Elizabeth Hoyt (Nancy M. Finney) New York Times bestsellerszerző, aki 2018-ban elnyerte a az RT Book Reviews történelmi romantikus regényeknek járó díját. Csavaros, izgalmas, egyéni hangú, nagyon erotikus szerelmi jeleneteket és igen ötletes krimirejtélyeket tartalmazó történelmi romantikus könyveket ír, amelyek külön érdekessége, hogy a 18. század második felében játszódnak a nagyon divatos 19. század és Régensség kora helyett. Leghíresebb helyszíne és sorozata a Maiden Lane, ahol urak és koldusok világa találkozik és ütközik, sok-sok rejtély és érzelem közepette. Minden regénye különlegessége, hogy fejezetről fejezetre elmesélődik bennük egy-egy tündérmese, amely a cselekmény példázatos-jelképes párhuzamául szolgál.
Köszönhetően annak, hogy a General Press már 2008-ban, mindössze két évvel angol debütálása után felfedezte az írónőt, magyarul gyakorlatilag az összes műve megjelent mára. (Négy ünnepi novella kiadatlan.)
Amióta a magyar olvasók is ismerhetik munkásságát, az írónő szemüveges lett, szőkéből barnára váltott, lefogyott, s, ami aggasztó, 2020-ban váratlanul teljesen elhallgatott. Már A bosszú csókja 2018-as megjelenése után is kimaradt egy év, s a (nálunk épp most megjelent) folytatás csak 2020-ban érkezett. 2022 óta az írónő nem posztol a Facebookon, s a Goodreadsen sem válaszol már a rajongóknak. Mégis, nagyon bízom benne, hogy bárminek is köszönhető mindez, életének és pályájának átmeneti időszaka lesz, s nemsokára visszatér lelkes olvasóihoz a Greycourt-sorozat harmadik kötetével, amelyet kiadója, a Grand Central, jelenleg 2024. december 10-re ígér.

Művei:

Hercegek-trilógia (The Princes)
1. The Raven Prince (2006) - Hollóherceg, 2008
2. The Leopard Prince (2007) - Leopárdherceg, 2010
3. The Serpent Prince (2007) - Kígyóherceg, 2010
The Ice Princess (novella) (2010)

A négy katona legendája (Legend of Four Soldiers)
1. To Taste Temptation (2008) - Kísértés, 2011
2. To Seduce a Sinner (2008) - Bűnös csábítás, 2011
3. To Beguile a Beast (2009) - Szenvedély, 2012
4. To Desire a Devil (2009) - Vágyakozás, 2012

Maiden Lane
1. Wicked Intentions (2010) - Bűnös szándék, 2010
2. Notorious Pleasures (2011) - Csillapíthatatlan vágy, 2011, 2013
3. Scandalous Desires (2011) - Botrányos vágyak, 2014
4. Thief of Shadows (2012) - Az álarcos csókja, 2014
5. Lord of Darkness (2013) - Az éjszaka ura, 2015
6. The Duke of Midnight (2013) - A sötétség hercege, 2016
7. Darling Beast (2014) - Egy ágyban a szörnyeteggel, 2017
8. Dearest Rogue (2015) - Szívembe zárva, 2018
9. Sweetest Scoundrel (2015) - Édes csábító, 2019
10. Duke of Sin (2016) - A bűn hercege, 2020
11. Duke of Pleasure (016) - A gyönyör hercege, 2021
12. Duke of Desire (2017) - A vágy hercege, 2022
Once Upon a Moonlit Night (novella) (2016)
Once Upon a Maiden Lane (novella) (2017)
Once Upon a Christmas Eve (novella) (2017)

A Greycourt-család (Greycourt)
1. Not the Duke's Darling (2018) - A bosszú csókja, 2023
2. When a Rogue Meets His Match (2020) - Színlelt szerelem, 2024
No Ordinary Duchess - 2024. december 10-én jelenik meg angol nyelven

A 12 Maiden Lane-kötet az írónő közlése szerint négy trilógiaként is olvasható. Ezek:
1-3. kötet: The Home for Unfortunate Infants and Foundling Children (Szerencsétlen Csecsemők és Lelenc Gyerekek Otthona)
Bűnös szándék, Csillapíthatatlan vágy, Botrányos vágyak
4-6. kötet: The Ghost of St Giles (St. Giles Kísértete)
Az álarcos csókja, Az éjszaka ura, A sötétség hercege
7-9. kötet: Harte's Folly (Harte Vigadója)
Egy ágyban a szörnyeteggel, Szívembe zárva, Édes csábító
10-12. kötet: The Lords of Chaos (A Káosz Urai)
A bűn hercege, A gyönyör hercege, A vágy hercege

A teljes életmű a megírás sorrendjében:
The Raven Prince (2006) - Hollóherceg, 2008
The Leopard Prince (2007) - Leopárdherceg, 2010
The Serpent Prince (2007) - Kígyóherceg, 2010
To Taste Temptation (2008) - Kísértés, 2011
To Seduce a Sinner (2008) - Bűnös csábítás, 2011
To Beguile a Beast (2009) - Szenvedély, 2012
To Desire a Devil (2009) - Vágyakozás, 2012
The Ice Princess (novella) (2010)
Wicked Intentions (2010) - Bűnös szándék, 2010
Notorious Pleasures (2011) - Csillapíthatatlan vágy, 2011, 2013
Scandalous Desires (2011) - Botrányos vágyak, 2014
Thief of Shadows (2012) - Az álarcos csókja, 2014
Lord of Darkness (2013) - Az éjszaka ura, 2015
The Duke of Midnight (2013) - A sötétség hercege, 2016
Darling Beast (2014) - Egy ágyban a szörnyeteggel, 2017
Dearest Rogue (2015) - Szívembe zárva, 2018
Sweetest Scoundrel (2015) - Édes csábító, 2019
Duke of Sin (2016) - A bűn hercege, 2020
Once Upon a Moonlit Night (novella) (2016)
Duke of Pleasure (2016) - A gyönyör hercege, 2021
Duke of Desire (2017) - A vágy hercege, 2022
Once Upon a Maiden Lane (novella) (2017)
Once Upon a Christmas Eve (novella) (2017)
Not the Duke's Darling (2018) - A bosszú csókja, 2023
When a Rogue Meets His Match (2020) - Színlelt szerelem, 2024

Mary Jo Putney a New York Times sikerszerzője. 1987 óta ír könyveket, elsősorban történelmi romantikus témákról, de vannak paranormális románcai, kortárs szerelmes könyvei és romantikus novellái is. Több mint félszáz művet jegyez, így nem csoda, hogy már 2013-ban elnyerte az amerikai romantikus regényírók szövetségének életműdíját.
A történelmi romantikából engem általában azok a regények érdekelnek, amelyek történelmi krimik is. Ez az írónő 2010-2015 között megjelent, hétkötetes Elveszett lordok (The Lost Lords) sorozatának darabjaira tökéletesen igaz is. A kedvencem a 4. kötet, annak ellenére, hogy épp ez felel meg a legkevésbé a szabályos történelmi krimi műfajának...
A sorozatról itt bővebben is olvashatsz. A kötetek:

Mary Jo Putney: Elveszett szerelem, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2010, Loving A Lost Lord, 2009
Mary Jo Putney: Egy igaz hölgy, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2011, Never Less Than A Lady, 2010
Mary Jo Putney: Egy hamis hölgy, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2012, Nowhere Near Respectable, 2011
Mary Jo Putney: Egy hamis úr, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2013, No Longer A Gentleman, 2012
Mary Jo Putney: Lányrablás, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2014, Sometimes A Rogue, 2013
Mary Jo Putney: A kém szerelme, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2015, Not Quite A Wife, 2014
Mary Jo Putney: Fekete özvegy, Romantikus Regények, General Press, Bp., 2016, Not Always A Saint, 2015

Minden az Egy hamis úrral kezdődött...

Adott egy rendkívül intelligens, bátor, önálló nő, aki valóságos átváltozóművész: mozgása, hangja, sőt, illata segítségével könnyedén álcázza magát idős parasztasszonynak, bájos menyecskének, nagyszájú házalónak, szürke kisegérnek, de akár fiatal férfinak is. E tehetségére nagy szüksége is van, a foglalkozása ugyanis kém. 1813-ban járunk, a napóleoni háborúk közepette. Cassie Fox titkos küldetést kap: tíz évvel korábban eltűnt Franciaországban egy előkelő, elkényeztetett és tündérszép angol lord, aki talán minden ellenkező híresztelés ellenére mégis életben lehet. A nőnek meg kell találnia, ki kell szabadítania, s vissza kell hoznia angliai úri életébe. Ha még lehetséges. Ha még nem őrült bele a tíz évi fogságba. Ha még ember egyáltalán.

Na jó: már a fülszöveg elárulja, hogy Grey Sommers él, kiszabadítható állapotban van, s ha nagyon meg is változott, ép elméjét megőrizte. Sőt, igazi túlélővé vált. Az aranyhajú aranyifjú, Lord Wyndham, tíz éve raboskodik egy ódon francia várkastély pincecellájában. Már mindenen túl van a megaláztatástól és megkínzatástól a kis híján halálos betegségen és az öngyilkossági gondolatokon át a társra-mentorra találásig és a remény visszaszerzéséig. Cassie és ő - kiszabadítva a bölcs papot, Laurent atyát, aki a férfiéval szomszédos cellában élt az elmúlt nyolc évben, segítséget és célt adva a lord életének - nekiindul a francia országutaknak, hogy sikerrel átjussanak Angliába...

Nos, igen. Tisztában vagyok vele, hogy a történet egyik része a történelmi romantikában hihetetlenül divatos, s már ezer és egyféleképpen elmesélt közhelysorra támaszkodik. Ha Franciaországban csak feleannyi előkelő származású angol kém működött volna (férfi és nő), ahányan a történelmi romantikus regényekben feltűnnek, Napóleon rendszere már egy év után összeomlik. A történelmi romantikus szál, vagyis hogy az együtt menekülő férfi és nő egymásba szeret, szintén nem túl elképesztően eredeti.

Másfelől tagadhatatlan, hogy a szürke szemű Grey fogsága eseményeinek ihletője Dumas csodás regényének, a Monte Cristo grófjának az If várában való raboskodásról szóló része, illetve az ebből készült számtalan filmes, könyves, akár kissé leegyszerűsítő feldolgozás. Igaz, ez a történet - romantikus-szerelmessége ellenére - jóval kevésbé romantikus, mint az előde: Laurent atya sokkal reálisabb módon formálja a fiatal fogoly elméjét és lelkét, mint Faria abbé Edmondot, akit egyszerű tengerészből képez tovább "zsenivé", tudóssá és úrrá, s mesés kincsével is megajándékozza.

Putney könyvében sokkal reálisabb végigkövetni, amint Grey visszanyeri tartását, s lassanként ismét megtanul társas lényként élni és kommunikálni a tíz év után, amely során senki sem lépett a cellájába, s csak túlélő taktikáinak sora, az éneklés, a sosem látott, sosem érintett, távoli emberekkel való társalgás, az európai műveltséganyag, drámairodalom és költészet felidézése és az elszánt testedzés tette lehetővé, hogy megőrizze ép eszét és személyiségét. A szerelmes jelenetek ennek a kommunikációs változásnak a részeként egész okosan tudnak szerves részei maradni a cselekménynek. A párbeszédek kiválóak, s a regény több fordulattól válik végül letehetetlenné az utolsó oldalig. Egyrészt megtudjuk, hogy Cassie-nak fontos titka van, amelyet érdemes és érdekes kideríteni: hiszen ő sem mindennapi sebeket kapott már az élettől. Másrészt Laurent atya, aki francia földön marad, ismét veszélybe kerül, Grey pedig habozás nélkül visszatér ősellensége, fogvatartója várába, hogy megmentse az öreget: így nem kerülheti el a szembenézést sem a múltjával.

Az élvhajhász fiatalemberből, akit azért fogtak el, mert lusta volt kikelni egy férjes asszony ágyából időben, a fogság és a megpróbáltatások olyan tökéletes úriembert formálnak, aki külsőségeiben éppen nem az. Csonttá soványodott fogolyként, a társadalmi helyzetet, mint az ember egyetlen mércéjét, örökre feledő különcként, a haszontalan szócséplés és a szaloncsevegés alkalmazása helyett igaz beszélgetéseket folytatva, empatikusan és sok humorral fordulva a külvilág felé, Grey igazán érdekes férfi főhőssé válik, s később fokozatosan kibontakozó, akár bosszantó tökéletességét (lovagias, hűséges, bátor, önironikus, szellemes, önfeláldozó, kitartó, állatbarát...) jól ábrázolt töprengések, időnkénti traumatikus viselkedés (türelmetlenség, tömegiszony) és a korabeli (és általánosan szerelmes regényes) normáktól való eltérés ellensúlyozza. Erre utalhatott a regény eredeti címe is, a kb. Többé már nem úriember. A kötettel akkor találkoztam, amikor kifejezetten történelmi romantikus krimiket szerettem volna olvasni. Nos, ez a könyv épp a kivétel, amely erősíti a szabályt, hiszen inkább kalandos történet, de mivel két különböző nyomozás, két gyilkossági kísérlet és egy eltussolt haláleset is része a cselekménynek, tiszteletbeli krimivé avattam.

Cserébe elvezetett egy sorozathoz, amelynek az összes többi kötete krimi(s). Az Elveszett szerelemben Ashton hercege súlyos balesetet szenved saját tervezésű gőzhajójával. Miközben barátai a holttestét, majd, felfedezve, hogy a hajó felrobbanása szabotázs eredménye volt, a gyilkosait keresve nyomoznak, Adam emlékezetkieséssel sodródik partra egy fiatal hölgy birtokán, aki önvédelemből azt hazudja róla, hogy a férje.

Az Egy igaz hölgy főhőse szörnyű bántalmazásokat állt ki beszámíthatatlan férje mellett, aki ezután véletlen balesetben meghalt. A nő menekül az őt mégis gyilkossággal vádolók elől, új személyazonosságot is felvesz, ám végül kizárólag Alexander Randall őrnagy segíthet rajta. Közben azonban a férfi maga is nyomoz, részben saját örökségével, részben egy gyermekkel kapcsolatban, akinek a létezéséről csak nemrég értesültek a rokonai.

Az Egy hamis hölgyben Ashton lordjának leánytestvére, Lady Kiri Lawford a főszereplő, aki szövevényes nyomozás közepette derít fényt rá, kik, miért és mikor akarják meggyilkolni Sarolta walesi hercegnőt, IV. György király aktuális trónörökösét. A neki udvarló kém, a közember Damian Mackenzie segítségével életveszélyes kalandok közepette, több gyilkosság rejtélyét megfejtve göngyölítik fel az ügyet.

A Lányrablás az Elveszett szerelem főhősnője ikertestvérének története. Bár az iker-megoldás elég elcsépeltnek tűnhet, fontos része volt az első könyv cselekménye zárásának. Így viszont, hogy Ashton hercegnéjének már mindenképp van egy egypetéjú ikertestvére, vétek lett volna nem kihasználni a hasonlóságból eredő galibák lehetőségét. Sarah politikai indíttatású gonosztevők kezébe esik, akik zsaroló céllal véletlenül őt rabolják el a nővére helyett. Segítője azután - a krimis vonalat erősítve - egy valódi Bow Street-i nyomozó lesz.

A kém szerelme a korábbi történetek perifériáján már sokszor feltűnt kémfőnök és nyomozó, Lord Kirkland története. Elég kár, hogy szemben a korábbi öt kötettel, talán az ő sztorija a legunalmasabb. Tíz éve félreértés miatt elhagyott feleségéhez kell ugyanis visszatalálnia, aki számomra olyan mértékben idegesítően került ábrázolásra, hogy én ugyan vissza nem mentem volna hozzá... A férfi a saját könyvében sokkal érdektelenebb hős, mint mások regényeiben...

A Fekete özvegyben is sokkal izgalmasabb: ez egyébként Kirkland sógorának regénye. Daniel Herbert egy különös özvegybe szeret bele, aki súlyos titkot őriz: egy férfi haláláét, akinek a meggyilkolásával ő vádolható. Igen, látszólag emlékeztet egy kicsit a sztori az Egy igaz hölgy cselekményére, de annál nyomozósabb és váratlanul fordulatos.

Az Elveszett lordok egy tulajdonképpen félbemaradt sorozat. Az írónő kiadót váltott és új könyveiben nem tarthatott ki a régi hősök mellett. Szerintem az első öt könyv az, amely szorosabban összetartozik (azon túl is, hogy mindegyik férfi főhős volt iskolatársa és barátja a többieknek), de mind érthető és megáll önmagában is. Ez az öt történet jelent meg egyébként angolul azóta omnibuszban is. Nem biztos, hogy feltétlenül szükség volt a hatodik és hetedik regényre is. Vagy nagyobb örömmel olvastam volna helyette egy olyan Kirkland-regényt, amely jó kémkedős, kémfőnökös, becsület-bátorságos és lezárja a sorozatcselekményt. Némelyik sztori pedig (az Egy hamis hölgy feltétlenül, de kissé az Elveszett szerelem és a Leányrablás is) túl van írva. Ettől függetlenül igazán nagy élmény ennek a Putney-sorozatnak a megismerése, s romantika- és krimikedvelőként is örömteli újraolvasója vagyok a köteteknek.

Két zárójeles megjegyzés kívánkozik még ide. Az egyik, hogy e sorozat nagyon rosszul járt a borítóival. Volt itt tájkép, fotó, festmény, színpompa (hiába indult egyforma lilán az első két kötet), majd az utolsó kötettel az - egyébként nekem tetsző - formaváltás is összezavarta a sorozat külsőségeit, és hogy a sok lila, türkiz, kék után sikerült egy pirosat oda...rittyenteni, hát, azért kár volt. A másik különösség a címek sora. Az Egy igaz hölgy és Egy hamis hölgy megoldás nagyon tetszik. Én azonban az első könyvet Elveszett lordnak kereszteltem volna (az eredetiben kb. Szeretni egy elveszett lordot), így a fentebb ismertetett kedvencem lehetett volna Megtalált lord, az ötödik kötet pedig (az eredetiben kb. Néha gazfickó) kaphatta volna az Egy hamis úr nevet. (Sőt, Kirkland könyvét akár még Egy igaz úrnak is el lehetett volna nevezni a magyar ráfelelés érdekében, amely az eredetiben a kb. Csak félig feleség címet viseli.) Mindenesetre a General Press sorozata esetében nem először és nem utoljára kaptak egymásra felelő eredeti című sorozatkötetek teljesen jellegtelen magyar címeket.

De mindez eltörpül amellett, hogy ezeket a Putney-kat igazán lehet szeretni. A krimi felől közelítve a romantikához is.

A kötetekről itt írtam.

2013-ban készítettem egy raktárbejegyzést Történelmi krimik gyűjtőhelye címmel, amelyben megkíséreltem összegyűjteni az összes Magyarországon megjelent történelmi detektívregényt. Tíz évvel később a bejegyzés a sok új megjelenésnek köszönhetően már olyan hosszúra nyúlt, hogy - szerintem - kezelhetetlenné vált. Ezért az egykori poszt jelentősen kibővült részleteit 2024. januárjában áttöltöttem hét külön bejegyzésbe, amelyek linkjei továbbra is a régi helyen találhatók meg.

Ebben a rendhagyó, nyolcadik posztban azt szeretném röviden meghatározni, én mire gondolok, amikor egy regényt történelmi kriminek vagy történelmi detektívregénynek nevezek. Mivel minden ilyen gyűjtés vagy válogatás kicsit szubjektív, fontosak lehetnek a szempontok, amelyek alapján a hét listát elkészítettem és a jövőben tovább bővítem majd. Így annak, aki esetleg nem találja meg valamelyik kedvencét rajtuk, érdemes ezt a bejegyzést elolvasni indoklásért.

Szerintem a történelmi krimi...

1. Nem egyszerűen történelmi regény, hanem elsősorban krimi.
Ezért a középpontjában valamilyen kinyomozandó titok, rejtély vagy bűneset áll. A bűneset leggyakrabban gyilkosság, de lehet rablás, eltűnés, lopás, vagy mindezek kombinációja. Nem tartoznak viszont a történelmi krimik közé azok a történelmi időkben játszódó kötetek, amelyekben esetleg történik haláleset, netán gyilkosság (vagy rablás, eltűnés, lopás) a cselekmény részeként, de azt senki sem nyomozza ki, elkövetője ismert vagy nem fontos. Ez különösen igaz a szépirodalom magasabb tartományába tartozó olyan regények esetére, mint Umberto Eco A rózsa neve vagy Bánki Éva Aranyhímzés című regénye, amelyeket sokszor szintén neveznek történelmi kriminek, semmilyen detektív-vagy rendőrregényes hagyománynak nem felelnek meg azonban (és nem is akarnak megfelelni), a bűnügyi rejtély pedig nem kerül megfejtésre bennük. Szintén nem történelmi krimik a könyvek, amelyekben a "nyomozás" valamilyen eszmei dologgal kapcsolatban folyik, így például Jézus történetével, mint Mika Waltari Az ország titka vagy Eduardo Mendoza Pomponius ​Flatus különös utazása című regényeiben.

2. Teljes egészében egy adott korban játszódik.
Nem tartoznak tehát ide a részben a jelenben, részben a múltban játszódó, két szálon futó thrillerek, mint például Robert Masello A Medúza-amulett című könyve, amelyeket mások bízvást történelmi kriminek neveznek, én viszont nem szeretnék.

3. Kifejezetten detektívregény. Vagyis valóságos és valószerű történet (nem sci-fi, nem fantasy), nem egyszerűen csak kalandregény, és nem is alternatív történelem (vagyis megtörtént eseményekre, környezetbe építi fel a fikciót).
Sherlock Holmes-folytatások esetén tehát nem tartoznak a történelmi detektívtörténetek körébe azok, amelyekben okkultizmus, sci-fi vagy fantasztikus elemek magyarázzák meg a bűnesetet, mint például a Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai című kötet novelláinak egy részében, vagy Guy Adams Dr. Moreau serege című kötetében. Az olyan kalandregények, amelyekben van némi halvány nyomozás, de a cselekményszövés valójában kizárólag a kalandról szól, szintén nem tartoznak ide: ilyen például Elizabeth Peters Óvakodj a a múmiától! című könyve, vagy Clive Cussler  - nem tudom, miért - "esetek"-nek nevezett Isaac Bell-regényei. Nem történelmi detektívregény (legalábbis a listámra nem kerül fel) Baráth Katalin remek Aki gróf úr akar lenni című regénye sem, mert nem a valóságos, hanem egy alternatív történelemben játszódik.

4. Valóban a múltat eleveníti fel. Vagyis legalább harminchárom évvel a megírása, megjelenése előtt játszódik.
Nem tartoznak tehát ide az olyan művek, amelyek múzeumivá öregedtek eredeti, kortárs voltukból, így például az eredeti Sherlock Holmes-történetek.

5. Történelmi romantikus regény is lehet. Vagyis a zsánerkeverés önmagában nem akadály, egy történelmi romantikus könyv is lehet történelmi detektívregény, ha a szerelmi szál mellett cselekményére kivétel nélkül igazak a fentiek.
Bevallom, nem mindig gondoltam így, s annak ellenére, hogy sok detektívrejtélyes történelmi romantikust olvastam és szerettem, eredetileg nem vettem fel őket ezekre a listákra. De egyre inkább látom, hogy ilyen előítélet alapján nehéz megkülönböztetni köteteket: sokszor ugyanis ha nő ír valamit, ami történelmi és nyomozásos, de a könyv romantikus sorozatban lát napvilágot, azonnal elsődlegesen történelmi romantikus besorolást kap, míg ha egy férfi író krimiregényében szerelmeskednek olyan sokat és töprengenek a test ügyeiről annyit, hogy az már megállítja és félreviszi a krimicselekményt, attól az még történelmi krimi marad a legtöbb olvasó szemében. Ezért folyamatosan bővítem a listákat olyan történelmi romantikus könyvekkel, amelyek elsősorban mégis krimik: ez főleg például Amanda Quick életművének egy részére igaz. A történelmi romantikus műfajú regényeket azért külön jelöltem a listákon.

6. Nem írója kilététől függően történelmi bűnügyi regény.
Ezért előfordul, hogy egy szerzőtől szerepel a listán könyv, de nem mindegyik műve, mert nem voltak igazak mindre a fenti meghatározások. Agatha Christie számos detektívregénye közül mindössze egy történelmi krimi, az És eljő a halál, de az pompás. Brigitte Riebének, Borisz Akunyinnak vagy R. Kelényi Angelikának sok-sok kötete megjelent magyarul, de nem mindegyik történelmi krimi, így nem is mindegyik szerepel a listáimon.

7. Lehet ifjúsági regény vagy gyerekregény is.
Elég csak az Irene Adler-könyvekre, Enola Holmes kalandjaira, vagy M. E. Matje A művészinasára gondolni. Az ilyen műfajú regényeket azért külön jelöltem a listákon, a kissé megtévesztő, de rövid "gyerekkönyv" besorolással.

8. Akkor is lehet történelmi detektívregény, ha a végén a nagy leleplezés, hm, történelmi zöldség.
Sokáig haboztam, szerepeltessek-e olyan összeesküvéseket leleplező történelmi krimitörténeteket is, amelyek nagy záró leleplezésének történelmi értéke és hitelessége alulmúlja a nullát. Végül ezeket is felvettem, de megjelöltem a "hiteltelen" besorolással. Véleményem szerint ugyanis más azt állítani, hogy tudom, ki szúrta le Christopher Marlowe-t (aki tényleg meghalt, és úgy, ahogy a regényben áll, csak megölésének oka ismeretlen "hivatalosan") és más azt sejtetni, hogy a világtörténelem eseményei mögött elképesztően titkos szervezetek tagjainak összeesküvése áll (ami egyszerűen zöldség). Az utóbbit igazából nem nevezném történelmi kriminek, de hát legyen...

Remélem, hogy elfogadhatók számodra a fenti szabályok és sok örömed leled majd a történelmi krimik listájában.