2013. január 5., szombat
Jó olvasást!
7. rész: Klasszikus magyarok
A sorozatot folytatva az új évben ezúttal klasszikus magyar szerzők műveinek értékelései közül választottam néhányat. Bár megítélés kérdése, ki mit tekint klasszikusnak, nálam ez a huszadik század elejéig tart.
Sokadszori újraolvasáskor is elképeszt, mennyire élő, izgalmas és eredeti ez a könyv. Nagyon izgalmas időnként megkísérelni a kor ízeit és színeit felidéző prózát eredeti írásmóddal írva olvasni ("Édes néném hálá légyen az Istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, franczia országbol pedig 15 7bris indultunk meg. a fejdelmünknek Istennek hálá jo egéssége volna. hogy ha a köszvény bucsut akarna tölle venni."), de ez egy kissé el is zár Mikestől. A mai írásmódú szövegből viszont kitetszik egy széles látókörű, humort, lírát, anekdotát egyaránt megidéző, bölcselkedésre hajló, de magát mindig szerényen háttérbe toló Rákóczi-korabeli értelmiségi, akitől a történelem és saját története mindent elvett, amit csak elvehetett, hazát, családot, társaságot, boldogságot, reményt – csak azt nem, ami elvehetetlen: a tehetséget, az írást. És így mégis maradandót hagyott maga után. Ha Mikes olyan volt, amilyennek levelei mutatják, szerettem volna ismerni. És akkor is, ha nem.
Nagy kedvencem ez a regény. Időnként még a Jókai-féle stílusnál is jobban lebilincsel Eötvös szövege, történetszövése, halhatatlan, romantikus körmondatai és szívhez szóló elbeszélése. Kedvenc szereplőm Viola, az ő története a legszomorúbb, de legfelemelőbb a regény valamennyi hőséé közül.
A könyv olvasásához türelem és nyugalom kell, de ha az ember egyszer belefeledkezik a szövegbe, nehezen tudja letenni a regényt. A könnyített, rövidített, egyszerűsített szövegeket senkinek sem ajánlanám, hiszen egy netes összefoglalóból könnyen meg lehet ismerni a sztorit. Eötvös élvezetéhez viszont szükség van eredeti, ódon, mégis kellemesen könnyed nyelvére, ami bevezet és beavat a korba, amelyről a regény szól.
Szerk: Korompay H. János, Osiris, 2009
Kevésszer fordul elő, hogy egy százötven éves irodalmi levelezés ilyen érdekes legyen. Időről időre elő szoktam venni ezt a gyűjteményt (illetve van egy hasonló összeállítású előde is), mert jó érzés Arany Jánost és Petőfi Sándort, nemzeti irodalmunk nagyjait normális embereknek látni.
Petőfi hihetetlenül, sziporkázóan szellemes, elképesztően magabiztos, tiszteletlen, bátor hangú és többnyire optimista. Néha kissé zavaró az egoizmusa, de benne élvén egy zajló, folyton változó, mindig mindenhol ott kell lenni-típusú fővárosi irodalmi világban, nem is csoda, hogy időnként figyelmetlen vagy kedvesen nagyzoló. Nagyon szerethető, elképesztően egyéni emberként mutatkozik be.
Arany jóval megfontoltabb, csendesebb, visszahúzódóbb. Gyakran pesszimista, rendszeresen alábecsüli magát, szerény és visszafogott. Az ő humora fanyarabb, ironikusabb, mint Petőfié, de nem kevésbé szórakoztató. Néha túl komoly, kitér a felületes csevegés és szövegburjánzás elől, „fontos” leveleket szeret írni. Elfogadó, megbocsátó és nyitott: kifejezetten ideális levelezőpartner Petőfinek.
Egy nagy barátságnak állít emléket a kötet: olvasásra nagyon érdemes!
Ki ne ismerné? Ki ne tanulta volna? Ki ne szeretné? (Igen, én reménykedem, hogy mindenkinek van legalább egy kedvenc része belőle...) Vagy a szöveget, vagy a hőst, vagy a leírásokat, vagy annak a mesehősnek az emlékét, aki kezében a vendégoldallal mutatta az utat Budára, megőrizzük magunknak.
Össze lehet vetni. Ellentétbe lehet állítani. Lehet elemezni, lehet szavalni.
Mindig ugyanolyan jó.
A Toldi mesés, kedves, benne a hittel a jó vég és a megbocsátás iránt.
A Toldi estéje tragikus, reális, reménytelenséget megrajzoló. Nagyon magyar, igen filozofikus.
Nagyon jó.
A különböző kiadások közül én azt a balladáskönyvet szeretem, amely (igaz, reprintben) Zichy Mihály illusztrációit tartalmazza. A Tengerihántás, de különösen a Vörös Rébék rajzai lenyűgözőek. A sötét, sűrítéssel, elhallgatással teli világhoz, amilyem a balladáké, kiválóan illik a sötét, titokzatos világot megrajzoló, páratlanul szép illusztrációk sora. Zichy Hídavatása, vagy A walesi bárdok képei egy-egy új értelmezést adnak az Arany-balladáknak, amelyek ma is legalább olyan megrázóak, horrorisztikusak vagy tragikusak és izgalmasak, mint megírásuk idején. Filmszerűségük, gyors „vágásaik” – úgy gondolom – a mai olvasó számára is feltétlenül érdekessé teszi őket, kihagyásos, nyomozásra kényszerítő szerkesztésük, erkölcsi témájuk pedig töprengésre ingerel.
Kedvenc Arany-műfajom a ballada!
Akadémiai, 1977
Óriási öröm volt, amikor sokévi vágyakozás után sikerült hozzájutnom egy példányhoz ebből a hasonmás kötetből. Kézbe fogva az ember egy kis időre becsaphatja önmagát, elhitetve magával, hogy az eredeti van a kezében: a sokáig féltve őrzött díszes kötésű füzet, amibe Arany János az Őszikék korszak késői verseit másolta be nagy lelkesedéssel és gondossággal, a Margitsziget tölgyfái alatt ülve (meg persze máshol is). Arany szép, a dolgozatokból, Az ember tragédiája javításából és az akadémiai iratokról ismert precíz, elegáns kézírása remekül olvasható: izgalmas játék a kedvenc verseket kikeresni, kisilabizálni az eredeti kéziratból. A könyvet Keresztury Dezső okos tanulmánya kíséri.
E (két) regény nem tartozik a nagyon ismert Jókai-könyvek közé. Az első könyv karriertörténet tele hazugsággal, számítással, törtetéssel és becstelenséggel. A Jókai-féle romantikus világban azonban minden ilyesminek el kell buknia. A főhős mindent elveszít (úgy tűnhet, meg is kell halnia vezeklésül), amiért csalt, lopott és (érzelmeket) hazudott. Ám az igaz szerelem kiutat és megváltást jelenthet ebből a helyzetből is, talán. A második regény (ez az én igazi nagy kedvencem) ezt a talánt bontja ki. Vajon lehetséges-e egy élet munkájával levezekelni a hibákat? Valóban megtisztít-e az őszinte szerelem? A zárójelenet, ahol igazán eldől, mire képes a megbocsátásért a jó útra térő bűnös, bármely szélesvásznú-szélesérzelmű filmben megállná a helyét: hihetetlenül jó!
Kiválóak a szereplők is: a zord, kemény, becsületes apa, a semmirevaló uracs, a léha társaság, a szűkszavú paraszt…
Mindenkinek ajánlom, ismerkedjen meg ezzel a két ritka csemegével, amelyeknek a nyelve is – eltérően több Jókai-regénytől – egészen könnyed, jól olvasható.
Remek novellák, amelyek épp addig tartanak, ameddig kell. Mesések, költőiek, tragikusak, mulatságosak. Nagyon olvastatják magukat. Kedvenc a Palócok, leginkább A bágyi csoda és a Tímár Zsófi özvegysége. Csodálatos, ahogyan a szereplők átjárkálnak egyik történetből a másikba, ahogy hozzák-viszik a tragédiáikat, anekdotáikat, bánataikat és hiedelmeiket... És megelevenednek.
Régi nagy kedvencem. Rövid, anekdotikus, ízes és nagyon lehet szeretni. Török kori történet, mesés, kedves, már egy kicsi gyereknek is érdekes. De egy felnőtt is szeretheti még, kikacsintásaival.
Csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy – függetlenül a befejezéstől – mi lehetett Mikszáth véleménye a hőséről. Hős egyáltalán Lestyák Mihály?
Igazi örök klasszikus, vagyis ma is igen aktuális. Már nincsenek dzsentrik, és ha valakit éjjel az ifjú leány szobájában találnak, ez nem kompromittálja a lányt (nagyon). De a politikai összefonódások, a zseniálisan ábrázolt jellemek, és a főszereplők idealizmusa (Mari) illetve ügyetlen, talán még nem elvetemülten gonosz ügyeskedése (Feri) igazán maradandóak és megunhatatlanok. Remek regény.
Keserű, mégis felemelő regény egyéni témával, de a nagy 19. századi elbeszélők modorában. Kevesen ismerik, pedig ajánlott. Némiképp önéletrajzi, némiképp lélektani, nagyon egyéni és kora ellenére olvastatja magát.
Jóízű anekdotikus játék, olyan, mint tárgya: diáktréfák, diákszerelem és egy múlt századi egyetemi város jellegzetes alakjainak karneválja. Olvasásra, újra felfedezésre érdemes!
Pazar és anekdotikus, mint Mikszáth. Romantikus és kellemes, mint Jókai. Szakszerű és egyéni, mint Lovik Károly. Imádom! És mindenkinek ajánlom, aki meg akar ismerkedni a századfordulós társadalommal vagy a szerzővel. Vidám, bájos, szerelmes történet felejthetetlen alakokkal.
Többet a blogomon: Egy múltbeli világpolgár - Lovik Károly
Mulattató, anekdotikus, vidám regény hihetetlen szereplőkkel, különös tréfákkal, nagy poénokkal. Remek szórakozás a századelőről.
Fantasztikus elbeszélésfüzér egy Szinbád-féle alakról, az elkésett lovagról, nők űzőjéről, örökifjú utazóról, aki a világ minden táján érzelmeket, érzéseket, hangulatokat keres, régimódi magyar úrként és modern világpolgárként egyaránt, hogy végül mindent elveszítsen… Megható, stílusos, izgalmas történetek együtt és külön-külön is.
Többet a blogomon: Egy múltbeli világpolgár - Lovik Károly
Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyítványom, Reggel hétkor, Eladom a könyvem: négy kedvenc, amin négyéves korom óta folyamatosan nevetek…. A Magyar dolgozat és a Naplóm paródiának is remek. A bukott férfin viszont már sírni is lehet. Mestermű!
Szerk.: Sulyok Magda, Móra, 1989
Manapság nagyon sok novellaválogatás jelenik meg, de ez nagyon jó! Tele van remek elbeszélésekkel és csodás, régi fényképekkel. Például ott vannak a megható történetek, amilyen Gaál Mózes A kalács című, szomorkás-szép elbeszélése. A humorosak, mint Móra Ferenc Svéd Krisztinája az első gyerekszerelemről (s arról, hogy Oxenstierna magyarul Stierna Oxen, hiszen a keresztnevet a végére tesszük...). És a pompásak, mint amilyen Tormay Cécile súlyos A kegyelete. A kedvencem pedig Herczeg Ferenc A jó fiú című elbeszélése. Annyira jó, hogy sokáig azt hittem, ezt a történetet Mikszáth Kálmán írta.
Néha imádom ezt a könyvet. Minden sorát szeretem, viszem magammal, halálra nevetem magam újra és újra az életrajzokon, amelyek kiosztják az ítészeket és a költőket, de megszerettetik azokat, akik Faludy sajátos világlátása szerint nagy emberek voltak közülük – bármilyen értelemben. Színtiszta élvezet, kultúrtörténet és művészet együtt.
Néha utálom ezt a könyvet, mert minden sora Faludy (is), így zavar, hogy a verseket saját képére, kényére-kedvére formálta.
Aztán megint imádom…
Ez van.
Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
