Ekultura.hu - Georges Simenon: Az evertoni órásmester
Akik szeretik a jó könyveket és a jó írókat, őszintén hálásak lehetnek az Agave Könyvek Kiadónak: például, mert adnak ki Georges Simenon-könyveket nálunk, mégpedig pompás fordításokban, szép borítókkal. A legfrissebben megjelent, Az evertoni órásmester című könyv különösen tetszett: megdöbbentő és nagyon izgalmas történet volt egy apáról, és arról, mi is tart össze valójában egy családot.

Úgy érzem, a történetről nem szabad többet elmondani a visszafogott fülszövegnél: vagyis, hogy a főszereplőt Dave Gallowaynek hívják, amerikai kispolgár, van egy picike órásüzlete és egy kamasz fia. Eseménytelen és kiszámítható életet él – míg be nem következik a derült égből villámcsapás. Ezután viszont olyasmiket tesz és olyan dolgokkal néz szembe, amikről korábban nem is álmodott: át kell értelmezze az egész életét. Közben pedig zajlik egy kegyetlen hajtóvadászat, amelyről nem tudni, miként is ér majd véget. Hiszen a gyilkosság nem játék…

Igen, ebben a könyvben is, amelyet a kiadó – Simenon saját szavával – „kemény”-nek nevez, történik haláleset. Azonban ezúttal nem egy Maigret felügyelő-féle nyomozást olvasunk, egy krimit: sokkal inkább egyszerűen egy regényt. Így még a bűnügyi zsáner sem véd meg attól, kényelmesen berendezett világával, amelyben kötelező a konkrét problémákra megoldást hozni, esetleg a mű végén kissé felszabadítani az olvasót az élet – fikciósan ábrázolt – terhei alól, hogy ránk szakadjon a plafon. S hogy Gallowayjel együtt mindvégig kényszeresen keressük, miként is kellene helyesen cselekednünk, ha egyszer szerető apának tartjuk magunkat. De vajon mire képes a szeretet?

Amikor az Agave átvette Simenon regényeinek gondozását a Park Kiadótól, s bejelentette, hogy a Maigret-regények mellett az író egyéb munkáiból is válogat majd kiadásra, kicsit csalódott voltam. Imádom ugyanis a bölcs felügyelő szomorkás nyomozásait, s úgy éreztem, Simenon más történetei nem annyira érdekesek, nem fogom tudni őket annyiszor újraolvasni, immár a cselekmény helyett a jellemrajzra, az utánozhatatlan hangulatra koncentrálva, mint a Maigret-ket. Nem lett azonban igazam: sőt, Az evertoni órásmester most ugyanannyira tetszik, mint a kedvenc Maigret-kötetem.

Nem csoda: az író nagyra becsülte, s nagy műgonddal írta meg ezeket az általában „roman durs"-nek nevezett regényeit (az Órásmestert például 1954-ben). A második világháború előtt kifejezetten ilyen műveivel lett népszerű nálunk: Maigret felügyelőt ugyanis csak a hatvanas évek közepének hazai könyvkiadása fedezte fel. Ám ekkor viszont az éppen nem Maigret-ről író Simenon szorult háttérbe. Mindez azért furcsa, mert a hatvanas-hetvenes évek Simeonról szóló magyar írásai rendre szembeállították a Maigret-krimiket és az író „rendes” regényeit: szinte mentegetve Simenont, hogy időnként bűnügyi regényeket is ír. Lelkesen bizonygatták (ami egyébként igaz), hogy Simenon sokkal több, mint Maigret kitalálója, mint egy egyszerű krimiszerző (mintha krimit írni valamiféle bűn volna).

Mindez azért mulatságos, mert Simenonnnak szinte minden „nem bűnügyi”, lélektani, kemény regényében megjelenik valami bűnügyi fordulat: azokban pedig mindenképpen, amelyeket az Ageve eddig kiadott. Az Aki a vonatokat nézte tétlen, mintapolgár főhőse váratlanul és gyorsan elveszíti az állását, mire „megőrül”: elindul egy különös, céltalan utazásra, amelynek során meglátogatja és elszereti főnöke szeretőjét Amszterdamban, Párizsban félvilági nőkkel ismerkedik, az alvilág körében bujkál, álruhát vásárol – és halottat hagy maga után. Az elátkozott hajón, Simenon első regényének címszereplőjén egy gyilkos rejtőzik, s ez a sokkoló helyzet írja át a többi átlagutas sorsának alakulását. A műhibában egy orvosi tévedés témáját dolgozza fel Simeon, amely pompás alkalmat szolgáltat számtalan különböző módon gyenge ember ábrázolására. A kísértetetekben és Az özvegyben folyamatosan fenyeget a rejtett erőszak, majd végül gyilkosság történik. Magáért beszél A gyilkos című, rövid és őrjítően jóvátehetetlen cselekményű történet címe is. A vonatban pedig – bár háborús történet – a menekülő utazás káoszában a főszereplő szem elől téveszti a feleségét és a gyermekét, s ez az „eltűnés" változtatja meg az életét.

Sőt, a dolog fordítva is működik. A Maigret-könyvekben ugyanis a zsáner miatt kötelező a bűneset, ám számos ilyen regény sokkal inkább szól egy-egy ember, személyiség, lélek ábrázolásáról, mint a nyomozás izgalmairól. Így például a szokatlan szerkezetű Maigret vallomásában a felügyelő elmondja, hogyan leplezett le egy gyilkost, hogyan kezdett kételkedni a bűnösségében és hogyan nem tudta mégsem megmenteni. Sosem tudjuk meg, igaza volt-e a Maigret-nek, és tényleg ártatlan volt-e a férfi, de azt sem, mi történt vele, miután – talán ártatlanul – életfogytiglanra ítélték. Számomra ez a legkegyetlenebb Maigret, totális tragédia, ahol még a felügyelő stabil, kedves világa sem ad feloldozást a súlyos történet végén.

Nyugodtan elmondható tehát, hogy teljesen téves Simenont csak krimiszerzőnek, szórakoztató regények írójának tekinteni, de ugyanennyire felesleges mentegetni őt, mivel bűnügyi történeteket is írt. Írói világa olyannyira sajátszerű, szeszélyes és különleges, hogy benne egy-egy szabályosnak tűnő krimitörténet is képes egy pillanat alatt átváltani szinte eposzi tragédiába, s pattanásig feszült izgalmúnak bizonyulhat bármely, elsősorban lélektani regénye, mint Az evertoni órásmester. Érdemes elolvasni!

A cikk az Ekultura.hu-n: Georges Simenon: Az evertoni órásmester
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Újdonságok ajánlója 11.
Újabb újdonságlista következik! Bár még el sem kezdődött igazán a karácsonyi könyves készülődés, máris vannak ajánlandó könyveim, ismét tíz.

Weronika Murek: Déligyümölcs-termesztés Micsurin-
módszerrel
Vince Kiadó, Living Bridges, megjelent
A Vince újabb két címmel folytatja kortárs világirodalmi sorozatát, amelyből nekem eddig Nora Ikstena lett írónő Anyatej című regénye tetszett nagyon. Most itt egy reményteljes, lengyel novelláskötet: reményeim szerint szürreális, izgalmas és különleges elbeszélésekkel. Vélemény.
Szczepan Twardoch: A király
Tpyotex, Typotex Világirodalom, megjelent
A Typotex szépirodalmi sorozata az összes létező közül az, amely a legközelebb áll a szívemhez - ha ez érdekel valakit... Az új kötet lengyel szerzőjétől már megjelent egy elképesztően jó és vaskos regény, a Morfium, amely biztosan az egyik legmaradandóbb darabja a sorozatnak. Vélemény.
Agatha Christie: A kristálytükör meghasadt, A titokzatos Kék Vonat, Örök éj, Szunnyadó gyilkosság, Találkozás a halállal
Helikon, Agatha Christie-életműsorozat, megjelent
Annyira vártam már, hogy megtudjam, melyik lesz a következő öt Helikon-féle Agatha Christie-regény. Hát, most kiderült: két klasszikus Poirot, két csodás Miss Marple, s a borzongató Örök éj! Polcra velük! Vélemény.
Raymond Chandler: Örök álom
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
21. Század Kiadó, Klasszikus Krimi, megjelent
Ahogyan arról már írtam, szép csendben új krimisorozat született a legjobb klasszikus bűnügyi regényekből! Az Európa sajnos hátat fordított Chandlernek, az Agave pedig elfelejtette Hammettet: boldog vagyok, hogy most új esélyt kaptak! Vélemény és vélemény.
Mur Lafferty: Solo - Egy Star Wars-történet
Szukits, megjelenés: november 14.
És végül: oly sok Star Wars-könyv közt egy végre engem is érdeklő: a Solo című film könyvváltozata, a Hat ébredés díjazott szerzőjétől! Vélemény.
Linkek
Újdonságok ajánlója 1.
Újdonságok ajánlója 2.
Újdonságok ajánlója 3.
Újdonságok ajánlója 4. 

Újdonságok ajánlója 5. 
Újdonságok ajánlója 6.
Újdonságok ajánlója 7. 
Újdonságok ajánlója 8. 
Újdonságok ajánlója 9. 

Újdonságok ajánlója 10.
Hármaskönyv 24. - Három klasszikus krimi három mondatban
Az elmúlt hónapokban és években már sokat írtam, sok helyen három kedves krimisorozatomról. Borisz Akunyin Fandorinja a 19-20. század fordulójának Oroszországában nyomoz, Lee Child Jack Reachere a 20-21. század fordulójának Amerikájában, Jim Butcher Harry Dresdenje pedig az itt és most Chicagójában, csakhogy nemcsak a mi világunkban, hanem a másvilágon is... Most emlékeztetnék egy-egy újabb, nemrég megjelent történetükre.

Borisz Akunyin: A Víz bolygó
Európa, 2018

Négy év szünet után ismét találkozhattam Eraszt Fandorinnal, az okos, vakmerő és nagyon emberi orosz Sherlock Holmesszal, akinek minden kalandja egy-egy régi, jó krimis hagyomány megújítása és újraírása, jó posztmodern módon: ezúttal vaskos és élvezetes 560 oldalon! A kötet, amely korábban kimaradt a kronológiai sorrendben kiadott Fandorin-könyvek közül, három kisregényt tartalmaz: az elsőben, a címadóban 1903-ban eredhetünk Atlantisz nyomába, a második egy "nosztalgikus detektívregény" (Egy fehér vitorla) 1906-ból, a harmadik pedig egy "félkegyelmű detektívregény" (Merre hajózzunk?) 1912-ből. Van benne monostor, apáca, hajózás, szép hölgy, vonatrablás, kommunisták, nyomozók és Masza minden mennyiségben, továbbá humor, intertextusok, parafrázisok és bűnügyi rejtély is, jó sok: mindenkinek csak ajánlani lehet. (1)

Itt írtam Borisz Akunyin más könyveiről a blogon:
Borisz Akunyin könyvei a blogon
Történelmi krimik gyűjtőhelye
A gyémántszekér (a 11. Fandorin-kötet)
Színház az egész világ (a 13. Fandorin-kötet)
A fekete város (a 14. Fandorin-kötet)
A cár könyvtára (Nicholas Fandorine-regény)
Kémregény (egy pompás műfaji tisztelgés)

Lee Child: Eltűnt ellenség
General Press, 2018

Ez a regény volt a nyolcadik Lee Child Jack Reacherről írt regényei sorában, s eredetileg 2004-ben jelent meg. Új úton járt: addig a Reacher-krimik a saját megírásuk jelenében játszódtak, ezúttal azonban Lee Child visszatért az időben 1989-be, hogy még katonai rendőrként, szolgálati nyomozás közben mutathassa be a főhősét - s ezzel megkezdje azt az izgalmas játékot, hogy letehetetlen krimitörténetek sorával egyúttal hátteret és múltat is teremt főhősének. Bár nekem nem az Eltűnt ellenség a kedvenc Lee Child-om (ahhoz túl férfias történet), nagyon izgalmas benne felfedezni egy a megszokottnál kissé fiatalabb, önteltebb és agilisabb Reachert, akiből egyszer majd az Elvarázsolt dollárok különc, csalódott, intelligens és bátor hőse lesz.

Itt írtam Lee Child más könyveiről a blogon:

Jim Butcher: Kísértő vész
Delta Vision, 2018

Bár a Delta Visionnel kapcsolatban sokan hangoztatják szívesen, hogy nem ad ki elég könyvet és lassan küldi a boltokba az újdonságait, a Dresden-akták sorozat megindításától a leghisztérikusabb rajongónak is felcsillanhat a szeme: a szériának szédületes tempóban háromnegyed év alatt három vaskos kötete kerülhetett az olvasók kezébe. Jim Butcher amerikai író 2000-ben teremtette meg mágus-nyomozóját, s máig tizenhét könyvet írt a kalandjairól: ezek közül hármat máris megismerhetünk magyarul is, mégpedig Tüzér Judit szellemes és igényes fordításában. Csak remélni merem, hogy Harry Dresden egyedi, fanyar stílusa, kalandjainak ironikus, romantikus és epikus csavarjai, múltjának sok-sok titka lebilincseli annyira a hazai olvasóközönséget, hogy jövő ilyenkor legalább három újabb kötetet dicsérhessek a blogon...

Itt írtam Jim Butcher más könyveiről a blogon:
Jim Butcher Dresden-akták sorozata magyarul
Jim Butcher: Átokvihar, Teliholdkór

(1) A rettenetes szerkesztés ellenére: szegény harmadik regény úgy eltűnt a másodikban a rossz stílusolás miatt, hogy először észre sem vettem, hol kezdődik...

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 

Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról

Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve 
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem? 
Hármaskönyv 20. - Modern, magyar, világháborús 

Hármaskönyv 21. - Philip K. Dick 2018-ban
Hármaskönyv 22. - Klasszikusok és idézetek 
Hármaskönyv 23. - Második számú legvegyesebb Brigád
Jim Butcher Dresden-akták sorozata magyarul
Harry Dresden Jim Butcher amerikai író főhőse: a nyomozó mágus, mondhatni, Chicago és a világ egyetlen tanácsadó mágusa, aki hajlandó segíteni a rendőrséget a mágiával kapcsolatos bűnügyekben. Kalandjairól és nyomozásairól Dresden Files vagyis Dresden-akták sorozatcím alatt 2000 és 2015 között tizenöt regény született, 2010-ben és 2018-ban pedig két novelláskötet is napvilágot látott.
Magyarul 2018-ban kezdte meg a sorozat kiadását a Delta Vision, s már kilenc regényt megjelentetett. Csak remélni tudom, hogy a sorozat fordítása hasonló tempóban folytatódik!

Harry Dresden-regények

1. Storm Front, 2000 - Átokvihar, 2018
2. Fool Moon, 2001 - Teliholdkór, 2018
3. Grave Peril, 2001 - Kísértő vész, 2018
4. Summer Knight, 2002 - Nyárlovag, 2019
5. Death Masks, 2003 - Halotti lepel, 2019
6. Blood Rites, 2004 - Vérrítusok, 2020
7. Dead Beat, 2006 - Tetemes gondok, 2020
8. Proven Guilty, 2007 - Főbenjáró, 2020
9. White Night, 2008 - Fehér éjjel, 2021
10. Small Favor, 2009
11. Turn Coat, 2010
12. Changes, 2011
13. Ghost Story, 2012
14. Cold Days, 2013
15. Skin Game, 2015
16. Peace Talks, 2020

Harry Dresden-novelláskötetek 

1. Side Jobs, 2010 (11 novella)
2. Brief Cases, 2018 (12 novella)

Megjegyzések:
Az Átokvihar Pusztító vihar címmel 2011-ben már megjelent az Ad Librum kiadásában.
A sorozatból angolul 2008-2017 között tíz színes képregény, 2008-ban és 2017-ben játék, 2007-ben pedig 12 epizódos tévésorozat született.
Hármaskönyv 23. - Második számú Legvegyesebb Brigád
Van, ugyebár, a Vanek úr Párizsban, Rejtő Jenő regénye. (Immáron úgy is, mint Vanek ur Párisban, gépiratos helyesírással és egy új, hiteles szövegváltozattal.) Ebben szerepel az Első számú Legvegyesebb Brigád, amely Gorcsev Iván vezetésével tűnik el nyomtalanul, de úgy, hogy közben a Szaharából folyamatosan jelentik az ámokfutása részleteit. Aztán volt 2015-ben egy sorozat a blogon, amelyben Könyvek és vélemények szerepeltek, ennek a 14. részét kereszteltem el Rejtő brigádjáról, mivel öt annyira különböző könyvről írtam benne. Most pedig hasonló történik: ám ezúttal a három ajánlott kötet közé stílszerűen egy Rejtő is bekerült.

Rejtő Jenő: Légió mindhalálig - Elveszettnek hitt művek
Szépmíves, 2018
A Szépmíves Kiadó alaposan hozzászoktatta olvasóit az elmúlt években, hogy még mindig felbukkanhatnak új és új művek Rejtő Jenő tollából. Tavaly ott volt a Tatjána, egy Rejtő-kisregény, amely méltán csatlakozhat közismertebb társaihoz, amilyen Az ellopott század vagy a Halálsziget - és ott volt a Konzílium az őserdőben, egy három szövegváltozatban létező, alakuló, de már kész műként élvezhető, fergeteges rejtői szöveg, amely nyugodtan nevezhető a 24. kisregénynek az életműben. Mindkét munkát Thuróczy Gergely fedezte fel és adta ki, gondos szövegmagyarázatokkal, sok extrával.
Idén azonban újabb Rejtő-kutató csatlakozott a Szépmíves gárdájához: Kiss Ferenc, akit mindeddig a KépregényKedvelők Klubja oszlopaként, hivatásos képregényszeretőként, nem mellesleg pedig képregények szerzőjeként, fordítójaként és gyűjtőjeként ismerhettünk. Neki köszönhetően vehette kézbe sok rajongó a Vanek ur Párisban már említett, hitelesebb változatát, majd az év közepén az újabb Rejtő-műveket magába foglaló Légió mindhaláligot. Ebben a Vanek urhoz hasonlóan kemény kötéses könyvben leginkább színdarabokkal és filmforgatókönyvekkel találkozhatunk. Kiderült ugyanis, hogy az 1941-es Tokaji aszú című magyar filmet (amelyben Bordy Bella, Fedák Sári és Pálóczy László játszották a főszerepeket), illetve a színdarabot, amelyből a film készült, nem Szilágyi László írta - mint az eddig közismert volt - , hanem Rejtő Jenő. Ezt az információt még Rejtő titkárnője adta meg, de a magyar filmtörténet eddig nem sokat kezdett vele: pedig, ahogyan Kiss Ferenc bemutatja, Szilágyi és Rejtő máskor is dolgozott együtt, előbbi mindig a dalszövegeket írta, s 1941-ben, amikor az operett, majd a film futott, Rejtő már csak más írók négereként, név nélkül dolgozhatott a színházban és a filmnél. Ez a szöveg valószínűleg az utolsó ilyen munkája volt.
Hasonló módon a Pillanatnyi pénzzavar (korábbi forgatókönyv-címein Hárman a széken és Melyik az igazi?) című, a stáblista szerint a rendező, Martonffy Emil, és egy bizonyos Kanizsai József által írt film is Rejtő-munka: a Rejtő-hagyatékból előkerült példányának dossziéján kívül még a Sas László - Orsy Mária névpáros áll, belül, címlapján gépelve már csak Orsi Mária (ez egyébként Szepes Mária írónő álneve), ám valaki ezt áthúzta, s odaírta: Rejtő - Lőrincz (Miklós). Tehát van még egy film, amelyben Rejtő, legalább is az utolsó stádiumban, gagmanként, (át)íróként tevékenykedett. (Ráadásul ez a film - Kabos Gyulával, Básti Lajossal, Szeleczky Zitával - még jó is...) A könyv a forgatókönyv teljes szövegét tartalmazza (sajnos színdarabbá alakítva).
Ezenkívül olvashatunk még a könyvben két eddig ismeretlen Rejtő-jelenetet: az egyik a Légió mindhalálig című bohózat, amely csak töredékesen maradt fenn (ezért, hogy játszható legyen, Kiss Ferenc saját szövegével egészítette ki). Érdekesség, hogy egy ilyen című darab a Magyar Televízióban is lement 1970-ben és 1994-ben: csakhogy akkor a címet egy teljesen másik Rejtő-darab kapta meg... A másik jelenet A 3 test őr, amely szerepel ugyan a bibliográfiákban, mint amelynek a gépirata a jogutódnál van, de jelenleg a szövege nincs meg. Kiss Ferenc feltételezi, hogy amikor 1986-ban ezt is eljátszották a tévében, még az akkor meglévő eredetiből dolgoztak, így a tévés játék szövegét adja könyvében. (Remélhetjük, hogy itt nincs szó címcseréről, mint a Légió mindhalálig esetében, s ez nem egy negyedik Rejtő-darab - mert akkor bizony szörnyű félreértés...)
Végül a könyv igazi csemegéje Rejtő magánlevele a barátjának, amelyben maga Fülig Jimmy gratulál egy újszülött kisfiú világrajöveteléhez! Bár a jelenetek is nagyon érdekesek, szívesen olvasgattam volna még ilyesfajta meglepetéseket. De a Légió mindhalálig, elképesztően randa címlapja ellenére, jelen formájában sem okoz csalódást egyetlen Rejtő-rajongónak sem.

Keith Roberts: Gőzkorszak - Pavane
Metropolis Media, 2018
Novellafüzér, amelynek darabjai végül egy különös regénnyé kapcsolódnak össze. Disztópikus látomás egy világról, amelyben a tudományt félrelökik, a kíváncsiságot bűnnek kiáltják ki, a technikai fejlődést szándékoltan, szabályokkal és dogmákkal akadályozzák, s az emberi szellemet elnyomják egy olyan vallás nevében, amelynek köze sincs a valódi hithez. Legendás könyv, amelyet George R. R. Martin mesterműnek, Brian W. Aldiss pedig ritka gyönyörű regénynek nevezett. Egy idén félévszázados sikerkönyv, amelyet jó lett volna sokkal korábban kézhez kapni és elolvasni.
A könyv magyar címe igyekszik "direktben" hatni a reménybeli könyvvásárlóra, diadalmasan hirdetve, hogy a steampunk sci-fi irányzat egyik alapműve ez a klasszikus. Ezzel azonban talán kissé félre is vezeti azokat, akik hagyományos gőzkorszakos kalandregényt várnak az írótól. Az eredeti cím, a Pavane egy méltóságteljes tánczenére utal, amelynek sajátos szerkezete és tempója van: a Gőzkorszak egész szövegével ezt a zenei szerkesztésmódot követi, a Nagy Táncot járja. S persze - ahogyan a szereplők is felismerik - ebben a bál-játékban az embereknek sokszor csak a bábu szerepe jut: legalább is addig, míg mások koreográfiáját követik. Vajon képes-e az emberiség változtatni a sorsán? Lesz-e mégis fejlődés?
Őszintén szólva a Gőzkorszak nagyon szép, de embert próbáló olvasmánynak bizonyult. Először is, mert nemcsak lírai, poétikus és szomorkás volt a szövege - hanem kifejezetten tragikus. Annyira bánatos és sötét hangulatba kerültem az egyes fejezetek olvasásakor, hogy alig tudtam folytatni a könyvet. Másrészt a türelmem végleteit feszegette a mű tempója. De mielőtt bárki azt hinné, azért, mert egy ötvenéves szöveget olvastam, leszögezem: Roberts könyve (illetve annak első négy fejezete) egészen biztosan 1968-ban is végtelenül lassú, óvatosan építkező és megfontoltan haladó volt. Hogy azután felgyorsuljon, s a végére minden összekapcsolódhasson benne. Mint egy megfontoltan induló, méltóságteljes, majd diadalmas rendet kialakító tánckoreográfiában.
Épp ezért mindenkinek ajánlható: de hely kell neki, tér és idő az életünkben. Anélkül nem érdemes belekezdeni. Pedig kár volna kihagyni: sajnos napjainknak ugyanúgy van mondandója, mint a saját korának.

Rüdiger Vaas: Egyszerűen Hawking!
Cser, 2018
Ez egy nagyon jó könyv. Ez egy nagyon fura könyv.
Ezzel a két állítással kell kezdenem a véleményemet, mert mindkettő igaz. Rüdiger Vaas, az örökifjú német tudományos újságíró, tudománynépszerűsítő és esszéista ugyanis pompás könyvet írt arról, mit is kell tudnia az érdeklődő átlagolvasónak arról, "mit adott nekünk Hawking". Egyszerre tárgyilagosan és rajongva mutatja be a híres tudós legfontosabb gondolatait, elképzeléseit, kérdésfeltevéseit, s így végül teljes munkásságáról képet ad, amelyet azonban anekdotikus részletek, s a Hawking műveiből kiválasztott találó idézetek színesítenek.
Mindezt azonban - mármint az én véleményem szerint - teljesen feleslegesen kísérik Gunther Schulz dizájner mókás(nak szánt) rajzai és infografikái. Én elmaradtam Az idő rövid története módszerénél, miszerint az már önmagában nagyon fura, szórakoztató és merész, hogy  - mondjuk - lerajzolom az univerzum görbületét, mint egy papírlapot. Számomra teljesen felesleges mindezt színesben, ceruzát utánzó firkálásokkal, plusz úgy, hogy egy kis, zöld, csápos marslakó integet a bal szélről... Ennyire már nem vagyok gyerek. Persze mondható, hogy a kötet rajzai épp a kamaszoknak, a fiataloknak köthetik le a fantáziáját, de azért annyira nem a kicsiknek szól a kötet, amennyire a marslakónk gyerekes.
Szóval jobban örültem volna, ha a könyv szövege marad, a képeket pedig valaki kicserélgeti, mondjuk a Fekete lyukakéhoz hasonló egyszerű és ötletes ábrákra. De a szöveg annyira jó, hogy megéri még az újraolvasást is: az ősrobbanásról, a fekete lyukakról, a párhuzamos univerzumokról, a földönkívüliekről és Hawking istenképéről... Így mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 

Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról

Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve 
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem? 
Hármaskönyv 20. - Modern, magyar, világháborús 

Hármaskönyv 21. - Philip K. Dick 2018-ban
Hármaskönyv 22. - Klasszikusok és idézetek
Hármaskönyv 22. - Klasszikusok és idézetek
Ez a bejegyzés három igazi klasszikusról szól, illetve inkább a velük kapcsolatos élményeimről. Ami a tartalmakat illeti, ajánlom a Wikipédiát... A szerzőket időrendben szerepeltettem.

William Shakespeare: Szentivánéji álom
Magvető, 2018
Sorozat: Színház az egész
Fordító: Nádasdy Ádám
Élmény: Ezt a fordítást először filmszinkronként láttam - elvileg, mert sokáig azon kívül, hogy "nem úgy hívták benne a szereplőket", ahogy azt az Arany János-fordítás lelkes olvasójaként megszoktam, semmit sem tudtam visszaidézni a valóságos sztárparádéval megrendezett, 1999-es Michael Hoffmann-film magyar szövegéből. (Igazán szomorú, hogy DVD-n sosem jutott el hozzánk és a tévé sem játssza.) Aztán persze megbarátkoztam a (teljes) szöveggel, imádom a megoldásait Tetőfitől a parfőm-fartőig, s azt is nagyon szeretem, hogy a lehetőségig komolyan veszi az összes szereplőt: tökéletes a drámája Hermiának, ugyanúgy, mint Tompornak, s Titániának, mint Hippolytának.
Érdekesség: Csak felvételről ismerem, de ezzel a fordítással készült egy csodálatos előadás a régi Új Színházban, amelyet érdemes többször is újranézni, hiszen a varázslat egészen igazi benne, mégis egy kifejezetten modern és kesernyés hangvételű színpadra állítás.
Egy kedvenc idézet: "Egészen ritka álomban volt részem. Olyan... vízió volt, hogy annak a mikéntjét elme föl nem foghatja. Az ember szamarat csinálna magából, ha megpróbálná előadni. Azt álmodtam, hogy... - hát , azt nem lehet elmondani. Azt álmodtam, hogy én... - és hogy volt nekem... - de hát csak a cirkuszi bolond próbálná összehordani, hogy mim volt nekem álmomban. Olyat még emberi szem nem hallott, fül nem látott, kéz nem ízlelt, nyelv nem gondolt, és szív el nem beszélhet, amilyet én álmodtam. Megmondom a Tetőfi Péternek, írjon egy dalszöveget ebből az álomból: az lesz a címe, hogy "Tompor Álma", és olyan magasröptű lesz, hogy nem lesz semmi teteje; majd zárószámnak éneklem a herceg előtt. Sőt, esetleg, hogy finomabban hasson, a szerelmem holtteste fölött fogom énekelni." IV. 1. (83-84.)

Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Helikon, 2018
Sorozat: Helikon Zsebkönyvek
Fordító: Bor Ambrus
Élmény: Ahogyan az újdonságajánlómban már írtam: "Ezzel a könyvvel elég furcsa kapcsolatban állunk: azóta szeretem, amióta egy 1990-es kiadása a kezembe került, bájos lilásrózsaszínbe csomagolva, metszetképpel a fedelén, s rendkívül ízléstelen, narancssárga címirattal (egy haldokló Olcsó Könyvtár volt...). Ennek ellenére mindeddig még egy saját példányt sem szereztem be". Most nagyon különös volt újraolvasni a regényt: egészen másnak tűnt, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Érdekesség: Régebben a legteljesebb mértékig rokonszenveztem Wertherrel: úgy éreztem, problémája valóban megoldhatatlan. Most Lotte-szimpatizánssá változtam, hiszen ez a nő magányosan, segítség nélkül ténfereg kusza érzelmei és az azokat felhasználó, kikövetelő és eldobó férfivilág szereplői között. Továbbá nem hagy nyugodni, hogy az agyam egyszerűen kitörölte a tényt: a regény végén Werther nem hal meg azonnal, hanem szenved. Valami sokkal végletesebb és romantikusabb végre emlékeztem...
Egy kedvenc idézet: "Egy szomszéd észrevette, hogy lőpor villan, és lövés dörren. De mert aztán csend volt, nem törődött a dologgal. Reggel hatkor belépett a szobába az inas, a kezében gyertya. Ura a padlón, mellette a pisztoly, körülötte vér. Szólongatta az urát, megrázta, de semmi válasz, Werther már csak hörgött. Az inas orvosért rohant, Albertért rohant. Lotte meghallotta, hogy valaki rángatja a csengőt, ettől tetőtől talpig elfogta a reszketés, fölkelt, fölébresztette az urát. Az inas jajgatva-dadogva tudatta a hírt, Lotte ájultan rogyott le Albert lába elé." (155.)

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Magvető, 2018
Sorozat: Színház az egész
Fordító: Ungvári Tamás
Élmény: Ezt a darabot előbb láttam, mint olvastam, mégpedig a televízióban. Azóta is keresem, milyen előadás volt az: de nagyon régen történt mindez, akkoriban még csak tévéújságok voltak, amelyeket használat után kidobunk, így amióta van internet, hiába próbálok időről időre rákeresni arra az egykori színházi közvetítésre, Mivel semmilyen adatra nem emlékszem (színészek, rendező), csak hogy valamelyik vidéki magyar színházból adták, esély a sikeres azonosításra legfeljebb csak a véletlennek köszönhetően létezik. Viszont csodálatos volt az előadás, emlékszem, hogy utána hetekig idéztem fel a Doktorkisasszony és Newton gesztusait.
Érdekesség: Úgy gondolom, kivételes, hogy a Színház az egész sorozatban egy "régi" fordítás is megjelent: Ungvári Tamás szövege fenn van a MEK-en is, s amióta kötelező-ajánlott olvasmány, generációk kölcsönözték ki az iskolai könyvtárakból. De mivel ez egy pompás magyar szöveg, egyszerűen nem érdemes lecserélni másra: s nagyon örülök, hogy az árukapcsolással élő Öt modern dráma kötelező-kötet helyett immár bárki számára elérhető egyszerű és ízléses, olcsó, de nemcsak tanulókönyvtárak számára vállalható külsővel ez a pompás darab, önmagában, egyedül. Megérdemli ezt a kis olvasói teret, hiszen a paradox dráma mintapéldája, s tudjuk: "A paradoxonban a valóság tükröződik".
Egy kedvenc idézet: "Érdekes. Mindketten más teóriát dicsőítenek, de a valóság, amelyet felkínálnak, ugyanaz: fogság. Akkor már inkább a bolondokháza. Az legalább biztonságot ad, hogy nem használhatnak ki a politikusok." II. (77-78.)

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor

Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 

Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról

Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve 
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem? 
Hármaskönyv 20. - Modern, magyar, világháborús 

Hármaskönyv 21. - Philip K. Dick 2018-ban
A 21. Század Kiadó Klasszikus krimi sorozata
A 21. Század Kiadó új sorozata a világirodalom klasszikus krimijeit hozza el magyarul: egy sorozatba válogatva a műfaj (talán) angolszász legjobbjait. Sok sikert kívánok a sorozatnak, s mindenkinek a legteljesebb lelkesedéssel ajánlom!

P. D. James: Takard el az arcát! (Cover Her Face, 1962), 2018 
P. D. James: Nem nőnek való (An Unsuitable Job for a Woman, 1972), 2018 
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget (The Postman Always Rings Twice, 1934), 2018 
Raymond Chandler: Örök álom (The Big Sleep, 1939), 2018 
Dashiell Hammett: A máltai sólyom (The Maltese Falcon, 1930), 2018
Raymond Chandler: Hosszú búcsú (The Long Good-Bye, 1953), 2019
Raymond Chandler: Asszony a tóban (Lady in the Lake, 1943), 2020
P. D. James: Gyilkos szándék (A Mind to Murder, 1963), 2021
Újra itt - Hauff meséivel
Október 13-a van.
Többek közt Ede, Kálmán, Edvárd és Jagelló napja. E dátummal született Dayka Margit és Margaret Thatcher. 1307-ben e napon kezdődött a per Franciaországban, amely tönkretette a templomosokat. 1917-ben ekkor látták a fatimai jelenéseket. 1964-ben ezen a napon váltották le Hruscsovot. Amúgy idén munkanap is - de ez a része már elmúlt...
Én pedig ma ünnepeltem a születésnapomat, bár nem is ezen a napon, sőt, nem is ebben a hónapban születtem. De az idei év olyan különös, hogy minderre csak most jutott idő és alkalom.

Épp ezért nagyon stílszerűnek éreztem, hogy épp ma indítsam újra a két hétre megszakadt blogomat, egyelőre egy életjellel, miszerint megvagyok és visszatérek...
Mivel a dátumok szükségszerűsége így hozza, tegnapra közzétettem legújabb ekultúrás ajánlómat.
Most pedig gyorsan szeretnék még két könyvet ajánlani, amelyek teljességgel elvarázsoltak az elmúlt fura napokban.

Wilhelm Hauff, a német romantika (és a biedermeier) csodálatos tehetségű és őszintén szerethető alakja mindössze huszonnégy évet élt: 1802-ben született, s 1827-ben, mindössze tizenegy nappal a 25. születésnapja előtt már végzett is vele a tífusz és a láz. Halálakor tíz hónapja volt férj, egy hete apa, de már öt éve író.

Ma leginkább romantikus és fantasztikus meséiről ismerjük: ezért töltöttem boldogan a kevés szabadidőmet  nemrég ezek olvasásával. Az Attraktor Kiadó ugyanis 2003-ban két szép, fehér borítós kötetben kiadta Hauff összes meséjét, teljes szöveggel, a keretelbeszélésekkel együtt, abban a rendben, ahogyan az író belefoglalta mese-almanachjaiba. Így nekem csak ki kellett nyitnom őket és elmerülnöm a mesevilágban, ahol Szaid viszontagságok között küzd a becsületéért és az életéért, a szabó Labakán álruhás hercegnek adja ki magát, a szarvasforint legendájának szomorú lovagjai elvesztegetik az örökségüket, a levágott kéz történetének elbeszélője szörnyű titkot őriz, s a kis Mukk beszámol róla, semmi sem az, aminek látszik...

Nem véletlenül szerepel a kötetek hátulján, hogy ezek Álomország könyvei... Ha neked is nosztalgiád támadt ezek iránt a Grimm-meséknél sokkal sötétebb és egzotikusabb, ám az Andersen-meséknél sokkal igazságosabb és romantikusabb világot bemutató fantasztikus történetek iránt, a Bookline-on mindössze 3500 Ft-ért hozzájuthatsz a két kötethez Kosáryné Réz Lola szép, modern fordításában.

Hauff összes meséi az Attraktor kiadásában
Az író élete utolsó három évében három Märchen-Almanachot adott közre tanult ifjak és leányok számára. Az elsőt ma úgy ismerjük, A karaván, a másodikat, mint Az alexandriai sejk és rabszolgái, a harmadikat pedig: A spessarti vendégfogadó. Ezeket a címeket valójában a keretelbeszélések viselik, amelyek szereplői elmondják a betétmeséket. Bár gyerekkoromban nekem is volt Hauff-meséskönyvem, ma úgy érzem, akkor él ez a mesevilág, ha nem összevissza válogatnak belőle, hanem egyvégtében, a társasággal együtt figyelve, hallgatva, regélve is végig lehet haladni rajtuk: mint az Ezeregyéjszakán vagy Boccaccio történetein. A második gyűjtemény fordítása ezen csak annyiban változtat, hogy Hauff ide felvett négy mesét másoktól is (Gustav Adolf Schöll és James Justinian Morier művei mellett két Grimm-mese szerepelt), amelyek a magyar kiadásban kimaradnak, hisz nem Hauff művei. (1)

A karaván, 1825
Märchen-Almanach auf das Jahr 1826 für Söhne und Töchter gebildeter Stände
Mesealmanach - Märchen als Almanach (Einleitung)
A karaván - Die Karawane (Rahmenerzählung)
A gólyakalifa története - Die Geschichte von Kalif Storch
A kísértetes hajó története - Die Geschichte von dem Gespensterschiff
A levágott kéz története - Die Geschichte von der abgehauenen Hand
Fatme megmentése - Die Errettung Fatmes
A kis Mukk története - Die Geschichte von dem kleinen Muck
Az álherceg története - Das Märchen vom falschen Prinzen

Az alexandriai sejk és rabszolgái, 1826
Märchen-Almanach auf das Jahr 1827 für Söhne und Töchter gebildeter Stände
Az alexandriai sejk és rabszolgái - Der Scheich von Alessandria und seine Sklaven (Rahmenerzählung)
Orroska, a törpe - Der Zwerg Nase
Ábner, a zsidó, aki semmit sem látott - Abner, der Jude, der nichts gesehen hat
Az ifjú angol - Der Affe als Mensch (Der junge Engländer)
Almansor története - Die Geschichte Almansors

A spessarti vendégfogadó, 1827
Märchen-Almanach auf das Jahr 1828 für Söhne und Töchter gebildeter Stände
A spessarti vendégfogadó - Das Wirtshaus im Spessart (Rahmenerzählung)
A szarvasforint mondája - Die Sage vom Hirschgulden
Hideg szív (Első és Második rész) - Das kalte Herz (in zwei Teilen)
Szaid viszontagságiai -  Saids Schicksale
A steenfolli barlang (Skót monda) -  Die Höhle von Steenfoll – Eine schottländische Sage

(1) Viszont benne vannak a hagyományosan kihagyogatott mesék is, amilyen például az Ábner című történet, amelynek második két bekezdését tényleg más 2018-ban olvasni, mint 1826-ban, de hőse, Ábner, a zsidó bizonyos szempontból Sherlock Holmes előfutára, meséje pedig igencsak sokat elmond a hatalom és az ész viszonyáról. Ez a történet még csak háromszor jelent meg magyarul az elmúlt száz évben. A Hauff-mesék másik két "megtagadott" darabja A kísértetes hajó története és A levágott kéz története, mindkettő "ijesztő", ezért mindig kiveszik a gyerekkötetekből: ezért talán kevésbé ismertek, pedig csodás fantasztikus elbeszélések.
Ekultura.hu - Benkő László: Vér és kereszt - A hatalom ereje
A hatalom ereje című regénnyel befejeződött Benkő László hatodik történelmi regénysorozata, a Vér és kereszt, amely az államalapítás utáni évtizedeket, s I. (Szent) István király uralmának időszakát mutatja be. Benne az ezredfordulótól 1031-ig élhetjük végig a történelemből már ismerős alakokkal (Istvánnal, Imre herceggel, Gizella királynéval, Gellért püspökkel, Ajtonnyal és Vászoly herceggel), illetve a regényszerző fantáziája megteremtette szereplőkkel a magyar történelmet.

István király hatalma immár megkérdőjelezhetetlen, biztos és szilárd. Folyamatosan új és új kihívásokkal szembesül azonban: türelemmel, bölcsességgel, megfontoltsággal, olykor erővel, de állandóan reagálnia kell az új és új hatalmi és politikai támadásokra. A cselekményből megismerhetjük a korabeli Magyarországot, a diplomáciai cselszövéseket, a keresztény hit terjesztésének nehéz útját, az egyszerű nép életét. S feltehetjük a kérdést: egy-egy helyzetben mi is tudtunk volna-e olyan döntést hozni, mint István.

Benkő László korábbi, a magyar történelmet megidéző sorozatai, a Honfoglalás-trilógia, a Viharlovasok-sorozat, a Szent László-trilógia és a Tatárjárás-trilógia után ismét olvasmányos, sok-sok megbízható adatra épített, s egyedi szemléletű történelmi regénysorozatot zárt, amelynek több különlegessége is van.

Egyik nagy erénye A hatalom erejének a női szereplők ábrázolása. Amilyen érdekes volt a trilógia korábbi kötetében Sarolt, olyan izgalmassá válik A hatalom erejében Gizella királyné alakja. A valóságban is létezett történelmi személyiségek bemutatása azonban a tények korlátjába ütközhet, ezért öröm azokkal a szereplőkkel találkozni, akiket az író elevenített meg és talált ki, mint Rásdi vagy Nárcisz, akikről nagyon szerettem olvasni. Benkő László regényiben nincsenek erőltetett szituációk, amelyek a ma elvárthoz hasonló, a régi korokban azonban – sajnos – anakronisztikus szerepet nyújtanának egy-egy nőnek. Mégis, úgy érzem, kifejezetten figyel arra, hogy megmutassa a történelem női oldalát is: hogy ne a 19. század kardcsattogtatós, férfiközpontú nézőpontjából lássuk az államalapítás utáni évtizedeket (sem). Mivel a regényben feldolgozott időszakról félelmetesen keveset tudni minden szempontból (tehát a kor „férfitörténelme” is hiányos és enigmatikus), nagyon jó, hogy olyan rekonstrukcióját olvashatjuk, amelyben a korszak asszonyainak és lányainak is kiemelkedő szerep jut.

A hatalom ereje másik különlegessége számomra a szuggesztív és izgalmas csata-, harci- és diplomáciai jelenetek leírása volt. Számos szereplő színre lépett ezekben: nekem azonban talán Imre herceg lett a kedvencem. Bár nagyon meghatónak és szépnek találom az ártatlan, bájos, liliomos herceg történetét, amely hosszú évszázadok alatt, részben Szent Imre kegyes legendájából kiindulva alakult ki, őszintén élveztem, hogy ebben a történelmi regényben egy valóságos hercegről, férfias trónörökösről, bátor harcosról olvashatok, akinek a neveltetését is végigszemlélhettük. Mindig is szerettem volna olyannak tudni Imrét, akiből – ha megéri – nagy király lett volna: a regény pedig ilyennek mutatja őt.

Többek közt ezért is ajánlom mindenkinek a sorozatot. Ha pedig valakiben még maradnának kérdések A hatalom ereje befejezése után, s érdeklődne a szereplők és Magyarország további sorsa iránt, hamar meglelheti a megoldást. Már megjelent ugyanis a szerző új trilógiájának, a Káosz és rendnek az első kötete Ármány hálójában címmel, amely épp erről szól.