Méltatlanul keveset lehet olvasni magyarul Barbara Cartlandról. Mivel a száz évet megélt hölgy (1901-2000) valóságos irodalmi legendának számít, mai bejegyzésemben róla és köteteiről szeretnék írni.

Barbara Cartland élete a külső szemlélő számára maga is olyan, mint egy romantikus-szerelmes regény. Mary Barbara Hamilton Cartland egy őrnagy és egy társaságbeli úrihölgy gyermekeként születik, együtt az új századdal. Üzletember nagyapja öngyilkossága és apjának az első világháború csatamezején való eleste után a család elszegényedik: az édesanya azonban továbbra is fenntartja magát, mivel ruhaszalont nyit Londonban. (1) A három gyermek tehát felnő (igaz a két fiú csak azért, hogy még húsz év múlva mindketten elessenek a világháborúban, ezúttal a másodikban, ráadásul egy napon), Barbara újságíró lesz. A Táncolj át a szívemen hősnőjéhez hasonlóan pici pénzért kicsi társasági színeseket adogat el a Daily Expressnek. 1922-ben megjelenteti első regényét, amely azonnal bestseller lesz. Az előkelő társaságban, mégis félig azon kívül dolgozik csinos hostessként, közben pedig folyamatosan ír. Bár későbbi rózsaszín regényeit olvasva nehéz elhinni, de a húszas-harmincas években még témáinak merészségével hódítja meg olvasóit.

1927-ben férjhez megy egy katonatiszthez, Alexander Curquodale-hez: házasságuk azonban csak öt évig tart, s lányukról, Raine-ről később azt állítja a pletyka, hogy György kenti herceg gyermeke. A férj végül arra hivatkozva válik el az írónőtől, hogy az szerelmi kapcsolatot ápol egy másik volt tiszttel, aki mellesleg férje unokaöccse, Hugh. Mindez annyira igaz, hogy Cartland válása után hozzá is megy a férfihoz, és annak 1963-as haláláig boldog házasságban élnek, amelyből két fiuk is születik. Cartland legneve-zetesebb rokona azonban Diana hercegnő: mivel Cartland első házasságából született lánya, Raine hozzámegy Spencer grófhoz, a hercegnő mostohaanyja lesz, Barbara Cartland pedig ettől kezdve a hercegnő mostoha-nagyanyjának számít. Az írónő egyébként is folyamatosan a legfelső társaságban mozog: fontos, bár különc személyiség az arisztokraták szemében, s valóságos sztár folyamatosan növekvő olvasótábora számára, akik közé elviszi az imádott-vágyott felső körök hangulatát. Bohém személyisége lehetővé teszi, hogy jóízűen rájátsszon mindarra, amit róla képzelnek: elsőként kezd vásárolni Norman Hartnelltől, a vele egyidős, ma már legendás brit tervezőtől, s 1979-ig, a férfi haláláig tőle öltözködik. Védjegyévé válik az önironikus luxus, a pink és a rózsaszín, a paróka és a festék, a kalapok és a kutyusok. Szívesen szerepel a televízióban, rádióban, nemcsak olvasóival remek a kapcsolata, de hamar jelenséggé válik, s az is marad haláláig: valami nagyon brit, nagyon fura és nagyon édes része az angol kultúrának.

Cartland elképesztően sokoldalúan járult hozzá országa fejlődéséhez. Művei még életében több milliárd példányban keltek el, mintegy hatszáz könyvet írt, s 99 évesen bekövetkezett halála után 160 kiadatlan kézirat maradt utána. Nem csoda, hogy a Guiness rekordok könyvébe is többször bekerült eladási példányszámaival, ám talán arról a leghíresebb, amikor egy évben, 1983-ban 23 regényt publikált összesen. (2) Ezenkívül a második világháború idején a vitorlázó repülőgépeket használó postaszolgálat megszervezésével, később az alternatív és a természetgyógyászat népszerűsítésével, alapítványi és karitatív munkákkal, valamint a szegény gyerekek és az angliai cigányok oktatásának támogatásával, javításával írta be nevét az országért sokat tevők névsorába. Mindezzel kiérdemelte, hogy bárónő lett és 1991-ben megkapta a DBE-t, vagyis a Brit Birodalom Érdemrendjének Lovagparancsnoki (Dame Commander) fokozatát, az angol irodalomban és a britekért végzett munkája jutalmául. 1988-ban Párizs aranymedállal tüntette ki (La Medaille de Vermeil de la Ville de Paris), 1953-ban megkapta a Szent János Rend Érdemrendjét, a nyolcvanas évektől pedig több repülési érdemérmet is.

Cartland könyveinek különlegessége az, hogy szinte saját műfajba tartoznak. Az írónőt nem lehet besorolni a "történelmi romantika" ma is divatos alkotói közé, hisz miközben szinte minden könyve az angol történelem egy kis szeletét eleveníti fel, már akkor ilyen regényeket írt, amikor a zsáner első szerzői még a pólyában feküdtek, az alműfaj pedig nem is létezett. Szerelmes ponyvaszerzőnek sem lehet tiszta szívvel nevezni: bizonyos könyvei felveszik a versenyt bármely ma is bestseller, vaskos történelmi regénnyel, más, korai művei azonban könnyed, divatos társadalmi regénynek is megfelelnének, ha nem lenne boldog végük. Ráadásul bár a szerelmes műfajban ma már kötelező erotikát nagymértékben kerülte, maradva a csókoknál és az eksztatikus repülés emlegetésénél, regényei a bennük rajzó hercegek és grófok ellenére mégis valószerűbbek, gyakorlatiasabbak, mint mondjuk egy Courths-Mahler-kötet. Meglehetősen rózsaszínen (3), de feldolgozta például azt a témát, miért és meddig kell tartogatnia magát egy szűz hölgynek. Ha valaki legyint a problémára, mondván, hogy ez már az ötvenes években lejárt lemez volt minden modern ember számára, gondoljon vissza a már emlegetett Diana hercegnőre: mennyire fontos volt az ő szűz királylány-mítosza, amikor habos-romantikus, királyi álomesküvőjét rendezték - 1981-ben.

Azonkívül egészen sajátos volt Cartland stílusa is: nem félt az édes-bús fordulatoktól, a romantika közhelyeitől és a nagy érzelmektől, ugyanakkor tudott nagyon anekdotikusan, bájosan és csevegően írni. Hiába habkönnyű minden regénye, látszik a szövegükön (még rosszul fordítva is), hogy olyasvalaki írta őket, aki egyáltalán nem követi ugyan a modern szépirodalom változásait, de teljes mértékben tisztában van az angol próza összes hagyományával. Ezenkívül hatalmas műveltséganyaggal rendelkezett: szemben a mai történelmi romantikus szerzőkkel, akik hosszas listákon nyilvánítják ki köszönetüket azoknak a titkárnőknek és munkatársaknak, akik utánajártak helyettük, mit ettek-ittak-viseltek, hogyan köszöntötték egymást, vagy hol fürödtek az általuk megírt időszakban az emberek, a Cartland-könyvek ilyen szempontból imponálóan hitelesek, ráadásul minden erőlködés nélkül tartalmaznak megbízható és élvezetes történelmi ismereteket, a sok-sok pillangószárnyon szálló regényfordulat hátterében, csak mintegy mellesleg.

Az alábbi lista szeretne kedvet csinálni Barbara Cartland magyarul is elérhető műveihez. Hátha kezedbe kerül valahol egy-egy rémes külsejű, de kedves kötet, s kedved támad megismerkedni a nálunk gyorsan elfelejtett, ám a briteknél ma is legendás írónő egyik sajátos, ám szerethető kötetével.

A kastély üdvöskéje
Magyarországon először Cartland egyik legfrissebb kisregénye jelenhetett meg. A bájos címlapú, de már messziről ponyvát sugalló Barbara Cartland legjobb regényei füzetsorozat első kötete 1991-ben íródott, mindössze egy évvel a magyar kiadás előtt.
A kis könyv a vidéki Anglia egy kitalált vidékén, a chadwoodi uradalomban játszódik 1824-ben. Az Indiából nemrég hazatért ifjú lord átveszi a váratlan örökségként rászállt kastélyt és birtokot. Takarékoskodó, látszólag embertelenül praktikus szemléletével azonban csak megkeseríti a földjén élők életét. Egy ingerült szóváltásban Lord Lenox életveszélyesen megsebesül. Ekkor kezd el cselekedni a nevében az okos papleány, Olivia, és a környék jótevőjeként mutatja be a kastély új urát. Ahhoz azonban, hogy intézkedhessen a nevében, alá kell íratnia az ájult férfival egy meghatalmazást...
Nagyon rövid és nagyon kedves történet, amelyben sok cselekményes, érdekes, párbeszédes jelenet sorjázik. Egyetlen lélegzettel elolvasható, könnyű szövegébe azért belefér egy bájos gyerekszereplő, a vidéki Anglia dicsérete és a lelkészi stallumok korabeli működésének magyarázata.
Történet: 5 Megvalósítás: 4 Fordítás: 4

Megcsúfolt érzelem
A Barbara Cartland legjobb regényei füzetsorozat második kötete egy a napóleoni háborúk korában játszódó 1972-es történet lett. A korszakra esik a hagyományos értelemben vett kémkedés történetének kezdete, így ígéretes regénytémának ígérkezik innen választani cselekményt.
1803-ban, éppen abban a rövid időszakban, amikor britek és franciák között beállt a fegyvernyugvás, ám minden percben várható volt "Boney" inváziója a szigetország ellen, Sir Justin Alton, az admiralitás megbízottja folyamatosan kutat az után, ki lehet az áruló a külügyminisztériumban, ki segíti Bonapartét kémként és ügynökként. Közben a márki megismerkedik egy ártatlan és kedves lánnyal, aki a különös Sylvina névre hallgat, s valamiért rettenetesen tart Alton márkijától - bár nem tudja, hogy az Sir Justinnal azonos. Miközben a márki egyre jobban beleszeret a feltűnő és eltűnő lányba, azt házasság várja a különös Mr. Cuddington oldalán. Ki mit titkol a kémek és ellenkémek játszmájában?
Legalább kétszer olyan hosszú történet, mint A kastély üdvöskéje, így sajnos nagyítóval olvasható betűmérettel szedték, hogy beleférjen a füzet terjedelembe. Sylvina hagyományos bajban lévő, bájos hősnő, aki sajnos jobban kommunikál a kutyájával, mint az ismeretlen férfiakkal. A történet csak lassan indul neki, a befejezés azonban romantikus és izgalmas.
Történet: 4 Megvalósítás: 3 Fordítás: 4

A szerelem küldönce
A Magyarországon úttörő füzetsorozat ezzel a regénnyel zárult, hogy a következő évben könyvsorozattá alakuljon. A füzetmérethez viszonylag nagy terjedelmű regény 1961-ből való, s 1587-ben, egy évvel a spanyol Nagy Armada Anglia elleni támadása előtt játszódik.
Ha már romantikus, történelmi kémtörténethez kell időszakot találni az angol históriában, az Erzsébet-kor a legmegfelelőbb. Sir Francis Walsingham újkori titkosszolgálata a legjobb volt egész Európában, ráadásul előkelő úriemberekkel is dolgoztatott (bár annyian nem voltak, ahányukról már történelmi romantikus könyv született.) Ráadásul Erzsébet királynő személyisége is olyan izgalmas, sokféle, hogy regényírónak öröm akárhányszor felidézni. Ezt teszi A szerelem küldönce is, anekdotikusan és érdekesen, amelyben a szép Andorának, a királynő új, vidékről érkezett udvarhölgyének be kell illeszkednie az intrikákkal, gonoszsággal, árulással és ostobasággal teli udvarba. Amikor véletlenül kihallgat egy megbeszélést a királynő, Sir Francis Drake és az angol flotta többi vezetője között, személye értékessé válik a spanyol zsoldban szolgáló kémek számára, így többen is megpróbálják megtudni, mit is tud pontosan. De vajon ki az, aki álarcot visel a környezetében és II. Fülöp kémeként még a lány életét is feláldozná?
Amennyiben az ember romantikus történelmi históriát szeretne olvasni, ez a receptnek leginkább megfelelő. Vonzó főhősök, szerelem helyett gyűlölet a lány, gúny a férfi (a kiváló Sir Hengist) részéről, sok-sok korrajz, bálok, ruhák, a királynő magánéletének bonyolítása (ez az Essex-korszak), hadtörténelmi részletek, sok vita, nyomozás, meglepő fordulatok - ez jellemzi a regényt, amely épp addig tart, ameddig kell.
Történet: 5 Megvalósítás: 5 Fordítás: 5

A vásott angyal
Elképesztő példája annak, hogy a mai idézőjelben értett kifejezésekkel teli világban hogyan lesz egy nagyon rózsaszínű, klasszikus félreértés-történet címe erotikus felhangokat sugárzó... Pedig A vásott angyal tényleg angyali: egy kitalált angol királyi hercegnő németföldi kalandjait olvashatjuk az 1975-ben született regényben. A füzetsorozat jogai új kiadóhoz kerültek, így ez a regény már könyvben olvasható, igaz, elképesztő, szívecskés pink csomagolásban, borzalmas fényképpel a borítóján. Fordítója viszont a kiváló Falvay Mihály.
Lady Victoria Mathilda  Teterthon-Smythe, a nagy Viktória királynő másodunokahúga csak egy kis hercegnő, mégis komoly feladatra jelölik ki. Neki kell feleségül mennie Maximilianhoz, Oberniának, a Bajoroszággal, Ausztriával és Württemberggel határos kitalált kis német országnak az uralkodójához. 1879-ben, a porosz vezetésű, bismarcki Németország létrejötte után járunk, amikor Angliának létfontosságú a jó kapcsolat a kis német fejedelemségekkel is. Tilda azonban már előre utálja férjét, aki bizonyára ronda lehet, mert nem engedi magát fotografálni, és nagyon elvetemült, mert igazi nőcsábásznak mondják. II. Lajos bajor kastélyainak meglátogatása után az Oberniába utazó hercegnő elszakad kísérőitől, belekeveredik egy zajos müncheni diáktüntetésbe, ahonnan egy lovagias fiatalember, Rudolf menti ki. Tilda egy idő után már biztos benne, hogy ez az ember lesz a férje... Előbb azonban még egérutat kell nyerniük a titkosrendőrök elől.
A vígjátéki jelenetekkel teli regény helyenként kissé túl kedélyes, viszont végre egy valamennyire cselekvő hősnőt mutat fel.
Történet: 5 Megvalósítás: 4 Fordítás: 5

Mondj igent, Samantha
Ismét egy különös eredeti cím: amikor Cartland 1975-ben megírta ezt az 1928-ban játszódó szerelmi történetet, a Samantha még ritka név volt, s a legkevésbé sem amerikai. A hősnő sem valamilyen lángvörös szépség egy farmról, hanem csendes, vidéki papleány, akit a helyi jótékonysági vásár vendége, az országos hírű fényképész fedez fel. Samanthából modell lesz, csábító, tapasztaltnak tűnő vamp: ám belülről ugyanaz a kis, tájékozatlan nyuszi, akinek fogalma sincsen róla, a csókolózáson kívül egészen pontosan mi várhat rá egy férfi karjaiban, sőt, már a csókot is csak a házasságkötés után tartja megengedhetőnek.
Mulatságos és szívszorító kalandjait maga meséli el anekdotikus, szórakoztató stílusban, s bár természetesen a könyv végén révbe ér, kivételesen nem lehetünk egészen biztosak benne, ki mellett. A könyv nagy erénye az elbeszélésmód. Samantha naivitása nem fárasztó, mint az E/3. személyű könyvekben, hanem kedves, hihető, mulatságos és bájos. A cselekmény pedig részletesen bemutatja Anglia felsőbb társadalmi rétegeit a húszas években, egyúttal karikatúráját is adva a "divatos" úri társaságnak.
A magyar kiadásból sajnos kimaradt az évszám, s hacsak nem érzékeny valaki a divatra, a ruhaleírásokból rájőve, hogy a húszas években vagyunk, zavarónak találhatja Samantha ábrázolását "modern hősnőként" szemlélve őt. Cartland azonban ezúttal a saját fiatalkoráról ír rózsaszínesítve, talán ezért olyan meggyőző a habkönnyű, de nagyon szórakoztató regény szereplőábrázolása és cselekményvezetése.
Történet: 5 Megvalósítás: 5 Fordítás: 5

A szív szava
A harmadik botrányos borítójú, rózsaszín Cartland-kötet szintén 1975-ben íródott, ám az eddigieknél korábban, 1819-ben játszódik.
Igazi Hamupipőke-történet: a szép Lalitha először elveszíti anyját, majd az apját is, házába pedig beköltözik egy nő, aki azt állítja, hogy nemsokkal Mr. Studely halála előtt a férfi második felesége lett. A kéretlen mostohaanya nemcsak kiforgatja örökségéből a fiatal lányt, s cseléd-Hamupipőkévé teszi saját gyermeke, a kacér Sophie mellett, de állandó félelemben tartva Lalithát azt is eléri, hogy Londonban már saját lánya szerepelhessen a Studely-örökösnőként, Lalitha pedig úgy éljen, mint szerencsétlen fattyú, alávetett rokon. Amikor a házassággal játszó Sophie elígérkezik a gazdag és romantikus Lord Rothwynnak, ám végül mégsem óhajt vele megszökni, Lalithát küldi, hogy lemondja az esküvőt. A lord megsajnálja az akaratától teljesen megfosztott lányt, és őt veszi el feleségül, hogy megvédhesse. Sophie és anyja azonban nem hagyhatja, hogy Lalitha boldog legyen...
Elképesztően túlzó és viharos történet, amiben a házastársak zavaróan nem beszélik meg egymással a múltat, a gonosz szereplők velejéig, és a semmiért gonoszok, Lalitha pedig olyan akaratgyenge, amit szinte semmilyen lelki terror nem magyaráz meg. Ennek ellenére, mi tagadás, jó olvasni a kis könyvet, ráadásul a korabeli építészet, a leánykereskedelem és a fogadások férfivilágának ábrázolása is igazán érdekes benne.
Történet: 4 Megvalósítás: 4 Fordítás: 4

A szerelem lángja
E könyvecskével fulladt ki először a magyar Barbara Cartland-könyvkiadás - nem a regény hibájából. Az 1975-ben íródott kötet a 19. század végén játszódik, 1892 Amerikájában indulnak az események, majd Párizsba és a korabeli Angliába vezetnek a szálak.
A főhősnő, Emmeline Nevada Holz, a széltől is védett, tejben-vajban fürdetve nevelgetett tizennyolc éves milliomoslány már alig várja, hogy végre megismerhesse a világot. Csak az keseríti el, hogy élete első európai utazása valószínűleg egyben az utolsó is lesz szabad emberként. Özvegy édesanyja ugyanis már megegyezett lánya házasságáról egy hamisítatlan angol hercegnével, akinek idősebb fia, Grantham hercege már várja is Vadát a kastélyába, az esküvőre. Párizsba is csak azért tehet egy kitérőt a lány, hogy a legelőkelőbb cégnél állíttassa össze a kelengyéjét. Semmi sem úgy történik azonban, ahogy a mamák eltervezték. Vada kísérője lábát töri, így a nagyvilági életről mit sem tudó lány egyetlen komorna kíséretében érkezik meg Párizsba, ahol a Worth szalon ruháinál sokkal jobban érdekli a Szajna balpartja, a művészkörök, a párizsi mulatók, az impresszionisták festményeiről ismert táncosnők és a szimbolista költők világa. Itt ismerkedik meg a jóképű és udvarias Pierre Valmont-nal, aki többször is épp jókor siet a segítségére a váratlan kalandokkal és veszélyekkel szembetalálkozó lánynak....
Erre a regényre kellett a legtöbbet "vadásznom": három évig tartott, mire sikerült elolvasnom: de azt hiszem, érdemes volt várni. A tempós és érdekes történet főhősnője, Vada rózsaszín ártatlansága ellenére is árnyalt és szerethető figura, szerelme, Pierre egyszerre vonzó és titokzatos, a korabeli párizsi kulturális és mindennapi élet leírása pontos és lebilincselő, s a könyv fordítása is igen jól sikerült (élmény volt végre egy olyan anya-lánya párbeszédet olvasni, amiben a lány nem tegezi az édesanyját per te - pl. "Arra gondol a mama?").
Történet: 5 Megvalósítás: 5 Fordítás: 5

Mindhalálig
Ez a könyv az írónő talán legnépszerűbb műve. S ez nem csak puszta szó. A belőle 1989-ben készült brit tévéfilmben Lysette Anthony és az ifjú Hugh Grant mellett olyan színészek játszottak, mint Michael York, Oliver Reed és Claire Bloom. A regény is változatlanul népszerű, pedig 1952-ben jelent meg először, vagyis idén már hatvan éves.
A történet előzménye a Cromwell-protektorátus alatt játszódik, 1658-ban, a fő cselekmény azonban a Stuart-restauráció idejére tehető, amikor II. Károly már dicsőségesen visszatért Angliába és elfoglalta a trónt. Lady Panthea, a királyné udvarhölgye nagy titkot őriz: négy évvel azelőtt a mindössze tizenhárom éves lány hajlandó lett volna házasságra lépni egy köztársaságpárti adóbeszedővel, ha az megmenti Panthea fivérét, akit a száműzött király támogatása miatt börtönöztek be. Az erdőben azonban titokzatos bandita állította meg a kocsijukat fekete maszkban, velencei csipkegallérban, majd elperelte Pantheát csaló férjétől, aki hitszegéssel vette rá a lányt a házasságra: tudta ugyanis, hogy testvérét már előző nap kivégezték. A Csipkegalléros párbajra hívta a becstelen férfit és legyőzte. Panthea négy év után sem sejti, ki lehetett az idegen, de életét adná érte hálából és szerelemből. Jelenleg azonban más kell, hogy nyugtalanítsa: unokatestvérének, Luciusnak a mesterkedései, melyekkel hozzá akar jutni a családi vagyonhoz, és a szép Lady Castlemaine intrikái, aki II. Károly első számú szeretője szeretne lenni, ehhez azonban el kell távolítania az udvarból vetélytársait. Vajon ki segíthet Pantheának? Meddig állhat mellette a Csipkegalléros, aki akárhogyan is, de körözött bűnöző?
A lendületes, érdekes, csavaros történet, rengeteg történelmi aprósággal szórakoztatja az olvasót, a romantikus téma pedig a törvényen kívüli úriemberről rengeteg filmszerű jelenet beillesztését teszi lehetővé. Felejthetetlen alakok, érdekes befejezés: a Mindhalálig (csak tudnám, ez a cím mit jelentett a magyar fordítónak, hogy ezzel sújtotta a könyvet) a műfaj egyik klasszikusa.
Történet: 5 Megvalósítás: 5 Fordítás: 3

Táncolj át a szívemen 
A könyv a magyarul megjelent legkorábbi Barbara Cartland-mű, mivel 1933-ban íródott. Nem sokkal korábban, 1929-30-ban játszódik, így  tulajdonképpen történelmi romantikusnak sem nevezhető a könyv, hiszen az írónő saját korát mutatta meg benne, ahogy előszavában írja, hűségesen a valósághoz, csak éppen boldog véggel.
A főhősnő, Fiona teljesen egyedül, magányosan él Londonban, ahol a gazdagok fényesen, boldogan és a viharos húszas éveknek megfelelő stílusban múlatják a napokat, lecsúszni azonban nagyon könnyű, s talán a legnehezebb akkor, ha valaki társadalmilag nem engedheti meg magának, hogy ne "elegáns", polgári munkát végezzen, ilyen állást viszont nem kap. A regény egyetlen hatalmas hullámvasút: Fiona a tisztes jólétből az éhezés szélére, az éppen hogy megélésből a gazdag, boldog, jövőt ígérő kapcsolatba, majd onnan ismét az éhhalál szélére zuhan. Közben kipróbál mindent: modellkedik, táncot tanít, hostesskedik, dolgozik mulatóban és éhezik ágyrajáróként, majdnem örökbe fogadják (bár a világ szemében kitartják), ám aztán mindent elveszít, megpróbálkozik a zsarolással és a spórolással, míg végül története tragikus véget érne, ha...
A könyv sok apró eseményből, kiszámíthatatlan, pikareszk fordulatból áll össze. Amitől mégis tipikus Barbara Cartland, hogy Fionának végig sikerül megőriznie ártatlanságát, sosem züllik el, s végül szinte deus ex machinaként eléri a boldogságot a vágyott férfi oldalán. A könyv előnye a hátránya is: a színes kaleidoszkóp szórakoztat, de nem áll egészen össze jól szerkesztett regénnyé. A fordítás borzalmas.
Történet: 4 Megvalósítás: 3 Fordítás: 2

Kitaszítva
Ez az egyik legkedvesebb, ugyanakkor a leginkább olvashatatlanul, egyszerűen rettenetesen fordított Cartland-könyv magyarul. Rövid és bájos történet, amely 1803-ban játszódik a londoni Drury Lane színház berkeiben és a képzelt Ravenstone herceg vidéki birtokán. 1976-ban jelent meg először, s mind az angol színház történetének, mind a skót öröklési szabályoknak a beható ismeretéről árulkodik.
Beau Bardsley a korszak elismert, fantasztikus színésze, aki ráadásul erkölcsös és családszerető életmódjával és állandó jótékonyságával is kivívja kortársai tiszteletét. Tizennyolc éves lányára, Shimonára borzasztóan vigyáz: felesége halála óta még azt is megtiltja a magára maradt lánynak, hogy kilépjen a szülői házból. Nem láthatja apját a színpadon, nem mehet a vegyes erkölcsű és különös elvek szerint élő színészek, s harsány közönségük közelébe. Így magányos, befelé forduló, ám rendkívül művelt és érzékeny nővé érik. Egy alkalommal kihallgatja apja és a kétes hírű Ravenstone herceg beszélgetését: a hercegnek olyan színésznőre lenne szüksége, aki zordon és felettébb erkölcsös nagybátyjuk előtt néhány napon át eljátssza a herceg unokaöccsének feleségét. A befolyásolható, ám jóindulatú Alister ugyanis nemcsak színházi hölgyet vett feleségül, de ráadásul olyat is, aki képtelen viselkedni a társaságban, így ha őt mutatja be a gazdag skót nemesnek, az sosem hagyja rá a pénzét. Bardsley elutasítja a nem túl elegáns tervet, amikor azonban súlyosan megbetegszik, Shimona elhatározza, vállalja a feladatot, hogy az érte kapott pénzből Európába vihesse beteg apját. Kilép a házból és elmegy a herceghez...
Ha a fordító nem halmozta volna tele stílustörésekkel, félreértett és félrefordított mondatok halmazával és anakronizmusokkal, a kedvenc könyvem volna. Könnyed, mulatságos történet, sok humorral, meglehetősen érzelmes, de - talán - nőknek tetsző véggel. Ráadásul - bár kívülről úgy néz ki, mint a többi Gold Book-kiadás - legfeljebb fele olyan vastag, inkább kisregény terjedelmű szöveg (csak hatalmas betűkkel szedték). Így jó olvasmány lehet - bár talán inkább angolul.
Történet: 5 Megvalósítás: 5 Fordítás: 1

Kísértet Monte-Carlóban
Vérfagyasztóan ármánykodó szereplők bosszúdrámája 1874-ből. Az 1951-ben íródott kötet talán a legvadromantikusabb Cartland-könyv magyar nyelven.
Az ifjú Mistral éppen hogy elhagyta a zárdát, ahol nevelkedett. Most állítólagos nagynénjére vár a feladat, hogy bevezesse a társaságba és férjet keressen neki. Ám már a regény első lapjairól kiderül, a kedves "Emilie néni" saját kegyetlen céljai eszközének tekinti a gondjaira bízott lányt. Mint Madame Secret jelenik meg a társaságban, a lánynak pedig a még titokzatosabb ismeretlenné kell válnia: Monte Carlo kísértetévé. Még szerencse, hogy amikor, röviddel megérkezésük után a napfelkeltét csodálja, Mistral találkozik Sir Robert Stanforddal... Mi lehet a célja a magát nemessé kinevező, szélhámos Emilie-nek? Kit gyűlöl olyan engesztelhetetlenül? Miért zárja el mindenkitől Mistralt? S milyen szerep vár a történetben az egzotikus rádzsára és a különös nagyhercegre?
Titkok, zsarolás, családi történetek, megcsalás, álruhák és nagy egymásra találások könyve a regény. A fordítás felejthető, talán ezért hat a könyv mégis kissé vontatottnak. Dúlnak a nemes érzelmek, de most talán kicsit sok van belőlük. Ennek ellenére szórakoztató kirándulás lehet a könyv az elképzelt 19. századi Európába.
Történet: 4 Megvalósítás: 3 Fordítás: 3

Játék a szívvel
A nagyívű regény laza folytatásával, a Szívek párbajával együtt 1949-ben jelent meg. Érdekes módon ez az írónő egyetlen sorozata: szemben a ma olyan divatos, négy-tíz részből álló, történelmi romantikus családtörténetekkel, Cartland inkább önmagában is megálló, változatos regényeket írt. Ha valami, akkor ez szabályos történelmi romantikus könyv, érdekességét az adja, hogy olyan régi, mégis máris azt a receptet használja, amit a ma is olyan divatos regency-regények.
A szép Serena Staverley apja gyógyíthatatlan szerencsejátékos. Egyik éjjel lánya kezét (pontosabban a kezével járó nyolcvanezer font jövedelmet) is felteszi egy játszmára, és veszít a botrányos hírű Vulcan márkival szemben. Amikor másnap párbajban meghal, egyedül hagyja lányát, aki csak a törpe szolgálóra, Eudórára és a saját eszére, szívére számíthat a későbbiekben. Vulcan márki meghívja őt a kastélyába, hogy megismerkedhessenek. Ott él azonban anyja,  a márkiné is, aki semmiképp sem szeretné, hogy bárki a nyomába lépjen, ráadásul szintén veszedelmes szerencsejátékos, s kártyaadósságát a franciákkal való csempészésből rendezi. Aranyszállítmányok Napóleonnak (a könyv 1803-ban játszódik), titkos folyosó, tengeri vihar, a múlt szerelmi történetei, lányrablás és gyilkossági kísérletek színesítik az izgalmas, bonyolult történetet.
A könyv fordítása nem hibátlan, de az egyik legjobb a kiadó könyveié közül, mulatságos azonban, hogy ezt a regényt később sikerült kiadni, mint a folytatását.
Történet: 4 Megvalósítás: 4 Fordítás: 4

Szívek párbaja
A Játék a szívvel szintén 1949-ben megjelent laza folytatásában már 1821-ben járunk. Lord Vulcannak és feleségének már van egy tizenhét éves lánya, Caroline, aki épp olyan fékezhetetlen és vakmerő, mint az apja, s épp olyan bájos és okos, mint az anyja.
Különös tehetsége van ahhoz, hogy bajba keveredjen: először kocsiversenyre megy kettesben a közismerten kéjsóvár Sir Montaguval, majd amikor rájön, valójában lányszöktetésbe egyezett bele, gyorsan kereket old a fogadóból és gyalogszerrel indul hazafelé. Így épp alkalma van belebotlania egy hullába, s nemsokára feltűnik egy fiatalember is, a közeli kastély ura, Lord Brecon, ám állítja, bár őt zsarolták, nem ő a gyilkos. Caroline pedig valahogy hisz neki... Nem sokkal később kapva kap az alkalmon, hogy egy kis fondorlattal bejusson a Brecon-kastélyba, mint társalkodónő - és nyomozni kezd.
Régi bűnök és régi titkok tárulnak fel a botcsinálta nyomozókisasszony előtt, elveszettnek hitt szerelmeket talál meg, remekül elvezeti a háztartást, megleli a gyilkost és természetesen elnyeri a lord szívét is. Nekem a könyv kissé lassabb tempójú, mint az előzménye, a szálak azonban érdekesen bonyolódnak, a befejezés pedig megható. E két kötettel ért véget a magyar Cartland-kiadás, mindmáig nem jelent meg újabb regény az írónőtől.
Történet: 4 Megvalósítás: 4 Fordítás: 4

Link:
Barbara Cartland regényei magyar nyelven

(1) Talán nem is olyan vicces ezután azt olvasni Agatha Christie-nél két korai regényben is, milyen kellemetlen is a gazdag ember lányának, amikor muszáj vásárolnia elszegényedett barátai kalap- vagy ruhaüzletében...
(2) Hozzáteszem, olvashatóakat!
(3) Sőt, inkább pink színben, ahogyan fia édesanyja életműsorozatát elnevezte Pink Collectionnek, Cartland kedvenc színéről.
(4) És ki van itt: jobbra a tizenéves Diana Spencer egyszerre három friss Cartland-regény felett...