Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor
Ismét történelemkönyvekről írok; s azt tartom a leglényegesebbnek, hogy kiderüljön: ez két nagyon jó népszerűsítő kötet, amelyet bárkinek bizalommal ajánlok.

Dalos György: Az utolsó cár - A Romanov-ház bukása
Noran Libro, 2018
Annak idején iskolai jutalomkönyvként kaptam meg Edvard Radzinszkij Az utolsó cár - II. Miklós élete és halála (Európa, 1995) című könyvét. Nagyon erősen hatott rám, s bár mai fejjel már tudom, hogy a drámaíró Radzinszkij számos helyen nem is tudott, s nem is akart ellenállni az irodalmiasításnak és legendásításnak, mégis úgy vélem, nagyszerű könyvet írt, miután a Romanovokról szóló iratok (egyik) első olvasójaként megismerkedett a cár és a cárné levelezésével, s a több szovjet generáció szemében bemocskolt és elködösített idők kórinkájával. Az ő könyvét követte a könyvtáramba Elizabeth Heresch II. Miklósa (Magyar Könyvkulb, 1995), amely nagyon alapos, bár olykor tévedéseket is tartalmazó, átfogó biográfia. Majd igazi jó olvasmánynak bizonyult  a francia Luc Mary A Romanovok utolsó napjai - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kötete (Gabo, 2009), s nagy érdeklődéssel olvastam Robert K. Massie két Romanov-könyvét is (Miklós és Alexandra, IPC, 2015, A Romanovok - Az utolsó felvonás, IPC, 1916).
Épp ezért amikor láttam, hogy Dalos Györgynek kötete jelenik meg a témáról magyarul, már biztos voltam benne, hogy meg akarom ismerni a művet. A sok ritka fényképpel illusztrált, izgalmas könyv eredetileg 2017-ben jelent meg Németországban, németül. Dalos György ugyanis a kilencvenes évek óta itt él. Ez azonban nem volt akadályozója annak, hogy számos műve itthon is napvilágot lásson: az Ab Ovo számos regényét, a Kalligram esszéit adta ki, a Napkút pedig érdekfeszítő Gorbacsov-életrajzát adta ki. Az én nagy kedvencem azonban a Viszlát, elvtársak! című kis könyv, amely némiképp emlékeztet a most megjelenő kötetre: rengeteg ritka fényképpel, elképesztően olvasmányosan, mégis logikus rendben, új következtetésekhez vezetve, s teljességgel egyéni nézőpontból mutatja be a szocializmus végnapjait Közép-Kelet-Európában országról országra haladva.
Az utolsó cár II. Sándor korától az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós kivégzésig követi végig Oroszország történelmét: a politikai változásokat, a merényletek és gyilkosságok, a háborúk és a diplomáciai sakkjátszmák, a köztársaság és a diktatúra, a februári és az októberi forradalom eseményeit, de kitekint a Romanov-család magántörténetére is. Bárkinek érdekes olvasmánya lehet, amelyet csak még érdekesebbé tesz, hogy annak idején Dalos György fordította azt a könyvet is, amelyet hosszú idő után először lehetett magyarul olvasni a témáról: mire azonban M. K. Kaszvinov Huszonhárom lépcsőfok a halálba című, manipulatív és rendszermentegető könyve megjelent magyarul (Kossuth, 1987), már a Szovjetunió eresztékei is recsegtek-ropogtak. Dalos György pedig - Az utolsó cár szerint - ekkor kezdett el érdeklődni a téma iránt, s gyorsan átcsempésztette magának a határon az egyik, Nyugaton kiadott, vonatkozó emlékiratot. Az akkori érdeklődésből végül ez a könyv született, amelyet mi már nyugodtan és törvényesen vehetünk kézbe németről fordítva.

Martina Winkelhofer: Finom kis társaság - Botrányok Európa királyi és császári házaiban
Gabo, 2015
A Gabo kiadó Királyi házak című sorozata 1998 óta szerez kellemes perceket a világtörténelem iránt érdeklődő magyar olvasóknak. Sajnos a kiadó honlapja enyhén káoszos, így én csak 2018-ban értesültem róla, hogy ez a kötetük egyáltalán megjelent (vagy inkább - újra megjelent): akkor viszont azonnal keresni kezdtem, hogy elolvashassam. Címe és alcíme alapján lehetett volna nagyon bulváros is, azonban szerencsére kiváló kötetre leltem, amelyet bátran ajánlok minden történelemkedvelőnek.
Szerzője, Martina Winkelhofer a történettudomány doktora, aki a bécsi, a bonni és a prágai egyetemen is tart történelmi előadásokat. 2010 óta egyik vezetője az Ausztria újkori történelmét kutató tudományos projektnek. Szívesen ír azonban a történelemről folyóiratcikkeket is, s szakkönyvei mellett több népszerűsítő műve is napvilágot látott már. A Finom kis társaság (eredetileg Eine feine Gesellschaft - Europas Königs- und Kaiserhäuser im Spiegel ihrer Skandale - olyan tipikus bécsies cím, nem?) 2014-ben jelent meg, s szerintem messze kiemelkedik a hasonló tárgyú kötetek közül három dolog miatt. Az első, hogy nemcsak másodkézből vett, felmelegített, félreértett információkra támaszkodik, hanem primer és szekunder források sokaságára: magyarul apró betűsen is hétoldalas a forrásjegyzéke, amely számos alapvető monográfiára hivatkozik a könyvben szereplő személyekkel kapcsolatban. Épp ezért a kötet nemcsak érdekes, de megbízható is. Ezzel függ össze a második erénye is: teljesen eredeti, mégis jól követhető rendben csoportosítja az eseményeket, külön fejezetben foglalkozva például az uralkodói gyermekek neveltetésével, a rangon aluli házasságok problémájával vagy épp az uralkodóházak és a korabeli sajtó viszonyával. Végül: az élvezettel sorolgatható, s a könyvben alaposan és pontosan bemutatott botrányok sokaságát nem öncélúan helyezi egymás mellé, hanem történelmi kontextusba helyezve arra is választ keres, miképpen befolyásolta néhány ember nagy szerelme, érzelmi nyomora, rossz döntése, kóros lustasága, elnyomott gyerekkora vagy erős, erkölcsös jelleme pozitívan vagy negatívan, s közvetve vagy közvetlenül a 19-20. század európai országainak történelmét.
Véleményem szerint így egy igazán új szemléletű és érdekes népszerűsítő történelemkönyv született, amelyben - még a Királyi házak magyarul elérhető könyveivel összehasonlítva is - kiemelkedőt kapunk. Így a könyv kellemes olvasmányt nyújthat bárkinek.
Ekultura.hu - Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón
Másfél évvel ezelőtt rám talált egy egészen szerény külsejű kis kötet, s így megismerkedtem egy újabb kortárs íróval, aki a kedvencemmé vált: az 1936-os születésű, cseh Zdeněk Svěrákkal. Elbeszélés-gyűjteményét a Kettős látást a Napkút Kiadó jelentette meg. Néhány hete nagy örömmel vettem észre, hogy a sorozat folytatódik: hasonlóan visszafogott külsővel, ismét Forgács Ildikó avatott fordításában napvilágot látott a szerzőtől egy különös kisregény (vagy novellafüzér), Mezítláb a tarlón címmel, amit csak ajánlani lehet azoknak, akik szeretik a költői hangvételű, érdekes cselekményű szépirodalmat.

A kötet elbeszélője egy kisfiú, akit hatalmas traumaként ér, hogy váratlanul vidékre kell költöznie a nagyvárosból. Dúl a második világháború, s bárki bajba kerülhet, akiről megtudják, hogy a londoni rádiót hallgatja vagy éppen – mint főhősünk apja – nem tiszteleg náci köszöntéssel az új német főnöknek. Szerencse, ha nem letartóztatják, s csak az állását veszti el. Ez történik a könyv elbeszélőjének családjával is: így a kis Eda egy apró mezővárosba kerül, ahol szüleit a nagyszülők fogadják be sokszemélyes, zajos, falusias otthonukba. Itt kezdi meg felnőtté válását: itt verekszik meg először a baráti körben elfoglalt helyért, itt lesz először szerelmes, de itt kell életében először cukorrépát lopnia (hiszen a háború miatt állandó az éhezés), s itt ismeri meg családja történetének legféltettebb titkait is.

A városi és a falusi élet ellentétét a gyerekszemmel fantasztikusan különlegesnek és érdekesnek tűnő jelenetek sorából érthetjük meg: Eda lovagol, cukorszirupot főz, tollat foszt, köpölyözést figyel, kocsit hajt és mézet perget. Közben mindenkitől tanul valamit: bölcsességet és türelmet, gyűlöletet és barátságot. Kibontakozik előttünk egy különös család élete: a fennálló hatalomhoz húzó egyik és a gyilkos hírébe keveredett másik nagybácsival, az apró kis nagymamával, akit villám sújt le a mezőn, a megfellebbezhetetlen tekintélyű, ámde iszákos és pazarló nagyapával, aki felnőtt gyermekeinek is parancsol. S megismerjük a negyvenes évek átlagembereinek háborús Csehországát is, a maga érthetetlenségében. A tragédiák és nehézségek ellenére azonban a történet mégsem válik sötétté: finom, könnyed, szórakoztató, s a gyermeki nézőpont miatt sok esetben humoros, ironikus utazás a múltban.

A könyv szerzője, Zdeněk Svěrák a cseh irodalom egyik legendája: író, forgatókönyvíró, dalszerző, színész, közéleti személyiség. Többek közt neki köszönhető Jiří Menzel Az én kis falum című filmjének forgatókönyve. Mintegy hatvan könyve jelent meg cseh nyelven: forgatókönyvek, elemzések, gyermekmesék (utóbbiak közül nálunk is olvasható kettő, a címük: Apukám, ez jól sikerült és Bubu visszatér). Elképesztő írói termékenysége ellenére a hagyományos műfajokban, amilyen a novella és a regény, sokáig nem alkotott. Bár 1966-ban írt először elbeszélést, debütáló novelláskötetével, amely csehül a szerény Povídky (Történetek) címet kapta, csak 2008-ban állt az olvasók elé. Azonnal hatalmas sikert aratott, s ettől kezdve elbeszélőként is felfigyelt rá a cseh kritika. A könyvet A csaló címen nálunk is kiadták 2012-ben. Ezt követte 2011-ben második novelláskötete, a Kettős látás, amely azonnal az író rajongójává tett.

Zdeněk Svěrák meghatóan szerényen így vallott arról, hogy mindig vonzották a kisformák: „Az elbeszélés virágágyás, a regény egész szántóföld. Mindig tudtam, hogy a szántóföldet nem tudnám megművelni, de az ágyásokban csábított a munka. Az ágyások nem beláthatatlanok. És ha bennük dolgozom, nemcsak az ültetés érdekel, hanem a gyomlálás is. Szeretem kihúzogatni a gyomokat, azokat a nem megfelelő szavakat, amelyek megfojtják az igaziakat. Szeretem a tömörséget." Ez a vonzó célkitűzés elképesztően erős, valóban tömör, erős és megdöbbentő tárgyú és formájú elbeszéléseket eredményezett.

Ám ez a gondolkodásmód határozza meg a végül regénnyé összefonódó Mezítláb a tarlón szövedékét is. Az egészen apró, féloldalastól a háromoldalasig terjedő fejezetek, amelyek sokszor önálló elbeszélésként is olvashatók, mindenféle erőlködés és előtérbe tolakodó szerkesztési bravúr nélkül ismertetnek meg egy rég elmúlt világgal, eredetien, befogadhatóan, sok-sok humorral, érzéssel, nosztalgiával. Az idén 82 éves Zdeněk Svěrák ismét remek szórakozást nyújt, elgondolkodtat, elkápráztat groteszk, lírai és fantasztikus történeteivel, s egyúttal saját ifjúkorának is emléket állít. Ahogyan a könyvről írta: „Én vagyok ez a kisfiú és nem én vagyok. Ez az egész egy mozaik, amelynek néhány köve eredeti, mások pedig pótlások. De önök remélhetőleg nem jönnek rá, melyik melyik."

Linkek 
Zdeněk Svěrák: Kettős látás 
Könyvpárok 19. - Cseh-szlovák elbeszélések
A cikk az Ekultura.hu-n: Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Soliloquor - Vecsei H. Miklós kötete
Műfaját tekintve ez egy kötet. Nem verseskönyv, versgyűjtemény, versek tól-ig: egyszerűen csak kötet. Alcíme: a lélek magányos beszélgetése Istennel.
Gyűjtemény, amelyben úgy rendeződnek egymás mellé sorok, szövegek, versek, képek, zenék, filmcímek, hogy végül egy nagy, közös életmontázs alakul ki belőlük. Vagy inkább érzelem-patchwork.
Nagyon megszólított ez a kötet - aztán nagyon messze kerültem tőle - most azt hiszem, megint meglehetősen közel járok.
Az ilyen darabkái miatt miatt:

öt sor a szerelemről

Isten mellett cipellek hátamon
sem őt, sem téged nem látlak többé
minden örök elmúlik egyszer
ez tart meg egymásnak
ez választ minket el 

Meg:

Anyuka kimossa és elteszi
A műanyag kefires poharat.
A kisfiú repülni tanul.