A Könyvsaláta az ekultura.hu egy rovata, amelyben rövidebb írások jelennek meg könyvekről. Mivel ezúttal az egyikbe két kötettel is bekerültem szerzőként, gondoltam, ezeknek az írásoknak is szentelek egy blogbejegyzést. A párost viszont kiegészítettem még egy saját véleménnyel, amely az oldalon nem volt olvasható.

Guy Adams: Dr. Moreau serege
Szukits, 2018
Aki Sherlock Holmes kalandjait szereti, rossz ember nem lehet. És aki Sherlock Holmes kalandjait szereti, az bizonyára őszintén hálás a Szukits Kiadónak. Ők azok ugyanis, akik fáradhatatlanul jelentetik meg az újabb és újabb történeteket a nagy detektívről, legyen szó akár Sir Arthur Conan Doyle műveinek kötetenkénti, avagy összkiadásáról, akár kortárs szerzők a Holmes-univerzumban játszódó írásairól. A Szukits jegyzi az Új Sherlock Holmes-sorozat néven emlegetett, steampunk beütésű regénysorozatot is, amelyben angolul eddig tizennégy kötet látott már napvilágot, magyarul pedig immár négy: James Lovegrove Lidércnyomása, Guy Adams Isten lehelete című könyve, George Mann Lélekdoboza, most pedig egy második Guy Adams-regény, amely méltó párja az előzményének.
Aki olvasta H. G. Wells Dr. Moreau szigete (más címen Szörnyetegek szigetén) című, 1896-os könyvét, az tudja, hogy a csipetnyi természetfeletti helyett ezúttal egy őrült professzor különös kísérletei adják az alapot Sherlock Holmes nyomozásához. A regény azonban más legendás, korabeli művek előtt is tiszteleg: így Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye, Edgar Rice Burroughs magyarul sajnos lefordítatlan Pellucidar-sorozata, H. G. Wells Emberek a Holdban című könyve, sőt, a Holmesot oly sok sikeres - és ma is őszintén élvezhető - filmben eljátszó Basil Rathbone árnya is megjelenik a könyv értelmezési horizontján. Az egyik legfontosabb mellékszereplővé pedig Challenger professzor válik, aki maga is Doyle-alak, bár az író életében sosem hozta össze egy kötetben, szereplőként detektívjét és tudósát. Akinek azonban ennyi jó esetleg már túl sok is volna, az a Dr. Moreau seregével egyszerűen kap egy izgalmas krimit, amely a londoni utcákon és a Temzében felbukkanó, szétmarcangolt holttestektől vezet némi politikai ármánykodáson keresztül egy igazán meglepő végkifejlethez.
A sorozatból eddig nekem Guy Adams előző műve, az Isten lehelete volt a kedvencem, most azonban hajlamos vagyok az új regényhez átpártolni. A sorozat egyébként James Lovegrove A háború istenei című, 1913-as könyvével folytatódik majd.

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient expresszen
Könyvmolyképző, 2017
2017 pompás év volt Agatha Christie kedvelőinek, hiszen a Helikon Kiadónál újraindult az életműsorozat, a mozikban bemutatták Kenneth Branagh rendezésében és főszereplésével a Gyilkosság az Orient expresszen című filmet – a Könyvmolyképző pedig kiadta Lindsay Jayne Ashford Rejtély az Orient expresszen című regényét.
A krimiszerző és regényíró Ashford 2016-ban írta meg eredetileg The Woman on the Orient Express című könyvét, amelynek nem más a főszereplője, mint a fiatal Agatha Christie… Az írónő a krimikirálynő legjobb regényeinek és önéletrajzának gondos tanulmányozása után talált ki egy történetet arról az 1928-as utazásról, amelybe a csalódott és magányos Agatha menekült első házassága kudarca, a válása után, s találkozásáról két rejtélyes, különleges asszonnyal. Egyikőjük az erős jellemű, félelmetesen intelligens, fiatal özvegy, Katharine Keeling, aki később hozzáment Leonard Wooleyhoz, a híres régészhez – s akiről Christie valószínűleg megmintázta a Gyilkosság Mezopotámiában Louise Leidnerét. Másikójuk maga a titok: a nagyon boldogtalan és elbűvölő Nancy Nelson, aki rettenetes terhet hordoz, s nem tudja, mit kezdjen az életével. A korhű atmoszférájú, egy távoli világot, s idegen kultúrát bemutató regény fordulatos és lebilincselő olvasmány: elbűvölő könyv hiteles nőalakokkal.
Csak egyetlen problémám volt vele: hogy a történet minden pontja fikció. Ahogyan azt a rendkívül becsületes utószó is elárulja, Agatha Christie valójában nem a regényben leírt módon és csak egy évvel később ismerkedett meg leendő második férjével, Max Mallowannal. Katherine-nek a történetben feltárt tragikus titkaiból egy szó sem igaz, s Nancy Nelson sosem létezett. Mindez persze szépirodalom esetében nem volna gond: mégis, eltöprengtem rajta, vajon akkor is kézbe vettem volna-e a könyvet, ha Miss V. A. Lacky lett volna a főszereplője, aki épp a történet folyamán ismerkedik meg Tommal, Dickkel vagy Harryvel…

Lars Kepler: Lesben
Animus, 2018
A legtöbben azt mondják, hogy Lars Keplernek (vagyis az ezen a közös álnéven alkotó svéd íróházaspárnak, Alexandra Coelho Ahndorilnak és Alexander Ahndorilnak) a Lesben a legjobb könyve. Ami nagy szó, hiszen a Joona Linna nyomozót felléptető sorozatuk immár hét kötetet számlál, s ez az eredetileg 2014-es regény volt köztük az ötödik. Nagy a szerencséje az Animus Kiadónak, amelyik éppen most, ezzel a regénnyel vette át a Lars Kepler-sorozat gondozását: hiszen azokat is megszólíthatják vele, akik – mint én – eddig még nem olvastak semmit a szerzőtől.
A Lesbennek méltó helye van a lassanként legendássá váló Skandináv krimik sorozatban: tipikus és ötletes tagja a műfajnak. Főhőse, Joona Linna, az egyszerre finn és svéd gyökerekkel rendelkező, rendkívül jóképű és vonzó, mégis, kissé elátkozott sorsú detektív ugyanis a regény első lapjain még fel sem tűnhet: mindenki azt hiszi róla, hogy halott. Ennek köszönhetően jobban megismerhetjük a többi nyomozót, segítőtársait, s munkatársát, Bark doktort, a hipnotizőr bűnügyi pszichiátert, aki segít abban, hogy a könyvbeli bűntények tanúi visszataláljanak az emlékeihez. Ezúttal valaki brutálisan gyilkol meg nőket, ráadásul tettét a végrehajtás előtt videóüzenetben adja a rendőrség tudtára, mintegy párbajra híva a bűnüldözőket. Azután végre feltűnik Joona: az ügy azonban csak egyre sötétebbé és félelmetesebbé válik…
Az élvezetes, gyors tempójú, mégis monumentális (néha kicsit túl monumentális) regény valóban nehezen engedi el az olvasóját, s az ábrázolt kendőzetlen brutalitással is a székhez szegezi a krimikedvelőt. Nekem azonban ez utóbbiból egy kicsit soknak bizonyult a Lesben lapjain fellelhető mennyiség. Emellett nagyon furcsának találtam a majdnem ötszáz oldalon át folyamatos jelen idejű elbeszélésmódot, amely igencsak tünékennyé tette a szöveget. Ettől függetlenül bátran ajánlom a könyvet a skandináv krimi rajongóinak.

Linkek 
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 
Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról