Az én Petrarcám
Mindeddig talán Az én Dantém című volt a leghosszabb írásom a blogon: ezúttal azonban megnyugtatok mindenkit, rövidebb poszt következik. Egyrészt, mert - talán - Petrarcáról nehezebb írni. Másrészt véleményem szerint Petrarca elismerten fő művének, a Daloskönyvnek mindeddig nem született olyan fordítása, amelyben igazán egységes Petrarca-kép bontakozna ki. Ezért a posztnak talán az is lehetett volna a címe: Petrarcához, kerülőúton. Így jutottam ugyanis el az itáliai reneszánsz költőfejedelméhez, és így kedveltem meg.

Francesco Petrarca Daloskönyve
Európa, 1974
Fordította: Csorba Győző, Jékely Zoltán, Kardos Tibor, Károlyi Amy, Keresztury Dezső, Lux Alfréd, Majtényi Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Rónai Mihály András, Sárközi György, Simon Gyula, Szabó Magda, Szabolcsi Éva, Szedő Dénes, Takács Zsuzsa, Takáts Gyula, Tellér Gyula, Tóth Bálint, Végh György, Weöres Sándor
Ha ugyanis valaki 2016-ban, vagy korábban megkérdezett volna arról, kedvelem-e Petrarca műveit, azt kellett volna bevallanom becsületesen, hogy a Daloskönyv híres szonettjeinek, canzonéinak és egyéb darabjainak olvasása sok szép pillanatot szerzett nekem, hiszen jól fordított és költői szavakat mindig jó olvasni, - de csak a legritkább esetben mozdított meg bennem igazán valamit. Persze ha az ember egyetlen pillantást is vet a kötet fordítóinak névsorára Csorba Győzőtől Weöres Sándorig, akkor érzi, hogy ezt nem lenne szabad kimondani - hiszen a magyar (műfordítás)irodalom legkiválóbbjai alkottak magyar változatot  a 366 versből. Miként jön ahhoz bármely olvasó, hogy fanyalogjon? És persze, miért Petrarca költészete volna a hibás az esetért?

Diadalmenetek
Eötvös József Könyvkiadó, 2003
Fordította: Hárs Ernő
Ettől függetlenül Petrarca iránti érdeklődésem békésen aludta téli álmát egészen addig, míg 2017-ben a kezembe nem került a Diadalmenetek (Triumphi/Trionfi) című kötet. Ez a munka a Daloskönyv mellett a másik nemzeti, vagyis vulgáris olasz nyelven írt műve Petrarcának. A monumentális, epikus költemény, amelyben az olvasó szeme előtt mintegy látomásban elvonul Cupido, a Szüzesség, a Halál, a Hírnév, az Idő, s végül az Örökkévalóság is, monumentális idő alatt is készült el: Petrarca 1351-től haláláig, 1374-ig dolgozott rajta folyamatosan, s egyértelmű, hogy egyfajta az Isteni színjátékhoz hasonlító világenciklopédiát, allegorikus emberiségkölteményt igyekezett létrehozni benne. A tercinákban íródott tizenkét részben hat szimbólumokkal teli győzelem tanúi lehetünk. Az álomszerűség apokaliptikus vízióba, a burjánzó reneszánsz poétika a bűn és megváltás teológiai-filozófiai bemutatásába, a költészet a festészetbe és a zenébe játszik át a műben. Elbeszélője pedig legalább olyan személyes benyomást tesz az olvasóra, mint az Isteni színjátékban Dante által kreált Dante-Utazó. Az elbeszélő a mű elején álomba hanyatlik, hogy csodás dolgokat láthasson:

"Azidőtájt, hogy új sóhajra nyíltak
ajkaim, az édes napot idézve, 
mely kezdete lett hosszú kínjaimnak,
a Bika mindkét szarvát már elérte
a Nap, s szokott tanyájára vacogva
futott Tithónosz lányka-felesége,
szerelem, vád, könny, évszak összefogva
vezetett a zárt helyre, hol a fáradt
szív minden terhét magáról ledobja.
Itt, míg lankadt szememre a fűszálak
közt álom szállt, nagy fényt láttam, amelyben
rövid öröm mellett sok volt a bánat."

Lelki, szellemi és látomásos utazása végén pedig megpróbálja megfejteni halál és túlvilág misztériumait: "Mit az Idő s a Halál összetépett, / az összes arc virágzóvá lesz újra", "S mint legelső, ő fog kerülni sorra, / akit nyelvem és fáradt tollam által / idéz meg a világ zokogva egyre, / s lakójául az ég örvendve vállal." Ennek a különös vándorlásnak a szavait olvasva szerettem meg igazán a Petrarca-Utazót, Laurát, a szerelmét, akit elveszített, s végül, újra, vagy talán életemben először, magát a költőt is. Az egyébként sajnos befejezetlen mű majdnem olyan rajongást váltott ki belőlem, mint Dante fő műve, s olvasni is majdnem olyan békét és szépségeket hozó, mégis meglepő irodalmi kaland volt, mint megismerkedni az Isteni színjáték újabb fordításaival.

Kétségeim titkos küzdelme
Lazi, 1999
Fordította: Lázár István Dávid
Persze egyértelmű volt számomra, hogy ebben közrejátszik a Diadalmenetek fordítójának, Hárs Ernőnek a páratlan tehetsége is, aki nyolcvanöt évesen, utolsó nagy munkájaként készítette el a magyar változatot, mindjárt jegyzetekkel, kísérő tanulmánnyal együtt, magabiztos háttértudással és fantasztikus költői beleérzéssel. Elemzése szerint a mű felének a lényegét a különféle felsorolások adják, s a fordítás nehézségét a szárazság elkerülése adta: nos, egész biztos vagyok benne, hogy soha életemben nem olvastam még ilyen gyönyörű, inspiráló és elgondolkodtató felsorolásokat. A könyv ráadásul kétnyelvű kiadvány, így bárki, áttekintve a szomszédos oldalakon futó eredeti, petrarcai szövegre, meggyőződhet a szöveghűségről és a műfordítás pontosságáról.

A tudatlanságról
Lazi, 2003
Fordította: Lázár István Dávid
A verses élmény annyira fellelkesített, hogy Petrarca két prózai művét is gyorsan elolvastam. A tudatlanságról írt értekezést és a Kétségeim titkos küzdelme című névre keresztelt önvallomást (és filozófiai traktátust) a Lazi adta ki az ezredforduló táján, s kiváló, modern magyar fordításuk felismertette velem, miért is rajongtak úgy a kortársak az előadó, tanár és elemző Petrarcáért.

Orpheusz lantja, Dávid hárfája
Kalligram, 2004
Fordította: Csehy Zoltán
Éppen ezért amikor hozzákezdtem Csehy Zoltán műfordításkötetéhez, az Orpheusz lantja, Dávid hárfája című könyvhöz, amely Petrarcának a nálunk (de talán máshol is) alig ismert, latin nyelvű költészetéből válogat, már semmi meglepetést nem okozott, hogy éreztem: nekem ez a költő (és költészet) tetszik. Ennek a kötetnek azután igazán antikos a hozzáállása, főleg eclogák, episztolák és zsoltárok alkotják (továbbá szerepel benne Petrarca latin eposzának, az Africának egy részlete), mégis valamiképpen megtaláltam benne ugyanazt a költőt (és embert?), aki a Diadalmeneteket írta. A bravúros verselőt, az elképesztően művelt humanistát, aki folyamatosan csillogtatja ismereteit, de mindezt elegánsan és visszafogottan, költői művére árnyékot nem vetve teszi. És a helyenként megdöbbentően őszinte poétát, aki ilyeneket ír:

"Már csatasorba is állt a pokol roppant hada, harcol,
és letaszítják azt, aki retteg, bástyafalakról.
Mennybolt fénye, Mihály, te vezére az égi hadaknak.
ments a halál torkából meg, te, kitől fut e vad had."

(A Fohász című vers, eredeti rímszavai: turbis, urbis, cohortis, mortis.) Innen jutottam vissza azután, kerülőúton, a Daloskönyvhöz, amelyet immár nagyon igyekszem szeretni. Újraolvastam, átéléssel és élményeket keresve. S ha 2018-ban valaki megkérdezne, kedvelem-e Petrarca műveit, határozott és lelkes igennel felelnék.

Mégis, nagyon örülnék, ha napjaink avatott tollú műfordítói közül valakinek mániájává válna, hogy egyedül, egymagában le kell fordítania újra Petrarca fő művét. Azt hiszem ugyanis, hogy számomra a Daloskönyv magyar változatának egyetlen hibája van: hogy nem Petrarca bújik meg a sorai mögött, hanem - Kardos Tibor gondos szerkesztése ellenére - inkább Petrarcák. Bízom benne, hogy egyszer felkelti majd valaki figyelmét ez az állítólag unásig ismert mű, s - nem hagyva feledésbe merülni a műfordítóelődök nagyságát sem - veszi valaki a bátorságot, hogy egyedül, egyetlen fordítói koncepcióval merjen Petrarca magyar hangjává válni. Ha legalább olyan jól sikerülne, mint Márton László Walther von der Vogelweide-összese, nem lenne okunk panaszkodni...
Stanley G. Weinbaum kötetei magyarul
Nehéz érkezés volt: Stanley G. Weinbaum (1902-1935), akit nyugodtan lehetne együtt emlegetni a korai Asimovval, 2015-ig gyakorlatilag ismeretlen volt idehaza. Ekkor jelent meg műveiből egy kötetnyi válogatás, ám sajnos csak a Galaktika Baráti Kör tagjai számára volt elérhető, így könyvesboltokban sosem mutatkozott. (2)
Ezért a jég igazából 2017-ben tört meg, a Kalandok a Naprendszerben című Delta Vision-kötet kiadásával. A kötet egy tucat elbeszélést tartalmaz (ám bízom benne, hogy Weinbaum, akinek összesen nincsen harminc novellája, kap majd még egy válogatást a kiadótól).
Ennek örömére készült el ez a raktár-bejegyzés, amelyből az is kiderül, hogy ha tetszett a MesterMűvek-kötet, utána esetleg érdemes próbát tennünk a Metropolis Mediáéval is, mivel abban szerepel három olyan elbeszélés, amely a frissebb könyvbe nem került bele. De a sorrend szigorúan megőrzendő: véleményem szerint ugyanis Weinbaum igen jó író, így megérdemli, hogy a Kalandok a Naprendszerben alapos fordításai által ismerjük meg őt és a novelláit, méltó köntösben és minőségben.

Stanley G. Weinbaum: Kalandok a Naprendszerben, Delta Vision, 2017
Marsi odüsszeia (Kornya Zsolt)
Az álmok völgye (Fazekas Árpád - Kornya Zsolt)
Paraziták planétája (Tóth Bence Ákos)
A lótuszevők (Erdő Orsolya)
A kétes bolygó (Tóth Bence Ákos)
Feltételes világok (Szilágyi János)
Az eszménygép (Szilágyi János - Kornya Zsolt)
A nézőpont (Szilágyi János)
A végső alkalmazkodás (Erdő Orsolya)
A Próteusz-sziget (Erdő Orsolya)
A Vörös Péri (Fazekas Árpád)
A végtelen küszöbén (Erdő Orsolya)
Ciklust alkot együtt a Marsi odüsszeia és Az álmok völgye, a három Ham és Pat-történet (Paraziták planétája, A lótuszevők, A kétes bolygó) és a három Manderpootz-történet (Feltételes világok, Az eszménygép, A nézőpont). Csak ebben a kötetben olvasható a Marsi odüsszeia, a Paraziták planétája, A lótuszevők, A kétes bolygó, A nézőpont, A Vörös Péri és A végtelen küszöbén című elbeszélés.

Stanley G. Weinbaum: Bolygóközi Odüsszeia, Metropolis Media, 2015
Álmok völgye (Szente Mihály)
A tökéletes adaptáció (Szente Mihály)
Pügmalión szemüvege (Szente Mihály)
Változó tengerek (Szente Mihály)
A "ha" világai (Szente Mihály)
A megváltás kőhalma (Szente Mihály)
Az ideál (Szente Mihály)
A Próteusz-sziget (Szente Mihály)
A Kalandok a Naprendszerben című kötetben a következő elbeszélések találhatók meg (zárójelben az ottani címük): Álmok völgye (Az álmok völgye), A tökéletes adaptáció (A végső alkalmazkodás), A "ha" világai (Feltételes világok), Az ideál (Az eszménygép), A Próteusz-sziget (A Próteusz-sziget). Csak ebben a kötetben olvasható a Pügmalión szemüvege, a Változó tengerek és A megváltás kőhalma.

(1) Tudtommal két novellája jelent meg az Ozirisz országa című 1996-os antológiában, A lótuszevők és a Mars-odüsszeia - egyéb semmi.
(2) Emellett helyenként igen elsietettre sikerült a magyar szövege, s maga a válogatás sem volt valami alaposnak nevezhető, tekintve, hogy két összefüggő novellából csak a másodikat tartalmazta - sőt, azzal kezdődött -, másik három összefüggő történetből pedig az első kettő került bele, de nem egymás után...
Clark Ashton Smith kötetei magyarul
Nemrég még csak egy könyv volt, mára azonban már három, s az életműsorozat folytatódik: Clark Ashton Smith (1893-1961), a viszonylag rövid pályát befutott, pedig ahhoz mérten hosszú életű költő, író, rémtörténetszerző és illusztrátor munkásságának egy szeletéhez immár magyarul is hozzá lehet férni. Ez indított arra a gondolatra, hogy Howard Phillips Lovecrafthoz meg Robert E. Howardhoz hasonlóan az ő kötetben megjelent művei felsorolásának is raktárbejegyzést szenteljek. A könyvek tartalmát is feltüntettem (minden novellát és szinopszist, de a verseket, levélrészleteket nem), hogy lehessen látni, melyik történet melyik könyv(ek)ben van benne.

Clark Ashton Smith: A sír szava, Cherubion, 2004
Az utolsó varázslat (Kornya Zsolt)
Malygris halála (Kornya Zsolt)
A kettős árnyék (Kornya Zsolt)
A halál epifániája (Kornya Zsolt)
Az averiogne-i szörny (Kornya Zsolt)
Morthylla (Kornya Zsolt)
Az első magyar CAS-válogatásnak azóta minden darabja újjáformálva bekerült egy-egy MesterMűvek kötetbe: az első négy mű a Sarki regékbe, az ötödik a Gonosz mesékbe. Kivétel a Morthylla, amely egyelőre csak ebben a kötetben olvasható.

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék, Delta Visison, 2013
A sylaire-i varázslónő (Kornya Zsolt)
A vízköpők szobrásza (Boza Gergely)
Szent Azédarac esete (Fazekas Árpád)
Az ylourgne-i kolosszus (Tamás Gábor)
Az averiogne-i szörny (Kornya Zsolt)
A mandragórák (Nagy Szilárd - Kornya Zsolt)
Randevú Averiogne-ban (Fazekas Árpád - Kornya Zsolt)
Varangyok anyja (Juhász Viktor)
Vénusz kihantolása (Fazekas Árpád - Kornya Zsolt)
A szatír (Kornya Zsolt - Nagy Szilárd)
A történet vége (Pócsi István)
Sadoqua orákuluma (szinopszis) (Kornya Zsolt)
A vyonesi vízköpő (szinopszis) (Kornya Zsolt)
Szent Azédarac végzete (szinopszis) (Kornya Zsolt)
A kolosszális inkarnáció (szinopszis) (Kornya Zsolt)
Az averiogne-i szörny (szinopszis) (Kornya Zsolt)
Az averiogne-i varászlónő (szinopszis) (Kornya Zsolt)
Az averiogne-i farkasember (szinopszis) (Kornya Zsolt)
A szabbat királynője (szinopszis) (Kornya Zsolt)
Az averiogne-i szörny (átírt változat) (Kornya Zsolt)
Vénusz kihantolása (átírt változat) (Fazekas Árpád - Kornya Zsolt)
A kötet az Averiogne-ciklus elbeszéléseit tartalmazza.

Clark Ashton Smith: Sarki regék, Delta Vision, 2017
A hyperboreai múzsa (Kornya Zsolt)
Avoosl Wuthoqquan végzete (Tarján Eszter)
A hét parancsolat (Boza Gergely - Kornya Zsolt)
Athammaus tanúságtétele (Boza Gergely - Kornya Zsolt)
Satampra Zeiros története (Kornya Zsolt)
A harminckilenc erényöv elbitorlása (Tarján Eszter - Kornya Zsolt)
A fehér szibilla (Kornya Zsolt)
A fehér féreg eljövetele (Molnár András)
Kapu a Szaturnuszra (Boza Gergely - Kornya Zsolt)
A jégdémon (Tarján Eszter - Kornya Zsolt)
Az utolsó varázslat (Kornya Zsolt)
Malygris halála (Kornya Zsolt)
A kettős árnyék (Kornya Zsolt)
A halál epifániája (Kornya Zsolt)
Utazás Sfanomoë felé (Molnár András)
A kötet a Hyperborea- és a Poszeidonisz-ciklus elbeszéléseit tartalmazza. A kötetben szerepel még három CAS-utánérzés is, amelyek Clark Ashton Smith-töredékekre épülnek. Lin Carter: A végső förtelem, Laurence J. Cornford - Richard R. Tierney: Utressor, Lin Carter: Fény dereng a sark felől.