2018. július 9., hétfő
Ez a poszt négy író három könyvét kapcsolja össze. Ott van először is Sir Arthur Conan Doyle, akitől nem lehet eleget olvasni. Az Attraktor Kiadó nemrég jelentette meg harmadik pompás novelláskönyvét. Ezután Bram Stoker következik: Drakula megalkotója, akitől, ha novellákról van szó, mindig ugyanazt a két-három történetet fordítják magyarra. Most itt egy teljes, új elbeszéléskötet a tollából! Végül egy különös regény kerül sorra, amelyet ketten írtak: egy 19. és egy 21. századi írónő, Charlotte Brontë és Clare Boylan. A szerzők közül ketten írek voltak, egy skót, egy pedig angol születésű (de ír felmenőkkel is rendelkezett); ketten is Dublinban születtek, hárman is foglalkoztak újságírással, s egyikőjük sem él már. Viszont véleményem szerint valamennyiük munkáját klasszikusnak lehet tartani: innen a poszt címe.
Sir Arthur Conan Doyle: A fekete doktor és újabb rejtelmes történetek
Attraktor, 2018
A kiadó 2017-ben indította el sorozatát, amelynek első három kötetét Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) novellaíró művészetének szentelték. A rémálom szobáját és a Kisvárosi lidércnyomást idén A fekete doktor címen újabb egybeválogatott tíz munka, nyolc novella és két vers követte, a már megszokott, iszapszínű ködbe burkolózó londoni képpel a fedelén.
Az írások számos témával foglalkoznak: találunk a kötetben gyilkossági ügyről szóló novellát és tengeri elbeszélést, elolvashatjuk egy hihetetlen találmány történetét és egy emlékezetkiesés tragikusan regényes meséjét. Szó esik őrült főnemesről, egy átoktükörről s egy emberi parazitáról. Szerepel a gyűjteményben olyan írás, amelyben maga a kései Doyle szólal meg, állást foglalva a spiritizmussal kapcsolatban. De szó esik a történetekben a mesmerizmusról, Stuart Mária kegyencének meggyilkolásáról, a spanyol bútorművességről és az entomológiáról is - mindegyik írásnak utánozhatatlan a hangulata, s egyszerre árad belőlük Doyle-korabeli, nosztalgiaidéző levegő és friss szellem. A művek 1888 és 1915 között keletkeztek: vagyis olvashatunk elbeszélést az ifjú, alig harmincéves szerzőtől, a kilencvenes évek elején Sherlock Holmes kalandjaival pályája csúcsára érkezett, befutott írótól és az idős mestertől is.
A főtéma, amely talán a válogatás vezérfonalául szolgálhatott, mégis közös mind a tíz műben, legyen szó németes, romantikus balladáról vagy precíz orvosi szókinccsel megalkotott, fantasztikus tárgyú kisregényről. Valamennyi műben főszerepet kap ugyanis az elme működése, az őrület, téboly, emlékezetkiesés és emlékezetvesztés, a tudathasadás és a beteg agy sokkoló logikája. Igazi csemege a könyv, bátran ajánlható mindenkinek, akihez közel állnak a megdöbbentő cselekménybonyolítású, klasszikus hangvételű elbeszélések.
Bram Stoker: Drakula vendége és egyéb borzongató történetek
Attraktor, 2018
Nagy meglepetés volt, amikor felfigyelhettem erre a könyvre. Egyrészt megörültem, hogy az addig - látszólag - Conan Doyle írásainak szentelt könyvsorozatba belépett egy újabb szerző. Másrészt a teljes, valódi Drakula olvasása óta elkötelezett rajongója vagyok Bram Stokernek (1847-1912), akit sokkal jobb írónak tartok annál, mint hogy egyszerűen úgy tartsák számon, ő találta ki Drakula gróf horrorfiguráját. Így aztán örültem, hogy épp ő kapott kötetet magyarul az Attraktortól.
Stoker az 1880-as, 1890-es években, mielőtt még 1897-ben kiadta volna a Drakulát, meglepően sokat publikált folyóiratokban, s ezek között az írásai között szép számmal akadtak fantasztikus elbeszélések, őshorrorok és meghökkentő mesék. Érdekes módon legnagyobb hírnévre mégis az a novellája tett szert, amelyet csak halála után publikáltak: a Drakula vendégét eredetileg a regény első fejezetének szánta, később azonban (ha szabad ezt írni, nagyon helyesen), kihagyta belőle. Halála után azonban egy remek elbeszéléskötet bevezető írása lett, s ekkor foglalták könyvbe számos addig csak újságlapokon olvasható borzongató novelláját, amelyek közül a legjobbak az Attraktor válogatásában is szerepelnek. (A kristálykehely, Crooken homokja, Patkány-temetés, A vörös kezek álma, Egy cigány jóslat, A bíró háza, A növekvő arany titka) Viszont kimaradt a magyarul már amúgy is számos fordításból ismerős Az indián asszony, a helyébe egy különleges, korai meghökkentő elbeszélés került, Az új házunk.
Kiss Sándor fordításai ismét élvezetesek és korhűek: három kivételével minden írás először olvasható magyarul. Nekem a legmegrázóbb olvasmányélmény talán A vörös kezek álma volt, de biztos vagyok benne, akár Lovecraft és Conan Doyle, akár a science-fiction, akár az angol klasszikus irodalom felől közelít valaki, megtalálja a neki tetsző írásokat a kötetben.
Charlotte Brontë - Clare Boylan: Emma Brown
Charlotte Brontë befejezetlen kéziratából
Lazi, 2017
Ez a könyv kortárs mű és irodalmi tisztelgés. Szerzője Clare Boylan (1948-2006), a fiatalon elhunyt, elismert ír újságíró és kritikus: regénye, amely eredetileg 2003-ban jelent meg, a neves angol írónő, Charlotte Brontë eredeti kéziratából nőtt ki.
A legidősebb Brontë-nővér, a Jane Eyre, a Shirley és a Villette szerzője utolsó regényeként fogott bele ebbe a történetbe, de házasságkötése miatt csak rövid töredéknyit írt meg belőle 1853-54-ben, miután harmadik nagyregénye, a Villette 1853-ban már megjelent. Charlotte Brontët hajtotta ugyan szorgalma és fantáziája, végül azonban 1854 nyarán férjhez ment Arthur Bell Nichollshoz, édesapja segédlelkészéhez, s többet már nem írt és nem adott ki semmit: korai munkáját, Az angoltanárt is csak posztumusz jelentették meg. Az Emma Brownból mintegy két fejezet és néhány töredék marad fenn (kb. húsz kéziratoldal), amelyet az írónő halála után örökösei folyóiratban megjelentettek. Ezt a rövid szöveget gondolta tovább Clare Boylan, de kiegészítette Brontë egy másik befejezetlen írásával, a Willie Ellin történetével.
Azt ugyan már soha nem fogja senki megtudni, milyen kalandokat szánt saját Emmájának Brontë, hiszen egy ponton túl Boylan már csak és kizárólag a saját fantáziájára támaszkodott a sovány alapanyag regénnyé kerekítésekor. Mégis, úgy érzem, hogy méltó Brontë-mű született: nem egyszerűen folytatás, utánérzés vagy stílusparafrázis, hanem egy teljességgel öntörvényű, ugyanakkor Charlotte Brontë-féle hangon és felelősségérzettel megszólaló regény. A 21. századi írótárs maximálisan komolyan vette mindazt, ami megmaradt: szigorúan tartotta magát nemcsak a kézirat szövegéhez, de ahhoz az írói úthoz is, amelyet Charlotte Brontë 1854-ig bejárt. Ráadásul nem mint lektűrszerző, folytatásgyáros vagy zsáneríró nyúlt az anyaghoz: véleményem szerint ennek köszönhető, hogy a témafelvetés, a szereplők karakterrajza és a cselekmény kibontása kifejezetten Brontë-félére sikerült. Közvetlenül az Emma Brown előtt olvastam újra a Villette-et és megdöbbentő volt számomra, mennyire megtalálta Clare Boylan a Charlotte Brontëhez köthető írói hangot. (Persze itt az is közrejátszik, hogy a könyv fordítója, Barcza Gerda számos korabeli művet magyarított már, például neki köszönhető Az angoltanár magyar változata is. Így a regény a mi nyelvünkön is Brontë-módra szólalt meg.)
A maga hiteltelenségében tehát egy nagyon-nagyon hiteles, ötödik Charlotte Brontë-nagyregényt vehetünk kezünkbe. A cselekményről semmit sem szeretnék elárulni (már a fülszöveg is túl sokat fecseg), de az biztos, hogy a végkifejlet szerintem a harmadik angol nőíró-nagyságnak, Mrs. Gaskellnek is tetszene...
Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden
Attraktor, 2018
A kiadó 2017-ben indította el sorozatát, amelynek első három kötetét Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) novellaíró művészetének szentelték. A rémálom szobáját és a Kisvárosi lidércnyomást idén A fekete doktor címen újabb egybeválogatott tíz munka, nyolc novella és két vers követte, a már megszokott, iszapszínű ködbe burkolózó londoni képpel a fedelén.
Az írások számos témával foglalkoznak: találunk a kötetben gyilkossági ügyről szóló novellát és tengeri elbeszélést, elolvashatjuk egy hihetetlen találmány történetét és egy emlékezetkiesés tragikusan regényes meséjét. Szó esik őrült főnemesről, egy átoktükörről s egy emberi parazitáról. Szerepel a gyűjteményben olyan írás, amelyben maga a kései Doyle szólal meg, állást foglalva a spiritizmussal kapcsolatban. De szó esik a történetekben a mesmerizmusról, Stuart Mária kegyencének meggyilkolásáról, a spanyol bútorművességről és az entomológiáról is - mindegyik írásnak utánozhatatlan a hangulata, s egyszerre árad belőlük Doyle-korabeli, nosztalgiaidéző levegő és friss szellem. A művek 1888 és 1915 között keletkeztek: vagyis olvashatunk elbeszélést az ifjú, alig harmincéves szerzőtől, a kilencvenes évek elején Sherlock Holmes kalandjaival pályája csúcsára érkezett, befutott írótól és az idős mestertől is.
A főtéma, amely talán a válogatás vezérfonalául szolgálhatott, mégis közös mind a tíz műben, legyen szó németes, romantikus balladáról vagy precíz orvosi szókinccsel megalkotott, fantasztikus tárgyú kisregényről. Valamennyi műben főszerepet kap ugyanis az elme működése, az őrület, téboly, emlékezetkiesés és emlékezetvesztés, a tudathasadás és a beteg agy sokkoló logikája. Igazi csemege a könyv, bátran ajánlható mindenkinek, akihez közel állnak a megdöbbentő cselekménybonyolítású, klasszikus hangvételű elbeszélések.
Attraktor, 2018
Nagy meglepetés volt, amikor felfigyelhettem erre a könyvre. Egyrészt megörültem, hogy az addig - látszólag - Conan Doyle írásainak szentelt könyvsorozatba belépett egy újabb szerző. Másrészt a teljes, valódi Drakula olvasása óta elkötelezett rajongója vagyok Bram Stokernek (1847-1912), akit sokkal jobb írónak tartok annál, mint hogy egyszerűen úgy tartsák számon, ő találta ki Drakula gróf horrorfiguráját. Így aztán örültem, hogy épp ő kapott kötetet magyarul az Attraktortól.
Stoker az 1880-as, 1890-es években, mielőtt még 1897-ben kiadta volna a Drakulát, meglepően sokat publikált folyóiratokban, s ezek között az írásai között szép számmal akadtak fantasztikus elbeszélések, őshorrorok és meghökkentő mesék. Érdekes módon legnagyobb hírnévre mégis az a novellája tett szert, amelyet csak halála után publikáltak: a Drakula vendégét eredetileg a regény első fejezetének szánta, később azonban (ha szabad ezt írni, nagyon helyesen), kihagyta belőle. Halála után azonban egy remek elbeszéléskötet bevezető írása lett, s ekkor foglalták könyvbe számos addig csak újságlapokon olvasható borzongató novelláját, amelyek közül a legjobbak az Attraktor válogatásában is szerepelnek. (A kristálykehely, Crooken homokja, Patkány-temetés, A vörös kezek álma, Egy cigány jóslat, A bíró háza, A növekvő arany titka) Viszont kimaradt a magyarul már amúgy is számos fordításból ismerős Az indián asszony, a helyébe egy különleges, korai meghökkentő elbeszélés került, Az új házunk.
Kiss Sándor fordításai ismét élvezetesek és korhűek: három kivételével minden írás először olvasható magyarul. Nekem a legmegrázóbb olvasmányélmény talán A vörös kezek álma volt, de biztos vagyok benne, akár Lovecraft és Conan Doyle, akár a science-fiction, akár az angol klasszikus irodalom felől közelít valaki, megtalálja a neki tetsző írásokat a kötetben.
Charlotte Brontë befejezetlen kéziratából
Lazi, 2017
Ez a könyv kortárs mű és irodalmi tisztelgés. Szerzője Clare Boylan (1948-2006), a fiatalon elhunyt, elismert ír újságíró és kritikus: regénye, amely eredetileg 2003-ban jelent meg, a neves angol írónő, Charlotte Brontë eredeti kéziratából nőtt ki.
A legidősebb Brontë-nővér, a Jane Eyre, a Shirley és a Villette szerzője utolsó regényeként fogott bele ebbe a történetbe, de házasságkötése miatt csak rövid töredéknyit írt meg belőle 1853-54-ben, miután harmadik nagyregénye, a Villette 1853-ban már megjelent. Charlotte Brontët hajtotta ugyan szorgalma és fantáziája, végül azonban 1854 nyarán férjhez ment Arthur Bell Nichollshoz, édesapja segédlelkészéhez, s többet már nem írt és nem adott ki semmit: korai munkáját, Az angoltanárt is csak posztumusz jelentették meg. Az Emma Brownból mintegy két fejezet és néhány töredék marad fenn (kb. húsz kéziratoldal), amelyet az írónő halála után örökösei folyóiratban megjelentettek. Ezt a rövid szöveget gondolta tovább Clare Boylan, de kiegészítette Brontë egy másik befejezetlen írásával, a Willie Ellin történetével.
Azt ugyan már soha nem fogja senki megtudni, milyen kalandokat szánt saját Emmájának Brontë, hiszen egy ponton túl Boylan már csak és kizárólag a saját fantáziájára támaszkodott a sovány alapanyag regénnyé kerekítésekor. Mégis, úgy érzem, hogy méltó Brontë-mű született: nem egyszerűen folytatás, utánérzés vagy stílusparafrázis, hanem egy teljességgel öntörvényű, ugyanakkor Charlotte Brontë-féle hangon és felelősségérzettel megszólaló regény. A 21. századi írótárs maximálisan komolyan vette mindazt, ami megmaradt: szigorúan tartotta magát nemcsak a kézirat szövegéhez, de ahhoz az írói úthoz is, amelyet Charlotte Brontë 1854-ig bejárt. Ráadásul nem mint lektűrszerző, folytatásgyáros vagy zsáneríró nyúlt az anyaghoz: véleményem szerint ennek köszönhető, hogy a témafelvetés, a szereplők karakterrajza és a cselekmény kibontása kifejezetten Brontë-félére sikerült. Közvetlenül az Emma Brown előtt olvastam újra a Villette-et és megdöbbentő volt számomra, mennyire megtalálta Clare Boylan a Charlotte Brontëhez köthető írói hangot. (Persze itt az is közrejátszik, hogy a könyv fordítója, Barcza Gerda számos korabeli művet magyarított már, például neki köszönhető Az angoltanár magyar változata is. Így a regény a mi nyelvünkön is Brontë-módra szólalt meg.)
A maga hiteltelenségében tehát egy nagyon-nagyon hiteles, ötödik Charlotte Brontë-nagyregényt vehetünk kezünkbe. A cselekményről semmit sem szeretnék elárulni (már a fülszöveg is túl sokat fecseg), de az biztos, hogy a végkifejlet szerintem a harmadik angol nőíró-nagyságnak, Mrs. Gaskellnek is tetszene...
Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a bejegyzésre, meghoztad a kedvemet Clare Boylan regényéhez. Az klasszikus művek folytatásaitól és továbbgondolásaitól mindig is tartottam, ezért soha nem is olvastam őket, főleg ha valamelyik kedvenc regényemet dolgozták fel, mert attól félek, hogy ha rossz, elrontják az eredeti élményt és keserűséget hagynak maguk után, amit már nem fogok tudni elválasztani az eredeti műtől. Ezért nem olvastam a Thornfield Hall lángokban vagy a Pemberley-krónikák c. könyveket. Tekintettel azonban arra, hogy ez nem egy teljes, kész mű kortárs folytatása, hanem töredékeket dolgoz fel, azt hiszem, el fogom olvasni. Ráadásul nagyon jó összefoglalót hoztál róla, tényleg felkeltetted az érdeklődésemet. :)
Örülök, ha felkeltetem az érdeklődésed. A Pemberley-krónikákkal biztos vagyok benne, hogy csak nagyot csalódtál volna: hogy azokat nem olvastad, az is jó döntés volt.:)