2021. május 1., szombat
A sorozat megért öt szerkesztőt: története Schultz Judittal indult, Katona Ágnessel folytatódott, majd Bajtai Zoltán és M. Nagy Miklós neve tűnt fel a felelős szerkesztő sorában az impresszumban, hogy végül Kárpáti Gábor Csaba vigye tovább az életműkiadást. Közben minden évben felkerült Christie-kötet a kedvenc könyveim éves listájára, s mivel csodálatosan szép és ötletes fedélképek születtek, ezek a 2017-es és 2018-as legszebb borítókat bemutató listáimon is előkelő helyen végeztek.
Mire elérkezünk 2021-hez, az ötödik évhez, elmondható, hogy a sorozat több mint ötven kötetet foglal majd magába. Májusban, amikor ezt a bevezetőt véglegesítem, 43 kötetnél jár a széria, ha pedig a Helikon kiadta egyéb Christie-ket is ideszámítjuk, 47 könyvet számlál. Ezt a posztot az év végéig mindig kiegészítem majd a friss megjelenésekkel, de minden kötetről csak pár sort írok: néhány benyomást. Év végére azt is megtudjuk, hány kötet jelent meg az elmúlt, termékeny öt év alatt. Ötven? Ötvenöt? Több?
Mivel imádom ezt a remekbe szabott, múltat kutató Poirot-regényt, számomra az új sorozat 2017-es kezdőkötete. Egyébként nehéz megmondani, hányadik könyv, mivel az első megjelenési terv szerint évente két alkalommal egyszerre lát napvilágot öt-öt mű évente. Ez az első regény a sorozatban, amelyből második kiadás is megjelenik, 2021-ben. A megjelenésről itt is írok.
Az Európa életműsorozatát szerkesztő, Agatha Christie minden titkát ismerő Katona Ágnes ezúttal fordítóként jelenik meg már az új széria indulásakor. Valószínűleg még nem sejti, hogy később ismét szerkesztő lesz egy időre. A családi rejtélyt bemutató és megfejtő, izgalmas regénynek véleményem szerint ez az első a belbecshez méltóan szép borítójú kiadása. A megjelenésről itt is írok.
Agatha Christie kedvenc könyvének szerencsére egyetlen kiváló magyar fordítása van, Borbás Máriáé, igaz, két címen, a Hunga-Print még Ferde ház címformával adta ki, az Európa és a Helikon viszont már névelővel. Élvezem, mennyivel szebbek Tillai Tamás borítótervei a korábbiaknál. Ekkor még azt hiszem, hogy a nagyító jelecske a gerincen családi krimiket jelöl. A megjelenésről itt is írok.
Sokak kedvenc Poirot-regénye a maga egyszerűen zseniális megoldásával gondolatébresztő külsővel kerül be a szériába: jól látszik, hogy Poirot színe a kristályos királykék, jele a kalap és bajusz lesz. Mindezt először egészíti ki piros szín, ám sajnos nem utoljára... Ha valamiből kicsit sok van 2021-re, az a piros gerincű (Poirot-)regény. A megjelenésről itt is írok.
Máig ezt a Poirot-nyomozást tartják a legtöbben Agatha Christie legzseniálisabb, legtisztességtelenebb, legfurfangosabb, leginkább tabudöntögető krimirejtélyének. Én is nagyon szeretem. Mint minden Poirot-kötetről, erről is írok itt. A külsővel tökéletesen elégedett vagyok, ahogy azt itt is megemlítem, viszont ez a gerinc is piros...
Az első rendhagyó kötetkiadás, amelyet mindjárt dühös morgás fogad egyesek részéről: íme, máris eltérés történt az egységes formátumtól... Én elhiszem, hogy a nagyalakú, filmképes borító, amely Kenneth Branagh új filmjét köszönti, nem válik szokássá: s jól teszem, hiszen 2020-ban megjelenik az életműkiadásos változat is. A megjelenésről itt is írok: ez lesz e szeptember legolvasottabb posztja.
Nekem különösen kedves elbeszélés kerül magyarul kötetbe, amelyik így még sosem volt hozzáférhető: bár ez már a harmadik Magyarországon megjelent, A vád tanúja címet viselő Christie-kötet, de az anyaga nem egyezik meg sem a Hunga-Print, sem pedig az Európa Kiadó által korábban kiadott könyvekével! Boldogan írok róla, színházi élményeimet is felidézve, itt.
Óriási vágyam teljesül: anélkül, hogy Sipos Katalin tökéletes fordítását lecserélné, a Helikon gondosan javítja az Európa régi gépírójának helyesírási hibáit. Legeslegkedvesebb nem-híres-nyomozós Christie-kötetemben, amely ráadásul remek ókori történelmi krimi is, végre minden név jól van leírva és toldalékolva! Efölötti fergeteges boldogságomat itt is megörökítem.
Azt hiszem, nem tudom megmondani, melyik a kedvenc Poirot-történetem. A Halál a Níluson viszont sokkal nagyobb eséllyel pályázik a címre attól kezdve, hogy ezt a kiadását kézbe veszem. Kosáryné Réz Lola megújított, nagyon olvasmányos fordítása sokkal szerethetőbbé teszi a cselekményt és a szereplőket. A könyvet felveszem 2017 kedvenc könyvei közé és itt is megünneplem.
2017 utolsó Christie-könyve novellagyűjtemény, amelynek az elképesztően ötletes borítója is a modern Herculest, Hercule Poirot-t emeli piedesztálra. Rendjével és szimmetriájával véleményem szerintem még a kis belga is meg lenne elégedve. A könyvről itt írok. A Tillai Tamás (külcsín) és Schultz Judit (belbecs) jegyezte sorozat szép első évet zár.
Az új év az előzőhöz hasonlóan egy nyári ötösfogattal kezdődik. Most kerül be először Miss Marple nyomozása a szériába, így kiderül, hogy a bölcs öregkisasszony borítószíne a sötét szilvaszín, jele a kalapka lesz aranyszín alapon. Bár Poirot Helikonos története nem A titokzatos stylesi esettel indult, Miss Marple a róla szóló első könyvvel kezd, amelyről itt írok.
Sokan kifelejtik a legjobb Poirot-könyvek felsorolásából, pedig szerintem oda tartozik ez a regény. Megjelenése igazi nyári örömünnep, ugyanis friss fordításban lát napvilágot. Kovács György a maga korában úttörő, ám meglehetősen elavult szövegét Gy. Horváth Lászlóé váltja, amely sokkal gördülékenyebb és irodalmibb. Erről itt írok, s beválogatom a regényt 2018 kedvenc könyvei közé is.
Egy igazi, nyári hangulatú Poirot-regény következik a sorban, amelyet így először júliusban olvasok újra. A borító tervezése alaposan feladja a leckét, hiszen a sorozatban egyazon évben lát napvilágot ez a regény és a Találkozás a halállal: míg szerintem a második kissé jellegtelen, a Nyaraló gyilkosok borítója igazán szuggesztívre sikerül. A megjelenésről itt írok.
Újabb híres nyomozót nem tartalmazó kötet illeszkedik az új sorozatba. Kezdek rájönni, hogy a türkizzöld színű borító és a nagyító jelecskéje a gerincen nem nyomozófüggetlen családi krimiket fog jelölni, hanem minden olyan Christie-művet, amelyben nincsenek se Beresfordék, se Battle felügyelő, se Poirot, se Miss Marple. A regényről itt írok.
15. Chimneys titka
Megjelenik az első kalandkrimi az új életműsorozatban! Elképesztően barátságos, rőtes vérnarancsszínt kap a borítójára, én pedig örülök, mert akkor ezek szerint egyik kedvencem, az Éjféltájt is ilyen lesz majd... Battle felügyelőre egy rendőrsapka emlékeztet a gerincen. Katona Tamás pompás új fordítása most jelenik meg másodszor, de először olyan a külseje, amely kedvet csinál hozzá. Itt írok róla.
A téli ötösfogat ebben az évben már októberben megjelenik. Élén az életmű meglepetése, az Örök éj, amelyet Christie hetvenhét évesen ír egy régi ötletére alapozva, azonban a modern narrációval és az abszurd, kegyetlen történettel, amelyet kezdetben nosztalgikusan lélektaninak álcáz, ördögi ügyességgel vezeti félre olvasóját. A fülszöveg alatti mező kivilágosodik, de csak most, egyszer.
A kötet fontos számomra, hiszen innen jön a nevem, amelyen a blog olvasói ismernek. Mindig közel állt hozzám ez az erős lelkű, csendes, szürke szemű nő, bár óvakodtam attól, hogy azonosuljak vele. Érdekes még, hogy Derek Ketteringben az írónő először alkotja meg az elátkozott, mégis romantikus férfi figuráját, aki itt még megváltható, ám később már gyilkosként tér vissza...
Szeretem a regényt, hiszen utazás is van benne, meg bonyolult családi rejtély is. Megjegyzendő, hogy ebben a téli öt kötetben színes először a papírborító belső lapja, s rajta a már megjelent és tervezett kötetek címei szerepelnek jelecskék szerint csoportosítva. Szintén remek ötlet, hogy e belső borító sarkában is ott áll a történetben szereplő nagy detektív miniképe.
Nagyon lehet szeretni ezt a regényt: Christie nemcsak a csodálatos Gene Tierney tragédiájának állított benne emléket, s Miss Marple-t pozicionálta újra egy megváltozó, modern angol világban, de egyúttal sok-sok évvel ezelőtt engem is átsegített a betegségem miatt leteendő biológia osztályozóvizsgámon: a világon mindent tudtam a rózsahimlőről. A fedélkép figyelemreméltóan szép.
A Helikon életműsorozatának 2018-ban két szövegszenzációja van. Gy. Horváth László újrafordítja a Temetni veszélyest - és, stílszerűen, Katona Ágnes újrafordítja a Szunnyadó gyilkosságot. Ezzel e szöveg megkapja a harmadik magyar változatát, de - szerintem - ez az első igazi: élvezetes, stílusos, Christie-féle, pompás. Megőrzendő. Be is választom 2018 kedvenc könyvei közé.
Megkezdődik a 2019-es év, s mindjárt két alapvető változást hoz a sorozat életében. A felelős szerkesztő Katona Ágnes lesz, aki korábban az Európa Christie-sorozatát szerkesztette, igazgatta és tartotta életben. S megszűnik a nyári-téli ötös megjelenési terv: A Bertram Szálló azonnal, még a tél végén a boltokba kerül, nosztalgikus hangulatot keltve már a borítójával is. (De mint tudjuk, hamisat...)
Legnagyobb örömömre az új év azonnal két új Miss Marple-megjelenéssel indul. A Borbás Mária fordította, bonyolult és szomorkás megoldású Egy marék rozzsal és A Bertram Szállóval. Mindkét kötet fedélképe sírni valóan gyönyörű és stílusos. A belső borító ezúttal a folyó évi megjelenéseket harangozza be, tízet, de később kiderül, kissé téved: 2018 végül tíz regény helyett csak nyolcat hoz.
Poirot valószínűleg rajongana a kibontakozó mintázatokért: nos, valami ilyen lehetne az is, hogy Marple kisasszony két év eleji nyomozását három kalandos krimi követi. A Miért nem szóltak Evansnak? egyszerűen nagyszerű, humorával és csattanós fordulataival kifejezetten képernyőre kívánkozó történet: kár, hogy még egy olyan megfilmesítését sem láttam, ami tetszett volna...
Bundle Brent története folytatódik: a Chimneys titka című regény mellékszereplőjéből az új kalandkrimi főhősnőjévé avanzsál. Christie könnyed története már jóval régebb óta rendelkezik méltó fordítással, mint az első rész. Az pedig hihetetlenül stílusos, hogy A Hét Számlap borítóján az óra mögött pontosan ugyanaz a hívogató kastélyépület dereng elő, amelyet a Chimneys fedelén is láttunk...
A sorozat 25. darabja nagy örömömre az első Tommy és Tuppence Beresford főszereplésével íródott regény (és Christie második megjelent kötete). A meleg narancsszín, s a gerincre szánt, a házaspárt ábrázoló ötletes ikon mind csodás vizuális megoldás. Azt viszont képtelen vagyok megérteni, miért új a fordítás (az utolsó 2012-es volt) és a cím (főleg, hogy a secret nem is titokzatosat jelent...).
Annak idején ezzel a regénnyel (és fordítással, Borbás Máriáéval) kezdődött el a Magyar Könyvklub Christie-sorozata, amely azután az Európa Kiadóéval egybeolvadva eljutott a jubileumi összkiadásig... A Helikon eme kötete nem ennyire jelentős, viszont érdekes, először jelenik ugyanis meg állat a fedélképen. (Bobnak valóban nehéz ellenállni, talán még borítótervezőként is.) Itt is írok a kötetről.
A 2019-es év végén teljesül a vágyam: kedvenc Agatha Christie-m, amelyet egy lakatlan szigetre is el szeretnék vinni, végre bekerül a Helikon sorozatába. Minden tökéletes: szép a borító, hangulatos a türkizzöld fedélen feltűnő sok sötétsárga részlet, remek Szíjgyártó László fordítása. Nem sejti senki, hogy nemsokára új időszámítás kezdődik, s többé már sosem szerepelhet a kötet címében az a szó...
Christie-nek nincs valami sok kifejezetten ünnepi novellája: de ha már némelyiket fel lehet fogni alkalmi elbeszélésnek, itt az ideje csúcsra járatni ezt az élményt... A kötet címadó elbeszélése húsz év alatt nyolcszor (Karácsonyi kaland című változatát is hozzászámolva tizennégyszer!) jelenik meg nyomtatásban: ez egyéni rekord. Ettől függetlenül a kötet jó olvasmány, a gerincjele pedig zseniális.
A tervezett tíz életműkötet helyett 2019-ben csak nyolc jelenik meg: csatlakozik azonban a sorozathoz két váratlan vendég. A korábbi Az utolsó szeánsz című gyűjtemény, amelybe az írónőnek húsz olyan novelláját válogatták be, amelyek valamilyen módon a természetfelettivel kacérkodnak. Bár meglep az eltérő formátum, nagy felfedezés elolvasni a magyarul még meg nem jelent A kéneus feleségét.
2019 másik meglepetése A kis szürke agysejtek - Poirot bölcsességei című, még az Európánál megjelent kötet testvére, egy szellemes és pontosan fordított idézet- és bölcsességgyűjtemény az örök öregkisasszony Miss Marple nyomozásaiból, kísérőtanulmánnyal. Egyetlen dolgot nem tudok csak megérteni: hogy miként kerül helyesírási hiba a címbe. A nosztalgikus borító viszont telitalálat.
A 2020-as évet Christie első regénye nyitja. Épp száz évvel ezelőtt jelent ugyanis meg az írónő eme első könyve, a nevezetes Poirot-történet. A kiadó jubileumi évre készül a 100 év Agatha Christie bűvöletében jelmondattal, hiszen az évforduló másképp is kerek: 120 éve született a krimikirálynő. Ehelyett az esztendő a koronavírus-járványról szól. A sorozatnak új szerkesztője van: Bajtai Zoltán. (A regényről itt írok.)
Ha mindenkinek be kell zárkóznia, az közvetve segíthet abban is, hogy több Christie találja meg új olvasóját. 2020-ban végül tizenhárom kötet jelenik meg az életműsorozatban. Köztük ez, amelyet még az előző évre harangoztak be, de végül az új év egyik nyitánya. Sajnos a fülszövege Poirot-t felügyelőnek nevezi: ilyen kínos baki rég volt az életműkiadás történetében... Ahogy kár Styles sajtóhibás leveléért is. (A regényről itt írok.)
A 2020-as évben az Orient expressz is bezakatol a már megszokott sorozatkülsőbe: egyébként olyan borítóval, amely szimmetriájával talán Poirot-nak is tetszene (csak őt magát nehéz felfedezni rajta: de ott van). Közben bejelentik az előző Orient-kiadás testvérét, a Halál a Nílusont a közelgő, Branagh-féle filmmel egy időben - ez azonban 2022-ig nem tud megjelenni, hisz a film is késik...
2019 másik beteljesítetlen ígérete is megjelenik még a tavasszal. A fedélkép abszolút ötletes, bár most először enyhén poéngyilkos (jó, hogy szólok, igaz?...). A Poirot-krimi belső borítója (amelynek sarkából ebben az évben sajnos eltűnnek a kis figurák) bemutatja az új köteteket, amelyekből egyelőre tizenegy van, az ígért új Beresford-nyomozás címe pedig Bűnszövetkezetben. De már nem sokáig.
Gyönyörű külsőben jelenik meg Christie posztumusz összeállított novelláskötete. A fülszöveg viszont olyan, mintha egy ifjú könyvmoly értékelő blogbejegyzése lenne: ráadásul valaki félelmetesen ostobán avatkozik bele a jól fordított Borbás Mária-szövegbe, átkeresztelve a rejtélyjáték kulcsait tippekre... Ezért őszintén kár: a kincsvadászat nem lóverseny, s a tipp választással kapcsolatos, nem rávezetéssel.
Különleges kötet következik a sorozatban, a Tíz kicsi néger újjászületett, új borítós változata. Bár magyarul egészen más a stílusértéke az eredeti angol kifejezés rasszista durvaságát megőrző nigger és a jóval semlegesebb, belőle alakhasadott néger szónak, ettől kezdve tíz kicsi katonáról szól a történet, s a Katona-szigeten játszódik. Az új szöveg és a találó cím vélhetőleg M. Nagy Miklósnak köszönhető.
Sosem unom meg ezt a Poirot-regényt, amely megismertetett David Hunterrel... Olyan vonzó figura, hogy a kötet megfilmesítésekor direkt sötétíteni kellett rajta. Az eredetileg 2015-ben megszületett új fordításról itt írok: kezdetben egyes megoldásai nem tetszettek, de mára a hívükké váltam. Ezzel a kötettel jelenik meg az impresszumban a sorozat újabb felelős szerkesztője, Kárpáti Gábor Csaba.
Ennek a Miss Marple-regénynek a megjelenését már nagyon várom. Nem tudom miért, de szívemnek nagyon kedves kötet, amely felkerül a 2020 kedvenc könyvei listámra is. Érdekes, hogy ha a 2019 kedvenc könyvei listán nem szerepeltettem volna az előző évben a Tíz kicsi négert, akkor 2020-ban két Christie-t is fel kellett volna tennem rá: az Antillák mellett a Mert többen nincseneket is.
Elfogult vagyok ezzel a kalandkrimivel kapcsolatban: imádom a stílusát, a hőseit, a történetét, a humorát ("Race ezredes és háreme"!), s boldog vagyok, hogy 1993 óta sikerült eddig még minden esetben Péter Ágnes egyetlen fordítását kiadni újra és újra. Mindenkinek ajánlom a regényből 1989-ben forgatott amerikai filmet is, bár modernizált: úgy elfogadnék egy igazi, húszas éveket megidézőt...
Kedvenc regényeim egyike ez a könyv, még a modernizált filmváltozatát is nagyon szeretem, hiszen Olivia de Havilland alakítja benne Miss Waynflete-et. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a könyv kézhez vételével elérte nálam a szinte elfogadhatatlan mértéket a zölden/kéken piros borítószínezések mennyisége. Bízom benne, hogy a jövő évben egyetlen piros gerinccel sem találkozom majd...
Egy talányos és enigmatikus borító, egy vonzó színpár (narancs, vörösesbarna), sok remek, regénnyé összefűződő novella, s Katona Tamás tökéletes, a könyvet új életre rázó magyar fordítása. Ez az időrendben második Tommy és Tuppence Beresford-történet új életműkiadása. A szöveg a 2012-ben már megjelent, a régi Bűnszövetkezetben címet viszont a sokkal találóbb Cinkostársak váltja fel.
Míg 2019 Miss Marple-lel kezdődik, 2020 vele zárul. A Paddington 16:50-nel a tucatnyi Marple-regény közül immár hét napvilágot lát új köntösben. Nagyon tetszik a könyv fedélképe, amely az ötvenes évek regényét egy kicsit a húszas évek kontextusába helyezi vissza, de talán megidézi Edgar Hopper képeit is, különös tekintettel az Éjszakai baglyokra. Szerencse, hogy Miss Marple senkit sem hagy magára...
Hasonlóan az Európa Karácsonyi krimik című gyűjteményéhez vagy a 2019-ben kiadott Az utolsó szeánszhoz, az Adventi krimik is tematikus gyűjtemény. Keresztmetszetét adja Christie novellista munkásságának, az első korábbi válogatáshoz hasonlóan jórészt a télhez, az ünnephez kapcsolódó történeteket tartalmaz, de a második gyűjteményre emlékeztet abban, hogy angol összeállítású. És jó!
A 2021-es év első megjelenése új hőst mutat be. A statisztikus rejtélyfejtő, az emberi lélek pompás ismerője boldogságot ígér szokatlan problémákkal küzdő ügyfeleinek. Mégis, talán nyomozóként kedvelem a legjobban, pl. Az értékes gyöngy, a Ház Sirázban és A bagdadi kapu című novellákban. Bár a fül nem szól róla, a kötet omnibusz, az összes létező Parker Pyne-novellával, mint Európás előde!
Örülök ennek a megjelenésnek, de egy kicsit dühös vagyok. Valaki teljesen elfeledkezett róla, hogy ezt a regényt nem Agatha Christie írta, hanem Charles Osborne. Bár a történet szó szerint követi az azonos című Christie-darabot, s ezt bárki ellenőrizheti, hiszen az a Négy színműben magyarul is megjelent, mégis - nagyon nem elegáns elvenni ezt a prózába átírt megkönyvesítést a társszerzőjétől.
Az év első Poirot-története viszonylag korai, csavaros, bonyolult, s Hastingsszel ellátott detektívregény. A külalakja olyan, mint az eddig megszokottak: jó megvenni, kézbe venni, olvasni kezdeni. Minőséget képvisel. És, rendben, ezen a fedélen azután valóban vétek lett volna eltekinteni a piros kiegészítő színtől... De most nem szeretném látni nyolc-tíz könyvön át...
Minél többször olvasom újra új fordításban ezt a novellákból összerakott regényt, annál jobban tetszik: ezúttal a borítója is nagyon ötletes és sokatmondó. Azt hiszem, azért szeretem a legjobban, mert romantikus hősként, szerető férjként és igazi jó barátként mutatja be az egyébként kifejezetten átlagemberes Hastingst: ezért még a ponyvásságot is megbocsátom. De az ürücomb és a sakkfeladvány esete is ötletes.
Lehetséges, hogy ez a kedvenc Poirot-történetem? Néha igen, és mindenképp ebből való egyik kedvenc idézetem: "Szenvedek. Határozottan szenvedek." A múlt feltámasztásával az Öt kismalacra, a kisvárosi hangulattal a Gyilkosság meghirdetvére hasonlít. Elég elgondolkodtató még az is, amit a média felelősségéről mond, hisz Miss Horsfallnak minden csak sztori... És a társadalomábrázolása is kiváló. Itt is írok róla.
Le sem tudom írni, mekkora öröm végre hangulatos és illő borító mögött tudni a (talán) kedvenc Miss Marple-regényemet, a magyar könyvkiadásban először. Vaskos és izgalmas regény, csavaros krimirejtéllyel, rengeteg szállal, bravúros nyomozással és melankolikus megoldással. Érdekes, mennyire szomorú maga a bűnügyi befejezés, miközben a regény kifejezetten szórakoztató, sőt, néha vígjátékba illően fergeteges: Christie csodásan játszik egyszerre két hangon. Itt is írok róla.
50. Szentivánéji krimikHasonlóan az Adventi krimik ajándékkülsejű, hangulatos gyűjteményéhez, ez a tizenkét elbeszélést tartalmazó, vadonat frissen összeállított novelláskötet is tökéletesen alkalmas arra, hogy meglepjük vele az ismerősünket. Káprázatosan néz ki, és olyan remek novellák szerepelnek benne, mint Az olasz gróf esete, A vérfoltos járda és A maharadzsa smaragdja. Bár jó pár utazásos, nyári sztori kimaradt: de a kötet külföldi, eredeti összeállítás, mi csak követtük.
Ez az a kalandkrimi, amelyet kifejezetten a mellékalakjaiért szeretek. Az okos Richard Bakerért, akinek majdnem úgy jelenik meg az életében a folyton hazudozó, mégis ellenállhatatlan Victoria Jones, mint Lord Bannisternek Evelyn Weston Rejtő A szőke ciklonjában. A bátor Henry Carmichaelért, aki meghal Angliáért, ám rejtjelezett hagyatéka célba ér, csak a megfejtéséhez ismerni kell Dickenstől a Két város regényét. És a szép Edwardért, aki sajnos nem sokban hasonlít Gilbertre, az angol lovagra A szép szaracén balladájából...
Meghatározó Agatha Christie-kötet az életemben: egészen korán találkoztam a rajzolt fedelű Albatrosz-kiadással, s a Göncz Árpád remek fordításában olvasható történet azonnal lebilincselt. Véleményem szerint ez Christie legjobb könyve Tommy és Tuppence Beresfordról: izgalmas második világháborús kémtörténet, de legnagyobb erőssége a humoros jellemábrázolás. És a hősei középkorúak, mégis hitelesek!
Ősszel második, felújított kiadásban jelenik meg Agatha Christie életrajza, amelynek ezúttal már - a Partvonal után - szintén az életműkiadás gazdája, a Helikon a kiadója. Bár az újraszerkesztés nem változtat a néhol igen figyelmetlenül fordított magyar szövegen, mindenképpen jó dolog, hogy a 2009 óta teljesen kifogyott első kiadás után újabb változatban vehető kézbe a krimikirálynő olvasmányos önéletrajza.
A 2021-es év egy-egy klasszikus Poirot- és Miss Marple-regénnyel fejeződik be. Ebben a regényben a Minerva (az eredetiben Meadowbank) Intézetben történnek rejtélyes gyilkosságok, Poirot pedig csak a történet végén jelenik meg teljes zsenialitásában, addig számos remekül ábrázolt, többnyire nőnemű szereplőé a pálya. A könyv nem avuló fordítása Kosáryné Réz Lola késői munkája.
Az év utolsó megjelenése kikacsintós klasszikus: Christie krimiírónő hőse, Poirot barátja, Mrs. Ariadne Oliver már évekkel korábban írt egy ilyen című detektívregényt... A valódi könyv azon Miss Marple világában játszódik, és nagyon szeretem. A mellékszereplők közül különösen az okos kisfiút, Petert és Basil Blake-et, akivel kapcsolatban egyedül Miss Marple jön rá, milyen ember is valójában.
Végeredményben elmondható, hogy - mulatságos módon - a jóslatom igaznak bizonyult! Öt év alatt valóban ötvenöt kötet, ötvenöt különböző cím látott napvilágot a Helikon Agatha Christie-életmű-sorozatában. Legalább ilyen sikeres folytatást kívánok a következő öt évhez!
Előkészületben:
Nem zörög a haraszt (2022. február 15.)
Halál a Níluson (2022. február 11.)
Mióta megjelenik ez az életműkiadás, azóta álltam rá jobban AC életművének olvasására - jó volt felidézni az élményeket, és persze sokhoz megjött a kedvem. Az utolsó kötetek közül több is vár rám a könyvtárból.