Mesélő Várnegyed


Ahányszor csak itt járok a budai Várban, mindig különleges érzés fog el. Tisztában vagyok vele, hogy egy darab fűszál vagy burkolatkő sem abból a korból és pillanatból való, amikor a magyar honvédsereg megostromolta a budai várat. Sőt, még csak nem is egészen itt folyt az a támadás: a fantáziámra nem az egykori valóság van hatással, hanem az 1964-ben forgatott, Várkonyi Zoltán rendezte mozifilm, A kőszívű ember fiai. Ennek ellenére itt csatangolni rettentően romantikus.


Többek közt ezt a helyet is újra felfedeztem most, amikor kezemben Tittel Kinga A Várnegyed titkai című kiskönyvével bejártam Budát a valóságban és a képzeletben. Ebből kiderült, hogy ez a Buzogány-torony a Ferdinánd-kapuval és a Nagy-Rondella: a torony alakja egyébként a legteljesebb mértékig 20. századi kialakítású, akkor vissza-középkoriasított formájú (a század elején még szecessziós volt). A rondella mellett pedig ott a kaputorony (amely szintén látszik és játszik a filmben), amelynek a török időkben Lihegő-kapunak hívták az átjáróját. És... És... És...

A mesélő zsebkönyv remek, éles fényképekkel, rövid magyarázatokkal, pompás térképekkel, apró ábrákkal és sok-sok keretes érdekességgel csábítja a vár felfedezésére még azokat is, akik esetleg itt élnek, vagy már mindent tudni vélnek a Várnegyedről a Siklótól a Várkert Bazáron át az Országház utca házaiig. Kerékvetők,  cégérek, címerek, törökök, osztrákok, zsidók, színes házfalak, elfelejtett szobrok, legendás épületek: ebben a könyvben a Várnegyed tényleg mesélni kezd.


Egyébként: olyan jó ez a Várkonyi-film... Hát nem? Mintha a korabeli, hiteles és (túl) monumentális képek elevenednének meg benne: egyetlen icipici helyszín segítségével...


Forrás: Kiváló cikk Egri Gábor tollából és az első kép eredetijének lelőhelye. Ebből a leírásból az is kiderül, hogy a fent megfilmesített események eredetije, az áttörés valójában északnyugatabbra, az akkor még álló Fehérvári kapunál következett be, s persze nem a Baradlayak, hanem három leendő aradi vértanú, Nagysándor József, Aulich Lajos és Knezich Károly főszereplésével.
Könyvtestvérek 20. - Új a Maigret, új a Dick...
Persze a poszt címe az is lehetett volna, újdonságok az Agave Könyvektől. Idén nyárra ugyanis két olyan pompás regényük is megjelent, ami soha korábban nem volt olvasható magyarul: pedig milyen jó!

Az egyik ezek közül Philip K. Dick Az utolsó tréfa című regénye (The Man Who Japed), amely az író harmadik kiadott kötete volt 1956-ban. Ha jól számolom, ez az Agave életműsorozatának harminckettedik megjelent darabja, amely szokás szerint Pék Zoltán csodás fordításában, Faniszló Ádám játékos és sokatmondó borítójával érkezett a boltokba: olyan fedélképpel, amelyet csak idővel, a regényt olvasva fogunk megérteni.
Szokás szerint nem hosszú, ám annál sűrítettebb és sötétebb történettel bíró könyv, amelyben egy merev szabályok szerint élő új emberiséggel találkozhatunk, túl egy pusztító (világ)háborún. Új világuk elméletileg biztonságot ad, benne azonban fel kell adni az egyéniséget a közösségért, a múlt iránti érdeklődést a békésnek ígért jövőért, a magánélethez való jogot a kormány biztosította átláthatóságért, s a boldogságot és a szabad akaratot a következő háborútól (állítólag) megmentő erkölcsért. Főhősünk, Allen Purcell is a rendszer része, hiszen irodája erkölcsi-ideológiai tanfüzeteket és történeteket állít össze, hogy minél több embert győzzenek meg a kormány politikájának és etikájának helyességéről: ugyanakkor még neki sem telhet el úgy egyetlen napja sem, hogy ne kellene félnie attól, mindent elveszít. Az irodáját, ha valamelyik füzete félreértelmezhetőnek bizonyul. A lakását, ha valamelyik lakótársának nem nyeri el tetszését a lélekgyónása a kötelező tömbgyűlésen. A szabadságát, ha valamelyik robot-kopinger tiltott tevékenységen éri és felvételt készít róla. A feleségét, ha Janet egyszer nem áll mellé. És mégis: egyik este fél tízkor ér csak haza a lakásába, vörös festékre emlékszik, a park füvére, másra nem nagyon - és minden megváltozik körülötte.
A regény, amely a Jones kezében a világ és a Figyel az ég, kedvenc Dick-regényem között jelent meg, korai írás, ám annál tisztább szerkezetű és ötletesebb. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti Dick embertelen látomásait a jövőről, okos logikájú disztópiáit a poszt-világháborús emberiségről, s azt, hogy klasszikus sci-fit ír, modern módon. A könyvben egyébként egy későbbi novella is olvasható, arra figyelmeztetve, hogy nemsokára új kiadásban érkezik a Lenn a sivár Földön című novellaválogatás.

A másik frissen kiadott kötet Georges Simenon Maigret és a titkos szerető című regénye (Cécile est morte), amely 1940-ben íródott, s eredetileg 1942-ben jelent meg könyvformában. Az Agave életműsorozatában megjelent tizenhetedik Maigret-regényt még soha nem adták ki magyarul kötetben: vele ráadásul a 74. Maigret is elérhetővé vált könyvként - a 75-ből...
Mindettől eltekintve is nagyon izgalmas krimit vehet a kezébe az, aki nekikezd. Indítása egy picit hasonlít az 1970-es Maigret és a bolond öregasszonyhoz, amit biztosan sokan ismernek, hiszen háromszor is megjelent nálunk, s nekem mindenképpen egyik nagy kedvencem: Maigret-t egy izgatottan és kissé nevetségesen viselkedő hölgy keresi fel (ott egy öregasszony, itt egy komolykodó, ütött-kopott külsejű, mégis tiszteletreméltó vénlány), s elpanaszolja, hogy a lakásában folyamatosan változtatják a helyüket a dolgok, furcsa zajok, zörejek tapasztalhatók. Maigret, akit rajongó vagy labilis elméjű különcök egy héten több hasonló értelmetlen esettel is felkeresnek, egy idő után már csak húzza-halasztja a hölggyel való újabb és újabb találkozásokat - míg azután az illetőt holtan találják. A két Maigret-regény között azonban ettől kezdve már semmilyen egyéb hasonlóság nem akad: Cécile szomorkás tragédiája tökéletesen saját utat jár be, amelynek során nagy szerep jut egy magyar bevándorló család figyelemreméltó keblekkel és túl sok kíváncsisággal megáldott lányának, egy az ügyvédi kamarából mindörökre eltávolított, mégis megnyerő modorú ügyvédnek, egy szánalomraméltóan szegény és fölöttébb ideges rokonnak, aki nemsokára apa lesz, továbbá egy barátságos modorú amerikai kriminológusnak, aki a lehető legrosszabbkor érkezik Párizsba, hogy tanulmányozza Maigret módszerét.
Nem tudom, hogy az indítása miatt, vagy azért, mert egy csodálatos nyaralás utolsó napján olvastam először, de nagyon megtetszett ez a szokatlan megoldású, kerek, izgalmas és tragikus történet. Igazi Maigret volt, mégis, egy kicsit más, mint a megszokott. Egy ideges, az utolsó láncszemet, az utolsó bizonyítékot olyan sokáig nem találó felügyelővel lehetett benne találkozni: épp ezért engem egy egészen kicsit Agatha Christie A titokzatos stylesi esetére emlékeztetett a befejezése. S már csak ezért is mindenkinek ajánlom.

Linkek
Dick-regényekről
9 kedvenc Philip K. Dick tollából  
Hármaskönyv 21. - Philip K. Dick 2018-ban
Philip K. Dick művei
Philip K. Dick regényei 

Maigret-regényekről
Georges Simenon: Maigret és az Új-fundlandi randevú
Maigret
Georges Simenon Maigret-regényei

Könyvtestvérek
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok 
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik  
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor 
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer

Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás 
Könvvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán 
Könyvtestvérek 9. - Történelem, mindennapok, ötvenes évek

Könyvtestvérek 10. - Tudomány, váratlanul
Könyvtestvérek 11. - Kemény diók, amelyeket érdemes feltörni
Könyvtestvérek 12. - Maigret és Machen
Könyvtestvérek 13. - Helikonos borzongás
Könyvtestvérek 14. - Történelem negyedszer

Könyvtestvérek 15. - Történelmi nyomozások először
Könyvtestvérek 16. - Történelmi nyomozások, ismét
Könyvtestvérek 17. - Történelmi nyomozások, megint
Könyvtestvérek 18. - Szerelem Kínából

Könyvtestvérek 19. - Történelmi nyomozások, újra  
Könyvtestvérek 19. - Történelmi nyomozások, újra
Újabb nagy fantáziára valló posztcím alatt immár ez a negyedik (s egy ideig utolsó) ajánlóm történelmi krimikről a Történelmi nyomozások, először, a Történelmi nyomozások, ismét, és a Történelmi nyomozások, megint után.

Ezúttal rendhagyó módon három könyvtestvér került benne egymás mellé: mindhárom történelmi detektívregény magyar szerzőktől.

Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér
Helikon
Korszak, dátum: a Tanácsköztársaság időszaka, 1919. május 1-je, és az azt követő néhány nap.
A nyomozás helyszíne: Budapest és egy kitalált falu vasúton egy órára Pesttől.
Nyomozó: Gádor Oszkár könyvtáros, "cingár, simára borotvált, szemüveges férfi", egy okos, bátor átlagember.
Segítőtársa: Makovszky Antónia arisztokrata úrhölgy, feminista és elhallgatott írónő, Gádor egykori (?) szerelme.
A felgöngyölítendő ügy: papok meggyilkolása, ami valamiért mintha senkit sem érdekelne.
A könyv: tagadhatatlan, hogy a Tanácsköztársaság 100. évfordulójának köszönhető a megszületése. Ettől függetlenül nagyon olvasmányos, izgalmas, a kort, a helyszíneket, a korabeli világot és közhangulatot pompásan bemutató regény a Vörös, mint a vér, amely jóízűen eljátszik szövegében a vörös összes lehetséges szimbolikájával, miközben mégiscsak olykor thriller-, olykor pedig kémregényizgalmú nyomozás folyik benne. A krimicselekmény levezetése kissé halványabb, mint minden más a kötetben: legjobban talán a Budapest noirhoz tudnám hasonlítani, amely szerintem pontosan ugyanezekkel a hiányosságokkal és erényekkel rendelkezett, csak éppen első fecske volt a maga idején.
További könyvtestvérei: bár nem krimi, a témáról nekem sokkal jobban tetszett az író egy korábbi kötete, Az élcsapat avagy Tanácsköztársaság 1919. És letehetetlen, abszolút kiváló volt a Kádár hét napja.
Ha értékelni kellene: nyolc vörös csillag a tízből.

Kondor Vilmos: A budapesti gengszter
Libri
Korszak, dátum: 1929 tavasza, a szesztilalom és a gengszterek Amerikája.
A nyomozás helyszíne: Philadelphia, Chicago és környéke.
Nyomozó: a fiatal Gordon Zsigmond, ekkor még a Philadelphia Inquirer újságírója.
Segítőtársa: úgy istenigazából - senki.
A felgöngyölítendő ügy: Gordon kezdetben beépített ügynökként kerül a szeszcsempészek közé, kicsit kém, kicsit ügynök, de leginkább független, oknyomozó, a korrupcióról anyagot gyűjtő újságíró - aztán gyilkosságok történnek.
A könyv: régen várt, mégis merész vállalkozás: a Gordon korai időszakát megörökítő novella után regényes betekintés sokak kedvenc magyar újságíró-detektívjének fiatal, amerikai éveibe. Épp ezért viszont teljes egészében Amerikában játszódó regény. Mégis sikerül igazán Gordon-félének maradnia: ebben a világban sem az semmi, aminek látszik, ráadásul nagyon hamar kapunk egy egészen hihető, nem pedig erőltetett, ráadásul némi iróniával tálalt magyar szálat is. Egyébként van a könyvben minden, ami kell: gengszterleszámolás, korrupt politikusok, halálmegvető bátorság, üldözés, szerelem, találkozás Al Caponéval. Olykor mégis nehéz volt azonosulnom: elképesztő, hogy Gordon milyen hidegvérű, de ha ő szinte egy percig sem izgul magáért, nekem miért kellene?
További könyvtestvérei: az egész pompás sorozat, a Budapest noir, a Bűnös Budapest, A budapesti kém, a Budapest romokban, a Budapest novemberben, a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes, illetve most már a Szélhámos Budapest és A haldokló részvényes is.
Ha értékelni kellene: nyolc csempészett whiskyspalack a tízből.

Böszörményi Gyula: Szer'usz világ - Ambrózy báró esetei V.
Könyvmolyképző
Korszak, dátum: 1901. március 18. - április 8.
A nyomozás helyszíne: a csodálatos, századfordulós Budapest.
Nyomozó: Mück Mári és Hangay Mili, aki immár nem kisasszony, hanem Ambrózy báróné.
Segítőtársa: a két hölgy egymás segítőtársa, emellett kórházi ágyáról olykor Ambrózy báró is beleszól a történetbe.
A felgöngyölítendő ügy: ezúttal Milit vádolják gyilkossággal, miközben azonban Márika a szövevényes, sötét ügy nyomába ered, hogy megmentse a példaképét, Mili a börtöncellájából, puszta beszélgetéssel kideríti, hogy ha nem az ezzel vádolt cselédlány, akkor ki és hogyan gyilkolhatta meg a Dökker-ügy hat, vacsora közben megmérgezett áldozatát.
A könyv: korábban már írtam róla, hogy nálam a sorozat hullámzik, legjobban a Nász és tébolyt és a Beretva és tőrt szeretem, de ez a rémesen modoros című kötet, azt hiszem, most felzárkózott harmadiknak. Mück Mári kalandozása az alvilágban talán egy kicsit hosszasabb volt, mint azt jó néven vettem volna, de a másik szál, Mili kitartása, s az, ahogyan önzetlenül megmenti fogolytársát, miközben maga is bajban van, s ezzel egy másik krimirejtélyt fon bele a sajátjába, nagyon izgalmassá tette a regényt. Örülnék, ha születnének még rövid, feledik kisregények, mert annyira jó látni, amikor Mili (és a báró) nyomoz, s közben épp nem akar az egész világ összedőlni... Egy pedig biztos: soha többé nem írom le, hogy ez a sorozat véget ért.
További könyvtestvérei: az egész sorozat, a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok, a Beretva és tőr, az Ármány és kézfogó, a Bitó és borostyán, a Nász és téboly.
Ha értékelni kellene: hét vaskazetta a tízből.

Linkek
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok 
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik  
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor 
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer

Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás 
Könvvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán 
Könyvtestvérek 9. - Történelem, mindennapok, ötvenes évek

Könyvtestvérek 10. - Tudomány, váratlanul
Könyvtestvérek 11. - Kemény diók, amelyeket érdemes feltörni
Könyvtestvérek 12. - Maigret és Machen
Könyvtestvérek 13. - Helikonos borzongás
Könyvtestvérek 14. - Történelem negyedszer

Könyvtestvérek 15. - Történelmi nyomozások először
Könyvtestvérek 16. - Történelmi nyomozások, ismét
Könyvtestvérek 17. - Történelmi nyomozások, megint
Könyvtestvérek 18. - Szerelem Kínából