Kézbe véve ezt a kettős életrajzot, mindjárt megfogott az alcíme: Partners in Revolution. Bár jelentése, "társak a forradalomban", elsőre nem tűnik túl frappánsnak, hiszen a két komoly uralkodót az 1689-es dicsőséges forradalom "csak" a trónra helyezte, ők maguk nemigen voltak forradalmár alkatnak nevezhetők. Ha azonban valakinek beugrik a fordulatról Agatha Christie két kedves hőse, az oly sok dologban különböző, mégis, kiváló nyomozópárost és házaspárt alkotó Tommy és Tuppence Beresford (Partners in Crime), akkor talán máris elmozdult a holtpontról a két párhuzamos életrajz: hiszen III. Vilmos és II. Mária (1689-1702, 1689-1694) alakja annyira bele van merevedve a történelembe, s annyira nem népszerű témája a történészeknek, hogy mindenfajta nézőpontváltás csak jót tehet neki. A királynak, aki holland helytartóból vált Anglia, Skócia és Írország királyává, s feleségének, aki elűzött, katolikus apja trónjára ült fel a parlament akaratából, feltétlenül izgalmas a története - csakhogy mintha szinte senki sem írta volna még meg.

Jonathan Keates negyven éve a City of London School tanára, s számos vaskos kötete jelent meg többek közt Händelről, Purcellről, Stendhalról - legutóbb pedig Velence 1848-49-es forradalmáról és szabadságharcáról. Ez, vagyis hogy a szerző ezúttal nem kifejezetten a céltéma monográfusa, azt hiszem, nagyon jót tesz a könyvének: külső nézőpontból ugyanis talán könnyebb megállapítania, hogy Vilmosnak és Máriának gyakorlatilag nincsen modern és jól használható párhuzamos életrajza. Egyrészt divat az uralkodópárt külön kezelni, elfeledkezve Máriáról, a nőként (bár elméletben teljes jogú királyként) Vilmosnak inkább csak a legitimációt megadó feleségről. Másrészt míg Vilmosnak legalább akad egy friss biográfiája (bár az ezredforduló előtt róla is utoljára a hatvanas években írtak hasonlót!), II. Mária egyetlen teljes pályaképe 1953-as, s ráadásul enyhén regényes formában van megírva... Mindezt egy hetvenhét oldalas esszé nem ellensúlyozhatja: ötleteket azonban adhat a továbbgondolkodáshoz.

Jonathan Keates két gyerekkel kezdi a könyvét, akik joggal nevezhetők az állam gyermekeinek. Vilmos anyja II. Károly és II. Jakab angol királyok leánytestvére, Mária Henrietta (az ő Van Dyck festette, fiatalkori, eljegyzési portréját szerezte meg nemrég a Szépművészeti Múzeum), Mária II. Jakab első házasságából született leánya. A két unokatestvér házassága két protestáns monarchia záloga. Azt azonban egyikük sem gondolná, hogy belőlük válik Anglia első társuralkodó-párja, s első (két) alkotmányos uralkodója a kialakuló parlamentáris monarchiában. Emellett sok izgalmas kérdés feltehető az életrajzukkal kapcsolatban. Hogyan fogadta III. Vilmos a különös megtiszteltetést, hogy társuralkodóként regnál majd Anglia felett? Milyen szerepet szántak a Jognyilatkozat megfogalmazói II. Máriának? Miként kezdett el működni a "szerződéses monarchia"? Miben újult meg az állam működése? Vajon miért nem született gyermeke az uralkodópárnak? Valóban igaz, hogy Vilmos inkább a saját neme iránt érdeklődött? Mivel töltötte meglepően rövid maradék öt évét az államéletből hamar kivonuló királynő? Mit köszönhet Anglia a felesége halála után még nyolc évet egyedül uralkodó Vilmosnak? S miért felejtették el őt és feleségét olyan hamar? Miért váltak emberből szimbólummá az utókor szemében? A kismonográfia érdekfeszítő, alapos és adatolt szövege igyekszik válaszokat adni a kérdésekre, s újabbakat feltenni. Mindezért - nagyon tetszik.