Négy könyv a Typotextől 2.

Ennek a posztnak az is lehetett volna a címe, különös könyvek. De nem akartam egyetlen olvasót sem ezzel a címmel ellökni, hiszen tudom, a furcsa, különleges vagy rendhagyó jelzők nem mindenki számára pozitív értéktartalmúak. Számomra viszont egyértelmű, hogy a bejegyzésben szereplő négy könyvet két dolog köti csak össze, s ezek közül az első, hogy mindegyikben van valami fura. (A második viszont, hogy mindegyik a Typotex Világirodalom sorozat tagja.)

Például Oddný Eir könyvében, a Szerelem és romok földjében mindenképpen feltűnő, hogy van benne két hiteles ásatási rajz, melyeket az izlandi írónő régész öccse készített két, általa feltárt izlandi tanyáról: ezek foglalják keretbe a könyv szövegeit. Vajon mindez Izlandról szól majd? - találgathatja az olvasó. Vagy múlt és jelen viszonyáról? No és az ajánlás: "ornitológusoknak és régészeknek"? Azután megkezdődik egy utazás, Reykjavíkról Párizsba, Bázelbe, vissza Izlandra, majd megint el Cumbriába, Manchesterbe, Londonba, ismét vissza Izland dallamos, és számunkra nehezen kiolvasható településeire, míg végül megállunk egy Sírdombon. A kötet első közelítésben napló: egy rokonszenves, művelt, sokat gondolkodó és kellemesen író nő feljegyzéssora mindarról, ami életének egy rövid darabjában fontos. Utazás, múzeumlátogatás, munka, versírás, találkozás a rokonokkal, családi ügyek, olvasmányok, emlékek, szex... A kötet eredeti címe azonban Jarðnæði, vagyis Földtan. A kötetben pedig - hűen az ajánláshoz - felderítünk, felásunk, feltárunk, restaurálunk és rekonstruálunk egy életet, amely egyébként még folyamatban van. S tanulmányozzuk egy ember, egy nő tipikus élőhelyét, körülményeit, viselkedését, környezetét. Mintha régészek vagy ornitológusok volnánk, akár a regénybeli nő életének két legfontosabb férfiszereplője. A precíz leletmentés végül segít, hogy többet tudjunk egy különös faj, az ember kortárs egyedeiről. A könyv végén pedig ott az újjászületés...

Jón Kalman Stefánsson
nevét először egy másik, a Typotex Világirodalom sorozatba tartozó könyv borítóján olvastam, amely a nagyon jellemző és nagyon furcsa A halaknak nincs lábuk címet kapta. Bár 2019-ben a Jelenkor is a magyar olvasók elé lépett a szerző Menny és pokol-trilógiájával (Menny és pokol, Az angyalok bánata, Az ember szíve), sőt, tavaly az Ásta című regényt is megjelentette a különös indulás után nemzetközi hírnévre szert tett izlandi írótól, örökre a Typotex Kiadóé az elsőség! 2018-ban nekik köszönhetően adták ki magyarul az első regényt Jón Kalman Stefánssontól, amely a Keflavík-sorozat első kötete volt, s 2020-ban követte a folytatás is, A mindenséghez mérhető. 2021-ben újabb könyve jelent meg a kiadónál, amelyet az író közvetlenül a méltán nagy hírű trilógiája és duológiája megírása előtt adott ki. Aki már megszokta monumentális műveit, álomszerű stílusát, az valószínűleg nagyon élvezni fogja a Nyári fény, aztán leszáll az éj című könyvben, hogy apró történetekből, sztoriszálakból, jelenetekből, mozaikkockákból épül fel: se nem epikus, se nem "ulysseses". Sőt, inkább bátran és vállaltan kisszerű a téma és kisebb léptékű a megvalósítás is, hiszen egy apró nyugat-izlandi falu lakosainak eseménytelen és hétköznapi életébe láthatunk bele a - lágyan, lassan és látszólag lényegtelenül csordogáló - történetnek köszönhetően. Amelybe olykor, látszólag még lényegtelenebbül, zárójelben épülnek be szövegek. Talán lehet, hogy épp ezekben van a lényeg?

Botho Strauss
könyvének már a címe is furcsa, hiszen külön magyarázatot igényel. Oniritti, vagyis oneirosz + graffiti. Az oneirosz pedig álomképet jelent, de egy bölcs értelmező szerint inkább a lélek szavait... Ráadásul alcím is van: Barlangrajzok. Ami számomra azért érdekes, mert a kötet egymásba fűződő szövegeinek egyik jellegzetessége épp a rendkívül szuggesztív, részletező, sőt, olykor szándékosan túlfestő leírás: egy arcról, egy látványról, egy kimerevített jelenetről, egy ökölbe szorított kézről szavakkal készült rajzolat... Minden fejezetet tömör, szikár - régi traktátusok bölcs, töredékes részleteiként olvasható - gondolatok vezetnek be, utánuk azonban olykor szürreális néznivalók, máskor nyelvfilozófiai elmélkedések, kulturális utalások, vendégszövegek, rövid beszélgetések és patetikus felkiáltásokkal teli részletek következnek. Így a kis részek is végül sokértelmű, magukat olvasásra készségesen, értelmezésre azonban alig felkínáló képekké állnak össze, amelyeket talán csak akkor tudnánk minden elemében megfejteni, ha álmunkban tűnnének elénk. Vagy ha hinnénk a mágiában. A német drámaíró prózakötete nem regény, nem elbeszéléskötet, egyszerűen csak könyv. Kinyílik előttünk, sugallva, hogy a kevesek és kiválasztottak, akiket nem zavar a különössége, megszerethetik. Ezzel a bátor elitizmussal töprengésre, olvasási stratégiáink átgondolására, lelassulásra és gondolkodásra késztet. Márpedig mi kellene a kortárs irodalom élvezetéhez, ha nem ez?

Mihai Radu Átszivárgás
című regénye azonban a szó legszorosabban vett értelmében is szórakoztató és izgalmas. Épp ez benne a furcsa. Kőkemény és sötét dolgokról van ugyanis szó benne. Elsőként arról, amit a fülszöveg is kiemel: 1989. december 18-án éjszaka egy lány próbál meg átszökni a határon Romániából, de a határőrök lelövik. Vajon ki tehet a haláláról? Miért indult neki a bizonytalannak? És miért épp akkor? Hiszen 15-e óta már tulajdonképpen tartott a forradalom, néhány nap múlva pedig Ceaușescu megbukott és kivégezték... A regény két főszereplője Rareș Petrescu, a Román Titkosszolgálat tisztje és Anastasia Stoica (jó kis beszélő név), aki a médiában dolgozik: egy férfi és egy nő, egy hivatásos nyomozó és egy oknyomozó. Végső soron mindketten afelé haladnak, hogy megtudjuk, mi is történt december 18-án. Közben azonban beleláthatunk Románia történetének elmúlt mintegy harmincöt évébe, olvashatunk szerelemről, erőszakról, kiszolgáltatottságról és manipulációkról, s elgondolkodhatunk rajta, hogy a történetünkben a véletlen vagy a sors keveri-e a kártyákat. Olvasás közben végig a nyomozás, az izgalom és a mozaikkockák rakosgatása a meghatározó, ám végül mégis egy mély történet végére érhetünk el: ami így igazi csoda, írói kötéltánc.

Megjegyzés: mind a négy könyv a Typotex Világirodalom sorozatban jelent meg, a Typotex Kiadónál, 2021-ben.

Link
Négy könyv a Typotextől 1.

0 Responses