1887 karácsonya: kiadják Arthur Conan Doyle első regényét Sherlock Holmesról, a világ első tanácsadó detektívjéről. 1888. március: a Strand Magazine hasábjain dr. Watson Botrány Csehországban címmel beszámol Holmes izgalmas esetéről, amelyben Irene Adlernek, a visszavonult énekesnőnek még a mestert is sikerült megtévesztenie. 1905. július: megjelenik Maurice Leblanc első története az ellenállhatatlan detektív-betörőről, Arséne Lupinről. – 1870: a tizenkét éves Irene Adler barátjává fogadja a fiatal Sherlock Holmest és Arséne Lupint, naplóiban pedig beszámol különleges nyomozásaikról. Legalábbis ez derül ki Irene Adler regényeiből, melyeket idősebb hölgyként írt meg lánykori feljegyzései alapján: s melyekből most jelent meg magyarul a negyedik, A katedrális árnyéka.

Az olasz Alessandro Gatti gyerekkrimi-sorozata, amely hazájában már a nyolcadik kötetnél jár, magyarul 2014-ben örvendetes módon két regénnyel is folytatódott. Az év elején elolvashattunk egy ízig-vérig angliai, titokzatos sorozatgyilkosságok ügyében folytatott nyomozást, A skarlátvörös rózsa rejtélyét, az év második felében pedig megjelent az újabb fordulatos kalandtörténet, amelyben a gyerekek Párizs templomait, csatornarendszerét és szűk utcáit járva kutatnak egy titkos társaság még titkosabb céljai után.

Egy gyönyörű elképzelés a hősökről (forrás)

Bár a borítóra (ki tudja, miért) a London, 1870 felirat került fel, a történet 1871 márciusában játszódik, helyszíne pedig Franciaország. Miután Adler papa nem kívánta megvárni, míg Bismarck győzedelmes porosz hadserege elözönli Franciaföldet, Saint Malóból Angliába költöztette kissé hisztérikus feleségét és kalandkedvelő kislányát. Irene azonban egy percig sem maradt egyedül, hiszen barátaival három bűntényt is sikerült felderítenie. Mrs. Adler tüdejének azonban nem kedvez a füstös és mocskos londoni levegő, így a jelen könyvben a család visszatér Európába, s a Párizshoz közeli Évreux egyik villáját béreli ki.

Irene-t azonnal nagy meglepetések érik: először ugyanis azt hiszi, a villa az övék, később azonban kiderül, hogy még a titokzatos francia főrend, d’Aurevilly tulajdona – őt azonban rég nem látta senki. Amikor pedig végre berendezkedik a kényelmes és különös Lila Szobában, kerti sétája közben egy furcsán és fenyegetően viselkedő hölggyel találkozik, aki azt állítja, jól ismeri az anyját: továbbá arra kéri, keressen meg a házban egy elrejtett borítékot, és adja át neki. A boríték térképdarabot rejt, Mrs. Adler pedig azt állítja, semmiféle hölgyismerőse nincsen… Irene szerencsére a rejtélyek megfejtése során számíthat barátaira: Lupinre, aki aggódik akrobataiskolát nyitó, visszavonult betörő apja miatt, s Holmesra, aki rendszeres állását, az újságrejtvény-szerkesztést is hajlandó volna feladni, hogy a Nagymester és Szent Mihály ereklyéje nyomába eredjen…

A kalandos nyomozás végül természetesen csavarosan és tökéletesen megoldódik, illően a főszereplők zsenialitásához. Engem azonban leginkább az izgatott a könyvben, vajon tényleg Mrs. Adler-e Irene édesanyja, és ha nem, miért igen? Így azután alig várom a következő regényt, amelyben – talán – magyarázatot találok majd erre a titokra is.

A cikk az Ekultura.hu-n: Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én - A katedrális árnyéka
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én