2019. február 22., péntek
Sherlock Holmes visszatérő figura az olvasmányaim között: szerepeljen akár gyerekkrimiben, akár felnőtteknek írt regényben, s írjon róla akár maga Sir Arthur Conan Doyle, akár más.
Sir Arthur Conan Doyle: Az utolsó meghajlás
Szukits, 2018
Persze azért az igazi, egyetlen és legvalódibb Holmes mégiscsak pontosan az a figura, amelyet Doyle talált ki. Aki ugyanakkor sokszor olyan túl jól ismertnek vagy közhelyesnek hat, hogy úgy érezhetjük, felesleges róla olvasnunk, hiszen egy-két film megnézése vagy regény elolvasása után már mindent tudunk róla. Számomra épp ezért jelentenek nagyon nagy felfedezést a Szukits által gondosan, sorrendben, nagyon szép borítókkal kiadott Holmes-novelláskötetek. Így ugyanis nem a különbségeket elmosó-eltüntető omnibuszokban, s nem is önkényes szerkesztői munkálkodással összeállított válogatáskötetekben találkozhatunk a detektívről szóló elbeszélésekkel, hanem pontosan abban a sorrendben és formában, ahogy - kötetben - először az olvasók elé lépett az adott eseteivel. Ez a gyűjtemény pedig - ha jól tudom - még soha nem is jelent meg magyarul ebben a formában: a háború előtt és után is válogattak belőle egyes könyvekbe, illetve többször megjelent már az összes Holmes-korpuszt tartalmazó kódexekben - de így, önmagában még egyszer sem lehetett kézbe venni. Eddig.
Pedig pompás novellák találhatóak benne: a rendkívül titokzatos A Vörös Kör, a morbid indítástól igazi szerelmi tragédiához jutó A hátborzongató csomag rejtélye, a Sherlock-sorozatban is feldolgozott A Bruce-Partington-tervek története és A haldokló detektív, a kifejezetten lidérces vidéki történet, Az ördög lába, vagy a Holmes-utolsó nyomozásának szánt, izgalmas kémtörténet, Az utolsó meghajlás. Én a legjobban A Wisteria-lak rejtélyét és a Lady Frances Carfax eltűnését kedvelem a kötetből: utóbbinál azt hiszem, csak most, a legutóbbi olvasáskor vettem észre még néhány duplafedeles ötletet, amellyel Doyle még inkább téves gyanúk felé tereli a gyanútlan olvasót.
Persze a nagymester ebben a gyűjteményben már megint meg akart szabadulni hősétől, Holmes azonban visszavágott: s Doyle kénytelen volt megírni róla még jó pár elbeszélést, amelyek a Szukits ígérete szerint 2019-ben jelennek meg Sherlock Holmes esetnaplója címen. Én már alig várom!
Irene Adler: A búcsú hajója (Sherlock, Lupin és Én-sorozat)
Manó, 2018
A sorozat a végéhez közeledik - és mégsem. Réges-régen, 2011-ben Alessandro Gatti olasz író úgy döntött, kitalál egy gyerekkrimi-sorozatot Sherlock Holmes főszereplésével. De hogy mindenben különbözzön elődeitől, ezt a történetet a Holmes-novellakorpusz legtitokzatosabb szereplőjével, Holmes egyetlen szerelmével fogja elmeséltetni, Irene Adlerrel. S hogy még izgalmasabb legyen az összkép, a két megelevenedő figurát összeengedi Maurice Leblanc kortárs teremtményével, a mestertolvaj Arsène Lupinnel. Doyle 1887-ben írt először a felnőtt Holmesról (Tanulmány vörösben), 1891-ben pedig Irene Adlerről (Botrány Csehországban). Leblanc 1905-ben mutatta be először a főhősét az olvasóknak az Arsène Lupin letartóztatása című novellában. Csak egy kis fantázia kellett, hogy az eredetileg kb. húszéves korkülönbséget eltüntetve sikerüljön eme szereplőket gyerekként összehozni néhány izgalmas krimikalandra.
A sorozat 2016-ra jutott el a fináléhoz A nagy végjáték című, tizenharmadik kötetben (amely nálunk idén érkezik magyarul), de annyira sikeres volt, hogy az alkotók (mivel a 9. kötettől Gatti Pierdomenico Baccalario társszerzővel jegyzi a regényeket) váratlan ötlettel tovább folytatták, így olaszul 2018-ban már 20. kötet is megjelent. Nem tudom, hogy a Manó Könyvek a bűvös tizenhármasig viszi-e a sorozatot, vagy szintén folytatja azt, de nem is fontos. Vállalkozásuk már most is a leghosszabb és legkövetkezetesebben kiadott gyerekkönyv-sorozat Magyarországon!
Amíg pedig várjuk a végjátékot, érdemes elolvasni ezt a tizenkettedik kötetet, ahol a származása titkát immár megfejtő Irene titokzatos események középpontjába kerül egy különös walesi villában. Még szerencse, hogy a barátai itt sem feledkeznek meg róla...
Link
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor
Szukits, 2018
Persze azért az igazi, egyetlen és legvalódibb Holmes mégiscsak pontosan az a figura, amelyet Doyle talált ki. Aki ugyanakkor sokszor olyan túl jól ismertnek vagy közhelyesnek hat, hogy úgy érezhetjük, felesleges róla olvasnunk, hiszen egy-két film megnézése vagy regény elolvasása után már mindent tudunk róla. Számomra épp ezért jelentenek nagyon nagy felfedezést a Szukits által gondosan, sorrendben, nagyon szép borítókkal kiadott Holmes-novelláskötetek. Így ugyanis nem a különbségeket elmosó-eltüntető omnibuszokban, s nem is önkényes szerkesztői munkálkodással összeállított válogatáskötetekben találkozhatunk a detektívről szóló elbeszélésekkel, hanem pontosan abban a sorrendben és formában, ahogy - kötetben - először az olvasók elé lépett az adott eseteivel. Ez a gyűjtemény pedig - ha jól tudom - még soha nem is jelent meg magyarul ebben a formában: a háború előtt és után is válogattak belőle egyes könyvekbe, illetve többször megjelent már az összes Holmes-korpuszt tartalmazó kódexekben - de így, önmagában még egyszer sem lehetett kézbe venni. Eddig.
Pedig pompás novellák találhatóak benne: a rendkívül titokzatos A Vörös Kör, a morbid indítástól igazi szerelmi tragédiához jutó A hátborzongató csomag rejtélye, a Sherlock-sorozatban is feldolgozott A Bruce-Partington-tervek története és A haldokló detektív, a kifejezetten lidérces vidéki történet, Az ördög lába, vagy a Holmes-utolsó nyomozásának szánt, izgalmas kémtörténet, Az utolsó meghajlás. Én a legjobban A Wisteria-lak rejtélyét és a Lady Frances Carfax eltűnését kedvelem a kötetből: utóbbinál azt hiszem, csak most, a legutóbbi olvasáskor vettem észre még néhány duplafedeles ötletet, amellyel Doyle még inkább téves gyanúk felé tereli a gyanútlan olvasót.
Persze a nagymester ebben a gyűjteményben már megint meg akart szabadulni hősétől, Holmes azonban visszavágott: s Doyle kénytelen volt megírni róla még jó pár elbeszélést, amelyek a Szukits ígérete szerint 2019-ben jelennek meg Sherlock Holmes esetnaplója címen. Én már alig várom!
Manó, 2018
A sorozat a végéhez közeledik - és mégsem. Réges-régen, 2011-ben Alessandro Gatti olasz író úgy döntött, kitalál egy gyerekkrimi-sorozatot Sherlock Holmes főszereplésével. De hogy mindenben különbözzön elődeitől, ezt a történetet a Holmes-novellakorpusz legtitokzatosabb szereplőjével, Holmes egyetlen szerelmével fogja elmeséltetni, Irene Adlerrel. S hogy még izgalmasabb legyen az összkép, a két megelevenedő figurát összeengedi Maurice Leblanc kortárs teremtményével, a mestertolvaj Arsène Lupinnel. Doyle 1887-ben írt először a felnőtt Holmesról (Tanulmány vörösben), 1891-ben pedig Irene Adlerről (Botrány Csehországban). Leblanc 1905-ben mutatta be először a főhősét az olvasóknak az Arsène Lupin letartóztatása című novellában. Csak egy kis fantázia kellett, hogy az eredetileg kb. húszéves korkülönbséget eltüntetve sikerüljön eme szereplőket gyerekként összehozni néhány izgalmas krimikalandra.
A sorozat 2016-ra jutott el a fináléhoz A nagy végjáték című, tizenharmadik kötetben (amely nálunk idén érkezik magyarul), de annyira sikeres volt, hogy az alkotók (mivel a 9. kötettől Gatti Pierdomenico Baccalario társszerzővel jegyzi a regényeket) váratlan ötlettel tovább folytatták, így olaszul 2018-ban már 20. kötet is megjelent. Nem tudom, hogy a Manó Könyvek a bűvös tizenhármasig viszi-e a sorozatot, vagy szintén folytatja azt, de nem is fontos. Vállalkozásuk már most is a leghosszabb és legkövetkezetesebben kiadott gyerekkönyv-sorozat Magyarországon!
Amíg pedig várjuk a végjátékot, érdemes elolvasni ezt a tizenkettedik kötetet, ahol a származása titkát immár megfejtő Irene titokzatos események középpontjába kerül egy különös walesi villában. Még szerencse, hogy a barátai itt sem feledkeznek meg róla...
Link
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor
