Életemnek ismét olyan korszakát élem, amikor egyszerűen semmi másra nem vágynék, mint hogy elmerüljek néhány igazán monumentális, klasszikus nagyregényben. Ez persze szokás szerint lehetetlen: a munka és egyebek miatt egyelőre nagyjából addig jutottam, hogy körbevettem magam ilyenekkel. Közben azonban megszületett ez a bejegyzés.

Ha ugyanis Sir Walter Scottról s az ő csodálatos regényeiről van szó, azonnal eszembe jut egy sorozat. Valaha ebben olvastam el a Nagy Skót Író legnevezetesebb regényeit, nem is tudva, hogy több közülük ekkor jelent meg először magyarul. Szerencsés korszakban születtem: nekem ezek ott voltak az iskolai könyvtár polcán, amikor érdeklődni kezdtem irántuk. Igaz, a szép papírborítója nem mindnek volt már meg.

A visszafogott, de szép és egységes fedélképek azonban ma kifejezetten fontosak számomra: jelképezik azt a magabiztos állandóságot, amellyel 1972-ben meg lehetett indítani egy sorozatot, amely azután majdhogynem a rendszerváltásig fennállt, s amelyben friss, vagy tökéletes precizitással felfrissített szöveggel láthattak napvilágot Walter Scott munkái.

Nem tudom, vajon volt-e konkrét sorozatterv az Európánál. Talán elképzelhető, hogy eleve tíz kötetben gondolkozott valaki, amely tizenegy év alatt, gyakorlatilag évről évre meg is jelent, s azután hosszabb szünet után sikerült hozzájuk csapni életműkiadásos külsőségekkel a közismert Rob Royt? Vagy épp ellenkezőleg, több más könyv lefordítása is tervben volt még, de a nyolcvanas évek már nem tette lehetővé ilyen sok nagy példányszámú, nagy jelentőségű, de nem kifejezetten bestseller besorolású cím megjelentetését? Vajon az életműkiadás utószavaiban többször emlegetett Az ódondász, A kolostor, Az apát, A kalóz lefordítására is sor kerülhetett volna valaha, vagy ezeket a szerkesztői mérce nem ítélte magyarul megismertetendő könyveknek? S vajon miért nem lett tagja soha a sorozatnak a mindenképpen első számú, nálunk is 1829 óta olvasott Scott-mű, az Ivanhoe? Talán mert modern, teljes fordításával már a sorozat tulajdonképpeni megszűnése után készült el az életműsorozat szerkesztője, Bart István?

Persze mindez csak azért érdekel, mert a rendszerváltozás óta Scott klasszikus művei szinte teljesen eltűntek a könyvkiadók kínálatából. Ha valaki magyarul szeretne Scott nagyregényeket olvasni, még mindig ehhez az életműsorozathoz érdemes fordulnia. 

Kötetei:

Redgauntlet, 1972
A fekete törpe, 1974
Nigel jussa, 1975
Waverley, 1976
A lammermoori nász, 1977
A lovag, 1978
Puritánok utódai, 1979
Midlothian szíve, 1980
Kenilworth, 1981
Quentin Durward, 1982
Rob Roy, 1987

Megjegyzés: A fekete törpe e kiadása a következő műveket tartalmazza: A Canongate-i krónikák bevezetője, A fa asszonya, A két hajcsár, A fekete törpe.
Walter Scott regényeiről ez a raktárbejegyzés szól.