Első ránézésre csak egy újabb gyerekkrimi. És egy újabb Sherlock Holmes-folytatás. Mi újat adhat egy olasz regény, amely egy történetben lépteti fel az ifjú Sherlock Holmest, fiatal barátját, Arsène Lupint, s Holmes későbbi nagy és egyetlen szerelmének, a kihívó kalandornőnek, Irene Adlernek a gyerekalakját? Sokat. Ezért is ajánlom bátran minden kalandvágyó gyerekolvasónak.

Először is A fekete dáma – remélhetőleg egy sorozat első darabja – jól illeszkedik a kiadó, a Manó Könyvek programjába: idén Agatha Mystery titokzatos nyomozásainak ízig-vérig mai története mellett egy a múltban játszódó detektívregény-szériát is elindítottak, amely a nagy detektív, Sherlock Holmes világát idézi meg. A regény elbeszélője remek ötlettel Irene Adler lett: gyerekkori megismerkedése a fiatal Sherlockkal ugyan váratlan a Doyle-folytatások által használt ötletek között, de szépen megmagyarázza, miért nem tudott szabadulni Holmes később sem a különleges hölgy emlékétől. Arsène Lupin, a későbbi mestertolvaj feltűnése pedig szintén jó ötlet: méltó partner a fiatal Holmesnak, már csak azért is, hiszen már maga a szerző, Maurice Leblanc, Lupin kitalálója is összehozta őket az Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen című ironikus regényében.

A könyv második erőssége a szereplők ábrázolása és az érdekes, korhű történet. A fekete dáma idején, amely 1870-ben játszódik Saint-Malóban, Holmes nyugtalan, bátor és rendkívül ötletes kamasz fiú, Irene tizenkét éves, okos és vakmerő gazdag lány, Lupin pedig, aki alig fiatalabb Holmesnál, épp nem győzi titkolni szomorú családtörténetét (melyre szintén fény derül ebben a könyvben), s akrobatikus képességeivel kápráztatja el barátait. A három ifjú nyomozónak különleges kalandokban van részük: fényt kell deríteniük a parton talált férfiholttest, az ellopott gyémánt nyakék, a kártyázó dámák és egy egész titkos bűnszövetkezet rejtélyére. A szöveg (és a magyar fordítás) jó, igényes és a klasszikus elődöket megidéző. A könyvet pedig bájos, korabeli illusztrációk, hirdetések és dokumentumok képe kíséri.

Végül a könyv azért is jó olvasmány lehet, mert úgy vezet be egy műfaj, a detektívregény legjobb hagyományaiba, hogy izgat, de nem izgat fel, s szövevényes és többmenetes (esetleg még ki is található) nyomozati rejtélyt kínál fel, miközben a brutalitást és a bulvárt nélkülözi. Ilyen módon méltó Sir Arthur Conan Doyle műveihez, s 9-10 éves kortól nagyon is ajánlható a gyerekolvasóknak.

Miközben bízom benne, hogy nemsokára Irene Adler újabb kalandjai is olvashatóak lesznek magyarul, mindenkit bíztatok: olvassa el A fekete dámát!

A cikk az Ekultúrán: Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A fekete dáma
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
Irene Adlernek olaszul már négy könyve megjelent!