2026. május 10., vasárnap
Cserhalmi Dániel környezetgazdálkodási agrármérnök, korábban az Állatorvosi Egyetem oktatója, tanszékvezetője, jelenleg a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem munkatársa. E bevezető mondatból sok minden inkább következhetne, mint hogy Cserhalmi a magyar történelmi regény és történelmi krimi egyik meghatározó alakja, aki egyfajta új zsánert talált fel azzal, amit könyvei borítóján ÁVH-regénynek neveznek.
A legkülönfélébb műfajokat és alzsánereket keverve írja ugyanis letehetetlen történeteit, amelyeket az köt össze, hogy (eddig) kivétel nélkül 1950-ben játszódnak, a Rákosi-korszak talán legsötétebb időszakában, s valamennyiben megjelenik az ÁVH hosszú árnyéka, s egy vagy több nyomozója is. Meg persze az, hogy nagyon izgalmasak, s történelmileg rendkívül pontosak a regények.
A sikertörténet a Csengőfrász című első kötettel kezdődött, majd azzal folytatódott, hogy az Alexandra Kiadó befogadta és gondozni kezdte a sorozatot. Az író kiváló stílusa, megtorpanás nélküli történetszövése, professzionális elbeszélésmódja elképesztő históriai precizitással párosul: joggal tudható, hogy minden kötet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szakmai támogatásával készült.
Remélem, hogy a szerző útja mihamarabb egy irodalmi díjjal vagy elismeréssel fog folytatódni, hiszen a negyedik, kicsit műfajváltoztató, így szabályos detektívregény-mintájú, egyben meglepő mélységű Vadászat (szerintem a legjobb Cserhalmi-regény), s a detektívtörténetként kifejezetten újító szerkesztésű, stílusában, irodalmiságában és etikai kérdésfelvetéseiben azonban mind az öt korábbi kötet tanulságait hasznosító A vörös báró kiragyog nemcsak az átlagos krimifelhozatalból, de a bármely témájú magyar történelmi regények közül is.
A könyvek számos irányból megközelíthetők. Például, mint történelmi regények, hiszen históriai szempontból tűpontosan és elkeserítően ábrázolják 1950-et, legyen szó az átlagemberek mindennapjairól, a hétköznapi élet tárgyairól és programjairól, a korabeli Budapestről, Szegedről, kisvárosról, faluról, az ÁVH működéséről, a Katpol beszántásáról, Péter Gábor és mások politikai játszmáiról, a kuláküldözésről, az erőszakos téeszesítésről, a besúgó-jelentésekről. A cselekményelemek egy része a valóságból származik, s még valós személyek is hitelesen szerepelnek egyes jelenetekben.
Ám ha valakit a kutatás, nyomozás, kémkedés, lebukás, sorozatgyilkosság vagy szöktetés kalandos, csavaros témái érdekelnek, akkor élvezheti amiatt a könyveket, hogy telve vannak ilyenekkel, mégpedig feszesen és jól megírva. A Szibériai csapda és A Szabadság-hadművelet egyként tekinthető klasszikus, "menekülős" thrillernek: másban azonban még csak nem is hasonlítanak. Ráadásul azon is lehet gondolkodni az esetükben, kit is lehetne főhősnek nevezni bennük.
Lehet a történelmi krimi műfaja felől megközelíteni a könyveket: ilyen szempontból minden rendhagyósága ellenére mind a Vadászat, mind A vörös báró klasszikus értelemben vett detektívtörténet, főszerepben a saját feje után menve is kutató rendőrnyomozóval (van, ahol többel), s telve erkölcs és bajtársiasság, igazság és eltussolás kérdéseivel. De a Csengőfrászban és a Szibériai csapdában is folyik nyomozás, míg A Szabadság-hadművelet macska-egér játékával köti le a krimikedvelőket.
Az öt regényt összekapcsolja az ÁVH-téma, s az első hármat néhány mellékszál variált újra-felbukkanása. De határozottan leszögezhető, hogy bármely könyv, még a harmadik is, tökéletesen megáll önmagában: a sorozat szerzői és tematikus, nem pedig összefüggő és "sorszám szerint olvasandó". S minden történet teljesen kielégítően lezárul, nincs függővége, nem hagy csalódást az olvasóban.
Amiatt sem kell aggódni, hogy az ÁVH-sok ábrázolása egysíkú-dehumanizáló, vagy épp ellenkezőleg, mentegető-felmentő lenne a könyvekben. Akinek vannak élményei, vagy a felmenői által továbbadott konkrét emlékei a korszakból, valószínűleg ugyanúgy vállalhatónak és igaznak érezheti a történeteket, mint aki egyszerűen egy 75 éve létezett korszak leírásaként, megelevenítéseként, de nem érdekelt félként veszi kézbe őket.
Engem sok más mellett az is nagyon meg tudott fogni, hogy a pontos leírásoknak köszönhetően városon és vidéken is lesétálható, le-tömegközlekedhető volt sok-sok helyszíni jelenet és kaland (mint amikor a Budapest a diktatúrák árnyékábant olvastam), illetve nagyon meglepett egy-egy jól megválasztott név. A női szereplőket is izgalmasnak, találóan jellemzettnek találtam, még a néhány jelenetben kis szerepet játszókat is. Belém vágott a mondat, hogy "Az ÁVH-ból nem lehet csak úgy leszerelni." Végül erősen hatott rám sok olyan, alig, de nyitva hagyott kérdés, mint pl. hogy helyes volt-e a kényszerű döntés a Vadászat végén, s etikus-e egy korábbi benne, vagy hogy a Szibériai csapda legfiatalabb fontos szereplője vajon miként élte tovább az életét, s miért nem kérdezett semmit, vagy épp, hogy mi történhetett A Szabadság hadművelet vége után, mondjuk, 1 évvel... Nem is beszélve A vörös báró zárásáról...
Éppen ezért mindenkinek csak ajánlani tudom Cserhalmi Dániel ÁVH-regényeit. S alig várom a következőt: a forma még nagyon sok különféle típusú regényt képes lehet befogadni, amelyek esetleges krimiségük "ellenére" már réges-régen a szépirodalom kupacába valók, pakolják is akárhová őket aktuálisan egy Libri-boltban.
Talán érdekes lehet, mikor játszódnak az egyes könyvek:
Csengőfrász - 1950. január 23. - március 17. (egy fejezet: 1947)
Szibériai csapda - 1950. április 2-24.
A Szabadság-hadművelet - 1950. április 18.-június 15.
Vadászat - 1950. április 10.-augusztus.
A vörös báró - 1950. augusztus 6.-szeptember 7. (egy-egy fejezet: 1969, 1989, 2003, 2007)
A regények kiadási adatai
Csengőfrász, Atlantic Press, 2018, Alexandra, 2022
Szibériai csapda, Alexandra, 2020
A Szabadság-hadművelet, Alexandra, 2023
Vadászat, Alexandra, 2024
A vörös báró, Alexandra, 2026
Utolsó frissítés: 2026.05.10.
A legkülönfélébb műfajokat és alzsánereket keverve írja ugyanis letehetetlen történeteit, amelyeket az köt össze, hogy (eddig) kivétel nélkül 1950-ben játszódnak, a Rákosi-korszak talán legsötétebb időszakában, s valamennyiben megjelenik az ÁVH hosszú árnyéka, s egy vagy több nyomozója is. Meg persze az, hogy nagyon izgalmasak, s történelmileg rendkívül pontosak a regények.
A sikertörténet a Csengőfrász című első kötettel kezdődött, majd azzal folytatódott, hogy az Alexandra Kiadó befogadta és gondozni kezdte a sorozatot. Az író kiváló stílusa, megtorpanás nélküli történetszövése, professzionális elbeszélésmódja elképesztő históriai precizitással párosul: joggal tudható, hogy minden kötet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szakmai támogatásával készült.
Remélem, hogy a szerző útja mihamarabb egy irodalmi díjjal vagy elismeréssel fog folytatódni, hiszen a negyedik, kicsit műfajváltoztató, így szabályos detektívregény-mintájú, egyben meglepő mélységű Vadászat (szerintem a legjobb Cserhalmi-regény), s a detektívtörténetként kifejezetten újító szerkesztésű, stílusában, irodalmiságában és etikai kérdésfelvetéseiben azonban mind az öt korábbi kötet tanulságait hasznosító A vörös báró kiragyog nemcsak az átlagos krimifelhozatalból, de a bármely témájú magyar történelmi regények közül is.
A könyvek számos irányból megközelíthetők. Például, mint történelmi regények, hiszen históriai szempontból tűpontosan és elkeserítően ábrázolják 1950-et, legyen szó az átlagemberek mindennapjairól, a hétköznapi élet tárgyairól és programjairól, a korabeli Budapestről, Szegedről, kisvárosról, faluról, az ÁVH működéséről, a Katpol beszántásáról, Péter Gábor és mások politikai játszmáiról, a kuláküldözésről, az erőszakos téeszesítésről, a besúgó-jelentésekről. A cselekményelemek egy része a valóságból származik, s még valós személyek is hitelesen szerepelnek egyes jelenetekben.
Ám ha valakit a kutatás, nyomozás, kémkedés, lebukás, sorozatgyilkosság vagy szöktetés kalandos, csavaros témái érdekelnek, akkor élvezheti amiatt a könyveket, hogy telve vannak ilyenekkel, mégpedig feszesen és jól megírva. A Szibériai csapda és A Szabadság-hadművelet egyként tekinthető klasszikus, "menekülős" thrillernek: másban azonban még csak nem is hasonlítanak. Ráadásul azon is lehet gondolkodni az esetükben, kit is lehetne főhősnek nevezni bennük.
Lehet a történelmi krimi műfaja felől megközelíteni a könyveket: ilyen szempontból minden rendhagyósága ellenére mind a Vadászat, mind A vörös báró klasszikus értelemben vett detektívtörténet, főszerepben a saját feje után menve is kutató rendőrnyomozóval (van, ahol többel), s telve erkölcs és bajtársiasság, igazság és eltussolás kérdéseivel. De a Csengőfrászban és a Szibériai csapdában is folyik nyomozás, míg A Szabadság-hadművelet macska-egér játékával köti le a krimikedvelőket.
Az öt regényt összekapcsolja az ÁVH-téma, s az első hármat néhány mellékszál variált újra-felbukkanása. De határozottan leszögezhető, hogy bármely könyv, még a harmadik is, tökéletesen megáll önmagában: a sorozat szerzői és tematikus, nem pedig összefüggő és "sorszám szerint olvasandó". S minden történet teljesen kielégítően lezárul, nincs függővége, nem hagy csalódást az olvasóban.
Amiatt sem kell aggódni, hogy az ÁVH-sok ábrázolása egysíkú-dehumanizáló, vagy épp ellenkezőleg, mentegető-felmentő lenne a könyvekben. Akinek vannak élményei, vagy a felmenői által továbbadott konkrét emlékei a korszakból, valószínűleg ugyanúgy vállalhatónak és igaznak érezheti a történeteket, mint aki egyszerűen egy 75 éve létezett korszak leírásaként, megelevenítéseként, de nem érdekelt félként veszi kézbe őket.
Engem sok más mellett az is nagyon meg tudott fogni, hogy a pontos leírásoknak köszönhetően városon és vidéken is lesétálható, le-tömegközlekedhető volt sok-sok helyszíni jelenet és kaland (mint amikor a Budapest a diktatúrák árnyékábant olvastam), illetve nagyon meglepett egy-egy jól megválasztott név. A női szereplőket is izgalmasnak, találóan jellemzettnek találtam, még a néhány jelenetben kis szerepet játszókat is. Belém vágott a mondat, hogy "Az ÁVH-ból nem lehet csak úgy leszerelni." Végül erősen hatott rám sok olyan, alig, de nyitva hagyott kérdés, mint pl. hogy helyes volt-e a kényszerű döntés a Vadászat végén, s etikus-e egy korábbi benne, vagy hogy a Szibériai csapda legfiatalabb fontos szereplője vajon miként élte tovább az életét, s miért nem kérdezett semmit, vagy épp, hogy mi történhetett A Szabadság hadművelet vége után, mondjuk, 1 évvel... Nem is beszélve A vörös báró zárásáról...
Éppen ezért mindenkinek csak ajánlani tudom Cserhalmi Dániel ÁVH-regényeit. S alig várom a következőt: a forma még nagyon sok különféle típusú regényt képes lehet befogadni, amelyek esetleges krimiségük "ellenére" már réges-régen a szépirodalom kupacába valók, pakolják is akárhová őket aktuálisan egy Libri-boltban.
Talán érdekes lehet, mikor játszódnak az egyes könyvek:
Csengőfrász - 1950. január 23. - március 17. (egy fejezet: 1947)
Szibériai csapda - 1950. április 2-24.
A Szabadság-hadművelet - 1950. április 18.-június 15.
Vadászat - 1950. április 10.-augusztus.
A vörös báró - 1950. augusztus 6.-szeptember 7. (egy-egy fejezet: 1969, 1989, 2003, 2007)
A regények kiadási adatai
Csengőfrász, Atlantic Press, 2018, Alexandra, 2022
Szibériai csapda, Alexandra, 2020
A Szabadság-hadművelet, Alexandra, 2023
Vadászat, Alexandra, 2024
A vörös báró, Alexandra, 2026
Utolsó frissítés: 2026.05.10.


