Számomra szinte hihetetlen, de P. D. James két regénye csak a kezdet volt. Akkor azt hittem, egy életműsorozat készülődik, mivel a 21. Század Kiadó már korábban is adott ki könyveket az írónőtől: hármat is (A halál jár Pemberley-ben, Az ember gyermeke, Ártatlan vér). Az év derekán azonban kiderült, hogy ez a 2018-as sorozat olyasféle lesz, amilyenre a szép emlékezetű, ám rövid életű Krimiklub megszűnése óta nem volt példa. Klasszikus bűnügyi regényeket adnak ki benne, de nem szerzői sorozatban, hanem válogatva: csupa olyan könyvet, amelyek nemhogy nem avulnak el, de az idő múltával egyre izgalmasabbakká, igazi klasszikusokká válnak. Épp ezért nem csoda, hogy szinte mindegyikből sikeres film is készült, olykor nem is egy.

Így A postás mindig kétszer csenget mellé két a magyar kiadástörténetben rég elhanyagolt nagyágyú érkezett a boltokba: Chandler első Philip Marlowe-regénye, az Örök álom és Dashiell Hammett A máltai sólyomja. Utóbbi könyv tervezőjének külön hálás köszönet: nagyon hiányzott már nekem egy borító, amelyen Humphrey Bogart látható a regényből készült pompás filmben. (Persze mulatságos, hogy az Örök álom borítójára is rákerülhetett volna...)

Nemsokára remélhetőleg hosszabb írást szentelhetek egyik kedvenc könyvemnek, A máltai sólyomnak, amely a 2018 kedvenc könyveiről írt listámon is előkelő helyre került. Most pedig néhány szó a másik két krimiról.

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget
Az amerikai író borzongató bűnregénye szerzőjének első megjelent kötete volt. Eredetileg 1934-ben adták ki, eredeti címe is: The Postman Always Rings Twice. Ez azért érdekes, mert az egész könyvben semmiféle utalás nincsen postásra, így arra, Cain miért ezt a rejtélyes címet választotta könyvének, az idők során változatos magyarázatok születtek. Van, aki úgy gondolja, csak afféle "fedőcímként" adta a kéziratának, amelyet különböző kiadókhoz is elküldött, s várta, hogy a postás csengessen a válasszal. Mások szerint a cím egy utalással összeköti a könyvbeli bűntényt egy valóban megtörténttel. Nekem az a legrokonszenvesebb, hogy a cím a könyv sok kettősségére utal: a szereplők ugyanis többször, többféleképpen kerülnek ugyanabba a helyzetbe, sokszor lehetőségük lenne másképp cselekedni, mégsem belelépni ugyanabba a már biztos, hogy rájuk záródó csapdába, ennek ellenére nem döntenek másként, mint korábban.
Ez mindhárom főhősre igaz: a regény ugyanis egy szerelmi-gyilkossági háromszögtörténet, amelynek főszereplője a görög büfétulajdonos, aki a Két Tölgy fogadó, egy életbiztosítás és egy gyönyörű feleség büszke tulajdonosa; a szépséges, veszélyes és többre-jobbra érdemes feleség, a szexis és okos Cora; valamint a történet elbeszélője, Frank Chambers, akit csak véletlenül dobtak le épp a görög büféje előtt a teherautóról, amelyen potyautasként utazott, ám valami nagyon ott marasztja. Gondolom, senkinek sem kell gondolkodnia azon, ezek után ki akar megölni kit... Vagy mégis? A történet a maga tömörségében is elképesztően fordulatos, s minden kiszámíthatósága ellenére meglepően kiszámíthatatlan, több nagy fordulattal a közepén és a végén. A szexualitás, az érzelmek és a nyomor naturalista ábrázolása miatt igazi tabudöntögetőnek számított a megjelenésekor, s érdekes módon az maradt a következő nyolcvan évben is. Nem csoda, hogy új és új megfilmesítései kedvükre modernizálták és helyezték előre a kortárs időbe a cselekményt: mivel az már az eredeti változatban is szédítően mai és modern volt.
A regényből a mai napig hat filmváltozat készült. A leghíresebb talán az 1981-es amerikai, a főszerepekben Jessica Lange-dzsel és Jack Nicholsonnal, de nem kevésbé sűrített és fojtott hangulatú az 1946-os sem, amelyben Lana Turner és John Garfield alakították ugyanezeket a szerepeket. 1939-ben francia, 1943-ban olasz, 2004-ben malajziai, 2008-ban pedig német feldolgozása is született a regénynek. Számunkra viszont talán az 1998-as Szenvedély című, Fehér György rendezte magyar megfilmesítés lehet a legérdekesebb, amelynek forgatókönyvében Tarr Béla is közreműködött.
A hosszú életű Cain (1892-1977) még tizenhét további regényt és négy elbeszéléskötetet publikált (nem egy közülük már posztumusz jelent meg): harmadik könyve, a Mildred Pierce a maga korában szintén nagyon híres volt (a belőle készült film pedig számos Oscar-jelölést és egy díjat is begyűjtött). Mára azonban egyértelműen A postás mindig kétszer csenget maradt meg nagy, klasszikus műveként, amelyet mindenképpen érdemes megismerni. Főleg így, Uram Tamás friss, először 2007-ben kiadott fordításában, amely hagyja olyan modernként hatni a szöveget, amilyen az az eredeti nyelven is volt.

Raymond Chandler: Örök álom
Mivel rajongok Chandler prózájáért, most is egy idézettel kell kezdenem az Örök álomból (The Big Sleep), amely 1939-ben az író első regénye, s egyben első Philip Marlowe-története volt. A történet egy pontján az egész világ ellen hadakozó magánnyomozóból ugyanis ez a keserűen ironikus monológ tör elő:
"Nincs bennem semmi érzés, semmi gátlás. Más sem érdekel, csak a pénz. És olyan pénzéhes vagyok, hogy a béremért, ami kitesz napi huszöt ruppót meg a költségeket, főleg benzint és whiskyt, töröm a fejemet, már amennyire képes vagyok, kockára teszem az egész jövőmet, kihívom magam ellen a zsaruk (...) gyűlöletét, pisztolygolyók elől ugrálok félre, és békát eszem az árokban, majd búcsúzóul annyit mondok, hogy nagyon szépen köszönöm, és remélem, ha bármi gondja akad, ezután is eszébe fogok jutni, én mindenképpen itt hagynék egy névjegyet, ha valami felmerülne. Teszem mindezt napi huszöt ruppóért s egy kicsit talán azért, hogy megóvjam, ami kevés hite maradt még egy megtört, beteg öregembernek a vérében (...). Mindez engem piszkos stricivé tesz. Jól van. Fütyülök rá. Mondtak már annak engem mindenféle rendű és rangú emberek (...). Maga most tizenöt darab ezrest kínál nekem. Ez már igazi nagymenővé avat. (...) Miért kapnám ezt a pénzt? Megmaradhatok továbbra is piszkos stricinek, vagy most már úriemberré kell válnom, olyanná, mint az a hullarészeg pofa, akit a minap a kocsijában láttunk?" (299-300.)
Ebben benne foglaltatik mindaz, amiért azóta kicsit szerelmes vagyok Philip Marlowe-ba, amióta először olvastam a Hosszú álom című regényt: vagyis az Örök álomot, amely 2008-ban, ötödik, átnézett kiadásában kapta meg azt a címet, amelyet eredetileg akart neki adni klasszikus fordítója, Lengyel Péter, akinek a szövegénél nincsen jobb - így nagy öröm, hogy a jelen, újabb kiadás is ezt tartalmazza. Marlowe olyan modern lovag, aki a páncél helyett ballonkabátban jár, lándzsák helyett kemény egysorosokkal dobálózik, fátylas várkisasszonyok helyett festett hajú szépségek, nagyvilági nők és bukott angyalok becsületéért indul harcba,. Olyasvalaki, akit soha nem vár semmiféle elismerés, akibe szívesen belerúgnak szóval vagy tettel, mégis, mindig megőrzi a méltóságát, mivel szinte az egyetlen erkölcsös és bátor hős a modern nagyvárosban, ahol nyomoz és életeket próbál rendbe tenni. Ebben a rendkívül izgalmas és bonyolult cselekményű hard boiled-regényben kezdetben csak egy zsarolási ügyet próbál felgöngyölíteni, ez azonban gyilkosságokhoz, további zsarolásokhoz, s végül egy mindenki által agyonhallgatott titokhoz vezeti el. Eltűnt ugyanis egy fiatalember, egy jobb sorsra érdemes, vidám, ír szeszcsempész, nem mellesleg Marlowe megbízójának a gazdag és tekintélyes tábornoknak a veje, s Marlowe-nak lassan az az érzése, bármilyen ügyben kezd nyomozni, mindig ahhoz az egyetlen kérdéshez jut végeredményben, hová is lett Rozsdás Regan. Amikor azonban megpróbál rá választ keresni, még nagyobb veszélybe kerül az élete, mind addig bármikor...
A regényből 1978-ban színvonalas film készült Robert Mitchum főszereplésével, az igazi és "egyetlen" Hosszú álom azonban mégis az 1946-os amerikai filmváltozat, Humphrey Bogart és Lauren Bacall főszereplésével, amely a magánéletben végleg összehozta a filmes párost, akik még a forgatás alatt összeházasodtak. A film azonban, amelyet nagyrészt 1944-45-ben készítettek, de részben újra felvéve, s újravágva csak 1946-ban mutattak be, szerencsére jelentősen megváltoztatta a történetet, így a regény azok számára is nagy élmény lehet - krimiszempontból is -, akik már ismerik ezt a hangulatában egyébként Chandlerhez mindenben hű, fekete-fehér moziklasszikust.

Link
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok 
Könyvtestvérek 2. - Történelem először