Ebben a posztban az idén az Agave Könyvek kiadásában megjelent három remekborítós Philip K. Dick-kötetről írok. Közülük is a leghosszabban arról, amely korábban még nem volt magyarul elérhető, s amelyik azonnal egyik új kedvencemmé vált.

Jones kezében a világ 
Jones kezében a világ – hát nem elképesztően jó cím egy science fiction-regénynek? Mégis, ki az a Jones? Nem Napóleon, nem Hitler, nem Gandhi: egy senki. Mégis – kezében a világ.
Az Agave Könyvek idén nemcsak pompás novellaválogatásokkal és szép borítóba csomagolt újranyomásokkal örvendeztette meg Philip K. Dick rajongóit: a Jones kezében a világ teljesen új megjelenés, még sosem volt olvasható magyarul. Eredetileg 1956-ban íródott, ez volt írójának második megjelent regénye: de állítom, semmit sem avult vagy öregedett a megszületése óta. Tele van meglepő ötletekkel, megdöbbentő etikai és lételméleti kérdésekkel, közben pedig izgalmas és fordulatos történet.
1995-ben járunk: a háború az előző évben ért véget, s Cussick ügynök, a Szövko (vagyis Szövetségi Kormányzat) megbízottja különös fiatalemberre lesz figyelmes a mutánsok és torzszülöttek cirkuszában. Az arrogáns modorú, közönyös tekintetű fiatalember magányosan áll egy üres dobogón, amelynek felirata: „Az emberiség jövője (Nem személyes jóslás)”. Cussickot ez fogja meg: hiszen lemondani a sötét, magas, titokzatos idegennel való találkozás, vagy a nemsokára bekövetkező örömteli esemény megjósolgatásáról olyan lenne egy népszerűségre törő szélhámos számára, mint kidobni az evezőt a mentőcsónakból. A fiatalember tehát nyilván komolyan gondolja, amit hirdet. Cussick vásárol tőle húsz dollárért 120 másodpercet, s mivel fogalma sincs, hogy mit kérdezzen, megkéri a fiatalembert, tegyen fel maga kérdéseket… És Jones, mert ő az, belekezd. Ki lesz a tanács következő elnöke? Kik azok a lomhák? És hogyhogy élnek? – teszi fel a kérdést magának, s mindjárt válaszol is. A világ pedig – örökre megváltozik…
A regény a Dicktől megszokott szigorú és kérlelhetetlen logikára épül: Jones látja a jövőt – unja tehát az életet, hiszen egy évvel előtte jár mindennek és mindenkinek, aki-ami éppen körülveszi. És mégis: irányítani akar, prekog képességével diktátor lesz. De vajon lehetnek-e hosszú távú céljai valakinek, aki nem a bizonytalanra, hanem a részben biztosra tervez? Mi van a szabad akarattal? Létezik-e a mindentudásnak korlátja?
A Jones kezében a világ ilyen értelemben is tökéletes Philip K. Dick-regény. Enigmatikus, briliánsan ötletes, elkeserítően disztópikus és nagyon jó olvasni: különösen Pék Zoltán remek fordításában.

Ezek a kötetek jelentek még meg idén:
Philip K. Dick: Elektronikus álmok
Csodálatos novelláskötet, amelyet elolvasva nagyon meg lehet szeretni Dicket, az elbeszélésírót. A válogatás ezúttal nem valamiféle irodalmi, szerkesztői döntéssel készült el (mint az e téren kiemelkedően jó, 2016-os Emlékmás): összeállításához az adta az apropót, hogy Philip K. Dick’s Electric Dreams címmel televíziós antológiasorozat készült tíz PKD-novellából. Az Elektronikus álmok ezt a tíz írást gyűjtötte össze: mindegyikről elmondható, hogy különleges sci-fi novella. Az én kilenc kedvenc Dick-történetem közül négy is olvasható ebben a könyvben: a reménytelenül finom és szomorú Seholsincs bolygó, a látszat és valóság kapcsolatával játszó, igazi hidegháborús csattanóval bíró Kiállítási darab, a sötéten profetikus Az akasztott idegen és az egyszerre szerethető és borzongató Az álapa. Épp ezért az igazán erős kötetet mindenkinek csak ajánlani tudom.

Philip K. Dick: Kamera által homályosan 
Ez a regény félelmetes utazás az emberi elme mélyére: a lélek leggonoszabb sötétségének orvosi objektivitású boncolgatása - közben mégis tökéletesen személyes könyv. Úgy gondolom, aki elolvassa, végigéli-végigszenvedi a benne zajló utazást - egy közösség, egy ember, egy személyiség teljes széthullását - maga talán képessé válik más példáján tanulni. A történet elsősorban a droghasználat szinte kiúttalan tragédiáját mutatja be: szerintem nincs másik mű a világirodalomban, ami ennyire szuggesztíven, eredetien és lebilincselően szólna erről a súlyos témáról. A Kamera által homályosan épp ezért olvasható filozófiai regényként és tézisregényként, személyes gyónásként és fikciós emlékiratként (hiszen Dick maga is megjárta a droghasználók poklát), de nagyon bizarr sci-fi kalandregényként is. Ám - mint minden PKD-történet - ez a regény is működhet metaforaként. S akkor talán még húsba vágóbb.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 
Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról  
Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve 
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem? 
Hármaskönyv 20. - Modern, magyar, világháborús