Bejárni egy embert. Nem szokásom.
Nem engedik meg ugyanis. Senki sem.
Azok se, akiket muszáj lenne.
Azok se, kiket bejárnék szívesen.

Gyengeség huzatban szellőzködni.
Minden ajtót magára zár, aki nyílt.
Szavainkba költözik a semmi,
míg az ember megfelezi titkait.

Igazság és őszinteség csupán
a gondolkodás előítélete.
Ha beengedsz a homlokod mögé,
nem jöhetsz utánam te se és sose.

A szöveg forrása: Jónás Tamás: Önkéntes vak, Magvető, 2008, 47.