2018. április 20., péntek
Még tavaly jelent meg, de kedvesen harsánysárga
borítójával valamiképpen mégis tavaszi, napsütéshez illő olvasmánynak
kínálja magát a Konzílium az őserdőben. Rejtő Jenőnek
(P. Howardnak, Gibson Laverynek), szóval a két világháború közötti
ponyvairodalom legismertebb szerzőjének e pompás kisregényét nemrég
jelentette meg önálló kötetben a Szépmíves Könyvek, a különleges kötetek
kiadója. A mesésen vonzó kis könyv nemcsak egy új, ismeretlen
Rejtő-művet rejt, de számos titkot is. Ha elolvassuk, beleláthatunk egy
irodalmi mű megszületésének folyamatába, s megtudhatjuk, miként
dolgozott a legendás Rejtő Jenő.
A
Szépmíves Könyvek rengeteg hasonlóan izgalmas és ritka kötetet küldött a
boltokba az utóbbi hónapokban. Nemrég jelent meg náluk például Móricz
Zsigmond Asszonyokkal nem lehet vitázni című könyve, amely
csupa lappangó, legalább fél évszázada, vagy épp soha még olvasói szem
elé nem került írást tartalmaz. Kiadták Ady feleségének, Csinszkának a
naplóját. Azok, akik szeretik Szerb Antal szellemes és zseniális
világirodalom-történetét, nemrég az író kiadatlan, több mint hetven éve
elhangzott rádióelőadásaival és egy 18 évesen írt misztikus
mesejátékával lehettek gazdagabbak a Nagy emberek gyerekcipőben és A hammelni patkányfogó című kötetekben.
A Konzílium az őserdőben is ugyanilyen ritkaság, amellett, hogy fergetegesen humoros, parádésan rejtői „szórakoztató
irodalom". Lehet a hagyományos módon, a műre, a cselekményre, a
sztorira utazva olvasni – de lehet másképp is. Lapozgatása közben
gondolatban elkísérhetjük a szöveg közlőjét a kutatóútján. Feltárulhat
előttünk a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára, s kibetűzve a korábban
senki által fel nem fedezett írásokat, megismerkedhetünk az
irodalomfilológus cseppet sem unalmas nyomozómunkájával is.
A Konzílium Rejtő huszonnegyedik kisregénye. Életében huszonkét rövid terjedelmű írását adták ki, a legtöbbet a Világvárosi Regények sorozatában. Halála
után jelentek meg posztumusz kiadott novellái és nagyregényei: ilyen
rövid, az elbeszélésnél mégis hosszabb munka viszont nem. Az
ezredforduló után azonban Thuróczy Gergely elkezdte kutatni Rejtő életét
és életművét, megjelent Az ellopott tragédia és A megtalált tragédia című kötete –
s ekkor derült ki, amit a nyolcvanas évek kéziratínsége után talán
sokan nem hittek volna: hogy a hagyatékban kiadatlan művek is vannak
még. A Szépmíves 2017-ben hozta létre illedelmesen tudományos nevet
kapott Transzliteratúra sorozatát, hogy kiadhassa benne Rejtő huszonharmadik, tökéletesen befejezett, kémtémájú kisregényét, a Tatjánát: függelékében kéziratrészletekkel, egy teljes újságnovellával, hírekkel Rejtő azonos című operettjéről… Majd megérkezett a Konzílium az őserdőben: egy sokkal izgalmasabb, ám sokkal befejezetlenebb Rejtő-projekt.
Az
író ugyanis már igen későn, valószínűleg 1941-ben kezdte el megírni az
őserdei varázsló és a titokzatos Morbicer, a fehér doktor
könnyfakasztóan mulatságos történetét. Hagyatékában hét változat maradt
fenn a szövegből, melyek közül kettőt nyugodtan lehet kész, rövidebb és
hosszabb előzménynovelláknak nevezni, a harmadik pedig már egy fél
kisregény: azért csak fél, mert bár van cselekménye, íve és lezárása,
érezhető, hogy Rejtő még számos bővítést tervezett rajta itt és ott,
amelyek azután a regény kiadatlansága, s az író egy év múlva
bekövetkezett halála miatt sosem készültek el.
Ha
jót akarunk nevetni, elég elolvasni a mű leghosszabb változatát. Ha
azonban az is izgat, miként születhetett meg a szöveg Rejtőben, érdemes
összehasonlítani a könyvben szereplő három Konzíliumot, s
végignézni, hogy bővült ki vagy változott át egy-egy ötlet az író keze
alatt, miként talált rá egy fordulatra, hogyan bővítette, írta át vagy
esetleg túl egy-egy poénját, majd miként fésülte össze a szöveg többi
részével. Olyan ez, mintha ott állhatnánk az író szobájában, a sarokban,
és csendben hallgatnánk, amint a hatalmas termetű Rejtő élénk
kézmozdulatokkal kísérve, egy lélegzetre diktálja új és új szövegeit a
gépírónőjének…
Közben
megismerhetjük Morbicert, az orvost, aki Tökász varázslóval ellentétben
talán tényleg képes meggyógyítani a gyomorfájós bennszülött királyt,
Mifurgit: miközben szóba kerülnek petróleumlelőhelyek, egy zord szívű
hölgy a múltból, s egy jó barát, aki tizenöt éve azzal ment el, hogy
mindjárt visszajön... Az izgalmas utószóból pedig kiderül, mi köze lehet
e főhősnek Albert Schweitzer doktorhoz, akinek önéletrajza többször is
megjelent nálunk a háború előtt. Miközben a Konzílium összes
változatait olvastam, nekem Edgar Wallace Sandersről szóló
Afrika-történetei is a szemem előtt lebegtek. Azokat is őszintén
kedvelem, de be kell vallani, Rejtő olyan paródiát írt ezekhez a
gyarmatosító szemléletű humoros regényekhez, hogy jobbat képzelni sem
lehetne.
És többet. Mert a Konzílium az őserdőben nemcsak vicces könyv – egyúttal torokszorító is helyenként. Hiszen szerzője már a háború alatt írta: s méltóan a Csontbrigádhoz,
itt is igyekezett többet és mást adni egy humoros írásnál: fergetegesen
groteszk és szomorúan jelképes híradása született egy megvadult,
reménytelen, háborús világról, ahonnan el kellene menekülni, de még azt
sem lehet…
A Konzílium késői
ajándék Rejtő rajongóinak: remek szórakozás és izgalmas könyv. Aki
pedig rajongójává vált: örülhet. Hamarosan ugyanis megjelenik a kiadónál
Rejtő utolsó kiadott regényének, a Vanek ur Párisbannak az elveszettnek hitt, eredeti gépiratból készült változata is. Én már alig várom.
Linkek
A cikk az Ekultura.hu-n: Rejtő Jenő: Konzílium az őserdőben
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én