2013. január 18., péntek
10. rész: Mindenféle magyarok
A mai összeállításban csupa magyar könyv szerepel: először a nagyon szépnek számító irodalom, aztán az, ami még bizonyosan szépirodalom, majd az, amit diplomatikusan irodalomnak nevezek, mert egy kicsit másmilyen könyvek gyűjteménye.
Egy biztos, mind jó könyv és szórakoztat.
I. Nagyon szép irodalom
(különböző gyűjtemények 1968-2008 között)
Örkény egyperces novellái egyszerűen megunhatatlanok. Bár sosem főzök lágytojást és általában az általam felhívott számok sem jeleznek foglaltat, az életemben mindig helye van az egyperceseknek, időről időre újraolvasom a kötetet. Kedvenceim: Az otthon és az In memoriam Dr. K. H. G. (háborúról, barbárságról, szeretetről), Egy magyar író dedikáció (Tá-Dé-Vé és a magyar történelem változásai:), a Van választásunk (a tökéletes groteszk), az Apróhirdetés és a Gondolatok a pincében (mert rólunk szól).
A világ legjobb, leggroteszkebb kisregénye, s a csodás színdarab ugyanebből. Nekem mindkettő megvan. Ráadásul a film is kiváló Latinovits Zoltán főszereplésével. Annyira fájdalmas! Sokszor gondolkozom, hogy szerettem volna-e megtudni Gyula halálát, ha Mariska vagyok, hogy én is beleszerettem volna-e az őrnagyba, mint Ágika – és hogy én is bekaptam volna- e a csipogót? De sajnos egy biztos: hogy sosem nyertem volna vissza önmagam úgy, ahogy Tót tette a margóvágó használatával a végén…
„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”
Szerk.: Mácsai Pál – Bereményi Géza, Palatinus, 2002, 2009
A szöveg már korábban rámtalált: hallgattam CD-n, majd láttam élő közvetítésen a televízióban Mácsai estjét. Fantasztikus, halálra röhögtető, mégis tragikus-szomorú-felemelő életrajzi összeállítás Örkény életéről Örkény írásaiból. Megvalósul a lehetetlen: tényleg olyan, mintha ő ülne ott és anekdotázna. Szenzációs!
Mindenesetre most egy hónapig senki nem mondja ki azt a szót, hogy mackósajt vagy netán tat: mert belehalok a nevetésbe…
Magvető, 1990, Ulpius-ház, 2005 (Kristályrács címen)
Hat kiváló dráma. Természetesen a Magyar Médea az, amiért újra és újra kézbe veszem (elképesztő, nagyon szép!), de mind a hat mű kiváló, előadást váró.
Pesti Szalon, 1996
A könyv remekül kiegészíti a Mérleg című drámaválogatást. Kezdődik három novellával, amelyek közül a Hazaérkezés nekem egy őszintébb Szerelem. Folytatódik egy remek, allegorikus (?) történelmi kisregénnyel, amely korábban drámaformában szerepelt a Mérleg kötetben. Majd két modern, de teljességgel olvasható, ma is izgalmas, remek dráma jön. Érdekesség, hogy a Kő a kövön azonos a korábban Mérleg címre keresztelt drámával.
Pesti Szalon, 1991
Kiváló interjú-cikk-tanulmánykötet. A fordítás műhelytitkairól, irodalomról, erkölcsről, múltunkról. Szeretem.
Jókai és Mikszáth között, helyett, alatt olvasandó… Varázslatos, különleges, „rendes” regény és elképesztő játék a szavakkal, közhelyekkel, a regénnyel. Nagy kedvenc.
Varázslat. Játék. Próza.
Széphalom, 1999
Kedvenc költőnőm harmadik kötete, nekem pedig a legjobban szeretett kortárs verseskötetem. Minden versét imádom! Valamennyivel azonosulok, valahányszor újra kézbe veszem a kötetet. Egyszerre keserít el és fog meg az a szimbolikus magány, amely Szakács Eszter lírájából sugárzik.
Bővebben itt írtam a költőnőről: Két kedvenc kortárs költő.
II. Szépirodalom
Furcsán bölcs, szentként profán, hitetlenül hívő regény. Mózes közismert története újramesélve. A kerettörténet rafinált: egy angol hölgy letört cipősarkának köszönhetően előkerül Izraelben egy újabb tekercs, egy titokzatos, apokrif Mózes-történetváltozat. Kicsit töredékes, kicsit zavaros, lehet, hogy egy kicsit gnosztikus… És benne minden másképp van. Ez a Mózes Thomas Mann Józsefjéhez hasonlatosan kissé méltatlan. Faragatlan, köznapi, tévelygő, bizonytalan. Állandóan vitára, érvelésre kész – na, de Istennel? Sokszor fél, ha hősies, maga sem veszi észre. Büszke, aztán szégyelli, hogy gőgös volt. Hirtelen haragú, de pátriárkai. Nagyon-nagyon emberi. A szerző a történeten sem fél igazítani – a könyv vége kivonulás helyett olyan, mint a meleg eső… Jó könyv.
A híres történelmi-regényíró rendhagyó műve, amely a második világháború előtti sötét és reményvesztett időszakot idézi fel. A téma egy nagy, tragikus végű szerelem és egy rendhagyó Hamlet előadás megvalósítása. 1941-ben vagyunk, zsidótörvények, közelgő háború és a gyűlölet idején… (Az íróról itt írtam: Erdődy János - Lépcsőházi gondolatok egy nagy íróról.)
Rendhagyó Rejtő-regény. Nemcsak mulatságos, szomorú is. Nemcsak paródia és önparódia, költői is. Minden benne van, amit a korabeli komoly próza tud, csak épp Rejtő-féle tükörben: groteszk, megdöbbentő, megnevettető, megríkató egyvelegben. Nagyon jó könyv.
Az első Rejtő-regény volt, amit elolvastam. Kedvenc könyveim közé tartozik. Amikor először olvastam, halálra izgultam magam rajta, sőt, a kísértettörténet egészen ijesztő volt. Ma is imádom. Az összes szereplőt, az összes kalandot, a bonyolult, szabályos, végigvitt detektívrejtélyt és a rengeteg fergetegesen mulatságos epizódot. Igazi Rejtő!
Nagyon sokáig ez volt a kedvenc Rejtő-regényem és most is szeretem. Tökéletesen egyesíti magában a krimit és a krimiparódiát, az Edgar Wallace-féle kalandos afrikai és kémregényt, meg annak a kifordítását, egyszerre komolyan vehető és veendő rejtély (ami a Buddha-rejtést illeti, egyenesen a nagy Sherlock Holmestól merít), amely közben teljesen rejtői módon mulatságos is. Annak ellenére, hogy már újabb kiadásban is megszereztem, a régi Albatroszos kötetet, melyen fekete-fehér fotókezek nyúlnak egy Buddha-szobor felé, most is őrzöm, hiszen ebben az ütött-kopott kiadásban olvastam a könyvet húsz éve. (A szerzőről itt írtam: Rejtő Jenő, P. Howard, Gibson Lavery és a többiek.)
A vékony kis kötet igen érdekes vállalkozás.
Egyrészt egy érdekes, II. világháborús kalandtörténetet tartalmaz, az Északi fényt, amelyben angol és norvég ellenállók megkísérlik elszabotálni a norvég üzemben történő hadi kísérleteket (a nehézvízgyártás megakadályozása – ha nem is így, de – a valóságban is megtörtént a világháború alatt).
Az 1944-es napló, amely töredékes visszaemlékezést tartalmaz a német megszállásról, Budapest 1944-éről, a kiugrási kísérletről és megakadályozásáról Barsi Ödön, a Rádió munkatársa tollából, már a történelem iránt érdeklődőknek is izgalmas lehet. A szerző ezúttal nem mint kalandíró, hanem mint az események krónikása mutatkozik be. Naplóját ráadásul a családjának írta, így töredékesen is igaz és érdekes. (Barsi Ödönről ez az írásom szól: Barsi Ödön - az ismeretlen író.)
A II. világháború előtt született magyar sci-fi, de azon kevesek közé tartozik, amelyet még ma is el lehet olvasni, mégpedig élvezettel, netán izgalommal. Kicsit Wells-féle, kicsit romantikus, kicsit kalandos, kicsit pedig szatirikus néhol, de nagyon kedvelem. (Az író másik sci-fijéről, Az üstökösről itt írtam.)
III. Irodalom
Rövid, kedves mesék, eredettörténetek és kalandos történetek. Szép nyelven, sokféle terjedelemben az egy-két oldaltól a hat-hétig. Felolvasására, mesélésre is jók. Egy a közös bennük, mindegyik valahogy a tengerhez kapcsolódik, így vannak norvég és más északi meseátdolgozások, búváros, kalózos, tengeres, aranyhalas, fókás és polipos történetek stb. Ajánlom meseolvasóknak és gyerekeknek.
Remek angolszász mintájú, rövid detektívnovellák. Szinte kivétel nélkül mindegyik klasszikus, érdekes ötletre épülő és meglepően rövid, jó olvasmány. Megismerésre érdemes!
Ideális első találkozás a Rodriguez-regényekkel: a Számum szép, megható és izgalmas légiós kisregény, nem Rejtő humoros világát, inkább a Kék Csillag-regények legendáját, pátoszát idézve. A másik két mű Edgar Wallace-féle kalandos, izgalmas angolszász mintájú detektívtörténet. Jó kis olvasmányok.
Fantasztikus bemutatása Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona különös szerelmének, házasságának, válásának és második összeházasodásának, a feleség naplói és rengeteg korabeli forrás felhasználásával, az írónőtől megszokott érdekességgel, alapossággal és irodalmisággal. A kedvenc Kertész Erzsébet-könyvem.
Hát ez olyan szép, mint egy film…
Egy igazi, fekete-fehér, harmincas évekbeli, kicsit recsegősen hangosított, de nagyon szép utcaképeket felsorakoztató film. Csak még azt nem döntöttem el, ki játssza a vörös hajút. Mert Jávor Pál el tudná játszani, de akkor jávorpál lenne belőle. Ráday Imre meg túl könnyű lenne a szerepben. Páger? Még gondolkodom… És addig is szeretem ezt a kedves, békebeli történetet.
Kriminek sovány, lektűrnek irodalmi, felnőtt olvasmánynak kamaszos, krimiparódiának szimpla, mégis szeretem. Talán az egyetlen Zsigray Julianna könyv, ami gyerekként és felnőttként olvasva egyaránt lekötött. Olvasása közben pedig kötelező mogyorós csokoládét eszegetni!
Gyerekként olvastam először. Nagyon őszinte, részletes önéletírása egy vonzó, okos, intelligens parasztasszonynak, aki végigélte a huszadik századot.
Élmény kézbe venni. Üdítő sajátos, szép, egyéni nyelvezetét olvasni. Lebilincselő az élettörténet. Persze senki ne regényt várjon, inkább dokumentumkötetet.
A szerző valóban nem ismeri a központozást (nem mintha ez parasztok, idősek vagy a kevéssé iskolázottak jellegzetessége lenne ma már…), de olvasva a könyvet szinte felcsendül a hangja. Él a könyv és vele ő. (Jó lenne tudni az író későbbi sorsáról. Az OSZK katalógusa szerint még mindig él, ami kevéssé valószínű, s sajnos ez az egyetlen hozzáférhető adat róla.)
Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
