A csillagászat és az asztrofizika fontos dátumai a következőkben adhatók meg. 1959. szeptember: megjelenik a Cornell Egyetem két fizikusának Csillagközi kommunikáció keresése című cikke, amelyben felvetik, hogy érdemes lenne az emberéhez hasonló vagy annál jobban fejlett technikai civilizációk rádióhullámú jeleit keresni az égen. 1960. április 8.: Frank Drake az USA Green Bank-i obszervatóriumában megkezdi az OZMA-tervet, vagyis először fordítja egy a Naphoz hasonló csillag, a Földtől 11 fényévnyire lévő Tau Ceti felé a központ 26 méteres parabolaantennáját. 1961 közepe: konferencia Green Bankben a SETI-program (Terv a Földön kívüli értelem keresésére) céljainak és prioritásainak megfogalmazása érdekében. Az 1960-as évek vége: a brit kormány által létesített Bouldershaw Fell-i kutatóközpont óriás rádióteleszkópja rádióüzenetet fog egy távoli csillagrendszerből, az Androméda csillagkép felől…

Nem, az utóbbi dátum már csak Fred Hoyle és John Elliot két tudományos fantasztikus regényének, az A – mint Andromédának és az Androméda-áttörésnek a kiindulópontja. Az ötlet, amelyet szerzője 1961-ben rádiójáték formájában, majd 1962-ben és 1964-ben egy-egy könyvben dolgozott ki, s amelyből sikeres filmsorozat is készült, kora legfrissebb tudományos eredményeire épült. Ám ma sem avult sokat, hiszen a SETI-vel kapcsolatos várakozások nem lettek a múltéi. A két regényt egybekötve, Androméda címen olvashatjuk magyarul, immár harmincegy éve, a legendás Kozmosz Könyvek sorozatában. Az első könyv idén lett ötven éves: ma is élvezet azonban olvasni.

Sir Fred Hoyle, a neves brit csillagász és asztrofizikus egyszerre volt kiállhatatlan és zseniális, arrogáns és inspiráló, okos és kicsinyes. Hosszú élete alatt (1915-ben született és 2001-ben halt meg) tucatnyi olyan felfedezést, elképzelést és ötletet tárt a világ elé, amelyek közül egy is elegendő lenne a világhírhez. Már fiatalon elévülhetetlen érdemeket szerzett a második világháborús radarok fejlesztése terén. Bár tántoríthatatlanul hitt az állandó állapotú világegyetem létében (és tévedett), ma mégis az ő kifejezésével nevezzük az Ősrobbanást Big Bangnek. Átírta a részecskefizika alapelképzeléseit a szén rezonanciájáról alkotott elméletével, hozzátett a kvantumfizikához éppúgy, mint az időelmélethez. Eközben azonban tudósok garmadáját sikerül magára haragítania gunyoros megjegyzéseivel. Rosszmájúak feltételezése szerint csak azért nem kapott Nobel-díjat, mert modortalan kijelentései miatt neheztelt rá a bizottság. Imádta a vesztes ügyeket, így szegődött azonnal a nagyon sokat vitatott pánspermia-elmélet (vagyis hogy a földi élet a világűrből érkezett) támogatói közé, s így fordulhatott elő, hogy úgy írt könyvében a Stonehenge szuperszámítógép voltáról, hogy nem vette figyelembe, ami elméletben kifogástalanul működhet, a gyakorlatban bizonyíthatóan lehetetlen… Azonban még tévedéseivel is új utakra vezette a tudományt.

Szakmai és oktatói pályája mellett pedig szerencsére remek sci-fi regényeket is írt. A legendásan jó A fekete felhőt és a költőien titokzatos Osszián küldetését még egyedül alkotta meg, az Andromédához azonban, amelynek megírása azonnali reakció volt a SETI-program beindulására, igénybe vette John Elliot segítségét. Aki azonban ismeri a korábbi műveket, érezheti, hogy a könyv alapvetően Hoyle sajátja. Mindhárom regényben közös a biztos, magyarázatokkal teli, mégsem didaktikus tudományos alapvetés, a politikai, titkosszolgálati és más bonyolult összefonódások erős iróniával való ábrázolása, a kor Angliájának, hangulatainak, helyszíneinek, furcsaságainak remek, sokszor humoros lefestése. A szerző egyformán jól ismerte a tudósokat, a katonákat és a fontoskodó minisztériumi tisztségviselőket.

Az Androméda erőssége azonban a két főszereplő személye. A mindenből kiábrándult, cinikus és zseniális tudós John Fleming antihősből válik a könyv szeretetre méltó főalakjává. Miközben életét adná a nagy áttörésért, a csodás felfedezésért, talán ő az egyetlen, aki látja, miféle veszélyeket rejthet a kapcsolatfelvétel az idegen civilizációkkal. Ráadásul szerelmes lesz Andromédába, a titokzatos, lányformájú csillaglénybe, akit a rádióüzenet alapján épített szuperkomputer hozott létre.
Kicsoda-micsoda André: békekövet vagy veszélyforrás, ember vagy gép, kimeríthetetlen információforrás vagy kérlelhetetlen manipulátor? Kémek és ellenkémek, terroristák és kormányemberek, tudósok és biztonságiak izgalmas játszmái közepette jutunk el a fő kérdéshez: mi történik, ha megszűnik a kísérteties csönd, és egy intelligencia hallat magáról a korlátlan tudást és a biztos jövőt ígérve? Istenekké válnak az emberek, vagy mindent el fognak veszíteni? A kalandos, mégis filozofikus sci-fi minden kérdésre választ ad.