I. György (1714-1727) hannoveri (angolul hanoveri...) választófejedelem édesanyja, Pfalzi Zsófia hercegnő, I. Jakab unokája jogán lett a Stuart-ház kihalása esetén Anglia, Skócia és Írország trónjának örököse. 1714-ben lépett trónra, immár brit uralkodóként, így ő lett Nagy-Britannia első királya (mivel előde, az egyesülést megalkotó Anna királynő nőnemű volt). Állítólag soha életében nem tanult meg egy szót sem angolul. Feleségének pedig különös sors jutott: Cellei Zsófia Dorottya hercegnő egy fiút és egy leányt szült férjének, később azonban a későbbi király már nem foglalkozott vele, ő pedig (állítólag) viszonyt kezdett a svéd Königsmarck gróffal. A gróf 1694 nyarán mindörökre eltűnt: bár holtteste soha nem került elő, a kortársak körülbelül biztosak voltak abban, hogy György választófejedelem, a felszarvazott férj emberei gyilkolták meg, sőt, a gyilkosok nevét és a tarifáját is tudni vélték. György egy kényelmes kastélyba záratta a feleségét, amelyet az élete hátralévő harminckét évében már nem hagyhatott el. Zsófia sosem látta többé gyermekeit (akik közül György II. számmal Anglia királya, Zsófia Dorottya pedig a porosz király felesége, II. (Nagy) Frigyes anyja lett), s sosem uralkodhatott együtt férjével, angol (brit) királynéként.

Körülbelül ennyi volt az, amit Györgyről tudtam, mielőtt belekezdtem Tim Blanning lebilincselően érdekes könyvébe. A "lebilincselő" jelző nem túlzás: lekéstem egy buszt amiatt, mert belefeledkeztem egy rossz modorú, operarajongó, s általában meglehetősen ostobának tartott angol király életrajzi monográfiájába. Blanning a cambridge-i egyetem emeritus professzora, a Brit Akadémia tagja, s mindent tud a 17-18. századi Európa történetéről. Olyan művek szerzője, mint a The Pursuit of Glory: Europe 1648-1815 (A dicsőség hajszolói), amely olyan alapvető korszakmonográfia, hogy számos nyelvre lefordították, vagy a The Romantic Revolution (A romantikus forradalom), amely egyszerre mutatja be a 18-19. század fordulójának történelmi, kulturális és ipari forradalmait. Nagy Frigyesről írott életrajza 2016-ban elnyerte a Brit Akadémia Medálját, de van könyve II. Józsefről, a 18. század kultúrájáról és a 17-18. századi zenéről is. Tökéletes szerző tehát egy olyan király pályájának elbeszéléséhez, amelynek vannak osztrák, német-római császársági, cseh, magyar, spanyol és francia vonatkozásai, s akiről sokkal többet elmond az, hogy Robert Walpole, Sunderland earl, a királynak Vízizenét író Georg Friedrich Händel, az apoteózisát megfestő James Thornhill, vagy a György egész életében őt lelkesen portretizáló Godfrey Kneller kortársa volt, mint egész, saját életrajza.

Ami persze azért maga is sok érdekességet tartogat: például, hogy a különös személyiségű király kis híján letartóztatta és elítéltette trónörökösét felségsértésért. Tim Blanning persze csak egy pillanatra veti fel a kérdést, mi történhetett Európa újkori királyi családjaival, hogy I. (Nagy) Péter 1718-ban hagyta halálra kínoztatni felségárulással vádolt fiát, Alekszej cárevicset, a porosz I. Frigyes Vilmos elől pedig fia, a leendő II. (Nagy) Frigyes egyenesen külföldre akart szökni barátjával, von Kattéval, akit sikertelenségük után, 1730-ban a trónörökös szeme láttára fejeztek le, s ezután Frigyes is hosszú időre fogságba került. Mindehhez képest az, hogy I. György egy időre házi őrizetben tartotta a leendő II. Györgyöt, gyanakodva rá, hogy le akarja taszítani a trónjáról, már nem is tűnik olyan egyedülálló paranoiának. Összességében azonban ez a hatalmas anyagán nagyon mértéktartóan végigvezető kismonográfia György uralkodásának eseményeire koncentrál, nem pedig a magánéletére, s bemutatja, miért lehet őt joggal "a szerencsés király"-nak nevezni (The Lucky King). Habár fél sorokban is izgalmas információk akadnak benne, s pont ettől lesz olyan lenyűgöző. Egy ilyen pl. hogy a hagyományosan György szeretőinek nevezett két hölgy, a nyurga Májusfa (Maypole) és a kövérkés Elefánt (Elephant) közül az első, Melusina mondhatni a király élettársa volt, 20 éven át egyetlen szeretője, három gyermekének anyja, a másikat, Sophia Charlotte-ot viszont egyáltalán nem tette ágyasává, mivel valójában a balkézről született, de nagyon szeretett húga volt. Csak a kortárs angolok nézték őt is szeretőnek erkölcsi felháborodásukban, a történészek egy része pedig máig őrzi a jól hangzó legendát. Ez a rövid életrajz viszont ezeket is pompásan el tudja oszlatni.

Megjegyzés: érdekesség, hogy összetalálkoznak a dolgok. A György-életrajz előtt életemben nem hallottam a South Sea Bubble-ről, vagyis a Déltengeri Társaság részvényeivel kapcsolatos 1720-as jegyzési mániáról, összeomlásról és korrupciós botrányról, amely még Newtont vagy a királyt magát is érintette. Most viszont belekezdtem egy olyan regénybe, amelyben folyton ezt emlegetik. Kíváncsi vagyok, ha fordított sorrendben olvasom a két könyvet, mennyit értettem volna "a déltengeri buborék botrányából"...