Annyira szeretem John Updike könyveit, hogy amikor elindítottam a blogot, a Gertrud és Claudiusnak szenteltem a második bejegyzésemet: az első valódi, nem beköszöntő posztomat. Azóta azonban nem sikerült még írnom a műveiről: olyan régen és egyértelműen kedvenc íróm, hogy rettentően nehéz megfogalmaznom, miért is az.

Ez sem az a pillanat, amikor ez sikerül.

Épp ezért ez a poszt csak figyelmeztetés szeretne lenni arra, hogy Updike-nak ismét életműsorozata van Magyarországon a 21. Század Kiadó jóvoltából, amely immár az ötödik köteténél tart.

Megjelent a Nyúl-sorozat első két része, a Nyúlcipő (Rabbit, Run, 1960), amely megteremtette a legendás főhős, a Nyúlnak becézett Harry Angstrom alakját, s a Nyúlketrec (Rabbit Redux, 1971), amely a hatvanas évek viharos végébe enged bepillantást egy nagyon érzelmes és tragikus folytatásban. A két könyv érdekessége, hogy a regényszövegeket Gy. Horváth László új fordításában tartalmazza. Ennek oka, hogy amióta a két regény először megjelent magyarul (az első 1968-ban, Réz Ádám fordításában, a második "kínos" témája miatt csak 1988-ban, Göncz Árpád fordításában), Updike jelentősen átdolgozta saját szövegeit, az új fordítás pedig már ebből a végleges változatból készült.

Szintén bekerült a sorozatba egy közkedvelt regény, Az eastwicki boszorkányok (The Witches of Eastwick, 1984), amelyet az 1987-es filmadaptáció miatt mindenki ismer(ni vél). Ha azonban valaki elolvassa magát a könyvet, alighanem rá fog jönni, hogy erre az egyébként kiváló színészekkel leforgatott adaptációra tényleg igaz, hogy csak egyetlen olvasatát adja az eredeti történetnek. Az sokkal bonyolultabb, cinikusabb, titokzatosabb és sokértelműbb. Ehhez az új értelmezéshez sokat segít (nekem) az új borító is, amely nem a kora újkori boszorkányokhoz vagy a filmplakáthoz köti a könyvet, hanem leginkább önmagához. (Egyébként is nagyon jó fogása van a sorozat köteteinek.)

Szintén megjelent az életműsorozatban egy késői Updike-mű, A terrorista (Terrorist, 2006), amely az író utolsó előtti regénye volt, s bár immár tizenhárom éve íródott, elképesztően aktuális. Leginkább talán arról szól, mennyire könnyű terroristává válni, vagy kevésbé direkten inkább: átlépni egy határt, úgy, hogy észre sem vesszük. A főszereplő fiú, Ahmad, aki egy gazdag, békés fogyasztói társadalomban él, az USA-ban, s megvan hozzá a joga, hogy gondolkodjon, töprengjen, ismereteket szerezzen, kritikát fogalmazzon meg, s hogyha akarja, szabadon kívülállónak, vallásosnak vagy reformernek érezhesse magát - úgy megy végig ezen az úton, hogy végül az alávettetést, a fanatizmust, a terrorizmust választja. Vajon szükségszerű ez? Mi a baj a világgal? Ez egy félelmetes könyv, félelmetes témáról, félelmetesen csevegően megírva.

A kedvencem az eddig megjelentek közül azonban egyértelműen az ötödik kötet, A farm (Of the Farm, 1965), amely az író negyedik megjelent regénye volt, és amely most látott először napvilágot önálló kötetben. Már a Sherlock Holmes-novellák és az egybekötött Maigret-regények esetében is többször leírtam, hogy olykor revelációszerű lehet önmagában kézbe venni és elolvasni egy olyan művet, amit addig csak egy nagyobb könyv darabjaként ismertél meg. Függetlenül attól, hogy értelmes (és spórolós) ember szereti az omnibuszokat, mégis különös, mennyire saját életre kelt bennem az általam amúgy is szeretett A farm, amikor végre nem a Szegényházi vásárral egybekötve kezdhettem bele. Göncz Árpád fordítása továbbra is remek, a történetből süt a magány... Nagyon jó volt olvasni.


A sorozat dicsérete mellett persze találgatni is szeretnék, függetlenül attól, hogy semmit sem tudok a sorozat jövőjéről. A kiadó oldalán azt írják, a 21. Század "2020-ig szerzői sorozatban publikálja egy tucat regényét". Ez, ugyebár tizenkettő Updike-könyvet sejtet, amelyből valószínűen a Nyúl-sorozat fog kitenni négyet vagy ötöt. A Nyúlcipőt és a Nyúlketrecet már ki is adták: várható a Pulitzer-díjas Nyúlháj és a szintén Pulitzer-díjas Nyúlszív. Az ötödik rész, a Nyúlfark ugyan csak egy kisregény, de A farmot látva szinte biztos vagyok benne, hogy önálló kötetként jön majd ki. Az életművet tehát hét vagy legfeljebb nyolc egyéb regény képviseli majd, amelyek közül már megjelent A farm, A terrorista és Az eastwicki boszorkányok, a kiadó oldala pedig nagy örömömre két kedvencemet eleve ígéri 2018 óta: a Párokat és az Így látja Rogert. Nos, vajon melyik lehet a további két vagy három kötet?

Updike összesen 26 regényt írt (amennyiben a Bech-könyveket regénynek tekintjük), ezek közül magyarul 24 jelent meg különböző kiadásokban. (1) Én annak örülnék, ha az életműsorozatban ezek közül a regények közül válna még olvashatóvá néhány. Minél előbbre írtam a listámon, annál inkább remélem, hogy sorra kerül... 

Párok
Couples, 1968
Ez volt az első Updike-regény, amit elolvastam: lehet, hogy sokak szerint nem az ideális választás, számomra azonban maga a tökély. Örökre eljegyzett Updike világával, kifejezetten kedvet csinált a magánéleti, kamaradrámaszerű, értelmiségi környezetben játszódó történeteihez, amelyeket ma is a legjobban szeretek minden művei közül. Továbbá elvezetett Joyce Carol Oateshoz. Igaz, hogy rettenetesen nézett ki az ízléstelen V-állással a borítóján, viszont fölöttébb jó fogású, magát-olvastató-szedésű könyv volt: ma is ez a példány van meg a könyvtáramban.
Így látja Roger
Roger's Version, 1986
Életem első "olyan-igazán-nagyon" intellektuális kalandja volt első olvasásra: egy kicsit még kapaszkodnom kellett tizennégy évesen, hogy követhessem a tudományos-filozofikus vitát, amelyet a hősök önmagukkal és egymással folytattak, de oldalról oldalra egyre jobban élveztem. Azóta minden alkalommal másképpen olvasom a regényt és mást veszek benne észre. De továbbra is elbűvöl, hogy egy ilyen súlyos, szomorkás, kiábrándult, cinikus valami miként képes egyúttal olyan lebilincselően könnyed és szórakoztató lenni, mint ez a szöveg. Hívőknek és ateistáknak ideális.
A kentaur
The Centaur, 1963
Egy végtelenül-végtelenül szomorú könyv. Egyfelől kiábrándítóan reális ábrázolása egy kisvárosi tanár egész életének néhány napba sűrítve. Másfelől tiszta költészet, mélységesen metaforikus, álomszerűen finom és tragikus életdráma, amely annyira szimbolikus, hogy szinte már nem is a valóságban gyökerezik. Mint ilyen, a nagy ellentétek könyve, pedig olyan rövid, kis helyen is elférő szöveg. Emellett ez az a könyv, amely számomra nem lenne ugyanaz Göncz Árpád fordítása nélkül. Ő fordította le (először) magyarra az életmű negyedét, de ez mind közül a legavatottabb munkája.
Gertrud és Claudius
Gertrude and Claudius, 2000
A Hamlet előtörténete, parafrázisa: két ember lelkének, testének, szexuális szokásainak, életformájának, önbecsapásának, magányának és társra találásának krónikája igazi Updike-módon. Csak épp itt két kitalált irodalmi alakról, szereplőről van szó, akiknek a bemutatásánál az író nemcsak a Shakespeare darabjából kiderülő tényekhez tartja magát szigorúan, de az ős-Hamlet és változatainak szálait, részleteit is felhasználja. Stílusjáték, párkapcsolati elemzés, mi lett volna, ha... Tökéletes a maga nemében, ráadásul történelmi kaland, távol a megszokott Updike-világtól.
Gyere hozzám feleségül
Marry Me, 1977
Már háromszor kiadták nálunk ezt a szerelmi történetet, így félek, nincs nagy esélye bekerülni az életműsorozatba: pedig én nagyon szeretem. Illetve, utálom: ebben a mindenki másba szerelmes-sztoriban ugyanis szinte nincsenek is szimpatikus szereplők. Ellentétben a Nyúlcipővel, ahol - legalább is nekem - mindig sikerül valamelyik hőssel azonosulni annak ellenére, hogy valamennyien megkérdőjelezhetőbbnél megkérdőjelezhetőbb döntéseket hoznak, a Gyere hozzám feleségülben csak végtelenül önző (így nagyon emberi) főszereplők vannak és átkozottul rossz döntések.

Nos, kb. egy év múlva valószínűleg kiderül, mennyire volt igaz a találgatásom. Addig is: mindenkinek ajánlom, ismerje meg Updike-ot: akár új kiadásban, akár új fordításban! Érdemes!

Link
John Updike magyarul megjelent kötetei

(1) Az az állítása egyébként nem teljesen helytálló a 21. Század oldalának, hogy "egységes életműkiadásban még soha nem adták ki" Updike-műveit nálunk, mivel regényei és novelláskötetei mind az Európa Kiadónál jelentek meg, a kilencvenes évektől már azok is, amelyeket korábban a Szépirodalmi vagy a pécsi Victoria adott ki, s ezeknek egy idő után már egységes méretük és külsejük is volt. Épp ezért ha a 21. Század tucatnyi kötetre tervezett sorozata egységes életműsorozat, akkor az Európa korábbi sorozata is annak tekinthető, hiszen végül mintegy huszonöt regény és elbeszéléskötet vált elérhetővé benne egységes, kis méretű, papír védőborítós kemény kötésben. (Sajnos teljes egyik vállalkozás sem volt / lesz.)