Itt az év eleje: az ekultura.hu kulturális portál pedig ilyenkor mindig arra kéri a szerzőit, próbálják meg a lehetetlent és válasszák ki azt az egyetlen művet, amelyet az előző év legmaradandóbb könyvélményének tudnak nevezni. 2012. november 15-e óta írok az oldalra Baranyi Katalin néven, így 2012 óta minden év december végén nekiültem és eldöntöttem, melyik is számomra az Év Könyve.
Mivel ez a hét kis ajánló együtt már kitesz egy bejegyzést, idén úgy döntöttem, az eddig megszokottól eltérően nemcsak linkelem ezeket a kedvenc-listákat, de egymás mellé is állítom az Év Könyveit: így akár egy könyvespolcon is elképzelheti valaki az elmúlt hét év szerintem legjobb olvasmányait.
Ami érdekes, hogy még hét évvel ezelőtti magammal is egyet értek: ezeket a könyveket ma is ajánlanám bármikor, bárkinek.

2018-ban 
Ivan Turgenyev: Senilia – Prózaversek
Európa, Gy. Horváth László fordítása
2018-ban könnyű volt eldöntenem, melyik kötet volt az év olvasmánya számomra. Azonnal eszembe ötlött ez a kis, finom könyvecske, a borítóján szürke nyírfákkal. Ivan Turgenyev igazi klasszikus, 19. századi orosz író, különleges gondolkodó és pazar novellista. Nekem azonban – talán épp vitathatatlan nagysága miatt – nehezemre esett közel kerülni a művészetéhez: egészen addig, míg kezembe nem vehettem a Seniliát, vagyis időskori prózaverseinek, rövidnovelláinak, egyperceseinek, gondolatfutamainak  gyűjteményét, amely szinte minden sorával meg tudott lepni és el tudott gondolkodtatni. Aki szereti a szép, a bölcs, az önironikus, a megdöbbentő vagy az enigmatikus írásokat, biztosan kedvét leli a Gy. Horváth László avatott fordításában új életre kelő prózaversekben.

2017-ben
François Rabelais: A derék Pantagruel hősi cselekedeteinek és mondásainak harmadkönyve
Jaffa, Csordás Gábor fordítása
Számomra egy rendhagyó olvasmány lett az év könyve: A derék Pantagruel hősi cselekedeteinek és mondásainak harmadkönyve a francia humanista író, Rabelais tollából. Sziporkázó reneszánsz regény 1546-ból, amelyet ma is élvezet és élmény elolvasni. A valósággal burjánzó nyelvű, elmejátékokkal teli, őrülten logikus szövegtengert olykor megfontolandó bölcsességek, máskor kacifántos szójátékok, különös kalandok és a posztmodern legelméncebb és legstílusosabb szövegalkotóihoz méltó részletek teszik utánozhatatlanná és letehetetlenné. Klasszikus irodalmi alkotás, amely úgy tesz, mintha nem szólna másról, mint a kérdésről: érdemes-e megházasodni? Valójában azonban egyszerre mesés példázat, bravúros vitairat, keserű szatíra és szórakoztató szófolyam: vagyis lebilincselő és egyedülálló irodalmi kaland. Csak ajánlani lehet.

2016-ban
Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Typotex, Typotex Világirodalom, Goretity József fordítása
Orosz. Szovjet. Sötét. Groteszk. Misztikus. Abszurd. Szomorkás. Szép. Ezek a szavak jutottak először eszembe, amikor befejeztem Ljudmila Petrusevszkaja elbeszéléskötetét, a Rémtörténe-teket. Az igényes Typotex Világirodalom sorozat e darabja teljességgel egyedülálló az év megjelenései között. Két tucat különös szöveget tartalmaz: az élő irodalmi legendának számító írónő szavai szerint dalokat, allegóriákat, rekviemeket és meséket. Ezekből rajzolódik ki a félelmetes, természetfeletti, mégis mindennapi módon iszonyú világ, amely egyszerre szól a szovjet múltról, a posztszovjet jelenről, sőt, akár a saját életünkről is. Kihagyhatatlan, emlékezetes olvasmány, számomra egyértelműen az év könyve.

2015-ben
J. D. Salinger: Három korai történet
Helikon, Helikon Zsebkönyvek, Bart István fordítása
Idén teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a sok könyv közül melyik is nyeri el a 2015 legmaradandóbb olvasmányélménye címet. Választásom a Helikon Zsebkönyvek sorozatában megjelent kis könyvecskére, Salinger Három korai történetére esett, amelyről már nyári megjelenésekor úgy gondoltam, hogy egyike az év legnagyszerűbb könyves meglepetéseinek. A megdöbbentően vékonyka kötetben három rövid, kiválóan megírt novellát olvashatunk látszatról, valóságról, kapcsolatokról és kommunikáció-képtelenségről. Legjobban talán a harmadik tetszett, amely kifejezetten torokszorító, mivel egyszerre szól háborúról, gyászról és makacs élni akarásról, s mindezt tizenhárom kis oldalon. Mindhárom írás a Zabhegyező szerzőjének korai, a negyvenes években írt elbeszélése, amely most jelent meg először kötetben. Kiválóan alkalmas Salinger újabb újra-felfedezésére: nekem annyira tetszett, hogy már mindenkit megajándékoztam vele, akit csak mertem...

2014-ben
Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj
I.P.C., Bűbájoló történetek, Szántai Zsolt fordítása
Mindig bajban vagyok, ha ki kell választanom egy leg-leget. Ezúttal azonban viszonylag gyorsan sikerült döntenem: az Üvegbűbáj az a könyv, amelyet háromszor is sikerült újraolvasnom nem egészen egy éven belül, mindig tetszett, és mindig egészen új dolgokat vettem észre benne. Kvantumelmélet, fraktálok, fénytörés alkotja piramisa egyik oldalát, loknik, tollak, kalapok a másikat. Éterizmus, fénybűbáj és üvegfújás a harmadikat, kémkedés, intrika és a napóleoni háborúk a negyediket. A talpazat pedig, amelyen az egész áll, egy Jane Austen-féle hangulatokkal és fordulatokkal telt, némiképpen romantikus, de meglepően ízléses kalandtörténet, amely valószínűleg még a sci-fi ítészeit is meglepte, hiszen a Nebula-díj döntőse volt 2012-ben. A Hugo- és Campbell-díjas írónő sorozata szerencsére folytatódik: én már alig várom a következő bűbájoló történetet.

2013-ban
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Typotex, Science in Fiction, Körner Gábor fordítása
Meghatározó könyv lett az életemben, pedig amikor először kézbe vettem a maga tényleges valóságában, kemény kötésével, hatszázhetven oldalával, még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog. Ma sem tudom, milyen is ez a regény: csak azt, hogy jó. Nagy, monumentális, óriási ívű mítoszregény, posztmodern sci-fi, groteszk játék emberekkel, istenekkel, szavakkal... Az istenek lelátogatnak a Földre, mivel problémáik támadtak az Egekkel. Az emberek viszont rendre az istenektől várnák sorsuk megoldását, miközben azok még azon sem akarnak változtatni, hogy megjelenésükkel mindenhol elfogy a kávé és eltűnnek a vasalók... Szerelem, őrület, boldogság, barátság - számos mindennapi hős különös magántörténete fonódik össze különleges egészbe e furcsa regényben. Nem biztos, hogy minden világos lesz, ha befejezted, de azt megígérhetem, hogy napokig tartó gondolkodni valót fog adni.

2012-ben
Charlotte Brontë: Villette
Lazi, Róna Ilona fordítása
Az írónő e műve (az utolsó) személyes kedvencem. Volt egy időszak az életemben, amikor még a mindenki által ismert főművénél, a Jane Eyre-nél is jobban szerettem ezt a méltóságteljesen hömpölygő, egész világot megrajzoló, mégis intim, finom és modernül pszichologizáló regényt. Látszólag egy 19. századi lányiskolai tanárnő szerelmeinek története, azonban a hit, barátság, nevelés vagy épp a női egyenjogúság kérdéseire is választ keres, mégpedig ma is érvényesen és érdekesen. Mivel polcomon eddig egy ronggyá olvasott, ráadásul kétkötetes, régi kiadását őrizgettem, épp ideje volt már, hogy kezembe vehessem a Lazi szép külsejű, jól lapozható, belefeledkezésre hívó és - örömömre - egykötetes kiadását.

Megjegyzés: érdekes, hogy a blogon annak második éve, 2011 óta magam is listázom az egy-egy évben megtalált kedvenc könyveimet, így az ekultura.hu posztjaihoz innen elméletileg mindig az első helyezettet kellett volna kiválasztanom. Két esetben azonban ettől mégis eltértem: a blogon 2013-ban Tuna Kiremitçi Minden ima az égbe száll című kisregénye megelőzte az Égiek és földieket, 2014-ben pedig az itteni listámon Agatha Christie Miss Marple-je volt az első, nem pedig az Üvegbűbáj. Ennek oka az első esetben az volt, hogy az ekultura.hu-s vélemény beküldése és a saját listám megírása közti időben egy picit változott a véleményem, s két könyv helyet cserélt a "belső listámon". A második esetben viszont az vezetett az Üvegbűbáj előrébb sorolásához, hogy áprilisban ezt neveztem az oldalon a Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2014 listára.

Ekultura.hu-s linkajánló: körkérdés-posztok, amelyekben részt vettem
Ekultura.hu - 2018: 2018 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2018: 2018 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2018: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2018-ban?
Ekultura.hu - 2018: Mit várunk a 89. Ünnepi Könyvhéten?
Ekultura.hu - 2018: Mit várunk a 25. Könyvfesztiválon?
Ekultura.hu - 2018: 2017 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2017: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2017-ben?
Ekultura.hu - 2017: Mit várunk a Könyvhéten? - 2017
Ekultura.hu - 2017: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2017
Ekultura.hu - 2017: 2016 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2016: Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2016
Ekultura.hu - 2016: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2016
Ekultura.hu - 2016: 2015 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2016: 2015 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2015: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2015-ben?
Ekultura.hu - 2015: Legemlékezetesebb nyári olvasmányaink - 2015
Ekultura.hu - 2015: Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2015 
Ekultura.hu - 2015: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2015
Ekultura.hu - 2015: 2014 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2015: 2014 legmaradandóbb könyvélményei 
Ekultura.hu - 2014: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2014-ben?
Ekultura.hu - 2014: Legemlékezetesebb nyári olvasmányaink - 2014 
Ekultura.hu - 2014: Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2014
Ekultura.hu - 2014: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2014
Ekultura.hu - 2014: 2013 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2014: 2013 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2013: Mi kerüljön a fa alá?
Ekultura.hu - 2013: Mit várunk legjobban a Könyvhéten?
Ekultura.hu - 2013: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon?
Ekultura.hu - 2012: 2012 legmaradandóbb könyvélményei