Megnéztem. A blogomon mindeddig egyetlen ukrán regényről írtam. Az is a Monarchia idején játszódott...
Szofija Andruhovics Felix Austria című kötete a 2017-es év 8. legjobb könyve és a legszebb könyvborítója volt számomra.
Hyperspace: A Scientific Odyssey through Parallel Universes, Time Warps, and the Tenth Dimension (1994) - Hipertér. A párhuzamos univerzumok, az időelhajlás és a tizedik dimenzió világa, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2006
Visions: How Science Will Revolutionize the 21st Century (1997)
Einstein's Cosmos: How Albert Einstein's Vision Transformed Our Understanding of Space and Time (2004) - Einstein kozmosza. Tér- és időfelfogásunk Albert Einstein képzeletének tükrében, Nagy felfedezések, HVG Könyvek, 2013
Parallel Worlds: A Journey through Creation, Higher Dimensions, and the Future of the Cosmos (2004) - Párhuzamos világok. Kozmikus utazás az Ősrobbanástól a tizenegyedik dimenzión át az Univerzum jövőjéig, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2009, 2013
Physics of the Impossible: A Scientific Exploration into the World of Phasers, Force Fields, Teleportation, and Time Travel (2008) - A lehetetlen fizikája. A fézerek, az erőterek, a teleportáció és az időutazás világának tudományos feltárása, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2010
Physics of the Future: How Science Will Shape Human Destiny and Our Daily Lives by the Year 2100 (2011) - A jövő fizikája. Miként alakítja a természettudomány az emberiség sorsát és mindennapi életünket 2100-ig, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2012
The Future of the Mind: The Scientific Quest to Understand, Enhance, and Empower the Mind (2014) - Az elme jövője. Hogyan próbálja a tudomány megismerni, feljavítani és többre tenni képessé az agyat, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2014
The Future of Humanity: Terraforming Mars, Interstellar Travel, Immortality, and Our Destiny Beyond Earth (2018) - Az emberiség jövője, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2019
The God Equation: The Quest for a Theory of Everything (2021) - Isten egyenlete. A mindenség elmélete nyomában, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2021
The Mind of God, 1992 - Isten gondolatai. Egy racionális világ tudományos magyarázata, Világ-Egyetem, Kulturtrade, 1995, 1996, Világ-Egyetem, Vince, 2001
The Last Three Minutes, 1994 - Az utolsó három perc. Feltevések a világegyetem végső sorsáról, Világ-Egyetem, Kulturtrade, 1994, 1995, 1997, Világ-Egyetem, Vince, 2001
Are We Alone?, 1995 - Egyedül vagyunk a világegyetemben? A Földön kívüli élet felfedezésének filozófiai következményei, Világ-Egyetem, Kulturtrade, 1996, Világ-Egyetem, Vince, 2001
The Fifth Miracle: The Search for the Origin and Meaning of Life, 1998 - Az ötödik csoda. Az élet eredetének nyomában, Vince 2000
How to Build a Time Machine, 2002 - Hogyan építsünk időgépet?, Vince, 2002
The Goldilocks Enigma / Cosmic Jackpot, 2007 - A megbundázott Világegyetem. Miért pont jó az Univerzum az életnek?, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2008
The Eerie Silence, 2010 - A kísérteties csönd. Egyedül vagyunk a Világegyetemben?, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2010
The Demon in the Machine, 2019 - Démon a gépezetben. Hogyan oldják meg az információ rejtett hálózatai az élet rejtélyét?, Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord, 2021
Ennek a posztnak az is lehetett volna a címe, különös könyvek. De nem akartam egyetlen olvasót sem ezzel a címmel ellökni, hiszen tudom, a furcsa, különleges vagy rendhagyó jelzők nem mindenki számára pozitív értéktartalmúak. Számomra viszont egyértelmű, hogy a bejegyzésben szereplő négy könyvet két dolog köti csak össze, s ezek közül az első, hogy mindegyikben van valami fura. (A második viszont, hogy mindegyik a Typotex Világirodalom sorozat tagja.)
Jón Kalman Stefánsson nevét először egy másik, a Typotex Világirodalom sorozatba tartozó könyv borítóján olvastam, amely a nagyon jellemző és nagyon furcsa A halaknak nincs lábuk címet kapta. Bár 2019-ben a Jelenkor is a magyar olvasók elé lépett a szerző Menny és pokol-trilógiájával (Menny és pokol, Az angyalok bánata, Az ember szíve), sőt, tavaly az Ásta című regényt is megjelentette a különös indulás után nemzetközi hírnévre szert tett izlandi írótól, örökre a Typotex Kiadóé az elsőség! 2018-ban nekik köszönhetően adták ki magyarul az első regényt Jón Kalman Stefánssontól, amely a Keflavík-sorozat első kötete volt, s 2020-ban követte a folytatás is, A mindenséghez mérhető. 2021-ben újabb könyve jelent meg a kiadónál, amelyet az író közvetlenül a méltán nagy hírű trilógiája és duológiája megírása előtt adott ki. Aki már megszokta monumentális műveit, álomszerű stílusát, az valószínűleg nagyon élvezni fogja a Nyári fény, aztán leszáll az éj című könyvben, hogy apró történetekből, sztoriszálakból, jelenetekből, mozaikkockákból épül fel: se nem epikus, se nem "ulysseses". Sőt, inkább bátran és vállaltan kisszerű a téma és kisebb léptékű a megvalósítás is, hiszen egy apró nyugat-izlandi falu lakosainak eseménytelen és hétköznapi életébe láthatunk bele a - lágyan, lassan és látszólag lényegtelenül csordogáló - történetnek köszönhetően. Amelybe olykor, látszólag még lényegtelenebbül, zárójelben épülnek be szövegek. Talán lehet, hogy épp ezekben van a lényeg?
Botho Strauss könyvének már a címe is furcsa, hiszen külön magyarázatot igényel. Oniritti, vagyis oneirosz + graffiti. Az oneirosz pedig álomképet jelent, de egy bölcs értelmező szerint inkább a lélek szavait... Ráadásul alcím is van: Barlangrajzok. Ami számomra azért érdekes, mert a kötet egymásba fűződő szövegeinek egyik jellegzetessége épp a rendkívül szuggesztív, részletező, sőt, olykor szándékosan túlfestő leírás: egy arcról, egy látványról, egy kimerevített jelenetről, egy ökölbe szorított kézről szavakkal készült rajzolat... Minden fejezetet tömör, szikár - régi traktátusok bölcs, töredékes részleteiként olvasható - gondolatok vezetnek be, utánuk azonban olykor szürreális néznivalók, máskor nyelvfilozófiai elmélkedések, kulturális utalások, vendégszövegek, rövid beszélgetések és patetikus felkiáltásokkal teli részletek következnek. Így a kis részek is végül sokértelmű, magukat olvasásra készségesen, értelmezésre azonban alig felkínáló képekké állnak össze, amelyeket talán csak akkor tudnánk minden elemében megfejteni, ha álmunkban tűnnének elénk. Vagy ha hinnénk a mágiában. A német drámaíró prózakötete nem regény, nem elbeszéléskötet, egyszerűen csak könyv. Kinyílik előttünk, sugallva, hogy a kevesek és kiválasztottak, akiket nem zavar a különössége, megszerethetik. Ezzel a bátor elitizmussal töprengésre, olvasási stratégiáink átgondolására, lelassulásra és gondolkodásra késztet. Márpedig mi kellene a kortárs irodalom élvezetéhez, ha nem ez?
Mihai Radu Átszivárgás című regénye azonban a szó legszorosabban vett értelmében is szórakoztató és izgalmas. Épp ez benne a furcsa. Kőkemény és sötét dolgokról van ugyanis szó benne. Elsőként arról, amit a fülszöveg is kiemel: 1989. december 18-án éjszaka egy lány próbál meg átszökni a határon Romániából, de a határőrök lelövik. Vajon ki tehet a haláláról? Miért indult neki a bizonytalannak? És miért épp akkor? Hiszen 15-e óta már tulajdonképpen tartott a forradalom, néhány nap múlva pedig Ceaușescu megbukott és kivégezték... A regény két főszereplője Rareș Petrescu, a Román Titkosszolgálat tisztje és Anastasia Stoica (jó kis beszélő név), aki a médiában dolgozik: egy férfi és egy nő, egy hivatásos nyomozó és egy oknyomozó. Végső soron mindketten afelé haladnak, hogy megtudjuk, mi is történt december 18-án. Közben azonban beleláthatunk Románia történetének elmúlt mintegy harmincöt évébe, olvashatunk szerelemről, erőszakról, kiszolgáltatottságról és manipulációkról, s elgondolkodhatunk rajta, hogy a történetünkben a véletlen vagy a sors keveri-e a kártyákat. Olvasás közben végig a nyomozás, az izgalom és a mozaikkockák rakosgatása a meghatározó, ám végül mégis egy mély történet végére érhetünk el: ami így igazi csoda, írói kötéltánc.
Megjegyzés: mind a négy könyv a Typotex Világirodalom sorozatban jelent meg, a Typotex Kiadónál, 2021-ben.
Link
Négy könyv a Typotextől 1.
Igyekszem nekifutni az új, nehezen kezdődő évnek azzal a poszttal, amelyben egyik kedvenc kiadóm, a Typotex néhány kötetét ajánlom mindenkinek. A kortárs irodalmi választásaival és érdekes tudományos, tudományos-népszerűsítő könyveivel engem mindig meglepő Typotextől a 2022-es évben is sok izgalmas újdonságot várok.
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
A találkozás ezzel a kötettel számomra a borítóképnél kezdődött. (Köszönet Somogyi Péter tervezőnek.) Ránéztem, és elöntött az ismerős érzés: igen, ez a mi székünk. Pedig nem is. Azután belelapoztam a regénybe (novellafüzérbe? sztorimozaikba?), és úgy éreztem, igen, ez az én múltam. Pedig nem is.
Kezdjük ott, hogy nem vagyok lengyel. Sem férfi. Sem ötvenéves. Sem... És mégis, ez a könnyedén humoros és elegánsan bölcs, fogyasztható, mégis nagyon emlékezetes elszámolás, leszámolás és beszámoló egy hangsúlyozottan átlagember elbeszélő múltjáról egy csapásra a kedvenc könyveim közé avanzsált. (Tavaly végül alig maradt le a 2021 kedvenc könyvei listáról.) A benne megjelenő probléma olyasmi, amivel mindenki szembesül előbb-utóbb: ha felszámolod valamelyik szeretett, meghalt családtagod háztartását, egy egész magántörténelem szakad rád, tele emlékekkel, nosztalgiákkal, megértett összefüggésekkel, örökre válaszra váró kérdésekkel, felébredő érzésekkel és temetni vágyott benyomásokkal. Ha pedig egy szeretett édesanyáról van szó, háttérként pedig az egykor szocialista, ma pedig számunkra is ismerős Lengyelországról, akkor ez a magántörténelem igencsak fanyar és átgondolásra érdemes lesz minden magyar olvasó számára.
Ha semmi mást, akkor A tábla és a Holokauszt című írást ajánlanám belőle mindenkinek, akár csak így, önmagában is (135-136. és 146. oldal, Mihályi Zsuzsa remek fordítása). Azt hiszem, mindkettő még Örkény Istvánnak is tetszene. De: nem, a Gombrowicz- és Nike-díjas könyvben nemcsak erről van szó.
Helena Henschen: Egy bűntény árnyékában
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
Apagyilkos fiú. Lövések az étteremben. A gyilkos pár utolsó utazása. Családi dráma Stockholmban. Mindez lehetne jó krimiötlet, készülhetne belőle detektívregény – ha csak fikció volna...
Helena Henschen, a svéd illusztrátor és formatervező azonban nem azért kezdett írói pályába 64 évesen, hogy elbeszéljen egy kitalált bűntényt. Helyette saját élete örök terhét dolgozta fel: arról a bűnesetről írt könyvet, amelyet fiatal nagybátyja követett el, s amelynek emlékezete évtizedekig meghatározta a család életét, s hallgatásra kényszerítette még az írónő anyját, a gyilkos férfi húgát is. A 23 éves Fredrik Sydow meggyilkolta politikus apját és két szolgálót, majd feleségével Uppsalába utazott, s egy előkelő étteremben golyót repített előbb a nő, majd a saját fejébe. Vajon miért követte el tettét? Hogyan jutott el a kétségbeesett lépésig? Milyen ember volt? Hogyhogy nem vette észre senki, mire képes, mi rejlik benne?
Ha valaki érintett, óhatatlan, hogy másként tegye fel magának ezeket a kérdéseket, mint az egyszerű érdeklődő. Helena Henschen könyvében az esszé, a dokumentumregény, a lélektani történet és a családregény műfaját egyesítve megküzd a lehetetlennel, s érvényes válaszokat talál.
Nicolas Mathieu: Gyermekeik is utánuk
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
Meg lehet-e őrizni az emlékeket? S nemcsak a személyeseket, hanem egy egész korét? És mi számít emléknek? A monumentális, jelentős, feljegyzésre méltó dolgok? Vagy meg lehet írni a napsütést, a szegénységet, az unalmat, a békét, a jó szexet, a magányt, a sült krumplit és egy nedves sárgabarackot is?
Nicolas Mathieu regénye az utóbbira tesz kísérletet. Négy nyárról szól az 1990-es években, azt rögzíti kíméletlen precizitással, finom melankóliával és vad dühvel, mivel tölti el ezeket a francia kisvárosi főhős, Anthony, aki épp olyan, mint bárki más: mohó, kíváncsi, cinikus, lelkes, idealista, csalódott – és életében először szerelmes. Hogyan unatkozik egy számára érdektelen világ közepén, miként keresi a kalandot a környezetében, az érzéseket a széthulló családjában, a bátorságot önmagában… Jelképes, átlagember-történetével mitikus magasságokba emelkedő hős, az évtized, egy furcsán elveszett, ezredvégi generáció képviselője, aki a szemünk előtt válik felnőtté. De önarckép is, s olyasvalaki, akiről jó olvasni, akinek a története az ifjúság könyve is.
Nem véletlenül nyerte el 2018-ban a Goncourt-díjat: tökéletes korrajz, könyv a szerelemről, a medvecukorszagról, az összetartozásról és az elválásról.
Tuomas Aivelo: Végtelen paraziták
Typotex, 2021
Kötet a fertőző betegségekről, vakcinákról, vírusokról, kórokozókról, amelyet ráadásul izgalmas utazás végigolvasni… Szakszerű tudományos könyv, amelynek tárgymutatójában együtt szerepel XV. Lajos, Louis Pasteur és Anna Karenina… Történelmi kalandozás a világ nagy járványainak históriájában a fekete himlőtől a spanyolnátháig, a burgonyavésztől a juhmételyig… Ráadásul vitathatatlanul az év legszebb könyvborítóinak egyike…
Ez a Végtelen paraziták, a Typotex Kiadó könyvújdonsága, amelyben a finn ökológus és evolúcióbiológus, Tuomas Aivelo mindent elmesél a paraziták titokzatos világáról.
Ki volt Tífusz Mary? Mit adtak nekünk a Neander-völgyiek? Tényleg árt az emberiségnek a túl nagy tisztaság? Voltak-e tbc-s betegek az őskorban? Tudnak-e ugrálni a betegségek? Mi veszélyesebb: egy szúnyogcsípés vagy egy bolhacsípés? Léteznek jó paraziták?
Ilyen és hasonló kérdésekre találhatunk választ a kötet lapjain, amelyben a tudományos és történelmi fejezeteket érdekes, személyes visszaemlékezések és történetek szakítják meg, amelyekből kiderül, hogyan él és dolgozik egy mai parazitakutató. Így a madagaszkári egérmakik és a finn patkányok természetrajzán túl feltárul az is, mitől szép a tudomány.
Megjegyzés: a második, harmadik és negyedik szöveg először a Könyvhétben jelent meg.