2018 és a blog
Auguste De Chatillon: Léopoldine - pirosban
Eljött ennek is az ideje: összegzést készíteni a 2018-as évről, amely a blognak immár a kilencedik éve volt.

A Katherine's Bookstore remekül érezte magát mindvégig. December végére átlépte az 580.000 lekérést. Bár a 2017-es év célkitűzését, minden hónapban pontosan tizenegy (vagy legalábbis egyenlő számú) bejegyzés publikálását nem sikerült ismét megvalósítanom, az összes közzétett posztok száma mégis szinte változatlan maradt. 2018-ban 126 írás jelent meg az oldalon, míg egy évvel korábban 132.

A bejegyzések közül 30 született az ekultura.hu-ra, 96 pedig kifejezetten ide, a blogba. Ez változást jelentett az előző évhez képest, amikor tízzel több ajánlót írtam, az először a blogon publikált írások száma viszont öttel kevesebb volt.

A 96 ide készült poszt közül mindössze 18 volt valamilyen könyvlista vagy bibliográfia, 78 pedig arról szólt, ami a világból érdekelt: könyvekről, filmekről, élményekről és az olvasásról. Nagyon nagy kedvem volt egy-egy témát több nézőpontból szemügyre vevő posztsorozatokat írni, így az írások terjedelme is több esetben  hosszabb volt a megszokottnál.

Publikálás szempontjából a legnehezebb hónapom a február volt, amikor csak 6 bejegyzés tellett tőlem, a legtöbbet pedig áprilisban sikerült posztolnom: 15 bejegyzést. Persze a számok igen csalókák, hiszen sokat dolgoztam előre, így egyes írások csak egy-két hónappal azután kerültek ki az oldalra, hogy valójában befejeztem őket.

Íme az elmúlt kilenc év statisztikája táblázatban:


2017-ben sok-sok klasszikust fedeztem fel újra a lovagregényektől Dante művein át Walther von der Vogelweide verseiig. Ez a sor 2018-ban Petrarca életművével, Hauff meséivel és izlandi regékkel folytatódott. Írtam régi, nekem nagyon kedves témákról és frissen született rajongásokról is. Több posztban foglalkoztam Agatha Christie-vel és csodálatos, megunhatatlan krimijeivel, Philip K. Dickkel és műveivel, a klasszikus pulp fiction legizgalmasabb, alig ismert szerzőivel, szeretett sorozatom, a MesterMűvek új köteteivel... És persze detektívtörténekkel is: történelmi krimikkel, békebeli krimikkel, Sherlock Holmes-folytatásokkal, különleges krimikkel, magyar detektívregényekkel és külföldiekkel...

Kloss-képregényfedél - vörösben
Külön öröm volt számomra, hogy a három nagy vállalkozás, amelyet idén közzétettem, sokaknak tetszett. Júliusban végre elérkezettnek láttam az időt, hogy végre megvalósítsam sokéves tervemet, s posztsorozatot szenteljek a Stauffenberg ezredes vezette, Hitler-ellenes merényletkísérletnek és összeesküvésnek. Nagy örömömre a négyrészes sorozatot, amely részletesen bemutatja az eseményeket, s a témáról magyarul elérhető könyveket és filmeket, fél év alatt mintegy ötszázan látták már.

Ennél is sikeresebb volt a Kockázat című lengyel filmsorozatról, s a főszereplő, Kloss kapitány kalandjairól írt bejegyzés-sorozat. Annak ellenére, hogy egy elképesztően hosszú adatlistát és még szubjektív kedvenc-listáimat is megosztottam az olvasókkal, a témáról szóló posztok június óta több mint ezer lekérést kaptak.

Végül, bár egyelőre Kloss kapitány rekordját még nem érte el, úgy tűnik, 2018 legsikeresebb vállalkozása a Roger Moore (szerintem) legjobb filmjeit bemutató, ötrészes sorozat volt, amelynek első darabját december 7-én publikáltam (eredetileg), mégis, a bejegyzések alig több mint egy hónap alatt meghaladták a félezer olvasást. Függetlenül attól, hogy tudom, ennek egyik oka a varázslatos hívószó - James Bond -, mégis örömmel tölt el, hogy a számomra olyannyira fontos témában sokan olvasgatnak nálam.

Az önálló, nem sorozathoz tartozó posztok közül az alábbi öt volt a legnépszerűbb tavaly:

Robin és Marian - vörösben
1. Frissen jó - Inspiráló fordítások a Helikon Zsebkönyvekben
Imádom a jó fordításokat: ebben a februári írásban pedig egy egész csokorra valót gyűjtöttem össze belőlük, valamennyit az általam nagyon kedvelt Helikon Zsebkönyvek sorozatából.
Képeket nézni talán érdekesebb, mint számolgatni: ez a januári poszt még a 2017 kedvenc könyvei és a 2017 és a blog című összegző bejegyzésnél is népszerűbb volt tavaly.
Egy csodálatos nyaralás emléke is mindörökre hozzákötődik ehhez a pompás kötethez, amelyet nagyon késve fedeztem fel: írni pedig szeptemberben írtam róla.
4. Ponyva a javából - Robert E. Howard: Vörös Szonja
Ebben az évben számos új pulp-szerzőt fedezhettem fel: a legtöbben mégis ezt a januári posztot olvasták a témáról - és Howardról.
Egy meglepő rekorder: hiszen csak két és fél hónapja, novemberben készítettem el ezt a hétmérföldes írást a legkorábbi Robin Hood-balladákról és egy különleges gyerekkönyvről.

A raktárbejegyzéseim közül 2018-ban a legtöbben Kertész Erzsébet könyveiről olvastak, gondolom, hasonló örömmel és nosztalgiával, mint ahogy én megírtam a posztot. Az először az ekultura.hu-n publikált ajánlóim közül pedig itt, a blogon a legtöbben arra találtak rá, amely Selja Ahava Az égből leeső dolgok című regényéről szól: ez volt 2017-ben a 6. kedvenc könyvem.

Roger Moore - pirosban
Ami a jövőt illeti, a terveim jelenleg kissé formátlanok, de nagyon optimisták. Nem is olyan soká egészen biztosan fogok még írni Roger Moore filmjeiről, s a két filmes-könyves világról, amely hozzá (is) köthető - James Bondéról és az Angyaléról. Ezek ugyanis már sokszor elvarázsoltak, most azonban kedvet érzek ahhoz, hogy ne csak rajongjak irántuk, de beszéljek is a rajongásról. Több posztom készülődik Robin Hood kalandjaival kapcsolatban, főképp a nálunk írt, kiadott regényekről, történetekről és a nagy, külföldi klasszikusokról. Adós vagyok még néhány öröm-projekttel: mivel idén végre megtört a jég, és képessé váltam filmekről és tévésorozatokról posztolni, szeretném végre befejezni és közzétenni, amit a Mission Impossible-filmekről, Rafael Sabatini Blood kapitány-történeteiről és megfilmesítéseikről és a második világháború témáját feldolgozó filmekről írok, már hónapok, olykor évek óta. Emellett azt hiszem, 2019 lesz az év, amikor ismét foglalkozom az általam olyannyira nagyra becsült író, Barsi Ödön munkásságával. Egyelőre eddig látok előre, meg persze azt tudom, hogy mintegy harminc könyvről írok / szeretnék írni a közeljövőben, amelyek az olvasmányaim közé tartoztak.

Azt sosem szoktam összeszámolni, hány könyvet is olvastam el az előző évben: sokat. Ami viszont biztos, hogy 2019-ben is így szeretnék tenni: elolvasok, újraolvasok, olvasok... Köszönöm szépen hűséges olvasóimnak, hogy rendszeresen visszajárnak ide olvasni, s köszönöm minden idetévedőnek és idelátogatónak az érdeklődését!
2019-ben is szeretettel várok mindenkit!

2018 kedvenc borítói
Immár negyedszerre szerkesztem listába az elmúlt év szerintem legszebb könyvborítóit. A poszt mégsem a legszebb, hanem a kedvenc jelzőt viseli a címében: biztos vagyok ugyanis benne, hogy még nagyon sok gyönyörű könyv született a magyar nyomdákban a tavalyi évben. Az én listámra azonban csak olyan kerülhet fel, amit olvastam is, továbbá a fedél a hazai kiadáshoz készült, nem átvétel, s így a tervezője is magyar. Íme:

I. Undinė Radzevičiūtė: Halak és sárkányok
Tpoytex, Typotex Világirodalom - Nagy Norbert borítója
A Typotex világirodalmi sorozatának idén hat (többbynire vaskos) kötete jelent meg, így izgalmas szerep jutott a kedvcsináló borítóiknak. Mind a hat más stílust, hangulatot idézett, de közös volt bennük a váratlanság és egyediség. A litván Radzevičiūtė különleges hangvételű regényének számos halas-sárkányos borítója született már külföldön (néhányat én is összegyűjtöttem), szerintem azonban a magyar sikerült a legjobban. Csodásan illeszkedik a történethez, amelyben a kérdés, lehetséges-e a sárkánynak hallá változni, a nyugati identitásra kérdez rá. A kínai festmények háttér-figura-viszonyát idéző, mégis modern és harmonikus látványt nyújtó sárkányképen csak utólag veszi észre az ember a halfarkat: hogy semmi sem tökéletes...

II. Ivan Turgenyev: Senilia – Prózaversek
Európa - Tabák Miklós borítója
Ezeket a nyírfákat már bizonyára sokan unják, hiszen Turgenyev kötete került 2018-as kedvenc könyveim listájának az első helyére, s szerepelt az Év Könyvei posztomban is. Én azonban egyszerűen képtelen vagyok betelni a belső és külső szépségével. Utóbbit egy színeiben és trükkjeiben is meglepően visszafogott és kiegyensúlyozott füles papírborító adja, fantasztikusan szürke nyírfatörzsek fényképével, mindössze két betűtípusból választott finom, fehér feliratokkal és egy-egy varázslatosan tökéletes, homályosított körrel a címlapon és a hátsó fülszöveg alatt. Mindez felfogható szimbolikusan, emlékezve a Turgenyev-szövegek sejtelmességére - de lehet egyszerűen csak játék a látvánnyal: mindenképpen remekül illik a kötethez.
III. Philip K. Dick: Elektronikus álmok 
Agave - Faniszló Ádám borítója
A megújult Dick-életműsorozattól elválaszthatatlanok Faniszló Ádám minimalista, terekkel-formákkal és azok hiányával játszó borítóképei. Az idei három fedélképből kettőn azonban a különös rajzosság is megjelent: a Jones szerint a világ főalakjának elmosott-elmaszatolt kontúrjai a jelenben létezőből a beláthatatlan jövőbe tolták a jövendőmondó figuráját. Az Elektronikus álmok lírai borítóján pedig (amelyen a Seholsincs bolygó és Az akasztott idegen című novellák illusztrációiból jön létre egységes fedélrajz) a sok éles körvonal határolta forma között kék grafitceruzás víz hullámzik, s szinte pointillista módon hasít lámpafény a sötétségbe. Mindez a kéznek kedves domborításokkal.
IV. Agatha Christie: Temetni veszélyes
Helikon - Tillai Tamás borítója
A Helikon Christie-sorozata ebben az évben is remek újrakiadásokkal és egyedien ötletes fedélképekkel folytatódott, tíz új kötettel. Közülük a Temetni veszélyes nemcsak azzal emelkedik ki, hogy szövege újjászületett Gy. Horváth László fordításának köszönhetően: arra is példát szolgáltatott, hogyan jelenhet meg a rózsaszín egy kötetterven úgy, hogy az mégse változzon női könyvvé. A sorozatban először egy nagy méretű emberalak is feltűnt a képen, játékos geometrikussággal, különleges színfoltokkal: de a hagyományoknak megfelelően Poirot apró kis figurája is szerepel a kompozícióban. Ráadásul a sorozat könyveit továbbra is izgalmas újra és újra kézbe venni a színes "fedélvarrás" finom kidomborodása miatt. 
V. Georges Simenon: Az evertoni órásmester
Agave - Kuszkó Rajmund borítója
Nagyon-nagyon szeretném, ha az Agave Maigret-sorozata nem váltana borítótervet, mielőtt befejeződik. Kuszkó Rajmund terve ugyanis annyira pompásan illik a témához és a formához is (a Simenon-krimik nem vaskosságukkal, hanem hangulatukkal és precíz szerkesztésükkel nyűgözik le az olvasót), s a fedelekre kiválasztott képek mindig olyan tökéletesen erősítik fel a belül olvasható szöveg hangulatát, hogy kár lenne bármit is változtatni rajtuk. Az evertoni órásmesterben nemcsak szerepel egy órás és műhelye, de megjelenik a kérdés is, mit kellett volna másképpen csinálnia egy apának: milyen javításra lett volna szükség, hogy elkerülhető legyen a tragédia. A borítón meg ott egy óra a maga titokzatosságában, javításra várva...

VI. Keith Roberts: Gőzkorszak - Pavane
Metropolis Media - Nagy Gábor borítója
Vannak olyan könyvek, amelyeknek egyszerűen varázslatos a borítójuk, s miattuk muszáj kézbe vennünk az adott könyvet. 2017-ben ilyen volt például Sarah Perry Az essexi kígyója, 2018-ban Imogen Hermes Gowar A hableány és Mrs. Hancockja: hogy sosem szerepeltek egyetlen borítólistámon sem, annak az az oka, hogy a 21. Század kiadásában az eredeti, külföldi borítóval jelentek meg nálunk. A Gőzkorszak fedélterve azonban hazai. És ha őszinte vagyok magamhoz, be kell valljam: eladta nekem a könyvet, amit valószínűleg enélkül nem olvastam volna el. Rendezett kéksége, egyszerre nosztalgikus és cyberpunkos indái (amelyek jobban megnézve fogaskerekek és gépezetek rajzának bizonyulnak), az elmosódott fotó: mindez igazán remek.
VII. Ablonczy Balázs: A miniszterelnök élete és halála - Teleki Pál (1879-1941) 
Jaffa, Modern magyar történelem - Hegyi Péter borítója
A Jaffa sorozata mindig példát mutatott rá, miként lehet úgy csomagolni okos, szakszerű, friss kutatásokon alapuló és megbízható történelemkönyveket, hogy jobban felkeltsék a figyelmet még a bestseller női regényeknél is. Egy Teleki-életrajz fedelére a legjobb a miniszterelnök fényképét tenni: amit azonban a színezés művel ezzel az egyébként is kevésbé ismert fotóval, leírhatatlan - abszolút izgalmas. Kár, hogy ugyanezt a játékot az év végén Károlyi Mihállyal is sikerült eljátszani egy fedélen: habár Hatos Pál Az elátkozott köztársaság című könyve végül is ugyanúgy megérdemli a figyelmet, mint ez a kötet.

Link
2017 kedvenc könyvborítói
2017 legkevésbé tetsző könyvborítói
2015 legszebb borítói
Szép borítók karneválja (2014)
Ezt kívántam karácsonyra - 2013-2018
Nemrég megosztottam a blog olvasóival, hogy az elmúlt hét évben melyik köteteket neveztem ki az ekultura.hu listáin az adott év legmaradandóbb könyvélményének. Erről jutott eszembe, hogy talán egy másik hasonló összeállítás is érdekes lehet. A kulturális portál ugyanis 2013 óta azt is minden évben megkérdezi a cikkszerzőitől, melyik az a könyv, amit a legjobban szeretnének megkapni karácsonyi ajándékként.
Magam eddig öt alkalommal válaszoltam a kérdésre: 2016-ban sajnos egyszerűen nem volt erőm és időm elkészíteni a szövegemet, pedig egészen biztosan Agatha Christie Karácsonyi krimik című omnibuszát neveztem volna meg. Szerencsére azonban az előző alkalommal, 2015-ben két dolgot lehetett választani: így egy regény mellett egy színdarabot is ajánlottam karácsonyi ajándékként.
Mivel az összes itt ajánlott könyv ma is kapható, ajánlom bármelyiket, bárkinek egy kis januári olvasásra: hiszen ilyenkor úgyis ritkák a friss megjelenések... Csak a Találkozás nem megy már többé valószínűleg a Pesti Színházban, ám így is rekorder: egy minimalista, kortárs tragédia, amelyet 2015. október 23-án mutattak be, s még pontosan három évvel később is telt házzal ment, közben pedig többek közt Kínát is megjárta...
 
2018-ben
Hofi megmondja
Corvina, szerkesztette: Király Levente

Karácsonyra rengeteg pompás könyv jelenik meg: haboztam is, hogy Hahner Péter Hatalmasok gyermekkora című remek gyűjteményét, vagy a sokak által pokolba kívánt, nekem azonban nagyon tetsző, Solo című Star Wars-film megkönyvesítését jelöljem erre a listára. Ám van egy kötet, ami mindent megelőz: a Hofi megmondja. Hogy mekkora ötlet volt Király Leventétől egybeszerkeszteni Hofi Géza legjobb szövegeit, jól mutatja, hogy bár a könyv elvileg október közepén jelent meg, a legtöbb általam ismert helyen egy hét alatt kifogyott, s csak nemrég érkezett belőle utánpótlás a boltokba... Minden mai stand-up komikus elődének legjobb, legbátrabb és legmulatságosabb gondolatai ideálisak arra, hogy a karácsonyfa alá tegyük – bárkinek, kortól, nemtől függetlenül.

2017-ben
Korcsmáros Pál – Cs. Horváth Tibor: Spartacus
Képes, Az irodalom klasszikusai képregényben

Karácsonyra sok jó könyv jelenik meg: regények, novelláskötetek, történelmi életrajzok (mint Orczy Emma bárónő Revans Párizsban, Nictzin Dyalhis A zafír szirén és a boszorkányok történetei vagy Helen Rappaport A négy nővér című kötete). Ha viszont csak egyetlen nagyon várt művet lehet megnevezni, az számomra idén a Spartacus. A Képes Kiadó jóvoltából most felújítva megjelentetett képregényt a legendás tehetségű Korcsmáros Pál rajzolta Cs. Horváth Tibor szövegére, még 1961-ben. A lázadó rabszolgavezér örök történetét azonban olyan klasszikus módon sikerült adaptálnia, amely a mai olvasóknak és lapozgatóknak is igazi élvezetet nyújthat. A könyvvel pedig folytatódik Az irodalom klasszikusai képregénysorozat is: alig várom az újabb köteteket.

2015-ben
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Typotex, Typotex Világirodalom, fordította: Laczházi Aranka

Ez a könyv állítólag egy novellaválogatás, mégpedig egy litván írónő tollából, sok humorral és életbölcsességgel. Amikor azonban beszereztem, teljesen meglepett az alcímével: Esszék. Ez ugyanis az a műfaj, amelyet általában ki nem állhatok. Mégis, miután beleolvastam az első „esszébe”, alig tudtam letenni a könyvet. Megszólított. Nagyon női volt, nagyon humoros és teljességgel meglepő. Azóta vár rám a gyűjtemény: a fa alá kerül. Karácsonykor talán az is kiderül, miért esszék ezek a novellák – vagy novellák ezek az esszék? 

Nádas Péter - Vidovszky László: Találkozás
Pesti Színház, rendezte: Eszenyi Enikő, főszereplők: Börcsök Enikő, Király Dániel

Egy férfi és egy nő találkozása. Egy fiatalember és egy középkorú asszony találkozása. Szenvedély és szenvedés, múlt és jelen találkozása a színpadon. Tragédia szerelemről, történelemről, diktatúráról és arról, hogyan lehet tovább élni, ha sebeket hordozunk a lelkünkben, amelyeket a szerelem, a történelem, a diktatúra okozott... Nádas Péter tragédiáját október 23-án mutatta be a Pesti Színház. A kamaradarab főszerepében az azóta Prima-díjat nyert Börcsök Enikő és Junior Prima-díjat kapott Király Dániel látható, a lélegzetelállító és torokszorító színházi élményt pedig a két színész mélységekkel és meglepetésekkel teli játéka mellett Eszenyi Enikő formabontó rendezése biztosítja. Aki elmegy a darabra, figyeljen a függönyre – és ne felejtse el megnézni a makettet az előtérben... Karácsonytájban december 23-án és január 2-án is látható a Találkozás: én bárkinek szívesen vennék jegyet erre a megdöbbentő előadásra, aki szereti a színházat és szeret gondolkodni.

2014-ben
Robert E. Howard: Fekete Turlogh és a kelták
Delta Vision, fordította: Kornya Zsolt, Fazekas Árpád, Körmendi Ágnes, Pócsi István, Tamás Gábor

Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy a Delta Vision Kiadó MesterMűvek sorozatának hűséges olvasójául szegődtem: azóta megjelent 18 könyvük, egyik jobb mint a másik, s megismertem számos remek szerzőt. De még mindig ünnep számomra, amikor egy-egy várva-várt Robert E. Howard válogatáskötet érkezik a boltokba... Ez a legújabb Krull király, a piktek és a vikingek történetei után olyan novellákat helyez egymás mellé, melyek a kelták véres és hősies korába repítik vissza olvasójukat – úgy, ahogyan azt csak a fantasy műfaj egyik alapító atyja, Robert E. Howard tudta megírni; kalandosan, kegyetlenül, mégis szomorkásan. Amint megjelent a könyv, máris belefeledkeztem volna: de egyelőre jól elrejtve vár rám. Szerencse, hogy közel a karácsony.

2013-ban
Agatha Christie: Grand Tour - A krimi királynőjének nagy utazása
Partvonal Kiadó, fordította: Hedvig Olga

Mint lelkes krimirajongó, Agatha Christie életművét mindenevőként falom: regényei, novellái, színdarabjai után jöhettek a versei, a Csillag Betlehem felett meglepően modern elbeszélései és az Életem című önéletrajz. Az Így éltünk Mezopotámiában címen lefordított, szórakoztató útleírását pedig, amelyben a második férjével tett régészeti utazásainak emlékeit rendezte kötetbe, különösen élveztem. Nem csoda hát, hogy a Grand Tourt is szeretném már olvasni. Ez ugyan nem az írónő által megszerkesztett kötet - unokája állította össze Christie feljegyzéseiből, leveleiből, fotóiból -, de remélem, ugyanolyan élvezetes lesz, mint az Így éltünk... A korszak egészen más: a krimikirálynő még fiatalon, ifjú feleségként és anyaként indult el a divatos Nagy Utazásra, a Birodalmi Körútra. Bejárta mindazon egzotikus tájakat, ahova egy brit polgár eljuthatott a múlt század húszas éveiben. Az önéletrajz alapján mindenféle izgalmas kalandokra számítok az ausztráliai hullámlovaglástól az afrikai állatlesig, emellett Christie kellemesen csevegő stílusa arra is garancia, hogy nem fogok unatkozni. A Partvonal Kiadó neve pedig, akik korábban már megjelentették az önéletrajzot, az Így éltünk Mezopotámiábant és négy Christie-képregényt is, arra biztosíték, hogy szép külsejű, jól fordított kötet kerül majd a polcomra.