2016. április 15., péntek
Akkor tizenhárom volt a megjelent kötetek száma, ám mára ez már huszonegyre nőtt, s április közepén érkezik a huszonkettedik könyv is. Ideje hát egy újabb összefoglaló, ajánló posztnak, amely bemutatja az elmúlt év összes olyan, a szériába tartozó regényét, amelyről korábban még nem esett szó ebben a posztsorozatban. Szerencsére a 2015-ös év további hat könyve közül négyről az ekultura.hu-n is írhattam, így ezekre a cikkeimre itt csak visszautalnék. Következik tehát négy plusz két könyv ajánlója: a 2016-os újdonságokról pedig a posztsorozat következő része számol majd be.
Szczepan Twardoch: Morfium - Varsó 1939: nők, kábítószerek, árulásMegjelenés éve: 2015
Fordító: Körner Gábor
Eredeti cím: Morfina
Eredeti megjelenés éve: 2012
A szerző nemzetisége: lengyel író
A szerző születési éve: 1979
Szuggesztív borító mögé rejti magát ez a vaskos regény, amelyet nem lehet nem észrevenni. Olvasás közben azonban már gyűlöltem: a kép ugyanis a szavak elé furakodott, s nem hagyta élni saját, törékeny látomásomat a főhősről. Szczepan Twardoch főszereplője ugyanis morfinista: szétcsúszott, tönkrement, lezüllött és megvetendő alak. Hivatásos gyáva, előkelő (bár törvénytelen) származása ellenére igazi alja nép. Bárkin átgázol, bármit felad a következő szúrásért. Hacsak nem hevít bennünket olthatatlan érdekődés a szenvedélybetegségek a romantika kora óta ezerszer, az unásig ábrázolt pokla iránt, nem kellene, hogy izgalmasnak találjuk a történetét. Csakhogy Konstanty Willemann 1939, Lengyelország második világháborús veresége után járja Varsó utcáit morfiumra vadászva. Akkor, amikor ugyanezeken az utcákon német csizmák taposnak végig. Amikor egy összeszedett, takarékosan élő, kulturált és nagyra becsült nemzet tagjai, a németek döntenek rabságba egy országot. Amikor hivatásos bátrak, a legelőkelőbb faj vérének gőgös hordozói hatalmazzák fel magukat, hogy eltöröljenek egy népet és egy kultúrát. És ebben a pillanatban, amikor az egész világ a feje tetejére áll, Konstanty elindul egy olyan úton, amely hőssé teszi. Ám mielőtt még valaki egy második világháborús kalandregényt képzelne maga elé, hozzá kell tenni: meg antihőssé. Willemann, aki a németeknek lengyel, a lengyeleknek meg német, a legkevésbé ideális arra a szerepre, hogy bármit is tegyen a lengyel szabadságért. Mindennapi botladozásait, kábítószeréhségét, megalkuvásait és gyávaságait a naturalizmusig részletesen bemutató, monumentális története azonban olyan véget ér, amely őszintén megrendíti az olvasót. Szóval annak a szétcsúszott fedélképnek végül élessé és kontúrossá kellene válnia. De azt az arcot, ami így kibontakozik, lehetetlen megrajzolni vagy lefotózni. Tünékeny és ellentmondásos, mint a hősiesség.
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Panka Zsóka
Eredeti cím: Jäätelökauppias
Eredeti megjelenés éve: 2012
A szerző nemzetisége: finn írónő
A szerző születési éve: 1965
Shakespeare szavai ("Színház az egész világ. / És színész benne minden férfi és nő", Ahogy tetszik, Szabó Lőrinc fordítása) az unalomig klasszikussá váltak. Ha azonban befejezzük Katri Lipson egyáltalán nem finn, sokkal inkább közép-európai regényét, másképp fogjuk értelmezni őket. A fagylaltosban ugyanis különös életutazásban vehetünk részt két főszereplő, egy férfi és egy nő segítségével. A könyv kezdetén úgy tűnik, filmforgatáson vagyunk, amelyben két színész kapja azt az utasítást, hogy játsszon el egy házaspárt. A következő részekben azonban bonyolult és fájdalmakkal teli családtörténet kezd kibontakozni előttünk, amely a háború utáni, kommunista Csehszlovákia után egyenesen a mitikus 1968-ig vezet, majd Svédországban folytatódik, hogy a közelmúlt Csehszlovákiájába térjen vissza. Esther és Tomáš, akik illegális rejtőzőkből válnak kényszer szülte, mégis szerelmes (?) házaspárrá, majd a fiuk, Jan, s az ő szerelme (?) önmagukban is izgalmas, s ízig-vérig a közép-európai múltat magyarázó és megelevenítő szereplők. Diktatúra, elnyomás, emigráció, kitaszítottság, piacgazdaság, nosztalgia, identitásválság - mindez benne van a sztoriban, azonban az ennél jóval több. Hiszen ott a kerettörténet: végig kérdés, valóban megtörtént eseményeket olvasunk-e, vagy azt a filmet, amelyben a regénykezdet aktorai elkezdtek játszani? Rá kellene jönnünk, hogy ez tanmese, forgatókönyv vagy a valóság-e: de nincs válasz. Ráadásul ez - a mitikus rendező szerint - rögtönzésekkel tele film: hogyan szólhatna akkor a valóságos múltról? Vagy épp ez, a rögtönzések sorozata a valódi élet? S minden élet forgatókönyv, amelyet mi játszunk, férfiak és nők? Elgondolkodtató, európai és vitathatatlanul eredeti Lipson regénye: méltán nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját is 2013-ban.
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Nádori Lídia
Eredeti cím: Die Stimmung der Welt. Ein Bach-Roman
Eredeti megjelenés éve: 2013
A szerző nemzetisége: német író
A szerző születési éve: 1944
A könyvről itt olvasható ajánló.
A világ hangolása olyan kiválónak bizonyult, hogy három év alatt négy kiadásban kelt el németül, számos nyelven, közte angolul is sikerkönyvvé vált, s a kortárs irodalom olvasói között újra népszerűvé tett három olyan dolgot, amit nem szoktunk trendinek tartani. Ezek közül az első a többé-kevésbé hagyományos linearitású művészéletrajz, a második a valós tényekhez ragaszkodó, azokat posztmodernül át nem formáló, sőt, feltűnő precizitással összegyűjtő történelmi regény, a harmadik pedig Johann Sebastian Bach – igencsak prózai, vallásához, húszgyermekes, patriarchális nagycsaládjához, pártfogó városához földhözragadtan kötődő, szeretőket, botrányokat fel nem mutató – magánember-személyisége. Az ember azt hihetné, képtelenség, hogy mindez egy jó és olvasásra érdemes könyvújdonságot eredményezzen – márpedig a külföldi nagy siker és az, mekkora élvezettel forgattam a könyvet, számomra egyértelmű garancia volt arra: a küldetés sikerült. Ami keletkezett, egy teljességgel újszerű Bach-regény. Johler egyetlen teljességgel fikciós szál, egy csodálatos, vakmerő szerelem és egy megírt, majd megsemmisült opera kitalált története segítségével ad új dimenziót Bach látszólag unásig ismert, valójában azonban fehér foltokkal teli életrajzának. A csodálatos és szuggesztív barokk korrajzot elolvasva egy nagyon emberi és bárki számára érdekes személyiséget találunk mindennek a középpontjában: egy új Bachot, aki vagy ilyen volt valójában, vagy nem, de olvasóként úgy érezhetjük, ilyennek kellett lennie.
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Petrikovics Edit
Eredeti cím: Mors Graver
Eredeti megjelenés éve: 2013
A szerző nemzetisége: norvég írónő
A szerző születési éve: 1963
A könyvről itt olvasható ajánló.
Elveszíteni anyámat úgy, hogy még itt van. Megtartani a testét, de elveszíteni a személyiségét, az emlékeit, azt, amitől több, mint a biológiai anyám. Elveszíteni ilyen módon egy nagy darab közös és saját múltat. Ezek azok az érzések, amelyeket a regény szerzője átél. Amelyeket át kell élnie annak, akinek az édesanyja Alzheimer-kóros lesz. A könyv nem szabadít meg a félelmektől. De azt az érzelmi hullámvasutat se ábrázolja, amelyet a betegség stádiumában előrelépegető szenvedő él át. Ehelyett, mondhatni, teljességgel szenvtelen könyv. Talán mert Cecilie Enger újságíró, aki nagyrészt társadalmi témákkal foglalkozik; vagy talán, mert csak efféle eltávolítással lehet túlélni mindazt, ami végbemegy abban, aki szemlélni kénytelen a szülei jóvátehetetlen leépülését. A regény számomra nem azt kérdezi, amit az Alzheimer pusztításáról szóló könyvek és filmek szoktak: hogyan lehetséges, hogy egy ennyire különleges, szeretettel teli és mások által szeretett, fontos és izgalmas személyiség egyszer csak megszűnik létezni, és puszta porhüvellyé válik? Nem, az Anyám ajándékai kegyetlen kérdésfeltevése számomra így hangzik: miért szűnt meg szellemében létezni az én egyébként teljesen átlagos anyám? És miért van, hogy ebben az állapotában már nem tudom szeretni, legfeljebb elfogadni? Kegyetlen olvasmány volt számomra a regény, de hasznos. Fölvetette, hogy más is fél attól, amitől én. Sőt, ebbe a félelembe még bele is lehet fásulni. De nem múlik el. Legfeljebb feldolgozható. Például ezzel a könyvvel. El kell olvasni.
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Soós Anita
Eredeti cím: Hildegard
Eredeti megjelenés éve: 2009
A szerző nemzetisége: dán írónő
A szerző születési éve: 1971
A könyvről itt olvasható ajánló.
Vajon miért választ főhősének egy huszonegyedik századi, fiatal regényíró és kritikus egy tizenkettedik századi szentet? Milyen mondanivalója lehet ezredfordulónk után egy modern írónőnek a középkori, katolikus apátnőről? Egyáltalán, miért vállalkozik egy nyugat-európai szerző életrajzi nagyregény megírására egy posztmodern, sőt, poszt-posztmodern korban? Aki félreteszi a fenntartásait és belemerül a könyv világába, valószínűleg azonnal elfelejtkezik az összes fenti kérdésről és problémáról. Mégpedig leginkább azért, mert egy gyönyörű, költői nyelven megírt, kalandosan változatos szövegű kötetet kap a kezébe. A Hildegard nem a szokványos, színesen ábrázoló regényes történelmi munka. Miközben cselekménye izgalmasan pereg, igazán az válik benne különlegessé és érdekfeszítővé, ami nem a szorosan vett történet. Látjuk benne Hildegardot fiatalon a kolostorba kerülni, fiatal apácává nőni, lelkében önállósodni, látomásos gondolkodóvá válni – ám mindez háttérbe szorul az érzések, hangulatok, képek és hangok érzékeltetése mögött. Hildegard világát nézőpontváltásokkal, átélhetően, megtapasztalhatóan ismerhetjük meg: miközben olvasunk róla, a szuggesztív leírásoknak köszönhetően szinte fizikailag is átkerülhetünk belé. Tapinthatjuk, szagolhatjuk, hallhatjuk ezt a szuggesztív univerzumot, szenvedhetünk szűkségétől, megkönnyebbülhetünk, amikor a víziók segítségével egy transzcendens régióig tágul, s úgy érezhetjük, extázisa megérhető - ha nem is feltétlenül a vallás, de a művészi megtapasztalás felől biztosan.
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Laczházi Aranka
Eredeti cím: Šiąnakt aš miegosiu prie sienos
Eredeti megjelenés éve: 2010
A szerző nemzetisége: litván írónő
A szerző születési éve: 1960
A könyvről itt olvasható ajánló.
Mire eljutottam a könyv második történetéhez, már elkötelezett rajongójává váltam. Hogy miért? Először is: Giedra Radvilavičiūtė számára esszét írni boldogan kötetlen, mégis láthatatlan keretek közé szorított foglalatosság, esszészövegei pedig telve vannak humorral és iróniával, önreflexióval és önelemzéssel, bölcsességgel és költőiséggel. No meg sztorikkal. Bármilyen személyes élmény elég, legyen az egy irodalmi est, egy őszi séta, egy ronda ajándék, egy különös lakótárs, egy öntörvényű macska, egy nehéz olvasmány, egy kilazult fog vagy épp egy ingatlanhirdetés, hogy elindítsa a szórakoztató, asszociációkra épülő, lebilincselő szövegfolyamot, s hogy felépítsen egy történetet. Másik különlegessége ezeknek az állítólagos esszéknek, hogy sokkal inkább esszétechnikával írt novellákat kapunk, sőt, az elbeszélések (találomra?) egymás után elhelyezett füzéréből akár egy regény is kikerekedhet. Mégpedig női és kortárs. Bizonyára ezt értékelték akkor is, amikor az 1960-as születésű írónő a könyvre 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A tizenkét történetben akadnak olvasónapló-részek, kis anekdoták, igazi sztorik, de egészen poétikus részletek is. Egyfajta családregény is kibontakozik: egy már nem is olyan fiatal, értelmiségi lányos anya és felmenőinek története. Valamennyi esszé olyan otthonosan ismerős világba vezet be, hogy olvastukkor egyszerre révedhetünk vissza saját, magyar dolgainkra, s kezdhetjük úgy érezni, hogy Litvániába akarunk utazni… Az első történet szerint a jó könyvtől elvárható, hogy „Miután elolvastam, az elbeszélés újra kússzon vissza az emlékezetembe, anélkül, hogy ezt akarnám”. Ezek után biztos, hogy a Ma éjjel a falnál alszom jó könyv. Ugyanis azóta itt van velem, amióta elolvastam: s valószínűleg már itt is marad.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 1.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 2.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 3.
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei
