Irene Adler, Sherlock Holmes és Arséne Lupin kalandjai folytatódnak! Idén megjelent a Manó Könyvek második gyerekkrimije is, amelyik e három nevezetes detektívhős gyerekkorába repíti vissza olvasóját.

Sherlock Holmes-folytatásokkal Dunát lehetne rekeszteni: még nálunk, a magyar könyvkiadásban is szép számmal fordulnak elő. Ennek ellenére az év első felében megjelent A fekete dáma című regény engem már tökéletesen meggyőzött: ha egy ódon történetben találkozik a Nagy Detektív, a Mestertolvaj és Irene Adler, később az Egyetlen Nő Holmes magányos életében, mind gyerekek még és mind valamilyen izgalmas gyilkosság után nyomoznak, abból csak valami nagyon jó kerekedhet ki. Most pedig itt a folytatás is, az Utolsó felvonás az Operában.

Már A fekete dáma is igazán merész volt a gyerekeknek szánt detektívregények között: miközben tökéletesen játékos krimiként működött, nyomozni, gondolkodni lehetett az olvastán, mégsem valamiféle rablás, tolvajlás, szélhámoskodás, hanem egy Igazi Gyilkosság volt a témája. A szerzőnek sikerült olyan módon beleszőnie egy halált a történetbe, mint amikor Cluedot játszunk: a gyerekolvasók számára sem rémisztően, inkább feladványként szembesülhettünk egy holttest megtalálásával, viszont ettől a gyilkos utáni kalandos nyomozásnak már volt súlya, ami sok más gyerekkrimiből hiányzik. Az Utolsó felvonás az Operában hasonló módon működik: van benne gyilkosság, gyilkossági kísérlet, színházi féltékenykedés és gyanakvás – mégis bátran ajánlanám bármely tízéves ismerősömnek.

A történet csodás környezetben, hiteles és nosztalgikus díszletek között játszódik: láthatunk egy kicsit az 1871-es Európából, amikor a poroszok legyőzték Franciaországot, az igazi nyomozás azonban a tipikusan brit, békés Angliában folyik. Itt bizonyíthatja ifjúi zsenialitását Holmes, s itt izgulhat barátai sikeréért a mesélő, Irene. Ami különösen tetszik, hogy a regény igazán érdeklődővé tudja tenni olvasóját azzal, hogy a három barát immár nem "csak úgy" nyomoz, hanem kifejezetten azért, hogy megmentse a gyilkosság vádjával tévedésből letartóztatott Lupin-papa életét. A krimi tehát a három gyerek barátságáról, összetartásáról is mesél, nemcsak bűnökről és nyomokról.

A könyv kiállítása ismét remekbeszabott: Iacopo Bruno fejezetkezdő illusztrációi, a borító 1871-be repítő hirdetései és a kiváló magyar fordítás (Todero Anna munkája) gondoskodik arról, hogy egy igazán a múltat idéző, stílusában kifogástalan és különleges könyv kerülhessen bárki a könyvespolcra.

Engem őszintén elvarázsolt ez az ál-Sherlock-Holmes-történet: ajánlom mindenkinek, mártózzon meg egy kicsit egy majdnem 150 éves, ódon világban. Az Utolsó felvonás az Operában olvastán egyetlen gyerek sem fog unatkozni, sőt, talán még a felnőttek számára is érdekes kaland lesz. Irány a Shackleton-kávéház, ahol Holmes végül mindent megmagyaráz!

A cikk az Ekultura.hu-n: Irene Adler (Alessandro Gatti): Utolsó felvonás az Operában
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én