Amikor Johnston McCulley (1883-1958), a pályája elején járó pulp-szerző 1919-ben új főszereplőt talált ki addigi kedvelt hősei, a Black Star, a Spider, Thubway Tham és Captain Fly-by-Night mellé, nem gondolta, hogy történelmet ír.
Az All-Story Weekly 1919. augusztus 9. és szeptember 6. között, öt folytatásban, The Curse of Capistrano címmel közölte első olyan regényét, amelyben színre lépett Señor Zorro, a Róka, Alta California álruhás igazságosztója, aki éjjel fekete lova hátán, álarcban és köpenyben, kezében spanyol pengéjével üldözi a gonosztevőket, nappal viszont ő Don Diego Vega, a lankatag modorú, piperkőc caballero, aki még udvarolni is lusta, s kényes orrát egyfolytában csipkés, parfümözött zsebkendőkbe temeti.
Ezzel megszületett egy máig ható legenda, amely McCulley életművében 6 regényt, s 56 kisregényt, elbeszélést és novellát eredményezett, nem is beszélve a más szerzők által írt későbbi folytatásokról, filmregényekről és képregényekről, továbbá csak Amerikában kilenc filmet, öt folytatásos filmszériát, három televíziós sorozatot, s számos rajzfilmet inspirált, de készültek feldolgozásai Indiától Mexikón és Franciaországon át egészen Japánig világszerte mindenhol.
Zorro 2019-ben lett százéves: s úgy érzem, én is igazán most ismerkedtem meg vele eredeti formájában. Az idei adventem Zorróval telik: s leginkább ennek köszönhetően jutottam túl ezen a nehéz évvégén.
Épp ezért 2020-ban több posztban is tervezek írni a karakter és a művek iránti rajongásomról. Addig is mindenkinek ajánlom ezt a bejegyzésemet a témáról, amelyet a blog egyik első írásaként, majdnem tíz éve publikáltam itt: A fekete Róka.