2013. január 6., vasárnap
Miféle tolvaj az, aki egy fél pár estélyi cipőt, egy ócska flanelnadrágot, egy sztetoszkópot, egy gyémántgyűrűt és egy szakácskönyvet lop el egymás után? Miféle kleptomániás az, aki hátizsákokat és selyemsálat vagdal szét? A mulatságos feladvány hamar gyilkosságsorozatba fordul át. A kevéssé ismert Poirot-történet ismeretlen terepre, az ötvenes évek egy londoni diákszállójába vezeti el olvasóit.
Nem kétséges, hogy Hercule Poirot, a zseniális belga
detektív öreg: idősödött már első megjelenése, A titokzatos styles-i eset idején is, 1955-re pedig, amikor a Gyilkosság a diákszállóban című regény
íródott, bizonyára benne jár már a korban. A szóban forgó eset mégis a gyermekjátékokra
emlékezteti, leginkább a Háromszarvú Hölgyre, ahol a körben ülőknek minden
mondatukat azzal kell kezdeni, „Párizsba
mentem, és ott vásároltam egy…”, majd újabb és újabb tárgyak felsorolásával
kell folytatniuk a sort. Aki nem tudja hibátlanul elsorolni az előtte
elhangzott tárgyak listáját, papírszarvat kap, három papírszarvnál pedig
kiesik. Poirot természetesen mindig megnyeri ezt a játékot, most azonban nem
elég memorizálnia az elé kerülő listát. Magyarázatot is kell találnia arra,
miért tűnt el a Hickory Road-i diákszállóból egy fél pár estélyi cipő, egy
bizsu karperec, egy gyémántgyűrű, egy pudrié, egy ajakrúzs, egy sztetoszkóp,
egy pár fülbevaló, egy öngyújtó, egy ócska flanelnadrág, több villanykörte, egy
doboz csokoládé, bórsavpor, fürdősó, és egy szakácskönyv, valamint miért
vagdalt össze az ismeretlen tolvaj egy selyemsálat és egy hátizsákot.
A nyomozó úgy keveredik a diákszálló rejtélyébe, hogy
tévedhetetlen titkárnője, Miss Lemon sorozatos hibákat vét egy levélben. Poirot
rájön, ha a világnak nincs is vége, Miss Lemon nyugalmának igen: talpraesett
húga, Mrs. Hubbard, aki a diákszálló gondnoknője a furcsa lopásokat és
eltűnéseket tapasztalva a legrosszabbra készül. Sejtése beigazolódik: nem
sokkal azután, hogy Poirot megfejti a lopások rejtélyének első felét, meghal
egy diák. Aztán pedig mások is. A kedves és kedélyes történeten ugyan sokat
lehet nevetni, ám lassanként észrevehetjük, hogy valahol a színfalak mögött egy
gátlástalan és könyörtelen gyilkos működik.
A Gyilkosság a
diákszállóban nagy erőssége a sokféle országból és kultúrából érkezett
diákok és fiatalok ábrázolása. A szégyellős gyógyszerészlány, Celia, a nyájas,
vörös hajú orvos, Len, a higgadt és fontoskodó pszichológus, Colin, az aggályos
bölcsész, Patricia, barátja, a bájosan cinikus Nigel, a hisztérikus és kíváncsi
lány, Jean, a gyakorlatias amerikai ösztöndíjas, Sally, a fekete bőrű, harcos
Elizabeth, a kedvesen bumfordi, afrikai Akibombo vagy a nagyvilági és okos
Valerie mind érdekes, jellegzetes alakok – ám nehéz elképzelni, hogy bárki
közülük gyilkos legyen. Pedig Poirot-nak éppen erre kell rájönnie: a Hickory
Road ártatlanságot tükröző diákszállójában senki és semmi nem egészen az,
aminek látszik…
A fáradhatatlan belga kutat a modern egyetemi ifjúság, a
divatszalonok és a hátizsákgyártók világában is, hogy aztán eljusson az egyik
leggonoszabb, legelvetemültebb gyilkoshoz, akivel valaha találkozott. A nálunk
még mindig kevéssé ismert kötet megéri az újra felfedezést: bonyolult és
körmönfont rejtély, jó krimi és nagyon szórakoztató regény.
Hercule Poirot-ról, regényismertetésekkel:
A cikk az Ekultúrán:
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én