Vannak olyan könyvek, amelyeket újra és újra el kell olvasni. Viszont nagyon nehéz róluk írni. A múlt évben négy ilyen is bekerült a könyvtáramba. Halogattam, halogattam, hogy véleményezzem őket, próbáltam így és úgy: de minden ajánlóírás helyett csak újra elolvastam őket, vagy beléjük olvastam. Ezzel ajánlom valamennyit.

Sári László: Lin-csi apát pesti rokona - Nyugat és Kelet
Corvina, 2021
Sári László kiváló fordító, tudós kedvű, de végtelenül nyitott szellemű válogató, tibetológus, író, kultúrtörténész, utazó, ismeretterjesztő, olyasvalaki, aki mindent, de mindent tud a Keletről. Életműve fénypontja azonban Su-la-ce megteremtése, akinek Lin-csi apát minden szavát köszönhetjük: s talán ebből látszik a legjobban, hogy első számú igazi foglalatossága a filozófia. Vagy egyszerűbben: a bölcsesség.
Ilyen bölcs kötet a Lin-csi apát pesti rokona, amely József Attila és Hszing Ji-hszüan (vagyis Lin-csi, az Igazi (?)) szavait mottóul választva ezúttal minden eddiginél kockázatosabb úton indul el: az önfeltárásén. Az pedig "olyan tevékenység, amelyet a legnagyobb élvezettel azok az írástudók végeznek, akik nem a messze eső dolgok iránt érdeklődnek, hanem a hozzájuk legközelebbiek iránt. És mi lenne hozzájuk közelebbi, mint saját maguk?" (10.) Valamint olyasvalami, amelyet Lin-csi és pesti rokona is - utál... Hogyan lesz ebből mégis - mi is? Számvetés? Önéletírás? Töprengés? Egyszerűen: csak egy lepke táncát kell követni, s eljuthatunk egy másik világba... Avagy, ahogy a záró vallomás írja: "Nagy ritkán akkor is el kell tudni mondani, hogy állunk a világgal, ha az ember erősen idegenkedik tőle. Ha irtózik az önfeltárástól. De hát alapkérdés, hogy mi van Tibettel, mi van Kínával, mi van Goethével, mi a helyzet a kacsákkal, a macskákkal, a lepkékkel, a nagynénik házával, a Himalája folyójával, Li Taj-póval és Lin-csi apáttal." (255.)
A zavaros világban csodálatos dolog okos emberi szóval találkozni, eltöprengeni a tárgyak sorsán, a kacsák világfelfogásán, Kosztolányin meg Csokonain, a mesék hősén, Kőrösi Csoma Sándoron, a kínai észjáráson, macskákon és tigriseken, a vadjakon és és a körhintán, a verseken, meg a szerelmen, s persze a gyerekkoron. A kis kötet egyszerre szórakoztató, lebilincselő olvasmány és elgondolkodtató, felüdítő szellemi utazás. Olyan, mint az egyik fejezete tárgya, a kaleidoszkóp: mindig más, mindig ragyog, és nem lehet megunni.
Miért nem tudtam róla rendesen írni: mert túlságosan szeretem. Aki nem hiszi, járjon utána: olvassa el a kötetből novellaként A piros című részt! (115-120.)

Laura Sintija Černiauskaitė: Lélegzet a márványon
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
A kiadó világirodalmi sorozatában 2021-ben egy tucat kötet jelent meg. A tizenkét szerző közül hat nő volt. A tizenkét regény közül számomra a legtragikusabb talán a litván író, költő és drámaíró(nő) Laura Sintija Černiauskaitė rövid regénye. Elképesztően tömör szövegű, álomszerű képekkel, elomló monológokkal, emlékekkel és fájdalmakkal teli könyv, amely mindent belülről, érzelmekből és hangulatokból kiindulva ábrázol, s olyan témákkal zsonglőrködik, mint szeretet, szülőség, anyaság, örökbefogadás, féltékenység, gyilkosság és halál... Nemrég olvastam, hogy hazájában filmet is készítettek belőle: az ajánló nagyon tetszett is nekem, de végig zavart, hogy "valóságos" emberek szerepeltek benne. A könyvet olvasva ugyanis előttem néha csak árnyképekként jelentek meg az egyes szereplők. Foglalkoztat az is, joggal nevezem-e tragikusnak a kötetet. A fülszöveg szerint ez "egy drámaian szép és felkavaró összekapaszkodás- és szétválástörténet, amelyben végül a szeretet látszik győzedelmeskedni." Ez valamiféle záró kiegyenlítődést, egyfajta elégikusságot sejtet. Én azonban inkább zaklatott rapszódiának látom ezt a regényt, amelyben sem az olvasó, sem a cselekmény részesei nem találhatnak megnyugvást: kizárólag fájdalmat, elhallgatást és szomorúságot.
Miért nem tudtam róla rendesen írni: mert rettenetesen belém vágott.

Kalin Terzijszki: Ki szeret?
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
Kalin Terzijszki bolgár költő és író. Ez a tizenhat elbeszélést tartalmazó kötete 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Magyarul Krasztev Péter kiváló fordításában, de valamiért kifejezetten kínos, rajzosan mindent elmesélni akaró, furcsa színű borítóval jelent meg. Talán utóbbi miatt, talán, mert keveset tudok Bulgáriáról, mindenesetre nehezen kezdtem neki az olvasásának. Mígnem a 16. oldalon, a címadó, amúgy pedig tipikus ifjú értelmiségieket szerepeltető, lazulósan trágárkodós férfinovella végén eldördült egy pisztoly... Nekem meg elállt a lélegzetem, és innentől szinte csak egy perc volt elolvasni ezt a nagyon-nagyon változatos, de mindvégig érdekes novelláskötetet. Az apaság tanácstalansága, az egymástól távol kerülő generációk párbeszéd-képtelensége, a gyűlölettel és kompromisszummal teli házasságok sora, a hétköznapi brutalitás és a reménytelenség történetei éppúgy szerepelnek benne, mint egy különös példázat és néhány következetes abszurd elbeszélés. Azt hiszem, ez a kötet annyira bolgár, hogy már magyar. Nekem nagyon tetszett!
Miért nem tudtam róla rendesen írni: mert nálam jobb recenzenst érdemelne.

John Updike: Nyúlfark
Életműsorozat, 21. Század, 2021
Megjött az első nagyon izgalmas 2022-es hír a 21. Század Updike-életműsorozatával kapcsolatban: júniusban érkezik bele egy mindeddig lefordítatlan, 1992-es Updike-regény, az Emlékek Gerald Ford elnökségéről! (Bár azt nem tudom, miért kellett a borítójára az 1857-61 között szolgáló Buchanan elnök ifjúkori portréját tenni: de talán ha elolvasom, megtudom. Pék Zoltán fordítja.) Mindenesetre a hírről eszembe jutott, hogy a Nyúlfark című regény életműsorozatos kiadásáról is szerettem volna ajánlót készíteni: hiszen ezzel zárult re az író leghíresebb vállalkozása, a trilógiából ötösfogattá növelt Rabbit-ciklus. A Nyúlcipő, a Nyúlketrec, a Nyúlháj, a Nyúlszív és a Nyúlfark immár egységesen Gy. Horváth László pompás fordításában vehető kézbe, egymáshoz hangolt és szerethető köntösben. (Ami nagyon tetszik.) Ideje lenne tehát megfogalmaznom, miért megnyugtató, mégis ironikus feloldása ez a rövid regény a sorozatnak, de legfőképp a számomra nagyon nyugtalanító Nyúlszívnek, s miért szeretem annyira. De...
Miért nem tudtam róla rendesen írni: Updike olyan régi kedvencem, hogy rettentően nehéz róla bármit írni. Inkább mindig olvasok tőle még.

Linkek
Négy könyv a Typotextől 1.
Négy könyv a Typotextől 2.
Négy történelmi krimi
Négy természettudományos kötet

Az Akkord Kiadó éppen az ezredfordulón alkotta meg tudományos népszerűsítő könyvsorozatát, a Talentum Tudományos Könyvtárat. Vagyis immár huszonkét éve adja ki változatlanul igényesen válogatva a legjobb (általában angol nyelvű) tudományos köteteket, szép, gondosan tervezett külsővel, s lektorált fordítással. Mindez nem érdemel mást, mint elismerést!

Nem mondom, hogy minden szempontból tökéletes a sorozat, hiszen kicsit nagyok és nehezek ezek a vastag, igényesen fehér papírra nyomott kötetek, s nyugodtan lehetne kétharmad-ekkora is egy-egy kötet szövegtükre, még mindig remekül lehetne látni és olvasni a lapokat. Azonban értékelni kell azt a kitartást is, amellyel a sorozat több mint húsz éve létezik, s több mint húsz éve felismerhetően ugyanolyan!

2021-ben három új kötete is megjelent: valamennyi olyan szerzőktől, akik mindig tudnak újat mondani, s kifejezett kedvenceim. Én ugyanis a sok kiváló szerző közül a mindig egyszerre filozofikus és praktikus Paul Davies, az időnként egészen zseniálisan magyarázó John Gribbin, a fantáziában lehetetlent nem ismerő Michio Kaku és az elegáns univerzumről elegánsan író Brian Greene könyveit találom a legmaradandóbbnak és legérdekesebbnek.

Általában Paul Davies műveiért lelkesülök a legszívesebben. Többről már itt, a blogon is írtam, többek közt a Segítség, természettudomány! és az Időutazás, ahogy én szeretem... című posztokban. Kedvencem a Hogyan építsünk időgépet? című kötet, a Talentum Tudományos Könyvtárból viszont a sokoldalú és enciklopédikus A megbundázott világegyetem. A fizikus 2010, A kísérteties csönd óta nem adott ki újabb tudományos népszerűsítő munkát: 2019-ben azonban megérkezett a Démon a gépezetben, amely azon töpreng el, milyen új nézőpontok jelenhetnek meg a fizikában és a fejlődéselméletben az új, mindennél inkább az információ elsőségét hordozó századunkban. A nanotechnológia, a kvantumfizika, a kémia, a molekuláris biológia, a fizika és az informatika összekapcsolása egészen új irányba indíthatja el a tudósokat.

Amilyen átfogó, logikus és megszerkesztett építmény minden Davies-kötet, annyira telve van merész újdonságokkal és friss - bár néha gyorsan avuló - tudományos hírek reflexióival Amerika nagy televíziós tudomány-népszerűsítőjének, Michio Kaku professzornak az új kötete. Az Isten egyenlete pár oldal alatt villan a kvantumfizika mélyéről a Star Trek egy szimbolikus jelenetéig és vissza: mindig érdekes, kifejezetten inspiráló és abszolút megbízható. Michio Kaku szinte minden kötetéről írtam már a blogon: Einstein kozmosza, Párhuzamos világok, A lehetetlen fizikája, Az elme jövője, Az emberiség jövője. Az Isten egyenlete a nyolcadik könyve magyar nyelven.

Brian Greene a legfiatalabb fizikus a kedvenceim közül: amikor ezeket a sorokat írom, Paul Davies, John Gribbin és Michio Kaku is 75. életévében jár, Greene azonban még nem töltötte be a hatvanat sem. A tudomány-népszerűsítés történetébe Az elegáns univerzum (The Elegant Universe: Superstrings, Hidden Dimensions, and the Quest for the Ultimate Theory) című kötetével írta be magát 1999-ben, amely kihívást jelentő szellemi kaland, de azonnal megkedveltette magát és szerzőjét velem, mivel egyszerre volt játékos és mégis abszolút komoly. Mint egy jó egyetemi előadás-sorozatban, Greene megcsillantotta benne széles műveltségét és egyedi humorát, képes volt azonban rendkívül bonyolult ábrákat és összefüggéseket is elmagyarázni - sikerrel. Ezt követte az általam szívesen újraolvasott A kozmosz szövedéke (The Fabric of the Cosmos: Space, Time, and the Texture of Reality), amely 2005-ből való: úgy érzem, ebben Greene még inkább megtalálta azt a mértéket, amennyit egy hozzám hasonló magasra vágyó, de mélyről induló laikusnak el kell magyarázni ahhoz, hogy végül a kvantumfizikával kapcsolatos elméletekről olvashasson. Kiváló szerkezete is volt a könyvnek: egyes kitérők külön jegyzetekbe kerültek, hogy bizonyos jelenségekről még érthetőbb magyarázat szülessen. Ezek után természetes volt, hogy az Utazás az idők végezetéig (Until the End of Time), a tudós legfrissebb, eredetileg 2020-ban kiadott kötete is felkerül a könyvespolcomra. Greene ritkán szólal meg (a három felsorolt könyv mellett egy gyerekkönyvet és egy Einsteinről szóló kötet jegyez csak a műfajban): ha viszont ír, akkor elképesztően alaposan és izgalmasan. Az Utazás...-ban nemcsak a természettudományok, de a mítoszkutatás, a nyelvfilozófia, a művészetek és az etika is szerepet kap: hihetetlenül széles látószögű, izgalmas lételméleti kalandozás az egész kötet, bár persze fizikai alapokon. Amint befejeztem, ki is szorította az abszolút kedvenc-listámról A kozmosz szövedékét - talán ez volt az év legjobb tudományos könyve.

Nem kevésbé fellelkesített azonban egy újrakiadás is. A Corvina ugyanis úgy döntött, friss, kemény táblás formában ismét megjelenteti Isaac Asimov klasszikus kötetét, A robbanó Napokat. Réges-régen része volt a könyvtáramnak a kötet régi, fehér papírborítós, Univerzum Könyvtár-tag kiadása, amelyen - szerintem - minden példány fóliázásán megfutott a ragasztó 1987-ben...  Most mindenesetre beszereztem az újabb kiadást, amelyet okos lábjegyzetekkel egészítettek ki, alkalmazkodva ahhoz, hogy azóta a szupernóvák titkaiból is kiderült még néhány.

Elmondható, hogy a 2021-es évben természettudományos olvasnivalók szempontjából nem kellett panaszkodnom. Remélem, 2022 hasonló lesz majd.

Linkek
Paul Davies kötetei magyar nyelven
Michio Kaku kötetei magyar nyelven
John Gribbin könyvei magyarul
A Talentum Tudományos Könyvtár kötetei
Négy könyv a Typotextől 1.
Négy könyv a Typotextől 2.
Négy történelmi krimi

Évek óta folyamatos a lelkesedésem a történelmi detektívregények műfaja iránt. Igyekszem minden olyan könyvet elolvasni, ami magyarul megjelenik a műfajban. Az év vége felé azonban sajnos nem mindig aratott nálam őszinte sikert egy-egy új megjelenés.

Irene M. Adler (Alessandro Gatti - Lucia Vaccarino - Pierdomenico Baccalario): Karácsonyi bűntény
Manó Könyvek, 2021
A Sherlock, Lupin & Én gyerekkrimi-sorozatra mindig lehet számítani: ízléses, ötletes és minőségi szórakoztatás felnőttnek és gyereknek.
Az eredeti szériában tizenhárom (1. A fekete dáma 2. Utolsó felvonás az Operában 3. A skarlátvörös rózsa rejtélye 4. A katedrális árnyéka 5. A fehér kastély 6. A Szajna árnyéka 7. A Kobra bosszúja 8. Szfinx a Hyde Parkban 9. Rókavadászat gyilkossággal 10. A bűn fejedelme 11. Az ármány kikötője 12. A búcsú hajója 13. A nagy végjáték), a megújított, immár Irene Adler, Arsène Lupin és Sherlock Holmes meglett korában játszódó sorozatban pedig eddig öt kötet látott napvilágot: az Anasztázia nyomában bemutatta az új gyerekhősnőt, Irene M. Adlert, A cilinderes férfi rejtélyében és Az álarc titkában különféle izgalmas bűnügyeket derített ki az okos inassal, Billy Gutsbyvel kiegészült nyomozóötös, s 2020 és 2021 karácsonyára is jutott egy-egy karácsonyi rejtélysor: az Öt karácsonyi rejtély című novellagyűjtemény és a jelenlegi legfrissebb kötet, a Karácsonyi bűntény. Az olaszul 2017-ben napvilágot látott igazi, angol krimi egy vidéki fogadóban játszódik, amelyet a hó csaknem teljesen elvágott világtól, viszont tele van gyanús lakókkal. Azután gyilkosság történik...
A könyvet biztosan újra fogom olvasni. Mégis: sajnálom, hogy ebből a négyesből ez a legjobb kötet szerintem, hiszen minden élvezetessége mellett, mégiscsak (persze, bevallottan) egy bevált séma 17. ismétlése.

Laurie R. King: Kísértetkastély a Kárpátokban
Kossuth, 2021
A magyarul szintén tavaly megjelent Rejtély a Riviérán folytatásában Mary Russel és Sherlock Holmes, a különös és zseniális házaspár ismét visszatér, hogy kinyomozzon egy romániai bűnesetet. Az időpont 1925, a páros megbízója, Erdélybe hívója pedig nem más, mint az író és művészetpártoló Mária román királyné. Lehetséges, hogy mégis léteznek vámpírok?
Nos, bár a választ mindenki tudja, aki olvasta A sussexi vámpírt, ha már egy alternatív idővonallal sikerült elérni, hogy az őszbe csavarodott, de boldog házas Holmes 1925-ben még aktív megbízások után rohangáljon, tényleg kár lett volna kihagyni, hogy elvonatozzon a vámpírok igazi hazájába. Ez a regény jóval élvezetesebbnek tűnt számomra, mint az előde. Tény azonban, hogy még mindig csak a levegőben lebeg millió múltra utalásával, s igen hosszú is szintén tengernyi mértékű korfestésével.
Sebaj, 2022-ben végre érkezik a sorozat első része, az 1915-ben játszódó A méhészinas, amelyből esetleg kiderül, miért tartják olyan nagyra külföldön ezt a sorozatot, sőt, az is, ki egyáltalán Mary Russel. A Kísértetkastély a Kárpátokban ugyanis a sorozat 19. kötete...

Csabai László: Sherlock Holmes Budapesten
Kossuth, 2021
"A kevesebb néha több" egy az engem sokszor annyira bosszantó bölcsességek közül, és szinte bármikor szívesen nekiállok amellett érvelni, hogy az esetek többségében egyáltalán nem igaz. A sikeres kortárs szerző Csabai László nem más, mint Szindbád, a detektív kitalálója. Holmes-regényének az esete azonban pont az a kivétel, ami erősíti a szabályt: olyan sokat akar markolni, hogy végül jóval kevesebbet fog a szándékoltnál és reklámozottnál.
Hiszen játékot legalább hármat ígér az olvasónak a könyv: egyrészt detektívregény, amelyben a nagy nyomozó 1928 Magyarországán nyomoz, másrészt kortárs regény a kora Horthy-kor, s a mindenkori Magyarország szellemi színvonalának fanyarul ironikus bemutatásával, végül tetszetős képeskönyv, tele archív képekkel, újságfotókkal, kordokumentumokkal. Ráadásul magát rejtvény & regényként hirdeti, mivel ha a végén helyesen válaszolgatunk egy húszkérdéses teszten, akkor elolvashatunk egy alternatív befejezést. Ezzel azonban a kötet máris kissé félrepozicionálja magát, több könyvesboltban ugyanis a szabadulószobás játékkönyvek közé kerül, amely kategóriában viszont az első két jellegzetessége inkább érthetetlen és csalódást keltő manír, mint kellemes meglepetés. Hasonlóképp nagyon szép a Karcagi Klára tervezte külső, de - főleg ezen a papíron! - sokkal kézbeillőbb és vevőcsalogatóbb lenne lepedőméret helyett zsebkönyvként. Ha valaki kinyitja a kötetet, láthatja, hogy mind a benne szereplő képek, mind a jelenleg óriási betűk jóval elegánsabban mutatnának feleekkorában. A méret így megint felveti a kérdést, kinek szólna a könyv: albumnak kevés, kriminek kényelmetlen. De inkább maradva annál a besorolásnál, hogy ez egy regény, és kész: ha valaki épp a nagy detektívet akarja megidézni, ahhoz mindenképpen kellene egy jó krimicselekmény. A Sherlock Holmes Budapesten azonban ezt mindkét befejezését tekintve abszolút nélkülözi. Minél jobban sűrűsödnie kellene a rejtélynek, annál kidolgozatlanabbak a jellemek és a cselekményelemek, annál kevesebb a friss, szatirikus ötlet, viszont annál ötletszerűbbek a bombasztikusnak feltüntetett fordulatok, míg végül a könyv elbillen: fejnehéz a rendkívül hosszú, korfestő, ironikus hangú előkészítéstől, utolsó harmadának rohamtempójú vázlatosságát viszont a jóízű abszurd sem tudja leplezni.
Ha kortárs regény, ami amúgy krimi is, akkor számomra inkább etalon Hász Róbert két Fábián Marcell-regénye, ha pedig Holmes-történetre és abszurdra vágyunk (meg filozófiára és posztmodernre), akkor András Sándor Gyilkosság Alaszkában avagy Sherlock Holmes a tlingitek földjén című könyvét érdemes elolvasni.

Jessica Fellowes: Gyilkosság a vonaton (Mitfordi rejtélyek)
Pioneer, 2021
Azt hiszem, öregszem. Más magyarázatot nem találok arra, hogy végigolvastam azt a detektívtörténetet, ami egy azóta ötkötetes sorozatot és rengeteg rajongót szült, és az egyetlen emlékem az egészről két hónap után szinte kizárólag a végtelen unalom...
A borító nagyon tetszett, a háború utáni évek hangulatára is mindennél jobban vágytam, ám Jessica Fellowes (a Downton Abbey-t megalkotó Julian Fellowes unokahúga) regénye sem szövegében nem volt érdekes, sem az alakjaival nem ragadott meg. Elképesztően hosszú oldalakon át nem történt benne semmi, biztos vagyok benne, hogy a kötet egyharmadát nyugodtan ki lehetett volna húzni úgy, hogy senki észre sem veszi. Ráadásul - bár ez soha nem célom és alapvetően nem is ezért olvasok krimiket - a gyilkos személyében már a kötet egyharmadánál biztos lettem, olyan ellenszenvvel ábrázolta őt az írónő. Az csak hab a tortán, hogy befejezve a könyvet, kiderült, a regény egy soha meg nem oldott, valós rejtély megoldását ígéri, de semmi mást nem csinál, mint felhasználja Rosemary Cook 2015-ös oknyomozó könyvének (egyébként messze nem tökéletesen igazolt) állításait: vagyis még csak egy valódi detektívrejtélyt sem talált ki az írónő, pusztán az indíték megalkotásához és az általa feltételezett gyilkos további feketítéséhez kellett használnia a fantáziáját. Jó nagy csalódás volt mindez, több soron is: ezek után vigyázni fogok az olyan sorozatkezdő kötetekkel, amelyek eleve és előre megfontolva egy rétestészta sikerszéria első darabjának készülnek.  (Azt meg árulja már el nekem valaki, hogy ha egy sorozat köteteinek a címe The Mitford Murders / Scandal / Trial / Vanishing, s mindössze az egyszál Bright Young Dead helyett kellett volna kitalálni valami más szerkezetet magyarul, miért kellett Gyilkosság a vonatonnak keresztelni mindjárt a sorozatnyitó regényt, ráadásul úgy, hogy a borítón a sorozatcím tűnik főcímnek???)
Igaz viszont, hogy a sztorin való bosszankodás elvezetett egy Agatha Christie-t főszerepeltető, egyáltalán-nem-igaz, 2018-as tévékrimihez, az Agatha and the Truth of Murder-hez (magyarul: Agatha és a gyilkosság igazsága), amelyen nagyon jól szórakoztam, és amely a forgatókönyvet jegyző Tom Daltonnak köszönhetően képes volt egy új és eredeti megoldást kreálni ennek a megoldatlan rejtélynek. Mint minden Dalton által írt Christie-filmnek (ilyen még a 2019-ben bemutatott Agatha and the Curse of Ishtar, azaz Agatha és Ishtar átka, vagy a 2020-as Agatha and the Midnight Murders, vagyis Agatha és az éjféli gyilkosságok - bár utóbbiak minősége sajnos egyre csökken a készítés időrendjében), ennek sincs semmilyen valódi köze Christie életéhez, pusztán kellemes játék a történelemmel és az irodalomtörténettel, viszont nagyon szórakoztató és korhű. Így mindenkinek ajánlom, akit nem zavar, ha cseppet sem igaz történetben látja nyomozni kedvenc írónőjét...

Link
Négy könyv a Typotextől 1.
Négy könyv a Typotextől 2.