Minden év végén, vagy a következő elején eljön az idő, amikor adatoló szemmel értékelem a blog előző 365 (három esetben pedig, így 2020-ban is 366) napját. Ilyenkor mindig szembesülők néhány régi adóssággal, de alapvetően nagy elégedettséggel szoktam végignézni az elmúlt időn, hiszen abban - kicsit - benne van az életem is.

2020-ban ismét nagyon fontos volt számomra a blog, már csak azért is, mert május 2-án ünnepelte a tizedik születésnapját. Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig: életem előző tíz évének elmaradhatatlan szereplője volt a Katherine's Bookstore, amelyet mindig szerettem írni, s amely rengeteg örömet, meglepetést és sikert hozott nekem. A jubileumi év tiszteletére logót is terveztem, s tíz ünnepi posztban emlékeztem meg a nagy eseményről.

Az örömbe csak a veszélyhelyzet miatti aggódás és túlmunka vegyített ürömöt. Ennek köszönhettem azonban nagy versolvasási lázamat az év közepén, amely végül létrehozatta velem a saját virtuális versantológiámat: a 70 költő 70 verse című vállalkozást. Így az évi poszttermésből hetvenet a számomra legfontosabb versek tették ki, ciklusokba rendezve.

A logó most szerepel itt utoljára...

Az év folyamán 136 posztom született: ennél csak 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben, a három folyamatosan az ekultura.hu-val töltött évben publikáltam többet, 2012-ben pedig épp eggyel kevesebb, 135 bejegyzést írtam. Így elmondhatom, hogy összességében jó évem volt. Már csak azért is, mert a nem igazán kedvező körülmények közt is azokról a témákról tudtam írni, amelyek a leginkább érdekeltek: mind a 136 posztom ide készült ugyanis eredetileg is, a blogra. Közülük 7 volt a raktárbejegyzés (könyv-, filmlista vagy bibliográfia), 129 viszont könyvekről, filmekről, élményekről és az olvasásról szólt, vagyis arról, ami a világból érdekelt. Ilyen sok "mindenféle témájú" bejegyzést még egyik évben sem posztoltam: 94 volt a legtöbb 2019-ben. De még akkor is, ha a 129-ből levonom azt a 70-et, amely nekem kedves verseket tartalmazott (de miért is vonnám le, hiszen ezeket a költeményeket én válogattam és szőttem egymás után...), akkor is 59 ilyen poszt marad, amelyekre igazán büszke vagyok.

A blogon az év végéig 679.300 lekérés történt: ez óriási növekedés ahhoz mérten, hogy mielőtt a 70 verssel visszatértem volna, az év közepén majdnem négy hónapig látszólag teljesen elhallgattam, s nem volt nálam mit olvasni. Köszönöm minden olvasómnak a kitartást, hogy vissza-visszanézegetett hozzám, remélve, hogy egyszer még kinyitom újra a Könyvesházat! Az ő érdeklődésüknek és hűségüknek köszönhetően a blogom idei nézettsége gyakorlatilag azonos volt a tavalyival - minden nehézség ellenére!

Szintén óriási öröm, hogy idén írtam meg a blog 1500. bejegyzését! Ez június hónap 21. posztja volt, Jónás Tamás Szerelmes versével. Bízom benne, hogy 2021-ben legalább újabb száz poszt kitelik majd tőlem, s így elérem és meghaladom majd az 1600 bejegyzést: csak bírja a Blogger... Érdekesség egyébként, hogy a blogot 2010 májusában kezdtem, az ötszázadik posztot 2014 januárjában tettem ki, az ezredik bejegyzést 2016 augusztusában publikáltam, az ezerötszázadikat pedig 2020 júniusában. (Közben 4 év telt el, 2, majd ismét 4: kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik majd ez a sorozat...)

Végül 2020. december 31-ig összesen 1543 bejegyzés vált olvashatóvá a blogomon. Az év legolvasottabb posztjai a következők voltak:

1. Tiszta hang és tiszta arc - Avagy ki az a James Darren? - 3. rész
James Darren amerikai színész, rendező és énekes, az Időalagút című televíziós science fiction sorozat egyik főszereplője, s az egyik kedvenc filmszínészem. Az életéről és pályájáról készített ötrészes posztsorozat egyik legnagyobb szívügyem volt az év elején. Több hónapig tervezgettem, lopott, éjszakázós időkben írtam, csak a képei válogatásán is rengeteget töprengtem, s bíztam benne, hogy elolvasása után talán másokban is érdeklődés ébred a színész és a korabeli mozi iránt. Az utolsó róla írt posztot azonban március 14-én sikerült publikálnom - mondanom sem kell, hogy a következő napokban én sem azzal foglalkoztam, ki is az a James Darren... Épp ezért örültem nagyon, hogy ahogyan telt az idő, egyre többen felfedezték maguknak a bejegyzéseimet: közülük végül a középső lett a legnépszerűbb, de annak, akit érdekel a téma, mind az ötöt szeretettel ajánlom az Időalagút, a Navarone ágyúi, a Star Trek: DS9 és a Let No Man Write My Epitaph színészéről: itt található az első.

2. Az Időalagút sorozat
Az év elején a másik igazán fontos téma számomra az Időalagút tévésorozat és az általa felvetett időutazási kérdések sorba szedése volt. Bár a magáról a sorozatról írt nagyívű(nek) szánt bölcselkedés még szerkesztés alatt van, azért egy minden részletre kiterjedő, de a lehetőségekig spoilermentes epizódismertetőt, egy már-már fárasztóan tényszerű adatoló posztot, és egy, a cselekmény felvetette időutazási szabályok és lehetőségek felett töprengő könyvismertetést az elmúlt évben is sikerült megosztanom a blog olvasóival. Sőt, egy kisfilmet is készítettem a sorozatról. Remélhetőleg nemsokára két újabb Időalagút-poszt is napvilágot lát majd.

3. Olivia de Havilland - Gyönyörű és tehetséges
Alighanem legjobban szeretett filmszínésznőm, a mozi aranykorának first ladyje, Olivia de Havilland mindig is a kedvencem volt. Nagy szomorúsággal értesültem róla, amikor júliusban, 104 évesen elhunyt. Megemlékezésképpen azonban már régen tervezett posztjaimat sikerült megírnom  és befejeznem a tiszteletére. Beszéltem másik kedvenc színészem, Errol Flynn és az ő kapcsolatáról a mozivásznon és a valóságban, s 20 pontban összeállítottam egy áttekintést is Olivia de Havilland életéről és pályájáról. Ez az augusztusi poszt lett idén a blog harmadik leglátogatottabb bejegyzése, ami nagy örömmel töltött el. Kedvenc De Havilland-filmjeim felsorolásával még adós vagyok, de már nem sokáig.

4. A MacGyver sorozat epizódlistája
Ez az áprilisi raktárbejegyzés mutatta meg talán a legjobban, mennyire eltűnt az írói vénám egy időre. Megalkotásakor biztos voltam benne, hogy néhány nappal később elkészülök a kedvenc epizódjaimat bemutató poszttal, ez azonban még mindig csak készül: áprilisban ugyanis régi bölcsességemet követtem, miszerint ha választanom kell, írok-e könyvekről (ez esetben filmekről), vagy inkább olvasok (filmezek), akkor természetesen az utóbbit választom. (Már amikor egyáltalán volt idő ilyesmire, mivel tavasszal elsősorban aközött kellett választanom, hogy amikor épp nem dolgozom home office, akkor tudok-e aludni egy kicsit...) De ami késik, nem múlik... És addig is itt egy kisfilmem MacGyverről.

5. Öt történelmi krimi
6. Öt könyv a magyar történelemről
7. Öt nagyon rangos olvasmány
8. Egy tucat izgalmas könyv - Egy tucat hosszú mondat
Az öt műfajilag egyforma kötetről szóló ajánlósorozatomat ebben az évben is folytatni szeretném. Sajnos a március megakadályozott abban, hogy nyolcnál több szülessen belőlük, az őszi visszatérésem után pedig kénytelen voltam inkább tucatos könyvajánlókat írni (bár cseppet sem tizenkettő egy tucat könyvekről...). Azonban látom, hogy ezeket mindenki szívesen olvassa: hiszen épp az ilyen ajánlók közlése egy könyvesblog egyik fő célja. Szóval készül a folytatás. Posztonként egyébként a kedvenceim: Frank Tallis: Bécsi vér, Hahner Péter: Magyarország szerencséje, Ivan Turgenyev: Apák és fiúk, H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött. Teljességgel különböző könyvek, de mindet bátran ajánlom bárkinek.

9. Tízéves a blog 5. - Újabb tíz férfiról
10. Tízéves a blog 3. - Tíz férfiról
Ha van kedvenc posztom az egész évből, akkor ez a kettő az. Az olvasók számára ez nyilvánvalóan csak két érdekes filmszínész- (avagy férfi-)lista, de számomra az összeállításuk a véleményem önmagam előtti tisztázásával, vállalásával, rengeteg pompás filmemlék felelevenítésével és igazán örvendetes képkeresgéléssel járt. És ami azt illeti, van még egy harmadik ilyen listám, immár hölgyekkel (is), amelynek a posztolására tavaly egyszerűen nem jutott méltó időm. De nemsokára következik... Ahogy a húsz úriemberről és filmjeikről is szeretnék még írni, hamarosan...

És hogy mit ígérek 2021-re? Ahogyan az új évet köszöntő posztomban is írtam, inkább semmi konkrétat (a fent felsoroltakon kívül: de itt csakis olyan posztokról ígértem, amelyek már majdnem készen állnak a közlésre). Egyszerűen csak szeretnék többet posztolni mint tavaly (nyugodtabb és boldogabb körülmények között), szeretnék egy kicsit jobb, megújult blogot vezetni, s végül: minden kedves olvasómat várom ugyanitt, a Katherine's Bookstore - akárhogyan számoljuk is - tizenegyedik évében!

A szokásos évi táblázatom a posztokról

Már csak egy magyarázat hiányzik: hogy miért kerültek a kalapos hölgyek a bejegyzésbe. Nos, amellett, hogy nagyon szeretem a századfordulós illusztrációkat, ezeknek a képeslapladyknek sokkal több közük van a bloghoz, mint azt gondolhatnánk. A rajzolójuk és kiadójuk ugyanis Maud Humphrey (1868-1940), az amerikai rajzművész, könyvillusztrátor és szüfrazsett, aki nem volt más, mint Humphrey Bogart édesanyja. Bár elsősorban a gyerekeket ábrázoló, bájos képeiről híres, kalapos hölgyeket is szívesen rajzolt. Bogartnak meglehetősen távolságtartó, különös édesanyja volt, de még a vezetéknevét is nekiadta keresztnévnek... Képei pedig igazán alkalmasak arra, hogy boldog új évet kívánjanak.

Linkek
2019 és a blog
2018 és a blog
2017 és a blog
Blogról, könyvekről, 2016-ról 
Ilyen volt 2015 - számokban, nevekben, címekben
Ez volt 2014 - a blogon
Számvetés - 2013
Évzáró töprengés három részben (2012)
A századik bejegyzés - Boldog új évet! (2011)
Boldog új évet! (2010)