Vannak olyan könyvek, amelyeket újra és újra el kell olvasni. Viszont nagyon nehéz róluk írni. A múlt évben négy ilyen is bekerült a könyvtáramba. Halogattam, halogattam, hogy véleményezzem őket, próbáltam így és úgy: de minden ajánlóírás helyett csak újra elolvastam őket, vagy beléjük olvastam. Ezzel ajánlom valamennyit.

Sári László: Lin-csi apát pesti rokona - Nyugat és Kelet
Corvina, 2021
Sári László kiváló fordító, tudós kedvű, de végtelenül nyitott szellemű válogató, tibetológus, író, kultúrtörténész, utazó, ismeretterjesztő, olyasvalaki, aki mindent, de mindent tud a Keletről. Életműve fénypontja azonban Su-la-ce megteremtése, akinek Lin-csi apát minden szavát köszönhetjük: s talán ebből látszik a legjobban, hogy első számú igazi foglalatossága a filozófia. Vagy egyszerűbben: a bölcsesség.
Ilyen bölcs kötet a Lin-csi apát pesti rokona, amely József Attila és Hszing Ji-hszüan (vagyis Lin-csi, az Igazi (?)) szavait mottóul választva ezúttal minden eddiginél kockázatosabb úton indul el: az önfeltárásén. Az pedig "olyan tevékenység, amelyet a legnagyobb élvezettel azok az írástudók végeznek, akik nem a messze eső dolgok iránt érdeklődnek, hanem a hozzájuk legközelebbiek iránt. És mi lenne hozzájuk közelebbi, mint saját maguk?" (10.) Valamint olyasvalami, amelyet Lin-csi és pesti rokona is - utál... Hogyan lesz ebből mégis - mi is? Számvetés? Önéletírás? Töprengés? Egyszerűen: csak egy lepke táncát kell követni, s eljuthatunk egy másik világba... Avagy, ahogy a záró vallomás írja: "Nagy ritkán akkor is el kell tudni mondani, hogy állunk a világgal, ha az ember erősen idegenkedik tőle. Ha irtózik az önfeltárástól. De hát alapkérdés, hogy mi van Tibettel, mi van Kínával, mi van Goethével, mi a helyzet a kacsákkal, a macskákkal, a lepkékkel, a nagynénik házával, a Himalája folyójával, Li Taj-póval és Lin-csi apáttal." (255.)
A zavaros világban csodálatos dolog okos emberi szóval találkozni, eltöprengeni a tárgyak sorsán, a kacsák világfelfogásán, Kosztolányin meg Csokonain, a mesék hősén, Kőrösi Csoma Sándoron, a kínai észjáráson, macskákon és tigriseken, a vadjakon és és a körhintán, a verseken, meg a szerelmen, s persze a gyerekkoron. A kis kötet egyszerre szórakoztató, lebilincselő olvasmány és elgondolkodtató, felüdítő szellemi utazás. Olyan, mint az egyik fejezete tárgya, a kaleidoszkóp: mindig más, mindig ragyog, és nem lehet megunni.
Miért nem tudtam róla rendesen írni: mert túlságosan szeretem. Aki nem hiszi, járjon utána: olvassa el a kötetből novellaként A piros című részt! (115-120.)

Laura Sintija Černiauskaitė: Lélegzet a márványon
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
A kiadó világirodalmi sorozatában 2021-ben egy tucat kötet jelent meg. A tizenkét szerző közül hat nő volt. A tizenkét regény közül számomra a legtragikusabb talán a litván író, költő és drámaíró(nő) Laura Sintija Černiauskaitė rövid regénye. Elképesztően tömör szövegű, álomszerű képekkel, elomló monológokkal, emlékekkel és fájdalmakkal teli könyv, amely mindent belülről, érzelmekből és hangulatokból kiindulva ábrázol, s olyan témákkal zsonglőrködik, mint szeretet, szülőség, anyaság, örökbefogadás, féltékenység, gyilkosság és halál... Nemrég olvastam, hogy hazájában filmet is készítettek belőle: az ajánló nagyon tetszett is nekem, de végig zavart, hogy "valóságos" emberek szerepeltek benne. A könyvet olvasva ugyanis előttem néha csak árnyképekként jelentek meg az egyes szereplők. Foglalkoztat az is, joggal nevezem-e tragikusnak a kötetet. A fülszöveg szerint ez "egy drámaian szép és felkavaró összekapaszkodás- és szétválástörténet, amelyben végül a szeretet látszik győzedelmeskedni." Ez valamiféle záró kiegyenlítődést, egyfajta elégikusságot sejtet. Én azonban inkább zaklatott rapszódiának látom ezt a regényt, amelyben sem az olvasó, sem a cselekmény részesei nem találhatnak megnyugvást: kizárólag fájdalmat, elhallgatást és szomorúságot.
Miért nem tudtam róla rendesen írni: mert rettenetesen belém vágott.

Kalin Terzijszki: Ki szeret?
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
Kalin Terzijszki bolgár költő és író. Ez a tizenhat elbeszélést tartalmazó kötete 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Magyarul Krasztev Péter kiváló fordításában, de valamiért kifejezetten kínos, rajzosan mindent elmesélni akaró, furcsa színű borítóval jelent meg. Talán utóbbi miatt, talán, mert keveset tudok Bulgáriáról, mindenesetre nehezen kezdtem neki az olvasásának. Mígnem a 16. oldalon, a címadó, amúgy pedig tipikus ifjú értelmiségieket szerepeltető, lazulósan trágárkodós férfinovella végén eldördült egy pisztoly... Nekem meg elállt a lélegzetem, és innentől szinte csak egy perc volt elolvasni ezt a nagyon-nagyon változatos, de mindvégig érdekes novelláskötetet. Az apaság tanácstalansága, az egymástól távol kerülő generációk párbeszéd-képtelensége, a gyűlölettel és kompromisszummal teli házasságok sora, a hétköznapi brutalitás és a reménytelenség történetei éppúgy szerepelnek benne, mint egy különös példázat és néhány következetes abszurd elbeszélés. Azt hiszem, ez a kötet annyira bolgár, hogy már magyar. Nekem nagyon tetszett!
Miért nem tudtam róla rendesen írni: mert nálam jobb recenzenst érdemelne.

John Updike: Nyúlfark
Életműsorozat, 21. Század, 2021
Megjött az első nagyon izgalmas 2022-es hír a 21. Század Updike-életműsorozatával kapcsolatban: júniusban érkezik bele egy mindeddig lefordítatlan, 1992-es Updike-regény, az Emlékek Gerald Ford elnökségéről! (Bár azt nem tudom, miért kellett a borítójára az 1857-61 között szolgáló Buchanan elnök ifjúkori portréját tenni: de talán ha elolvasom, megtudom. Pék Zoltán fordítja.) Mindenesetre a hírről eszembe jutott, hogy a Nyúlfark című regény életműsorozatos kiadásáról is szerettem volna ajánlót készíteni: hiszen ezzel zárult re az író leghíresebb vállalkozása, a trilógiából ötösfogattá növelt Rabbit-ciklus. A Nyúlcipő, a Nyúlketrec, a Nyúlháj, a Nyúlszív és a Nyúlfark immár egységesen Gy. Horváth László pompás fordításában vehető kézbe, egymáshoz hangolt és szerethető köntösben. (Ami nagyon tetszik.) Ideje lenne tehát megfogalmaznom, miért megnyugtató, mégis ironikus feloldása ez a rövid regény a sorozatnak, de legfőképp a számomra nagyon nyugtalanító Nyúlszívnek, s miért szeretem annyira. De...
Miért nem tudtam róla rendesen írni: Updike olyan régi kedvencem, hogy rettentően nehéz róla bármit írni. Inkább mindig olvasok tőle még.

Linkek
Négy könyv a Typotextől 1.
Négy könyv a Typotextől 2.
Négy történelmi krimi
Négy természettudományos kötet