Egy melengető-hívogatóan finom hangulatú, zöld borítós sorozat, amely kötetről kötetre meglepetést okoz. Elbűvölő és változatos, nem mindennapi kötetek. Ez a Delta Vision kiadó MesterMűvek sorozatának Fantasy alfolyama.
A sorozatról itt írtam részletesen: A MesterMűvek sorozat Fantasy alfolyama.
Most az egyes kötetekről szeretnék közzétenni néhány megjegyzést.

Orson Scott Card: A kegyelem ára (2012)
Mindenki ismeri a szerzőt. Csak én nem... Pontosabban, nem ismertem, mielőtt A kegyelem árába bele nem fogtam. Nagyon különös utazásra vitt: egymásra épülő regék, mesék, történetek, eredetmítoszok és történelmi mondák ködébe, melyek a valóságban egyetlen kitalált ország életének eseményeit mesélték el, ám annyi szimbólummal, példázatelemmel és költői részlettel terhelten, amelyen még máig is gondolkozhatnék, ha nem olvastam volna közben már mást is. Ahogy az előszóban Kornya Zsolt is írta, ha ez a regény bor, akkor jóféle, amit "vétek egy hajtásra felhörpinteni, hiszen az igazi zamata csak hosszas ízlelgetés után bontakozik ki; az utóíze pedig még jóval azután is az ínyünkön marad, hogy a palack kiürült". Ami a legkülönösebb volt a kötetben, hogy a történet félelmetesen kegyetlen, végzetszerű, jóvátehetetlen, sötét: mégsem tudtam abbahagyni. Furcsa volt, hogy talán épp ezé a könyvé az egyetlen olyan Tikos Péter - Vass Richárd-féle borító, amely álomszép akar lenni. Egy álomcsúf könyvön...
Külső: négyes.
Belső: ötös.

Jo Walton: A király békéje (2012)
Ennek a könyvnek a beszerzésén töprengtem a legtöbbet. Ezt vettem utolsónak. Egyedül ezt bántam meg egy kicsit. Pedig: jó könyv. De. Először is, a borítója valami förtelem, s nemcsak azért, mert torz a ló és csúf a nő. Ha valamilyen ez a vaskos, 638 oldalas mű, akkor epikus, lassan hömpölygő, tele érzésekkel, színekkel, képekkel, tájakkal, amelyekben még a csaták is némák és sötétek csak, de nem brutálisak, s amelyben még a halál is monoton. Erre jön ez a vörös hajú nőstény és belémlovagol, gyorsan és véres könyörtelenséggel... Másrészt meglehetősen mást vártam, mint amit kaptam. Amit vártam: az Artúr legenda fantasy átiratát női főszereplőkkel. Ehelyett különös keverékvilág érkezett, amely legalább annyira kelta, ír és brit, mint amennyire fantasy, így amolyan se hús, se hal, tele valódi regék és dalok alapján megalkotott regékkel és dalokkal, amelyek száraz, korrekt hangulatutánzatok... Végül amikor épp kibontakozott volna a cselekmény, mindjárt félbemaradt, mert ez egy első (két) kötet. Követelem a folytatást!
Külső: kettes.
Belső: hármas.

Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos (2013)
A kötet a sorozatban harmadikként jelent meg, de én ezt olvastam el először. Be kell valljam, egyszerre két dolog vonzott hozzá nagyon erősen: a szépséges borító, s az, hogy a másik két alfolyamból már annyi kedvencem lett, hogy úgy éreztem, erre a zöld kiskönyvre kell költenem a pénzemet... Nem bántam meg. Teljesen, egycsapásra elvarázsolt ez a világ, olyannyira, hogy mindjárt Haldokló Föld-sorozatrajongó lettem, s azóta könyvespolcomon sorakozik az egész saga, elmémben pedig első olvasásuk örömteli emléke, melyet - remélem - számos jóleső újraolvasás követ majd. Hogy mi tetszik annyira ebben a ciklusban, leírtam már itt: Fantasy felfedezéseim - Jack Vance Haldokló Földje. A Rhialto az abszolút kedvencem maradt: szerencsés kezdés volt. Ráadásul Nemes István fordította, remekül, sőt, azt gondolom, ezúttal különösen kiválóan (a Haldokló Földben azért találni még néhány engem zavaró fordulatot, például varázslók trikójáról és más efféle dolgokról). Tőle való az érdekes előszó is, amely segített megismerni Vance világát.
Külső: ötös.
Belső: ötös.

Linkek:
MesterMűvek - Klasszikus alfolyam 2011-2013
MesterMűvek - Science Fiction alfolyam 2011-2013