Eötvös Klasszikusokról a blogon - Linkgyűjtemény

A tél végén posztoltam a blogon egy hosszú raktárbejegyzést, amely egyik kedvenc szépirodalmi sorozatom, az Eötvös Klasszikusok köteteit sorolta fel. A szerény kiállítású, ám negyedszázada stabilan fennálló, értékes és ritka tartalmú sorozatban a világirodalom felfedezendő és vitathatatlanul klasszikus szerzőinek művei jelennek meg: versek, eposzok, novellák, drámák. A szerzők között találni itáliait és kubait, németet és spanyolt, szerbet és franciát, oroszt és magyart, a művek közt pedig ókorit és huszadik századit, romantikust és barokkot, humanistát és realistát.

A közeljövőben több bejegyzésben fogok írni a sorozatba tartozó remek kötetekről. Ám már eddig is számos posztban volt szó az Eötvös Klasszikusok darabjairól. Ezt a linkgyűjteményt azért készítettem, hogy egymás mellé állítódjanak az írásaim, amelyekben a sorozat darabjait véleményeztem és ajánlottam.

Bár az első kötet még 1995-ben jelent meg, én némi egyetemi, rég elfeledett olvasgatást kivéve csak öt éve, 2016-ban ismerkedtem meg a sorozatba tartozó első néhány könyvvel. Ettől kezdve azonban nem volt megállás: először a középkori irodalmat kezdtem egészen másként látni és rajongva szeretni, majd az Aeneist fedeztem fel újra az Eötvös József Kiadónak köszönhetően. Azután jött Dante, Petrarca, a reneszánsz, az eposzok, a barokk költők... Egyre jobban bíztam a sorozat szerkesztőinek ízlésében, s egyre bátrabban merészkedtem ismeretlen terepre, így mára már több mint félszáz Eötvös Klasszikus található a polcomon.

Itt megtalálható, melyik bejegyzésekben, s mely kötetekről írtam korábban, s írok nemsokára. A kötet szerzője, címe után a kötetsorszám áll zárójelben, ennek alapján a könyvről minden adat megtalálható a sorozatról szóló raktárbejegyzésemben.

Lovag, hölgy és szerelemkert - Középkori Eötvös Klasszikusok

A bemutatott kötetek:
A szerelmes és a Halál - Száz régi spanyol románc (8.)
Ének Çidről (52.)
Roland-ének (6.)
Chrétien de Troyes: Az Oroszlános Lovag (Yvain) (25.)
Chrétien de Troyes: Erec és Enide (103.)
Marie de France: Tizenkét szerelmes rege (44.)
Guillaume de Lorris - Jean de Meun: Rózsaregény (88.)
Juan Ruiz hitai esperes: Jó szerelem könyve (43.)
Don Juan Manuel: Lucanor gróf, avagy Lucanor gróf és Patronio példabeszédeinek a gyűjteménye (28.)
Renaud de Beaujeu: A Szép Ismeretlen (105.)
A papagáj meséje - Középkori okszitán elbeszélések (92.)
Az almásderes - Középkori francia udvari elbeszélések (113.)
Trubadúrok és trouvére-ek - Az udvari szerelem költészet (15.)
Minnesang - A középkori német világi líra gyöngyszemei (16.)
Jorge Manrique Összes versei (34.)
Kudrun (79.)

Könyvpárok 12. - Új fordítás, új fény
A bemutatott kötet:
Vergilius: Aeneis (2.)

Európai történetek - Novellák a 13-16. századból - Második rész
A bemutatott kötet:
A házasélet tizenöt öröme - Szatíra a francia középkorból (80.)

Az én Dantém
A bemutatott kötetek:
Dante Alighieri: Isteni színjáték - Paradicsom
(111.)
Dante Alighieri: Versek (115.)
Dante Alighieri: A virág (104.)
Dante Alighieri: Az új élet (10.)
Új élet, új stílus - Középkori olasz költők művei
- Dante Alighieri: Új élet
(51.)

Az én Petrarcám
A bemutatott kötet:
Francesco Petrarca: Diadalmenetek (84.)

Híres-neves eposzok - Itáliából és Portugáliából
A bemutatott kötet:
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem (1.)

Reneszánsz remekírók 3. - Illedelmes csevegések
A bemutatott kötetek:
Giovanni Della Casa: Galateo, avagy a viselkedésről
(62.)
Torquato Tasso: Malpiglio, avagy az udvarról - Beltramo, avagy az udvariasságról
(65.)

Reneszánsz remekírók 4. - Humanista olvasmányok

A bemutatott kötetek:
Pietro Aretino: Beszélgetések, avagy a Hat nap (49.)
Angelo Poliziano: Stanzák - Orfeusz története (63.)

Elbűvölő fantasztikum - Eötvös Klasszikusok 1.
(jön!)
A bemutatott kötetek:
Vlagyimir Odojevszkij: Az improvizátor
(69.)
Antonyij Pogorelszkij: A Hasonmás, avagy kisoroszországi estéim - A Szmolnij kolostor növendéke
(98.)
A bűvös kéz - XIX. századi fantasztikus elbeszélések (48.)

Mesevilág mindenkinek - Eötvös Klasszikusok 2. (jön!)
A bemutatott kötetek:
José Martí: Aranykor
Richard Volkmann-Leander: Az álombükk
Robert Reinick: Mesék
Festett Zománc - Olasz népmesék

Spanyol barokk mesterköltők - Eötvös Klasszikusok 3. (jön!)
A bemutatott kötetek:
Lope de Vega: 111 szonett (60.)
Lope de Vega: Románcok (106.)
Luis de Góngora: Románcok (95.)
Francisco de Quevedo: Száz szonett
(13.)
Francisco de Quevedo: Héró és Leandrosz alsóneműben
(71.)
Fray Luis de León: Versek
(50.)

Három híres eposzszerző
- Eötvös Klasszikusok 4. (jön!)
A bemutatott kötetek:
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem (1)
Torquato Tasso: Aminta - Szerelmes versek
(55.)
Matteo Maria Boiardo: Orlando szerelemre lobbanása (A szerelmes Orlando) (73.)
Matteo Maria Boiardo: Daloskönyv (Három könyv a szerelemről) - Eklogák (90.)
Ludovico Ariosto: Öt ének
(59.)
Ludovico Ariosto Lírai alkotásai
(116.)
Ludovico Ariosto: Szatírák
(3.)
Ludovico Ariosto: Az eszeveszett Orlando

Romantikus magyarok - Eötvös Klasszikusok 5. (jön!)
A bemutatott kötetek:
Vasvári Pál: A szerelmes bajnok (4.)
Eötvös József Összes versei és novellái (68.)
Bajza József Összes versei és novellái (87.)

Szenvedélyes és mértékletes - Romantikus és felvilágosodás kori irodalom az Eötvös Klasszikusokban
(jön!)
A bemutatott kötetek:
Gustavo Adolfo Bécquer: Rímek (23.)
Ugo Foscolo: Jacopo Ortis utolsó levelei - Versek - A síremlékek (11.)
Đura Jakšić: Versek (21.)
Giovanni Verga: A lagúnákon - Camillo Boito: Érzelem (30.)
Armando Lucifero: Petőfi Sándor Szibériában (33.)
Alfred de Vigny: A farkas halála (24.)
Alfred de Vigny: Stello
(109.)
A hűség énekei - Conrad Ferdinand Meyer: Hutten végnapjai - Johann Wolfgang Goethe: Hermann és Dorothea (46.)
Antoine Furetière: A polgárregény (93.)

Három izgalmas kötet

Három augusztusi kötetről szól ez a poszt.

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton
General Press, 2021
Bár az előző történelmi krimis posztomba már nem fért be, ez a könyv bizony történelmi detektívregény. És nagyon élvezetes! 1979-ben játszódik, s benne a zánkai úttörővárosban történik bűntény, nem is egy. Eltűnik egy tizennégy éves francia lány, majd holtan találnak egy tanárképzős hallgatót, aki a gyerekekre vigyázott. Külföldi vonatkozásai miatt az ügyet a Nyugatot látott, rokonszenves Adorján Máté hadnagy kapja, azonban lelkes és okos segítője is akad Lendvay Laura, a közelben nyaraló orvostanhallgató személyében. Együtt futnak versenyt az idővel, olvasóként pedig velük nyomozhatunk a magukat olvastató, pergő fejezetekben.
A borítóra nagy betűkkel ráírták, hogy retró krimi, ám a Véres Balaton szerencsére egyáltalán nem a nosztalgiafaktorból szeretne megélni. Igen, minden olyan elemet megtalálhatunk benne, amitől remekül felidézi a késő Kádár-rendszert az átlagemberek szemszögéből: a Nemzetközi Gyermekév hatását a 79-es balatoni nyárra, gyerekszemmel kalandos, felnőttszemmel emberi hajósokat, egy vállalatnál dolgozó, intrikáló üdülőket, aranyos hazai és külföldi úttörőket, nénivé-bácsivá merevedett tanárokat és a Soós Lajos-ügyben buzgón nyomozó szocialista rendőröket, no meg korjelző ételeket, italokat és helyszíneket, sőt, még olyan aprólékos részleteket is, mint a krimirajongó Laura olvasmánya, az évben frissen kiadott Ed McBain-krimi. Ezek azonban csak kísérik és hitelesítik a cselekményt, ami nemcsak izgalmas és fordulatos, de igazán logikus is, s a végére jó krimihez illően elvezet a hiteles megoldáshoz. A nosztalgikus elemek mellett azonban a sztoriban jó sok minden van, ami igazán érdekes és teljesen mai (pontosabban 1979-ben ugyanúgy létezett, mint ma, csak talán nem gondolunk rá): korrupció, előítélet, nevelőotthoni múlt, nyomor, orvosi tekintély, gyerekbántalmazás, önkéntes lakásfoglalás...
Számomra az is nagyon rokonszenves, hogy a kötet stílusa nem akar meghökkenteni, a regény így egyszerűen lebilincselő. Mivel a történet alapvetően a két nyomozó, Máté és Laura munkájára, személyiségére, beszélgetéseire és kalandjaira koncentrál, mások általában csak vallomásaikon keresztül szólalnak meg a szövegben (két fontos kivételtől eltekintve). Így a detektívek szerethetővé és érdekessé váltak számomra, akiknek alig várom a következő nyomozását. Igen, a skandináv krimik begyűrűzésekor még nagy meglepetés volt a sztori felében a gyilkos hangját olvasni, de mára ez az innováció odavezet, hogy a nyomozókat és a nyomozói munkát szinte meg sem ismerni sok modern krimiből, helyette pszichopaták felületes, bár lélektaninak szánt monológjait kapjuk oldalszám. A Véres Balatonban ehelyett sok az emberi részlet, az érdekes - pozitív és negatív - mellékszereplő (engem pl. a karbantartó története fogott meg nagyon), de a középpontban mindig Máté és Laura áll.
Végül a legjobban az tetszett, hogy a szerzőnek sikerült olyan nyomozókat teremtenie, akik különösebb akrobatikus életrajzi ötletek nélkül is rokonszenvesek és elfogadhatók akkor is, ha - politikai, eszmei, történelmi - szempontból nem vagyunk nagy véleménnyel 1979 kádári Magyarországáról. A Cimea Vikit rajzoló iskolások, a Túró Rudit fogyasztó, Kajla-rajongó, Bedeco-kakaót ivó gyerekek, a Füles képregényeit olvasó, Delfin-könyveket gyűjtő kamaszok, a konzervgyári nénik (ezek az én emlékeim), vagy a regényben szereplő külföldi úttörők, a gyerekükért aggódó francia kommunisták, az egymásra kicsit féltékeny vagy épp egymással nagyon emberséges nyomozók számára a Kádár-korszak nem(csak) politikai-értelmezési kérdés volt, hanem a világ, amiben élnek-éltek. Ezért jó róla egy olyan történetet olvasni, amelyik ízelítőt ad békés és teljesen átlagos mindennapjaiból: miközben természetesen a krimicselekményben megjelennek a kor árnyoldalai is.
A hírek szerint Máté és Laura nyomozásai trilógiát alkotnak majd, 2022 januárjában pedig érkezik is a második könyv, az Inge és Gerda...

Georges Simenon: A bűnbak

Agave Könyvek, 2021
Hosszú idő után ismét Maigret-mentes roman durs látott napvilágot a kiadó Simenon-sorozatában. Bár a Maigret hét esete, a Maigret-novellák tavaszi gyűjteménye jobban lázba hozott, elkötelezett rajongóként A bűnbakot is megszereztem, elolvastam, s kellőképpen élveztem is.
A regény főszereplője Spencer Ashby, aki egy kis, amerikai, vidéki városkában él a feleségével, akit a maga módján nagyon szeret. Tanít a gimnáziumban, hobbiból barkácsol, néha eljár társaságba, vagy a templomba, de alapvetően magának való, visszahúzódó ember. Egyetlen ártatlan szórakozása, hogy néha a szomszéd házaspár életét lesi a félig behúzott függönyökön át. Azonban egyszer csak minden megváltozik. A fiatal Belle-t, Mrs. Ashby barátnőjének a lányát, aki átmenetileg az Ashby-házban lakott, holtan találják a szobájában. A kerületi ügyésznek gyorsan kész az álláspontja: Spencert vádolja a gyilkossággal, bár semmiféle bizonyítéka nincs erre. Nincs eljárás, letartóztatás sem, de a közvélemény már meghozta a maga verdiktjét: számukra Ashby gyilkos, és nincs számára kegyelem...
Szikár, kiábrándító, sötét, tömör és felkavaró volt a könyv, igazi Simenon-féle lélektani regény bűnről és bűnhődésről. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy Ashby annyira átlagpolgárnak volt megalkotva, hogy valahogy teljesen hidegen hagyott a sorsa. Végül az segített az azonosulásban, hogy megpróbáltam Henry Fonda arcával elképzelni (az 1953-as The Wrong Manből). Története biztosan nem a legjobb Simenon-krimi, de igazán elgondolkodtatja az embert. (Megjegyzés: amit a legszívesebben elolvasnék az írótól a műfajban, az egy másik amerikai története, az 1952-es Les frères Rico. Vajon ez megjelenik valaha...?)

Philip K. Dick: Repedés a térben

Agave Könyvek, 2021
Egy fekete elnökjelölt, aki nem hajlandó követni a kampánymenedzsere tanácsait. Egy magánnyomozó, aki sötét bőrű és zseniális. Egy szervsebész, akinek szeretője van. Surranók, bordélyműhold, egy párhuzamos világ és bolygógyarmatosítás. A túlnépesedett Föld, ahol a létminimum alatt élőket hibernálják, hogy ne legyenek útban...
Az Agave újabb, magyarul még sosem olvasható Dick-kötettel állt elő: a The Crack in Space 1966-ban jelent meg először, a Palmer Eldritch három stigmája és a Várjuk a tavalyi évet között. Ahogyan korábbi posztomban is leszögeztem, a Dick-regényekről nagyon nehéz írni, ám annál szívesebben ajánlom őket mindenkinek. A kiadó életműsorozatában immár megjelent a Dick életében kiadott regények legnagyobb része (30 a 33-ból): ennek a különleges hangulatú, kicsit nagyon őrült, mégis profetikus regénynek a kiadása is egy újabb lehetőség, hogy belemerülhessünk Dick színes-szagos, posztmodern jövővilágába.
A könyv olvasása kissé felbosszantott, de jó értelemben, s annyira erősen hatott rám, hogy Dick-novellákat is elővettem utána. Másoknak is ilyen jó olvasmányélményt kívánok!

Megjegyzés: kép.

Linkek
Három téli találkozás Agatha Christie-vel
Három könyv krimikedvelőknek

Három regény a Typotextől, kékben
Három népszerű könyv a történelemről
Három szakszerű könyv a történelemről
Három találkozás Sherlock Holmesszal
Három érdekes könyv a történelemről
Igaz szépség s szép igazság - három könyvben

Három szépirodalmi könyvről

Három izgalmas kötetről

Három okos kötetről röviden

Három kortárs költőnő
Három történelmi könyvről

Három friss krimi
Három találkozás Ars
ène Lupin-nel
Kriminovellák és bűnügyi feladványok háromszor
Három színésznő
Újabb három szépirodalmi könyvről

Három rég várt zsebkönyvről, hosszabban
Három történelmi krimiről röptében

Három történelmi krimiről röptében

A mai poszt tárgya három történelmi krimi: egy, ami kiszámítható volt, egy, ami kiszámíthatóan jó volt, és egy, amire nem számítottam.

Irene M. Adler (Alessandro Gatti - Lucia Vaccarino - Pierdomenico Baccalario): Az álarc titka
Manó Könyvek, 2021
Az eredeti: a La maschera dell'assassino a megújított Sherlock, Lupin & Én gyerekkrimi-sorozat 16. kötete olaszul. Magyarul a 17., azok közül pedig amelyekben a három barát már középkorú, s az új gyerekfőszereplő Irene Adler fogadott lánya, a 4. Eredetileg 2017-ben jelent meg.
Fordította:
Todero Anna, akinek remek érzéke van az egész sorozat világához, és ahhoz is, hogy nagyon jó szövegű könyvet adjon a gyerekolvasók kezébe.
A cselekmény: 1919-ben járunk, Mila Torquay-ben nyaral, amikor barátjával Billyvel holtan találják a parton a kikötőben veszteglő elegáns jacht egyik utasát. Vajon baleset történt vagy gyilkosság? S miként segíthet a gyerekeknek a nyomozásban a mestertolvaj Lupin és a morózus, ám zseniális Sherlock Holmes?
Meg én: szokás szerint nagyon élveztem, s egyetlen lélegzetre elolvastam a történetet. Miközben az általam ismert gyerekolvasók egy idő után szépen kinőnek a gyerekkrimikből, számomra örök hobbi az olvasásuk. Ez is remek volt: anakronizmus nélküli, játékos és izgalmas.
Plusz: a regény egyik torquay-i szereplőjeként megjelenik egy bizonyos Agatha Christie, nem véletlenül...

Volker Kutscher: Halál a mulatóban

General Press, 2021
Az eredeti: a Die Akte Vaterland a nácivá váló Németországban játszódó, németül jelenleg nyolc kötetet számláló Gereon Rath-sorozat negyedik darabja, amely eredetileg 2012-ben jelent meg, egy évvel azután, hogy a szerző sorozata elnyerte a Berliner Krimipreist.
Fordította: Csősz Róbert. Igen jól. És lenyűgözően: ez a kötet is több mint félezer oldal.
A cselekmény: 1932-ben vagyunk, Gereon Rath pedig egy sorozatgyilkos után nyomoz, ezúttal nemcsak Berlinben, hanem Mazúriában is. Így a kor nagyvárosi hangulata mellett megjelenik a távoli, határszéli, alávetett vidék is.
Meg én: szokás szerint képtelen vagyok lemondani arról, hogy elolvassam az újabb Gereon Rath-történetet, mert mindegyiknek éleslátó és érdekes a befejezése. Ugyanakkor szokás szerint ismét próbára tett a könyv, amelynek elődeihez (a Tisztázatlan bűnügyhöz, a Csendes halálhoz és a Goldsteinhez) hasonlóan ugyanaz a trükkje: izgalmas felütés, mérhetetlenül lassú további építkezés, majd lélegzetelállító finálé. Ha jó kedvem van, akkor a lassú építkezést elképesztően részletes, szociálisan érzékeny, korhű világépítésnek hívom. (Ha rossz kedvem van, akkor viszont vontatott unalomnak...)
Plusz: beszélgetés a szerzővel a magyar kiadó jóvoltából.

A. J. Kazinski (Anders Rønnow Klarlund - Jakob Weinreich) - Thomas Rydahl
:
A hableány halála
Animus, 2021
Az eredeti: a háromkezesként, három sikeres dán skandinávkrimi-szerző (A. J. Kazinski, azaz Anders Rønnow Klarlund és Jakob Weinreich, továbbá Thomas Rydahl) tollából megszülető történelmi krimi különleges vállalkozás, hiszen a komor skandináv hangulatot kombinálja a korfestéssel. Vadonat friss, hazájában is 2021-ben jelent meg.
Fordította:
Sulyok Viktória, akinek a szövege inkább a modern, mint a korfestő nyelvezetet kedvelőknek fog tetszeni.
A cselekmény: 1834-ben vagyunk. A leendő Európa-hírű meseíró, Hans Christian Andersen még csak huszonkilenc éves, s a legtöbb olvasó és pártfogó által tehetségtelennek tartott, kezdő irodalmár. Most tért haza meglehetősen sikertelen külföldi útjáról, s semmi sem hiányzik neki kevésbé, mint hogy szégyenletes körülmények közt börtönbe hurcolják egy utcalány brutális meggyilkolásának vádjával. Amikor az őt támogató Collin-család jóvoltából kap néhány nap haladékot, hogy tisztázza magát, összefog az áldozat szintén utcalány testvérével, hogy megtalálja, ki a titokzatos, koppenhágai sorozatgyilkos.
Meg én: nagyon meglepett, hogy a Skandináv krimik sorozatban történelmi krimire bukkantam. Nagyon tetszett, hogy a könyv nyomozója Andersen. És egy ideig élveztem is az olvasást, a bús, komor, sötét, sőt torz történetet, a 19. századi Koppenhága kiábrándító ábrázolását. Befejezve viszont nem tartom igazán jó könyvnek A hableány halálát. Nagyon bátornak, okosnak és érzékenyítőnek tűnik, de egy kicsit mintha inkább csak kihasználná azt, hogy az olvasók manapság ilyesfajta hiteles kötetekre vágynak... (1)
Plusz: szerintem az idei tavasz nem igazán volt a legjobb időzítés ehhez a könyvhöz. (2) De erről semmiképp sem az Animus tehet: ők csak elhozzák az olvasóknak a friss, díjazott, dicsért újdonságokat.

Linkek

Három téli találkozás Agatha Christie-vel
Három könyv krimikedvelőknek

Három regény a Typotextől, kékben
Három népszerű könyv a történelemről
Három szakszerű könyv a történelemről
Három találkozás Sherlock Holmesszal
Három érdekes könyv a történelemről
Igaz szépség s szép igazság - három könyvben

Három szépirodalmi könyvről

Három izgalmas kötetről

Három okos kötetről röviden

Három kortárs költőnő
Három történelmi könyvről

Három friss krimi
Három találkozás Ars
ène Lupin-nel
Kriminovellák és bűnügyi feladványok háromszor
Három színésznő
Újabb három szépirodalmi könyvről

Három rég várt zsebkönyvről, hosszabban

Megjegyzések az Andersen-krimihez, nem olyan röptében és nagyon sok SPOILERrel:
(1) Andersen érzelmi világának és vonzódásainak története valóban különleges és bonyolult. Az is igaz, hogy szeretett fantasztikus papírkivágásokat készíteni, s hírneves meséinek első füzete valóban 1835 tavaszán jelent meg, tehát a regény - fiktív - eseményei ihletői lehettek volna a meseírásának. De a gond már ott elkezdődik, hogy a - leendő - mesekarakterek csak úgy-ahogy vannak ráhúzva a krimicselekmény egyes elemeire: ha valóban (legalább a fikcióban) ennyire lenne összefüggés az 1834-es események és a meseírás között, akkor A kis hableány nem csak 1837-ben, A rendíthetetlen ólomkatona nem csak 1838-ban, A kis gyufaáruslány pedig nem csak 1845-ben (!) jelent volna (íródott volna) meg. Vagy megfordítva a dolgot: a bűnügy történetének A tűzszerszám, A kis Ida virágai és a Borsószem hercegkisasszony megírásával kellene összefüggnie, mert ezek jelentek meg először, ezekkel találta meg Andersen igazán a "mesehangját".
Sokkal fontosabb azonban, hogy a szerzők Andersent végeredményben szerencsétlen, kétballábas bohócnak képesek csak megrajzolni, aki nagyon csúnya, teljesen zavarodott és fogalma sincs önmagáról. Ez azonban nehezen passzol azzal, hogy egy huszonkilenc éves, rengeteg mindent átélt fiatalemberről van szó, aki többször járt külföldön, 14 éves korától egyedül élt, volt zenész, színész, gyári munkás, hivatásos turista és a király ösztöndíjasa... És igen, tényleg nem volt jóképű, nyomorgott, rengetegszer került kiszolgáltatott helyzetbe, s nagyon sokat bántották, mégis életben maradt és még a józan eszét is megőrizte. Ellentétben a regény labilis hősével, aki félig még mindig a gyerekkorában él, a csatornában hullát keresve is épp a létezésén elmélkedik, vészhelyzetben kikapcsol és történeteket mesélget magának, a börtönben pedig, miután gonoszul megverik, pár óra alatt becsavarodik és elhiszi magáról, hogy tudtán kívül gyilkos... Ráadásul 1834-ben Andersen már majdnem tíz éve rajong a legjobb barátjáért, s ezt egészen biztosan épp onnan lehet tudni, hogy körülbelül akkor írja meg neki több levélben, egészen nyíltan és letisztultan, amikor a krimi játszódik. Így bármennyire is nehéz lehetett Hans Christian Andersennek léteznie és keresnie a boldogságot saját testébe-lelkébe és a 19. század erkölcsei közé zárva, biztos, hogy még csak nem is emlékeztetett arra a fiktív, szétesően önkereső és gyerekes alakra, akit a szerzők belőle kreáltak. Ezzel viszont a regény fő érdekessége vész el.
Marad egy elképesztően szívtelen és brutális történet, amelyben azonban minden bűnjel véletlenül kerül elő, nincsenek valódi pszichológiai indokok, s nincsenek titkok sem, hiszen az indíték az ötödik fejezetben, a gyilkos személye pedig legkésőbb a könyv felénél egyértelmű. (Egyébként ha nem lenne az alműfaj követelménye, hogy a gyilkost is be kell mutatni, a kötet róla szóló felét nyugodtan majdnem teljesen ki is lehetne húzni, s akkor talán kevésbé volna az az érzésünk, hogy Andersen nyomozása teljesen lemaradt az olvasóknak rég elárult tények mögött.) A könyvből - és így a könyvbeli Andersen történetéből - pedig tökéletesen hiányzik az a nyugodt, szomorú, felkavaró béke, ami például az igazi, valódi A kis hableány végén megjelenik, amikor a néma, elhagyott, megkínzott kis hableány megdicsőül, de egyúttal el is fogadja saját tragikus sorsát: láthatatlanul megcsókolja annak a nőnek a homlokát, aki a helyébe lépett, és mindent elvett tőle, rámosolyog a szerelmére, majd az égbe reppen... Talán ha a szerzők egy kicsit többet olvassák a meséiben, leveleiben és önéletrajzaiban önmagához is elég sok kulcsot adó Andersent, és kevesebbet az életút nagyon okos elemzőit, hitelesebben közelíthették volna meg ezt a különleges és vonzó írószemélyiséget.
(2) FIGYELEM, még mindig rengeteg SPOILER! Ahogyan fentebb írtam, ha elmondjuk valakinek, milyen bátor, izgalmas könyvet olvasunk épp, mivel benne egy biszexuális (vagy meleg? és vonzódásait ráadásul a valóságban soha meg nem élő) író nyomoz egy transznemű sorozatgyilkos után egy prostituált segítségével, és az egész a 19. századi Dániában játszódik, ahol a szálak egyenesen a királyi körökbe vezetnek - hát, ez nagyon modernül, és társadalmilag meg lélektanilag rendkívül érzékenyen hangzik. De ha kiderül, hogy a meleg művészhős egyfolytában szánalmasan, gyengén, gyáván viselkedik, képtelen kiállni magáért, sokszor a talpraesett, ámde egyszerű észjárású utcalány gondolkodik helyette és vonszolja maga után a kezénél fogva, a sorozatgyilkos pedig azért követ el teljesen értelmetlen, aljas, kegyetlen gyilkosságokat és kínoz meg egy gyereket, hogy egy orvosilag még negyven évig tökéletesen lehetetlen és bonyolult operációval félig (!) nővé alakulhasson, mert fejébe vette, hogy szerelmes egy rá sem hederítő férfiba, akkor ez az egész történet semmi más, mint régi közhelyek kellemetlen és idejétmúlt egymás mellé helyezése. És talán egy kicsit veszélyes is: mert látszólag finoman problémafelvető könyv, végeredményben azonban megerősíti azokat a gyűlölettel vagy szánalommal teli, titkos balítéleteket, hogy a meleg férfiak gyámoltalanok és puhányak (az írók meg aztán különösen kétbalkezes, elvont alakok), az utcalányok tanulatlan, határozott jótét lelkek, akik mindig elhaláloznak a történet megfelelő helyén tüdőbajban, ez így van rendjén. A gyilkos pedig, egy transz nő a cselekmény szerint kifejezetten transz volta miatt (!) teljesen és totálisan őrült
- két évvel azután írt könyvben, hogy végre törölték a BNO-ban a mentális betegségek közül a transzneműséget. Tényleg innovatív krimi volna ez, amely érzékenyen és felelősen nyúl komoly témájához, ahogyan a kritika ünnepelte? Szerintem ha A hableány halálából kivesszük a horror-, tévhit- és botrányelemeket, nem marad semmi, még Andersen sem. Ez pedig így nagyon kevés egy jó regényhez 2021-ben... Persze nem kell velem egyetérteni.