Könyvtár a lakatlan szigetre
Nemrég szóba került, hogy ha egyszer lakatlan szigetre kerülnék, s csak néhány könyvet vihetnék, melyikekre is esne a választásom. Be kell valljam, a gondolat még napokkal később is tovább foglalkoztatott.

Nemrég készítettem egy Kedvenc kalózfilmjeim válogatást, s már akkor gondolkoztam azon, mennyire tolerálható az, ha egy kedvenclista nem tartalmaz olyan jeles műveket, amelyeknek a köztudomás szerint mindenképpen rajta kellene szerepelniük, ezzel szemben szubjektív választásaival jó sokat (túl sokat?) árul el a listaszerkesztőről, vagyis rólam... Nos, egy könyvválogatásra mindez csak még fokozottabban lenne igaz...

És mégis, végül úgy döntöttem, a szeptembert egy lakatlan szigeti könyvtárral fogom köszönteni. A lista összeállításának játékszabályai a következők lettek:
1. Csak 30 kötetet lehetett választani.
2. Csak szépirodalom jöhetett szóba, ismeretterjesztő, tudományos vagy szakirodalom nem.
3. Egy szerzőtől csak egy könyvet lehetett választani (ez nehéz döntés volt).
4. Egy könyvnek fizikailag is egy kötetnek kellett lennie és léteznie kellett a magyar könyvkiadásban (vagyis: csak magyar nyelvű könyveket lehetett vinni).
5. Elhatároztam, hogy nem fogok reprezentatív hazugságokat gyártani, vagyis tényleg azok a könyvek kerültek fel a listára megítélésüktől és az elvárásoktól függetlenül, amelyekkel képes lennék életem végéig együtt maradni egy lakatlan szigeten: még ha közben meg is unnám őket talán, vagy legalább is új szintre lépne a viszonyunk a sok újraolvasástól.


1. Biblia
Az első hely egy percig sem volt kétséges. Számomra a Biblia a világ legizgalmasabb könyve, ráadásul rendesen biztosít olvasási lehetőséget is, s bármilyen hangulatban vagy lelkiállapotban kézbe lehet venni. A magyar szöveg kiválasztása már nehezebb volt: valószínűleg a protestáns új fordításra esne a választásom, de ez az a könyv, amelyet nagyon sokféle magyar változatban elfogadnék. (Kálvin, 2016)

2. Shakespeare válogatott drámái Mészöly Dezső fordításában
Shakespeare drámáiban még sohasem csalódtam: minden újraolvasásukkor új problémákkal és kérdésekkel lepnek meg. Ráadásul csodálatosan (és sokféleképpen) elképzelhetőek, felolvashatóak: márpedig egy lakatlan szigeten biztosan rettenetesen hiányozna nekem a színház. Sajnos Shakespeare összes darabját képtelen lettem volna egy kötetben magammal vinni úgy, hogy a számomra fontos fordítások mind benne legyenek. Végül azért választanám ezt a kiadást, mert számomra Mészöly Dezső Shakespeare legjobb fordítója, a jelen válogatásból csak A velencei kalmár hiányzik a kedvenc darabjaim közül. Plusz: Mészöly nagyvonalúsága miatt a Hamletben Arany János is megszólal (amit máskülönben nagyon hiányolnék...). (Európa, 1998)

3. Arany János összes költeményei
4. Petőfi Sándor összes költeményei
5. József Attila összes versei
Világos volt, hogy nem vihetem magammal összes kedvenc költőm összes verseit. De azt hiszem, erre a három könyvre mindenképpen szükségem lenne magányomban, ráadásul költeményeket olvasni mindig inspiráló és kreatív dolog, vagyis valószínűleg nehezen unnám meg. A kiadások kiválasztása izgalmasabb, hiszen Arany és Petőfi modernebb összes-kötetei többdarabosak, nekem viszont olyan fizikai megtestesülésre lenne szükségem, amely egykötetes, mégis benne van a Toldi, a János vitéz vagy A helység kalapácsa, meg a "kisebb költemények" sora is. Petőfi esetében végül eleve annál a példánynál maradnék, ami nekem is megvan családi darabként. (Magyar Helikon, 1966, Szépirodalmi, 1960, Osiris, 2019)


6. Szakács Eszter: Másik hely, másik idő
Bár nemigen szeretnék kortárs szerzőket magammal vinni, mivel esetükben tud leginkább megváltozni az ember ízlése egyik évről a másikra, Szakács Eszter harmadik kötetének mindenképpen velem kellene jönnie. Már majdnem húsz éve kísér, így valószínűleg továbbra is képes lenne erre: első olvasásakor is megszólított és megtaláltam magamat benne, s azóta is, újra és újra. (Széphalom, 2000)

7. Vergilius: Aeneis
8. Dante Alighieri: Isteni színjáték: Paradicsom 
9. Béroul - Marie de France - Thomas: Trisztán és Izolda 
10. Charles d'Orleans: Dalok, rondók, balladák
Bevallom, nehéz belegondolnom, hogy soha többé nem olvashatnék ókori vagy középkori irodalmat, hacsak nem viszek magammal... Mivel azonban Homérosz műveihez még mindig nem sikerült elég közel kerülnöm, a nagy eposzok közül Vergiliusé győzött: természetesen Kartal Zsuzsa fordításában. Az Isteni színjáték szépsége és gazdagsága évek óta lenyűgöz, s nagyon kézenfekvő lenne Babits fordításában magammal vinnem, ám végül mégis eretnek döntést hoztam: bár nagyon fog hiányozni a Pokol, azt a Dante-szöveget, Simon Gyuláét választanám, amely már azzal is rajongásra ösztönöz, ha csak eszembe jut - ez viszont csak a Paradicsomé. A Trisztán-történetek sokáig Lancelottal versenyeztek a listámon: ám végül úgy éreztem, ahhoz, hogy emlékezzem egy egész korszakra, az előbbiek megfelelőbbek lesznek (persze csakis Képes Júlia fordításában). Végül a középkori költészet képviseletében új szenvedélyemet, a nemrég megszerzett, Baranyi Ferenc szerkesztette Charles D'Orleans-kötetet vinném magammal: annyira megragadott, megríkatott és meglepett, s annyiszor olvastam el fél év alatt, hogy rájöttem, a lakatlan szigetre is el kellene kísérnie (benne egy Villon-vendégverssel). (Eötvös, 1995, Eötvös, 2014, Akkord, 2001, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)


11. Daniel Defoe: Robinson Crusoe
12. Victor Hugo: A nyomorultak
13. Jules Verne: Grant kapitány gyermekei 
Nagyon szeretek nagyregényeket olvasni a prózaírásnak abból a korszakából, amikor az írás és az olvasás tempója is ráérősebb volt. A Robinsont vagy A nyomorultakat nem lehet lerohanni, a kalandokért olvasni: inkább meg kell mártózni a szövegükben, teljes időt tölteni velük, csak rájuk koncentrálni... Mindennek tökéletes helyszíne lenne a lakatlan sziget. Defoe regényét nem azért vinném el, mert a kiválasztása stílszerű: hanem azért, mert nagyon szeretem. Ami mostanában lebilincsel benne, nem is a főhős túlélésének sztorija, hanem mindaz, ami lejátszódik Robinson lelkében és szellemében, s amit ebből papírra vet. Ám mindez persze csak M. Nagy Miklós teljes, nem átdolgozott magyar változatában lenne izgalmas. A nyomorultak nagyon fontos könyv számomra: csak az okozott nehézséget, hogy egy kötetben szinte nem is jelent meg magyarul (nekem is kettőben van meg): végül sikerült egy megfelelő kiadást találnom Jean Valjean történetéből. A szintén francia Jules Verne-től a Grant kapitány gyermekei ígérkezne tökéletes enciklopédiájául mindannak, ami Verne, ami rendkívüli utazás és ami romantikus kalandregény: de csakis a legendás, 1955-ös kiadásban, Vázsonyi Endre fordításában, Tedesco Anna metszetekről átrajzolt képeivel, sok-sok okos(kodó) lábjegyzettel, ahogyan gyerekkorom óta olvasom. (Európa, 2016, Helikon, 1964, Ifjúsági, 1955)

14. Jane Austen: Emma
15. Anne Brontë: Wildfell asszonya
A nagyregényeket alkotó nők közül egyértelmű volt számomra, hogy Jane Austen és Anne Brontë lenne a két kiválasztottam. Egyikőjük sem írt sokat (hat illetve két regényt...), kívánkozott volna tehát valamiféle összkiadás. Anne Brontëtől azonban nincs ilyen magyarul, a nemrég megjelent Austen-omnibuszok pedig számomra olvashatatlan fordításokat tartalmaznak, ezért fájó szívvel lemondtam a Büszkeség és balítéletről, hogy elvihessem a Csanak Dóra fordította Emmát, benne minden idők legtökéletesebb férjjelöltjével, Mr. Knightley-val. Az okoskodó Emma kisasszony története szórakoztató, mégis megható szerelmi történet és anekdotikus társadalomrajz. Sajnos gyakran magamra ismerek benne itt és ott. Anne Brontë fő műve, a Wildfell asszonya pedig minden olvasásakor újra és újra lenyűgöz (Borbás Mária fordításában). (Lazi, 2013, Lazi, 2012)


16. Ivan Turgenyev: Senilia - Prózaversek
17. Rudyard Kipling: Indiai történetek
Vannak olyan klasszikus elbeszéléskötetek, amelyek nélkül képtelen lennék elképzelni a további életem, zajlódjon akár egy lakatlan szigeten, akár máshol. Ilyen Turgenyev Seniliája, amely tavaly jelent meg Gy. Horváth László új fordításában, s azonnal az év könyve lett számomra. De ilyen az általam Sári László jóvoltából (újra)felfedezett Kipling is, káprázatos indiai novelláival. (Európa, 2018, Kelet, 2009)

18. J. D. Salinger: Zabhegyező
19. John Updike: A kentaur
20. Margaret Drabble: Malomkő
Valószínűleg zavarnia kellene, hogy harminckötetes listámon a külföldi kortárs irodalmat mindössze három mű képviselné, ám szerzőik közül is kettő már halott, egy pedig betöltötte nyolcvanadik életévét... Mégis, számomra ez a három regény elképesztően modern és mai, s minden újraolvasáskor megszólít. A Zabhegyező esetében konzervatív módon ragaszkodom Gyepes Judit fordításához: mivel a regény az ő szavaival íródott, csak ebben a változatban találkozhatom a saját Holdenemmel. A Göncz Árpád fordította A kentaur talán még a Nyúlhájnál is fontosabb regény számomra Updike-tól: nemcsak a hatvanas évek lenyomata, de rengeteg mindent magába foglal, ami fontos számomra az életben. Végül Margaret Drabble Malomkő című regénye (Borbás Mária fordítása) az első igazi, problémaérzékeny találkozás volt számomra a kapcsolat, a fiatalság és a nőlét témájával: és azóta is az. (Európa, 2012, Szépirodalmi, 1976, Európa, 1971)


21. Fenákel Judit: Dokumentumok U. M.-ről
Ahogyan a verseknél Szakács Eszterrel, úgy a kortárs magyar próza esetében Fenákel Judit regényével kellene kivételt tennem: mindenképpen elvinném. A Dokumentumok U. M.-ról (későbbi kiadásában a cím toldaléka logikusabbra változott) életem egyik igazán nagy könyve. Karcsú kötet, egy látszólag személytelen, levelekből, iratokból, dokumentumokból összeálló, olykor keserűen ironikus, máskor anekdotikus, mégis nagyon költői és tragikus regény, amelyben benne van szinte az egész huszadik század. (Szépirodalmi, 1975)

22. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
23. Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak - A jó palócok - Szent Péter esernyője
24. Lovik Károly: A kertelő agár
Egyebekben olyan magyar irodalmat vinnék magammal, amely inkább kicsit nosztalgikus, mintsem kísérletező. Nem hinném, hogy egy lakatlan szigeten igazán jól esne friss problémaregényeket olvasni az élet - addigra már olyan távoli - sötét oldaláról. Ezért jórészt a romantikánál és a 19. századnál maradnék. Jókaitól - ha csak egy könyvet lehet vinni - A kőszívű ember fiai a logikus választás számomra: minden, de minden benne van, ami Jókai, ami nagyregényes és ami maga a romantika. Ráadásul a hű megfilmesítés miatt kedvenc Várkonyi-filmem kulcsjeleneteit is újraélhetném néha az olvastán: márpedig a filmek is nagyon hiányoznának egy lakatlan szigeten. Jókai mellé Mikszáthot tenném oda: a Tót atyafiak és A jó palócok elbeszéléseinek tragikumát a Szent Péter esernyője anekdotikus humora oldhatná, a költői szépség pedig minden szövegére jellemző. Harmadikként pedig jöhetne régi kedvencem, Lovik Károly: A kertelő agár majdnem húsz évvel ezelőtt talált rám, s valami olyan hangulatot sugároz, hogy még rágondolni is szeretek, s időről időre nagy kedvvel olvasom újra. (Akkord, 2006, Magyar Könyvklub, 2005, Noran, 2002)

25. Mándy Iván: Robin Hood
Gyermek- és ifjúsági könyvek nem igazán férnének be a harminc kötetet védelmező könyvesládámba: Mándy Iván regénye azonban nem is egyszerűen ifjúsági irodalom. Igazi Mándy-regény különleges nézőpontváltásokkal, a fiatalok, de az idősebbek számára is szórakoztató iróniával, hiteles romantikával, szellemes, szuggesztív leírásokkal. És hűséges adaptációja a Robin Hood-történetnek, amely így - ha nem is középkori formában, de - szintén velem jöhetne. (Móra, 2017)


26. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
27. Raymond Chandler: Örök álom
28. Philip K. Dick: Figyel az ég 
29. Isaac Asimov: Az Alapítvány trilógia
30. Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség
Az utolsó öt könyv esetében tényleg irgalmatlanul nehéz dolgom volt. Komolyan véve játékomat, rettenetesen fájt a szívem néhány kötetért, amelyik már sehogyan sem fért be a harminc közé. De azt gondolom, azokat sikerült kiválasztani, amelyekért valóban rajongok, s amelyek sok örömet adnának egy magányos szigeten. Természetesen krimiszeretetemet nem tudom megtagadni, így egy Agatha Christie-mű listára kerülése biztos: s bár nagyon hiányozna Poirot és Miss Marple is, mindenképpen a Tíz kicsi négert vinném magammal (Szíjgyártó László fordításában), mivel szerintem ez az írónő krimiszerzői, történetszerkesztői és írói csúcsteljesítménye, a legjobb Christie-regény. Azért Chandler mestermunkáját tenném mellé, mert burjánzóan metaforikus, lenyűgözően ötletes szövege önmagában, a csavaros rejtély, a melankolikus hangulat és az erős társadalom- és jellemábrázolás nélkül is nagyon sok örömet ad az olvasás közben (természetesen Lengyel Péter magyar fordításában). Írhatnám, hogy a sci-fit Dick és Asimov képviselné, de valójában úgy gondolom, mind a Figyel az ég, mind az Alapítvány-trilógia a zsánerkontextusától megfosztva, mint igazi irodalom is figyelemreméltó lenne (és hol fosztódna meg jobban ettől az értelmezési környezetétől, mint egy lakatlan szigeten...) (Megjegyzendő, hogy Dick örök fordítója Pék Zoltán, az Alapítványt pedig szándékosan a klasszikus, Baranyi Gyula-féle változatban cipelném magammal.) Listámat kedvenc Rejtő-regényem zárná, amit azóta imádok, amióta harminc évvel ezelőtt először elolvastam. (Európa, 2016, 21. Század, 2018, Agave, 2016, Gabo, 2010, Csengőkert, 2014)

Végül a lakatlan szigeti könyvtár összes tagja együtt:


Megjegyzés: Ha valaki valamit nagyon hiányol a listáról, vagy nem érti, egy kötet hogy került rá, jelszónak az alábbi Űrgolyhók-idézetet ajánlom: "Ez az ipari árammal működő hajszárítóm. És nem tudok nélküle élni!"
Könyvtestvérek 21. - Két önéletrajz két művésztől
Ebben a posztban két önéletrajz kerül egymás mellé. Az elsőt férfi írta: szó szerint, saját kezével, szép, aprólékos kézírásával, évek alatt, újra és újra visszatérve az emlékeihez. Közben olykor egész életében precízen vezetett feljegyzéseihez fordult, hogy pontosan írhasson a festményeiről, amelyeket szóban is meg akart örökíteni. A másik önéletrajz nőé: ő jó barátjával beszélgetve mondta el emlékezéseit, saját lakásában üldögélve, emlékezve a múltra, fotói között. Ugyanis egész életét a fényképezéssel töltötte. Két művész emlékeiről van tehát szó: közös bennük, hogy munkásságuk egész korszakot határozott meg, még életükben legendává váltak, s nyolcvanon túl is művészek maradtak.


Egyikük Barabás Miklós (1810-1898), a magyar festészet úttörője, a biedermeier és a romantika megkerülhetetlen jelentőségű festője, magánvéleményem szerint pedig az egész magyar festészet legcsodálatosabb portréfestője.

Másikuk Keleti Éva (*1931) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotóművész, a magyar fotográfia nagyasszonya, magánvéleményem szerint pedig az ötvenes-nyolcvanas évek magyar színházi életének és művészeinek legremekebb megörökítője.

Egy kései portré Zichy Ilonáról: jellemrajz és csipkék...
Az első könyv egy újrakiadás, amely azonban már nagyon kellett: Márkosfalvi Barabás Miklós Önéletrajz című könyve, amely a Szépmívesnél jelent meg.
Eredetileg 1944-ben adta ki az Erdélyi Szépmíves Céh, majd volt egy romániai kiadása (B. M. Önéletrajza, Dacia, 1985), amely mindeddig (előnytelen külseje ellenére) könyvtáram megbecsült darabja volt: eredetileg ezt fedeztem fel magamnak. Csak beleolvastam, aztán nem tudtam abbahagyni, olyan érdekes, különleges és remekül megírt szöveg volt. Egyébként törekvés az önéletrajz megjelentetésére volt már az említett könyvek előtt is: 1902-ben az eredeti szöveg átdolgozott, rövidített változata már napvilágot látott B. M. emlékiratai címen. Ahogy azonban az a jelen kötet előszavából is kiderül, ekkor nemcsak húztak, de javítottak is a szövegen, amivel épp azt számolták fel, amitől a festő önéletrajza szépirodalmi alkotás is: az olykor erdélyies, máskor líraian áradó, olykor pedig kedvesen pongyola nyelvezetet. Szóval: volt már az önéletrajznak átdolgozott, visszatért Erdély-beli és romániai kiadása is, ám most végre minden szempontból hazatalált új formájában. Ami nem a hazafiaskodás miatt fontos, hanem mert - bízom benne - így többekhez eljut, új olvasóközönséghez, olyanokhoz is, akik nem találtak rá a több mint harmincéves előző kiadásra.
Egy reformkori akvarellportré: ideális, mégis jellemez
Igaz, fel lehet róni az önéletrajznak, hogy - ahogy az már idős emberek emlékezéseivel elő szokott fordulni - sokkal inkább szól a festő gyermek-, ifjú- és fiatalkoráról, mint az egész életéről. De ha valakit a művészi teljesítmény, a reformkori festészet megújítása izgat, akkor számtalan monográfiát és albumot találhat Barabásról. Ezzel szemben egy fiatal erdélyi ifjú utazásairól, hányattatásairól én még soha olyan érdekeset, fordulatosat, izgalmasat nem olvastam, mint ebben a könyvben. Pedig hősünk olykor csak olyasféle problémákkal néz szembe, mint hogy vajon mit fog enni másnap, hol hajtja álomra a fejét vagy éppen miként tud pénz nélkül eljutni ide vagy oda, ahova viszont a tehetsége vinné, hajtaná... S közben mégis eljuthatunk vele erdélyi tájakra, Bécsbe, Bukarestbe, Itália városaiba és falvaiba, átélhetjük a nagy pesti árvizet...
Csak két dolog kár: az egyik, hogy ez a könyv helyesírásában az 1944-es változatot követi, holott engem nagyon érdekelt volna végre a teljesen eredeti szöveg. Már csak azért is, mert a könyv közli az első oldal facsimiléjét, amelyen azonnal látszik, hogy ahol a mostani szerkesztés egyformán adja meg Barabás anyjának és anyai nagyapjának vezetéknevét, ott a kéziratban helyesírási eltérés van: igazán érdekes lett volna ebben és hasonlókban a szerzőt követni, hátha van jelentősége. A másik: hogy bár a kötetben található egy képmelléklet tizenhat apró képpel, azok kiválasztása meglehetősen ötletszerű (csak portrék szerepelnek például, pedig az önéletrajz fontos része Barabás találkozása a tájkép- és akvarellfestészettel), minőségük pedig kritikán aluli. Mindez azonban nem veheti el a kedvet egy remek könyvtől!

Gobbi Hilda a lebontandó Nemzetiből elhozott iratokkal
A második kötet életinterjú, amely frissen készült a 2017-ben Kossuth-díjat kapott Keleti Évával, s teljes címe: Árpási Zoltán: A fotográfia bűvöletében - Beszélgetés Keleti Éva fotóművésszel, HarperCollins, 2018.
A könyv okosan szerkesztett beszélgetés, amelyben mindvégig megmarad a kötetlen, spontán hang érzete, pedig eközben logikusan és olvasmányosan végigvezet egy egész életen a védett, polgári gyerekkortól a Rákosi-korszakra eső, szinte véletlenszerű pályakezdésen, a színházi fotózás időszakán, a lapszerkesztéssel és egy fotóügynökség létrehozásával töltött évek bemutatásán át egészen a szakmai elismeréssel teli, mégis, lemondásokat igénylő közelmúltig. Több a könyvről született kritika is kiemelte, hogy Keleti Éva először beszélt a könyv hasábjain második világháborús és 1956-os élményeiről, a holokausztról vagy arról, miért nem hagyta el az országot november 4. után. A nagyon jól feltett kérdések, s kérdező és válaszoló harmincéves barátsága lehetett az oka, hogy az önéletrajzi beszélgetés olyan őszinte, póztalan és izgalmas maradt ezeknek a nehezen felidézhető, s még nehezebben elmondható eseményeknek az elbeszélésénél is.
A Tímár Józsefről készült kép
Számomra talán a könyv második legizgalmasabb része volt, ahogyan kibontakozott a zsidó polgárcsalád élete egy budapesti bérházban, ahol természetesen zsidó a tulajdonos és az összes lakó is, de minderről nem kell beszélni, mindez magától alakul így, mert az ember tudja, kiben bízhat. Telnek a szép polgári napok, a kislány együtt teázhat a nagyszüleivel, "ahogy jó polgári családokban szokásban volt", az édesapának gyümölcs-nagykereskedése van, a nagybácsi háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, a kislány masnival a hajában mosolyog Székely Aladár gyerekfotóján, balerinának készül, de túl merev hozzá, fehér fátyolban elsőáldozó - és akkor hirtelen minden megváltozik. Munkaszolgálat, légiveszély (a nagymama sosem jön le a pincébe, "Fiam, tönkremegy a rétes" - mondogatja), sárga csillag, védett házak, csodálatos véletlenek - és eltűnő családtagok. Igazán megrázó.
Mások viszont valószínűleg a legpompásabb részét fogják szeretni a könyvnek, amely a képek, s azok között is leginkább a legendás színházi fotók történetét beszéli el. Mivel szerencsére A fotográfia bűvöletében kézbe illő mérete ellenére album is, a különleges dokumentumok és családi fotók mellett Keleti Éva számos fényképét tartalmazza gyönyörű minőségben, így még sokkal érdekesebb elolvasni a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Ruttkai Éva kezdőrúgása a színészek és újságírók futballmérkőzésén, Orson Welles a Citadella étteremben, a derűs Kállai Ferenc nagy bajusszal, kalapját lengetve, egy meglepően boldog Páger Antal felesége kezébe kapaszkodva a villája kertjében... S Tímár József, a takarásból fényképezve, egy élet súlyával a kellékbőröndjeiben. Utazás a múltba: mindenkinek ajánlott.

Linkek
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok 
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik  
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor 
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer

Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás 
Könvvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán 
Könyvtestvérek 9. - Történelem, mindennapok, ötvenes évek

Könyvtestvérek 10. - Tudomány, váratlanul
Könyvtestvérek 11. - Kemény diók, amelyeket érdemes feltörni
Könyvtestvérek 12. - Maigret és Machen
Könyvtestvérek 13. - Helikonos borzongás
Könyvtestvérek 14. - Történelem negyedszer

Könyvtestvérek 15. - Történelmi nyomozások először
Könyvtestvérek 16. - Történelmi nyomozások, ismét
Könyvtestvérek 17. - Történelmi nyomozások, megint
Könyvtestvérek 18. - Szerelem Kínából

Könyvtestvérek 19. - Történelmi nyomozások, újra
Könyvtestvérek 20. -  Új a Maigret, új a Dick...
Nők és borítók
Ahogyan korábbi újdonságajánlómban leírtam, nagyon várom Sarah Rose Legendás lányok című kötetét, amelyet magyarul a Partvonal ad ki: a könyvet, amely angol alcíme szerint azokról a kémnőkről szól, akik "fegyverrel harcoltak az ellenállásban, szabotázsakciókat hajtottak végre a nácik ellen, s így segítettek megnyerni a II. világháborút." Ha majd elolvastam, beszámolok róla: most - hangsúlyozottan látatlanban/olvasatlanul - csak egyetlen dologról szeretnék írni. Ez pedig a könyv magyar borítója. Amely így néz ki.


Igazán látványos, feltűnő, érdekes. Számomra bizonyos szempontból mégis megbocsáthatatlan. Ez a könyv ugyanis, ha jól értettem a külföldi ajánlókat, alapvetően az SOE-nál szolgáló öt nőről fog szólni. Közülük hárman ezer veszély között, hőstetteket végrehajtva, életüket kockáztatva végül túlélték a háborút, s MBE címmel honorálva, tisztelettel és megbecsüléssel övezve haltak meg idős hölgyekként. A másik kettőt elfogták és kivégezték a németek: egyikük még csak 24 éves volt. Tényleg olyan téma ez, amiről először mindenkinek egy RÚZS jut eszébe?

 A rúzshoz és festékekhez egészen más képzettársítások kapcsolódnak: más zsáner, más műfaj. A jobb szélen ezzel szemben: az ellenség, vagyis egy náci átlagnőkről szóló kötet magyar borítója
Már a címmel is van némi gondom, mert egy kicsit kezdem unni, hogy az új trend szerint minden nő, aki végrehajtott valami korszakalkotót, lánnyá avanzsál. (Esti mesék lázadó lányoknak, Magyar mesék lázadó lányoknak, A lány, aki csillagász lett, A lány, aki orvos akart lenni... - persze itt a lányosítás a fiatal célközönség miatt többé-kevésbé indokolt, de én azért nagyon örültem, amikor végre megjelent az 50 elszánt magyar nő is.) De a lány szóról végeredményben Sarah Rose tehet, hiszen ő adta a D-Day Girls címet a könyvének: igaz, az eredeti cím az alliteráció mellett a háborúra is utal, a magyar viszont nem.

A D-napról a borítótervezőknek - férfiak esetében - katonák, fegyverek, homokpadok, sisakok és effélék szoktak eszébe jutni. A jobb szélen a D-nap kémtörténetének a fedélképe és egy férfiak által kitalált és kivitelezett SOE-hadműveletről szóló könyv magyar címlapja. Érdekes módon egyiken sincs borotva vagy mandzsettagomb...
Viszont szerintem érdemes lenne végiggondolni, hogy ha már sikerül kiadni egy kötetet olyan emberekről, akik a háborúban bátran, hősként cselekedtek, de részben, mert titkos akciókban vettek részt, részben, mert nők voltak, sokáig el sem mesélhették a történetüket, elismerést viszonylag későn, ismertséget pedig alig kaptak, szabad-e mindezek után rátenni a könyv borítójára egy töltényhüvelyre emlékeztető rúzst... Akkor most van női egyenjogúság és modern szemlélet, vagy nincs? A kémnő, mint olyan, piros ajkú matahari vagy egy életét kockáztató nőnemű ember?


És már csak azért is érdekes kérdés ez, mert a rúzsos borító tényleg hazai készítmény. Sarah Rose könyvének eredeti fedele a korabeli háborús plakátok nőalakját idézi meg: egy saját korában emancipált, bár mára persze kissé ellentmondásos nőképet. És ha már engedményeket kellett tenni a paperback-kiadás olvasóinak, felcsillantva egy kis romantikát (és a repülőgépek biztos, hogy innen érkeztek a magyar fedélképre...): hát ahhoz meg pont elég volt egy kalap.


(Fontos megjegyzés: A poszttal senkit sem szerettem volna elriasztani a könyvtől és negatív reklámot csinálni neki. Csak a problémára akartam felhívni a figyelmet. Örülök, hogy a mű megjelenik magyarul és alig várom, hogy olvashassam!)
Érkező kötetek 8.
A mai posztban főképpen ősszel érkező, engem érdeklő köteteket szeretnék ajánlani, szépirodalmat, népszerűsítő történelmet, mindenfélét.


Az ősszel folytatódik a Typotex Világirodalom sorozata három már előrendelhető kötettel. A norvég Geir Gulliksen Mielőtt elváltunk című könyve férfinézőpontú kamaradrámának tűnik. Gonçalo M. Tavares Tánckönyve nagyon titokzatos valami, mivel a fülszövege szerint köze van a költészethez, az aforizmákhoz és a filozófiához is. Ezen kívül a marosvásárhelyi születésű román író, Radu Țuculescu egy kétszáz oldalas nagyregénye várható még Sztálin, ásóval előre! címmel.
A General Pressnél szintén szeptemberben érkezik Lee Child Összeesküvés című Reacher-regényének újabb kiadása, gyönyörű borítóval. Az Agave Könyvek Az illusztrált ember címmel új fordításban jelenteti meg Ray Bradbury második novelláskötetét, ami számomra azt jelenti, hogy gyerekkorom imádott kiskozmoszából, a Kaleidoszkópból az utolsó négy még hiányzó elbeszélés is megjelenik új, Agave-kiadásban. Az Attraktor A fantasztikus irodalom klasszikusai sorozata ősszel újabb kötettel bővül: a Tamara kastélya és a tengerész ládája című válogatás 11 pompás novellát tartalmaz a Weird Tales Oroszországból emigrált, lengyel szerzőnőjétől, Maria Moravskytól. Fabian Lenk Idődetektívek sorozata pedig ismét egy ókori egyiptomi kalanddal bővül Ramszesz és a merénylet a Níluson címmel.
Augusztus 27-re az Alexandra ígér jó könyvet: Charles Casillo Marilyn Monroe - A rivaldafény árnyékában című életrajza jó kritikákat kapott külföldön, így bízom benne, hogy olyan tisztességes és érzékeny biográfia lesz, mint amilyennek leírták. A Partvonaltól október 21-én érkezik egy izgalmas könyv a tevékenységükkel a D-nap sikerét előkészítő kémnőkről (amelynek a magyar borítója nagyon nem tetszik nekem...): ez lesz Sarah Rose Legendás lányok című kötete. S ha már történelem, nagy örömömre október 27-re végre megjelenik felfrissített és modern kiadásban Kertész István A hódító Róma című könyve is a Kossuthnál, amelyet a korszak iránt érdeklődők biztosan élvezni fognak.


Linkek
Érkező kötetek 1.
Érkező kötetek 2. 
Érkező kötetek 3.   
Érkező kötetek 4.
Érkező kötetek 5.
Érkező kötetek 6. 
Érkező kötetek 7.
A Penguin Monarchs sorozat kötetei
Életemben először jártam a Waterstone-ban. Azonnal a történelmi könyvek szekciójához siettem, mert meg akartam merítkezni abban a csodálatos az érzésben, hogy körülöttem mindenfelé az angol (brit) történelemről írt angol kiadású, angol nyelvű könyvek halmozódnak a polcokon. És rögtön rám talált a Penguin Monarchs sorozat..

Ez a - puha kötésben - kifejezetten visszafogott és elegáns külsejű széria I. Vilmostól kezdve minden szigetországi uralkodónak szentel egy 100-150 oldalas életrajzi kismonográfiát. Mindegyik telve a legmodernebb kutatások eredményeivel, ellátva irodalomjegyzékkel, jegyzetekkel, rengeteg továbbvezető olvasmány ajánlásával, s néhány, de kiválóan megválogatott képpel. Valamennyi tiszta, világos, érdekfeszítő stílusban van megírva, kivétel nélkül saját, eredeti szemlélettel megáldva, s a legjobb kortárs brit (többnyire a Cambridge-i Egyetemhez köthető) történészek és életrajzírók tollából származik.

Négy kötet azonnal haza is kísért engem, s azóta is falom a Penguin Monarchs köteteit. Elég megdöbbentő, de szinte izgalmasabbak, mintha egy krimisorozatot olvasnék.... Aprók, olcsók és értékállóak.

Ezért készítettem ezt a raktárbejegyzést: bár ezúttal a lista nem magyar nyelvű könyvekről szól, talán mégis érdekes lehet valakinek - például olyannak, mint én, aki nehezen nyugszik bele, hogy II. Károlyról a világon semmit sem lehet olvasni magyarul, nemhogy modern életrajzot...

A felsorolásban először mindig a cím és az alcím szerepel, majd a szerző neve. A puha kötéses sorozat 2018-2019-es megjelenését egy eredeti külsejű kemény fedeles változat kiadása előzte meg: ennek azonban egyelőre még nem minden tagja jelent meg olcsó formátumban is (sőt, egy-kettő még most vagy 2020-ban jön csak ki kemény kötésben). Ám az angol könyvkiadás lehetőségei annyiban biztosan eltérnek a hazaitól, hogy 2021-ig a maradék néhány könyv is biztosan napvilágot lát. Így azt, hogy puha kötésben még felesleges keresni őket, csak az jelzi a címeknél, hogy nincsenek félkövérrel szedve.

Érdekesség, hogy I. Vilmostól kezdve gyakorlatilag minden uralkodónak van könyve (még V. Edwardnak is), kivéve a 9 napot uralkodó Jane Greyt és a valójában sosem uralkodó Matildát. A hastingsi csata előttről viszont csak négy uralkodó életrajza került be a sorozatba, s érdekes módon Nagy Alfréd nincs köztük. Nekem borzasztóan tetszenek a könyvek szemléletéről sokat eláruló alcímek. A puha kötéses verzió borítóterve pedig különösen: ha mind meglenne, akkor ugyanis egy teljes családfát össze lehetne rakni belőlük...


01. Athelstan - The Making of England (924-939) Tom Holland
02. Aethelred the Unready - The Failed King (978-1016) Richard Abels
03. Cnut - The North Sea King (1016-1035) Ryan Lavelle
04. Edward the Confessor - The Holy King (1042-1066) James Campbell
05. William I - England's Conqueror (1066- 1087) Marc Morris
06. William II - The Red King (1087- 1100) John Gillingham
07. Henry I - The Father of His People (1100-1135) Edmund King
08. Stephen - A Reign of Anarchy (1135-1154) Carl Watkins
09. Henry II - A Prince Among Princes (1154-1189) Richard Barber
10. Richard I - The Crusader King (1189-1199) Thomas Asbridge
11. John - An Evil King? (1199-1216) Nick Vincent
12. Henry III - A Simple and God-Fearing King (1216 -1272) Stephen Church
13. Edward I - A New King Arthur? (1272-1307) Andy King
14. Edward II - The Terrors of Kingship (1307-1327) Christopher Given-Wilson
15. Edward III - A Heroic Failure (1327-1377) Jonathan Sumption
16. Richard II - A Brittle Glory (1377-1399) Laura Ashe
17. Henry IV (1399-1413) Catherine Nall
18. Henry V - From Playboy Prince to Warrior King (1413-1422) Anne Curry
19. Henry VI - A Good, Simple and Innocent Man (1422-1461) James Ross
20. Edward IV - The Summer King (1461-1483) A. J. Pollard
21. Edward V - The May King (1483) Thomas Penn
22. Richard III - A Failed King? (1483 – 1485) Rosemary Horrocks
23. Henry VII (1485-1509) Sean Cunningham
24. Henry VIII - The Quest for Fame (1509-1547) John Guy
25. Edward VI - The Last Boy King (1547-1553) Stephen Alford
26. Mary I - The Daughter of Time (1553-1558) John Edwards
27. Elizabeth I - A Study in Insecurity (1558-1603) Helen Castor
28. James I - The Phoenix King (1603-1625) Thomas Cogswell
29. Charles I - An Abbreviated Life (1625-1649) Mark Kishlansky
30. Cromwell - England's Protector (1649-1660) David Horspool
31. Charles II - The Star King (1660-1685) Clare Jackson
32. James II - The Last Catholic King (1685-1688) David Womersley
33. William III & Mary II - Partners in Revolution (1688-1702) Jonathan Keates
34. Anne - Last Queen of England (1702-1714) Richard Hewlings
35. George I - The Lucky King (1714 -1727) Tim Blanning
36. George II - Not Just a British Monarch (1727-1760) Norman Davies
37. George III - Madness and Majesty (1760-1820) Amanda Foreman
38. George IV - King in Waiting (1820-1830) Stella Tillyard
39. William IV - A King at Sea (1830-1837) Roger Knight
40. Victoria - Queen, Matriarch, Empress (1837-1901) Jane Ridley
41. Edward VII - The Cosmopolitan King (1901-1910) Richard Davenport-Hines
42. George V - The Unexpexted King (1910-1936) David Cannadine
43. Edward VIII - The Uncrowned King (1936) Piers Brendon
44. George VI - The Dutiful King (1936 – 1952) Philip Ziegler
45. Elizabeth II - The Steadfast (1952-) Douglas Hurd
Függelék Updike-hoz
Az előző Updike-bejegyzés megírásakor jutott eszembe, hogy végigzongorázzam, annak idején, amikor még lelkes értékelő voltam a Molyon, melyik könyveket érdemesítettem arra, hogy szöveges értékelést készítsek róluk, s mit is írtam. Arra számítottam, hogy a Nyúl-könyvekről alkottam valamit, de meglepett, hogy nem mindről, s hogy sem a Párokról, sem az Így látja Rogerről nem született értékelésem annak idején. A Szegényházi vásárt pedig, úgy tűnik, akkoriban jobban szerettem A farmnál. Mivel kicsi az esélye, hogy ismét értékelésekbe kezdenék a Molyon, idemásoltam az Updike-könyvekről született  véleményeimet, mind a hetet.

Nyúlcipő
Egy furcsa fiatal felnőtt, aki elvesztette kamasz-önmagát, aki még sikeres volt a sportban és a jövő nagy ígéretének tartották. Egy lány, aki túl fiatalon lett feleség. Egy másik lány, aki önálló, magabiztos és mégis védtelen. Szerelmi háromszögtörténetnek is olvasható regény egy menekülésről. Nyúl megpróbál kilépni abból, ami valójában az élete, és elfut (elautózik) a váratlan bizonytalanságba. Számomra mindhárom főszereplő szimpatikus és taszító egyszerre. Nyúl, mert hibázik, Janice, mert tehetetlen, Ruth, mert csalóka bizonyosság – mindhármójuk én vagyok – néha. Remek könyv, igazi Updike. (2011.02.06.)

Nyúlketrec
Mindenki szerint ez a legjobb, legsokrétűbb, legizgalmasabb kötet. Most Janice hagyja ott a férjét, s van rá épp elég oka. Nyúl pedig a lehető legostobább, leglogikátlanabb (ám lelkiállapotát és helyzetét tekintve mégis logikus) dolgokat teszi: idegeneket fogad be, gyanúsakat, másmilyeneket, és figyeli őket – ilyen is lehetett volna az élete, ha másképp dönt. Sőt, szereti is őket, Jillt például, a sodródó hippi kamaszlányt biztosan, de csak félig férfiként, félig inkább istápolóan, biztonságot adó-keresően… A történet vége tragédia is, meg nem is. Nyúl és eredeti világa megússza: bár minden összeomlik körülötte, ő, aki minden eseménynél csak sodródott, csak kívül állt, megmarad – és folytathatja régi életét. Ami nem is olyan rossz. Vagy maga a pokol? (2011.02.06.)

Nyúlháj
Ez a kedvenc Nyúl-regényem. Tulajdonképpen ez a kedvenc Updike-om. Megbocsátó, mégis felkavaró darabja a sorozatnak: szexes, lelkizős, kényelmes, problémázós, tragédia-elkerülős, nyolcvanas-évek-biztonságás. A legjellemzőbb jelenet számomra, amikor Nyúl aranyat vásárol és kipakolja Janice-nek, Janice-re az ágyban. Két gazdag ember... Nagyon jó könyv, fantasztikus nyelvi leleményekkel tele: letehetetlen. (2011.02.06.)

A kentaur
Nagyon megható történet egy boldogtalan tanárról, apáról, férjről, aki nem erre a világra való. Valódi modern mítosz egy kentaurról. Költészet, prózában, lebilincselő történettel. (2011.03.08.)

Szegényházi vásár / A farm
Két kisregény, az egyik az öregségről, a másik a fiatalságról. Nekem különösen az első tetszik, mivel megmutatja, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű idősen létezni, ahogy azt a szemlélő, fiatal külvilág látja. (2011.03.08.)

Falvak
Az egyik kedvenc könyvem, a Párok testvérregénye a Falvak, mégis más: modernebb és hagyományosabb, lassabb szövésű, de néha könnyedebb. Jó könyv. (2011.03.08.)

Apám könnyei és más elbeszélések
Megdöbbentően elkeserítő, remek novelláskötet. Updike rég nem volt ilyen csendesen tragikus. Csak kis adagokban tudtam végigolvasni: az Apám könnyei című elbeszélés után nehéz volt folytatni… A legszebb számomra most épp a Változatok vallásos élményre című, szeptember 11-et feldolgozó, tökéletesen szerkesztett, kétségbeejtő történet. (2012.05.28.)

Megjegyzés: Három vélemény ezek közül szerepelt már az oldalon, de ezer éve.
John Updike ismét a könyvespolcon
Annyira szeretem John Updike könyveit, hogy amikor elindítottam a blogot, a Gertrud és Claudiusnak szenteltem a második bejegyzésemet: az első valódi, nem beköszöntő posztomat. Azóta azonban nem sikerült még írnom a műveiről: olyan régen és egyértelműen kedvenc íróm, hogy rettentően nehéz megfogalmaznom, miért is az.

Ez sem az a pillanat, amikor ez sikerül.

Épp ezért ez a poszt csak figyelmeztetés szeretne lenni arra, hogy Updike-nak ismét életműsorozata van Magyarországon a 21. Század Kiadó jóvoltából, amely immár az ötödik köteténél tart.

Megjelent a Nyúl-sorozat első két része, a Nyúlcipő (Rabbit, Run, 1960), amely megteremtette a legendás főhős, a Nyúlnak becézett Harry Angstrom alakját, s a Nyúlketrec (Rabbit Redux, 1971), amely a hatvanas évek viharos végébe enged bepillantást egy nagyon érzelmes és tragikus folytatásban. A két könyv érdekessége, hogy a regényszövegeket Gy. Horváth László új fordításában tartalmazza. Ennek oka, hogy amióta a két regény először megjelent magyarul (az első 1968-ban, Réz Ádám fordításában, a második "kínos" témája miatt csak 1988-ban, Göncz Árpád fordításában), Updike jelentősen átdolgozta saját szövegeit, az új fordítás pedig már ebből a végleges változatból készült.

Szintén bekerült a sorozatba egy közkedvelt regény, Az eastwicki boszorkányok (The Witches of Eastwick, 1984), amelyet az 1987-es filmadaptáció miatt mindenki ismer(ni vél). Ha azonban valaki elolvassa magát a könyvet, alighanem rá fog jönni, hogy erre az egyébként kiváló színészekkel leforgatott adaptációra tényleg igaz, hogy csak egyetlen olvasatát adja az eredeti történetnek. Az sokkal bonyolultabb, cinikusabb, titokzatosabb és sokértelműbb. Ehhez az új értelmezéshez sokat segít (nekem) az új borító is, amely nem a kora újkori boszorkányokhoz vagy a filmplakáthoz köti a könyvet, hanem leginkább önmagához. (Egyébként is nagyon jó fogása van a sorozat köteteinek.)

Szintén megjelent az életműsorozatban egy késői Updike-mű, A terrorista (Terrorist, 2006), amely az író utolsó előtti regénye volt, s bár immár tizenhárom éve íródott, elképesztően aktuális. Leginkább talán arról szól, mennyire könnyű terroristává válni, vagy kevésbé direkten inkább: átlépni egy határt, úgy, hogy észre sem vesszük. A főszereplő fiú, Ahmad, aki egy gazdag, békés fogyasztói társadalomban él, az USA-ban, s megvan hozzá a joga, hogy gondolkodjon, töprengjen, ismereteket szerezzen, kritikát fogalmazzon meg, s hogyha akarja, szabadon kívülállónak, vallásosnak vagy reformernek érezhesse magát - úgy megy végig ezen az úton, hogy végül az alávettetést, a fanatizmust, a terrorizmust választja. Vajon szükségszerű ez? Mi a baj a világgal? Ez egy félelmetes könyv, félelmetes témáról, félelmetesen csevegően megírva.

A kedvencem az eddig megjelentek közül azonban egyértelműen az ötödik kötet, A farm (Of the Farm, 1965), amely az író negyedik megjelent regénye volt, és amely most látott először napvilágot önálló kötetben. Már a Sherlock Holmes-novellák és az egybekötött Maigret-regények esetében is többször leírtam, hogy olykor revelációszerű lehet önmagában kézbe venni és elolvasni egy olyan művet, amit addig csak egy nagyobb könyv darabjaként ismertél meg. Függetlenül attól, hogy értelmes (és spórolós) ember szereti az omnibuszokat, mégis különös, mennyire saját életre kelt bennem az általam amúgy is szeretett A farm, amikor végre nem a Szegényházi vásárral egybekötve kezdhettem bele. Göncz Árpád fordítása továbbra is remek, a történetből süt a magány... Nagyon jó volt olvasni.


A sorozat dicsérete mellett persze találgatni is szeretnék, függetlenül attól, hogy semmit sem tudok a sorozat jövőjéről. A kiadó oldalán azt írják, a 21. Század "2020-ig szerzői sorozatban publikálja egy tucat regényét". Ez, ugyebár tizenkettő Updike-könyvet sejtet, amelyből valószínűen a Nyúl-sorozat fog kitenni négyet vagy ötöt. A Nyúlcipőt és a Nyúlketrecet már ki is adták: várható a Pulitzer-díjas Nyúlháj és a szintén Pulitzer-díjas Nyúlszív. Az ötödik rész, a Nyúlfark ugyan csak egy kisregény, de A farmot látva szinte biztos vagyok benne, hogy önálló kötetként jön majd ki. Az életművet tehát hét vagy legfeljebb nyolc egyéb regény képviseli majd, amelyek közül már megjelent A farm, A terrorista és Az eastwicki boszorkányok, a kiadó oldala pedig nagy örömömre két kedvencemet eleve ígéri 2018 óta: a Párokat és az Így látja Rogert. Nos, vajon melyik lehet a további két vagy három kötet?

Updike összesen 26 regényt írt (amennyiben a Bech-könyveket regénynek tekintjük), ezek közül magyarul 24 jelent meg különböző kiadásokban. (1) Én annak örülnék, ha az életműsorozatban ezek közül a regények közül válna még olvashatóvá néhány. Minél előbbre írtam a listámon, annál inkább remélem, hogy sorra kerül... 

Párok
Couples, 1968
Ez volt az első Updike-regény, amit elolvastam: lehet, hogy sokak szerint nem az ideális választás, számomra azonban maga a tökély. Örökre eljegyzett Updike világával, kifejezetten kedvet csinált a magánéleti, kamaradrámaszerű, értelmiségi környezetben játszódó történeteihez, amelyeket ma is a legjobban szeretek minden művei közül. Továbbá elvezetett Joyce Carol Oateshoz. Igaz, hogy rettenetesen nézett ki az ízléstelen V-állással a borítóján, viszont fölöttébb jó fogású, magát-olvastató-szedésű könyv volt: ma is ez a példány van meg a könyvtáramban.
Így látja Roger
Roger's Version, 1986
Életem első "olyan-igazán-nagyon" intellektuális kalandja volt első olvasásra: egy kicsit még kapaszkodnom kellett tizennégy évesen, hogy követhessem a tudományos-filozofikus vitát, amelyet a hősök önmagukkal és egymással folytattak, de oldalról oldalra egyre jobban élveztem. Azóta minden alkalommal másképpen olvasom a regényt és mást veszek benne észre. De továbbra is elbűvöl, hogy egy ilyen súlyos, szomorkás, kiábrándult, cinikus valami miként képes egyúttal olyan lebilincselően könnyed és szórakoztató lenni, mint ez a szöveg. Hívőknek és ateistáknak ideális.
A kentaur
The Centaur, 1963
Egy végtelenül-végtelenül szomorú könyv. Egyfelől kiábrándítóan reális ábrázolása egy kisvárosi tanár egész életének néhány napba sűrítve. Másfelől tiszta költészet, mélységesen metaforikus, álomszerűen finom és tragikus életdráma, amely annyira szimbolikus, hogy szinte már nem is a valóságban gyökerezik. Mint ilyen, a nagy ellentétek könyve, pedig olyan rövid, kis helyen is elférő szöveg. Emellett ez az a könyv, amely számomra nem lenne ugyanaz Göncz Árpád fordítása nélkül. Ő fordította le (először) magyarra az életmű negyedét, de ez mind közül a legavatottabb munkája.
Gertrud és Claudius
Gertrude and Claudius, 2000
A Hamlet előtörténete, parafrázisa: két ember lelkének, testének, szexuális szokásainak, életformájának, önbecsapásának, magányának és társra találásának krónikája igazi Updike-módon. Csak épp itt két kitalált irodalmi alakról, szereplőről van szó, akiknek a bemutatásánál az író nemcsak a Shakespeare darabjából kiderülő tényekhez tartja magát szigorúan, de az ős-Hamlet és változatainak szálait, részleteit is felhasználja. Stílusjáték, párkapcsolati elemzés, mi lett volna, ha... Tökéletes a maga nemében, ráadásul történelmi kaland, távol a megszokott Updike-világtól.
Gyere hozzám feleségül
Marry Me, 1977
Már háromszor kiadták nálunk ezt a szerelmi történetet, így félek, nincs nagy esélye bekerülni az életműsorozatba: pedig én nagyon szeretem. Illetve, utálom: ebben a mindenki másba szerelmes-sztoriban ugyanis szinte nincsenek is szimpatikus szereplők. Ellentétben a Nyúlcipővel, ahol - legalább is nekem - mindig sikerül valamelyik hőssel azonosulni annak ellenére, hogy valamennyien megkérdőjelezhetőbbnél megkérdőjelezhetőbb döntéseket hoznak, a Gyere hozzám feleségülben csak végtelenül önző (így nagyon emberi) főszereplők vannak és átkozottul rossz döntések.

Nos, kb. egy év múlva valószínűleg kiderül, mennyire volt igaz a találgatásom. Addig is: mindenkinek ajánlom, ismerje meg Updike-ot: akár új kiadásban, akár új fordításban! Érdemes!

Link
John Updike magyarul megjelent kötetei

(1) Az az állítása egyébként nem teljesen helytálló a 21. Század oldalának, hogy "egységes életműkiadásban még soha nem adták ki" Updike-műveit nálunk, mivel regényei és novelláskötetei mind az Európa Kiadónál jelentek meg, a kilencvenes évektől már azok is, amelyeket korábban a Szépirodalmi vagy a pécsi Victoria adott ki, s ezeknek egy idő után már egységes méretük és külsejük is volt. Épp ezért ha a 21. Század tucatnyi kötetre tervezett sorozata egységes életműsorozat, akkor az Európa korábbi sorozata is annak tekinthető, hiszen végül mintegy huszonöt regény és elbeszéléskötet vált elérhetővé benne egységes, kis méretű, papír védőborítós kemény kötésben. (Sajnos teljes egyik vállalkozás sem volt / lesz.)
Mesélő Várnegyed


Ahányszor csak itt járok a budai Várban, mindig különleges érzés fog el. Tisztában vagyok vele, hogy egy darab fűszál vagy burkolatkő sem abból a korból és pillanatból való, amikor a magyar honvédsereg megostromolta a budai várat. Sőt, még csak nem is egészen itt folyt az a támadás: a fantáziámra nem az egykori valóság van hatással, hanem az 1964-ben forgatott, Várkonyi Zoltán rendezte mozifilm, A kőszívű ember fiai. Ennek ellenére itt csatangolni rettentően romantikus.


Többek közt ezt a helyet is újra felfedeztem most, amikor kezemben Tittel Kinga A Várnegyed titkai című kiskönyvével bejártam Budát a valóságban és a képzeletben. Ebből kiderült, hogy ez a Buzogány-torony a Ferdinánd-kapuval és a Nagy-Rondella: a torony alakja egyébként a legteljesebb mértékig 20. századi kialakítású, akkor vissza-középkoriasított formájú (a század elején még szecessziós volt). A rondella mellett pedig ott a kaputorony (amely szintén látszik és játszik a filmben), amelynek a török időkben Lihegő-kapunak hívták az átjáróját. És... És... És...

A mesélő zsebkönyv remek, éles fényképekkel, rövid magyarázatokkal, pompás térképekkel, apró ábrákkal és sok-sok keretes érdekességgel csábítja a vár felfedezésére még azokat is, akik esetleg itt élnek, vagy már mindent tudni vélnek a Várnegyedről a Siklótól a Várkert Bazáron át az Országház utca házaiig. Kerékvetők,  cégérek, címerek, törökök, osztrákok, zsidók, színes házfalak, elfelejtett szobrok, legendás épületek: ebben a könyvben a Várnegyed tényleg mesélni kezd.


Egyébként: olyan jó ez a Várkonyi-film... Hát nem? Mintha a korabeli, hiteles és (túl) monumentális képek elevenednének meg benne: egyetlen icipici helyszín segítségével...


Forrás: Kiváló cikk Egri Gábor tollából és az első kép eredetijének lelőhelye. Ebből a leírásból az is kiderül, hogy a fent megfilmesített események eredetije, az áttörés valójában északnyugatabbra, az akkor még álló Fehérvári kapunál következett be, s persze nem a Baradlayak, hanem három leendő aradi vértanú, Nagysándor József, Aulich Lajos és Knezich Károly főszereplésével.