Az Akkord Kiadó éppen az ezredfordulón alkotta meg tudományos népszerűsítő könyvsorozatát, a Talentum Tudományos Könyvtárat. Vagyis immár huszonkét éve adja ki változatlanul igényesen válogatva a legjobb (általában angol nyelvű) tudományos köteteket, szép, gondosan tervezett külsővel, s lektorált fordítással. Mindez nem érdemel mást, mint elismerést!

Nem mondom, hogy minden szempontból tökéletes a sorozat, hiszen kicsit nagyok és nehezek ezek a vastag, igényesen fehér papírra nyomott kötetek, s nyugodtan lehetne kétharmad-ekkora is egy-egy kötet szövegtükre, még mindig remekül lehetne látni és olvasni a lapokat. Azonban értékelni kell azt a kitartást is, amellyel a sorozat több mint húsz éve létezik, s több mint húsz éve felismerhetően ugyanolyan!

2021-ben három új kötete is megjelent: valamennyi olyan szerzőktől, akik mindig tudnak újat mondani, s kifejezett kedvenceim. Én ugyanis a sok kiváló szerző közül a mindig egyszerre filozofikus és praktikus Paul Davies, az időnként egészen zseniálisan magyarázó John Gribbin, a fantáziában lehetetlent nem ismerő Michio Kaku és az elegáns univerzumről elegánsan író Brian Greene könyveit találom a legmaradandóbbnak és legérdekesebbnek.

Általában Paul Davies műveiért lelkesülök a legszívesebben. Többről már itt, a blogon is írtam, többek közt a Segítség, természettudomány! és az Időutazás, ahogy én szeretem... című posztokban. Kedvencem a Hogyan építsünk időgépet? című kötet, a Talentum Tudományos Könyvtárból viszont a sokoldalú és enciklopédikus A megbundázott világegyetem. A fizikus 2010, A kísérteties csönd óta nem adott ki újabb tudományos népszerűsítő munkát: 2019-ben azonban megérkezett a Démon a gépezetben, amely azon töpreng el, milyen új nézőpontok jelenhetnek meg a fizikában és a fejlődéselméletben az új, mindennél inkább az információ elsőségét hordozó századunkban. A nanotechnológia, a kvantumfizika, a kémia, a molekuláris biológia, a fizika és az informatika összekapcsolása egészen új irányba indíthatja el a tudósokat.

Amilyen átfogó, logikus és megszerkesztett építmény minden Davies-kötet, annyira telve van merész újdonságokkal és friss - bár néha gyorsan avuló - tudományos hírek reflexióival Amerika nagy televíziós tudomány-népszerűsítőjének, Michio Kaku professzornak az új kötete. Az Isten egyenlete pár oldal alatt villan a kvantumfizika mélyéről a Star Trek egy szimbolikus jelenetéig és vissza: mindig érdekes, kifejezetten inspiráló és abszolút megbízható. Michio Kaku szinte minden kötetéről írtam már a blogon: Einstein kozmosza, Párhuzamos világok, A lehetetlen fizikája, Az elme jövője, Az emberiség jövője. Az Isten egyenlete a nyolcadik könyve magyar nyelven.

Brian Greene a legfiatalabb fizikus a kedvenceim közül: amikor ezeket a sorokat írom, Paul Davies, John Gribbin és Michio Kaku is 75. életévében jár, Greene azonban még nem töltötte be a hatvanat sem. A tudomány-népszerűsítés történetébe Az elegáns univerzum (The Elegant Universe: Superstrings, Hidden Dimensions, and the Quest for the Ultimate Theory) című kötetével írta be magát 1999-ben, amely kihívást jelentő szellemi kaland, de azonnal megkedveltette magát és szerzőjét velem, mivel egyszerre volt játékos és mégis abszolút komoly. Mint egy jó egyetemi előadás-sorozatban, Greene megcsillantotta benne széles műveltségét és egyedi humorát, képes volt azonban rendkívül bonyolult ábrákat és összefüggéseket is elmagyarázni - sikerrel. Ezt követte az általam szívesen újraolvasott A kozmosz szövedéke (The Fabric of the Cosmos: Space, Time, and the Texture of Reality), amely 2005-ből való: úgy érzem, ebben Greene még inkább megtalálta azt a mértéket, amennyit egy hozzám hasonló magasra vágyó, de mélyről induló laikusnak el kell magyarázni ahhoz, hogy végül a kvantumfizikával kapcsolatos elméletekről olvashasson. Kiváló szerkezete is volt a könyvnek: egyes kitérők külön jegyzetekbe kerültek, hogy bizonyos jelenségekről még érthetőbb magyarázat szülessen. Ezek után természetes volt, hogy az Utazás az idők végezetéig (Until the End of Time), a tudós legfrissebb, eredetileg 2020-ban kiadott kötete is felkerül a könyvespolcomra. Greene ritkán szólal meg (a három felsorolt könyv mellett egy gyerekkönyvet és egy Einsteinről szóló kötet jegyez csak a műfajban): ha viszont ír, akkor elképesztően alaposan és izgalmasan. Az Utazás...-ban nemcsak a természettudományok, de a mítoszkutatás, a nyelvfilozófia, a művészetek és az etika is szerepet kap: hihetetlenül széles látószögű, izgalmas lételméleti kalandozás az egész kötet, bár persze fizikai alapokon. Amint befejeztem, ki is szorította az abszolút kedvenc-listámról A kozmosz szövedékét - talán ez volt az év legjobb tudományos könyve.

Nem kevésbé fellelkesített azonban egy újrakiadás is. A Corvina ugyanis úgy döntött, friss, kemény táblás formában ismét megjelenteti Isaac Asimov klasszikus kötetét, A robbanó Napokat. Réges-régen része volt a könyvtáramnak a kötet régi, fehér papírborítós, Univerzum Könyvtár-tag kiadása, amelyen - szerintem - minden példány fóliázásán megfutott a ragasztó 1987-ben...  Most mindenesetre beszereztem az újabb kiadást, amelyet okos lábjegyzetekkel egészítettek ki, alkalmazkodva ahhoz, hogy azóta a szupernóvák titkaiból is kiderült még néhány.

Elmondható, hogy a 2021-es évben természettudományos olvasnivalók szempontjából nem kellett panaszkodnom. Remélem, 2022 hasonló lesz majd.

Linkek
Paul Davies kötetei magyar nyelven
Michio Kaku kötetei magyar nyelven
John Gribbin könyvei magyarul
A Talentum Tudományos Könyvtár kötetei
Négy könyv a Typotextől 1.
Négy könyv a Typotextől 2.
Négy történelmi krimi