Barsi Ödön (1904-1963)

Barsi Ödön minden munkái... Ha nem is kapott ilyen hangzatos sorozatcímet, 2010-2013 között a Fapadoskönyv Kiadó jóvoltából napvilágot látott egy életműsorozat. Keretében Barsi Ödönnek, a két világháború közötti szórakoztató-regény-írás egyik koronázatlan királyának nyolcvankilenc műve jelent meg: egy különleges pálya teljes lenyomata. Nemrég ismét kedvem támadt beleveszni ebbe a szövevényes, kalandos, izgalmas világba, s az olvasás eredménye több maratoni hosszúságú bejegyzés lett: összefoglaló Barsi Ödön írói munkásságáról annak alapján, amit elolvashattam tőle és megtudhattam róla.

Ez az első poszt bemutatja Barsi életét, amely kalandos és izgalmas volt, s benne foglaltatott a történelem, ahogy Barsi sok kortársáéban is.

Barsi Ödön 1904. április 18-án született Budapesten Rodriguez Ödön néven. Édesanyja, Hlavács Olga tanítónő volt, édesapja, dr. Rodriguez Béla államtudományi doktor, pénzügyminisztériumi titkár. Ő 1914-ben, az első világháborúban elesett az orosz fronton: így a leendő író tízévesen félárva lett. Édesanyja hadiözvegyként trafikot nyitott, így, és rokonai segítségével igyekezett felnevelni két fiát.

Az író bátyja, Rodriguez Endre

Barsi Ödönnek szoros volt a kapcsolata bátyjával, Rodriguez Endrével (eredetileg Andor, később André, 1899-1975), aki színész és filmrendező volt, s olyan művek kapcsolhatók a nevéhez, mint a Néma kolostor (1941) Jávor Pállal, a Kalotaszegi Madonna (1943) Sárdy Jánossal, vagy a Machita (1944) Karády Katalinnal. A két testvér több könyvet is részben együtt írt: Barsi Ödön első kiadott regénye, az 1933-as A nevető halál még kettejük nevével a borítóján jelent meg.

Barsi Kőszegen tanult a katonai alreáliskolában. Érettségit Budapesten tett a Bocskay István Reálgimnáziumban. Nehezen döntött további tanulmányairól: először az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be, majd azt félbehagyva színésznek készült. 1929-ben végzett a budapesti Színiakadémián (egy évben Sulyok Máriával és Egri Istvánnal), vizsgaelőadásán Rostand Cyranojában játszotta a címszerepet. További szerepei közül megemlítendő Damis Moliére Tartuffe-jéből, a Faust címszerepe, az Euripidész-féle Medea Iaszonja, Attila az Ellákban, Shakespeare III. Richárdja, A velencei  kalmár Antoniója, végül az Elektra Pyladese. Barsi 1929-30 között a Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja volt, 1931-ben a Belvárosi Színház alkalmazta, 1931-32-ben egy erdélyi turnén, Kolozsvárott, Nagyváradon, Temesváron és Aradon lépett fel, majd 1933-ban a Kamaraszínház tagja lett. Ahogyan a Magyar Színházművészeti Lexikon írja, "jellemszerepeket kapott", mint Keve Kállay Miklós A liliomos királyfijában, Flórián Harsányi Zsolt és Hunyady Sándor Tizedik kérőjében, vagy a Jogtanácsos Martonffy Endre Nemes rózsájában. De szerepelt klasszikus művekben is: volt Montano Shakespeare Othellójában, Michelangelo Az ember tragédiájában. A késői filmnéző számára érdekes, hogy játszott olyan korabeli, népszerű darabokban is (Torockói menyasszony, A kölcsönkért kastély), melyekből később film készült.

A fiatal B. Szeleczky Piroska

Igazán azonban a rendezés érdekelte: 1930-ban megszerezte a rendezői diplomát is a Színművészeti Akadémia tanfolyamán. Szintén 1930-ban házasodott meg: (B.) Szeleczky Piroska (1908-1992) festőművész, rajzoló, keramikus, textilművész (Szeleczky Zita színésznő távoli rokona) lett a felesége, akivel még az Iparművészeti Főiskolán ismerkedett meg. 1939-ben született meg fiuk, Béla.

Barsi Ödön 1933-ban publikált először detektívregényt, de írói pályája igazán akkor fordult nagyot, amikor 1935-ben a Magyar Rádió tízéves fennállása alkalmából kiírt hangjáték-pályázatán egyszerre nyerte meg az első és a második díjat. A nyertes téma, Gárdonyi Géza Isten rabjai című művének dramatizálásához később visszatért, hiszen 1942-ben Barsi írta az Isten rabjai című mozifilm forgatókönyvét is: a filmben Bulla Elma és Szilassy László játszották a főbb szerepeket. A második helyezést Sienkiewicz Quo vadisának átültetésével szerezte meg.

A Magyar Rádió ifjú tehetsége

Míg az eredmények előtt a Magyar Rádió számlaosztályán dolgozott, a pályázatnak köszönhetően 1935-től a Rádió rendezője, lektora, dramaturgja és szerzője lett. Hangjátékai számos témát öleltek fel: feldolgozott klasszikusokat, mint a Gösta Berling, írt ünnepi alkalmakra (Karácsonyi álom, Szilveszteri kaland, Húsvéti legenda), dolgozott a gyerekeknek (Pehelyke), s készített olyan eredeti műveket, amelyekből később prózája született (Az ördög hegedűse, Komédiások).

Mindvégig kitartott munkája, de az elvei mellett is. Háborús naplójában megörökítette: jelen volt a stúdióban 1944. október 15-én is, a kiugrási kísérlet idején, amikor többször is beolvasták a Rádióban Horthy proklamációját. A nyilas hatalomátvétel után azonban már nem volt hajlandó dolgozni: ő és családja a háborút a Ráday utcai lakásban és egy nógrádverőcei nyaralóhely magányában vészelte át. 1945-48 között, a Rádió újraindítása után főrendező lett: fáradhatatlan munkáját csak kényszerű nyugdíjaztatása szakította meg a "fordulat évében".

Kiterjedt társadalmi életet élt, barátai közé számtalan művész tartozott

Rádiós tevékenysége mellett vidéken és a fővárosban is bemutatkozott mint színházi rendező: 1937-ben Harsányi Kálmán Ellákját, 1938-ban pedig Madách Imre Az ember tragédiáját rendezte (utóbbit jó barátja, Németh Antal társrendezőjeként) a Nemzeti Színházban, 1943-ban a Pécsi Nemzeti Színházban állította színpadra az Ellákot és egy Húsvéti passiót, majd 1948-ban, egyik utolsó nagy munkájaként a Szegedi Nemzeti Színházban rendezte A három testőr saját maga készítette színpadi feldolgozását az egyik főszerepben Bessenyei Ferenccel.

Nagy műveltséggel rendelkezett, így nem csoda, hogy műfordítással is foglalkozott, például kedvence, Poe és Hoffmann műveivel. A tudomány és a tudományos fantasztikus irodalom a háború idején keltette fel érdeklődését. 1944-ben és 1946-ban két sci-fije is megjelent, később rendszeresen publikált a Természettudományi Közleményekben, s 1956-ban alapító tagja lett a Társadalom- és Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) Asztronautikai Bizottságának (amelynek ma a MANT a jogutódja).

Az utolsó megjelent kötet 1947-ből

Barsi Ödönt a kommunista hatalomátvétel után meghurcolták: 1948-ban kizárták a Szociáldemokrata Pártból, elvesztette állását a Rádiónál, s "egészségi állapotára való tekintettel" nyugdíjazták. Később megkíséreltek eljárást kezdeni ellene arra hivatkozva, hogy annak idején a Turul-mozgalom egyik vezetője volt, de a nyilvánvalóan hamis vád nem állta meg a helyét. Publikálni nem engedték, annak ellenére, hogy életművében a közben teljesen tiltólistára került szórakoztató regényműfajok mellett ott voltak a rendkívül igényes szövegű, magyar témájú életrajzi munkák is: az új rendszernek azonban semmilyen módon sem volt szüksége Barsira. Az író így fizikai munkát végzett (mint a szénlapátolás), s közben az asztalfióknak írt, többek közt különös hangulatú állatmeséket, amelyek ugyan igen szórakoztató és bájos gyerekirodalmi munkák, de egy olvasatukban a diktatúrában élő, elnyomott ember lelkének látleletét is képesek nyújtani. E művek 2013-ban Az erdő meséi című posztumusz kötetben láttak napvilágot. Barsi titokban a Szabad Európa Rádió számára is dolgozott: Rákosiról készített maró hangvételű szatirikus hangjátékot. 1956-ban, a forradalom bukása után azonban reményei csalódottságba fordultak. 1963-ban hosszú, türelemmel viselt betegségben halt meg.

Eredeti első kiadások címlapjukon a Rodriguez / Barsi névvel

Barsi Ödön ma sokak előtt csak mint E. A. Rodriguez ismeretes. Amikor ugyanis publikálni kezdett, pompás hangzású eredeti vezetékneve lett az első és legkedveltebb írói álneve. A Rodriguez név dr. Barsi Béla, az író fiának kutatásai alapján egy a 18. században a Bánátba települt, spanyol, andalúz eredetű, közvetlenül azonban talán Brüsszelből érkező őstől származik. A névalakot a korai leszármazottak egy része később Rodryra, Roderichre vagy Rodrichra változtatta (amelyben az az érdekes, hogy ilyesféle neveket - Roderich, E. A. Rodry, E. Girdo - Barsi Ödön is használt aztán, mint további írói álneveket), Barsi Ödön közvetlen felmenői azonban megtartották, így az író édesapja, dr. Rodriguez Béla is még ezt viselte. A család nőági felmenői között akadt német ajkú mester és budai polgárlány is, az író édesanyja, Hlavács Olga pedig egy felvidéki mérnök lánya volt szlovák és német (augsburgi) ősökkel. Barsi Ödön 1930, a házassága után kezdte el használni a Barsi névalakot, a háború idején pedig hivatalosan is felvette. Így azután az eredetileg ősi családi név, a Rodriguez csak mint egzotikus írói álnév él tovább.

Barsi Ödön közvetlen leszármazottai ma a Barsi vezetéknevet viselik. Fia, dr. Barsi Béla, aki számos alapvető kutatással járult hozzá a Rodriguez-család történetének, Barsi Ödön életének és pályájának, s az író műveinek jobb megismeréséhez, tudós orvos. Három unokája közül, akiket Barsi Ödön már nem ismerhetett, az egyik szintén orvos, a másik azonban a művészeti vonalat vitte tovább aranyollós filmvágóként.

A rendszerváltás utáni szép és kevésbé vonzó külsejű Barsi-kiadások

Barsi Ödön rádiós tevékenysége sajnos lassanként a homályba vész. Írói, regényszerzői munkássága, fantasztikus termékenysége, témáinak sokasága azonban ma is lenyűgöző, s a nyolcvanas évek végétől sok kiadásban, sokakhoz jutott el egy-egy könyve. Barsi ma népszerűbb lehet, mint valaha, köszönhetően annak, hogy - a család jóvoltából - valamennyi munkája elérhető modern kiadásban, s e-bookban is, több műve hangoskönyvként is kapható, sőt, öt első kiadás is napvilágot látott tőle 2011-13-ban.

Az író talán maga sem hitte volna, hogy az ezredforduló meghozhatja a korábban oly megvetett "ponyvaműfajok" felvirágzását, s lehetnek, lesznek majd olyanok, akik az író halála után fél évszázaddal is örömüket lelhetik, lelik a Barsi-regényekben. Ezek közé a rajongók közé tartozom én is: örömmel vallom magam Barsi Ödön könyvei kedvelőjének.

Egy regény újjászületése: egyik kedvencem, a Játék a halállal első, 1942-es, második, 2004-es és harmadik, 2013-as, életműsorozatos kiadása

A Barsi Ödönről írt bejegyzéseim közül a következő az író műveit mutatja majd be.

Linkek
Barsi Ödön - az ismeretlen író (az első életrajz- és méltatáskísérletem)
Barsi Ödön: Egy lélek visszatér (poszt az író egyik legérdekesebb regényéről)
Barsi Ödön regényei (teljes műlista)
A képek innen, innen, innen, innen, innen származnak.

Felhasznált források
Dr. Barsi Béla, A Rodriguez/Rodrigues család története, Matrikula, 2014/3, 1-36. (link)
Dr. Barsi Béla, A Rodriguez/Rodrigues család története (második, befejező rész), Matrikula, 2014/4, 12-38. (link)
Dr. Barsi Béla, Új adatok a Rodriguez család történetéhez, Matrikula, 2015/1, 43- 44. (link)
Dr. Barsi Béla, Az Adorján, Frideczky és Szeleczky családok genealógiája és története az „Adorján-Szeleczky Levéltár” tükrében, Matrikula, 2015/3, 6-38. (link)
Dr. Barsi Béla, A bánáti Rodriguez család eredete a XVIII. századi hadtörténet tükrében - A spanyol ős, Matrikula, 2016/1, 1-12. (link)
Barsi Ödön életrajza a Magyar Színházművészeti Lexikonban (link)
Barsi Ödön életrajza a MASFITT oldalán (link)
Barsi Ödön életrajza a Wikipédián (link)