Az Észak és Dél véletlen felfedezésem volt, de szinte azonnal kedvenc könyvemmé vált. Valaki említette, hogy a kötetből kiváló minisorozatot készített az angol BBC, én pedig elhatároztam, hogy ezt nekem látnom kell – előbb azonban elolvasom a könyvet. Bár a film is tetszett azután, s mindenkinek ajánlom is, a könyv maradt az igazi, nagy élmény: egy regény, amely tekinthető egy hatalmas társadalmi tabló előtt lejátszott, a városi és vidéki Angliát szimbolikusan eljegyző Büszkeség és balítéletnek is.

Hiába volt Elizabeth Gaskell (1810-1865), ahogy régebben ismerték, Mrs. Gaskell, elképesztően tehetséges írónő, hiába hagyott maga után ma is friss és olvasható, sőt, őszintén szerethető életművet (hat nagyregényt és rengeteg szépszavú elbeszélést), 2007-ig valahogyan alig talált utat a magyar könyvkiadásba. Legfeljebb úgy élhetett a magyar irodalomszeretők tudatában, mint Charlotte Brontë első életrajzírója, aki mellesleg igényesen művelte a tizenkilencedik századi angol kisprózát. Életművének kiadását a Lazi kiadó valósította meg, s csak remélni tudom, hogy nagy sikerrel: mindenesetre jóvoltukból Elizabeth Gaskell könyvei nálunk, magyarul is elfoglalhatták az őket megillető helyet az angol próza nagyjainak írásai között, valahol a Brontë-nővérek romantikus és Charles Dickens realista regényei közelében.

Az Észak és Délnek két főhőse van: Margaret Hale, az öntudatos, mégis naiv vidéki papleány, s Mr. Thornton, az önerejéből a siker közelébe jutott, jótékony, becsületes gyáros. Világok választják el őket, s nem csupán azért, mert Anglia két végéből származnak. Az érzelmek legtávolabbi végletei felől indulnak el egymás felé, s csak rengeteg különös kalandon és cselekményes kitérőn át juthatunk el ahhoz a reményhez, hogy a két értékes, ám különböző emberről kiderüljön, talán nem is olyan idegenek egymásnak, mint hinnék, s talán egymásra találhatnak egy boldog, jól működő szerelmi házasságban. A regény kiválóan szegezi egymással szembe az arisztokratikus rátartiságot és a self-made-man büszkeségét, a női kisvilág pletykából, érzelmekből és félelmekből összeálló egyvelegét és az üzleties, sarkított férfivilág puritanizmusát, a valós társadalmi érzékenységet előidéző női érdeklődést és a felelősségvállaló férfiviselkedést. Közben megismerhetünk egy jellegzetes, hatalmas angol iparvárost, annak teljes társadalmával együtt: üzletembereket és munkásokat, úriasszonyokat és koldusnőket, sztrájkolókat és sztrájktörőket, ír vendégmunkásokat és londoni politikusokat. Gaskell minden regényére jellemző a merész témaválasztás: már első könyvében, a Szerelem és gyötrelemben is bemutatja a 19. századi társadalom új, hatalmas és sok szempontból jogok nem védte rétegének, a munkásságnak a mindennapi életét, mégpedig nem a romantikus borzongatás, hanem a realista és lebilincselő történetfestés segítségével. A látkép azonban az Észak és Délben kitágul: a szöveget nemcsak a szokásos, önreflexív, néha moralizáló, s erősen társadalomkritikus hangvétel jellemzi, s a történettel nemcsak egy társadalmi csoport életébe nyerhetünk betekintést. Ehelyett szinte egy egész világot ismerhetünk meg két család életén, mindennapjainak, kapcsolatainak és gondjainak bemutatásán keresztül, a történetszövés pedig hol romantikusan megbocsátó, hol józanul könyörtelen.

Biztos, hogy az Észak és Dél olvasásához kedv és türelem kell. A mai olvasónak elsőre idegen lehet az aprólékos leírások, hosszas jellemzések sora, a finoman, értő kézzel kiválasztott, de szinte teljesen ismeretlen világba visszavezető versek és mottók beillesztése. Akinek azonban már van tapasztalata Dickensszel, Walter Scott-tal, Austennel vagy a Brontë-nővérek valamelyikének egy regényével, valószínűleg úgy érzi majd, Gaskell jónéhány kortársánál olvasmányosabb. Ha az ember kellően belefeledkezik a könyvbe, érzi a friss tengeri szellőt az arcán, megborzong a dohos pincelakás jeges, nyirkos levegőtlenségétől, megtapinthatja a báli ruhák finom selymét vagy a paplak ritka rózsáinak szirmait, s letéve a könyvet, szinte várja, hogy még a regény világából kilépve is annak hangulata vegye körül.

Aki szereti Jane Austen iróniáját, Charlotte Brontë romantikus elbeszélőkedvét, Anne Brontë rokonszenves feminizmusát, Charles Dickens realista érzékenységét vagy Mikszáth Kálmán mesés anekdotikusságát, kedvelni fogja az Észak és Délt is.

A cikk az Ekultúrán: Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én  

A bejegyzésben szerelő képek (Edmund Blair Leighton: Lady in a Garden, Augustus Edwin Mulready: Flower Girls, John Everett Millais: Yes) erről a fantasztikus oldalról származnak, amit mindenkinek nagyon-nagyon nagy kedvvel ajánlok: Victorian British Painting.
Elizabeth Gaskellről és könyveiről már korábban is írtam itt: Elizabeth Gaskell - Egy józanul romantikus írónő