Persze a poszt címe az is lehetett volna, újdonságok az Agave Könyvektől. Idén nyárra ugyanis két olyan pompás regényük is megjelent, ami soha korábban nem volt olvasható magyarul: pedig milyen jó!

Az egyik ezek közül Philip K. Dick Az utolsó tréfa című regénye (The Man Who Japed), amely az író harmadik kiadott kötete volt 1956-ban. Ha jól számolom, ez az Agave életműsorozatának harminckettedik megjelent darabja, amely szokás szerint Pék Zoltán csodás fordításában, Faniszló Ádám játékos és sokatmondó borítójával érkezett a boltokba: olyan fedélképpel, amelyet csak idővel, a regényt olvasva fogunk megérteni.
Szokás szerint nem hosszú, ám annál sűrítettebb és sötétebb történettel bíró könyv, amelyben egy merev szabályok szerint élő új emberiséggel találkozhatunk, túl egy pusztító (világ)háborún. Új világuk elméletileg biztonságot ad, benne azonban fel kell adni az egyéniséget a közösségért, a múlt iránti érdeklődést a békésnek ígért jövőért, a magánélethez való jogot a kormány biztosította átláthatóságért, s a boldogságot és a szabad akaratot a következő háborútól (állítólag) megmentő erkölcsért. Főhősünk, Allen Purcell is a rendszer része, hiszen irodája erkölcsi-ideológiai tanfüzeteket és történeteket állít össze, hogy minél több embert győzzenek meg a kormány politikájának és etikájának helyességéről: ugyanakkor még neki sem telhet el úgy egyetlen napja sem, hogy ne kellene félnie attól, mindent elveszít. Az irodáját, ha valamelyik füzete félreértelmezhetőnek bizonyul. A lakását, ha valamelyik lakótársának nem nyeri el tetszését a lélekgyónása a kötelező tömbgyűlésen. A szabadságát, ha valamelyik robot-kopinger tiltott tevékenységen éri és felvételt készít róla. A feleségét, ha Janet egyszer nem áll mellé. És mégis: egyik este fél tízkor ér csak haza a lakásába, vörös festékre emlékszik, a park füvére, másra nem nagyon - és minden megváltozik körülötte.
A regény, amely a Jones kezében a világ és a Figyel az ég, kedvenc Dick-regényem között jelent meg, korai írás, ám annál tisztább szerkezetű és ötletesebb. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti Dick embertelen látomásait a jövőről, okos logikájú disztópiáit a poszt-világháborús emberiségről, s azt, hogy klasszikus sci-fit ír, modern módon. A könyvben egyébként egy későbbi novella is olvasható, arra figyelmeztetve, hogy nemsokára új kiadásban érkezik a Lenn a sivár Földön című novellaválogatás.

A másik frissen kiadott kötet Georges Simenon Maigret és a titkos szerető című regénye (Cécile est morte), amely 1940-ben íródott, s eredetileg 1942-ben jelent meg könyvformában. Az Agave életműsorozatában megjelent tizenhetedik Maigret-regényt még soha nem adták ki magyarul kötetben: vele ráadásul a 74. Maigret is elérhetővé vált könyvként - a 75-ből...
Mindettől eltekintve is nagyon izgalmas krimit vehet a kezébe az, aki nekikezd. Indítása egy picit hasonlít az 1970-es Maigret és a bolond öregasszonyhoz, amit biztosan sokan ismernek, hiszen háromszor is megjelent nálunk, s nekem mindenképpen egyik nagy kedvencem: Maigret-t egy izgatottan és kissé nevetségesen viselkedő hölgy keresi fel (ott egy öregasszony, itt egy komolykodó, ütött-kopott külsejű, mégis tiszteletreméltó vénlány), s elpanaszolja, hogy a lakásában folyamatosan változtatják a helyüket a dolgok, furcsa zajok, zörejek tapasztalhatók. Maigret, akit rajongó vagy labilis elméjű különcök egy héten több hasonló értelmetlen esettel is felkeresnek, egy idő után már csak húzza-halasztja a hölggyel való újabb és újabb találkozásokat - míg azután az illetőt holtan találják. A két Maigret-regény között azonban ettől kezdve már semmilyen egyéb hasonlóság nem akad: Cécile szomorkás tragédiája tökéletesen saját utat jár be, amelynek során nagy szerep jut egy magyar bevándorló család figyelemreméltó keblekkel és túl sok kíváncsisággal megáldott lányának, egy az ügyvédi kamarából mindörökre eltávolított, mégis megnyerő modorú ügyvédnek, egy szánalomraméltóan szegény és fölöttébb ideges rokonnak, aki nemsokára apa lesz, továbbá egy barátságos modorú amerikai kriminológusnak, aki a lehető legrosszabbkor érkezik Párizsba, hogy tanulmányozza Maigret módszerét.
Nem tudom, hogy az indítása miatt, vagy azért, mert egy csodálatos nyaralás utolsó napján olvastam először, de nagyon megtetszett ez a szokatlan megoldású, kerek, izgalmas és tragikus történet. Igazi Maigret volt, mégis, egy kicsit más, mint a megszokott. Egy ideges, az utolsó láncszemet, az utolsó bizonyítékot olyan sokáig nem találó felügyelővel lehetett benne találkozni: épp ezért engem egy egészen kicsit Agatha Christie A titokzatos stylesi esetére emlékeztetett a befejezése. S már csak ezért is mindenkinek ajánlom.

Linkek
Dick-regényekről
9 kedvenc Philip K. Dick tollából  
Hármaskönyv 21. - Philip K. Dick 2018-ban
Philip K. Dick művei
Philip K. Dick regényei 
Maigret-regényekről
Georges Simenon: Maigret és az Új-fundlandi randevú
Maigret
Georges Simenon Maigret-regényei
Könyvtestvérek
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok 
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik  
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor 
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer
Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás 
Könvvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán 
Könyvtestvérek 9. - Történelem, mindennapok, ötvenes évek
Könyvtestvérek 10. - Tudomány, váratlanul
Könyvtestvérek 11. - Kemény diók, amelyeket érdemes feltörni
Könyvtestvérek 12. - Maigret és Machen
Könyvtestvérek 13. - Helikonos borzongás
Könyvtestvérek 14. - Történelem negyedszer
Könyvtestvérek 15. - Történelmi nyomozások először
Könyvtestvérek 16. - Történelmi nyomozások, ismét
Könyvtestvérek 17. - Történelmi nyomozások, megint
Könyvtestvérek 18. - Szerelem Kínából
Könyvtestvérek 19. - Történelmi nyomozások, újra