Van, ugyebár, a Vanek úr Párizsban, Rejtő Jenő regénye. (Immáron úgy is, mint Vanek ur Párisban, gépiratos helyesírással és egy új, hiteles szövegváltozattal.) Ebben szerepel az Első számú Legvegyesebb Brigád, amely Gorcsev Iván vezetésével tűnik el nyomtalanul, de úgy, hogy közben a Szaharából folyamatosan jelentik az ámokfutása részleteit. Aztán volt 2015-ben egy sorozat a blogon, amelyben Könyvek és vélemények szerepeltek, ennek a 14. részét kereszteltem el Rejtő brigádjáról, mivel öt annyira különböző könyvről írtam benne. Most pedig hasonló történik: ám ezúttal a három ajánlott kötet közé stílszerűen egy Rejtő is bekerült.

Rejtő Jenő: Légió mindhalálig - Elveszettnek hitt művek
Szépmíves, 2018
A Szépmíves Kiadó alaposan hozzászoktatta olvasóit az elmúlt években, hogy még mindig felbukkanhatnak új és új művek Rejtő Jenő tollából. Tavaly ott volt a Tatjána, egy Rejtő-kisregény, amely méltán csatlakozhat közismertebb társaihoz, amilyen Az ellopott század vagy a Halálsziget - és ott volt a Konzílium az őserdőben, egy három szövegváltozatban létező, alakuló, de már kész műként élvezhető, fergeteges rejtői szöveg, amely nyugodtan nevezhető a 24. kisregénynek az életműben. Mindkét munkát Thuróczy Gergely fedezte fel és adta ki, gondos szövegmagyarázatokkal, sok extrával.
Idén azonban újabb Rejtő-kutató csatlakozott a Szépmíves gárdájához: Kiss Ferenc, akit mindeddig a KépregényKedvelők Klubja oszlopaként, hivatásos képregényszeretőként, nem mellesleg pedig képregények szerzőjeként, fordítójaként és gyűjtőjeként ismerhettünk. Neki köszönhetően vehette kézbe sok rajongó a Vanek ur Párisban már említett, hitelesebb változatát, majd az év közepén az újabb Rejtő-műveket magába foglaló Légió mindhaláligot. Ebben a Vanek urhoz hasonlóan kemény kötéses könyvben leginkább színdarabokkal és filmforgatókönyvekkel találkozhatunk. Kiderült ugyanis, hogy az 1941-es Tokaji aszú című magyar filmet (amelyben Bordy Bella, Fedák Sári és Pálóczy László játszották a főszerepeket), illetve a színdarabot, amelyből a film készült, nem Szilágyi László írta - mint az eddig közismert volt - , hanem Rejtő Jenő. Ezt az információt még Rejtő titkárnője adta meg, de a magyar filmtörténet eddig nem sokat kezdett vele: pedig, ahogyan Kiss Ferenc bemutatja, Szilágyi és Rejtő máskor is dolgozott együtt, előbbi mindig a dalszövegeket írta, s 1941-ben, amikor az operett, majd a film futott, Rejtő már csak más írók négereként, név nélkül dolgozhatott a színházban és a filmnél. Ez a szöveg valószínűleg az utolsó ilyen munkája volt.
Hasonló módon a Pillanatnyi pénzzavar (korábbi forgatókönyv-címein Hárman a széken és Melyik az igazi?) című, a stáblista szerint a rendező, Martonffy Emil, és egy bizonyos Kanizsai József által írt film is Rejtő-munka: a Rejtő-hagyatékból előkerült példányának dossziéján kívül még a Sas László - Orsy Mária névpáros áll, belül, címlapján gépelve már csak Orsi Mária (ez egyébként Szepes Mária írónő álneve), ám valaki ezt áthúzta, s odaírta: Rejtő - Lőrincz (Miklós). Tehát van még egy film, amelyben Rejtő, legalább is az utolsó stádiumban, gagmanként, (át)íróként tevékenykedett. (Ráadásul ez a film - Kabos Gyulával, Básti Lajossal, Szeleczky Zitával - még jó is...) A könyv a forgatókönyv teljes szövegét tartalmazza (sajnos színdarabbá alakítva).
Ezenkívül olvashatunk még a könyvben két eddig ismeretlen Rejtő-jelenetet: az egyik a Légió mindhalálig című bohózat, amely csak töredékesen maradt fenn (ezért, hogy játszható legyen, Kiss Ferenc saját szövegével egészítette ki). Érdekesség, hogy egy ilyen című darab a Magyar Televízióban is lement 1970-ben és 1994-ben: csakhogy akkor a címet egy teljesen másik Rejtő-darab kapta meg... A másik jelenet A 3 test őr, amely szerepel ugyan a bibliográfiákban, mint amelynek a gépirata a jogutódnál van, de jelenleg a szövege nincs meg. Kiss Ferenc feltételezi, hogy amikor 1986-ban ezt is eljátszották a tévében, még az akkor meglévő eredetiből dolgoztak, így a tévés játék szövegét adja könyvében. (Remélhetjük, hogy itt nincs szó címcseréről, mint a Légió mindhalálig esetében, s ez nem egy negyedik Rejtő-darab - mert akkor bizony szörnyű félreértés...)
Végül a könyv igazi csemegéje Rejtő magánlevele a barátjának, amelyben maga Fülig Jimmy gratulál egy újszülött kisfiú világrajöveteléhez! Bár a jelenetek is nagyon érdekesek, szívesen olvasgattam volna még ilyesfajta meglepetéseket. De a Légió mindhalálig, elképesztően randa címlapja ellenére, jelen formájában sem okoz csalódást egyetlen Rejtő-rajongónak sem.

Keith Roberts: Gőzkorszak - Pavane
Metropolis Media, 2018
Novellafüzér, amelynek darabjai végül egy különös regénnyé kapcsolódnak össze. Disztópikus látomás egy világról, amelyben a tudományt félrelökik, a kíváncsiságot bűnnek kiáltják ki, a technikai fejlődést szándékoltan, szabályokkal és dogmákkal akadályozzák, s az emberi szellemet elnyomják egy olyan vallás nevében, amelynek köze sincs a valódi hithez. Legendás könyv, amelyet George R. R. Martin mesterműnek, Brian W. Aldiss pedig ritka gyönyörű regénynek nevezett. Egy idén félévszázados sikerkönyv, amelyet jó lett volna sokkal korábban kézhez kapni és elolvasni.
A könyv magyar címe igyekszik "direktben" hatni a reménybeli könyvvásárlóra, diadalmasan hirdetve, hogy a steampunk sci-fi irányzat egyik alapműve ez a klasszikus. Ezzel azonban talán kissé félre is vezeti azokat, akik hagyományos gőzkorszakos kalandregényt várnak az írótól. Az eredeti cím, a Pavane egy méltóságteljes tánczenére utal, amelynek sajátos szerkezete és tempója van: a Gőzkorszak egész szövegével ezt a zenei szerkesztésmódot követi, a Nagy Táncot járja. S persze - ahogyan a szereplők is felismerik - ebben a bál-játékban az embereknek sokszor csak a bábu szerepe jut: legalább is addig, míg mások koreográfiáját követik. Vajon képes-e az emberiség változtatni a sorsán? Lesz-e mégis fejlődés?
Őszintén szólva a Gőzkorszak nagyon szép, de embert próbáló olvasmánynak bizonyult. Először is, mert nemcsak lírai, poétikus és szomorkás volt a szövege - hanem kifejezetten tragikus. Annyira bánatos és sötét hangulatba kerültem az egyes fejezetek olvasásakor, hogy alig tudtam folytatni a könyvet. Másrészt a türelmem végleteit feszegette a mű tempója. De mielőtt bárki azt hinné, azért, mert egy ötvenéves szöveget olvastam, leszögezem: Roberts könyve (illetve annak első négy fejezete) egészen biztosan 1968-ban is végtelenül lassú, óvatosan építkező és megfontoltan haladó volt. Hogy azután felgyorsuljon, s a végére minden összekapcsolódhasson benne. Mint egy megfontoltan induló, méltóságteljes, majd diadalmas rendet kialakító tánckoreográfiában.
Épp ezért mindenkinek ajánlható: de hely kell neki, tér és idő az életünkben. Anélkül nem érdemes belekezdeni. Pedig kár volna kihagyni: sajnos napjainknak ugyanúgy van mondandója, mint a saját korának.

Rüdiger Vaas: Egyszerűen Hawking!
Cser, 2018
Ez egy nagyon jó könyv. Ez egy nagyon fura könyv.
Ezzel a két állítással kell kezdenem a véleményemet, mert mindkettő igaz. Rüdiger Vaas, az örökifjú német tudományos újságíró, tudománynépszerűsítő és esszéista ugyanis pompás könyvet írt arról, mit is kell tudnia az érdeklődő átlagolvasónak arról, "mit adott nekünk Hawking". Egyszerre tárgyilagosan és rajongva mutatja be a híres tudós legfontosabb gondolatait, elképzeléseit, kérdésfeltevéseit, s így végül teljes munkásságáról képet ad, amelyet azonban anekdotikus részletek, s a Hawking műveiből kiválasztott találó idézetek színesítenek.
Mindezt azonban - mármint az én véleményem szerint - teljesen feleslegesen kísérik Gunther Schulz dizájner mókás(nak szánt) rajzai és infografikái. Én elmaradtam Az idő rövid története módszerénél, miszerint az már önmagában nagyon fura, szórakoztató és merész, hogy  - mondjuk - lerajzolom az univerzum görbületét, mint egy papírlapot. Számomra teljesen felesleges mindezt színesben, ceruzát utánzó firkálásokkal, plusz úgy, hogy egy kis, zöld, csápos marslakó integet a bal szélről... Ennyire már nem vagyok gyerek. Persze mondható, hogy a kötet rajzai épp a kamaszoknak, a fiataloknak köthetik le a fantáziáját, de azért annyira nem a kicsiknek szól a kötet, amennyire a marslakónk gyerekes.
Szóval jobban örültem volna, ha a könyv szövege marad, a képeket pedig valaki kicserélgeti, mondjuk a Fekete lyukakéhoz hasonló egyszerű és ötletes ábrákra. De a szöveg annyira jó, hogy megéri még az újraolvasást is: az ősrobbanásról, a fekete lyukakról, a párhuzamos univerzumokról, a földönkívüliekről és Hawking istenképéről... Így mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 
Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról
Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve 
Hármaskönyv 19. - Én ezt már olvastam - vagy mégsem? 
Hármaskönyv 20. - Modern, magyar, világháborús 
Hármaskönyv 21. - Philip K. Dick 2018-ban
Hármaskönyv 22. - Klasszikusok és idézetek