E posztban három újabb, a történelemről szóló népszerű könyv szerepel.

Hitler először
Idén januárban írtam le a véleményem egy bejegyzésben Richard Dargie Merényletek Hitler ellen - Férfiak és nők, akik megpróbálták megváltoztatni a történelmet című könyvéről, s kifejeztem reményemet, hogy a Hitler haláláról a szerzőnek nemsokára megjelenő Hitler utolsó napja - A végső órák története című kötete ennél azért jobb lesz... Nos, várakozásom teljesült: eme második könyv, amelyet Dargie egyébként a merényletekről szólónál egy évvel előbb, 2018-ban publikált, tényleg jobb lett a társánál.
Sőt, igazán érdekes kötetnek bizonyult. Ha számomra kicsit idegesítőek is voltak a fél-egyoldalas alfejezetek, a mai, egy pillantással áttekinthető internetes cikkek korában sok olvasó számára lehet kellemes meglepetés a könyv szellős szedése, sok-sok témája és változatossága. A kötet alapvetően kronológiai sorrendben mutatja be 1945. április 29. - május 1. eseményeit, sok érdekes, néha nem is olyan gyakran látott képpel illusztrálva a mondandóját, miközben érdekesen elkalandozik Hitler betegségei, párkapcsolatai, legfontosabb politikustársai vagy éppen Berlin végső ostromának témái felé.
Semmi újat nem tudtam meg a kötetből, s a téma iránt érdeklődőknek valószínűleg sokkal előbb nyomnám a kezébe valamelyik kedvencemet: Joachim Fest A bukás, vagy Sven Felix Kellerhof Hitler bunkere című kötetét. Mivel azonban ezek jelenleg még antikvár se igen kaphatók, figyelemfelkeltő első ismerkedést jelenthet a brit szerző kötete.
Ajánlom a könyvet.

Hitler másodszor
Ellentétben A történelem nagy rejtélyei sorozat Hitler halála című kötetével, amely szintén nemrég látott napvilágot. Nem tudom, mit vártam, hiszen korábban már a széria Tutanhamon sírja című darabja is volt a kezemben, s épp eléggé felbosszantott, hogy ne akarjak írni róla... De erről az albumról már muszáj.
Ennek a spanyol (angol?) sorozatnak ugyanis van egy elképesztő tulajdonsága: egyszerűen nem hajlandó eldönteni, hogy összeesküvés-elméleteket terjeszt vagy népszerű tudományos ismeretterjesztést végez. Értem én, ha deklarált cél volna az első, akkor én nem venném meg a könyveket, ha meg leszögeznék, hogy hűek a második célhoz, akkor a szomszédom nem venné meg... Mégis: nemigen lehet egyszerre két lovat megülni. Pedig ez a könyv (vagy a Tutanhamonról írt is) ezt az utat választja. Egyáltalán nem foglalkozik forráskritikával, vagy azzal, hogy attól, hogy valaki egyszer leírt valamit, azt más később logikusan, és többé-kevésbé egyértelműen meg is cáfolhatja. Egyáltalán nem tesz különbséget a nyilvánvaló hülyeségek, az évtizedes, elavult vélekedések, a modern tudományos eredmények és a nyilvánvaló konteók közt, hanem mindent egyenrangú, egymással még csak nem is vitatkozó, hanem egymást kiegészítő eredményekként mutat be. Például e könyv a 30. oldalon felteszi a bulváros kérdést: Miért nem találták meg a holttestét? (Hitlerét) Majd a felvezető szöveg közli a vélhető igazságot: "Hitler feltételezett maradványait 1970-ben megsemmisítették." Kérdem én, hogy lehetne megsemmisíteni olyasmit, ami nincs meg? Ja, tehát akkor megvan/volt a test... De a szöveg folytatódik: "Csak a koponya egy része és az állkapocs maradt meg, ezeket Moszkvába szállították. Hitelességüket illetően megoszlanak a szakértői vélemények." Ez így önmagában egészen szakszerűen is hangzana, ha nem derülne ki a 32-33. oldalról, nagyon helyesen, hogy az állkapocs egyértelműen hiteles lehet (plusz megvan Hitler foghídja, amelyet már 1945-ben azonosított a fogorvos és asszisztense), itt tehát nincs megoszló vélemény, a golyó ütötte koponyadarab pedig nem Hitleré, mert női, azaz itt sincs megoszló vélemény. Utóbbin talán azt értené a szerző, hogy "az egyik igen, a másik nem"? De ha ez nem lenne elég, van itt még egy ilyen mondat is: "Mindezek ellenére a Führer halálát övező rejtély tovább él. Noha úgy tűnt, hogy a Hitler állkapocsmaradványain elvégzett vizsgálat megerősítette annak hitelességét, Nick Bellantoni, amerikai archeológus 2009-ben, moszkvai tartózkodása idején összegyűjtött csontmintákon végzett DNS-tesztekkel bebizonyította, hogy a Führer Oroszországban őrzött koponyaszelete valójában egy 20 és 40 év közötti nőé." Öröm lehet egy ilyen könyvet fordítani, nem? A rejtély tovább él, mert noha az állkapocs Hitleré, a tőle teljesen független koponyacsontdarab nem. Mi? A következő mondat pedig már ide kapcsolódó szakértőként említi Hugh Thomast, aki viszont arról írt könyvet, hogy Hitler eljutott Argentínába...
Így a Führer ebben a könyvben 1945-ben beteg volt, vagyis teljesen egészséges, meggyilkolták, mégpedig az inasa, illetve a legközelebbi tanácsadói, vagyis öngyilkos lett, ugyanakkor meg is szökött, az oroszok segítségével, illetve Hanna Reitsch repülőgépén (ez külön tetszett, nyilván MacGyverként kapaszkodva alul, harmadikként a kétszemélyes gépen), Norvégiába ment, illetve Barcelonába, illetve egy antarktiszi bázisra, "amelyet feltehetően a XX. század ötvenes éveiben az amerikaiak és a britek nukleáris fegyverekkel semmisítettek meg" (26.), illetve sosem volt a bunkerben, csak egy hasonmás halt meg helyette, de előbb még összeházasodott Eva Braunnal, vagyis nem tette, sőt, Hitler végrendelete is hamisítvány, amely azért készült, hogy hazafiasnak tüntesse fel őt... Mi?
Nem tudom elhinni, hogy ezt a sorozatot egy rangos kiadónál pénzért árulják, mint tudományos-népszerűsítő albumsort. Egyébként akit a valóságok és valószínűségek érdekelnek, az erről szóló normális könyvekről itt írtam.

Egyiptom és bookazine
2019 nyarán írtam a blogon az Egyiptom - Fáraók, piramisok, titkok című bookazine-ról, mégpedig igencsak fanyalogva. 2021 januárjában kritizáltam halálra egy újabb látványos bookazine-t, az Amerikai elnökök könyvét, ezzel szinte egyértelműen azt bizonyítva, hogy az én kezembe nem érdemes ilyesmit adni. Most azonban épp ellenkezőleg: szeretnék ajánlani és dicsérni egy bookazine-t, amely ráadásul épp az ókori Egyiptomról szól.
Nemrég fedeztem fel a könyvesboltban a Fáraók - Az ókori Egyiptom rejtélyes uralkodóinak titkai, szarkofágjai, áldozatai és szertartásai című könyvet, amely nemcsak szebb kiállítású a másik két általam ismert bookazine-nál, de sokkal okosabb és megbízhatóbb is. A kötet 130 oldalon mutatja be a legnevezetesebb vagy legérdekesebb pályát befutott óegyiptomi uralkodókat, a kronológiai sorrendben közölt életrajzokat pedig érdekességek és kiegészítő anyagok szakítják meg. Így olvashatunk a fáraó átkáról (de tudományosan!), a megiddói vagy a kádesi csatáról, nevezetes egyiptomi műemlékekről, az egyiptomi mumifikálásról, vagy éppen a medzsairól, vagyis az ókori Egyiptom szudáni rendőreiről. A fáraók közt pedig, akikről hosszabban ír a kötet, ott szerepel nemcsak Dzsószer, Hufu, Hatsepszut vagy II. Ramszesz, de III. Amenhotep, III. Thotmesz, vagy Narmer is. Különösen értékes és érdekes az első rész azon fejezete, amelyben az 1-2. archaikus dinasztia nagy királyairól van szó, Dzserről, II. Ka-ról vagy Haszehemuiról. R. Kovács Anna fordítása is igényes, a képek, térképek, festmények és rekonstrukciós rajzok pedig igazán lenyűgöző ebben a kötetben.
Külön érdekesség, hogy a Fáraók egyes fejezeteinek vannak szerzői! (Ez volt, amit az Amerikai elnökök könyve esetében hiányoltam.) Az egyes oldalakon Edoardo Albert, Hareth Al Bustani, Lee Cavendish, Catherine Curzon, Alicea Francis, James Horton, Will Lawrence, Dave Roos, Scott Reeves, Dom Reseigh-Lincoln, David Smith, Frances White, Victoria Williams, Steve Wright nevét lehet olvasni, akik alapvetően az interneten is megtalálható tudományos-népszerűsítő újságírók. Mivel a Fáraók egyes oldalpárjai azonosak az Egyiptoméval, így a másik bookazine szerzői egy részének kilétére is fény derült...
Ajánlom a könyvet.

Linkek
Három téli találkozás Agatha Christie-vel
Három könyv krimikedvelőknek
Három regény a Typotextől, kékben
Három népszerű könyv a történelemről
Három szakszerű könyv a történelemről
Három találkozás Sherlock Holmesszal