2024. február 1., csütörtök
1. Nem egyszerűen történelmi regény, hanem elsősorban krimi.
Ezért a középpontjában valamilyen kinyomozandó titok, rejtély vagy bűneset áll. A bűneset leggyakrabban gyilkosság, de lehet rablás, eltűnés, lopás, vagy mindezek kombinációja. Nem tartoznak viszont a történelmi krimik közé azok a történelmi időkben játszódó kötetek, amelyekben esetleg történik haláleset, netán gyilkosság (vagy rablás, eltűnés, lopás) a cselekmény részeként, de azt senki sem nyomozza ki, elkövetője ismert vagy nem fontos. Ez különösen igaz a szépirodalom magasabb tartományába tartozó olyan regények esetére, mint Umberto Eco A rózsa neve vagy Bánki Éva Aranyhímzés című regénye, amelyeket sokszor szintén neveznek történelmi kriminek, semmilyen detektív-vagy rendőrregényes hagyománynak nem felelnek meg azonban (és nem is akarnak megfelelni), a bűnügyi rejtély pedig nem kerül megfejtésre bennük. Szintén nem történelmi krimik a könyvek, amelyekben a "nyomozás" valamilyen eszmei dologgal kapcsolatban folyik, így például Jézus történetével, mint Mika Waltari Az ország titka vagy Eduardo Mendoza Pomponius Flatus különös utazása című regényeiben.
Nem tartoznak tehát ide a részben a jelenben, részben a múltban játszódó, két szálon futó thrillerek, mint például Robert Masello A Medúza-amulett című könyve, amelyeket mások bízvást történelmi kriminek neveznek, én viszont nem szeretnék.
3. Kifejezetten detektívregény. Vagyis valóságos és valószerű történet (nem sci-fi, nem fantasy), nem egyszerűen csak kalandregény, és nem is alternatív történelem (vagyis megtörtént eseményekre, környezetbe építi fel a fikciót).
Sherlock Holmes-folytatások esetén tehát nem tartoznak a történelmi detektívtörténetek körébe azok, amelyekben okkultizmus, sci-fi vagy fantasztikus elemek magyarázzák meg a bűnesetet, mint például a Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai című kötet novelláinak egy részében, vagy Guy Adams Dr. Moreau serege című kötetében. Az olyan kalandregények, amelyekben van némi halvány nyomozás, de a cselekményszövés valójában kizárólag a kalandról szól, szintén nem tartoznak ide: ilyen például Elizabeth Peters Óvakodj a a múmiától! című könyve, vagy Clive Cussler - nem tudom, miért - "esetek"-nek nevezett Isaac Bell-regényei. Nem történelmi detektívregény (legalábbis a listámra nem kerül fel) Baráth Katalin remek Aki gróf úr akar lenni című regénye sem, mert nem a valóságos, hanem egy alternatív történelemben játszódik.
Nem tartoznak tehát ide az olyan művek, amelyek múzeumivá öregedtek eredeti, kortárs voltukból, így például az eredeti Sherlock Holmes-történetek.
5. Történelmi romantikus regény is lehet. Vagyis a zsánerkeverés önmagában nem akadály, egy történelmi romantikus könyv is lehet történelmi detektívregény, ha a szerelmi szál mellett cselekményére kivétel nélkül igazak a fentiek.
Bevallom, nem mindig gondoltam így, s annak ellenére, hogy sok detektívrejtélyes történelmi romantikust olvastam és szerettem, eredetileg nem vettem fel őket ezekre a listákra. De egyre inkább látom, hogy ilyen előítélet alapján nehéz megkülönböztetni köteteket: sokszor ugyanis ha nő ír valamit, ami történelmi és nyomozásos, de a könyv romantikus sorozatban lát napvilágot, azonnal elsődlegesen történelmi romantikus besorolást kap, míg ha egy férfi író krimiregényében szerelmeskednek olyan sokat és töprengenek a test ügyeiről annyit, hogy az már megállítja és félreviszi a krimicselekményt, attól az még történelmi krimi marad a legtöbb olvasó szemében. Ezért folyamatosan bővítem a listákat olyan történelmi romantikus könyvekkel, amelyek elsősorban mégis krimik: ez főleg például Amanda Quick életművének egy részére igaz. A történelmi romantikus műfajú regényeket azért külön jelöltem a listákon.
Ezért előfordul, hogy egy szerzőtől szerepel a listán könyv, de nem mindegyik műve, mert nem voltak igazak mindre a fenti meghatározások. Agatha Christie számos detektívregénye közül mindössze egy történelmi krimi, az És eljő a halál, de az pompás. Brigitte Riebének, Borisz Akunyinnak vagy R. Kelényi Angelikának sok-sok kötete megjelent magyarul, de nem mindegyik történelmi krimi, így nem is mindegyik szerepel a listáimon.
7. Lehet ifjúsági regény vagy gyerekregény is.
Elég csak az Irene Adler-könyvekre, Enola Holmes kalandjaira, vagy M. E. Matje A művészinasára gondolni. Az ilyen műfajú regényeket azért külön jelöltem a listákon, a kissé megtévesztő, de rövid "gyerekkönyv" besorolással.
Sokáig haboztam, szerepeltessek-e olyan összeesküvéseket leleplező történelmi krimitörténeteket is, amelyek nagy záró leleplezésének történelmi értéke és hitelessége alulmúlja a nullát. Végül ezeket is felvettem, de megjelöltem a "hiteltelen" besorolással. Véleményem szerint ugyanis más azt állítani, hogy tudom, ki szúrta le Christopher Marlowe-t (aki tényleg meghalt, és úgy, ahogy a regényben áll, csak megölésének oka ismeretlen "hivatalosan") és más azt sejtetni, hogy a világtörténelem eseményei mögött elképesztően titkos szervezetek tagjainak összeesküvése áll (ami egyszerűen zöldség). Az utóbbit igazából nem nevezném történelmi kriminek, de hát legyen...
Remélem, hogy elfogadhatók számodra a fenti szabályok és sok örömed leled majd a történelmi krimik listájában.
