Az első még tavaly tavasszal jelent meg, az utolsó viszont pár napja: ez a poszt öt jó krimiről szól.

Raymond Chandler: Asszony a tóban
21. Század, 2020
Ez a kedvenc regényem Raymond Chandlertől. Ezt olvastam először az összes műve közül, még a Magvető 1966-os, borzasztó borítójú kiadásában, Gy. Szentkláray Olga fordításában. Egy autó hátsó ülésén ültem, nagyon rossz utakon utaztunk, de engem nem érdekelt, csak még egy kicsit tovább haladhassak a kötetben. Teljesen elbűvölt a hangulata, rettenetesen féltettem Marlowe-t a harmincharmadik fejezetben, és úgy egyébként is, s nagyon érdekeseket és sötéteket gondoltam olvasás közben a szerelemről. És gondolok azóta is, valahányszor ismét kézbe veszem a kötetet. Biztosan más borítót választottam volna hozzá, lehetőleg zöld gyöngyökkel (olyan Klárisok-módon), de igazából mindegy: ez a regény bármilyen csomagolásban elbűvölő. Főleg, hogy immár Gy. Horváth László fordításában olvasható.

Raymond Chandler: Hosszú búcsú
21. Század, 2019
James Bond is ezt a könyvet olvassa az egyik eredeti Ian Fleming-regényben. Jó választás: Chadler talán legirodalmibbnak tartott Marlowe-kötete (már ha a "legirodalmibb" kifejezést valamilyen pozitív dologként értelmezzük). Olyan bűnügyi rejtély, amelynek a megoldását végig lehet sejteni, végül mégsem találjuk ki. S közben olyan különös történet, amelyben a hangulat, az atmoszféra, a világábrázolás mintha sokkal fontosabbá válna, mint egy eset megoldása. Marlowe-val is olyasmik történnek meg, amelyek még soha: szerelmes lesz, talál egy igaz barátot, akiért az életét is odaadná, gimletet iszik egymagában, és végül újra és újra csalódnia kell. Sóvágó Katalin fordításában látszik a szöveg minden olyan értéke, ami miatt Raymond Chandlert sokkal jobb írónak szokták tartani, mint mondjuk Erle Stanley Gardnert. (Ettől függetlenül én őt is szeretem.)

Donna Leon: Földből vétettünk
Geopen, 2019
Majdnem a legújabb Donna Leon-kötet került be a Geopen immár tizenhárom éve stabilan fennálló életműsorozatába. Az írónő, akinek minden története a csodálatos Velencében és környékén játszódik (miközben ő maga amerikai), szépen, finoman áttért a Simenon-féle Maigret-receptre. A főszereplő Brunetti felügyelő, akit egyszerűen lehetetlen nem kedvelni, legújabb könyveiben immár nem nagyon öregszik. Gyerekei továbbra is a felnőttkor határán állnak, ő és felesége pedig a legvonzóbb, legizgalmasabb és legegyedibb középkorú párt alkotják, akiről csak valaha olvastam. Ebben a részben Brunetti kényszerű pihenésre vonul el vidékre, ahol megküzd saját elpuhultságával, apja generációjának emlékeivel és egy évtizedek óta elhallgatott bűntény hosszú árnyékával is. Nagyon élvezetes könyv, csak ajánlani tudom.

Michael Connelly: Éjszakai műszak
Alexandra, 2019
Ez nagyon jól esett. Miközben a szerzőnek hirtelen két sorozata is kialakult (a Könyvmolyképző egymás után kiadta a három legkorábbi Bosch-regényt, a Sötét visszhangot, a Fekete jéget és a Feslett szőkét, amely még sosem jelent meg magyarul, a Művelt Nép pedig hosszas nyűglődés után ismét megjelentette A költőt), az Alexandra (átalakult maradéka) is újraélesztette a sorozatát. És mindjárt nagyon izgalmasan választottak: az Éjszakai műszakban ugyanis Connelly olyat tett, amit 2005 óta nem: új főhőst teremtett. 2005-ben íródott Az igazság ára, amely bemutatta Mickey Hallert, a Lincolnos ügyvédet. Ebben a kötetben viszont egy hősnő született, Renée Ballard, egy kemény és okos rendőrnő, akit eltussolni akart zaklatási ügye miatt helyeztek át az éjszakai műszakba. Nagyon fordulatos, izgalmas, és ami a késői Connellytől nem mindig megszokott, tempós a nyomozás a könyvben. Ráadásul a következő regényekben az író össze fogja hozni Ballardot Boschsal: remélem, ezeket is elolvashatjuk majd.

Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: Egyetlen igazság
Animus, 2019
2017-ben ezt írtam az írók előző regényéről, a Méltatlanokról: "Néha jó beleülni egy már kiült karosszékbe, vagy belelépni egy kényelmes cipőbe. Körülbelül így éreztem, amikor elkezdtem olvasni a svéd szerzőpáros ötödik Sebastian Bergman-regényét. (...) A szerzőpárosnak már olyan sok szereplője, olyan sok félbehagyott narratívája és még meg nem oldott karakterproblémája van, hogy az már szinte túlfeszíti egy skandináv krimi kereteit. Bizalommal ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szereti a fordulatos krimit és már ismeri Bergmant: de sajnos igaz, hogy a történet kétharmadából jószerint semmit sem fog érteni az, aki nem olvasta az előző négyet. Bízom benne, hogy a hatodik rész egy kissé rendet tesz a zűrzavarban: már alig várom." Nos, szerintem a rendrakás sikerült: ez az új regény sokkal nyugodtabb cselekményű, sokkal inkább a nyomozásra koncentráló és sokkal izgalmasabb könyv lett, mint az előde. Úgyhogy most is várom a következőt.

Linkek
Öt európai regény a Typotextől 2.
Öt nagyon rangos olvasmány
Öt könyv a világtörténelemről
Öt érdekes életrajz
Öt könyv a magyar történelemről 
Öt európai regény a Typotextől 1.