Az alábbi poszt a kedvenceimről szól: mindenről, ami Rejtő.

1. Kedvenc regényeim
Mindent egybevetve 13 olyan Rejtő-regény van, amelyet gyakorlatilag bármikor újraolvasnék és különösen szeretek. Ezek közül 2 kisregény, 11 regény. 5 légiós történet, 2 vadnyugati, 3 szabályos detektívtörténet, 2 cirkálós-Piszkos Fredes, 1 pedig egzotikus-dzsungeles. Az alábbi lista az abszolút sorrendben tartalmazza a címüket.

Rozsdás, Rézgróf, Félix, Bill...

1. számú kedvencek
Az előretolt helyőrség
Az elveszett cirkáló
A csontbrigád
Az ellopott század
2. számú kedvencek
A megkerült cirkáló
Járőr a Szaharában
Vesztegzár a Grand Hotelben
Texas Bill, a fenegyerek
3. számú kedvencek
Az úr a pokolban is úr
A szőke ciklon
A Nevada szelleme
A fehér folt
Egy bolond száz bajt csinál

2. Kedvenc eredeti regényborítóim
Rejtő legtöbb regénye A Nova kalandos regényei sorozatban jelent meg, amelyet sokan legendásnak tartanak. Bevallom, nekem nem annyira tetszenek ezek a könyvek, sokkal jobban szeretem a filmképes fedelű Palladisokat vagy Sebők Imre a Kalandnak rajzolt címképeit. Nem érzem ugyanis úgy (mai kiadásoknál sem), hogy egy Rejtőre, csak azért mert zseniálisan humoros, karikatúraborítót kellene tenni. (Hogy mi a gondom, arra lásd pl. a Bradley Tamás visszaüt kifejezetten rasszistára sikerült piros, vagy a Vesztegzár a Grand Hotelben riasztó, s ki tudja miért, indiai csontvázas sárga Nova-borítóját.) A Rejtő-kisregények a Világvárosi regények füzetsorozatában jöttek ki: ezeken viszont mindig filmkép (és Rejtő saját neve) volt a borítón. Itt látható a 3-3 kedvencem. (Nem Novás és nem Világvárosi eredeti Rejtő-borítók is vannak, de egy szépségversenyen labdába sem rúgnak.)

A három kedvenc Nova-fedelem: Pályi Jenő alkotásai.

A három kedvenc Világvárosi-borítóm: érdekességeikről alább írok.

3. Kedvenc szereplőim

Harrincourt, Fécamp, Lacroix, Vernin...

Kedvenc főhős
1. Jules Manfred Harrincourt (Galamb) (Az előretolt helyőrség)
2. John Hallyburton (Rozsdás) (Az elveszett cirkáló), Henry Fécamp (A csontbrigád)
3. Henry Lacroix (Dauville) (Az ellopott század), Van der Gullen Félix (Vesztegzár a Grand Hotelben)
Kedvenc főhősnő
1. Evelyn Weston (A szőke ciklon)
2. Magde Russel (Az előretolt helyőrség), Kalóz Pepi (dr. Irén Cunnesburry) (A megkerült cirkáló)
3. Lilian Halley (A fehér folt), Maud Borckman (Vesztegzár a Grand Hotelben)
Kedvenc mellékszereplő
1. Earl of Sudessex (Az elveszett cirkáló)
2. Troppauer Hümér (Az előretolt helyőrség), Tuskó Hopkins (Az elátkozott part, A három testőr Afrikában)
3. Puskin Mária Gottfried (Járőr a Szaharában), Vanek B. Eduárd (A tizennégy karátos autó, Vanek úr Párizsban)
Kedvenc kétes szereplő
1. Piszkos Fred (Piszok Alfréd, és nem is kétes, csak épp mindig kavarja...) (Az elveszett cirkáló, Piszkos Fred, a kapitány, Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, A megkerült cirkáló)
2. A Lord (Texas Bill, a fenegyerek)
3. Bradford százados (Az elveszett cirkáló)

Plusz
Ahogyan a Rejtő-regényeket tematikusan felsoroló posztomban is írtam (Rejtő Jenő Összes Prózája (RÖP) témák szerint), számomra Gary Cooper filmes személyisége az, amelyet meg tudok feleltetni a legtöbb általam különösen kedvelt légiós Rejtő-főhősnek.

Cooper a Moroccóban Francis McDonalddel (Őrmester), 1930

Gary Cooper (1901-1961) elképesztően sok filmben szerepelt, s légionáriust is játszott többször is. Bár Percival C. Wren melodrámai és legendás A Kék Csillag című regényét (Beau Geste, 1924) 1926-ban már megfilmesítették Ronald Coleman főszereplésével, mégis, nagyot növelt a mű népszerűségén, hogy 1939-ben elkészült az újabb, még nagyobb szabású filmváltozat, immár Cooperrel. Ez a történet, könyv és (két) film tette olyan népszerűvé a harmincas években az idegenlégió témáját, hogy megíródhattak az azt komolyan vagy humorosan felhasználó, sokszor magyar ponyva-kalandregények, amelyek közül azután kinőtt a rejtői légiós regény. De Cooper már 1930-ban játszott légióst a Marokkó (Morocco) című moziban, Marlene Dietrich oldalán. (Innen való a fenti két kép.)

Bár a színész a sztárfotóin általában csak "szép" (lásd jobbra), komoly, vagy finoman erotikus, szerencsére a filmjeiben ennél sokkal több oldalát láthatjuk: az általa megformált alakok sokszor ironikusak, szarkasztikusak, máskor kicsit durvák, kamaszosan sértődöttek, s megint máskor nagy játékosok, akiknek a szeme se áll jól. Kifejezetten segítette, hogy a film-Cooper számomra összecsússzon Rejtő-hősökkel, a The Lives of a Bengal Lancer (1935) című mozi, amelynek ugyan tragikus a vége (amilyet Rejtő sose írt volna), s Brit-Indiában játszódik, de McGregor hadnagy pimaszságát, látszólagos nemtörődömségét, bátorságát, jól titkolt kedvességét, sajátos nézéseit (sőt, pofavágásait) és jellegzetes beszédstílusát nem is nehéz egy Rejtő-féle légiós történetbe átképzelni. Maga a film is legalább olyan hullámzó stílusú, mint egy Rejtő: elfogott hőseinket például az egyik jelenetben megkínozzák, mivel nem tesznek vallomást, a következőben viszont már ellenfeleikről elnevezett svábbogarakat versenyeztetnek a börtönben szórakozásképpen, férfias humorral elütve az időt... Vagy: McGregor A rozmár és az ács hallatán dühösen közli barátjával, fogalma sincs, mi a költészet, az ő érzéseit ugyan ki nem fejezi. Majd tragikus, önfeláldozó, mindenkit megmentő halála előtt William E. Henleyt idéz, s utolsó szavai: Ugyan, költészet!

Az 1939-es Beau Geste főszereplői, középen Gary Cooperrel: a kép a Járőr a Szaharában borítóképének egy változata.

Érdekessége még Cooper légiósainak, hogy a Rejtő-könyvborítókon is megjelentek. Bár a fedéltervezők a Világvárosi sorozatában 1939-ig Robert Colemanről válogattak Beau Geste-képeket (ő szerepel A halál fia, Az ellopott század és Az úr a pokolban is úr borítóján, s az El a pokolból! fedélképe is a filmből való), azért a Marokkó filmanyagát is használták. Így a fent látható Vissza a pokolba! címlapján a film Tom Brown légionistája szerepében Cooper látható. A késői kisregény, a Járőr a Szaharában fedelére pedig már az új, 1939-es Beau Geste standfotója került a vidáman menetelő Ray Millanddel (John), Cooperrel (Beau) és Robert Prestonnal (Digby). Nehéz elhinni, hogy a filmben a három testvérből csak egy tér haza élve...

Ha kevésbé katonás, s még szemtelenebb alakokról, netán (volt) úri fiúkról szólnak a Rejtő-történetek, ott általában Phillips Holmes jelenik meg lelki szemeim előtt, igaz, filmes alteregói szőke haját elég gyakran vörösesszőkének képzelem.

Phillips Holmes (1907-1942) fantasztikus és igen sokoldalú tehetség volt. Leghíresebb szerepe a Theodore Dreiser regényéből Josef von Sternberg rendezésében forgatott Amerikai tragédia (1931) főhőse, de játszott csavargót, matrózt, milliomoscsemetét, lordot, katonatisztet, titkos ügynököt, sőt, még bokszolót is. A háború kitörésekor azonban bevonult a kanadai légierőhöz, s 1942-ben meghalt, amikor egy szövetséges gyakorlógép összeütközött a levegőben egy másikkal, amelyen ő is rajta ült. Holmest ábrázolja a poszt első képe a Her Man (1930) című filmben, és a mellékelt sztárfotó is. Nem tudom, Rejtőt mennyire ihlette meg a korabeli mozi (közhelyeivel és innovációival), de nekem ezek a filmek és színészek kapcsolódási pontot jelentenek a Rejtő-regényekhez... Búcsúzóul még egy kép a Her Manből - abszolút Hallyburtonös...

Link
RÖP - Rejtő Jenő Összes Prózája

Huszonhét évvel ezelőtt történt, hogy végre elolvastam Rejtő Jenő összes prózai művét. A legtöbb regénnyel persze nem ekkor találkoztam először, hanem még hat-hét évesen, az Albatrosz sárga borítós kiadásaiban, s akkori kedvenceim  - Az előretolt helyőrség, A megkerült cirkáló és A szőke ciklon - máig a legkedvesebb Rejtő-kötetek maradtak számomra, még ha melléjük újabbak is társultak. (Ha a best-of-listáim érdekelnek, ez a te posztod: Kedvenceim - Rejtő Jenő Összes Prózája - RÖP.) Ám amikor megérkezett a családba három (majd egy negyedik) piros omnibusz, a Videopont által kiadott első Rejtő-összes, megismertetett számos olyan regénnyel, amelyek létezéséről addig fogalmam sem volt. Furamód például addig még sosem olvastam Az elveszett cirkálót, miközben A megkerült cirkáló már a születésem előtt tizenöt évvel a családi könyvtár sokat forgatott darabja lett. S elolvastam sorra a kisregényeket: ezeket korábban csak Az ellopott század képviselte számomra, amely 1989-es, 50 év utáni első újrakiadásában valahogy bekerült a könyvtárunkba, de többi kilenc társa nem tette...

Végül aztán feltámadt bennem a láz, hogy meglegyen nekem az összes Rejtő-regény, mégpedig, ha lehetséges, nem vaskos omnibuszban, hanem egyenként, szép sorozatban. Megírtam első listáimat, az évszámokkal (a teljességgel téves adatokat tartalmazó irodalmi lexikon miatt) rengeteget szöszmötölve, s elkezdtem a gyűjtést, amelynek kedvezett, hogy a kilencvenes évek végétől új sorozatok indultak, mindenki azokat gyűjtötte, így én szépen és olcsón össze tudtam rakni egy gyűjteményt, alapvetően Albatroszokból és a Göncöl Kiadó kisregény-sorozatából. 1997-ben jelent meg először a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam is. Azóta persze volt, amit változtattam: nem tudtam például ellenállni a Csengőkert gyönyörű, egységes borítójú, kényelmesen forgatható regénysorozatának, így ma már ezek a könyvtáram díszei, s persze immár minden kisregény is külön kötetben vehető le a polcomról.

Mindenesetre huszonhét éve tulajdonképpen elolvastam az összes Rejtő-prózát, s mindjárt feltámadt bennem a vágy, hogy a megismert történeteket csoportosíthassam és összehasonlíthassam egymással. Azóta rengeteg Rejtő-könyvet adtak ki és el Magyarországon, de - leszámítva a Bedekker csavargók számára (2003) tizennégy rövid írását - a Konzílium az őserdőben és a Tatjána című művek alig egy évtizede történt felfedezését kivéve a prózaíró Rejtő ouvre-je nem gazdagodott új művekkel. Én pedig - bár nagyon örülök, hogy egyre többet tudni a színpadi szerző, filmforgatókönyv-író és memoárfogalmazó Rejtőről - igazából a sztorijai, az egyedülálló humorral, nyelvi leleménnyel és logikával megírt prózai történetei iránt érdeklődöm, legyenek bár zseniálisak, tökéletesek, pompásak, vagy csak egész jók. (Mert rossz, szerintem, nincsen köztük.) Ezért volt 1997 jelentős év az összes Rejtő-próza megjelenése és az én olvasóvá növésem szempontjából is. S ezért ebben az évben készültek el azok a cédulák, amelyeket most, megújult formában feltettem a blogra.


Minden könyvről írtam egy kis kártyát, amely az egyik oldalán a cselekmény összefoglalóját tartalmazta, másik oldalán pedig a történet párhuzamait, kapcsolatait, rokonait az életműből. Ekkoriban még nem volt internet mai formájában, sem Wikipédia, adatbázisok, sőt, a Rejtő-lexikon (2012) sem létezett. Nem is beszélve Thuróczy Gergely kutatásairól (kb. 2003-tól), vagy Grób László és Matulay Sándor úttörő munkájáról, a Rejtő Jenő és Nagy Károly kiadott műveit képekkel bemutató A magyar ponyva képes bibliográfiája 9. című kötetről (2016). Már az is problémás volt, hogyan lehet utánanézni annak, miben is szerepel, mondjuk, Henry vagy Edna. (Egyébként A csontbrigádban és a Vissza pokolba! című kisregényben, mindkettőt nagyon szeretem.) A Rejtő-könyveknek általában vagy nem volt fülszövegük, vagy a regényből származó idézetet nyomtak a hátuljukra tartalmi összefoglaló helyett. Az egybekötött kisregényeket még nehezebb volt jól megkülönböztetni. (Minden igyekezetem ellenére évekig kevertem Az ellopott századot és a Járőr a Szaharábant, pedig mindkettőt nagyon szeretem, s markánsan megkülönböztethető, nagyon jó történetek.)

Ezért lett két oldala a céduláimnak. Míg a hátlap az engem leginkább érdeklő témával foglalkozott, a történet kapcsolódásaival, az előlapon írtam egy olyan fülszöveg-félét, ami segített helyre tenni és beazonosítani a könyvet. Ezekben természetesen számos nekem tetsző fülszöveget utánoztam (a Nincs kegyelem esetében például Julian Symons Lee Annácska nevén című könyvének ajánlóját), s nem is sikerült túl változatosan fogalmaznom (most, amikor átírtam a szövegeket, úgy éreztem, ha még egyszer előjön a "kiderül a könyvből / regényből" fordulat, visítok). Mégis: a cetlik be tudták tölteni a feladatuk, mindig segítettek a könyvválasztásban, amikor eszembe jutott, hogy rövid / hosszú / légiós / nyomozós stb. Rejtőket szeretnék olvasni. S mivel minden kötetről külön cédula szólt, remekül lehetett őket sok-sok különféle mintába és sorrendbe összepakolni.


Ma azonban, a Web 2.0 világában, úgy éreztem, Rejtő-szeretetem és a blog fejlesztése elég ok arra, hogy mindez felköltözzön a digitális világba, posztokba, amelyeket szintén olyan sorrendben nyithatok meg, vagy linkelhetek megjelenési vagy tematikus listákba, ahogyan szeretnék. Ma már biztosan másképp írnék meg jó pár véleményt, gondolatot, talán a történetből is mást emelnék ki néhol. A cetlik anyaga viszont egy lelet a múltból, lezárt és kerek: ezért nem szerettem volna beleírni utólag, minden maradt a huszonhét évvel ezelőtti állapotban. Már csak képekkel kellett kiegészítenem a kártyákat: az egységesség miatt úgy döntöttem, hogy a regények esetében a Csengőkert kiadványainak borítói (terv: Szabó Ferenc), a kisregények esetében viszont az eredeti, háború előtti borítók képe díszíti majd a bejegyzéseket (utóbbi azért, mert a modernebb fedélképek vagy töredékesek, vagy vállalhatatlanul ízléstelenek).

Remélem, lesz, akinek tetszik majd a kezdeményezés.
Mindenkinek jó Rejtő-olvasást kívánok!
Kiválló tiszttelleddel: Te ló! Neduddgi!!

Linkek
RÖP - Rejtő Jenő Összes Prózája
Rejtő Jenő Összes Prózája (RÖP) témák szerint

Az elmúlt néhány hónapot - sok más mellett - Rejtő-újraolvasással töltöttem. Ennek hatására teszem közzé a blogon egy régi-régi írássorozatomat, amelyet Rejtő Jenő Összes Prózájának kereszteltem el
A posztok foglalkoznak Rejtő Jenő összes prózakötetével, legyenek azok regények vagy kisregények, illetve memoárját és novelláit is felidézik. Amikor elkészítettem őket, legjobban a különféle történetek és regényvilágok kapcsolatai érdekeltek: melyik szereplő, szituáció melyik másik szereplőre, szituációra hasonlít, s ezek milyen összefüggésben léteznek. Vajon hatásról (pl. egy kisregény korábbi egy nagyregénynél, s sok eleme beleépült), kölcsönhatásról (pl. egy téma foglalkoztathatta Rejtőt, s rövid idő alatt több változatban is megírta), szokásos motívumról (pl. légiós regények elveszett testvérüket kereső hölgyszereplői, mint sztori-közhely), vagy csak saját (téves) megérzésről van szó?
A zárójeles megjegyzéseket és két pótposztot kivéve az alább linkelt írások huszonhét évesek. Nem nyúltam bele a szövegükbe, annak ellenére, hogy ma már egészen másképp írnék például "fülszövegeket" a könyvekhez. Az írásaim keletkezésének történetéről itt írtam: Rejtő Jenő Összes Prózája - A RÖP-projekt.