megérthető-e a múlt? Érdemes-e visszatérni hozzá? Vagy éppenséggel mindenképpen muszáj? Egy bizonyos kor után foglalkozni kell vele, mert különben ránk talál?

Nagyon költői és nagyon filozofikus ez a regény. Ugyanakkor mindenkit megnyugtathatok, aki az izgalmat szereti: érdekfeszítő is. Telve van borzongató fordulatokkal, szinte horrorisztikus hangulatú apró részletekkel, sok-sok meglepetéssel. Mint krimi is tökéletesen megállja a helyét. S ilyen értelemben egyértelműen skandináv krimi: nemcsak azért, mert írója izlandi, hanem mert egy skandináv krimitől mindig többet várunk. Általában társadalmi érzékenységet, a modern világ modern problémáinak újszerű feldolgozását egy cselekményes-nyomozós történetben. Arnaldur Indriðason könyve azonban ennél érdekesebb utat választ. A cselekmény múltbeli része egy réges-régen eltűnt világ sötét oldalát ábrázolja: csupa olyan problémát, amely örök, s ugyanúgy létezik ma is. A cselekmény a jelenben (2010-ben) történő vonala pedig csupa-csupa viszonyulást mutat be: viszonyt a saját öregedésünkhöz, reakciókat a múlt feléledésére, az emlékezés hatásmechanizmusát.

És persze kapunk egy izgalmas krimitörténetet is: mire a végére érünk a Rókalyuknak, tudjuk már, mi történt Matthildurrel, s látjuk azt is, mint kezd majd az életével Erlendur azok után, amit az öccsével kapcsolatban képes volt kideríteni. Ám azt hiszem, nem a rejtély megoldásáért fogok mindig emlékezni erre a könyvre. Sokkal inkább a hangulatáért, a nyugalmáért, a félelmetességéért. Jó könyv.

Link
A cikk az Ekultura.hu-n: Arnaldur Indriðason: Rókalyuk
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - Georges Simenon: A vonat
Közeledik a háború. A hírek szerint a német tankok átlépték a belga határt. 1940. május 10-ét írjuk. A párizsi rádióadás megszűnt. Senki sem tud semmit: az apró faluban rémhírek terjednek. Megindul a népvándorlás: mindenki kis kocsikkal, gyalogosan vagy épp szekéren próbál eljutni valahova, mindegy hova, csak innen el, a fenyegetettségből, a valószínű kiszolgáltatottságból. Egy kis család is menekülésbe kezd: apa, anya, gyermek és egy újabb baba édesanyja hasában. Az állomáson felülnek egy vonatra, amelyről senki sem tudja, hová is tart. Csak egy a fontos: onnan el, ahol addigi nyugodt, békés életüket talán veszély fenyegeti. Azonban attól fogva, hogy megkezdődött az utazás, mintha már egy másik életet élnének: egy olyat, amelyik még csak nem is emlékeztet a napokkal azelőtti nyugalomra és rendre – és amelynek az eseményei örökké hatással lesznek az életükre.

Leginkább így lehetne összefoglalni Georges Simenon magyarul most megjelent könyvének, A vonatnak a cselekményét. Az Agave Könyvek Simenon-életmű-sorozatában napvilágot látott regény (sőt, inkább kisregény) szépirodalom a javából. Egy ember története, aki a legszörnyűbb és legkilátástalanabb pillanatban, a II. világháború kezdetén, a szervezetlen menekülés közepén ismeri fel: talán nem is élt eddig.

A könyv már akkor megfogott, amikor – Barta Tamás pompás fordításában – olvasni kezdtem. Egy ébredéssel kezdődik, így vezet be hősének világába: „Mikor felébredtem, a drapp függönyön át a jól ismert sárgás fény szűrődött a szobába. Az első emeleten nincsenek ablaktáblák. Az egész utcában sehol sincsenek. Az éjjeliszekrényen az ébresztőóra ketyegett, és mellettem a feleségem erős szuszogása hallatszott, szinte olyan hangosan, mint a betegeké a mozifilmekben egy operáció alatt. A feleségem terhes volt, hét és fél hónapos. Ahogy Sophie születése előtt, most is a hátán kellett feküdnie a hatalmas hasa miatt.” Így jelenik meg a szoba, a ház és a falu, a főszereplő, a családja és a világa: csendben, átlagemberesen, tökéletesen mindennapian és ismerősen. Főhősünk, Marcel Féron, a rádiójavító lassan felkel: papucsot húz, begyújtja a gázt, vizet melegít, enni ad a tyúkoknak, megcsodálja az orgonát, benéz a műhelyébe. Elégedett: köznapi és biztonságos életet él, és ez tökéletesen kielégíti.

Ebbe a mélységes mély nyugalomba tör be a lehetséges háború rémképe, s minden megváltozik. Alig van idő összecsomagolni, eloltani a gázt, a szomszédra bízni a tyúkokat. S nincs is értelme aggódni az orgona, vagy a bezárhatatlan műhely miatt. Hiszen a vonatra menekülő család az életét menti egy veszély elől, amely bizonyára, kérlelhetetlenül romba dönt majd mindent, amit csak felépítettek eddig. Ám minél több idő telik el attól kezdve, hogy Marcel elhelyezi egy első osztályú fülkében a terhes Jeanne-t és a négyéves Sophie-t, furcsa módon annál kevésbé hiányzik neki a régi, meghitt kisvilág. A feleség, a gyermek, a nyűgök, a megszokások távolivá és idegenné válnak a tehervagon új univerzumában, ahol Marcel új embereket ismer meg: közönséges, alantas, kedélyes vagy különös figurákat, akik azonban valamilyen módon mind érdekesek számára. Érdekesebbek, mint a saját élete. S feltűnik Anna, a titokzatos és szép menekülő, aki egyre fontosabbá lesz a szemében.

Marcel, akinek a gyerekkorát egy másik, kegyetlen háború tette tönkre, aki betegessége és rövidlátása miatt mindig másodosztályú állampolgárnak érezte magát, osztozva a vonat utasaival a félelemben, az örömben és a reményben, hirtelen magára talál. Mindegy, hogy lőnek-e a vonatra, vagy téves irányba terelik. A tökéletes káosz és rendetlenség újfajta rendet hoz létre benne: a meglepő önismeretét.

A vonat sokkal inkább lélektani regény, mint háborús történet. Izgalmas ugyan benne a kérdés, megmenekül-e Marcel családja, megtalálja-e elvesztett szeretteit. Mégis, talán azért olyan lebilincselő, mert mindennél erősebben ábrázolja a félelem és a rettegés atmoszféráját, miközben bemutatja, hányféle reakció létezik a borzalomra. S meglepő módon van, aki erősebb lesz tőle, mint Marcel Féron.

Közben képet kapunk a hónapokig tartó „furcsa háború”-ból valódi öldöklésre ébredő országról is, megrajzolódik egy gyöngéden ábrázolt, különös szerelem. S elgondolkodhatunk azon, mi vajon mit tennénk hasonló helyzetben? Hogyan reagálnánk a történelem országútjának a szélén találva magunkat? Eltipornánk vagy eltiportatnánk? Vagy csak megpróbálnánk békében tovább ballagni, ki tudja, mi felé, ahogyan a sehová sem tartó vonat utasai?

Simenon 1961-ben publikálta a könyvet 1940-ről: ám ma is különleges olvasmányélmény. Mindaddig, míg vannak az ember életében választási helyzetek, megmagyarázhatatlan döntések és furcsa szerelmek, A vonat mindig megszólítja az olvasókat.

Húsvét 2017
  A blog minden olvasójának áldott, szép, boldog húsvétot, sok jó könyvet kívánok!
Katherine
Előkészületben 2.
Pasztellszín virágköntöst öltöttek a fák, a feketerigók megszállták a kertünket, a kiadók pedig végre pompás kiadási listákkal álltak elő. Közeledik az áprilisi Könyvfesztivál. A friss megjelenésekből válogattam ki egy csokorra valót: nem véletlenül ezúttal tíz szépirodalomra futotta, de azért egy történelmi kötet is becsúszott vigaszágon.

Zdeněk Svěrák: Kettős látás
Napkút, megjelent
Egy legenda mutatkozik be ezzel a vékony, különös hangulatú könyvvel Csehországból. Az 1936-os születésű írónak eddig egy elbeszéléskötete és egy mesekönyve jelent meg magyarul, talán sokan most figyelnek majd fel rá, hiszen a Könyvfesztivál vendégei a visegrádi országok. Itt írtam róla.

Horia Ursu: Bécs ostroma
Új k-európai történetek, Noran Libro, megjelenés: április 24.
Kis híján elkerülte a figyelmemet, hogy a - láthatóan mindig Könyvfesztivál idejére felélénkülő - K-európai történetek sorozat folytatódik az idén is. Három kötet érkezik, amelyek közül legjobban talán az 1968-as születésű román író 1995 Romániájában-Erdélyében játszódó kötete érdekel. Itt írtam róla.

Inga Žolude: Legyen vigasz
Új k-európai történetek, Noran Libro, megjelent
Élveztem a Panziót, várom a Bécs ostromát, szeretem ezt a sorozatot - és a fiatal (1984-es születésű) lett írónő, Inga Žolude novelláskötete is őszintén érdekel, amely 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. (Remélem, jól értettem, s tényleg elbeszélésgyűjtemény.) Itt írtam róla.


Lidia Amejko: A telepi szentek élete
Európa női szemmel, Noran Libro, megjelent
A kiadó új sorozatából kiderül, milyen is Európa női szemmel. A lengyel írónőről fényképeit nézegetve nehéz elhinni, hogy 1955-ös születésű. Könyve a fül alapján a kereszténység és a panelnemzedék témájával játszik: mivel mindkét dologhoz közöm van, alig várom a könyvet. Itt írtam róla.

Ivana Dobrakovová: Toxo
Európa női szemmel, Noran Libro, megjelenés: április 9.
A szlovák írónőtől tavaly olvastam egy elbeszélést a neten (Gyümölcsökről és zöldségekről), és egyszerűen beleszerettem a nyelvébe, a stílusába. A szlovák irodalommal kapcsolatban tavaly amúgy is pozitív előítéleteim támadtak: ha ez tetszik, elolvasom az 1982-es születésű írónő korábbi kötetét is. Itt írtam róla.

Svetlana Žuchová: Jelenetek M. életéből
Európa női szemmel, Noran Libro, megjelent
Szintén egy Európát kémlelő női szempár tulajdonosa az 1976-ban született, szintén szlovák Žuchová, aki ezzel a könyvével 2015-ben nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját. A komor fülszöveg (kulcsszavak: halál, élet, tréfa, anya) ellenére alig várom a kötetet. Itt írtam róla.

Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment
Park, megjelent
A német írónő 1967-ben született Kelet-Berlinben. Ebben a mondatban már úgy benne van a történelem, hogy szinte kibontani is sok. Erpenbecket a József Attila Kör mutatta be Magyarországon A lelenccel, számomra azonban nagy könyve a pompás Otthon. Új regényét is alig várom. Itt írtam róla.

Ignaczy Karpowicz: Szálkák
Typotex Világirodalom, megjelenés: április 13.
A Typotex Világirodalom sorozata áprilisig hét kötetet fog számlálni (!), igazi, Könyvfesztiválra való megjelenése pedig kettő lesz biztosan. Ezek közül az egyik a lengyel Karpowicz harmadik magyar nyelvre fordított kötete a monumentális Égiek és földiek és az ötletes Csoda után. Itt írtam róla.

Afonso Cruz: Virágok
Typotex Világirodalom, megjelenés: április 13.
A portugál író Kokoschka babája című különös montázsregénye óriási emlékem: csak egy kis esti olvasmányként vettem kézbe a regényt, belekezdés céljából. Éjjel három felé jöttem rá, hogy nemhogy nem hagytam abba, de mindjárt kiolvasom. A szép borítós Virágok lehetne hasonlóan jó... Itt írtam róla.


Daniela Hodrová: Két szín alatt
Typotex Világirodalom, megjelenés: szeptember
A könyv az 1946-os születésű cseh írónő laza regénytrilógiájának első kötete. A szerzőről talán elég annyi, hogy gyakran nevezik "a cseh Eco"-nak, így valami nagyon otthonos, mégis nagyon különös és bonyolult látomás várható Prágáról, történelemről, női sorsról, önéletrajzi foszlányokról.
Kertész István: A görög-római hadművészet fejlődése - A trójai háborútól Julius Caesar koráig
Zrínyi, megjelent
És végül, de nem utolsósorban új könyv Kertész Istvántól, egyik kedvenc témájáról, az ókori hadtörténetről. Nehezen hevertem ki, hogy legutolsó friss megjelenését, A hódító Rómát a Kossuth Kiadó csak e-könyvben jelentette míg: örülök a Zrínyi vállalkozó kedvének, s várom az olvasást. Itt írtam róla.

Link
Előkészületben 1.
Kis középkori könyvhatározó
Nem túlságosan régen tettem közzé a blogon egy posztot, amelynek a következő volt a címe: Lovag, hölgy és szerelemkert - Középkori Eötvös Klasszikusok. Ebben már elmeséltem, hogyan került a kezembe Horn király gesztája, hogyan támadt fel bennem a vágy, hogy legalább lélekben visszautazhassam a középkorba, s olyan műveket vegyek a kezembe, amelyeket eredetileg 11-15. századi olvasóknak írtak, s hogyan jutottam el oda, hogy felfedezzem, igényes és pompásan fordított kiadásban milyen sok ilyen mű látott már napvilágot magyarul.

Ezt a kis középkori könyvhatározót az olvasmányélményeim alapján állítottam össze. Igaz, a címe kissé csalóka, hiszen természetesen az alábbiakban a 20. század második és a 21. század első felében megjelent könyvek szerepelnek majd. Tartalmuk azonban immár ötszáz-kilencszáz éves, s ha elolvassuk, meghallgatjuk valamelyiket, az élményben olyan ismeretlen emberekkel osztozhatunk, akik I. (Szent) László, III. Béla, IV. Béla, I. (Nagy) Lajos, Zsigmond vagy Mátyás királyunk külföldi kortársai voltak...

Horn király gesztája
Fordította: Kiss Sándor, Attraktor, 2016
Ez a középangol, verses lovagregény fordította az érdeklődésem a középkori irodalom különleges darabjai iránt. Kiadása tartalmazza az egész, 1225-1275 között keletkezett művet jegyzetekkel és kísérőtanulmánnyal, továbbá azt a kilenc, a 15. századtól keletkezett népballadát (a Hind Horn-változatokat), amely akkor jött létre a történet egy részletének balladává-íródása által, amikor a lovagregények már kimentek a divatból. (Itt írtam róla.)

Hadewijch: Dalok
Fordította: Daróczi Anikó, Rakovszky Zsuzsa, Károli Könyvek, L'Harmattan, 2016
"Egy apáca szerelmes dalai", azonosította be a kézirat 19. századi felfedezője Hadewijch műveit. Valójában azonban misztikus versekről van szó, amelyek a szent szerelem jegyében a legátélhetőbb érzelmekkel telve zengik Isten szeretetét. Szerzőjük sem apáca, hanem egy 13. századi, tudós begina Antwerpenből. A dalok dallama is ismert: fordításuk akár énekelhető.

Egils Saga - Egils Saga Skalla-Grímssonar - Kopasz Grím-fia Egil története
Fordította és a jegyzeteket írta: Bernáth István, Északi Források - Fontes Boreales, Corvina, 2016 (korábbi, még átdolgozatlan kiadása Kopasz Grím-fia Egill címen, egybekötve A fölperzselt tanyával, Tóni Túra Utazási Iroda, 1995)
A mű - Egy 1220-1230 körül borjúbőrpergamenre írt, majd később pergamen- és papírkódexbe is lemásolt saga - a leghíresebb izlandi szkald (költő), Egil Skallagrímsson (910k-990) életét meséli el, a háttérben Izland benépesülésével, tele Egil fennmaradt verseivel, szinte egy jó regényként.

Völsunga Saga - A Völsungok története
Fordította, az előszót és a jegyzeteket írta: Bernáth István, Északi Források - Fontes Boreales, Corvina, 2015
Mire e gyönyörű sorozat megindulhatott, Bernáth István (1928-2012), az izlandi sagák egyetlen igazi, magyar fordítója már nem élt. Hagyatékából azonban kilenc mű kiadása várható. Közülük az első ez a pompás saga, amely alcíme szerint Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet. Az izgalmas, szinte modern regényként olvasható történet főhőse Sigurð, a Nibelung-énekben később Siegfriedként megjelenő, sárkányölő, vitézkedő dalia. (Erről és a fenti kötettársáról itt is írtam.)

Bernáth István: Skandináv mitológia 
Fordította, az előszót és a jegyzeteket írta: Bernáth István, Corvina, 2015 (korábbi kiadások: Corvina, 2011, 2005)
A világ lebecsapósabb könyve: címe szerint mitológiafeldolgozás az északi irodalom legtehetségesebb fordítója tollából. Valójában félszáz oldalnyi okos bevezetés után az eredeti izlandi lejegyzésben, a 13. századból fennmaradt északi mitológiai források szerepelnek benne: a Próza-Edda és az Edda-versek, bőséges kommentárral és mitológiai kisszótárral kísérve.

Táin Bó Cúailnge - Ír eposz a kora középkorból
Fordította: Kiss Sándor, Attraktor, 2014
Ez a prózaformában íródott ír eposz valamikor 1160 körül került be abba a kódexbe, amelyben legteljesebb szövege fennmaradt, ám eredetije a 8. századnál is korábban keletkezett, s 1. századbeli eseményeket örökít meg. Címe (A kúlnjai (mai névvel cooley-i) marharablás) jelzi, hogy az epikus harcok fő kirobbantója egy nemes állat, Daire bikájának elorzása. Főhőse pedig a verhetetlen Cú Chullain ('kuhulin'), az írek nemzeti, mitikus hősalakja.

Robin Hood krónikák 2. A korai balladák és színművek
Fordította: Kiss Sándor, Attraktor, 2013
A Robyn Hode kis gesztájához hasonlóan néhány balladát kivéve az "eredeti" Robin Hood-regék is tökéletesen ismeretlenek voltak Magyarországon - e kötet megjelenéséig, amely megismertet a legenda forrásvidékével: az összes középkori és kora újkori rövidballadával, színműtöredékkel és sztorival. Kiss Sándor remek fordításai, jegyzetei és kísérőtanulmánya nagy felfedezés lehet bárkinek. (A két Robin Hood-kötetet itt is említem.)

Robin Hood krónikák 1. Robyn Hode kis gesztája
Fordította: Kiss Sándor, Attraktor, 2013
A fordító és a kiadó igazi missziót teljesít puszta élvezetből. A magyar irodalom jól áll a kínai regények, az ókori egyiptomi irodalmi művek vagy éppen a barokk eposzok dolgában: sok ilyen olvasható fordításban. A középkori művek nem prózai-novellisztikus vetületének nagy része viszont alig ismert, vagy ismeretlen nálunk. Így ez a pompás ballada is, amely a 16. század legelején jelent meg nyomtatásban, de biztosan kissé korábbi.

Beatrijs - Egy apáca története
Fordította: Rakovszky Zsuzsa, Daróczi Anikó, Olla Vogala, L'Harmattan, 2012 
A mű az egyik leghíresebb, már középholland nyelvű középkori Mária-csodatörténet, alig harminckét oldal, mégis örök olvasmányélmény maradhat. Daróczi Anikó és Réthelyi Orsolya 2009-től egy nemzetközi kutatási program keretében vizsgálta a szövegét, keletkezés- és recepciótörténetét, így születhetett meg ez a kötet, amely Rakovszky Zsuzsa pontos és élvezetes műfordításában, finom színes képecskék, jegyzetek és érdekes tanulmányanyag kíséretében tartalmazza a különleges regét. (Itt is említem.)

Hódolat és hódítás - A trubadúrköltészet remekei
Fordította: Báthori Csaba, Napkút, 2011
Több, mint harminc trubadúr szerelmes versei a 11-13. századból Báthori Csaba válogatásában és fordításában. Bájos, kis képecskékkel díszített könyvecske, amelyben rövid életrajzi bemutatás kíséretében szerepelnek a leghíresebb provanszál és ófrancia lovagköltők és énekmondók egy-két költeménnyel. Ötletesen fordított gyűjtemény, amelyet nem mindennapi élmény egybevetni a Trubadúrok és trouvère-ekkel és a "Vágyba felöltözve, ruhátlan"-nal. (Itt is említem.)

A Nibelung-ének - Ónémet hősköltemény
Fordította: Szász Károly, Attraktor, 2017 (további kiadások: Attraktor, 2008, 2004, Lampel, 1908, 1905, Athenaeum, 1892, Ráth, 1868)
Ha egy hőskölteményt lehet csak mondani a világirodalomból, legtöbbünknek a Nibelung-ének jut eszébe. Annál különösebb, hogy a műnek modern fordítása nincs: Szász Károly lassan 150 éves szövegét lehet csak ajánlani azoknak, akiket nem Richard Wagner variánsai, hanem a valódi, 1200 körül lejegyzett verssorok érdekelnek. Bár e fordítás, szerencsére, élményadó.

Mabinogion - Walesi legendák
Fordította: Kácsor Lóránt, General Press, 2009 (a Guest-fordítás alapján készült Farkas Bíborka fordítása: Castellanum, 2008)
A kötet tizenegy eredeti walesi rege (és nem mese/legenda - tales) gyűjteménye, amelyet két 14. századi kódex őrzött meg az utókornak, s először 1849-re fordított angolra Lady Charlotte Guest. Jelen kötet azonban már a legjobb angol fordítás, Sioned Davies munkája alapján készült. Benne a legszebb kelta regék és walesi Arthur-történetek sorakoznak.

Levélbe öltözik a fa - XIV-XVI. századi cseh szerelmes versek
Fordította: F. Kováts Piroska, Kalligram, 2008
A Kalligram gyönyörű külsejű, igényes válogatása tökéletes gótikus hangulatot teremt az olvasó köré. Az ízléses könyvdíszek, a bájos miniatúrarészletek, a finom fogású könyv, a mértéktartó jegyzetek, amelyek beavatnak a középkori szerelmi költészet szimbolikájába, egy teljesen ismeretlen világot tárnak fel a magyar olvasó előtt: a cseh világi költészetet, amely kissé megkésve, ám pompás fényben mutatja be a cseh "trubadúr"- és "vágánsvilágot". (Itt is említem.)

A tavaszidő édessége - Válogatás a középkor nyugat-európai szerelmi költészetéből
Szerkesztette: Bánki Éva, Kairosz, 2004
Ez a páratlan gyűjtemény hatszáz oldalon át nyújt átfogó válogatást a középkori költészetből. Szerepelnek benne provanszál trubadúrok, észak-francia trouvère-ek, középkori itáliai költők, szefárd verselők, galego-portugál, katalán és spanyol nyelven író szerzők, német minnesängerek, továbbá ó- és középangol költők költeményei is. Elképesztően bő válogatás, bájos kódexképekkel díszítve.

Illatos kenőcsök háza - A középkori latin költészet gyöngyszemei
Fordította: Csehy Zoltán, Polgár Anikó, Kalligram, 2001
A modern műfordítás két megkerülhetetlen alakja és igazi művésze, a Csehy Zoltán - Polgár Anikó házaspár Babits Mihály Amor Sanctusának és Sík Sándor Himnuszok könyvének nyomdokain haladva a középkori latin nyelvű költészet újabb mesterműveit mutatja be magyarul, egy gyönyörű, képes könyvben. A szerzők között megjelenik két nő is, a merész képeket alkalmazó Hrotsvitha és Bingeni Szent Hildegard is, akitől Babits még némi lesajnálással fordított, Polgár Anikó viszont a szabadversnek kijáró tisztelettel.

Béroul - Marie de France - Thomas: Trisztán és Izolda
Fordította: Képes Júlia, Talentum Diákkönyvtár, Akkord, 2001 (korábbi kiadások Marie de France műve nélkül: Akkord, 2000, Európa - Helikon, 1983)
Az első Trisztán-regék nem maradtak fenn: elveszett Chrétien műve is Izoldáról. A két legkorábbi, töredékes, epikus mű a témában Thomasnak, Aquitaniai Eleonóra udvari költőjének 1170-1175 között keletkezett verses udvari regénye és Béroul, a vándorköltő 1190 körül íródott, szintén ófrancia, de a "köznek" szánt verses regénye. A két töredék kiegészíti egymást, mellettük pedig Franciaországi Mária Trisztánról szóló lais-je olvasható.

A vízbe fúlt szeretők - Angol és skót népballadák
Fordította: Gombos Imre, Lazi, 2001 (első kiadás Angol és skót népballadák címen: Magvető, 1955)
Először 1955-ben, másodszor 2001-ben látott napvilágot ez az egyszemélyes válogatás, amelyet a méltatlanul elfeledett Gombos Imre készített, s a kort idéző, fametszet-stílusú illusztrációk tesznek még hangulatosabbá. Az Arany-balladák, s a magyar 19. század nyelvi hangulatát megidéző, ugyanakkor a 14-17. század legpompásabb angol szövegeit magyarító gyűjteményben szerepel Robin Hood, Horn király, de a szép Barbara Allen is.

Orfeo király - Középangol verses históriák
Fordította: Szegő György, Orpheusz Könyvek, 2000
Szórakoztató és meglepő válogatás, benne négy magyarul még ismeretlen mű. Ezek: egy Orfeusz-történetváltozat (boldog véggel) és egy fergetegesen vidám rege Sir Gawain házasságáról a 15. századból, továbbá egy tanulságos állatmese a rókáról és a farkasról, meg egy kerítőnő története a 13. századból. Csengő-bongó rímelés, parádés magyar szöveg, öröm olvasni.

Chrétien de Troyes: Lancelot - A Kordé Lovagja
Fordította: Vaskó Péter, Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, 1999
A verses lovagregények mesterének ez a műve szinte egyszerre jelent meg Az Oroszlános Lovag (Yvain) című, ugyanakkor írt Chrétien-regény magyar fordításával (az 1998-as): stílszerűen, hiszen Chrétien együtt, párhuzamosan dolgozott rajtuk 1177-1181 közt. Ám míg az a fordítás jelenleg is kapható a költő nálunk 2011-ben lefordított, korai lovagregényével, az Erec és Enide-del együtt, a Lancelothoz már sokkal nehezebb hozzájutni. Mégis érdemes: hiszen ez a legismertebb, legalapvetőbb Chrétien-mű.

"Vágyba felöltözve, ruhátlan" - Válogatás a trubadúrok költészetéből
Fordította: Képes Júlia, Balassi, 1996
Életem első verseskötete, amelyet én választottam magamnak. Csodálatos kétnyelvű válogatás a legnevezetesebb 11-13. századi trubadúrok és trobairitzek, azaz trubadúrnők műveiből Képes Júlia pompás, ötletes, zengzetes, a trubadúrköltemények rejtvényszerű rímképletét és strófaszerkezetét a legmesszemenőbbekig megtartó fordításában. Különleges összevetni a Trubadúrok és trouvère-ekkel és a Hódolat és hódítással.

Sir Thomas Malory: Arthur királynak és vitézeinek, a kerek Asztal lovagjainak históriája 
Fordította: Tellér Gyula, Háttér, 1996 (további kiadások: Háttér, 1998, Magyar Helikon, 1970)
Az autentikus lovagregény, Mallory lovag veretes prózájú kompilációja az általa olvasott sok-sok Artúr történetből. Találkozhatunk Launcelottal, Tristrammal és Izolddal, Gawaine-nel, Galahaddel, Percivale-lal, Balinnal, Merlinnel, Guiniver királynéval, az Excaliburral és a Grállal. Sajnos a kötet válogatás: jó lett volna egy teljes, főképp, mert érthetetlenek a kihagyások.

Beowulf
Fordította: Szegő György, ELTE Anglisztika Tanszék, 1994 (további kiadások: ELTE AT, Bp., 2004;  J. R. R. Tolkien angol prózafordítását tartalmazó kiadás: Beowulf: fordítás és kommentár, fordította: Nagy Andrea, Tótfalusi István, Európa, 2015)
10. századi óangol eposz, egy 6. századi király, Beowulf hőstetteit mutatja be, tele betűrímmel, pazar leírásokkal, szörnnyel és sárkánnyal. Tolkien ide vagy oda, én csak ezt az eredetiből készült magyar szöveget szeretem.

Amor Sanctus - Szent Szeretet könyve - Középkori himnuszok
Fordította: Babits Mihály, Adams, 1993 (további kiadások: Polis, 1996, Zrínyi Nyomda, 1992, Helikon, 1988, Officina, 1948, Magyar Szemle Társaság, 1933, szemelvények: Interpopulart, 1993)
Öröm, hogy ez a kis gyűjteményt a képen látható kiadásban birtoklom: ez a pici kötet méltó a Babits Mihály által nemcsak válogatott és lefordított, de bájos kis könyvvé is alkotott középkori himnuszgyűjteményhez.

Joseph Bédier: Trisztán és Izolda
Fordította: Pap Gábor, Móra, 1990 (további kiadások: 1.  önállóan: Európa - Helikon, 1966, Szépirodalmi, 1962, Új Magyar Könyvkiadó, 1956, még más fordításban: Kultúra, 1920 2. egybekötve az Aucasin és Nicolete-tel: Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1977)
A francia irodalomtörténész professzor regényírói bemutatkozása, a Trisztán-regék valamennyi töredékes darabjának meséjét egybefűző, archaizáló regény 1900-ban jelent meg, de nem a ma divatos újramesélő könyvek közé tartozik. Joggal tekinthető "tiszteletbeli" középkori műnek.

Himnuszok könyve 
Fordította: Sík Sándor, Helikon, 1989 (első kiadás: Szent István Társulat, 1943)
A tudós papköltő és avatott tollú fordító mintegy harmincöt év munkájának eredményeként majd' 150, főképp középkori himnusz fordítását készítette el. A gyűjtemény azonban - az Amor Sanctus és fordítója iránti tiszteletből - csak Babits halála után jelent meg. Nagy művészek munkáit nehéz összehasonlítani, s talán nem is szabad, de számomra Sík fordításai nem egy esetben találóbbak, az egyházi nyelvet pontosabban megidézők, nagyobb élvezettel olvashatók. A két könyv együtt teljes képet ad a műfajról.

Szibilla királynő édene - Középkori francia szerelmi történetek
Fordította: Szabics Imre, Európa, 1987
Önmagáért sosem figyeltem volna fel a könyvre, hisz külseje egyszerű, rajzai ellentmondásosan modernek, címe pedig pajzán kis történeteket sejtet. Az Almásderes című kötetet ismerve azonban már tudtam, csodás trubadúr- és lovagi novellákkal találkozom majd benne, amelyek a 12-15. század között keletkeztek. Továbbá sárkányokkal, tündérrel, a fehér szarvasra vadászó lovaggal, s egy álruhásan leánykérőbe induló francia királlyal.

Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék
A világirodalom klasszikusai, Európa, 1987 (korábbi, szűkebb anyagú kiadások: Európa, 1961, Móra, 1959, Franklin, 1950)
Chaucer, az angol irodalom nagymestere utolsó nagy munkájaként dolgozott ezen a monumentális, kerettörténetes verses mese- és elbeszélésgyűjteményen. 1387-1400 között csak mintegy a felével készült el, de ez is több mint tizenhétezer verssort jelent. Bár három olyan könyv is megjelent magyarul, amely a Canterbury mesék címet viseli, ez a kiadás tartalmazza egyedül a teljes művet, az összes "mesét".

Geoffrey Chaucer: Troilus és Cressida
Fordította: Képes Júlia, A világirodalom gyöngyszemei, Kozmosz Könyvek, 1986
A Canterbury mesék szerzőjének gyönyörű verses regénye a trójai háború egy, a középkorban "kitalált" epizódját bontja ki: Troilus herceg és a városát a görögöknek eláruló trójai férfi szépséges leánya, Criseyde (Cressida) tragikus szerelmi történetét. A téma Shakespeare-t is megihlette. A regényként olvasható, pompás fordítás mindenben követi az eredetit.

Antoine de La Sale: Jehan de Saintré lovag története
Fordította: Szabics Imre, Európa, 1985
Antoine de La Sale (1386-1469) hamisítatlan francia lovag volt, a provence-i herceg, majd a luxemburgi gróf gyermekeinek nevelője, udvari ünnepségek és lovagi tornák szemtanúja és részese. Könyve is e világ utolsó tökéletes lovaghőséről, a kis Santré lovagról szól, aki minden asszonyi ármánykodás ellenére megőrizte becsületét. A fülszöveg furamód a műfaj paródiájának, fintorának, kinevettetőjének ábrázolja a művet. Pedig ez egyszerűen egy késői lovagregény: s az egyetlen magyarul, amely prózában íródott.

Carmina Burana - Középkori diákdalok
Európa, 1985 (további kiadások: Kötet, 1996, Magyar Helikon, 1979, 1960, továbbá szűkebb anyagként Égi-földi szerelem címen: Interpopulart, 1994, 1993)
Nehezen barátkoztam meg a Carmina Burana címet viselő kötetek külsőségeivel. Így könyvtáramba először egy diákkönyvtári válogatást vettem fel. Ám míg abban huszonkilenc, ebben már hatvanegy mű szerepel a mintegy kétszázból, amely a leghíresebb latin nyelvű vágáns versgyűjteményben fennmaradt. Érdemes őket Orff zeneművét hallgatva is olvasgatni. Kedvencem az In taberna quando sumus.

Deákok és lovagok - Versek a XI-XIII. századból
Válogatta: Mezey László, Európai Antológia, Gondolat, 1961
Különös antológia ez: bőséges anyagú és különleges tematikájú gyűjtemény, amelyben egyaránt megtalálhatók vágánsdalok és eposzrészletek, harci indulók és tavaszénekek, trubadúrköltemények és szatírák. Mindezt viszont terjedelmes, nevelő hatású kísérőszöveg fűszerezi. A könyv nem vesz tudomást a (vele nyilván párhuzamosan szerkesztett) Énekelj, aranymadár anyagáról: így számos mű mindkét kötetben, eltérő fordításban szerepel. Mégis szerethető, szép kivitelű darab: ilyet lehetett készíteni 1961-ben.

Énekelj, aranymadár - Német lovag-költők antológiája
Válogatta: Lator László, Európa, 1960
A német középkori világi líra első modern szemlélettel szerkesztett, fordított és összeállított antológiája magyar nyelven. Több mint huszonkilenc költő százötvennégy verse pompás fordításban, életrajzokkal, jegyzetekkel egy kecses kis kötetben, amelyet Csillag Vera korhoz illő, gyönyörű képei illusztrálnak. Különleges élmény összevetni a Minnesang - A középkori német világi líra gyöngyszemei című kötettel, amely 38 év múlva lépett a nyomába.

Sir Gawain és a zöld lovag - zord históriája régi angol versben a brit előidőkből
Fordította: Vajda Miklós, Magyar Helikon, 1960
Az első lovagregény, amelyet valaha is olvastam. Középangol verses történet Artúr király legvitézebb lovagjáról. Jelen formájában a 14. század második felében keletkezett, de az Artúr-legendák egyik legrégebbijét teremti újra. A magyar kiadás az angol kritikaiból készült, amely manapság sokat emlegetett, hisz egyik tudós szerzője J. R. R. Tolkien. A mű pedig szépséges olvasmány.

Aucasin és Nicolete - Ófrancia széphistória
Fordította: Tóth Árpád, Magyar Helikon, 1957 (további kiadások: 1. önálló kötetben: Holnap, 2007, Európa, 1972,  Kner, 1921 2. egybekötve Joseph Bédier Trisztán és Izoldájával: Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1977)
Bájos ófrancia széphistória a 13. század elejéről, Tóth Árpád alázatosan hű, mégis virtuózan újjáteremtő verses-prózás fordításában. Kiadása minden alkalommal könyvészeti bravúr: a korai Kner-kiadás, az 1972-es minikönyv, a 2007-es és az 1957-es pedig Fritz Kredel pompás grafikáit tartalmazza.

Megjegyzés: a listán a kötetek abban a kiadásban szerepelnek, amelyikben a könyvtáramban megvannak. Mindenhol feltüntettem a korábbi, esetleg más fordítású, vagy nem teljes anyagú kiadásokat is. A listán a legkorábbi kötet az 1957-es Aucasin és Nicolete. Akit azonban az érdekel, hogy milyen arányban, sorrendben jelentek meg e középkori művek - amely sokat elárul arról, hogy melyik évtizedben mennyire érdeklődött a magyar kiadástörténet a középkori művek iránt - egy kicsit más képet kaphat.
Az első teljes szövegű kiadások sorrendje:
19. század: A Nibelung-ének
1910-es évek: Kudrun (lásd Eötvös Klasszikusok)
1920-as évek: Joseph Bédier: Trisztán és Izolda, Aucasin és Nicolete
1930-as évek: Amor Sanctus
1940-es évek: Himnuszok könyve
1950-es évek: A vízbe fúlt szeretők
1960-as évek: Carmina Burana; Deákok és lovagok, Énekelj, aranymadár; Sir Gawain és a zöld lovag
1970-es évek: Malory: Arthur király...
1980-as évek: Béroul - Thomas: Trisztán és Izolda; Geoffrey Chaucer: Troilus és Cressida; Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék; Antoine de La Sale: Jehan de Saintré..., Szibilla királynő édene
1990-es évek: Beowulf; Chrétien de Troyes: Lancelot; "Vágyba felöltözve, ruhátlan" (és 7 Eötvös Klasszikus)
2000-es évek: A tavaszidő édessége; Északi mitológia; Illatos kenőcsök háza; Levélbe öltözik a fa; Mabinogion; Orfeo király (és 4 Eötvös Klasszikus)
2010-es évek: Beatrijs; Egils Saga; Hadewijch: Dalok; Hódolat és hódítás; Horn király gesztája; Robin Hood krónikák 1-2.; Táin Bó Cúailnge; Völsunga Saga  (és 4 Eötvös Klasszikus)
Az Eötvös Klasszikusok középkori köteteit is beleszámolva (melyekről az alábbi linken lehet olvasni), egyértelműen elmondható, hogy a középkori, s főképpen a világi irodalom iránti érdeklődés az 1980-as évektől élénkült meg nálunk, jelenleg pedig virágkorát éli a középkori irodalmi termés modern, megbízható szövegű kiadása. A példányszámok ugyan sokkal kisebbek, de jóval több új fordítás jelenik meg. Szerencsésnek érzem magam, hogy éppen most szerettem bele a középkor irodalmába.

Linkek
Lovag, hölgy és szerelemkert - Középkori Eötvös Klasszikusok
Egy rajongás forrása - Horn király gesztája

Utóirat: A bejegyzésbe kívánkozna még Wolfram von Eschenbach Parzivalja és Charles D'Orleans Dalok, rondók, balladák című kötete. Ezekről azonban majd egy más alkalommal szeretnék írni, mert egyelőre még nem ismertem meg őket. (Egyébként rendre 2004-ben és 1994-ben jelentek meg először, így a fentebbi megjegyzés állításait igazolják.) Az izlandi sagák közül szintén hiányozni látszik néhány kötet: a Vikingfiak (Njáls saga), 1965, a Három izlandi történet (Hrafnkles saga, Gísli saga, Bandamanna saga), 1973 és az Egils sagánál említett A fölperzselt tanya (Njáls saga), 1995. Mivel azonban az Északi Források sorozata, amely ezekhez képest már javított, átdolgozott fordításokat ad, amelyeken Bernáth István élete végéig dolgozott, most van kibontakozóban, nem éreztem kedvet a régi, korábbi, avultabb változatok megszeretéséhez, inkább kivárom az új köteteket.