Az év elején számos dolog jutott eszembe, ami túl apró ahhoz, hogy bejegyzést szenteljek neki, de valamiért el szeretném mondani. Ezekből készült az alábbi összeállítás.

Jó:
Új keletű fantasymániám egyik megnyilvánulása volt Eric Muldoom Éjféli erdő című kötetének beszerzése. Bár Ammerúnia teljesen ismeretlen föld számomra, igazán élvezettel olvastam a kötet legtöbb írását.
Ami azonban maradéktalanul tetszett, az a borító volt. Anatómiailag és fantáziamozgatás szempontjából is tökéletes, bátran vállalható buszon-vonaton, kompozíciót tekintve kiegyensúlyozott, mégis izgalmas. Találtam egy kiváló cikket a születéséről: Éjféli erdő - A borítókészítés folyamata. Pozsgay Gyula lépésről lépésre mutatja be, milyen ötletek sorozatából és milyen technikai fortélyok segítségével született meg a háttér és a lovag.
Utóbbi - véleményem szerint - a könyv egyik lovagjára - sem a csontvázra, sem másokra - sem hasonlít tökéletesen, épp ezért tudott megfogni. Egyszerre volt riasztó és visszafogott, lenyűgöző és titokzatos, ezzel kíváncsivá tett, s végül megvetette velem a könyvet. Ilyen egy jó fedélkép!

Rossz:
Az új, "exkluzív" Terence Hill életrajz nem jó. Vagy inkább: nem a legjobb. A gyermekkorból csöpögős giccset formál, az időskorról értetlenkedve ír. Adatokat tekintve a spencerhill.hu-n többet találni.
Kedvenc filmjeimet a szerző sajnos nem szereti: a Hannibálról több van a kötetében, mint a Bűnvadászokról. Éppen azokat a Bud Spencer-Terence Hill közös mozikat nem tartja sokra, és hanyagolja szövegében és sztorijaiban, amelyek már nem westernek, de még a Bunyó karácsonyig előtt készültek. Így aztán kibontakozik a számomra érthetetlen kép: csupa rossz film az Én a vízilovakkal vagyok óta, mégis hihetetlen népszerűség.... Számomra TH-BP az És megint dühbe jövünk, a Bűnvadászok, a Nyomás utána, a Nincs kettő négy nélkül és a Kincs, ami nincs zseniális párosa: ezeken a filmeken nőttem fel, ezeknek a zenéit tudom eldudorászni bármikor (hamisan), ezeket nézem akármikor újra, és ezekből idézek a legszívesebben (nyilván a szinkronnak köszönhetően is, persze). Szerintem olvasóként megérdemeltem volna annyit, hogy legalább négy-öt mondatot mondjanak nekem a kedvenceimről.
De mivel ló nincs, szamár is jó: tekintve, hogy ez az első Terence Hill-életrajz, örülök, hogy olvashattam.

Szomorú:
Gyűlölöm a halál gondolatát. Tudom, hogy ki kell békülni azzal, hogy egyszer mindenki elmegy, mégis, rettenetesen zavarba tud hozni már az is, amikor egy-egy számomra fontos filmszínész vagy szinkronszínész távozik. Mivel előttem játssza a szerepét, hozzám beszél a hangja a filmeken, úgy érezhetem, ismerem. S mivel bármikor újra megnézhetem filmes alakítását, újra meghallgathatom a szinkronhangját, elmenetele egészen valószerűtlenné válik.
2013-ban nagyon rossz volt megtudni, hogy meghalt Bárdy György, Peter O'Toole vagy épp Richard Griffith. Mégis, leginkább Giuliano Gemma (gyerekkorom Robin Hoodja) halála ütött meg, ugyanis épp megnéztem vele egy kedvenc westernemet a Youtube-on, amikor csodálkozva láttam, hogy a legfelső kommentek között ott a "nyugodjék békében"... A Hitchcock-féle A Manderley-ház asszonyából ismert Joan Fontaine is elment, 96 évesen: nővére, Olivia de Havilland viszont él és jó egészségnek örvend ma is - ő a kedvenc színésznőm.
Most újabb halálhír talált meg: január 3-án, váratlanul elhunyt Helyei László. Vajon mikor tudok ismét Mátyás mesét, Depardieu-filmet vagy Amelié-t nézni szomorkodás nélkül...?

Vidám:
Feladtam a leckét, mert miről lehet még írni az után, hogy az ember a halált említette? Főleg vidámról... A válasz: másokról, akik fontosak nekem. Az Ekultura.hu-n elkészültek a 2013-as év szubjektív legjobb-listái az év könyveiről és filmjeiről. Érdemes a linkekre kattintani, főleg, ha valaki mást is szeretne már olvasni, nemcsak az én véleményemet:
Ekultura.hu: 2013 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu: 2013 legmaradandóbb filmélményei
Különösen izgalmasnak találtam a filmes listán, hogy az általam választott Sandra Bullock-mozi kétszer, maga Sandra Bullock pedig filmjeivel négyszer is szerepelt az Ekultura.hu listáján... tizenkilenc választásnál egyedül ő tudott sokszorozni.