Albumsorozat a nőről
A Corvina kiadó régebbi albumsorozatai közül régi kedvencem az, amely nőkről szól. Egy német (NDK) sorozat átvétele, ahol mind a hét kötet nagyalakú (28x25 cm-es), vászonkötéses, papírborítós album mintegy ötven oldalas bevezető tanulmánnyal, szövegközti képekkel, majd több mint száz színes és fekete-fehér képtáblával.
Először a reneszánsz album került a kezembe nagyapám könyvtárában, s máig ható felfedezésekkel látott el: itt találkoztam először Jan Gossaert csillagászati műszerrel pózoló kislányával, Ghirlandaio kecses hölgyeivel, Hans Baldung Grien A nő hét életkora című képével, amely máig egyik kedvencem, a fontainebleau-i iskola hosszú nyakú, fürdőző, gyűrűt kezükben tartó félmeztelen hölgyeivel, Albrecht Altdorfer meglepően buja szerelmespárjával, Cranach és Urs Graf szatirikus metszeteivel, és Hans Memling fürdőző Bethsabéjával. A többi kötet képanyaga is hasonlóan fantasztikus és érdekes, így például az ókori Kelettel foglalkozó olyan szobrokat és domborműveket reprodukál, amelyeket azóta sem láttam egyetlen magyar nyelvű könyvben sem, s szerintem az internetes képek világában sincsenek benne a köztudatban. Feltétlenül érdemes tehát beszerezni, elolvasni a sorozat tagjait, még úgy is, hogy koruk és keletkezési országuk miatt a tanulmányok szövege részben vagy egészben kissé elavult már. (Bár a reneszánsz kötet, mivel főképp életmód-történeti megállapításokat tartalmazott, ebben is értékállónak bizonyul.)
Érdekességképpen még megjegyezném, hogy Viktors Lagzdins Halál a Szarvas-tanyán című könyvében, kedvenc szovjet (pontosabban lett!) krimimben, amely olyannyira érdekes szereplőket és klasszikus összezárt társaság-történetet vonultat fel, hogy minden detektívregény-kedvelőnek bátran ajánlom, fontos szerepe van a sorozat indiai kötetének: "Randers átvette a könyvet és nézegetni kezdte. Die Frau in der indischen Kunst, szerzője Heinz Mode, Lipcsében adták ki 1970-ben. Ezt az albumot Albertsék, pontosabban Irena ajándékozta Jurisnak." A regény 1977-ben íródott, 1982-ben jelent meg magyarul. Amikor először olvastam, valahogy úgy éreztem, a szocialista könyvkiadás miatti bezártság egy pillanatra otthonos érzéssel tud eltölteni. Hm...
Mindenkinek ajánlom a sorozatot!

Hannelore Sachs: A nő a reneszánszban, 1970
Heinz Mode: A nő az indiai művészetben, 1970
Steffen Wenig: A nő az ókori Egyiptomban, 1970
Verena Zinserling: A nő a klasszikus ókorban, 1973
Ilse Seibert: A nő az ókori Keleten, 1975
Ferdinand Anton: A nő a Kolombus előtti Amerikában, 1976
Sibylle Harksen: A nő a középkorban, 1976
A kétszázadik
Ez a bejegyzés azt ünnepli, hogy blogomon már kétszáz írás született!
Ennek örömére öt olyan könyvet ajánlok figyelmedbe, amelynek a címében fontos szerepet tölt be egy szám.

5. Ötvenedik
A legendás hírű és nosztalgiával emlegetett kisméretű Kozmosz Fantasztikus Könyvek jubileumi darabja volt ez,  a sorozat ötvenedik tagja. Benne harmincegy remek novella található: fantasztikus mesék, űrkalandok, filozofikus történetek, mégpedig olyan szerzőktől, mint Stanislaw Lem és Ray Bradbury, Julio Cortázar és Clifford D. Simak, Philip K. Dick és Robert Sheckley, Gennagyij Gor és Ursula K. Le Guin. Annak idején rongyossá olvastam a könyvet, s ma is bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a klasszikus sci-fit.

4. Ed McBain: Tíz plusz egy
Evan Hunter (1926-2005) író Ed McBain álnéven teremtette meg alteregóját, aki több mint hetven remek, sötét világú és a végletekig (ön)ironikus krimit írt, többnyire a 87-es körzet rendőreinek munkájáról. Legjobban a korábbi, még kevésbé keserű és pesszimista regényeit szeretem, amelyeket a hatvanas-hetvenes években írt (A gyilkos ék, A heccelődő, Ki öli meg a ladyt?). Ilyen az 1963-as Tíz plusz egy is: sötét, sorozatgyilkosságos, realista, mégis lebilincselő és ironikus, talán még bölcs is...

3. Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok
A Talentum Tudományos Könyvtár szép külsejű, vaskos kötete Carl Sagan (1934-1996) csillagász, tudós és tudománynépszerűsítő izgalmas tanulmányait és vitacikkeit tartalmazza olyan témákról, mint a vallás és a természettudomány kapcsolata, a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, az abortusz, a globális felmelegedés vagy a népességnövekedés és az egyenlőtlen fogyasztás hatásai. Sagan szokásos nyugodt, szellemes és aprólékos stílusában vezet végig a problémakörökön, élmény vele vitázni vagy egyetérteni.

2. Christiane Stukenbrock és Barbara Töpper: 1000 mestermű
Számos olyan album és képválogatás elérhető a magyar könyvesboltokban, amely a világ legszebb, legizgalmasabb, legjelentősebb, leglegleg... festményeiből ad válogatást. Maga a Vince kiadó is megjelentetett több ilyet (999 remekmű, Művészettörténet képekben). Az 1000 mestermű azonban kiemelkedik a többi közül kézbe illő, kecses, mégis monumentális méreteivel, remek magyarázó szövegeivel, izgalmas kísérőtanulmányaival (Leonardóról, az olajfestészetről, a műkereskedelem kezdeteiről, a képfajták rangsoráról) és kellemesen újszerű válogatási szempontjaival. Csodálatos csendéletek, kevéssé ismert vallásos festmények, életképek sokasága, elfelejtett tájképfestők és a visszatérő motívumok és hatások állandó bemutatása teszi lehetővé, hogy egy sokkal szélesebb, színesebb és átfogóbb kép alakuljon ki az olvasóban, nézegetőben arról, mit jelent a könyv Európai festészet 1300-1850 alcíme a valóságban. A remek minőségben, finom méretben reprodukált képek sokaságát öröm újra és újra fellapozni.

1. Agatha Christie: Tizenhárom rejtély
Egyik kedvenc Miss Marple-kötetem ez az elbeszéléssorozat, amelyben a Kedd Esti Klub tagjai gyűlnek össze egy-egy rejtély, feladvány elmesélésére, ahol a megoldást a hallgatóságnak kell kitalálni. Senkit sem lephet meg, hogy a helyes megfejtő nem a kertészkedő Mrs. Bantry, a nagyképű író Raymond, nem az ügyvéd és nem a pap, sőt, még csak nem is a Scotland Yard főnöke lesz: csakis a törékeny, kedves öregkisasszony, Miss Marple. Akad gyilkosság, kémkedés, tolvajlás és szélhámoskodás is a bűnügyek között, mindegyik egyedi és utánozhatatlanul Agatha Christie-féle klasszikus és cseles történet. Ám a két széria elbeszélés fő különlegessége, hogy a mesélők miatt minden történet, minden rejtély más regiszterben, stílusban és elbeszélésmódban szólal meg, hála Agatha Christie-nek és a kiváló és ötletes magyar fordítónak, Etédi Péternek. Mivel az írónő vénkisasszony mesterdetektívje 1927-28-ban ezekkel az elbeszélésekkel lépett először az olvasók elé a The Royal Magazine-ban, alig várom, hogy ismét megjelenjen magyarul méltó kiadásban. Olvass bele, nem fogsz csalódni!
"A kiadó kérésére egy ideig nem hozzuk nyilvánosságra a könyv adatait" - A Nemere-jelenség
Ez a bejegyzés Nemere Istvánról szól. A szerzőről, akinek jelenleg 605 megjelent könyve létezik, de sokkal inkább egy igazán különös magyar jelenségről. Nemere 605 műve 1974 és 2012 között született, azaz 39 év alatt. Éppen ma tehát egy évre legalább 15 kötet jut, ám az átlagolás csalóka lehet, hiszen az író termelékenysége az utóbbi években felgyorsult: csak tavaly huszonkilenc különböző műve jelent meg. A 2012-es évben már tizennégy címet jegyez, s még csak szeptember van. Sci-fi-szerzőként szokás számon tartani, hiszen 1982-ben elnyerte a legjobb európai science-fiction író címet, s azóta is elsőrangú műveket publikál a műfajban. Manapság azonban inkább fikciós dokumentumregények, történelmi képeskönyvek, (ál)történelmi esszék, szerelmes regények, kalandregények, paranormális kötetek, és több Titkok Könyve írójaként lehet ismerni. Az "igazi", kiváló író Nemere évente jó, ha egy kötetet megjelentet.

Az író több interjúban is leszögezte, sokszínű, tudományos írásaival segíteni akar: szórakoztatni és tanítani, egészséges közgondolkodásra nevelni. "(A) Nemere-könyv nem unalmas! Mindegyikben van “sztori”, van történet, van igazság, van mit tanulni, megismerni belőle, és végső soron szórakoztató is." - mondta egy friss beszélgetés során. (1) Csakhogy... Nagyon szépen deklarálja történelmi művei megírásának célját egy korábbi interjúban: "(A)z én célom inkább az, hogy népszerűsítsem a történelmet, olyanná szeretném tenni, hogy az emberek, és leginkább a fiatalok, olvashassák. Az iskolák sokakkal megutáltatják a történelmet. Évszámokat követelnek a diákoktól, azok mögött pedig nincs ott az ember." (2) Bár remélhetőleg a sok szidalom ellenére léteznek még jó iskolák a világegyetemben, mégis, van, amiben igaza van Nemerének. Lehet, hogy tetszik bátor szemlélete Az út Trianonigban. Lehet, hogy szemléletében izgalmasnak találom A magyarok eredete című tankönyvét. De vajon a lelkes fiatalok kezébe lehet-e adni a Történelmi bűnügyeket Mátyás meggyilkolásának abszolút bulváros és ezerszer cáfolt elméletével, Az ókori Egyiptom szép, díszkötéses történetét, amely a bármely (szebb, jobb) kézikönyvből megszerezhető tudás mellett természetesen az idegenek építette Szfinx és az idegen civilizációk hatásaival kezdi a mesketét, vagy épp a Hitler rejtélyes eltűnését, amely szerint Hitler nem halt meg a bunkerben, hanem külföldre távozott? Véleményem szerint nem. Illetve, persze, igen, hiszen ellenzek mindenfajta cenzúrát. De csak akkor adnám oda Nemerét, ha az illető fiatalnak már van egyéb megszerzett tudása az adott témáról, van rálátása a feldolgozott problémákra. És e háttértudással szembesítve sajnos azonnal kitetszik a Nemere-féle változatok összeollózott, nem helytálló volta...

Leginkább ez, a divatkövető összeollózottság riaszt el mindig Nemerétől, valahányszor elcsábulok egy-egy szép kötésű könyve kapcsán. Maga árulta el, hogy egyes könyveit egy hét alatt írta. Ez nem lenne baj. A munkamódszere az: a hihetetlen termelékenység saját "kutatással" kiegészülve. Így vall erről: "Ahhoz, hogy történelmi könyveket írjak, nekem az utóbbi húsz évben fel kellett építenem otthon egy műhelyt. Több ezer könyvem van, ennek nyolcvan százaléka a magyar történelemről. Ha tőlem valaki azt kéri, hogy írjak neki másnapra egy esszét a magyar történelem valamelyik koráról, eseményéről, akkor én azt meg tudom számára oldani másnapra." (2) Ez egyszerűen lehetetlen. Természetesen nem technikailag, inkább szellemileg. Az embernek lehet véleménye a világon mindenről, a történelem valamennyi személyiségéről, szituációjáról is. De olyan rálátása, amivel a történelem összes tetszőleges pillanatában, korszakában megbízhatóan, a legfrissebb tényekre, széles forrásismeretre és a történettudomány adataira támaszkodva tudná vezetni olvasóját népszerű történelemkönyve lapjain, egyszerűen nem létezhet. Még a reneszánsz polihisztorai sem értettek mindenhez, holott a kor tudásbázisa jóval kisebbnek tűnhet visszatekintve. Nemere István pedig nem véleményt ír: esszéiben sem. Tényekről, forrásokról, adatokról, a történészek által álnok módon elhallgatott igazságokról esik szó - ez népszerű történelemkönyv-írás. Más kérdés, hogy egy történész vállalná, hogy a történettudomány jelen állása mellett képtelenség kétszáz oldalas könyvet írni Attila hun király magánéletéről, mert egyszerűen nem lehet róla ennyit tudni a források és a (valódi) kutatás alapján... Nemere viszont megírja. (A könyv fele természetesen nem a szorosan vett címről szól, de a lelkes olvasó úgyis a magánélet és/vagy a hun szó miatt fogja megvenni...)

Előfordulhat persze, hogy a népszerű történelemkönyv úgy születik, hogy a témához semmi közünk nincsen, inkább mondjuk öt könyvből írunk egy újabbat. Ám itt is nagy a felelősség, melyik lesz az a kiválasztott öt (vagy akármennyi). Nemere honlapja a fentebb említett Hitler rejtélyes eltűnése kötetnél például a következő ajánlót tartalmazza: "A szerző ezúttal azt feszegeti, Hitler valóban meghalt-e a berlini bunkerben? Mert kutatásai szerint nyugtalanító jelek utalnak arra, hogy sikerült elmenekülnie..." (Kiemelés tőlem.) Ám a fenti idézetben Nemere nem is titkolja, hol kutat: a könyvtárában. Elég jól beazonosítható, hogy leginkább Hugh Thomas híres-hírhedt Adolf Hitler halálának rejtélye című könyve elméletét dolgozza fel, amelyet azóta annyian cáfoltak, hogy se szeri, se száma (magyarul is olvasható egyébként a mű a cáfolatkötetekkel együtt: Petrova, Mario Frank, Kershaw stb.). Nemere műve 2003-ban mégis új kiadásban is napvilágot látott... Igaz, azóta írója leszögezte, a könyvben egy ponttól sejtette, innentől ez már fikció. Kár, hogy sem előttem, a könyv olvasója előtt, sem pedig a lelkes vásárlók előtt nem lesz világos ez pusztán a kötet szövege alapján... Számít-e az ismeretátadás nemes szándéka, ha a könyv egyértelmű piacra termettsége miatt kel el? Más példát hozva: tulajdonítható-e tanító célzat az Evolúció vagy teremtés? című kötetnek, ha ezzel az alcímmel látott napvilágot: Tudományos elmélet, óriási csalás vagy tévedés? Az óriási csalás szóra a tudásra vágyók vagy az összeesküvés-elméletek hívei fognak "ugrani"?

Nem az a gondom, hogy több mint háromszázezer Nemere kel el egy évben. Örülök, hogy az emberek olvasnak. Olvassák a Vismár és Társát, olvassák A fantasztikus nagynénit, olvassák A Triton-gyilkosságokat, bármit, ami valóban Nemere! De vajon mi lenne, ha a tudományos Nemere-kötetek egy picit is drágábbak lennének? Tartok tőle, hogy ami az író áltudományos műveit az eladási listák élére repíti, legfeljebb ötven százalékban a rajongás és a szeretet. A maradék indokok közül az egyik a kedvező ár. Unokám/barátom/rokonom szereti az ókori Egyiptomot: melyik olvasmányos kötetet válasszam az Óbirodalomról? A fáraók hegyeit Zahi Hawasstól, aki egész véletlenül Gizában ásat, de 3000 Ft-ért, vagy Az első fáraókat Nemerétől, mindössze 300 Ft-ért?... Mondtam, hogy Nemerének a fenti idézetben részben igaza van: kellenének kedvező árú, olvasmányos, de szakszerű magyar népszerűsítő történelemkönyvek! De talán nem mindet neki kellene megírnia. A másik jellemző indok könyvei vételére: valamiért létezik nálunk egy történelmi szemlélet, amely szerint a szándékosan érthetetlenül író történészek minden igazságot elhallgatnak az egyszerű halandók elől, s ezen igazságokat csak civil, a szakma által meg nem fertőzött szerzők tudják közölni. Kéretik beleolvasni a Rubiconba vagy a BBC Historyba: az ember azonnal rájön, hogy ez nem helytálló. Nemere egyes könyvei azonban igenis, legalább bevezetőjükben, kedvcsinálójukban dédelgetik ezt a tévhitet (ezért lóg ki közülük például Az út Trianonig, amely nem), természetesen ezzel is vásárlóközönséget szerezve. De vajon jó-e, ha - sejtetve a fenti szemlélet elfogadását -  a történelem iránt érdeklődőket lebeszéljük a tényleges történelmi kutatások figyelemmel kíséréséről?

S ott van még az álnevek kérdése. Ha jól számoltam, Nemerének jelenleg 45 különböző álnéven jelentek meg már könyvei. Némelyik egy-egy profilt jelez: Stefan Niemayer a második világháborúról ír, Melissa Moretti szerelmes regényeket stb. Anton de Saint Etienne azonban először folytatta A kis herceget, majd egy évvel később, amikor az ál-Antoine-de-Saint-Exupéry névnek nem volt már jelentősége, Yesa, Jézus női változatának történetét is megörökítette... Ugyanígy Steve Nording feldolgozta Petőfi magánéletét (nyilván a ködös Albionból), S. Nording pedig folytatta a Micimackót, hatszor.

Félreértés ne essék: Nemere István abszolút tisztességes és nagyon precíz. Remekül frissülő honlapján kétkedő és rajongó egyformán megtalálhatja gondosan felsorolt, bemutatott köteteit, rákereshet az álneveire és részleteket is megtudhat az alkotói munkáról. Nincs tehát semmi titok. Az álnévzuhatagot a kiadói elvárás kényszeríti a szerzőre. Ám itt ismét visszajutottunk a piszkos anyagiakhoz (a kiadókéhoz): nyilvánvaló, hogy a piac nem bír el egyszerre túl sok Nemerét (Nemere néven), kell az új, külföldi név az olvasói bizalomhoz, a hitelességhez... "A kiadó aztán már a második kötetnél felvetette, hogy ez hitelesebb lenne, ha ezek német név alatt jelennének meg. A hiteleset itt nyugodtan lehet idézőjelbe rakni. Aztán (...) újabb nevek születtek, például Stuart Harrington. Aztán orosz, olasz, francia neveim is lettek. Eleinte szívesen belementem, ma már visszakozok." - mondja a szerző. (2) Ám ha az utolsó mondat helytálló, miért ismétlődik folyamatosan a szituáció?

Amikor a Duna International folyamatosan vásárolható, gyűjthető könyvei, a Magyar királyok és uralkodók sorozat darabjai megjelentek az árusoknál, azonnal gyanakodtam. Olyan ismerős volt a stílus. Az OSZK nem segített, ott mereven Kiss-Béry Miklós, Kovács Gergely István, Vitéz Miklós szerepelt szerzőként, senki más. Aztán egy vidéki író-olvasó találkozón Nemere (már írtam, hogy ő maga semmit sem rejteget) elárulta, hogy épp most fut egy 27 kötetes sorozata az egyik kiadónál, de nem beszélhet róla. Így már biztos voltam felfedezésemben, amely ma már persze nem újdonság, hisz e kötetek Nemere honlapján is szerepelnek (bár az OSZK még mindig nem tud a valódi névről...). De vajon aki díszdobozban vásárolja a fenti három szerző albumjait, tudja, hogy Nemerét vesz? És ha igen, és gyűjti a Magyar királynék és nagyasszonyok című sorozatot is, tisztában van vele, hogy Falvai Róbert is Nemere István? Erre jelenleg még csak A kiadó kérésére egy ideig nem hozzuk nyilvánosságra a könyv adatait szöveg utalhat...

Ezt a bejegyzést vitacikknek szánom. Pusztán vélemény. Nem szeretném megsérteni vele sem az írót (akinek munkamorálját, műveltségét, olvasóival való kapcsolattartását példaértékűnek tartom), sem rajongótáborát. Megértem, ha valaki életének része egy pár (sok) Nemere-kötet. Bármennyire nem kedvelem írásait, én is szívesen fellátogatok a honlapra, és kezembe veszem a Nemere-könyveket, mert világunk, a jelenlegi olvasásvilág részei. Úgy érzem azonban, hogy a jelenség megért néhány szót.

Ui.: Nemere István professzionális honlapja itt található.
A kép forrása.
Az idézetek forrása:
(1) Farkas-Ráduly Melánia: "Nem tudok nem írni" - Interjú Nemere Istvánnal, Irodalmi Jelen Online, 2012. 08. 10.
(2) Puskár Krisztián: Nemere István: A cenzúra a fejekben van, Origo, 2010. 11. 25.
Guido Knopp történelmi kötetei magyarul
Guido Knopp német újságíró és történész számos izgalmas televíziós műsort forgatott már a hitleri Németország történetéről. Szerkesztői-írói csapatával remekül ért ahhoz, hogy a tévéadásokat kísérő kötetekben röviden, velősen és olvasmányosan foglalja össze a tényeket a legfrissebb szakirodalom alapján. A magyar Mérték kiadó Knopp műveinek jó részét megjelentette már magyarul: aki rövid, tömör, alapos, érdekes és elkeserítően igaz könyvet keres a korszakról, megtalálta. Én csak egy könyvet hiányolok a magyar kiadások sorából, a Sie wollten Hitler tötent (2004), amely a Hitler-ellenes összeesküvés(ek)ről szól. Bárcsak...

Ne féljünk Hitlertől! (Hitler, eine Bilanz, 1995), Magyar Könyvklub, 1997
Hitler segédei (Hitlers Helfer, 1996), Magyar Könyvklub, 2001
Hitler gyermekei (Hitlers Kinder, 2000), Magyar Könyvklub, 2004
A nagy menekülés. Az elűzöttek sorsa (Die grosse Flucht, 2001), Mérték, 2004
Sztálingrád. Kinek a drámája? (Stalingrad. Das Drama, 2002), Mérték, 2003
Az SS. Óva int a történelem (Die SS, 2002), Mérték, 2004
Hitler menedzserei (Hitlers Manager, 2004), Mérték, 2008
Históriák. Történetek a történelem árnyékában (History, 2005), Mérték, 2006
Göring. Egy karrier története (Göring. Eine Karriere, 2006), Mérték, 2009
A Wehrmacht. A Harmadik Birodalom fegyveres ereje (Die Wehrmacht. Eine Bilanz, 2007), Mérték, 2010
A Harmadik Birodalom titkai (Geheimnisse des "Dritten Reiches", 2011), Mérték, 2012
A Remekművek magyarországi gyűjteményekben albumsorozat kötetei
A Remekművek magyarországi gyűjteményekben albumsorozat, mint olyan sok másik is, a Corvina kiadó vállalkozása volt, 1965 és 1984 között jelent meg.
Az albumok összeállításának célja a magyarországi képtárak és gyűjtemények hihetetlen és ismeretlen gazdagságának bemutatása lehetett. Még ma, az internet korszakában is izgalmas lapozgatni a főképpen a Szépművészeti Múzeum és az esztergomi Keresztény Múzeum kincseit bemutató sorozat köteteit. Az egyes könyveket a legjobb magyar művészettörténészek írták, s valamennyi értékes bevezető tanulmányt és 48 színes képet tartalmaz a tárgyalt korszakok művészetének magyarországi anyagából érdekes, a képek történetét és művészeti párhuzamait is megadó képleírásokkal. Ha valaki nem állandó múzeumlátogató, bizonyára rácsodálkozik, mennyi elsőrangú és jó másodvonalbeli festményt rejtenek a magyar múzeumok. Ha pedig valaki jól ismeri a képeket, akkor is érdekeseket olvashat az országba, a közgyűjteményekbe kerülésükről, szerzőjük meghatározásáról. Természetesen az elmúlt ötven év több kép történetéhez, értelmezéséhez hozzátett valamit, mégis időtálló és szép ez a sorozat.
A könyvek három külsővel jelentek meg. Az első két kötet kisalakú kemény kötésben, majd a többi (s az első kettő újabb kiadásai is) jellegzetes, kissé nagyobb, négyzetes formátumban, címlapjukon képpel, a kép felett fekete csíkban a könyv címével, míg a nyolcvanas években nagyalakú, aranyborítós albumként adták ki a legnépszerűbb könyvek új kiadásait. Az újrakiadások során több kötet bővült, H. Takács Marianna Spanyol mesterek című könyvét azonban egyenesen két külön kötetté sikerült átdolgozni, így annak, akit érdekel a spanyol festészet, érdemesebb inkább a Spanyol festészet a primitívektől Riberáig és Spanyol mesterek Zurbarántól Goyáig című albumokat beszerezni, mint a hatvanas-hetvenes évek egykötetes változatát.

Genthon István: Modern francia festmények, 1965, 1972, 1975
Garas Klára: Olasz reneszánsz portrék, 1965, 1973, 1981
H. Takács Marianna: Spanyol mesterek, 1966, 1970
Boskovits Miklós: Korai olasz táblaképek, 1966
Végh János: XV. századi német és cseh táblaképek, 1967
Czobor Ágnes: Holland tájképek, 1967, 1974
Mojzer Miklós: Holland életképek, 1967, 1971, 1974
Garas Klára: A velencei settecento festészete, 1968, 1977
H. Takács Marianna: A manierizmus mesterei, 1968, 1972, 1975
Boskovits Miklós: Toszkán kora reneszánsz táblaképek, 1968
Czobor Ágnes: Rembrandt és köre, 1969, 1973
Gerszi Teréz: Bruegel és századának németalföldi festészete, 1970
Urbach Zsuzsa: Korai németalföldi táblaképek, 1971
H.Takács Marianna: Rubens és kora, 1972
Végh János: XVI. századi német táblaképek, 1972, 1981
Mojzer Miklós: XVII. és XVIII. századi német és osztrák festmények, 1975
Szigethi Ágnes: Francia festmények a XVII.-XVIII. századból, 1975
Pataky Dénesné - Passuth Krisztina: XX. századi művészet, 1978
Mravik László: Felső-itáliai quattrocento festmények, 1978, 1983
H. Takács Marianna: Spanyol festészet a primitívektől Riberáig, 1982
Tátrai Vilmos: Közép-itáliai cinquecento festmények, 1983
H. Takács Marianna: Spanyol mesterek Zurbarántól Goyáig, 1984
A festészet nagy korszakai albumsorozat kötetei
A festészet nagy korszakai a Corvina könyvkiadó gyönyörű albumsorozata volt a hetvenes-nyolcvanas években. Minden kötetet érdekes tanulmány vezetett be, majd 48 színes képtábla mutatta be a könyv tárgyául szolgáló festészeti korszakot részletes és érdekes képaláírásokkal. A nyolcvanas évek elejéig a színes képeket utólag ragasztották be a kötet lapjaira, ami a nézegetés közben ma is külön élvezet nyújt. Egy kivételével minden kötet fekete köntösben, a címlapon kerek keretbe foglalt képrészlettel jelent meg, ahogy az a kedvenc kötetemen is látható.

Székely András: Spanyol festészet, 1972, 1977
Lajta Edit: Korai francia festészet, 1973, 1979
Giuseppe de Logu, Mario Abis: A velencei festészet fénykora, 1975
Végh János: Németalföld festészete, 1977
Wehli Tünde: A középkori Spanyolország festészete, 1980
Faludy Anikó: Bizánc festészete és mozaikművészete, 1982
Eörsi Anna: Az internacionális gótika festészete, 1984
Gellér Katalin: XIX. századi francia festészet, 1985
Prokopp Mária: Olasz festészet a XIV. században, 1986