Ekultura.hu - Lee Child: Éjféli szállítmány
Február utolsó napjaiban jelent meg az angol születésű, de Amerikában élő és publikáló szerző, Lee Child legújabb kötete, az Éjféli szállítmány. Menetrend szerint, mint mindig. Ilyenkor, tél végén szokta ugyanis kiadni a General Press az angol nyelven mindig előző év őszén boltokba küldött legújabb Reacher-regényt.

Az eredetileg The Midnight Line címre keresztelt kötet a huszonkettedik, amelyben a szerző fellépteti első és egyetlen hősét, Jack Reachert, az egykori katonai rendőrt, aki évekkel ezelőtt, ifjonti nyugdíjazásakor gondolt egyet, s elkezdett úgy élni, ahogyan talán mindnyájan szeretnénk titokban. Egész életében utazik: megy, ahová az út vezeti, teszi, amit a pillanat diktál. Nem tervez, nem aggódik, nem kötődik. Nincsen háza, lakása, tulajdona. Sőt: nincsenek tárgyai sem, csomagja, mobilja, iratai. Egyetlen összecsukható fogkefe minden vagyona. Hol busszal, hol vonattal, hol autóstoppal kalandozza be az Amerikai Egyesült Államokat: megfordul kisvárosokban, ahol a madár se jár, leszáll megállóhelyeken, ahol senki sem szokott megfordulni, mindig újabb és újabb szépségeit és furcsaságait fedezi fel ennek a nagy országnak. És közben: újra és újra igazságtalanságokba botlik, amiket valakinek helyre kellene tennie. Mint többszörösen kitüntetett egykori katona, kiváló katonai nyomozó, félelmetes külsejű férfi és kockázatvállaló, olykor brutális verekedő, gyakorlatilag bármit el tud érni, bármilyen rejtélyt meg tud fejteni és bármilyen harcban képes győzni, legyen szó utcai verekedésről vagy profi bérgyilkosok megállításáról. Elképesztően ijesztő és mégis elképesztően vonzó személyiség: véleményem szerint a modern krimi- és thrillerműfaj legpompásabb karaktere.

Ebben a regényben jegyet vált egy távolsági buszra, s Milwaukeeból elindul a Felső-tó partja felé. De megszakítja az utazását, a második megállónál észrevesz ugyanis egy zálogházat, kirakatában pedig egy kis, egyértelműen női, West Pointról való évfolyamgyűrűt. Olyasmit, amit sosem szoktak eladni az emberek: ami valami fontosat jelképez; hazafiságot, eszmét, sok év küszködésének méltó jutalmát, katonai becsületet... Reacher, mint egykori katona sokkal mélyebben átérzi ezt, mint bármely civil. Magánnyomozásba kezd hát, hogy megtudja, hogyan került a gyűrű a boltba, s mi vehette rá a gazdáját, hogy megváljon tőle. Zsarolás? Fizikai erőszak? Gyilkosság? Vagy valami más? Amikor pedig megtud egy nevet, az is kiderül számára, hogy a gyűrű tulajdonosnője, akiről évek óta senki sem hallott, olyasvalaki, aki megkapta a Bíborszívet. Azt a kitüntetést, amely a „fegyveres erők bármely tagjának adományozható, aki harc közben megsebesült, életét vesztette, vagy olyan sérüléseket szenvedett, amelyek a későbbi halálához vezettek.” Ettől kezdve Reacher már nemcsak a nőt keresi, hanem a múltját is fel akarja deríteni: azt, vajon mi történhetett vele a katonai pályán, az utolsó bevetésekor. Mindezt azonban nem egy zsúfolt nagyváros adatbázisaiban kutatva teszi (ahová amúgy se volna bejárása), hanem motorosbandákat és erdei embereket kérdezgetve, mosodákat és kis, eldugott rendőrőrsöket látogatva, s újra és újra bekalandozva Amerikának azt a fantasztikus szeletét, ahol a tőlem harminc kilométerre lakó ember a közeli szomszéd.

Kiváló a könyv, jó olvasni, mint Lee Child bármelyik művét. Arra is alkalmas azonban, hogy valaki ezzel kezdje meg az ismerkedést Reacher különös világával: nem kell ugyanis hozzá semelyik korábbi könyv ismerete. Minden Reacher-regény külön univerzum.

Nagyon kevés olyan sorozat van, amelynek megjelenik minden kötete magyarul, s eljut egy olyen bűvös számig, mint a 22. Lee Child esetében ez mégsem csoda: a statisztikák szerint ő az egyik legkeresettebb külföldi krimiszerző, a Reacher-könyvek eladott példányszáma 100 millió felé jár a világon, a Reacher-filmek pedig, amelyekből mindeddig kettő van, mintegy 400 millió dolláros bevételt hoztak.

Lee Child cameo-szerepe a második Reacher-filmben
Számomra azonban nem ezért kedvesek a Lee Child-regények, hanem összetéveszthetetlen stílusú, fanyar humorú, köznyelvi, mégis élvezetesen retorikus szövegük miatt. Elég csak arra gondolni, hogy az Éjféli szállítmányban a valóban szinte óriás Reacherre az ellenfelek csak Nagylábúként (vagyis kvázi Jetiként), Hihetetlen Hulkként, és olyan vadállatként hivatkoznak, akit „Állatkertben kellene mutogatni.” Ezzel – amellett, hogy a saját intelligenciájukról szomorú tanúbizonyságot tesznek – alkalmat adnak magának Reachernek, hogy elironizáljon azon, milyen ijesztően magas is ő – s felvesse a kérdést, ha már folyton vadállatnak meg képregény-szörnynek nézik, nem kellene-e valóban úgy viselkednie. Mivel azonban Reacher igen okos is, marad, amilyen volt: egy ember, aki pompás verekedő és nem fél semmitől, viszont ha lehet, gondolkodik inkább az erőszak helyett...

Összefoglalva: akár a hőse, akár a szövege, akár az izgalmas cselekménye miatt sokak kedvencévé válhat ez az újabb Reacher-regény. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Link
A cikk az Ekultura.hu-n: Lee Child: Éjféli szállítmány
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Philip K. Dick regényei
Az alábbi lista egyik kedvenc sci-fi szerzőm, Philip K. Dick (1928-1982) regényeinek felsorolását tartalmazza az első nyomtatott megjelenés sorrendjében. Ahol van a könyvnek magyar fordítása, ott a magyar cím szerepel elsőként, ahol nincsen, az angol. A felsorolás alapján elmondható, hogy az életműsorozatot megjelentető Agave Könyvek kiváló munkát végzett, hiszen Dick életében kiadott műveinek nagy részét már megjelentették (24-et a 33-ból), s láthatóan nem zárkóznak el a korai regényektől sem. (Aminek én csak örülni tudok: egyik nagy kedvencem például a Figyel az ég, s mindig megrökönyödök, amikor valaki a kiadásakor 29 éves Dick "korai zsengéjének" nevezi. Ilyen értelemben Shakespeare egyik korai zsengéje meg a Romeo és Júlia.) Egy ilyen listánál egy fordító nevét még mindenképpen meg kell említeni: Pék Zoltánét. Nélküle nincs magyar Dick.

Solar Lottery, 1955
The World Jones Made, 1956
The Man Who Japed, 1956
Figyel az ég - Eye in the Sky, 1957
A kozmosz bábjai - The Cosmic Puppets, 1957
Kizökkent idő - Time Out of Joint, 1959
Vulcan's Hammer, 1960
Dr. Futurity, 1960
Az ember a Fellegvárban - The Man in the High Castle, 1962
A Titán játékosai - The Game-Players of Titan, 1963
Időugrás a Marson - Martian Time-Slip, 1964
Az utolsó szimulákrum - The Simulacra, 1964
A végső igazság - The Penultimate Truth, 1964
Az Alfa hold klánjai - Clans of the Alphane Moon, 1964
Dr. Vérdíj - Dr. Bloodmoney, or How We Got Along After the Bomb, 1965
Palmer Eldritch három stigmája - The Three Stigmata of Palmer Eldritch, 1965
The Crack in Space (Cantata-140), 1966
Várjuk a tavalyi évet - Now Wait for Last Year, 1966
The Unteleported Man, 1966
Transz - The Zap Gun, 1967
Visszafelé világ - Counter-Clock World, 1967
Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? - Do Androids Dream of Electric Sheep?, 1968
Ubik - Ubik, 1969
Galaktikus cserépgyógyász - Galactic Pot-Healer, 1969
Az elektromos Lincoln - We Can Build You, 1969
A halál útvesztője - A Maze of Death, 1970
A Florix-8 küldötte - Our Friends from Frolix 8, 1970
Csordulj könnyem, mondta a rendőr - Flow My Tears, the Policeman Said, 1974
Egy megcsúszott lélek vallomásai - Confessions of a Crap Artist, 1975
Kamera által homályosan - A Scanner Darkly, 1977
Valis - VALIS, 1981
Istenek inváziója - The Divine Invasion, 1981
Timothy Archer lélekvándorlása - The Transmigration of Timothy Archer, 1982
The Man Whose Teeth Were All Exactly Alike, 1984
Puttering About in a Small Land, 1985
In Milton Lumky Territory, 1985
Szabad Albemuth Rádió - Radio Free Albemuth, 1985
Humpty Dumpty in Oakland, 1986
Mary and the Giant, 1987
The Broken Bubble, 1988
Gather Yourselves Together, 1994
Voices from the Street, 2007

Link
Philip K. Dick művei
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Már megint detektívtörténetek... Ráadásul történelmiek: mi ebben az újdonság? Amióta a Hármaskönyv sorozat létezik, immár negyedik alkalommal szentelődik egy-egy része detektívtörténeteknek (volt itt már Sherlock Holmes, de magyar történelmi krimi és marsi gyilkosság is) - hiába, nagyon szeretem őket: mármint az igazán jókat. Ráadásul a három történelmi detektívregényről (amelyek kivétel nélkül magyar szerzőktől, Hász Róberttől, Sipos Gergőtől és Böszörményi Gyulától származtak) épp közvetlenül ezelőtt írtam. Talán éppen ezért úgy érzem, jól illik ide ez a poszt, amelyben a históriai nyomozásokat idegen szerzők írták meg: egy osztrák, egy német és egy brit.

Pauline Peters: A rubinvörös kamra
Victoria Bredon 1., Mont Balnc válogatás, Maxim, 2017
Szokatlan, hogy amikor megjelenik magyarul egy Londonban játszódó történet, annak német legyen a szerzője. Pedig A rubinvörös kamra esetében ez így van: a szerzői név mögött a már számos történelmi regényt és krimit jegyző német író és újságíró, Beate Sauer (*1966) rejtőzik, akit hazájában nemrég a rangos detektívregény-elismerésre, a Friedrich Glauser-díjra is jelöltek egyik könyvéért. (Persze aki annyira sznob, hogy csak angolszász szerzőktől olvas, és a magyar fülszövegnek el kell vele hitetnie, Pauline Peters (kimondatlanul is) angol, csak "jelenleg Németországban él", az nyugodtan higgye ezt: a könyv attól még ugyanolyan élvezetes marad.)
Őszintén szólva először nemigen tudtam hova tenni a könyvet, aminek két oka volt. Az egyik: a hátlap magyar ajánlószövege alapján nem tudtam eldönteni, egy romantikus történetről van-e szó, amiben akad egy gyilkosság, vagy egy történelmi krimiről, amiben a főhősnő időnként szerelmes. A másik: épp elég csalódás volt szembesülni a Leányrablás Budapesten esetében azzal, hogy a könyv csak egy széria nyitódarabja, így egyáltalán nem áll meg önmagában, kerek, lezárt történetként. Mivel a regényt először a Bookline-on pillantottam meg, ahol a címleírásába mindjárt bele is vették, hogy "Victoria Bredon-sorozat 1. rész", fel voltam rá készülve, hogy itt is valami végtelenített young adult-szériába futok bele: úgyhogy vásárlás előtt muszáj volt egy boltban belenéznem a könyvbe. Szerencsére - mert azonnal megfogott.
A rubinvörös kamra teljesen szabályos, élvezetes történelmi detektívregény, amely 1907-ben játszódik, Angliában. Még azt sem mondanám róla, hogy az ifjúságnak való: igaz, vannak benne érzelmes részek, s az már álomszép borítójából is egyértelmű, hogy főképpen nő- és lányolvasóknak szánták, ettől azonban még nem lesz lányregény. Gyilkosságok kiábrándító, mégis izgalmas sorozata és a fordulatos nyomozómunka mellett megismerhetjük belőle a korabeli brit előkelőségek, vagy a bontakozó szüfrazsettmozgalom világát ugyanúgy, mint a nyomornegyedek rosszlányainak vagy a vidéki birtokok cselédeinek életkörülményeit. A főszereplő, Victoria Bredon kisasszony egy zseniális igazságügyi orvosszakértő talpraesett és intelligens lánya, aki kiskorától fogva szabad és modern légkörben nevelkedett, apja halála óta pedig magányosan, egyetlen komornyik szolgálataira támaszkodva él a család londoni házában, s előkelő származása ellenére (botrányos módon) újságfényképészként dolgozik. Be nem vallaná, hogy néha szinte nyomorog, mivel gazdag rokonai egyetlen jövőt képzeltek el neki: az előkelő, de polgári származásához illő, kompromisszumokkal teli "jó házasságot". Ő azonban maga szeretné irányítani az életét, s maga szeretné kideríteni azt is, milyen titok rejtőzik a múltjában: miért vannak pánikrohamai és miért fulladozik, ha csak eszébe jut egy bizonyos esemény a gyerekkorából, s ki lehet az a titokzatos nő, aki egy alkalommal megmentette az életét, majd örökre eltűnt.
Nos, ennyi izgalom épp elég volna egy szórakoztató történelmi regényhez, Pauline Peters azonban kiváló krimirejtélyt is kitalált: Victoria kezdetben csak a mérhetetlenül gazdag, mégis udvariatlan és gátlástalan Sir Francis Sunderland meggyilkolása ügyében kezd nyomozni, hogy bebizonyíthassa, bár a halála előtti este volt egy komoly és hangos vitája a zsaroló főrenddel, nem ő tette el láb alól. Később azonban újabb gyilkosságok történnek, így Victoria és komornyikja, a tökéletes modorú Hopkins rákényszerül egy egészen nagyszabású bűnügyi rejtély kinyomozására. Kutatásuk során újra és újra összefutnak Jeremy Ryderrel, a megnyerő modorú újságíróval: ami nyilván több, mint véletlen. De vajon mit tudhat Ryder és kinek dolgozik valójában?
A regény talán egy icipicit hosszabb, mint kellene (bár van egy olyan érzésem, hogy a 2010-es években íródott könyvek nyolcvan százalékáról ezt fogja mondani az utókor: mert az olvasók és a kiadók imádják a féltéglákat, ennél alább ma már író nem adhatja). Ettől függetlenül izgalmas és egyéni hangú detektívtörténet, amit az itt-ott megdöccenő fordítás ellenére csak ajánlani lehet a műfaj kedvelőinek.

Edith Kneifl: Haláltánc harangszóra
Monarchia-krimik, Gustav von Karoly 2., Magistra, 2018
A Magistra Kiadó könyveivel először a 2017 április Könyvfesztiválon találkoztam, így mára már egyévesek lettek. Az eltelt néhány hónap alatt öt pompás könyvvel álltak elő, közülük a legelső,  Simon X. Rost Aki sosem alszik című regénye volt, amelyben a felnőtt és szülővárosába visszatért Tom Sawyer nyomoz. Ez annyira kedvenc olvasmányommá vált, hogy hatására újraolvastam Mark Twain összes eredeti történetét, a regényt 18. helyezettként feltettem az év legjobb könyvei listámra, s egyszer már újra is olvastam.
Szintén nagyon élvezetes volt a Szép kastélyban szép halottak, a 2017-es év utolsó megjelenése, amellyel új sorozat kezdődött, kétszeresen is. Egyrészt a kiadó megismertette a magyar olvasókkal az osztrák írónőt, Edith Kneiflt, aki máig négy, a századfordulós Bécsben játszódó történelmi krimit jelentetett meg, amelyeket a vonzó, mégis nagyon emberi nyomozó, az angyalarcú, önmarcangoló és kissé léha Gustav von Karoly személye köt össze. A félig magyar származású magánnyomozó első története azonban a Monarchia-krimik sorozatnak is első darabja lett, amelyben az ígéret szerint nemcsak Kneifl, hanem más írók a korszakban játszódó történelmi detektívregényei is megjelennek majd. Az ígéret 2018-ban teljesült be: az év két Monarchia-krimivel indult: Kneifl sorozatának következő kötetével és egy új szerző, Frank Tallis bécsi krimijével.
A Haláltánc harangszóra című regényben jobban megismerhetjük Gustav von Karolyt, akinek - úgy tűnik - épp jobbra fordul a sora. Bár továbbra is állandó pénzzavarban van, egyre közelibbé válik az idő, amikor apja, az őt oly sokáig félig-meddig megtagadó, magyar Batheny gróf végre a nevére veszi majd. Gustav épp szerelmi csalódását próbálja kiheverni, amikor rádöbben, az előkelő származás vállalása kellemetlen kötelességekkel is járhat. Apja ugyanis már jövendőbelit is keresett neki a dús keblű, kacér és tapintatlan bankárlány, Helene Stemann személyében. Miközben a leányzó sokatmondónak szánt pillantások kíséretében bájosan kipezsgőzi csekélyke vagyonából, Gustavnak ráadásul detektívmunkája is akad. A Stephansdom építőmestere épp 1889 szilveszterének éjjelén veti ki magát temploma északi tornyából, ám a tiszteletreméltó Schaumburg herceg szerint sokkal inkább gyilkosság történt. Így megbízza Gustavot, szabadkőműves-páholybeli pártfogoltját, hogy nyomozza ki a dómépítész halálának rejtélyét. A detektívnek ezúttal nemcsak barátja, Rudi Kasper főfelügyelő segít, hanem egy okos, független és bátor fiatal lány is, Clara Bernhard, aki megismerteti a fiatalembert a bécsi művésztársasággal és a bécsi nyomorral is. A nyomozás a leányanyák otthonától a püspöki hivatalon át egészen a dóm katakombáihoz vezet, a szereplők között pedig felbukkan egy zsidó rabbi, egy fajvédő orvos és néhány bécsi örömlány is.
Két könyv után már látszik, hogy Kneifl sorozata a hangulatteremtésben a legerősebb. Minél többet olvastam el Gustav von Karoly kalandjaiból, annál jobban megteremtődött előttem a nosztalgikusan, bár kritikával ábrázolt, századfordulós bécsi milliő: a kávéházak, biliárdszalonok, szabadkőműves-páholyok, bankházak, rendőrhivatalok, macskaköves utcák, gyors futású fiákerek világa. A könyvben ehetünk Sacher-tortát, amelyet maga Anna Sacher csomagol be gondosan, meghallgathatunk egy Strauss-operettet a Theater an der Wienben, egy szalonban pedig láthatjuk beszélgetni az ifjú Hugo von Hoffmanstahlt és Arthur Schnitzlert. A detektívrejtélyek is érdekesek, a szereplők azonban különlegességük ellenére - feminista nagynéni, nyomorból kikapaszkodott rendőrfelügyelő, svájci orvostanhallgató szerelem - kissé kétdimenziósak. Gustav azonban a maga időről időre elgyávuló, önmagáért aggódó, máskor viszont önfeláldozó hőssé váló személyiségével igazán rokonszenvesen emberi.
Kissé könnyű, kissé sznob, de nagyon bájos sorozat ez: tényleg a történelmi krimik kedvelőinek való.

Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Monarchia-krimik, Max Liebermann 1., Magistra, 2018
Egy új kiadó - mindössze egy éve a magyar piacon - új szerzőt vezet be, nem sokkal azután, hogy új szerzőt vezetett be... Körülbelül így lehetne körülírni, mit is jelent Frank Tallis Gyilkos illúziók című kötetének magyar megjelentetése. A Magistra még csak az ötödik kiadott könyvnél tart, s máris négy szerzőt is elhozott a magyar olvasóknak: egy izlandi németet, egy németországi németet, egy osztrák németet - és most egy angolt. Próbálok visszaemlékezni, milyen merészségekkel kezdődött azoknak a kiadóknak (Agave, 21. Század stb.) a története, amelyeket már a könyves eszmélésem után alapítottak, de nehezen megy... Az azonban biztos, hogy a Magistra merész és eltökélt a tekintetben, mit és mennyit szeretne kiadni magyarul, minél előbb.
Új választásuk, Frank Tallis történelmi krimisorozatának lefordítása nagyon kedvemre való döntés volt! Mindig is szerettem az olyan történelmi detektívregényeket, amelyekben a nyomozókat az ügyek lélektani vetülete is érdekelte. Nagyon tetszett annak idején Jed Rubenfeld két regénye, amelyekben nagy teret kapott az 1909-ben Amerikába látogató Sigmund Freud és pszichoanalitikai módszerei (Akar beszélni róla?, Halálösztön). Amikor megismertem, azonnal dr. Laszló Kreizler rajongójává szegődtem, habár - sikeres minisorozat oda, olvasói siker ide - még mindig meggyőződésem, hogy Caleb Carr történelmi krimijei egy kissé túlbeszéltek (A Halál angyala, A sötétség angyala). Nos ilyen előzmények után természetes volt, hogy már a megjelenéskor azonnal szaladtam elolvasni azt a Bécsben játszódó történelmi detektívtörténetet, amelyben egy pszichiáter, Freud tehetséges tanítványa, Max Liebermann nyomoz: vagyis a Gyilkos illúziókat... A regény angol szerzője "civilben" maga is klinikai pszichológus, így a kötet orvosi és pszichológiával kapcsolatos részei igen megbízhatóak. Sokkal fontosabb azonban, hogy a megjelent regény alapján az író remekül ért a fordulatos cselekménybonyolításhoz, a hangulatteremtéshez és a karakterrajzhoz. Remek, egyedi, szerethető hőst alkotott, s könyvei hibátlanul idézik fel a századfordulós Bécs színeit, hangjait, ízeit. 2006 és 2018 között nyolc regény és egy hosszabb elbeszélés született Liebermann főszereplésével, s népszerűsége az egész angol nyelvterületen töretlen: ezért nagyon jó, hogy mi, magyar olvasók is elolvashatjuk első nyomozását  s talán nemsokára a többit is.
Ebben az izgalmas, sorozatkezdő regényben 1902-ben járunk:  egy belülről bezárt szobában holtan találnak egy ragyogó szépségű fiatal nőt, aki titokban médiumként dolgozott. A tetthelyről előkerül egy szintén belülről bezárt dobozka is, benne rejtélyes, óegyiptomi istenszobrocskával. Oskar Reinhardt felügyelő két lábbal áll a földön, épp ezért nemigen hajlandó elhinni, hogy Charlotte Löwenstein halálát a szellemvilág bosszúja vagy Széth isten átka okozta: ahhoz azonban, hogy közelebb jusson a valóságos bűntényhez, muszáj a legjobb barátja, Max Liebermann segítségét kérnie.
A fiatal pszichiáter nemcsak jóképű férfi, kiváló zongorista, elegáns úriember, s a modern, szecessziós művészet rajongója, de nagyon komolyan veszi a szakmáját is. Elkeseredett ellensége annak, hogy a "női hisztériát" elektrosokk-terápiával gyógyítsák, a kérdések erejében hisz, nem a kényszervallatásban, s feltett célja, hogy bebizonyítsa, a bűntények jó részét logikai úton hamarabb meg lehet fejteni, mint erőszak alkalmazásával, vagy a nyomornegyedek lakóinak automatikus bekasztlizásával. Mialatt azonban felügyelő barátjával a médium gyilkosa után nyomoz, újra és újra szembekerül a tekintélyre való hivatkozással, orvostársaival, akik nem mernek kiállni a modern elméletek mellett, s magas rangú rendőrökkel, akiknek csak a karrierjük és a társadalmi elismertségük fontos.
A rövid, izgalmas fejezetekből álló regényben végiglátogathatjuk a korabeli Bécs legkülönbözőbb jellegzetes helyszíneit a Prátertől a Szecesszió Házán át a Café Centrálig. Megismerhetünk híres korabeli alakokat a vicceket gyűjtő és osztályozó Freud professzortól a bravúros zenéjű Gustav Mahlerig. Betekintést nyerhetünk a korabeli eszmékbe: elénk lépnek a feminizmus, a szociáldarwinizmus, a fajelmélet, a nagynémet eszme és a modern kriminológia képviselői. De a legfontosabb talán az, hogy olyan szépen megírt, lebilincselően izgalmas és finoman szellemes krimit vehetünk a kezünkbe, amelyet újraolvasni is érdemes lesz.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
A Magistra Kiadó Monarchia-krimik sorozatának kötetei  
Történelmi krimik gyűjtőhelye