Az új Simenon-kötet, A műhiba különleges könyv. Amikor a megjelenésére vártam, elképzeltem magamnak, milyen is lehet: s leginkább a szuggesztív hangulatú A gyilkoshoz igyekeztem hasonlítani.  Mivel a fülszöveg és a cím is egy véletlen, orvosi nemtörődömségből elkövetett gyilkosságra utalt, arra gondoltam, talán e regénynek is a – véletlen vagy szándékos, az elkövető számára indokolt vagy indokolatlan – ölés, ennek elképzelhetősége, megtörténtének logikája lesz a fő témája.

Azonban tévednem kellett: A műhiba sokkal több mindenről szólt. Már azzal meglepett, milyen terjedelmes mű egy Simenon-hoz képest: mintegy kétszáz apró betűs oldal. Ám legérdekesebb a története. Főszereplője, Bergelon doktor kisvárosi orvos: precíz, lelkiismeretes, kicsit kisszerű. Valami nagyra vágyik: elismerésre, sikerre, befolyásos páciensekre, mindarra, amit a sors neki nem adott meg, csakis a helyi sztárorvosnak, a gazdag Mandalin-nek. Végül alkalma van közelebb kerülnie irigyelt ideáljához; lakomázhat nála, s vele együtt siethet – már elkésve – egy szülő nőhöz, akit aztán Mandalin ügyetlenségében gyermekével együtt meggyilkol a szülőágyon. Bergelon ekkor különösen kezd viselkedni: nemcsak elfogadja, hogy a nő férje, Cosson bosszúból üldözni és zaklatni kezdje, de szinte teljes felelősséget is vállal a halálesetért a mindent felelőtlenül elhárító Mandalin helyett. Önmagát hibáztatja, s szinte vezeklésként elkezdi sorsát úgy alakítani, hogy abba a család, a betegek, a ritka örömök mellett a bűnhődés, Cosson leveleinek, üzeneteinek, fenyegetéseinek az elviselése is hozzátartozzon. Cosson pedig csak támad és támad. Betolakszik Bergelon világába, olyan ártatlan, de számára jelentős dolgokra veszi rá az orvost, amelyek soha eszébe sem jutottak volna, s végül furcsa lelki kapcsolat alakul ki a két férfi között. Ám amikor már azt hinnénk, megtörténik a feloldás: s a regény vagy a bosszú beteljesedésével, vagy jóvátétellel fejeződik be, Simenon végül egy harmadik megoldást mutat fel.

A műhiba számomra leginkább a kisszerűségről, a hétköznapi átlagember vágyairól szól. Két szereplője extrém helyzetben vágyik arra, hogy változtathasson a sorsán, ám mindkettejük óhajai teljesíthetetlenek. Mind Casson, mind Bergelon legszívesebben feltámasztaná a halottakat, s ki akar lépni elrontott és tragikusnak bizonyult életéből. Egyikük a meseszerű, kalandos megoldás után vágyik, míg a másikuk csak őrlődik, s kétségbeesett lépései nélkülözik a logikát. Ám mire a regény véget ér, már nem tudni, valójában mi is lenne logikus: csak beteljesületlen vágyak maradnak, és egy utolsó, különös lépés lehetősége Bergelon számára. Ám hogy rálép-e erre az útra, amelyet a titokzatos Trabzon szó fejez ki számára, már nem derül ki egyértelműen a regényből.

A műhiba lélektani regény, „keménységet” nem találni benne, sok férfias, furcsa, kínos, zavaros érzelmet viszont igen. Közben pedig a kisvárosi család és társadalom rajza is kibontakozik a háttérben. Ráadásul a különleges, szuggesztív könyvborító és a remek fordítás is hív, hogy vegyük kézbe A műhibát. Ajánlom!

A cikk az Ekultura.hu-n: Georges Simenon: A műhiba
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én